Ez az eset évtizedek óta fogva tartja Amerikát és az egész világot. A tragédia 20. évfordulójára dokumentum thriller készült, új interjúkkal, a Ramsey ház rekreálásával, friss szakértői véleményekkel.
A JonBenét Ramsey gyilkosság a szenzációhajhász újságok mennyországában született. A jól szituált családból származó, hat éves áldozat, gyermek szépségversenyek sorát nyerte. Az édesapa sikeres üzletember volt, az édesanya ambiciózus társadalmi pozíciót töltött be egy Colorado állambeli kisvárosban. A kislány holttestét 1996 Karácsony másnapján találták meg a ház sötét alagsorában, miután az édesanya furcsa üzenetet talált az állítólagos gyermekrablóktól. Zavaros körülmények, hibáktól hemzsegő nyomozás és országos figyelem kísérte az ügyet, melyet a mai napig nem zártak le, s mely ezzel bekerült az öt legismertebb, megoldatlan amerikai bűnesetek közé, a Zodiákus gyilkos és D. B. Cooper misztériuma mellé.
Ez a bejegyzés megkíséreli összefoglalni az 18 évvel ezelőtti eseményeket, a nyomozás részleteit, a teóriákat és a legújabb fejleményeket.
Az előzmények
JonBenét Patricia Ramsey 1990. augusztus 6-án született a Georgia-beli Atlantában. Keresztneve édesapja nevének – John Bennett – összerántásából született. A szőke, babaszerű kislány már korán érdeklődni kezdett a szépségversenyek iránt és édesanyja, aki maga is szépségkirálynő címet viselt, támogatta lánya ambícióját. Városi, megyei, állami szépségversenyeket nyertek és mire a kislány betöltötte a hatodik életévét, országos ismertségre tettek szert. A kislány a család és a város sztárja volt. A gyermek szépségversenyek ellenzői, a kislány halála után főleg, azzal vádolták a szülőket, hogy belekényszerítették gyermeküket a versenyek kegyetlen világába és ezáltal -ha közvetetten is-, de halálát okozták. A szülők és a család barátai, ismerősei, sőt a gyermek tanítói egybehangzóan állították, hogy JonBenét más volt, mint a vele egykorú gyermekek. Ugyan részt vett a többiek játékában, szeretett biciklizni, úszni, azonban a közszereplés, a színpad volt az élete. JonBenét született tehetség volt. Privát ének- és táncleckéket vett, színpadi jelenléte kézzel fogható volt. A gyakorlás hetei, az előkészületek hosszú órái nem fárasztották, soha nem sírt. A legtöbb szakmabeli szép színházi jövőt jósolt a kislánynak.
John és Patsy Ramsey, JonBenét szülei, kifejezetten művelt, intelligens emberek voltak. Patsy maga is szépségversenyt nyert a 70-es évek végén, de nem ebben az ágazatban kereste a helyét. Egyetemet végzett és újságíróként dolgozott, majd férjhez ment John Ramsey-hez. A kétgyermekes család 1991-ben a Colorado-i Boulder-be költözött, ahol John komputer üzletet indított, melynek a garázs volt a központi irodaépülete. Még ugyanebben az évben Boulder legsikeresebb üzletemberének választották. A család köztiszteletnek és szeretetnek örvendett, sok ismerősük és barátjuk volt a környéken. 1996 kifejezetten sikeres év volt. John virágzó vállalkozása, JonBenét sorozatos sikerei, de legfőképpen az édesanya győzelme a petefészekrák ellen tették ezt az évet különlegessé. Minden okuk megvolt az ünneplésre. Karácsony előtt három nappal nagyszabású partit rendeztek, melyre közel száz fő volt hivatalos. Ezen az összejövetelen készült az utolsó videofelvétel a kislányról.
Ramsey-ék a karácsony estét egy baráti családnál töltötték. A gyermekről itt készült képek a nyomozás során bizonyítékként szolgáltak. A család 9 óra táján indult haza. JonBenét elaludt az autóban, így a szülők ölben vitték fel a szobájába és tették ágyba fél 10 körül. A felnőttek is korán nyugovóra tértek, mert reggel korán akartak kelni. Azt tervezték, hogy a karácsonyi szünet hátralevő részét a Michigan-tónál töltik.
