Pretend, it’s a City (Tégy úgy, mintha város lenne) – Három élő legenda egy sorozatban. Martin Scorsese, Fran Lebowitz és New York. Tökéletes szerelmi háromszög. Martin és Fran 20 éves barátsága és kettejük közös szerelme, New York áll ennek az új, 7 részes Netflix sorozatnak a középpontjában.
Fran Lebowitza mesélő, Scorsese a hallgató székében. A 70 éves amerikai írónő, esszéista és humorista igazi New York-i ikon. Gyermekkora óta ide vágyott és 1969 óta rója a City utcáit, figyeli az embereket, az állandóan változó Várost. Szatirikus, szardonikus társadalom kommentárjai mögött mélységes New York ismeret és szeretet áll.
A laza láncra fűzött történetek a “New York-feeling”-ről szólnak. Lebowitz fanyar humorral mesél emberi kapcsolatokról, a New York-i metróról, zenéről, hírességekről, trendekről, sallangmentesen, kegyetlen őszinteséggel. Már az első részben elárulja, hogy nincs mobiltelefonja, számítógépe, és nem azért, mert nem tudja, hogyan használja őket, hanem azért, mert tudja, hogyan működnek.
Fran olvas és megfigyel, szinte kényelmetlen részletességgel. Tanácsai örökérvényűek: “Gondolkodj, mielőtt beszélsz. Olvass, mielőtt gondolkodsz. Soha nem lenne szívem kidobni egyetlen könyvet sem a kukába, jónéhány emberrel viszont örömmel megtenném.” – mondja.
Ez a sorozat kötelező minden New York-ot kedvelőnek. Kedvcsinálónak néhány aranyértékű gondolat a sorozatból:
“Senkinek sincs annyi pénze, hogy New Yorkban éljen. 8 millióan mégis itt élünk. Hogy csináljuk? Mi sem tudjuk.”
“New Yorkban minden harmadik embernek van jógaszőnyege. Nekem már ennyi is elég, hogy soha ne jógázzak.”
“Amikor megkérdezik tőled, miért élsz New Yorkban, nem igazán tudsz válaszolni. De egyet biztosan tudsz, megveted azokat, akikben nincs kurázsi, hogy megpróbálják New Yorkban.”
“A 8 millió New York-i közül én vagyok az egyetlen, aki nézi, hogy merre megy. A New York-iak elfelejtettek közlekedni. Az maga a csoda, hogy naponta nincs több száz halálos gázolás.”
“Állandóan megy a hőbörgés, hogy büdös az L metró. Megmondom én, mi a büdös az L metrón. Az emberek.”
Tinkmara