Search Results

Your search for rockefeller center returned the following results.

A New York-i Jeff Koons a modern amerikai képzőművészet kiemelkedő alakja, aki banális anyagokból (lufi, rozsdamentes acél, stb.) készíti alkotásait. Legújabb, hatalmas, felfújható “szobra” a Seated Ballerina a Rockefeller Center plázája fölé magasodik. Az ülő balett-táncos “teste” visszatükrözi a környezetét, míg a lány vidáman mosolyog a tömegre. Az alkotás nem csupán szelfimágnes, de ennél komolyabb funkciója is van. A Kiehl’s céggel együttműködésben az Eltűnt és Kizsákmányolt Gyermekek ügyére hívja fel a figyelmet. A szobor nyár végéig marad a Rockefeller Center előtt.

 

Tags: , , , , , ,

Meglehet, hogy a Rockefeller Center főkertésze sejt valamit az idei nyárral kapcsolatban. A Rockefeller Plaza csatornakertjét sivataggá alakította a nyári hónapokra.

 

 

Hatalmas kaktuszokat, pozsgásokat, aloét, sivatagi rózsákat telepített a medencékbe. A vízöntő sellők meglepetten henteregnek a homokban. Izgalmas koncepció. Érdekesség, hogy 1941-ben volt először sivatagi téma a Rockefeller Center kertjében.

 

 

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

New York City nevezetes arról, hogy lehetőséget és helyet biztosít a feltörekvő képzőművészeknek, különös tekintettel a Street Art ágazatra.

 

A Rockefeller Center is gyakorta ad otthont kisplasztikáknak, szoborcsoportoknak, s nem retten vissza a furcsaságoktól sem.

A Rockefeller Center Ötödik Sugárút felőli bejáratánál június 3-ig látható a skandináv alkotópáros, Elmgreen & Dragset Van Gogh’s Ear (Van Gogh Füle) elnevezésű street-artja.

 

A Van Gogh Füle nem más, mint egy oldalára állított, hatalmas úszómedence. Az alkotók a a “readymades” (használati cikkből műalkotást) irányzat képviselői és 2012-ben, többek között, egy hatalmas hintalóval vonultak be a londoni Trafalgar Térre.

A ciánkék medence, fényes, acél lépcsőivel, ugrómedencéjével, víz alatti lámpáival játékos kontrasztot mutat a környező magasztos épületekkel.

 
“Az Ötödik Sugárút a divat, turizmus, kereskedelem, üzlet és művészet ötvözete. Ebben a miliőben a medence egyszerre bizarr és ismerősen barátságos.”

Képek: a blog írójának tulajdona

 

Tags: , , , , ,

A Rockefeller Center az ünnepi New York szíve. A tér hatalmas, ikonikus fenyőfáját évről évre közel egy millióan látogatják. A karácsonyfa fényei, a korcsolyapálya lüktető elevensége, a vidám karácsonyi muzsika, a hullámzó, nevető tömeg, a sült gesztenye illata együttesen alkotja a Rockefeller Center utánozhatatlan hangulatát.

A tér karácsonyfája a nemzet karácsonyfája, mely nemcsak az ünnep, de a túlélés szimbóluma is. Az első, papírgömbökkel, tobozokkal, áfonyafüzérekkel, konzervdobozokkal díszített karácsonyfát a Rockefeller Center épületegyüttesén dolgozó munkások állították 1931 Szentestéjén.

A gazdasági világválság kellős közepén ezek a kétkezi munkások hálájukat fejezték ki a kicsiny karácsonyfával. Hálásak voltak, hogy volt munkájuk és volt mit a családjuk karácsonyi asztalára helyezniük. A fa azóta is a túlélés, az újrakezdés jelképe. 1944 karácsonyán a kivilágítatlan fát a világháború végének reményében, míg 2001 decemberében a szeptemberi tragédia súlya alatt állta körbe Manhattan lakossága. A karácsonyfa állítás történetéről bővebben ITT olvashattok.

Sokan vádolják a Rockefeller Centert “fagyilkossággal”, felesleges pazarlással, azonban ne feledjük, hogy a fa kivétel nélkül felajánlás útján kerül kiválasztásra és ez az adakozók számára különleges, életre szóló élményt jelent. Amennyiben a Rockefeller Center egy nap véget vetne a karácsonyfa állításnak, ez nem csupán egy több mint 80 éves New York-i tradíciónak a végét jelentené, de az egész világ veszítene. Turisták millió számára megvalósult álom élőben látni a Rockefeller Center fáját, míg másoknak visszatérő családi hagyomány ellátogatni a fához.

A fa felajánlói számára  a Rockefeller Centernek fát ajándékozni megtiszteltetés, sokszor egyfajta bizonyítást is jelent.

A Rockefeller Center karácsonyfájának történelmében eddig háromszor (!) esett a választás magyar családok fenyőjére. A legutóbb 2012-ben.

2007-ben a connecticuti Rivnyak, 2008-ban a New Jersey-beli Varanyak család norvég luc fenyője lett a nemzet fája. 2012-ben szintén egy New Jersey-i magyar család luc fenyője bizonyult a legszebbnek. Joe Balku 20 évesen, 1956-ban érkezett Amerikába, pénz, nyelvtudás, család és barátok nélkül. “Az amerikai álmot álmodtam és sikerült. Keményen dolgoztam, szolgáltam az amerikai hadseregben, majd a leszerelés után benzinkutat vásároltam. Családot alapítottam és 1973-ban megvettem a telket a házzal. A fenyő már akkor is ott állt, ugyan még csak 6 méteres lehetett.”

A fenyőt a Sandy hurrikán érkezése előtt néhány héttel választotta ki a Rockefeller Center kertésze. Képzelhetjük a család izgalmát a hurrikán amúgy is idegtépő napjaiban.

 

“Állandóan ki-be futkostam a 140 km-es szélben, hogy megnézzem, áll-e még. Szerencsére túlélte a hurrikánt és nagyon büszke vagyok, hogy az én fám okoz ekkora örömet amerikai honfitársaimnak. 76 éves vagyok és még soha életember nem vettem részt személyesen a gyertyagyújtáson.”

Ebben az évben a fa a közelből, egy New York állambeli kisvárosból érkezett. Albert Asendorf családja négy generáción át nevelte a fát. Albert édesapja akkor vásárolta a házat a fenyővel, amikor Albert négy éves volt. “Apám mindig visszavágta a fa tetejét, hogy ne ágazzon el és szép nagyra nőjön. A két fiam és a gyerekeik sok-sok órát töltöttek a kertben, játszottak a fa körül.

 

A lucunk az eltelt 58 év alatt 23 méteresre nőtt és a kert teljes egészét uralomba vette. A Sandy hurrikán idején nagyon féltünk, hogy a házra dől. Az utóbbi idóben már teljesen elállta a fény útját. Tudtuk, hogy lassan el kell köszönnünk tőle. Körbe kérdezgettem, de senkinek nem kellett egy ekkora fa. A Rockefeller Center honlapján kötöttem ki és a móka kedvéért kitöltöttem a kérdőívet. Én lepődtem meg a legjobban, amikor válaszoltak és a kertész kijött a házunkhoz. Roppant boldogok vagyunk és az egész család jelen volt a faállításkor. Természetesen a gyertyagyújtásra is visszatérünk.”

