Az interjú címében megbúvó szójáték a Fülöp Farkassal, a Kiégő Izzók/Glowing Bulbs elnevezésű formáció vezetőjével készült beszélgetés után egyértelművé válik.
A Kiégő Izzók a Millennium idején alakult, a techo zenétől és világszemlélettől átjárt Budapesten. A vizuál csapat rövid idő alatt előkelő helyet verekedett ki magának a magyar VJ közösségben. A profi, elhivatott munkaszellem és a változatos technikára épülő, progresszív koncepció hamarosan világhírnevet hozott az alkotóknak. Az elmúlt évek során számos panoráma vetítést, élő VJ előadást, zenei videót, rövidfilmet, fesztivál, múzeum és galéria installációt köszönhetünk a Glowing Bulbs formációnak, Európától a Tengerentúlig.
A Kiégő Izzók részt vett és hatalmas sikert aratott a 2014. november 7-e és 9-e között, New Yorkban rendezésre került első Fényfesztiválon. Az eseményre a Brooklynban található DUMBO területén került sor. A fesztivál központja a Manhattan híd brooklyni hídfője és annak környéke volt, melyet az alkotók kozmikus fényvilággá varázsoltak három este erejéig.
Fülöp Farkassal, a projekt vezetőjével és rendezőjével a sikeres előadás után néhány nappal beszélgettünk a fesztivál hangulatáról, tapasztalatokról és tervekről.
Nem először szerepeltetek a New York-i DUMBO-ban, igaz?
Így van. 2010-ben a Leo Kuelbs kurátor által létrehozott Endless Bridge Projekt videó kiállítás keretében vetítettünk először a Manhattan Bridge-re, a Dumbo Art Festival kereteiben. (Videofelvétel itt.) 2011-ben vetítettünk először a teljes felületre, szintén Leo Kuelbs kurátor projektjének részeként, szintén a Dumbo Művészeti Fesztivál idején. A show az Immersive Surfaces elnevezést viselte, míg produkciónk az As above so below címet kapta és 6 művész kollaborációjának alkotása volt. (Videófelvétel itt.) 2012-ben a DAF keretein belül ismét a Manhattan Hídra vetítettünk, a Codex Dynamic elnevezésű showban. (Videofelvétel itt.)
Mióta élsz New Yorkban és mi késztetett a költözésre?
Négy és fél éve élek New York Cityben és akármilyen furcsán is hangzik, nem a művészi ambíció vezérelt, amikor úgy döntöttem, hogy Amerikába jövök. A magánéletem alakult úgy, hogy ide költöztem. A váltás professzionális előmozdulást is eredményezett, de nem ez volt a vezérlő erő, amikor New York mellett döntöttem.
Eleinte nem volt könnyű, mert mindent nulláról kellett felépítenem, kialakítani a kapcsolatokat, bekerülni a forgásba. A Kiégő Izzóknak továbbra is Magyarországon van a bázisa. A New York-i jelenlét azonban lökést adott az egész csapatnak.
A szomszéd kertje mindig zöldebb arany mondás a mi esetünkben is igaznak bizonyul. Az amerikai munkák Európában találnak meg minket, míg Amerikában európai felkéréseket kapunk. A tengerentúlon történtek, az import mindkét oldalon érdekesebbnek számít, mint a hazai. Sajnos a helybéli termékeket, produkciókat gyakran aláértékeljük.
Amerikában a VJ szakma, a vetítéses produkciók gyermekcipőben járnak, így elég sok felkérést kapunk, kommerciális és tisztán művészi jellegűt egyaránt.
Említetted, hogy a vetítéses produkciók gyermekcipőben járnak Amerikában. Ez az állításod meglepő és kissé ellentmondásos. Elmagyaráznád?
A kijelentésem valóban ellentmondónak hangozhat, mégis igaz. Vegyük például a Times Square-t, mely nem más, mint hatalmas, harsogó kivetítések tömege. A hangsúly azonban a kommerciális jellegen, a reklámon, vagyis a figyelemfelkeltésen van. A mondanivaló, a mélyebb tartalom vagy hiányzik, vagy háttérbe szorul a reklám mögött. A Kiégő Izzók produkcióiban mindig jelen van a mondanivaló is a látvány mellett.
Amerikában a technika nagyon erősen jelen van az emberek hétköznapjaiban. A munkahelyeken, a legfrissebb technológiával dolgozók szinte viszolyognak attól, hogy a számítógépek vezérelte és generálta világ kövesse őket a munkahelyen kívül. A szabadidőben, a szórakozásban nem akarják ezeket viszontlátni. Ennek az elutasításnak az eredménye az a tendencia, hogy Amerikában az unplugged zenekaroknak, előadóknak jóval nagyobb az elismertsége. Az egy szál gitárral éneklő előadóművész akkor is hihetőbbnek hangzik számukra, ha esetleg a színvonal alacsonyabb, mint a másik művészé, aki esetleg szintetizátorok segítségével dolgozik. Az elektro pop, a techno népszerűsége jóval alacsonyabb Amerikában, mint Európában.
Az általunk képviselt művészet ezáltal kuriózumnak számít és a programjaink mindig nagy érdeklődésre tartanak számot.
A nagy érdeklődésre szép példa az első New York-i Fényfesztiválon aratott fényes sikeretek. Hogy ítéled meg a Fesztivált? Milyen volt a hangulat a kulisszák mögött?
Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. A fesztiválon nemcsak előadóként, de szervezőként is részt vettem. A 3 Search keretein belül bepillantást nyertem a kulisszák mögé és valamennyien levontuk a tanulságot.
A fesztivál helyszíne, a Manhattan híd brooklyni hídfője és annak környéke roppant szűknek bizonyult. A válogatás és szűrés ellenére sok alkotó kapott meghívást. Az események azonban kis helyre koncentrálódtak, így nekem kissé vurstlis benyomást keltett. Túl sok látnivaló jutott viszonylag kis helyre, s ez a fesztivál harmadik napján már egyértelműen közbiztonsági aggodalomra adott indokot, olyannyira, hogy a fesztivált a kiírás előtt két órával be kellett rekeszteni.
Az eseménynek nagy volt a visszhangja és rengetegen jöttek el. Valamennyi korosztály érdeklődött és képviseltette magát. Kisbabás családok is érkeztek, így a tumultus a vártnál is nagyobb volt. A hangulat, a tömeg ellenére vidám és fiatalosan dinamikus volt, ami nagy örömmel töltött el minket.
Mit hoz a jövő? Melyek a távolabbi terveid?
Várjuk a felkéréseket és bízunk benne, hogy a Fényfesztiválon aratott sikerünk további ajtókat nyit meg Amerikában és Európában egyaránt.
Tinkmara