A New York Pince design stúdió igényes, ötletes, a magyar kultúra és történelem inspirálta ruhadarabjaival és kiegészítőivel a New Brunswick-i Magyar Fesztiválon találkoztam először. A design stúdió hölgytagjával, Mezei Máriával, a vállalkozás történetéről, jelenjéről, a közeli és a távoli tervekről beszélgettünk.
Mária, az életed igazi New York-i sikertörténet. Mesélnél a gyökereidről és arról, hogyan kerültél Amerikába?
Székelyföldön, a Hargita megyei Borszéken születtem. Középiskolai tanulmányaimat Csíkszeredán, a Segítő Mária Katolikus Szemináriumban végeztem. Egyetemre már Bukarestben jártam, szociális gondozó szakon. A csoporttársaim évről-évre részt vettek a Vízumlottó sorsolásán. 2001-ben engem is beneveztek. Édesanyám Borszékről telefonált, hogy vaskos levelet kaptam Amerikából. Először le sem esett, hogy miről lehet szó. Az első meglepetés után megindult az ügyintézési procedúra. Befejeztem az egyetemet és még ugyanabban az évben útnak indultam az ismeretlenbe.
Hogy élted meg az első hónapokat? Mennyire viselt meg a kulturális sokk?
Az első évet nem kívánom vissza. Annak idején – a Zöldkártya lottó szabályok bizonyára sokat változtak azóta – a hivatalos kijutáshoz legalább egy amerikai kapcsolattal rendelkezni kellett. Ezzel biztosította a befogadó ország, hogy a friss, állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező polgár nem az utcára kerül és növeli az állam által eltartottak számát.
Szőcs Zsóka, édesanyám egyik unokatestvére New Yorkban élt, így én is manhattani lakos lettem. Egy szót sem beszéltem angolul és voltak olyan napok, amikor megkérdőjeleztem, hogy mit is keresek itt egyáltalán.
Nem akartál hazajönni?
A nehézségek ellenére sem akartam feladni. 25 éves voltam. Úgy éreztem, hogy ha már iderendelt a sors, akkor mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy elérjek valamit. Amerikától esélyt kapunk egy új életre. A lehetőségek száma végtelen és az idő engem igazolt. Megtaláltam valamit, ami működik. Jó a volánnál lenni, érezni, hogy én irányítom a sorsom.
Az otthoni diplomám honosítása 3 évet vett volna igénybe, így inkább másfelé vettem az irányt. Beiratkoztam a képzőművészeti egyetemre, kerámia és grafika szakra. A diplomámat 2008-ban vettem át.
Az egyetem rengeteg ajtót nyit ebben az országban. Már a diploma megszerzése előtt híres divatházaknál kaptam lehetőséget. A Fashion District legnagyobb cégeinek dolgoztam. Többek között megjártam Liz Claiborne, a Coach, Sam Edelman, George Simonton Couture és Isaac Mizrahi birodalmát. Rengeteget tanultam tőlük, mely ismeretet a mai napig hasznosítok a saját vállalkozásomban.
Honnan jött a saját vállalkozás ötlete?
2010-ben házasodtunk össze a párommal, Honti Balázzsal, akivel már itt, New Yorkban találkoztam. Balázs magyaros pólót szeretett volna magának, de sehol nem talált kedvére valót, így végül Magyarországról rendelt. Elgondolkodtunk és arra a következtetésre jutottunk, hogy meg kellene próbálnunk kielégíteni a szükségletet, elvégre Amerikában másfél millió magyar származású él és sokan vásárolnának magyar témájú ruhaneműt. Elkészült az első széria. Nem volt a legjobb munkánk, de elindultunk.
Miként sikerült megismertetni magatokat a célközönséggel?
Bizony, ez egy hosszadalmas folyamat. Elkészíteni az árut, az egy dolog, eladni, az egy másik. Az első szériával a tarsolyunkban nyakunkba vettük a magyar fesztiválokat. Elindult egy rengeteg tanulással és tapasztalatszerzéssel járó út.
Fesztiválról fesztiválra jártunk és naplót vezettünk a tapasztaltakról. Gyűjtöttük a kéréseket, ötleteket. Mindig törekedtünk arra, hogy a vásárlók igényeit messze menőkig kielégítsük. Az üzlet csak úgy működik, ha a vásárló boldog és visszatér, remélhetőleg új kliensekkel. A bizalom alappillér ebben az ágazatban is.
