New York

You are currently browsing articles tagged New York.

New York City nevezetes arról, hogy lehetőséget és helyet biztosít a feltörekvő képzőművészeknek, különös tekintettel a Street Art ágazatra.

 

A Rockefeller Center is gyakorta ad otthont kisplasztikáknak, szoborcsoportoknak, s nem retten vissza a furcsaságoktól sem.

A Rockefeller Center Ötödik Sugárút felőli bejáratánál június 3-ig látható a skandináv alkotópáros, Elmgreen & Dragset Van Gogh’s Ear (Van Gogh Füle) elnevezésű street-artja.

 

A Van Gogh Füle nem más, mint egy oldalára állított, hatalmas úszómedence. Az alkotók a a “readymades” (használati cikkből műalkotást) irányzat képviselői és 2012-ben, többek között, egy hatalmas hintalóval vonultak be a londoni Trafalgar Térre.

A ciánkék medence, fényes, acél lépcsőivel, ugrómedencéjével, víz alatti lámpáival játékos kontrasztot mutat a környező magasztos épületekkel.

 
“Az Ötödik Sugárút a divat, turizmus, kereskedelem, üzlet és művészet ötvözete. Ebben a miliőben a medence egyszerre bizarr és ismerősen barátságos.”

Képek: a blog írójának tulajdona

 

Tags: , , , , ,

A jó idő beálltával, április 19-én megnyílt Brooklynban a Dumbo Boulders.

Közvetlen a Manhattan-híd alatt található mászófalak valamennyi korosztálynak és ügyesség szintnek megfelelnek. A legmagasabb pont 4 és fél méter magas, az ügyességi szintek szín kódoltak, a talaj pedig párnázott, így mindenki kipróbálhatja magát.

Az üzemeltetők helyszíni oktatást is biztosítanak. Az ár kiváló. 9 dollár a napijegy, speciális cipőt is lehet bérelni. Sokan már most pokrócostul, elemózsiástul beköltöztek. A kilátás, különösen a “sziklák” tetejéről, pazar.

Képek: Google

Tags: , , , , , , , ,

New York City kétséget kizárólag az egyik leghangosabb metropolis, s ez a tendencia gyakran visszhangzik a kultúrában és a művészetekben is. Mindez különösen igaz a Brooklyn Bridge Park legújabb street art szoboralkotására is, mely a YO/OY nevet viseli.

Két és fél méter magas, juj-sárga, alumínium betűk kiabálnak a Manhattan-híd és a Brooklyn-híd között található füves területről. Az úgynevezett Main Street Lawn-t, a két híd között található dombos-füves területet nemrégiben újították fel és ezzel a különleges, több síkon értelmezhető műalkotással avatták fel.

A füves területet a látogatók jelenleg még nem vehetik igénybe*, mert a frissen ültetett fűnek még erősödnie kell, azonban a szobor már most a legtöbb Instagram lenyomattal rendelkező New York-i célpontok listáján található.

A szobor valóban többféleképpen és több nyelven is értelmezhető. Manhattanból olvasva a Brooklyn-i “yo” szlenget és a spanyol “yo=én” kifejezést, míg Brooklynból olvasva, a közkedvelt jiddis “oy” felkiáltást mintázza.

A Brooklyn-i származású alkotót, Deborah Kass-t Andy Warhol és Pollock ihlette, szobra pedig augusztusig látható, fényképezhető a Brooklyn Bridge Parkban.

*A Main Street Lawn-t a hétvégén átadták a látogatóknak, így a OY/YO-t már testközelből is megnézhetjük.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve az utolsó képet, mely Michael Sarrao felvétele

Tags: , , , , , , , , , ,

A Central Park keleti részén, a 72. utca magasságában, a hajómodell-tótól (Conservatory Water) délre található “hegy”, a Pilgrim Hill (Zarándokdomb) nevet viseli, a tetején álló zarándokszobor után. A szobrot az Új-Anglia Társaság adományozta a Central Parknak 1885-ben. A szobrot 2015-ben restaurálták.