Patsy a terveknek megfelelően korán kelt. Hajnali 5 órakor, a konyhába menet, egy két és fél oldalas, kézzel írott levelet talált a lépcsőn, melyben egy “kis külföldi csoport” közölte a családdal, hogy elrabolták a leánygyermeküket. A kislányért 118 ezer dollár váltságdíjat követeltek, melyet a következő nap folyamán kellett átadni, különben a gyermek meghal. Patsy azonnal az emeletre rohant és John-ért kiabált. JonBenét-t nem találta az ágyában. A szülők azonnal értesítették a rendőrséget, akik 5 óra 25 perckor rögzítették a hívást és 7 percen belül az első alakulat a Ramsey-házban volt.
A rendőrök azonnal a családra gyanakodtak, amikor világossá vált, hogy a levélben beígért telefonhívás elmaradt. A nyomozók hibát hibára halmoztak. A házat és annak környékét nem zárták le. A szülők a pénz ügyében telefonálgattak, a rendőrök pedig a keresés helyett őket hallgatták ki felváltva. A ház előtt parkoló rendőrautó híre futótűzként terjedt a kisvárosban. Családtagok és barátok jöttek-mentek, tettek-vettek a házban. Délutánra megérkezett a városi nyomozó is, aki ahelyett, hogy profikat küldött volna a ház átkutatására, az apát és a család közeli barátját, Fleet White-ot bízta meg a kereséssel. A kislány holttestét az édesapa találta meg a ház alagsorában, egy fehér pokrócba burkolva. John, ösztöneinek engedelmeskedve, azonnal felkapta és magához ölelte a kislány élettelen testét. Bűnügyi szempontból visszavonhatatlan, hatalmas hiba. Később hiába is akarták rekonstruálni a test pontos helyét, pozícióját, már nem sikerült.
Boulder városában ez volt az egyetlen gyilkosság abban az évben. A rendőrségnek nem volt gyakorlata a helyszín biztosításában, a nyomok elemzésében. A legtöbb részt vevőnek ez volt az első gyilkossági esete. A rendőrségen kívül a média is a szülőket hibáztatta és tartotta első számú gyanúsítottnak, elvégre emberrablások esetében nagyon ritka, hogy az elraboltat a saját házában találják meg holtan.
Az első hírek szintén a szülőkre terelték a gyanút. A jelentések szerint a ház körül nem voltak nyomok a hóban, illetve nem találtak erőszakos behatolásra utaló nyomokat sem. A hírek elfelejtették közölni, hogy a ház körülötti területet nem mindenhol borította egybefüggő hótakaró, így a lábnyomok hiánya nem perdöntő, mint ahogy az erőszakos behatolás hiánya sem, elvégre több ablak és egy ajtó is nyitva volt a házban. A tettes könnyű szerrel bejuthatott az alagsori ablakon át és minden gond nélkül elrejtőzhetett a házban.
A kislányt december 30-án, Atlantában temették el. Mire a család hazatért a temetésről, a média szülők elleni támadása olyan nyilvánvaló és elsöprő volt, hogy a család tanácsadói javasolták, hogy szólaljanak meg a Tv nyilvánossága előtt. A Ramsey szülők a CNN adásában válaszoltak az őket ért támadásokra.
A szülők a tettesek
Először John került a középpontba. Minden lehetséges módon megpróbálták lejáratni, szexuális perverzióval vádolni. JonBenét gyermekorvosát is bevonták a nyomozásba. John előző házasságából származó fiát és lányát is kihallgatták, eleinte mint lehetséges elkövetőket, azonban mindketten szilárd alibivel rendelkeztek. A tinédzser korú fiatalok, sőt az ex-feleség is állította, hogy John melegszívű, jó apa, aki soha nem bántalmazná a gyermekeit.
Miután a gyilkosságot nem tudták az édesapára bizonyítani, a gyanú az édesanyára terelődött. JonBenét hajlamos volt a húgyúti fertőzésre és ilyenkor gyakran bepisilt. A vádak szerint a kislány aznap éjjel megint bepisilt, mire a fáradt és álmos anya dühében megölte gyermekét. A nyomozásban részt vevő pszichológusok szerint ennek lehetősége -különösen a gyilkosság módjának ismeretében- a nullával egyenlő. A kislány ruháit, az ágyat, a szennyesben levő ruhákat mind átvizsgálták. Pisinyomot sehol nem találtak.