Az ünnepi fények ebben az évben december 2-án gyúlnak fel és január 7-ig maradnak velünk. Az ünnepi időszak végeztével a fából a Habitat for Humanity szervezet házakat épít rászorulók számára, míg a farönköt a New York-i Lovassport Egyesület díjugratási szakosztálya kapja meg.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve utolsó két kép

Tags: , , , , , , , ,

New York City valóban a meglepetések városa. Néhány nappal ezelőtt arról számoltam be, hogy a Times Square tökfölddé változott, ma pedig a Rockefeller Center elmocsarasodásának hírét hoztam. Azért nem kell pánikba esni. A Rockefeller Center ura a helyzetnek, s a mocsár sem veszélyes, jóval inkább ízletes és roppant egészséges.

Az “Ocean Spray Cranberry Bog” egyike az úgynevezett “pop-up” rendezvényeknek, melyek általában egyszeri alkalommal, meglepetésszerű programmal, váratlan helyen, váratlan időben, viszonylag kevés reklámmal kerülnek megrendezésre New York-szerte.

 

Ősszel, különösen így, Hálaadás közeledtével a cranberry (amerikai vörös áfonya, tőzegáfonya) a figyelem középpontjába kerül, hisz az ünnepi ebéd elképzelhetetlen áfonyaszósz nélkül.

A vörös áfonya, más néven amerikai tőzegáfonya örökzöld cserjén nő, s bogyós termése van, ami kezdetben fehér és csak később, érésekor válik vörössé, sötét rózsaszínné. A cranberry magas tápanyagtartalmámak és előnyös antioxidáns tulajdonságának köszönhetően a szuper-élelmiszerek egyike, azt azonban kevesen tudják, hogyan kerül a farmról az asztalra.

 

A Rockefeller Center plázáján létrehozott cranberry mocsár ezt a hiányt hivatott pótolni. A Massachusetts-i Ocean Spray termelőszövetkezet tizenegyedik alkalommal mutatja be a nagyvárosiaknak a cranberry termesztés különleges természetét.

A több generációs farmerekből álló Ocean Spray ebben az évben 1 tonnányi áfonyával töltötte fel a 30 Rock előtt mesterségesen létrehozott 140 m2-es mocsarat. A cranberry láp körül információs táblák mesélik el a termesztés lépéseit, de a farmerek maguk is nagyon szívesen mesélnek, magyaráznak.

Természetesen a leggyakrabban feltett kérdés: Miért terem a vörös áfonya a mocsárban? És miért úszik a vízben?

A vörös áfonya nagyon jól érzi magát a tőzeges-mocsaras környezetben. A cranberry láp felváltva tartalmaz homok, tőzeg, kavics és agyagréteget. A bogyós tőzegáfonya a szőlőhöz hasonlóan indákon nő, melyek két méter hosszúra is megnőhetnek és behálózzák a mocsár alját.

Sokan azt hiszik, hogy az amerikai vörös áfonya vízben terem, mivel a legtöbb képen így ábrázolják, s most itt, a Rockefeller Centerben is így láttuk. Amit látunk, azonban nem más, mint a “vizes betakarítás” jellegzetes momentuma. A szüret előtti este a mocsaras területet vízzel árasztják el. Reggel a farmerek kézi vagy gépi cséplővel lerázzák a bogyókat, melyek levegővel teli zsákocskáiknak köszönhetően felpattannak a víz felszínére és ott lebegnek, amíg a gazdák egyszerűen összegyűjtik őket és teherautókon a feldolgozó üzemekbe szállítják.

A “vizes betakarítás” kétség kívül gyorsabb módszerét akkor használják, amikor a vörös áfonya feldolgozásra kerül, szósz, áfonyalé vagy lekvár készül belőle. A piacon kapható bogyós tőzegáfonyát a lassabb, “száraz módszerrel” takarítják be, vagyis egyszerűen leszüretelik a bogyókat.

A cranberry mocsarak nagy része a mai napig is természetes láp, de mesterségesen létrehozott tőzegáfonya telepekkel is találkozhatunk. A Rockefeller Centerben létrehozott áfonya mocsár természetesen az utóbbiak közé tartozik.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , ,

A Rockefeller Center az ünnepi New York szíve. A tér hatalmas, ikonikus fenyőfáját évről évre sok ezren látogatják, helybéliek és turisták egyaránt. A karácsonyfa fényei, a korcsolyapálya lüktető elevensége, a vidám karácsonyi muzsika, a hullámzó, nevető tömeg, a sült gesztenye illata együttesen alkotja a Rockefeller Center utánozhatatlan hangulatát. Fedezzük fel együtt a Rockefeller Center karácsonyfájának titkait!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az első – papírgömbökkel, tobozokkal, áfonyafüzérekkel, konzervdobozokkal díszített – karácsonyfát a Rockefeller Center épületegyüttesén dolgozó munkások állították 1931 Szentestéjén. Ekkor az épületeknek még csak az alapjai álltak. A gazdasági válság kellős közepén ezek a kétkezi munkások hálájukat fejezték ki a kicsiny karácsonyfával. Hálásak voltak, hogy a válság idején volt munkájuk és volt mit a családjuk karácsonyi asztalára helyezniük.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az első hivatalos Rockefeller Center karácsonyfa állításra két évvel később, 1933-ban került sor.

A Rockefeller Center fája a kezdetektől fogva patrióta volt. 1942-ben három, kisebb méretű fát állítottak a szervezők. A háborúban résztvevők tiszteletére a fák az amerikai zászló színeibe öltöztek. 1944-ben a fa az általános elsötétítés szabályainak megfelelően – a City valamennyi fájához hasonlóan – kivilágítatlan maradt. 2001-ben a fa ismét hazafias színekbe öltözött a szeptember 11-i támadás emlékére.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A fagyújtás ceremóniáját először 1951-ben közvetítette a televízió. A két órás, élő műsor jelenleg az NBC csatornáján látható. A műsorban az adott év legnagyobb sztárjai, felfedezettjei szerepelnek. Állandó visszatérőnek számít a Radio City Music Hall tánckara, a Rockettes.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A fa csúcsát ékesítő Swarovski csillag 25 ezer kristályt tartalmaz, közel 3 méter magas, 250 kg súlyú és 720 LED égő biztosítja energiatakarékos fényét.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A karácsonyfa világítása szintén energiatakarékos. A 45 ezer LED égőt, melyeket 2007-ben használták először, a Rockefeller Center tetején található 300 napelem táplálja.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Rockefeller Center fájának paraméterei szintén különlegesek. A választott fenyő nem lehet 20 méternél alacsonyabb, ám nem haladhatja meg a 33 métert, vagyis a manhattani utcák szélességét. A fa ágainak sűrűnek kell lennie ahhoz, hogy megtartsa az égőket és a hatalmas csúcsdíszt, viszont elég keskenynek ahhoz, hogy átférjen a Manhattanba vezető alagutakon, hidak alatt.

1404828_739679882748635_8948662779381167872_o

A fát már valamennyi lehetséges módon szállították, a fa adottságainak, származási helyének megfelelően. Érkezett már teherautóval, úszott a Hudson folyón és jött repülőn is. A fa a legtöbbször New Englandből, illetve a szomszédos, két államból, New Jerseyből vagy Connecticutból származik. A leghosszabb utat eddig az a fa tette meg, melyet Kanada ajándékozott New Yorknak, még 1971-ben. Valamennyi fenyő önkéntes felajánlás útját kerül a szervezők látókörébe, s amennyiben megfelel a kritériumoknak, Amerika Mindenki Karácsonyfájává válhat. 2013-ban egy 56-os magyar család fenyőfáját érte a megtiszteltetés.