A domb valamennyi évszakban kedvelt célpontja a helybélieknek és a turistáknak egyaránt.

Télen, biztonságos lankáit szánkózók veszik birtokba, míg nyáron kitűnő piknik helyszínnek bizonyul, árnyas fáival. A tavasz azonban kétség kívül a legszebb időszak a Zarándokdombon.

 

Frederick Law Olmsted, a Central Park kertészmérnöke, annak idején úgy gondolta, hogy a parkba nem ültet semmilyen virágzó fát, azzal az elgondolással, hogy a színkavalkád elvonná a figyelmet a park drámai látványáról. Szerencsére ezen ötletét elvetették és a Central Park egész területét magnólia-, cseresznyefa- és vadalmafa-ligetek tarkítják, köztük a Pilgrim Hill-t is. A tavaszi időszak, a virágzó ligetek újra és újra elvarázsolják a Central Park látogatóit.

Tavasszal a Pilgrim Hill egyike a leggyakrabban látogatott és fényképezett célpontoknak a Central Parkban. A virágoktól roskadozó japán cseresznyefák buja koszorúja, később pedig a lábunk alatt a rózsaszín virágtakaró megunhatatlan látvány.

Ha virágzás idején tervezzük a New York-i látogatást, ne feledjük ellenőrizni az állandóan frissülő virágnaptárakat, vagy kérjük New Yorkban élők naprakész tanácsát. New York City fekvéséből következően gyakran drasztikus eltérések lehetnek Dél-Manhattan, a Central Park, illetve az északi területek, Brooklyn és Long Island virágnaptárában. Általánosan mondható, hogy az északi területek, Brooklyn és Long Island fái legalább 2 héttel később ébrednek téli álmukból.

Brooklyn Botanical Garden cseresznyefa naptár

Central Park virágnaptár

Képek: a blog írójának tulajona

Tags: , , , , , , ,

A Metropolitan Museum of Art nyári tetőtéri kiállításának legizgalmasabb darabja az angol származású Cornelia Parker Psycho-háza. “Amikor megtudtam, hogy Amerikába tervezhetek, azonnal a vörös színű, tipikus amerikai pajta jutott eszembe, s amint megláttam a MET tetőterét, beugrott a Psycho-ház gondolata. Tökéletesen beilleszkedik a manhattani városképbe.” A ház kétharmados kicsinyítésben épült és a Central Parkból is látható.

Képek: Google

Tags: , , , , , , ,

New York City utcáin és parkjaiban sétálgatva biztosan észrevettétek már, hogy a padoknak különleges szerepe van a tér kialakításában. Ez nem véletlen. New Yorknak nemcsak az utcaszerkezete mértani (a Commissioners’s Plan-ről ITT olvashattok), de a térrendezés is szigorú szabályokat követ.

 

Az 1939-es New York-i világkiállítás középpontba helyezte a város parkjait. Robert Moses, New York City mesterépítésze, Kenneth Lynch és Fiaival, a híres ötvösmesterekkel közösen tervezte meg és készítette el az expó ikonikus padjait, melyekkel a mai napig, városszerte találkozhatunk.

A Moses Pad (Moses Bench), illetve Világkiállítás Pad (World’s Fair Bench) névre is hallgató zöld padok Art Deco stílusban készültek egy csipet Viktoriánus beütéssel.

 

A pad ülőkéje és háttámlája, valamint lábazata erős Art Deco stílust sugall, míg az ívelt karfa a Viktoriánus időkre emlékeztet.

 

Robert Moses számára ezek a padok nem csupán a Világkiállítás vendégeit hivatottak szolgálni, de a saját egóját is, ami köztudottan nagy volt. Amikor 1934-ben New York City parkjainak biztosa lett, minden erejét annak szentelte, hogy a város lehető legtöbb pontján évszázadokra letegye a kézjegyét. New York City parkjainak esetében ez sikerült is.

