A Central Park lovaskocsijai legalább annyira hozzátartoznak New York City arculatához, mint a sárga taxik vagy az Empire State Building sziluettje. A lovaskocsik forgalma az elmúlt négy hónapban drasztikusan megemelkedett. Az indok sokak számára megdöbbentő, mások viszont ujjongva fogadták a hírt. A 156 éves manhattani hagyomány hamarosan a múlté lesz. New York City 2014. január 1-én beiktatott új polgármestere, Bill de Blasio, székfoglaló beszédének legnagyobb vihart kavart pontja a Central Park lovaskocsi szolgáltatásának beszüntetésére vonatkozó terve volt. “Gyorsan és agresszíven vetünk véget a Central Park lovaskocsi üzletének. Ezek a lovaskocsik nem humánus járművek, semmi keresnivalójuk Manhattan utcáin 2014-ben. Vége! Egyetlen turista sem azért jön New York City-be, hogy csupán a Central Parkban kocsikázzon.”-jelentette ki a város vezetője.
A polgármester terve az érdekek és álláspontok drasztikus és kibékíthetetlen összeütközését okozta. A turisták, amerikaiak és külföldiek egyaránt, csalódottak. “Én igenis beleterveztem a Central Park-béli kocsikázást a New York-i tartózkodásom programjai közé. Gyerekkorom óta ki akartam próbálni. Ezerszer láttam a Tv-ben és ha még egyszer jövök és még itt lesznek, bizony újra befizetek egy körre.”-mondja az egyik német turista. “A lovaskocsik és barátságos hajtóik hozzátartoznak a park összképéhez. A turizmus hiányát látja majd.”- nyilatkozta egy ausztrál látogató. “Hihetetlennek tartom, hogy erre sor kerülhet. Általában egyetértek az állatvédőkkel, ebben az esetben viszont azt gondolom, hogy politika és pénz áll a háttérben. Ezek a lovak jól tartottak, egészségesek, a legkisebb jelét se látom az embertelen bánásmódnak.”- mondja egy Kentuckyból érkezett turista.
Frederick Law Olmsted, a Central Park tervezője lovaskocsira álmodta meg a parkot. A kacskaringók, az emelkedők, a tavak ívét követő utak lovaskocsiból szemlélve a legszebbek. A Central Park az 1858-as nyitást követően nagyon hamar a New York-i elit kedvenc úti céljává vált. A park tökéletesen alkalmas volt a csodaszép lovak és kocsik felvonulására. A belföldi és külhoni turisták tömege hamarosan követte a manhattani gazdag réteget. Lovaskocsik hiányában a Central Park legapróbb zugát bejárni vágyóknak kocsibérlési lehetőségre lett szükségük.
A park felfedezésére bérelhető kocsikat New York város vezetősége az 59. utca és 6. sugárút találkozásánál engedélyezte. Mivel a közép- és alsó osztálybéli manhattaniek heti 6 napot dolgoztak, a vasárnapi kocsikázás a ő privilégiumuk lett. A 20. század az automobilok százada volt. Újabb és újabb autómodellek, két háború és egy nagy világválság után, egy dolog továbbra is változatlan és töretlenül népszerű maradt: a Central Park lovastaxijai. Másfél évszázad telt el a Central Park nyitása óta és a kocsikázás a mai napig töretlenül népszerű a romantikus helybéliek és turisták körében.
“Sok felnőtt és gyerek számára ez az egyetlen lehetőség, hogy valóságos, dolgozó lovakkal találkozzanak testközelben.”- mondja Christina Hansen, kocsihajtó, a New York City Ló és Lovaskocsi Társulás (Horse & Carriage Association of New York) kommunikációs vezetője. Az újságírók kérdésére azt is hozzáteszi, hogy a Central Park lovai kivételes ellátásban részesülnek.
A Central Park Lovaskocsi Betiltására Alakult Koalíció a következő érvekkel támasztja alá a törvényjavaslat mielőbbi hatályra emelését.
