Ősz van New Yorkban. Végre lehűlt a levegő, vidám tökök csücsülnek a tűzlépcsőkön. Ilyentájt a When Harry Met Sally (Harry és Sally) állandó ismétlésen van nálam. Számát nem tudom, hányszor láttam, de soha nem unom meg. Romantikus filmek jönnek-mennek, de ez a film örökzöld maradt 32 év után is.
Ebben valószínű az is közrejátszik, hogy az őszi New York City ad keretet Harry és Sally 10 évig tartó barátságának. Az író, Nora Ephron, és a rendező, Rob Reiner, mindketten született New York-iak. Mélységes szeretet köti őket a városhoz és ez érzékelhető minden egyes jelenetben, ahol a City megjelenik.
A film vizuális és auditív csemege, a Central Park aranyló lombkoronájától, Sally őszi ruhaösszeállításain át, a megnyugtató smooth jazz-ig. A When Harry Met Sally tipikus karakter-film, mely dialógusokra épít. A szereplők párbeszéde egyszerre mély és sekély, pesszimista és optimista, öniróniában gazdag, roppant szellemes és mélységesen megindító. A filmben nincs külső konfliktus, a szereplők boldogsága útjában semmi nem áll, csupán önmaguk.
Az őszi New York City szépsége pedig időtlen. A Harry és Sally “kitalálta” a tipikus New York-i romantikus filmet. Ez előtt a film előtt elképzelhetetlen lett volna, hogy egy jelenetben a főszereplők hosszú percekig beszélgetnek a Central Parkban a hulló levelek alatt, sétálgatnak az Upper West Side-on és mindeközben nem igazán történik semmi, csupán két ember, két barát kitárulkozik.
A When Harry Met Sally képeslap New York City. Feltétlen ajánlom minden New York City rajongónak. Ha lehet, feliratosan nézzétek meg, egészen más élmény.
Tinkmara