A Moses Padokból több mint 8000 készült és több ezer a mai napig használatban van Manhattan parkjaiban, közterein.

12593733_934055933311028_2137174182549474759_o

A világkiállítás padjai kényelmesek és funkcionálisak. A park vezetése a mai napig a legfrekventáltabb helyeken használja őket.

12496031_934055943311027_296391596841992935_o

A Central Parkban a Moses Padokon kívül igen kedveltek a szintén zöld színű, kerek karfa nélküli, úgynevezett Central Park Settee-k, illetve a fa és beton kombinációs padok is. A Central Park Settee-k szintén a 30-as évekből származnak. Mindkét pad stílusa, egyszerűsége kiemeli a környező természet szépségét és a park mozgalmasságát.

 

A rusztikus fapadokat a park kifejezetten vadregényes tájain helyezték el. A tó partján, illetve a Rumble kacskaringós ösvényein. A parkrendezők itt a táj bujaságát akarták kifejezni a padok természetes anyagával, robusztus egyszerűségével.

10914809_769598136423476_5198931162547583544_o

A Central Park és a város padjainak nagy részét továbbra is a Kenneth Lynch & Sons gyártja, illetve javítja. A kiöregedett padokat szinte észrevétlen cserélik le újakra, azonban ha csak a festék kopott le, akár mi is segíthetünk.

A Central Park fenntartói nagy örömmel várják az önkénteseket. A Painting Programra ITT lehet jelentkezni.

886941_928053477244607_5414542946999506768_o

Amennyiben adományozó kedvünkben vagyunk, erre is van lehetőség. A Central Park padjait örökbefogadók 10 ezer dollár fejében sajátjuknak tekinthetik a park egyik padját, melyre az adományozó által kért felirat kerül plakett formájában. Az Adopt-A-Bench programról ITT olvashattok bővebben.

 

2010-ben Chelsea-ben megjelent új acélpadok nem igazán nyerték el se a helybéliek, se a turisták tetszését. A megrendelő és tervező Chelsea Improvement Company szerint az acélpadok tökéletesen beilleszkednek és tükrözik a városrész hangulatát. A padokat eleinte csak Chelsea környékén láthattuk, azonban az utóbbi időben egyre északabbra merészkednek. A képen látható példány a 34. utcában, a Macy’s nagyáruház előtt található.

Reméljük, hogy az ikonukus zöld pad még hosszú ideig New York City egyik jelképe marad.

Képek: a blog írójának tulajona
Forrás: Kenneth Lynch & Sons

Tags: , , , , , , , , ,

A legendák a legtöbbször jóval érdekesebbek és romantikusabbak a valóságnál. A Greenwich Village egyik leghangulatosabb utcájában, a Commerce Street-en található ikerházak városi legendája is jó példa erre.

Nem kell hosszú időt eltöltenünk a Village-ben ahhoz, hogy valaki elmesélje a két ház történetét. A legenda szerint a Commerce Street 39-et és a 41-es házszám alatt található ikerpárját, egy özvegy tengerész építtette a két lányának.

A testvérek állandóan veszekedtek egymással, mindaddig, míg az apjuk egy nap megsokallta a torzsalkodást és úgy döntött. hogy a lányoknak külön házban kell lakniuk. Felépíttette az ikerépületeket, ügyelve arra, hogy a házak között található közös kertet magas fal válassza el a külvilágtól. Ez volt az egyetlen hely, ahol a lányok találkozhattak. A kapitány azt is elrendelte, hogy az ablakok mind a ház frontján legyenek, így a veszekedő lányoknak még csak látnia sem kellett egymást.

Az apa azt remélte, hogy a szép kis házak, a közös virágoskert közelebb hozza a lányokat egymáshoz.

A történet kedves, de az igazság az, hogy csupán a Village lakóinak fantáziája keltette életre. A Commerce Street valóban a Village egyik legbájosabb utcája, a két ház pedig érdekes színfolt, melyet érdemes beillesztenünk a városnéző programunkba.