New York City a világ egyik legzsúfoltabb városa. A lassan mozgó lovaskocsik veszélyt jelentenek önmagukra és a közlekedés többi résztvevőjére. Az istállók Manhattan nyugati részében vannak, csupán bejutni a Central Park területére hosszú és veszélyes út. A törvény előírása szerint a lovak 9 órát dolgozhatnak naponta és évente öt teljes hét szabadság jár nekik, de ugyan ki tudná bizonyítani, hogy ezeket a szabályokat be is tartják. A törvény előírása szerint a lovak számára biztosított bokszok mérete nem lehet kisebb, mint 5,5 m2. A lótenyésztés szakértői szerint azonban az öt és fél m2 épphogy megüti a minimumot. Gyakran tapasztalható, hogy a lovak takarmányát az aszfaltra öntik a hajtók, amely elfogadhatatlan. 32 fok felett és -7 fok alatt a lovak nem dolgozhatnak, de a szélerősséget és a páratartalmat senki nem kalkulálja bele, mely tényezők erősen befolyásolják a hő- és hidegérzetet. A lovak állandó kipufogógáz felhőben, a patákat erősen roncsoló, nyáron tűzforró aszfalton dolgoznak. Ezek a jószágok nagyon ritkán szocializálódnak más lovakkal, nem jutnak ki a szabad legelőkre és nem gyakorolhatják fajtájuk természetes viselkedését.
Christina Hansen válasza a felhozott vádakra:
“A New York City Ló és Lovaskocsi társulás lovai preventív állatorvosi ellenőrzés alatt állnak. A törvény értelmében a lovakat évente kétszer teljes ellenőrzésre szállítjiuk. Vakáció előtt és a munkába visszatérés előtti napon szintén ellenőrzik őket. Ez azt jelenti, hogy a lovainkat évente négyszer látja az állatorvos, mely gyakoriság megfelel az élsportban résztvevő lovak ellátásával. Való igaz, hogy az istállóikat a 19. században építették, a felszereltség azonban modernizált. A bokszokban a lovak kényelmesen megfordulhatnak és bőven van hely arra is, hogy lefeküdjenek. Automatikus itató rendszer is működik. A szellőztető szintén modernizált. A hőmérséklet csökkentésére párásító berendezések állnak rendelkezésre. A tűzoltó csapok állandó ellenőrzés alatt állnak. Az istállók percek alatt megközelíthetőek a mentőalakulatok számára. Bizton állíthatom, hogy az istállók és lovaink életkörülményei tökéletesen megfelelnek, ha nem magasabb színvonalúak, mint az országos átlag. Kocsijaink ugyan megtartották a 19. századi külső jegyeket, a váz már modern, könnyűszerkezetes, gumi kerekes, LED lámpákkal ellátott.”
De Blasio polgármester a lovaskocsikat vintage elektromos automobilokkal váltaná fel. A prototípus már meg is érkezett az elmúlt héten rendezett New York-i Nemzetközi Autókiállításra. Az autó tervezői a 20. század fordulójának automobilját álmodták újra modern felszereltséggel. Az elektromos autó előállításának költsége 150-175 ezer dollár. A jelenlegi lovaskocsi parkot 68 autóval helyettesítenék. A város vezetősége szerint a turisták ugyanolyan örömmel kocsikáznak majd a old mobillal.
Ezen kijelentéssel sem a turisták, sem a hajtók nem értenek egyet. A New York-i tradíció megóvására alakult petíciót máris több tízezren írták alá és az ügynek olyan neves szószólói akadnak, mint Liam Neeson, aki szintén vallja, hogy semmi sem lehet “zöldebb” és egészségesebb egy olyannyira túlnépesedett és autókkal telített város számára, mint a környezetre ártalmatlan lóerő használata. A közvélemény szerint a törvényjavaslat mögött pénz és politika áll. De Blasio azoknak az építkezési vállalkozóknak a vonzáskörébe került, aki szemet vetettek azokra a manhattani földterületekre, ahol az istállók találhatóak.
Az indítvány ellenzőinek annyit sikerült eddig elérniük, hogy szombaton az ügy haladékot kapott és a polgármester megígérte, hogy még gondolkodik a megoldáson, ám ismét megerősítette, hogy eredeti tervéről nem szándékozik lemondani. A hajtók tudják, hogy csak haladékot kaptak. Kérik a turistákat, a petíció támogatóit, hogy próbáljanak mindent megtenni a tradíció életben tartására.