1912477_739679899415300_5372807576591425111_o 10499463_739679836081973_395006742268749280_o

A fa éjszaka érkezik a városba, amikor viszonylag kisebb a forgalom. A felállításnál, formára vágásnál jelen lenni különleges élmény. Miután az ágakat megfelelően levágták, a fa köré palánk épül, s legközelebb már csak a fagyújtás előtti napokban láthatjuk újra, igaz még kivilágítás nélkül, ami a maga nemében szintén különleges látvány.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A gyertyagyújtási ceremóniára a Hálaadás Nap utáni első szerdán kerül sor. A fenyő az ünnepi időszakban hajnali fél 6-tól este 11.30 marad kivilágítva, míg Karácsony első napján 24 órában csodálható teljes pompájában. A fa utolsó napja január 3-a.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Rockefeller Center karácsonyfáját évente közel egy millióan látogatják meg. Az ünnepi időszak végeztével a fából a Habitat for Humanity szervezet házakat épít rászorulók számára, míg a farönköt a New York-i Lovassport Egyesület díjugratási szakosztálya kapja meg.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , ,

Közeleg az utazás napja. Bömbölde. Jajjjjitthagyom a Samuuut. Brühühü. Minden egyes nappal a helyzet csak fokozódik. Ha tudnám már visszamondanám. Brühühüüü. Az idegállapoton a hazárdjátékos foglalás se segít. Több hónapnyi aggódás. (Aki nem néz híradót, nem tudja, hogy csődközeli légitársaságnál foglal, gyanúsan akciós repjegyet. A “gyanús” utólag már bazira érthető. 3 havi körömrágás garantált. No komment.)

Mégse ment csődbeee!! (eddig..) Induláááás. Brühühüüü.

Kurvakoránkelés. Hülyepest messzevan. Repcsi délben kilő. Átszállásra csak 1 óra. Megint csak no koment. Alakul a napunk. Csabi puffog. E. szalad. Cs. puffog. Csakaszokásos. Gyeremááár. Lekéssük. Fuss! Nemfutok. De fuss baszki!! Nem. FUSS!! (és Cs. ekkor még nem tudja, hogy hazafelé még kevesebb idő lesz az átszállásra, plusz át kell rohangászni másik terminálra, hahaha…)

Elértük. Fasza a nagy gép :) 9,5 óra még előttünk. Mellettem idősebb zsidó néni Brooklynból. Angolul traccsolunk, majd mikor megszólal magyarul, leesett államat a földről kapargatom. 9 óra még előttünk. Hosszú. Eltelik.  Helló JFK. Hülye JFK, nem engedik a gépünket még beállni. Várás, várás, hosszú várakozás. Lerágom a körmöm, Mármehetnékemvaaaaan. Végre! Helló Vámtisztek. Nyugi nem maradunk örökre. (asszem..) Hello airtrain. Kövessük a többieket, biztos a városba mennek. Hovamáshova. Milyen kihalt. Aszittem több ember lesz. Átszállás metróra. Itt sincs tömeg. Átszállás buszra. Manhattan fényei egy percre elénk tűnnek!! Woooow!! De már megyünk is el, szállás New Jerseyben. Helló, Jersey! Úristen milyen környék ez?? Okés, este ijesztőbb minden. De ez?!? Óóó szupcsi a szoba. Fürcsi, tetvészkedés, kifekvés. Este 11, helyi idő szerint. Okos E. okos telója mutatja a helyi és otthoni időt is. Ébredés, ágybólkipattanás. Úristen máris reggel 8 van?!? De kinn még sötét van!! Pánik, gatyábólmajdnemkiugrás. Sipítozás, mert megvilágosodás, miszerint már másnap este 8 van!! Cs. azonnal keljfel, átaludtunk egy egész napot!!! Pánik. Turbó-mosakodás. Majd Cs. közli, hogy itt csak éjjel 2 van és az otthoni időt nézte okos Eszterke. Visszafekvés, szunya. Következő éjjel ugyanez a szitu. Éjjel 2-kor ébredés. Fáking időeltolódás.

Első teljes nap a Cityben. Gyalogszerrel felfedezés. Lábak leamortizálása rögtön az elején. Brávó és no komment. Times Square. Ötödik sugárút. Empájör Sztét Bílding. Vasalóház. Utcai hot dog. Bryant Park. Menjünk az ingyen komppal Staten Island-re. Óóó, a Szabi szobor. Elmegyünk mellette! Óóó, de nem süt a Nap. Óóó, mert jön Josééé. HülyeJoséééé. Nagyadag kávé. Ebéd. Shake Shack: Isteni hambiiii. Ízorgia, nyami=nyami. A zaba végeztével bejentkezik videótelón az épp esti pancsizását végző Kölök. Könnyek. Na, ezek azt, hiszik ennyire jó volt a kaja, hogy elsírom magam…

Továbbtovább, már fáj a láb. Penn Station. Madison Square Garden. Eső. Eső elől a Macy’s-be menekülés. Túl nagy, too much. Nekem nem jön be. Eső elllen jó. Következő nap se süt még a Nap. HülyeJosé. De legalább nem esik. Natural History Museum a kövi úticél. A metróval Harlemig repesztünk. Szóvalvissza. Hülye metrohálózat. Dinókdinókdinók. Upper East Side. Gyalogtermészetesen. Egész jól megy a kiigazodás,nem? De hol a fuckban vagyunk?? Wahlburgers. Marky Mark kajáldja. Hmmmm. Egy a hiba: hol a Mark??? A metróhálózat térképe számomra továbbra is hieroglifa. El Kínába. Kínai negyed, occó szuvenír. Tapadós eladók. Vidd ennyiért. De nem kell. Vidd. Nem. Na akkor ennyi. Na jó. Olasz negyed, fesztivál. Grand Central Terminal. Lejárt lábak.

Kövi nap, még mindig nincs napsütés. Brooklynba metrózás. Metrótérkép kapirgálás. Brooklyn hídon átcaplatás. Sokhülyeturista. Csináljmáregyjóképetrólam!! Belejön a képbe a buzija. Sokhülyeturista. Kilátás Manhattanra. Óóóó. Kirándulás a Szabadság-szoborhoz. Sokhülyeturista. Tele a hajó, tele a szigetecske. Amíg nem csinálsz egy jó képet rólam, nem megyünk innen sehova. És cseszheted, mer’ kaját se kapsz!! Mire elhajózunk, a Nap is kisüt. Korábban kellett volna. Innentől viszont hőguta. A betondzsungel csak fokozza. Nem panasz, imádás. Starbucks. Hambi felpuszilás. Nyámi. Ground Zero. Rockefeller Center. Útközben eltévedés természetesen. Nézem a telóra letöltött térképet, skubizom a papír alapú térképet. És halványlilafing sincs mi-merre. Cs-nak még annyi se :D Húú, ott vaaan! Húúú, oda megyünk fel. Top of the Rock. Szenzációs. Lenyűgöző. Mellbevágó. Kurvára nem kapsz kaját, ha nem fotózol le normálisan. Roosevelt szigetre libegőzés. Kifekvés a kis szigeten a fűben. Egyesülök  a várossal. Alattam a metró robaja, felettem a Queensborough híd dübörgése, mellettem a Hudson-folyó hullámai (hullámokon az integető, gépfegyveres partiőrség) – a fűben fekszem és együtt lüktetek New Yorkkal!