A helyszínen egyetlen DNS töredéket találtak, JonBenét alsóneműjében, mely nem egyezett sem a családtól, sem az ismerősöktől vett mintákkal. A rendőrségi rendszer sem talált egyezést. A szakértők szerint tüsszentés, esetleg köhögés útján került a ruhaneműre. Származhatott akár a boltból is, ahol az alsóneműt vásárolták. A rendőrség semmire sem jutott. A helyi nyomozók egyike egyszerű őszinteséggel foglalta össze a helyzetet: “Nulla, kib****tt nulla.”
A behatoló tettes teória
Megállt a rendőrség tudománya. Abban egyetértettek, hogy ha nem a szülők tették, akkor egy idegen, aki minden valószínűség szerint az alagsori ablakon át hatolt be a házba. Elrejtőzött, megvárta, míg a család nyugovóra tér. JonBenét-t egy sebtében összedobott garotte-tal fojtották meg, mely egy kötélből és egy törött ecsetnyélből készült. A kislányt, közvetlen a halála előtt, vagy után, egy tompa tárggyal fejbe sújtották. A tettes szexuálisan bántalmazta a gyermeket, miután száját ragasztószalaggal tapasztotta be. Valószínű, hogy erőszakkal hozta le az emeletről, de az is lehet, hogy mézes-mázas beszéddel csábította magával. A konyhában, bizonyára azért, hogy kezesebbé tegye a gyereket, a tettes ananásszal kínálta, melyet a boncoláskor emésztetlenül találtak meg a gyomrában. Az ananászos tálat az asztalon hagyták. A gyilkosság után a tettes megírta a váltságdíjat követelő levelet és az ajtón át elhagyta a házat.
A rendőrség szerint olyan ember követte el a gyilkosságot, aki nagyon is jól ismerte a ház bonyolult felépítését, elég kicsi volt ahhoz, hogy átférjen az alagsori ablakon és nem utolsó sorban, ismerte a családot, mivel a váltságdíj pontosan megegyezett John év végi jutalmának összegével.
A behatoló teóriát további tények támasztották alá. Az alagsori cementlapon ismeretlen bakancstól eredő lábnyomot találtak. Az alagsor falán súrlódás nyomot találtak, mely utalhatott arra, hogy a tettes az ablakon át távozott, lábnyomokat azonban nem találtak a ház körül.
A Ramsey család házában rengeteg vendég fordult meg a bűntényt megelőző héten. Munkatársak, kollégák, vendégek vendégei. A házat az előző évben újították fel, ismeretlen munkások hada dolgozott a ház valamennyi emeletén, valamennyi helyiségében. A család nyitott és barátságos volt, több ismerősnek kulcsa is volt a házhoz. Mindenki gyanúsítottá vált.
Természetesen a gyermekmolesztálás és a pornográfia lehetősége is felmerült, de a környéken nem volt szabadlábon olyan pedofíliával gyanúsítható személy, aki számításba jöhetett. A pedofil gyilkosokra jellemző az is, hogy nem egyetlen esetben követnek el hasonló tettet.
Elakadt nyomozás
A közvélemény, a sajtó, a kormányzó, a nyomozati anyag ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy a gyermek halálát a szülők okozták. A házaspár nem zárkózott el a vizsgálatok elől, sőt maguk ajánlkoztak mintavételre.
2000 és 2002 között a Ramsey család megjárta a poklot. Megjelent az általuk írt könyv, Az ártatlanság halála címmel, mellyel ismét kihívták a közvélemény ellenszenvét. Azzal vádolták őket, hogy pénzt akarnak kovácsolni a tragédiából. A szülők többször megjelentek a televízióban is, minden lehetséges csatornát felhasználva arra, hogy kérjék a lakosságot, segítsék az elakadt nyomozást. A házaspár hazugságvizsgálaton is átesett, de a gyanúsítottak listájáról nem tudtak lekerülni. A közvélemény tettest akart és képtelennél képtelenebb ötletek láttak napvilágot.
Mindeközben több gyanúsított is tisztázódott. John egyik elbocsátott alkalmazottja, a karácsonyi partin a Mikulást alakító férfi, háztartási alkalmazottak, a teljes White család, akiknél Ramsey-ék az utolsó estét töltötték.