Stephen Malone, a kocsihajtók szóvivője 26 éve van a szakmában. A CNN-nek így nyilatkozott: “Szeretem a munkámat, szeretem a lovaimat és hihetetlennek tartom, hogy a polgármester képes eltörölni egy 156 éves tradíciót, egy igazi manhattani különlegességet. A lovaink boldogok, hogy dolgozhatnak. A legtöbb jószágot sanyarú körülmények közül mentjük ki és jó életet biztosítunk nekik. Állandóan emberek közelében, a figyelem központjában vannak. Az istállóink mintha Hamupipőke istállói lennének. Természetesen tragikus balesetek történnek, elvégre a New York-i forgalomban közlekedünk, ám az autósok ismernek minket és vigyáznak ránk. Igen, volt rá példa, hogy a lovunk elpusztult munka közben. Ilyen sajnos előfordul, ám előfordul szabadban élő lovakkal, versenylovakkal is, az orvosi ellenőrzés ellenére is. Ez számunkra is ugyanolyan sokkoló. Az elmúlt évben 4 lovat veszítettünk el közlekedési balesetben, amely ugyan szomorú, de összehasonlítva a manhattani gyalogos balesetek statisztikájával, megnyugtatóan alacsony szám.
Legyünk őszinték, melyik turista szeretne egyik autóból egy másikba ülni? És a gyerekek, meg az állatkedvelő felnőttek? A lovaink kommunikációra ösztönzik az embereket, mosolyt csalnak az arcokra. Senki nem fog így érezni az autók iránt és senki nem akarja megsimogatni őket.”
A New York Times szintén a tradíció megmentése mellett kampányol: “De Blasio úr, hagyja békén a kocsikat! Semmi szükség a Central Parkba autókat ereszteni, egyre megy, hogy elektromos. Legelőre küldeni 200 munkához szokott lovat? És mi lesz a 300 hajtóval? A Citynek bőven van állatvédelmi problémája. Tessék azokkal foglalkozni! Ezeket a lovakat nem kínozza senki. A kompromisszum képesség az okos emberek jellemvonása. A lovaskocsikat tartsuk szigorúan a Central Parkban, ne engedjük a Times Square környékére, se a Sugárutakra. Szervezzünk több lehetőséget a szociális otthonban élő idősek és a fogyatékkal élő gyermekek számára, hogy találkozhassanak az állatokkal. Ez embernek és lónak egyaránt gyógyító erejű. Ami pedig a Central Parkba jutást illeti? Zárjunk le egy sávot naponta kétszer, reggel a kivonuláskor és este az istállóba vonuláskor. Lehetetlen, hogy nincs más megoldás, mint a kitiltás.”
A filmalkotók és filmrajongók számára is véget ér egy korszak. A főhős soha többé nem viszi párját romantikus kocsikázásra. A Szex és New York, a Manhattan, a Reszkessetek Betörők 2., a Seinfeld klasszikus Central Parkban játszódó lovaskocsi jelenetei végképp bevonulnak az archívumba.
Képek: a blog írójának tulajdona (kivéve mozifilm jelenetek és elektromos autó)
A kocsik szintén megújultak. Több ülőhely, valamint nagyobb ablakok kerültek a kabinokba a turisták legnagyobb örömére. A 9 hónapos kihagyás alatt Roosevelt Sziget lakói állították, hogy az egész sziget hangulata megsínylette a libegő hiányát. Ők a Tramway legnagyobb rajongói, akik nem értik, hogyan lehet a föld alatt közlekedni, amikor itt van a libegő által nyújtott gyönyörű kilátás. Roosevelt Sziget lakói a kezdetektől fogva ódzkodtak a metróállomás használatától. Ez az állomás a legmélyebb egész Manhattanban, így a lépcsősorok roppant meredekek. A szigetlakók inkább a libegőt részesítik előnyben a napi ingázás során.
Tinkmara