High Line. Magasvasút parkosítva. Végigséta a város felett. Meatpacking District. Extranagyadag kávé a 60-as évekbeli diner-ben. Howareyou? Még egy adag? Jóhogy kérek. Na, menjünk tovább. Fájólábaknademindegy. Estére vissza a Top of the Rockba. De merre baszki? Ma megtettük párszor ezt az utat, mégse tudjuk merre van. A két hülye. Na megvan. Éjszakai fények, elállalélegzet. Minden, mint a filmeken.

Coney Island. Hőséghőséghőség. Még a fejbőröm is leég. Kávé. Óriáspizza. Washington Square Park. Becsücsülés a helyiek közé. Megy a zsuga. Helyi elosztó hálózat kifigyelése. Csak ülünk és nézünk. Mint a moziban… Greenwich Village. Eltévedés. Keringünk, mint gólyafos a levegőben. Nem újdonság. Jóbarátok-ház. Ezismegvan. Kell lenni saját fotónak róla. Létkérdés nyilván. Ja, de ez nem is az volt. Keressük akkor csak tovább..

Smashburger. Pumpkin spice latte. Harlem. Tipikus utcák. Tipikus harlemiek. Templom előtt felfújható medence, grill. Ez az igazi Amerika.

Pláza Hotel. Hol-a-Kevin. Central Park. Túlnagy. Túlsokember. Heveredjünk le a fűbe. Pihenni kell. És persze a Central Parkban is művészien el lehet tévedni, ugye mondani se kell..

Carlo’s Bakery. Isteni süti. De hol a Buddy?? Hoboken. Micsoda kilátás Manhattanra. Bronx. Yankee Stadion. Pont meccs előtt. Nagyatömeg. Yankeesmezbenmindenki. Havercsávó: vegyé’ jegyet, 60 darabja. Áááá nemkell. Akkó 30 darabja. Ááánemkell. De hallgassá má’ meg mamacita tutihelyre szól ilyen jó helyet nem kapsz ennyiért. Denemakarunkbemenniiiii. Na,akkó 30 a kettő jegyér’!

Ha itt a Times Square, akkor erre kell lennie a Port Authority Bus Terminalnak. Vagy arra. Vagy erre. Hol a sz@rban van??? És hol egy utcai térkép már? Azon el tudok igazodni. Azenyémen nem!!!

Uccsó délután. Csak ülünk a Fifth Avenue-n, ahol kezdtük az “ámokfutást”. És csak ülünk. És most jövünk rá, hogy New York milyen hangos. Nagyon!! Eddig fel se tűnt.. Percenként egy sziréna: mentő erre, tűzoltó arra, a rendőrautó meg üldöz valakit épp. A tömeg és a forgalom morajlik. Lent a metró, fent helikopter. Folyamatosan. Soha nincs megállás. Itt soha. És csak ülünk a nagy katyvasz közepén és csak nézünk ki a fejünkből. Ilyen pillanatok is kellenek..

Uccsó nap. Hotelszoba-elhagyás. Krokodilkönnyek. Buszra szállás. Krokodilkönnyek. Át a Cityn. Krokikönnyek. Mert nehéz egy olyan városnak búcsút inteni, ahol nagyon tudnál élni… <3

(és a hazaút 50 perces, terminál-váltós átszállását mindenki fantáziájára bízom.. :P )

Képek és sztori: V. Eszter

Tags: , , , , ,

Régi vágyam volt, hogy New Yorkba utazzak, ami meg is valósult szeptember második felében, egy kedves barátom segítségével.

Éppen most repülünk haza a tizennégy boldog nap után, melynek mindegyike jobban sikerült, mint vártuk. Különösen szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire jól kijöttünk Balázzsal, akivel májusban kezdtük meg az út szervezését.

Meglepően gyorsan, két nap alatt kiválasztottuk a repülőjegyeinket és a szállásunkat, a Harlem déli részén, pár sarokra a Columbia University-től. A metrómegálló egy perces sétára volt a lakásunktól, melyet két Fülöp-szigeteki lánnyal osztottunk meg. A tizenkét órás repülőutat követően taxival érkeztünk a szállásra, ahová nem tudtunk bejutni. Így kissé idegesen és telefonálgatva indultak az első percek New Yorkban. A szállásadónk viszont gyorsan megoldotta a helyzetet, minket pedig egy ingyen vacsorával engesztelt ki. Így már aznap kóstolhattunk egy békebeli steaket, Harlem egyik legszuperebb éttermében.

Bár 12 órát utaztunk, és helyi idő szerint éjfél után kerültünk ágyba, aludni mégsem nagyon tudtunk a jetlag miatt. Pár órás forgolódás után, reggel hétkor útnak indultunk felfedezni az ébredező New Yorkot. Kívánságom szerint, egy Starbucks-ban indítottuk a napot, mert szerettük volna, úgy igazán, helyiként felvenni a ritmust. A gyors energiabevitel után, késő estig sétáltunk, nagyokat pihenve, rácsodálkozva a városra. A Central Parkkal kezdtük a látnivalók hosszú sorát, ahol éppen futóversenyt rendeztek. A futás és a triatlon szerelmese lévén megszakadt a szívem, amiért nem vehettem részt a versenyen. Valószínűleg a két és fél órás alvás után képtelen lettem volna szintidőn belül beérni, így maradtam az akklimatizálódásnál. Nagy boldogság volt számomra, hogy nem csak a versenyen, de egyébként is rengetegen futnak a Central Parkban. Muszáj is nekik, mert láthatóan az állandó kényszeres evés az egyik fő programja az ott élőknek. Így nem csoda, hogy a kóros elhízás népbetegség az USA-ban. (A New York-iak jóval egészségesebbek az amerikai átlagnál, melynek több okai is van. Itt olvashattok róla. – a szerk.)

A bűbájos mókusok etetése után jókat mulattunk a hajókázó turistákon, akik evezni próbáltak a csónakázó tóban, kevés sikerrel. Ezután megkerestük a Strawberry Fields-et, ahol John Lennon-ra emlékeztünk, akit a közelben található Dakota-ház 72. utcai bejárata előtt lőttek le.

Meglepően jól bírva, lelkesen sétáltuk végig az egész Central Parkot (a 127. utcától egészen a Time Square-ig jutottunk), melynek nagysága és sokszínűsége teljesen lenyűgözött. Útközben a Guggenheim múzeumot is végigjártuk, melynek sajnos két emelete nem volt látogatható. A Picasso képek azonban kárpótolták Balázst, az impresszionista festmények pedig engem.

A Times Square előtt megtekintettük a cégünk központi irodáját, mely a Broadway-n található. A belépőkártyánk leellenőrzése után a biztonsági őrök hihetetlen kedvesen megmutattak jó pár dolgot, a konyhát, edzőtermet, auditóriumot. Azután boldog mosollyal az arcunkon lefotóztak minket a lobby-ban, a céges logó mellett. Egy gyors Chipotle ebédet követően (mindketten nagy rajongói vagyunk a mexikói konyhának) leültünk a Times Square lépcsőire, a villódzó fények elé, ámulni az óriási tömeget. Míg Balázs sztorizgatott az első New York-i útjáról, én kiszúrtam a híres Disney Store-t, ahonnan csak hosszú könyörgés után tudott kirángatni.