A Lou Smit nyomozati anyag
Lou Smit nyomozót a kerületi ügyész kérte meg, három hónappal a gyilkosság után, hogy térjen vissza a nyugállományból és segítsen az ügyben. Lou Smit “szuperdetektív” szintén a behatoló tettes teória támogatója volt. Smit nyomozó mögött 32 év tapasztalat és több száz lehetetlennek tűnő eset megoldása állt. Tizennyolc hónappal később, a nyomozati anyag átadása után, a detektív lemondott hivataláról. Közölte, hogy az általa vezetett nyomozás bebizonyította, hogy a Ramsey házaspár ártatlan a gyermek halálában. Állítását bizonyítékok, helyszíni adatok sorával támasztotta alá, melyeket a helyi rendőrség számításon kívül hagyott, esetleg észre sem vett. Smit nyomozó milliméterről milliméterre átnézte a házban készített felvételeket.
Beszámolóját azzal kezdte, hogy a Ramsey szülők szeretetteljes, jó szülők, akiknek semmi okuk nem volt, hogy megöljék a gyermeküket. Egyikük sem büntetett előéletű és még csak rejtett hajlamot sem mutat erőszakra, pedofíliára. JonBenét azonban “pedofil álom” volt. Szépsége, gyermeki bája, közösségi szereplése tökéletes célponttá tette, mint ahogy a szülőket gazdagságuk, sikereik tették a gyermekrablók prédájává.
Smit nyomozó ragaszkodott hozzá, hogy a behatoló a nyitott alagsori ablakon át jutott be a házba, annak ellenére, hogy a rendőrség azt állította, az ablak túl keskeny ahhoz, hogy egy felnőtt beférjen rajta. Smit nyomozó saját maga mászott be a házba az ablakon keresztül, állítása bizonyításául. Az ablak előtti vasráccsal babráltak, mivel a körülötte levő fű becsípődött. Ha ez hónapokkal a gyilkosság előtt történt, a fű már visszanőtt volna. Az ablak alatt, a belső oldalon egy bőröndöt találtak, melyet nem a család helyezett oda. Távozáskor a tettes erre állva kapaszkodhatott fel az ablakba.
Az egyik legnagyobb hiba, melyet a rendőrség vétett, hogy nem vette észre a kislány nyakán és karján található apró horzsolásnyomokat. A boncolást végző orvos egyszerű gyermeki ügyetlenség következményének tekintette a sérüléseket. Lou Smit vizsgálatai kimutatták, hogy ezek kábító fegyvertől származó sérülések.
A tettes még akkor bement a házba, amikor a család a partin volt. JonBenét ágyának egyik sarkán a földig érő ágytakaró fel volt hajtva. Nagy valószínűséggel a gyilkos egy ideig az ágy alatt rejtőzködött, majd áttette székhelyét az alagsorba. Patsy emlékszik, hogy az első emeleten, ahol a mosnivalót szokták gyűjteni, a szennyes kosár kiborult a szekrényből. Aznap este ennek nem tulajdonított különös jelentőséget. Azt hitte, hogy valamelyik gyerek keresett valamit, esetleg véletlen borították fel a kosarat a készülődés izgalmában. Lehetséges, hogy a tettes ezt a szekrényt választotta második búvóhelyéül. Tudta, hogy Karácsony estéjén, buli után senki nem fog nekilátni a mosásnak. A szekrény közel volt a szülők szobájához, innen jól hallhatta, mikor csendesedett el a ház.
Smit nyomozó szerint a tettes magával akarta vinni a kislányt, ám valami közbejött és a gyilkos úgy döntött, hogy szörnyű tettét helyben viszi véghez. Az is valószínű, hogy mindezek után is magával akarta vinni a holttestet, ám az ernyedt testtel együtt már nem tudott kimászni az ablakon. JonBenét-t maga után hagyva, a gyilkos az ajtón át távozott. Ez magyarázza az ablak előtt hiányzó kimeneti nyomokat. Az is felmerült a nyomozóban, hogy a tettes a bőröndöt a kislánynak szánta, de elszámította magát.
A rengeteg adat és tény ellenére az ügy egyetlen centit sem haladt előre.
2000 – napjainkig
2002-ben újabb tragédia érte a Ramsey családot. Patsy rákos betegedése visszatért.
2006. augusztusában John Mark Karr 41 éves tanár azt állította, hogy jelen volt JonBenét halálakor. Karr-t szexuális aberráció miatt többször is körözték, de ezen kívül semmilyen összefüggésbe nem lehetett hozni a gyilkossággal. DNS-e teljesen eltért a keresett DNS-től. A gyilkosság idején hat államnyira tartózkodott. A kikérdezés során hibás feleleteket adott a helyszínnel és a gyilkossággal kapcsolatban.