A tengerészkapitány és a torzsalkodó testvérek története csupán legenda. Az igazság az, hogy az ikerházakat egy New Jersey-i származású tejesember, bizonyos Peter Huyler építtette. Azokban az években (1832) a Village rohamtempóban fejlődött. Rengeteg üzlet és bank költözött át Alsó-Manhattanból, ahol kolera és sárgaláz járvány tombolt.

A jó üzleti érzékkel megáldott tejesember szép jövedelemre tett szert a házakból, melyeket középosztálybeli Village-lakók béreltek ki. Mindkét házban 4-4 apartmant alakíttatott ki és később ablakok kerültek a házak oldalsó falára is. A kertben virágok helyett zöldésgeket termesztettek és csirkéket tartottak.

1948-ban a 41-es szám magántulajdpnba került, apartmanjait összebontották és “townhouse”-at alakítottak ki. A 39-es számon továbbra is 4 család osztozik.

Képek: a blog írójának tulajona

Tags: , , , , , , , , ,

A Central Park turisták által ritkán látogatott területén, az északkeleti sarokban található a park legszebb ékköve, a Conservatory Garden.

A Conservatory Garden – mely a területén található, ma már nem létező, hatalmas melegházról kapta a nevét -, a Central Park egyetlen formális kertje, melyben 24 ezer négyzetméteren csodálhatjuk a szökőkutak, örökzöldek és lombhullatók, az elegáns pázsit és három különböző stílus (francia, olasz és angol kertrendezési örökség) harmóniáját.

A Conservatory Garden megálmodója ugyanaz a mérnök – Lynden B. Miller -, akinek nevéhez olyan csodálatos kertek fűződnek, mint a Central Park Állatkertje, a Bryant Park, a New York Botanikus Kert, a Madison Square Park és a Wagner Park a Battery Park Cityben.

A kert 1937-ben épült és azonnal a város egyik kedvenc hétvégi kiránduló célpontjává vált, azonban a II. Világháború éveiben senkinek nem jutott energiája ennek a kertészeti kincsnek ápolására. 1970-re a kert – mondhatni – teljesen megsemmisült. Mindent térdig érő gaz és szemét borított. A 70-es évek végén a Nemzeti Értékmentő Egyesület szárnyai alá vette a kertet és a Történelmi Emlékhelyek listájára is felkerült.

A felújított kert 1987. júniusában került átadásra. A kovácsoltvas főbejárat, a Vanderbilt Kapu, Párizsban készült és az Ötödik Sugárút – 105. utca találkozásánál várja a látogatókat. A kertbe lépve azonnal szemünk elé tárul a Conservatory Garden három, külön-külön is teljes egészet alkotó egysége.

A középső terület, az olasz stílusú, harsány színektől mentes Nagy Pázsit, melynek távoli végében egyszerű, de elegáns szökőkút áll. A füves területet precízen nyírt sövény övezi, két oldalán pedig szimmetrikusan, padokkal ellátott sétány várja a csendre és friss levegőre vágyó látogatókat.

A Nagy Pázsit a nyári hónapokban az esküvői fotósok egyik kedvenc célpontja. Szombatonként az Ötödik Sugárúton gyakran limuzinok hosszú sora áll.

A Pázsit déli oldalát félköríves, zöldnövényekkel befuttatott lugas övezi, mely szintén kedvelt búvóhely, főleg a meleg nyári délutánokon.

 

A bejárattól balra, körkörösen ültetett virágoskert közepén találjuk a Secret Garden (Titkos Kert) elnevezésű, angol stílusban megálmodott vízililiom tavacskát, melyet az írónő, Frances Hodgeson Burnett, a Titkos Kert alkotójának emlékére állított a szobrász, Bessie Potter Vonnoh. A tavacska közepén a könyv két főszereplőjének, Mary-nak és Dickon-nak szobra áll. A szökőkutat övező padok hívogatóan várják a profi és amatőr festőművészeket.