 

Késő délután elsétáltunk a Bryant Parkba. Ez a kis zöld folt az óriási felhőkarcolók között szinte vonzott minket a két hét alatt. Legalább négyszer itt ért minket az este, itt ettük meg a vacsoránkat vagy éppen a kedvenc desszertjeinket.

A második napunkat a Washington Square Parkban kezdtük, ahol megnéztük Will Smith házát, a Legenda vagyok című filmből, valamit a bájos angol utcácskát. Nagy desszertrajongóként (szerencsére Balázs is imádja az édességeket) számos cukrászdát és éttermet is kinéztem, így egy francia cukrászdában folytattuk a napot, pralinés mille-feuille-t falatozva. Teljesen céltalanul bolyongtunk a városban, és így futottunk bele a kívánságlistánk elemeibe: Flatiron Building, Grand Central Terminal és persze az Empire State Building is erre a napra esett.

Körülbelül a harmadik napra birkóztunk meg az időeltolódással, bár még mindig nagyon korán, hat körül keltünk. Kicsit kipihentebben kezdtük meg a harmadik napunkat, mely az egyik nagy kedvenccé vált. Greenwich Village egy új oldalát mutatta meg a városnak. A lépcsős bejáratok és a zöldellő fák között öröm volt elfogyasztani a Magnolia Bakery-ben megvásárolt pekándiós-karamellás sajttortát. Ez a sütemény, akárcsak a Bryant Park vonzott minket.  Életemben még nem ettem ennyire tökéletes sajttortát. A kihagyhatatlan Perry Street (Szex és New York rajongóként, ez természetes volt), valamint a Jóbarátok ház megtekintése után, lesétáltunk a part mentén, egészen az üzleti negyedig. Ezután a Brooklyn Bridge következett.

A számtalan fotó készítése közben eleredt az eső, így bemenekültünk a Sweet Greenbe salátát enni, és a negyedik napra hagytuk az üzleti negyed alaposabb felfedezését. Ide a High Line-on keresztül sétáltunk el, ahol megcsodáltuk a különleges szobrokat és a lenyűgöző kilátást. Ezután megebédeltünk az Így jártam anyátokkal, ’Hamburger nap’ című részének győztes étteremben, a Corner Bistro-ban. Érdekes módon rájöttünk, a budapesti gasztróforradalom elkényeztetett minket hamburger fronton, és pont a hamburgerek országában nem sikerült egy finomat ennünk. Ízlések és pofonok, de nekünk sem a Shake Shack, sem a Corner Bistro nem jött be túlságosan. Itt inkább a húsra fektetik a hangsúlyt (mely kétségkívül isteni és óriási), de mellette íztelen a zsemle, és mindössze egy szelet paradicsomot kapunk. Ha már erre jártunk, megnéztük volna a Chinatown-t és a Little Italy-t is, de innen a tömegnyomor miatt kimenekültünk. A Little Italy-ban akkora fesztivál volt (San Gennaro fesztivál – a szerk.), hogy lépni sem tudtunk. Így a Pearl Street-en keresztül a Wall Street felé vettük az irányt.

A nemzetközi banknak, ahol dolgozunk, nem csupán a Brodway-n, de az üzleti negyedben is van irodája, így első utunk ide vezetett és csak ezután néztünk körül Manhattan déli csücskében. A bika, a Battery Park, a Wall Street, a FED, a Stock Exchange különleges összhangja a végeláthatatlan felhőkarcolók között a csodás rózsaszínű naplementében csak még különlegesebbé varázsolta ezt a napot. A World Trade Center emlékműve és a múzeum óriási hatással volt rám, többször is elsírtam magam a múzeumban és az emlékmű előtt. Utóbbi esetén olyan érzése van az embernek, mintha zokogna minden körülötte, a múzeum fotói, emlékei, az áldozatok visszaemlékezései pedig igazán szívfacsaróak. Valósághűen és meghatóan egyszerre egy páratlan tárlat tanúi lehetünk: a szeretteiket kereső kétségbeesett emberek plakátjai, az eseményeket bemutató videók, hangfelvételek percről percre megtekinthetők itt.

Bár minden nap kedvenccé vált, az ötödik nap lett az egyik legkülönlegesebb. A koránkelés meghozta a gyümölcsét, ugyanis megkóstolhattuk a Dominique Ansel által megálmodott cronutot karamellás fügés ízesítésben. Mondanom sem kell, isteni volt, és szerencsénkre fél kilenckor még bőven volt. A kalóriabomba meglehetősen sokáig kitartott, ugyanis ezen a napon mentünk el a Szabadság-szobrot megnézni a komppal. Órákon át gyönyörködtünk a kilátásban, sétáltunk a szigeten. Itt vásároltam unokatestvéreimnek Szabadság-szobros kulcstartót, amit szerettek volna ajándékba.

 

A múzeumok nem maradhattak ki természetesen, így a hatodik napon kezdtük meg a feltérképezésüket, és a Natural History Museum-mal nyitottuk a sort, melyet az Amsterdam Avenue, Gray’s Papaya hot dog és persze egy Magnolia sajttorta követett. Büszke magyar hazafiként azonban nem tehettük meg, hogy ne tartsunk egy igazi Hungarian Day-t. Egy héttel érkezésünk után, elmentünk a Riverside Parkban található Kossuth-szoborhoz és 1956-os emlékműhöz, majd a Hungarian Pastry Shop-ban ettünk egy meglepően finom dobostortát. A magyar cukrászda egyébként roppant kellemes hely. A Columbia Egyetem hallgatói laptoppal az asztalukon írogatják a beadandó esszéiket, elhozzák a professzoraikat egy kávéra és nagyokat nevetnek egy Rigó Jancsi felett, a telt házzal működő helyen. Csupa öröm és büszkeség volt ez a nap.

Ételrajongó párosunk nem hagyhatta ki a szombati brooklyni Smoargsburg Market-et sem, texasi húsos szendviccsel, vietnami csirkés töltött palacsintával, és waffel-be töltött fagylaltcsodával. A Brooklyn Bridge Parkból egész Manhattan elénk tárult.

Fokozva az élményeket a Wyatt Hotel rooftop bárjából is megnéztük ezt, és még aznap felmentünk a One World Trade Center obszervatóriumába. Pont naplementekor érkeztünk, így végignézhettük, ahogy a Broadway-n futó taxik féklámpái egy vöröslő fénycsíkká olvadnak össze.

Mivel időközben egy makacs betegséggel kellett megküzdenem, beiktattunk egy lazább napot, amikor különleges süteményeket kóstoltunk és ettünk egy kiváló szendvicset a Guggenheim Múzeum mellett található étteremben. Itt mentünk be a Metropolitan Museum-ba és csodáltuk meg az impresszionistákat. Monet, Cézanne, Manet, Renoir, Van Gogh képei szemet gyönyörködtetőek voltak. A szokásos Bryant Parkban befejeződő estén még úgy döntöttünk, hogy megnézzük a legszebb rooftop bárt Manhattanban. Felmentünk a Top of the Strand-ra. Itt a csodálatosan kivilágított Empire State Building előtt koktélozhatunk.