2006. június 24-én, a 49 éves Patsy Ramsey elhunyt. Kislánya mellé helyezték örök nyugalomra. Patsy semmire sem vágyott jobban, mint hogy megtudja, ki vette el JonBenét életét. A nyomozás sikertelensége túl sok volt a beteg édesanyának.
2008. július 9-én, a DNS vizsgálatokat a legújabb módszerek segítségével újból elvégezték és hivatalosan is bejelentették, hogy a Ramsey szülők ártatlanok gyermekük halálában.
2010. áprilisában elhunyt Lou Smit nyomozó.
2013. október 25-én a Colorado-i esküdtszék, 14 év után nyilvánosságra hozta az 1999-es Legfelsőbb Bírósági vádirat egyes részleteit. A 4 oldalas dokumentumból megtudhatjuk, hogy az esküdtszék kész volt két pontban vádat emelni a Ramsey szülők ellen. Az első vádpont szerint a szülők veszélyes helyzetbe juttatták gyermeküket, mely a kislány halálát okozta. A második vádpont szerint a szülők segítették és/vagy támogatták a tettest, megváltoztatva a nyomozati helyszínt, késleltetve a nyomozást, illetve félreinformálva a hatóságokat. Arról, hogy kit védtek, illetve támogattak, a dokumentum nem ejt szót. A legfelsőbb bíró 1999-ben nem talált elegendő bizonyítékot a vádemeléshez.
A bűncselekmény és a nyomozás leírása során eddig szándékosan nem tettünk említést a váltságdíjat követelő levél vizsgálatáról, valamint a Ramsey család másik gyermekének, a gyilkosság idején 9 éves, Burke-nek az ügyben játszott szerepéről. Mindkét nyomozati anyag a következő fejezetben nyer főszerepet.
A James Kolar teória
Az időrendet kissé átugorva szintén ezen a ponton említjük meg James Kolar 2012-ben megjelent, hatalmas érdeklődést és vitát kiváltó könyvét. Kolar 2002-ben csatlakozott a nyomozáshoz és mint vezető detektív valamennyi nyomozati anyaghoz hozzáfért és feladata a teljes anyag átvizsgálása volt. 60 ezer oldalnyi nyomozati anyag, videó, kép és tárgyi bizonyíték megtekintése után nyújtotta be jegyzőkönyvét. Az ügyészi hivatalban ténymegállapításai falakba ütköztek, az eset követői azonban döbbenettel vegyes érdeklődéssel fogadták a Kolar által felállított teóriákat és alátámasztásukat. Miután a jogi hatóságok nem használták fel a bemutatott bizonyítékokat, a detektív könyvbe foglalta álláspontját. Kolar 500 oldalas könyvének lényege két mondatban összefoglalható. A Smit nyomozó által favorizált idegen behatoló teóriája nem állja meg a helyét. JonBenét haláláért a családtagok a felelősek, ha nem is mindannyian elkövetőként, de a tett eltussolásában való aktív közreműködésben valamennyien bűnösek. Gondolatébresztőnek néhány részlet a könyvből.
A segélyhívásra érkező rendőrök videofelvételt készítettek az alagsorban. A behatolási pontként megnevezett ablak sarkában masszív, háromszög alakú pókháló feszül, melyet figyelmen kívül hagytak a nyomozás során, viszont bizonyíték arra, hogy senki nem juthatott be a házba annak összerombolása nélkül.
A cementlapon talált cipőnyom egy bizonyos bakancsmárkára utalt. Ugyanilyen típusú lábbelije JonBenét bátyjának, Burke-nek is volt. A cipőt nem találták meg.
Az előző év során John egy alkalommal kizárta magát a házból és a szóban forgó alagsori ablakot betörve mászott be a házba. A falon található nyomok származhattak tőle is.
A Ramsey család barátai, ismerősei tisztában voltak a ténnyel, hogy a 9 éves Burke háttérbe szorult csodaszép és népszerű húga mögött, s ez állandó konfliktusra adott okot. A kislányt a halála előtti 3 évben összesen 27-szer vitték a gyermekorvoshoz zúzódásos sérülésekkel. A család orvosa vallomásában azt állította, hogy a kislány kétballábas hírében állt és személy szerint semmilyen bántalmazásnak, szexuális zaklatásnak nem látta jelét, annak ellenére sem, hogy a kislány nemi szerve, combja környékén a friss sérülések mellett gyógyultakat is találtak a boncolás során. Az orvos ezeket a biciklizésnek tulajdonította. Azonban ő is tudott arról, hogy a gyerekek sokat civakodtak és az egyik alkalommal a veszekedés odáig fajult, hogy Burke az édesapja golfütőjével verte fejbe a kislányt.