 

A Conservatory Garden jobb oldalán, szintén koncentrikus virágkörök közepén áll az Untermyer Szökőkút, melyet az Untermyer család adományozott a kertnek. A francia stílus elemeit magán viselő szökőkút közepén három bronzfigura, a Three Dancing Maidens (Három Táncoló Leány) dinamikus szoborcsoportja látható. A szobor 1910-ben készült, Németországban.

A Conservatory Garden hivatalosan csendes zóna. Kutyát csak pórázon szabad sétáltatni. A kertben nem szabad futni, kerékpározni és egyéb sporttevékenységet folytatni. Hangosan telefonálni sem illendő és zenét is csak fülhallgatóval hallgathatunk. A Central Conservatory Garden-nek külön biztonsági őrei vannak, akik komolyan veszik a kert békés csendjét.

A kert reggel 8-tól szürkületig tart nyitva. A csendes pihenésnek, olvasásnak és kellemes sétának tökéletes színteret nyújtó, turisták által kevésbé látogatott Conservatory Garden minden évszakban gyönyörű, de ősszel még bámulatosabb látványt nyújt.

 

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , ,

A Central Parkban (E81st St.), a Metropolitan Museum mögött található obeliszk a Kleopátra Tűjeként ismert, New York City legidősebb szabadtéri emlékműve.

A Kleopátra Tűje becenevet három, Londonban, New Yorkban és Párizsban található obeliszk viseli. A New York-i és a londoni obeliszkek “ikrek”, a Nílus partján fekvő Héliopoliszból származnak, i.e. 1450-ből. Az oszlopok vörös gránitból készültek, 21 méter magasak, 224 tonna súlyúak és hieroglifák ékesítik őket.

Először a londoni obeliszk került Európába, 1878-ban. New York 1869-ben a Szuez-i Csatorna nyitásakor elszalasztotta az obeliszk lehetőségét. A csőd szélén álló Egyiptom felajánlott egyet, mely ajánlat akkor süket fülekre talált. London szerzeménye azonban felébresztette az obeliszk-irigységet a New York-iakban.

Az újabb lehetőségre egy évet kellett várni. 1879-ben az egyiptomi török alkirály alaptőke fejében átadta a londoni obeliszk párját Manhattannak.

Az obeliszk Amerikába juttatása hatalmas kihívást jelentett. A feladat oroszlánrészét és az anyagi hátteret a vasútmágnás, William Vanderbilt vállalta magára. Az obeliszket egy 25 méter hosszú fadobozba húzták, melyet később ágyútalpakon juttattak fel a hajóra, mely 1880. június 12-én indult útnak. Az obeliszk egy hónappal később ért amerikai partot, Staten Island-nél.

Az utazásnak még csak ekkor jött a java. A Staten Island-i kikötőtől a Central Parkig 5 hónapig tartott az út. Az obeliszket a 96. utcáig a Hudson folyón vontatták fel, majd külön erre az alkalomra épített “vasútvonalon” szállították a Central Parkba. A síneket utcáról utcára fektették le, mindeközben az 50 tonnányi alapzatot 32 lóval vontatták a parkba.

Az obeliszk a Metropolitan Museum mögött kapott helyet. 1881. január 11-ére sikerült a talapzatra emelni, s New Yorkban kitört az Egyiptom-mánia. Az oszlop alá időkapszulát helyeztek el az 1870-es népszámlálás adataival, a Bibliával, a Webster Szótárral, a Shakespeare összessel, valamint a Függetlenségi Nyilatkozat másolatával.

Az újdonság varázsa azonban az évszázadok során elhomályosult és az obeliszkre nem túl sok figyelmet szentelt New York City vezetése. 2011-ben újra a figyelem középpontjába került, miután az egyiptomi kormány hanyagsággal vádolta meg az emlékmű fenntartóit, illetve azzal fenyegette meg a New York-iakat, hogy visszaveszik az obeliszket.