 

A kedvenc Whole Foods Market-ünk a Colombus Circle-n alapozta meg a második hetünk első reggelét, ugyanis egy Central Parkban elköltött piknikkel és reggelivel vettük be magunkat a felhőkarcolók közé. Mivel utunk elején éppen ENSZ csúcstalálkozó volt, csak most mehettünk be a Trump Towerbe, ami a 5th Avenue-n volt. Egy egész délutánt terveztünk a MOMA-ra, mely óriási csalódást okozott nekünk: a hat emeletből három le volt zárva. Ezért úgy döntöttünk, hogy a csodásan szikrázó napsütésben inkább újra átsétálunk a Brooklyn Bridge-n. Sok szép fotót készítettünk a Manhattan hídról és ettünk egy isteni pizzát a Juliana’s-ban.

A tizedik napon, mikor kellően meggyógyultam, végre elmehettünk egy Broadway előadásra. Az én kedvemért megnéztük az Aladdint. A dalokat napokkal utána is dúdolgattuk. Egyszerűen fantasztikus volt a látvány, a zenék, a kosztümök. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A dzsinn vitte a show-t, nagyokat nevettünk a poénjain. Mi a balkonról néztük meg az előadást (még így is húzósak a jegyárak), de kiválóan láttunk mindent.

A második hét vége felé iktattunk még be múzeumokat, mint a Smithsonian és az American Whitney Museum, ekkor néztük meg a 9/11-es emlékmúzeumot is. A betegségem miatt Coney Island-en kimaradt sajnos az óceánban fürdés, de a parton sétálva megnéztük a naplementét és ittunk egy helyi sört is.

 

Az utolsó pár napon főleg csak élveztük New York sajátosságait, és kétszer végigettük a várost. A Café Orlin palacsintáiból háromszor is ettünk, újra végigsétáltunk a High Line-on, majd megebédeltünk a Chelsea Market legjobb taco árusánál, ettünk minicupcake-et a Baked by Melissa-nál, bementünk a Public Library-be, és felmentünk a Rockefeller Center-be is.

 

Mondhatom, keresztül-kasul végigjártuk a várost. Napi 15-20 km-eket sétáltunk, szinte csak hazafelé metróztunk, annyira élveztük a város pezsgését.

Csodás két hét volt, és örülök, hogy ennyi szép élménnyel gazdagodva mehetünk haza.

Sztori és képek: Hajdú Eszter

Tags: , , , , ,

“It’s probably the only city which in reality looks better than on the postcards, New York.” (Valószínű, hogy New York az egyetlen város, amelyik jobban néz ki a valóságban, mint a képeslapokon.) – Milos Forman

Milos Forman véleménye ellenére, New York City távolról sem azonos a képeslapokkal, melyek a napfényben csillogó felhőkarcolókat, a várost ölelő folyók felett ívelő ikonikus hidakat ábrázolják az elmaradhatatlan I ❤ NY felirattal. New York City nem tökéletes, azonban utánozhatatlan karakterrel rendelkezik. Piszkos, zajos, túlpörgetett, s mégis a legtöbb turista vissza akar térni, mert a City mély nyomot hagy az emberben. A Midtown lüktetése, a Central Park selymes pázsitja, a Village csendes utcái elvarázsolnak. A City mindenkinek ad valamit.

Rengetegen kérdezik tőlem: “Mi az, amit muszáj látni New Yorkban? Csak néhány napom van Manhattanban és valószínű, hogy soha nem térek vissza. Melyek azok a helyek, amelyek érdemesek a bakancslistámra, melyeket örök életemben sajnálnék, ha kimaradna?”

A válasz nem egyszerű, mert mindenkinek más az érdeklődési területe. Az útiterv az igényektől, állóképességtől, pénztárcától, az utazó társaság összetételétől, illetve az időkerettől függ. Mindenkinek vannak “álom” helyszínei, egy ház, egy utca, egy étterem, egy könyvesbolt, melyet egy filmben látott anno és meg akar nézni élőben. A must-see listát ezek tudatában kell a saját igényeinknek megfelelően alakítani. Ettől függetlenül vannak olyan helyszínek, melyek tagadhatatlanul New York City ikonjai, melyekhez hasonlót sehol máshol nem találunk, melyeket egyszerűen nem szabad kihagyni. Ezek kerültek erre a listára.

A nevezetességeket ABC sorrendbe szedtem és egy-egy gondolatot is fűztem hozzájuk. Belinkeltem azokat a nevezetességeket, melyekről bővebben is írtam a blogban.

Ezeket a helyszíneket végigjárva, útba ejtjük a legnagyobb sugárutakat, legismertebb utcákat is, így ezek sem kerültek a listára.

Brooklyn Bridge: ha át akarunk sétálni a hídon, akkor érdemes Brooklynból indulni, így gyönyörködhetünk Manhattan sziluettjében.

Brooklyn Bridge Park: Két km hosszú park- és szabadidő-komplexum, mely az East River mentén – DUMBO és Brooklyn Heights között -, hat, különböző funkciót ellátó kikötőt foglal magában. (A Brooklyn Bridge park mólóiról bővebben ITT.)

Bryant Park: New York City legkedveltebb, leghangulatosabb parkja, a felhőkarcolók ölelésében

Central Park: az 59. és a 72. utca között kihagyhatatlan. A következő állomásokat semmi esetre se hagyjuk ki: Bethesda Fountain, Bow Bridge, Gapstow Bridge, Carousel, Dairy, Grand Army Plaza, Loeb Boathouse, Strawberry Fields, Tavern on the Green, The Mall, Wollman Rink (A Central Park titkairól ITT olvashattok. Hogyan tájékozódjunk a Central Parkban?)

Chinatown: van, aki rajong érte, van, aki ki nem állhatja, azonban egyszer legalább látni kell. (A Kínai Újévi Parádé)

Chrysler Building: New York City egyik legkedveltebb épülete, az Art Deco stílus gyönyörű példánya. (A Chrysler Building titkairól ITT olvashattok.)

Columbus Circle: A Central Park 59. utcai bejáratánál található, zsongó hangulatú tér, Columbus szobrával.

Empire State Building: Kilátója népszerűségében elmarad a Rockefeller Center kilátója, a Top of the Rock mögött, talán a minden oldalról rácsokkal ellátott kilátó miatt, talán amiatt, hogy innen kevesebb látható a City nevezetességei közül. Az Empire State Building tetejéről a Flatiron Building és a Chrysler szerelmesei készíthetnek kivételes képeket. Az ESB épülete ikonikus volta miatt azonban kihagyhatatlan. (Az Empire Building sötét múltja)

Financial District: a Pénzügyi Központ Alsó-Manhattanban kihagyhatatlan. Sétáljunk végig a Wall Street-en, ejtsük útba a New York Stock Exchange épületét, a Charging Bull-t, a Federal Reserve épületét, a Trinity Church-öt. Keressük fel a  Stone Street történelmi negyedet, ahol visszarepülhetünk az első telepesek idejébe. (A Charging Bull története)

Grand Central Terminal: A világ egyik legszebb vasútállomása semmi esetre sem maradhat ki. (A Grand Central titkairól ITT és ITT olvashattok.)

High Line: Két és fél kilométeres séta – a történelmi Meatpacking District-től a 34. utcáig -, 8 méter magasan, 22 utcatömbön át, a manhattani forgalom felett, gyönyörű kilátással New York City-re és a Hudson folyóra. (A High Line-ról ITT és ITT olvashattok.)

Little Italy: ma már csak egy utcányi hangulatos étel-ital világ, melyet egyszer legalább látni kell. (A Little Italy mozgalmas világáról ITT olvashattok.)