A kislány boncolási jegyzőkönyve szerint a koponya teljes hosszában betört, közép tájon egy szélesebb repedéssel. Az ütést tompa tárggyal okozták, mely könnyen származhatott golfütőtől is. Mire a nyomozás során az édesapa golfütői elemzésre kerülhetett volna, a teljes golfkészlet eltűnt a házból. A videón még láthatóak.
A kislány testén található horzsolás nyomok, melyeket Smit nyomozó sokkolótól származó sérüléseknek vélt, valójában sosem nyertek bizonyítást. A rendőrség hosszas keresés után sem talált olyan típust, melynek nyomai megegyeztek volna a kislány testén található apró foltokkal. Kolar nyomozó szinte milliméter pontossággal megegyező fegyvert talált a helyszínen. A gyerekek vasútmodelljéből származó síndarab összeillesztési pontjai tökéletes egyezést mutatnak.
A váltságdíjat követelő levelet az írásszakértők több mint fele minden kétséget kizárólag Patsy-nek tulajdonította. Ugyancsak rá vall a levél szövegezése és hossza. A szakértők szerint nincs az az emberrabló, aki egy idegen házban két és fél oldalas levelet ír, majd soha többé nem jelentkezik.
A kislány testét a bojler helyiségben találta meg az édesapa. Ugyanezt a helyiséget, a keresés első stádiumában, egy rendőrnő is átvizsgálta, aki eskü alatt vallotta, hogy a test nem volt ott. Vajon, hogyan és honnan került oda? Esetleg a szomszédos vasút-szobából, ahová a gyerekek az éjszaka folyamán lesettenkedtek? Ugyanott, ahol Burke és JonBenét esetleg összekaptak?
A kislány gyomrában emésztetlen ananászt találtak. Burke elérte a magasabb polcot, könnyen felszolgálhatta a gyümölcsöt mindkettőjüknek.
A boncolás a nemi erőszakot klasszikus értelemben nem tudta bizonyítani, viszont a friss sérülések arra utaltak, hogy a gyilkos játszott a kislánnyal. A krónikus hegesedés pedig bizonyította, hogy JonBenét-t valaki, esetleg ugyanaz a személy, folyamatosan zaklatta. Elképzelhető, hogy a báty a felelős a friss és a már gyógyult sérülésekért is?
A 911-es segélyhívás hangfelvételén Patsy kétségbeesett hangja mellett hallatszik John-é is. “Nem hozzád beszélünk!” -kiáltja az apa, melyet a későbbi kihallgatások során tagad és továbbra is állítja, hogy Burke átaludta a tragédia első óráit.
Lehetséges, hogy a gyilkosságot, esetleg balesetet Burke okozta és a szülők, miután realizálták, hogy egyszerre mindkét gyermeküket elveszíthetik, kétségbeesett lépésre szánták el magukat? Patsy megírta a váltságdíjat követelő levelet, John pedig megpróbálta erőszakos behatolásnak álcázni a terepet?
Burke 9 éves volt, így a Colorado-i törvények értelmében nem lehetett vádat emelni ellene, sőt még csak nyilvánosságra sem kerülhetett volna a tette. Az ügyészség az első pillatattól kezdve elzárkózott a “Burke tette” elméletektől.
A 2013-ban nyilvánosságra hozott, 14 évig lezárt, Legfelsőbb Bírósági vádirat szinte szó szerint megegyezik Kolar nyomozó végkövetkeztetésével.
A Ramsey akta nyitott, aktív nyomozás azonban nem zajlik az ügyben. A Ramsey család tagjai elleni vádemelés ideje régen hatályát vesztette. A szakértők szerint, a JonBenét gyilkosság bevonul a megoldatlan ügyek sorába.
Képek: Google
Felhasznált irodalom: Crime Library, James Kolar: Foreign Faction: Who Really Kidnapped JonBenet? (Ventus Publishing, llc -June 14, 2012)
Tinkmara