Hamarosan újra bővül a kínálatunk. Megkezdjük a magyaros ruhák készítését Magyar Apparel név alatt. Két évet jártam az FIT-re, a Fashion Institute of Technology-ra is, így ebbe is belevághatunk. Emellett hímzett darabokkal is bővült a választék, amit egy számítógéppel irányított hímzőgép tesz lehetővé.
Jelenleg hol tart az üzlet és milyen terveitek vannak a közeljövőre?
A játékszabályok mára már megváltoztak és ez nagyon jó érzés. Már nem mi keressük a lehetőséget, hanem a közösségek keresnek minket és gyakran hozzánk igazítják az időpontokat. Minden évben részt veszünk a Washington DC Kolbász Fesztiválon, a Chicago-i Gulyás Fesztiválon, a Toledo-i Ethnic Fesztiválon, a Clevelandi Cserkész Napon, az Itt-Ott Magyar Baráti Társaság táborában, a New Brunswick-i Magyar Napon, a Pennsylvania-i William Penn Pikniken, és Magyar Tanyán, a North Carolina-i Magyar Táborban, illetve karácsonyi vásárokon Washingtonban és Bostonban.
2014 tavaszán kiköltöztünk New Yorkból. New Jerseyben találtunk egy remek helyet Green Brookban, ahol egy forgalmas út mentén (336 US Highway 22) nyitottuk meg a műhellyel egybekötött üzletünket. Itt már nem csak magyar témájú termékeket kínálunk, de egyedi ötletek megvalósítását is vállaljuk nyomtatott, illetve hímzett médiumokban. Jelenleg – a fesztiválok mellett -, ez teszi ki a vállalkozásunk oroszlánrészét. Az egyedi nyomtatás és hímzés nagyrészt amerikai megrendelőknek készül. Hamarosan, ha minden igaz, fel kell vennünk egy alkalmazottat a megnövekedett forgalomnak köszönhetően.
Miért hagytátok el Manhattant?
Ez volt az egyetlen logikus megoldás. Az üzleti életben rugalmasnak kell lenni. Mivel rengeteget utazunk, Manhattanból kijutni, illetve visszafelé bejutni a városba, 1-2 órával meghátráltatott minket. New Jersey kézenfekvőnek tűnt. Innen New York, Washington DC és Boston is könnyen megközelíthető. Városunk tele van pozitív energiával, forgalmas és az üzlethelyiség is nagyobb, mint amit New Yorkban béreltünk.
Mi a véleményetek az amerikai magyar közösségekről?
Azt tapasztaljuk – legnagyobb örömünkre -, hogy az amerikai magyarság egyre jobban mozgolódik. Lelkes, fiatal csapatokkal találkozunk a fesztiválok idején. A magyar vállalkozások pedig szárnyalnak. Jó látni, hogy az ember nincs egyedül, hogy van, akivel megoszthatja a gondjait, van, akitől tanácsot kérhet. Amerikában még mindig lehet nagyot alkotni. Arra gondoltunk, hogy jó lenne egy vállalkozói klubot létrehozni. Rengeteg az energia, az ötlet az amerikai magyarokban. Az utóbbi években több, roppant sikeres magyar alapítású üzlettel barátkoztunk össze. Van közöttük pálinka importőr, konténerrel szállító, lángos készítő, magyar könyves, kürtős kalácsos, hentes, nem beszélve a több tucat magyar vállalkozóról, akik nagyra vitték más területen. (Hamarosan ők is bemutatkoznak a blogon. A szerk.)
És mit gondolsz, a New York Pince számára mit tartogat a távoli jövő?
Ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor végül hazaköltözünk. Én mindig azt mondom a páromnak, hogy 20 évet szeretnék Amerikában élni. A Kárpát-medencében születtünk, ott van missziónk. A Teremtő lehetőséget adott nekünk Amerikában tanulni, tudásunkat gyarapítani. A tanultakat pedig kamatoztatni kell. A szülőföldünket kell virágoztatnunk, gazdagítanunk az itt szerzett tapasztalattal.
Rengeteg ötletünk van. Borszék látnivalókban, természeti kincsekben gazdag, a turizmus pedig fejlődőben. Felmérjük a szükségleteket és annak megfelelően alakul majd.
Addig is, itt fejlődünk, gyűjtjük a tapasztalatokat, kapcsolatokat. Barátokra teszünk szert és erősítjük az amerikai magyar közösséget.
Magyar Apparel
336 W Route 22
Green Brook, New Jersey 08812
Email: maria@magyarapparel.com
Facebook