Macy’s: a világ legnagyobb áruháza, különösen a karácsonyi időszakban és tavasszal, a virágparádé idején érdemes meglátogatni. (A Macy’s karácsonyi vásáráról ITT, a tavaszi virágfesztiválról ITT, Manhattan utolsó fa mozgólépcsőről ITT, a Macy’s hatalmas bevásárló szatyráról pedig ITT olvashattok.)

Manhattan Bridge és DUMBO: a sétát kössük össze a Brooklyn Bridge Parkkal. (Bejegyzés a DUMBO történetéről)

Metropolitan Museum of Art (MET): az “ultimate must see” listámra nem tennék múzeumot, mégis azt kell mondjam, hogy ha legalább egy múzeumot meg akarunk nézni, akkor legyen az a MET. Töltsünk el legalább egy-két órát az általunk kedvelt történelmi időszak kiállítási termeiben. Én az egyiptomi részleget ajánlanám, a termek grandiózus volta miatt.

New York Public Library (42nd street branch): A világ egyik legszebb könyvtára.

Rockefeller Center-Top of the Rock: innen nyílik a legszebb kilátás Manhattan szigetére. Az egyik oldalon: Midtown Manhattan, az Empire State Building, a Chrysler Building, a Times Square, Lower Manhattan a WTC, a Statue of Liberty. A másik oldalon: Central Park és Upper Manhattan. (A Rockefeller Center karácsonyfájának titkairól)

Rockefeller Center korcsolyapálya-csatornakert: valamennyi évszakban hangulatos, de különösen a karácsonyi időszakban.

Roosevelt Island és Roosevelt Island Tramway: A Roosevelt Island Tramway Upper East Side Manhattant köti össze a Roosevelt Szigettel. A libegő az East River felett halad át, párhuzamosan a Queensboro Híddal. Metro kártyával igénybe vehető, így 2 dollár 75 centért élvezhetjük a magasból Midtown Manhattan sziluettjét, illetve bebarangolhatjuk a Roosevelt Island-et, ahonnan szép a kilátás Manhattan keleti oldalára. (A Roosevelt Island Tramway története)

SoHo: A SoHo a turisták által is kedvelt célpont és nem csupán a menő üzletek végeláthatatlan sora miatt, de a környék különleges hangulata is vonzza őket. A kerület egyedi, öntöttvas épületei világhíresek és a leggyakrabban fotózott New York-i épületek közé tartoznak. (Az öntöttvas épületekről bővebben ITT.)

Statue of Liberty: Legalább a Staten Island Ferry-ről, ha időnk és keretünk nem engedi meg, hogy feliratkozzunk a Statue of Liberty & Ellis Island kirándulásra.

St. Patrick Roman Catholic Cathedral: a világ egyik legszebb temploma

South Street Seaport: Alsó-Manhattan East River felőli oldalán található történelmi negyed, mely a gyarmatosítás idején a korabeli világ egyik legnagyobb tengeri csomópontja volt. A kikötőből csodálatos látvány nyílik a Brooklyn hídra, a távolban ívélő Manhattan hídra, a folyó túlpartján pedig Brooklynra. A South Street Seaport-on dokkoló hajókat és szkúnereket ingyenesen megnézhetjük, megpihenhetünk a kikötő parkjában. (A South Street Seaport története)

Times Square: egyszer látni kell napközben és egyszer az esti fényáradatban. (Hogyan működik a Times Square?)

Union Square: New York City “hippi” parkja, tüntetések gyülekezőhelye, New York City legjobb piacának otthona. (A piacról ITT olvashattok.)

Washington Square Park és Diadalív: barátságos park, barátságos emberekkel, feledhetetlen hangulattal. Legyen a West Village-beli séta része. (A Washington Square Park titkairól)

West Village: csendes, barátságos utcák, remek éttermek, New York másik arca. Semmiképp se hagyjuk ki. (A West Village legérdekesebb helyszínei)

World Trade Center 9/11 emlékhely: Az emlékpark a vízesésekkel és az emléktáblákkal 2014 óta ingyenesen megtekinthető, kihagyhatatlan. (9/11 történetek a blogon: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT)

Tags: , , , , ,

(A dőlt betűs megjegyzések a blog írójának gondolatai, hozzáfűzései, javaslatai.)

2016 szeptemberében egy egész hetet volt szerencsém New Yorkban tölteni.

Mivel az oldal rengeteg segítséget nyújtott, úgy gondoltam, én is leírom tapasztalataimat, hogy megkönnyítsem a jövőben utazók dolgát. Nem célom élménybeszámolót írni, mindenki maga döntse el, mit szeretne megnézni. Szerintem a neten fellelhető leírások jó képet adnak, ha ettől eltérőt tapasztaltam, azt leírom.

Amit rólam érdemes tudni: Egyedül utaztam, 20 évesen már tapasztalt utazónak számítottam, az angol nyelvvel nincs problémám. Viszonylag friss térdszalag-szakadásom miatt aggódtam, hogy a nagyobb távolságok gyalogos megtételével gondjaim lesznek. Továbbá képes vagyok bárhol eltévedni.

Az utazás célja az AC/DC koncert megtekintése volt a Madison Square Garden-ben, ezen felül pedig minél több élmény szerzése.

Mivel teljesen egyedül még sosem utaztam, illetve ekkora városban sem kellett még autó vagy idegenvezető nélkül közlekednem, igyekeztem viszonylag spontán lenni, valamint a szállás jó elhelyezkedése kardinális volt. Úgy gondoltam, a legpraktikusabb a déli szállás, ha eltévednék, elég lenne végig délnek tartanom, valamint onnan könnyen eljuthatok bárhova.

Végül Airbnb-n foglaltam, egy egyszerű kanapé volt, de a jó elhelyezkedés (Rector Place, kb. 5 perc séta a One WTC-től) oltárán beáldoztam a kényelmet, úgyis csak aludni jártam oda. Ha most utaznék, egy egyszerű hotelben foglalnék valahol Brooklynban, a metró mentén.

Budapestről repültem a JFK-re, párizsi átszállással. Hatalmas tömeg volt Franciaországban, majdnem lekéstem a gépet, pedig volt kb. 2 óra az átszállásra. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?)

Az előzetes felkészülés részét képezte a blog elolvasása. Minden, számomra érdekes dolgot lejegyeztem, valamint Google Maps-en hozzáadtam a kedvencek közé. Végül szűkítettem a listát és körzetekre osztottam a várost aszerint, hogy egy-egy napba mi fér be egymás után. A helyek Google Maps-es lementése jó ötlet volt, még offline is viszonylag használhatónak bizonyult, a majdnem mindenhol elérhető wifi segítségével pedig vállalható mértékűre sikerült korlátoznom eltévedéseim számát. Összesen kb. 35 helyet jelöltem meg (Central Park egynek számít), majdnem mindet sikerült kényelmesen meglátogatni. A járókelők és a rendőrök is segítőkésznek bizonyultak útbaigazításkor.

Magamnál mindig tartottam egy válltáskát, benne szemüveget, napszemüveget, pénztárcát (nem a teljes összeggel, azt részekre osztottam és különböző helyekre raktam), töltőt (utcán is lehet telefont tölteni), egy palack ásványvizet, müzliszeleteket, igazolványok fénymásolatait és belépőket. Sajnos még egy nehezebb fényképezőt is cipelnem kellett a nyakamban, mert a telefonom kamerája sérült. Ezekkel mind kényelmesen tudtam sétálgatni egész nap. Ha ma mennék, még egy bevásárlószatyrot pakoltam volna a vásárolt dolgoknak.

A közlekedést gyalog illetve metróval oldottam meg. Figyeljünk, hogy ugyanazon a vonalon van, amelyik szerelvény nem áll meg mindenhol, így jutottam el például a Colombus Circle helyett Harlembe. (A New York-i metró használatáról bővebben ITT és ITT.) A metróknál a peronon hihetetlenül meleg van, a szerelvényekben pedig rendkívül hideg. Wifi minden állomáson van, de köztük az alagútban már nincs. Nehezen tudom elképzelni a városban való közlekedést metró nélkül, mindenkinek ajánlom annak ellenére, hogy egyik utazásom során mi és a mögöttünk levő kocsi között kisülés volt, ami után a szerelvény elsötétedett, egy időre megállt, majd az állomásra érve a Guardian Angels-ek kitereltek minket. Azt már a felszínről láttuk, hogy füst jön ki a megállóból, ezután megérkeztek a tűzoltók is. Hasonló esetben őrizzük meg a nyugalmunkat és kövessük az utasításokat. Ajánlom letölteni az MTA appját és más metrótérképeket.

Fontos tudni, hogy a metrók hétvégén máshogy közlekednek, valamint érdemes tájékozódni a felújítások miatti lezárásokról. Én sajnos emiatt nem jutottam el Far Rockaway-be Richard Feynman házához.

Még egy fiaskó történt, a kártyámat valamiért nem fogadta el a kapu, nem találtam senkit, aki tudott volna segíteni, így átugrottam a forgóvillát. Később nem volt vele probléma, de azt érdemes fejben tartani, hogy nem 168 óráig érvényes a heti kártya, hanem az első aktiválás napját is beleértve 7 napig.

Meglepett, hogy New York mennyire a gyalogosok városa. Napokba telt visszaszoknom Budapesten ahhoz, hogy az autók nálunk nem feltétlenül állnak meg.

Ott-tartózkodásom alatt a múzeumokat következetesen kerültem. 3 programom volt, amire időre oda kellett érni. Az egyik a koncert, a másik a Szabadság-szobor koronája, harmadik egy Stephen Colbert Show felvétele. A koronába hónapokkal előre le kell foglalni a jegyet, ami névre szól. (Az ingyenes, illetve ajánlott belépőjegyes programok listája ITT található.)

A felvétel látogatását ajánlom az angolul jól tudóknak, a honlapjukon lehet jegyet foglalni, nem kerül pénzbe, viszont nem egy rövid program.

A koncertről érdekesség, hogy az amerikaiak mennyire máshogy viselkednek, mint az európaiak. A Garden-ben nincsenek állóhelyek, mindenki ül, eszik-iszik, szelfizget és néha tapsol. Jobban izgalomba hozta a közönséget Colbert egy-egy Trump-os beszólása, mint egy gitárszóló. Engem hamar meg is “választottak” a legnagyobb rajongónak és a jegyszedő néni meg is jegyezte, hogy engem figyelt végig, mert jó volt látni, ahogy élvezem a koncertet, pedig fele annyira sem ragadtattam el magamat, mint amikor a harmadik sorban álltam Európában.

Pozitív kulturális sokk volt a small talk. Fel voltam rá készülve, hogy boltba megkérdezik, hogy vagy, de olyanra nem, mint például amikor a Liberty Island-re tartó hajón egy texasi testvérpár mesélte, hogy az ő nagyszüleik is Ellis Island-re érkeztek meg Olaszországból, majd tippeket adtam nekik, mit nézzenek meg a városban. Vagy azt is megtudtam egy idős házaspártól sorban állás során, hogy ők látták Obamát megválasztása előtt egy TV show felvételén és gyanújuk szerint a titkosszolgálat megfigyelte őket előtte, vagy egy kaliforniai sráctól, hogy neki ez lesz a második AC/DC koncertje. Szokatlan koncepció, de nekem szimpatikus ez a small talk dolog.

A felhőkarcolók közül meglátogattam a One World Trade Centert, az Empire State Buildinget, valamint a Top of the Rockot. A One WTC-be reggel nyitáskor mentem fel, onnan jól látszik az egész város és a reggeli forgalom beindulása. Előny, hogy nem kellett sorban állni, mint a másik két épületnél. Az épületnek több neve is van egyébként, többen nem értették, miről beszélek.

Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy ilyen helyen használjuk az eszünket és ne kezdjünk el éjszaka 300 méter magasságban üvegen át vakuval fényképezni, mert nem fog működni, cserébe elrontja mindenki más fényképét. Valamint ne legyünk felháborodva, ha szóvá teszik ezt nekünk.

A belépők elég borsos árúak, a Times Square környékén árult jeggyel pedig nem engednek fel az ESB legtetejére, az további $20 ha jól emlékszem. Este hatalmas a tömeg, nehéz odajutni a jobb helyekhez egy-egy képre (ha nem bunkó az ember és nem tolakszik).

A közbiztonságról annyit, hogy sosem éreztem veszélyben magam, igaz, 11 körül mindig elindultam hazafele, mert a metrókártya éjfélig érvényes. Utána az utcán sétálva sétálva több rendőrrel találkoztam, mint járókelővel. A 17-i robbantást is az aggódó otthoniaktól tudtam meg. Annyi történt, hogy a környéken áthaladó metrók nem álltak meg az érintett helyen, valamint a Rockefeller Center tetejéről láttuk, hogy sok rendőrautó megy szirénázva. (2016. szeptember 17-én bomba robbant Chelsea-ben, a 23. utcában. 29 ember sérült meg.)

A Central Park éjszaka rémisztő tud lenni, nem is merészkedtem a bejárattól 200 méternél távolabb. (New York biztonségéról ITT és ITT olvashattok bővebben.)

Maga a park hatalmas, nekem két napba telt a bejárása, pontosabban a MET-től délre eső területé. A parkon belül nehéz a tájékozódás. Én az állatkert környékétől akartam a délkeleti sarokig eljutni, majd onnan átsétálni a Colombus Circle-ig, de sikerült valahogy rögtön a Colombus-nál kilyukadnom, s mivel erről nem tudtam, elindultam jobb kéz fele, a rossz irányba. Talán segített volna, ha végig a kijelölt úton haladok, de abban nincs semmi élvezet.

Az étkezést minél olcsóbban, jó kolis egyetemista módjára oldottam meg, általában szendvicset vagy gyorsételt vásároltam. Az utcai árusoknál a hot dog igazából gyenge minőségű virsli kifliben, a hamburger sem a legjobb. A Times Square-en ettem egy finomat a Bubba Gump-ban, mivel egyedül voltam, nem kellett sorban állnom. Életem egyik legfinomabb étele volt, borravalóval adtam, azt hiszem 30 dollárt. Sörrel életkorom miatt nem szolgáltak ki, ahogy boltban sem tudtam vásárolni, akit pedig megkértem volna, hogy vegyen nekem, az nemet mondott. “Ovisként” a szórakozóhelyeket is kerültem, viszont az utcán simán leszólítottak elég csinos lányok.

Rajtuk kívül sajnos az összes utcai árus is megtalált, nem szabad szóba állni velük, vagy bármit elfogadni, egyszerűen lerázhatatlanok.

Fantasztikus élményben volt részem ezalatt az egy hét alatt, megfelelő felkészültséggel és közepes angol nyelvtudással szerintem bátran lehet utazni. Én is biztosan visszalátogatok még.

Írás és képek: J. Soma
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , , , ,

More results »