A Szent Patrik napi parádé New York City legrégebbi és legbüszkébb ír hagyománya, a város kulturális életének egyik legnagyobb eseménye, melyet minden évben március 17-én rendeznek meg. Amennyiben 17-e vasárnapra esik, a felvonulásra szombaton kerül sor, tiszteletben tartva a katolikus szokást. Ezen a napon mindenki ír származású a Nagy Almában. Még az a New York-i is zöldet visel, akinek egyetlen csepp ír sincs a vérében.

Az első dokumentált Szent Patrik napi felvonulásra 1762. március 17-én került sor. Ír származású New York-iak kis csoportja az Alsó-manhattani John Marshall vendéglőhöz vonult, hogy ott ülje meg az írek védőszentjének ünnepét. Bizonyára nem gondolták, hogy ezen esemény tradíciót teremt, melyet 250 év elteltével is ünnepel a City lakossága. A résztvevők száma mára elérte a 150-250 ezret, míg a felvonulás útvonalán több mint 2 millióan állnak és éljeneznek.

Az első felvonulók számára az esemény nem számított tradícióteremtőnek, mivel ők már létező hagyományt követtek. Szent Patrik ünnepe nagy valószínűséggel az egyetlen és egyben utolsó kapocs volt az őshazával. A szentet minden egyes olyan országban ünneplik, ahová az írek valaha is eljutottak, Toklyótól Torontóig.

Az 1810-es évek végéig a felvonulás alapvetően katonai természetű volt. Az Amerikai Függetlenségi Háborút megelőzően New Yorkban a brit helyőrség szolgált, melynek két teljes gyalogos egysége Írországból származott. Ők alapították meg a Szent Patrik Baráti Társaságot és kezdeményezték az első felvonulást.

Az 1820-as évek változást hoztak az ünneplés jellegében. 1853-ra a parádé a város kulturális, társasági és politikai életének szerves részévé vált. Míg eleinte azt a célt szolgálta, hogy bemutassa és bevezesse az újonnan érkezett emigránsokat a New York-i társasági életbe, hamarosan a manhattani írek politikai és társadalmi erejét hivatott kifejezni.

A Szent Patrik napi parádé jóval több, mint a névadó szent ünnepe. “Az emlékek fesztiválja, vallásos, kulturális, és családi szinten. Miközben Szent Patrikot ünnepeljük, megemlékezünk a saját életünkről is.

Minden egyes felvonuló, minden egyes szemlélő, még az is, aki csupán erre az egy napra vallja magát írnek, a saját családjának történelmét, számkivetettségét és megfosztottságát, mindennapos küzdelmét és sikereit ünnepli ezen a napon.” – írja Thomas Francis Meagher, az Amerikai Polgárháború hőse.

Köztudott, hogy a keresztény ünnepek legtöbbje létező pogány ünnepre építkezett. Mivel Szent Patrik ünnepe egybeesik a tavaszvárás, téltemetés időszakával, amikor őseink az új évszak és az új élet kezdetét ünnepelték, a fesztivál légkörében könnyű felfedezni a pogány elemeket.

Annak ellenére, hogy a fesztivál elvesztette katonai felvonulás jellegét, egy tradíció túlélte a változások szelét. A felvonulást 1851 óta minden egyes alkalommal a New York-i Nemzeti Gárda 1. Zászlóaljának 69. gyalogosszázada vezeti fel. A 69. gyalogosszázad az Amerikai Polgárháború során vált közismertté, bátorságáról, hazafiasságáról, kitartásáról.

Az 1760-as évektől kezdve Manhattan ír származású lakosságának száma fokozatosan növekedett. Az “eredeti New York-iak” radikális csoportja nem különösen lelkesedett az erősödő ír befolyásért és az erőszaktól sem riadt vissza. A 69. gyalogosszázad a parádé felvezetőjeként az ünnepségen résztvevők testi épségéért volt felelős. A I. és a II. Világháború évei alatt, míg a század Európában szolgált, a veteránok vették át szerepüket.

A parádé a 44. utcáról indul, délelőtt 11 órakor. A felvonulók mellett ír dudások és tánccsoportok szórakoztatják a több millió nézőt a helyszínen és a televíziók képernyői előtt. A parádé a 79. utcán át az Ír Történelmi Társaság épületéhez vonul. Itt ér véget a felvonulás, délután 4 óra környékén.

A Szent Patrik napi parádé hű a gyökerekhez. Nem engedélyezett az autók használata, a hőlégballonok és a kereskedelmi hirdetések szintén tilalom alá esnek. A konzervatív hozzáállás 2014-ben New York város polgármestere és a Guinness cég kivonulását eredményezte. A bojkottra azért került sor, mert a szervezőbizottság elutasította a meleg csoportok nyílt felvonulását.

2002-ben a parádét a szeptember 11-i terrortámadás emlékének szentelték, elismerve a tűzoltók, rendőrök és egyéb mentőalakulatok áldozatos munkáját. Délben a két és fél km-es felvonulás varázsszóra megállt, délfelé, a volt Ikertornyok irányába fordult és két perces néma csenddel emlékezett az elhunytakra. A történelemben először, abban a városban, amely sosem alszik, egy pisszenés sem hallatszott az Ötödik Sugárúton. Ez a parádé volt hivatalosan a legnagyobb, 300 ezer felvonulóval, 3 millió helyszíni nézővel, valamint ez volt az első alkalom, hogy Írország Elnöke (Mary McAleese) is megjelent az ünnepségen.

Amennyiben olyan szerencsések vagyunk, hogy részt vehetünk ezen a nagyszabású és feledhetetlen eseményen, ne feledjük, hogy a tömeg hatalmas és a rendőri jelenlét, valamint a szigorú szabályok és biztonsági intézkedések ellenére is adódhatnak balesetek. Az alkoholfogyasztás tilos, de legyünk reálisak. Az alkalmankénti ittas felvonulók okozta rendzavarás is a parádé része.

A tervezés során vegyük figyelembe, hogy a tömeg a Szent Patrik Katedrális környékén a legsűrűbb, a 79. utca közelében a legritkább. A tribünt a 62. és a 64. utca között állítják fel. A fellépő csoportok itt adják elő hivatalos programjukat. Az emelvényre csak a meghívottak juthatnak fel, de ha a közelben találunk helyet, jó esélyünk van arra, hogy lássuk a parádé sztárjait.

Ebben az évben New York város bíborosa ceremóniamesterként vezette a felvonulást, melyen először vett részt hivatalosan az ír-amerikai melegek szövetsége, mely egyben a Guinness cég visszatérését is jelentette.

Felhasznált irodalom: History Of St. Patrick’s Day
Képek: a blog írójának tulajdona