2013 és 2014 között az obeliszk teljes restauráció alá került, megtisztították a talapzatot, a hieroglifákat is kiszabadították a sok évtized alatt lerakódott piszoktól. A környék jelenleg a Central Park egyik leglátogatottabb pontja. Az obeliszk köré magnóliát és vadalmafákat ültettek, melyek gyönyörű tavaszi virágparádét produkálnak évről évre.

Képek: Tinkmara

Tags: , , , , , , , ,

Húsvét vasárnap kora délutántól, az Ötödik Sugárútat, a 49. és az 57. utca között vidám kavalkád töltö be. A Szent Patrik Katedrális környéke több mint 120 éve ad otthont a New York-i Húsvéti Parádé és Kalapfesztiválnak.

 

A szokás az 1800-as évek végén kezdődött, amikor a gazdagon díszített New York-i gótikus templomok – többek között a St. Patrick Cathedral, a Trinity Church és a St. Thomas Church – jól szituált hívei a templomok pazar húsvéti dekorációját a saját ruhájukra is kiterjesztették.

 

A parádé rövid idő alatt társadalmi tradícióvá vált. A manhattani felsőbb réteg képviselői a húsvétvasárnapi mise után ellepték New York utcáit, legdivatosabb kalapjaikban és ruhakölteményeikben.

 

Az Ötödik Sugárút mentén sorra meglátogatták a szomszédos templomokat, hogy összehasonlítsák a dekorációt. A hölgyeket a templomdíszítésnél is jobban érdekelte egymás öltözéke.

 

A manhattani közép és szegényebb réteg csupán szemlélőként vett részt a parádén.

1890-ben a Húsvéti Parádé már bekerült a legfontosabb New York-i társadalmi események kalendáriumába.

 

A tradicionális amerikai értékek, az egyszerűség és takarékosság hívei különösen ferde szemmel néztek a húsvéti ünneplésnek eme extravagáns módjára.

A Nagy Világválság komor éveiben gyakori tüntetések zavarták meg a parádé vidám hangulatát, rámutatva a fesztivál pazarló, értelmetlen voltára.

 

A 20. század közepére az esemény teljesen elvesztette vallásos alaphangját, s csupán az amerikai jólét jelképe lett. Napjainkra nem csupán a vallásos alaphang, de a társadalmi rang, jólét fontossága és a szervezettség is elveszett a fesztivál alapelemei közül.

 

Napjainkban a Húsvéti Parádé és Kalapfesztivál családi eseménynek számít, melyben vagyonra, korra és nemre való tekintet nélkül bárki részt vehet. Semmi más nem kell hozzá, mint ötletesség és egy jó adag exhibicionizmus. Természetesen a jelmez nélküli nézelődőket is szeretettel várják.

 

A jelmezek az elegánstól az extravagánsig terjednek és nem korlátozódnak a kétlábúakra. A beöltözött házi kedvencek a parádé vidám színfoltjai.

 

A jelmezek egy része időtlenül elegáns, míg mások a parádé gyökereihez visszanyúlva, görbe tükröt tartanak a kosztümök elé. Ízléstelen, rikító ruhák, tollakkal ékesített, madárkalitka kalapok jellemzik ezt a tendenciát.

 20160327_131810

Ezen a parádén nincsenek se léggömbök, se menetelő zenészek, mégis minden évben több ezer látogatója van, a világ valamennyi tájáról.

 

A hagyományokhoz híven a parádé szervezetlen, inkább sétálgatáshoz, mint felvonuláshoz hasonlít. Nincs igazán sem kezdőpontja, sem végpontja. A résztvevők és a nézelődők elvegyülve, a 49. és az 57. utca között sétálgatnak, tetszőleges irányban. Ezen a napon a város bármely pontján jelmezesekbe botolhatunk.

20160327_131359-1-1

A parádé reggel 10 órától délután 4-ig tart.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »