RENDKÍVÜLI – 2017. ÁPRILIS 18. 25 évtől életfogytig tartó szabadságvesztést kapott Pedro Hernandez, akit februárban bűnösnek találtak Ethan Patz meggyilkolásában.
RENDKÍVÜLI – 2017. február 14. Az újratárgyalás során az esküdtszék bűnösnek találta Pedro Hernandez-t Ethan Patz meggyilkolásában.
1979. május 25-én, New York City SoHo kerületében nyomtalanul eltűnt a 6 éves Etan Patz. Ő volt az első olyan eltűnt kiskorú, akinek fényképét tejes dobozra nyomtatták.
2016. szeptember 12-én, egy évvel az első sikertelen tárgyalás után, elkezdődött az esküdtszék kiválasztása a gyanúsított, Pedro Hernandez per újrafelvételének ügyében. Az esküdtszék tagjainak kiválasztása bonyolult, hosszú procedúra, mely hetekig is eltarthat. Tekintsük át a bűntény óta eltelt 37 évet.
Etan Patz története azért is különleges, mert a hivatalos nyomozás 12 évig tartott, melyet 2001-ben zárták le, amikor a kisfiút hivatalosan halottnak nyilvánították. 2010. május 25-én, a fiú eltűnésének 31. évfordulóján, Cyrus Vance Jr., Manhattan járási bíró újranyitotta az aktákat.
A bűntény napja
A 6 éves Etan hónapok óta nyaggatta a szüleit, Stanley és Julie Patz-et, hogy engedjék egyedül az iskolabuszhoz. A család lakása a SoHo-beli Prince Street-en volt, mely sűrűn lakott, biztonságos környék. A buszmegálló másfél háztömbnyire volt (3 perc), a tűzlétráról látni lehetett a megállóban várakozókat.
Május 25-én, péntek reggel, Memorial Day előtti utolsó munkanapon indult Etan először egyedül a West Broadway és Spring Street sarkán található buszmegállóba, azonban nem szállt fel az iskolabuszra. Utoljára a megállótól egy blokknyira, a Prince és Wooster Street sarkán látták.
Édesanyja látta az ablakból belevegyülni az utca forgatagába, így meg se fordult a fejében, hogy a kisfiú nem szállt fel az iskolabuszra. Délután hiába várta haza. Fél 4-kor felhívta az iskolát, hogy megkérdezze, milyen különóráról feledkezett el. A tanítónő tudta, hogy a gyermek hiányzott az iskolából, de elfelejtette követni a protokollt és nem jelentette az igazgatónak. Julie ekkor körbetelefonálta az összes rokont, barátot, ismerőst és osztálytársat. Senki nem látta Etan-t. Ekkor telefonált a rendőrségre. Estére már több mint száz kutyás nyomozó kereste a 6 éves kisfiút. A kutatást hetekig folyatták, eredmény nélkül.
A nyomozás első szakasza
“Két lehetőségünk van. – nyilatkozták a szülők. – Elfogadjuk, hogy Etan-t egy idegen megölte, vagy az, hogy egy elkeseredetten gyermekre vágyó nő vitte magával. Az utóbbi legalább azzal a reménnyel kecsegtet, hogy Etan jól van és mindent megadnak neki.”
A kisfiú eltűnése felkavarta a metropolist. A szőke, kék szemű, vidám kisfiú arcképe plakátokra és a Times Square kivetítőire is felkerült. A fotográfus édesapa által készített fotókat tejes dobozokra nyomtatták.
A keresés első hetében több száz nyomozó dolgozott az ügyön és naponta százával érkeztek a bejelentések, azonban egyik szál sem vezetett előbbre. A rendőrség több száz esetleges gyanúsítottat hallgatott ki, s még a médiumok segítségét is felhasználta. A szülőket nagyon hamar kizárták a lehetséges vádlottak közül.
“A rettenetes ráébredés, hogy sosem kapjuk vissza a fiúnkat, napról napra erősebb. – nyilatkozta Stanley Patz.
1982-ben a család 25 ezer dolláros jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek, melynek hatására hamis tanúvallomások áradata indult meg. Többen látni vélték Etan-t taxiba szállni, míg mások ultra-ortodox romániai zsidókat vádoltak meg azzal, hogy elrabolták a gyereket. Az FBI még ügynököket is küldött Izraelbe, de ez a szál is hamisnak bizonyult.
1983-ban Ronald Reagan május 25-t az Eltűnt Gyermekek Napjának nyilvánította, a rákövetkező évben pedig megalakult az Eltűnt és Szexuálisan Kihasznált Gyerekek Központja.
Jose Antonio Ramos
1989 októberében a gyermekzaklatásért korábban elítélt Jose Antonio Ramos a hatóságok tudomására hozta, hogy Etan eltűnésének napján, a Washington Square Parkban találkozott egy fiúval és felvitte Lower East Side-on található lakásába, ahol erőszakoskodott vele, de a gyilkosságot tagadta. Később, amikor látta Etan képét az újságokban, szinte biztos volt benne, hogy őt szólította le. Állítása szerint a bűncselekmény után feltette a fiút a metróra. Ramos ellen szólt az is, hogy ismerte a kisfiú volt bébiszitterét, azonban beismerő vallomást nem tett.
1992-ben Ramos egy másik gyermekzaklatási ügyben bűnösnek találták és 20 év börtönbüntetést kapott, melyet Pennsylvania államban kellett leülnie. 2012-ben szabadult, de azóta ismét letartóztatták.
Pedro Hernandez
2012 áprilisában, az újra indult nyomozás során felásták a Prince Street és Wooster Street sarkán álló ház alagsorát, ott ahol Etan-t utoljára látták, de semmilyen eredményre sem jutottak. 2012 májusa végre új fordulatot hozott az ügyben.
Pedro Hernandez, akit egy bejelentés alapján tartóztattak le, beismerő vallomást tett. Az 55 éves New Jersey-i lakos 1979-ben egy Prince Street-i kisboltban dolgozott. Etan innivalót vásárolt nála. A 2009-ben kiadott, After Etan című könyvben olvashatjuk, hogy a kisgyermeknél volt egy 1 dolláros bankjegy, amin kólát szeretett volna vásárolni. Pedro vallomásában elmondta, hogy lecsalta a fiút a 448 W. Broadway-n található bolt alagsorába, azzal, hogy ott adja oda neki az innivalót. Ott megfojtotta, majd a holttestet fekete szemeteszsákba tette és a kukába dobta.
Hernandez annak idején is szerepelt a rendőrség listáján, de meghallgatásra nem került sor. A férfi húga bevallotta, hogy a családban nyílt titok volt, hogy Pedro megölt egy gyermeket a 70-es években. Ezt a helyi templom közösségi összejöveteleinek egyikén az egyházgyülekezet előtt is meggyónta.
2012 novemberében a New York-i főügyész vád alá helyezte Pedro Hernandez-t emberrablás és gyilkosság vádjával. A tárgyalás 2015 januárjában kezdődött. A vádlott védője azzal érvelt, hogy ügyfele skizofrén hajlamú, gyakran hallucinál és IQ-ja alapján enyhén értelmi fogyatékos. Májusban az esküdtszék 11-1 ellenében döntésképtelennek bizonyult, így per újrafelvételt írtak ki 2016. szeptemberére.
“Még mindig vannak barátok, akik reménykednek benne, hogy Etan egy nap előkerül. Imádkoznak értünk és azért, hogy Etan hazatérjen, de mi tudjuk, hogy ez nem történik meg soha. Nehéz normális életet élni egy lezáratlan tragédiával a lelkünkben. – nyilatkozták Etan szülei. – A mi történetünk nem olyan, mint azok a TV-s bűnügyi drámák, melyeket egy óra alatt megoldanak. Mi 37 éve várunk. Rengetegen vádolnak minket azzal, hogy mi okoztuk a gyermek halálát azzal, hogy elengedtük egyedül.”
A család azóta is ugyanabban a lakásban lakik. “Hosszú ideig nem tudtuk elfogadni, hogy Etan soha többet nem jön haza, de kimondatlanul is bennünk élt a gondolat, hogy ha egy nap haza tud jönni, akkor ide jön. Itt akartunk lenni. Most is itt vagyunk.”
Tinkmara