építészet

You are currently browsing articles tagged építészet.

Állandóan visszatérő téma, hurrikánok, tornádók idején fellángoló vita tárgya az amerikai-kanadai családi házak építkezési metódusa, különös tekintettel az alapanyagra és szerkezetre. Rengetegen kritizálják az amerikai családi házakat gyenge szerkezetük miatt. Számtalan emailt kapok, melyben azt kérdezitek: Miért építenek az amerikaiak ilyen gyenge házakat, mintha “papírból” lenne, úgy omlik össze a viharok ereje alatt?

ss-170912-irma-florida-update-mn-02_5df7dea0eb901754e0b107e71f5e4070.nbcnews-ux-1024-900

Építs abból, amid van, mondja a régi mondás. Bizonyos országokban a gipsz a fő építőelem, míg másutt a tégla, a gránit. Amerikában a fa a fő alapanyag, ennek ellenére itt sem mindenütt épülnek a házak fából. Oklahomában például gyakoribbak a téglaházak, mivel itt az az olcsóbb és a könnyebben elérhető. Floridában, főleg Miami környékén, az időjárás (hurrikánok) miatt több a betonház.

Az USA  területe hatalmas, s mint olyan, a fa olcsó és bőséges mennyiségben áll rendelkezésre. Az építés költsége szintén alacsony. Az amerikai házak legtöbbje betonalapzatra épül, pincével vagy anélkül (slab house). A legtöbb ház faszerkezetes. Természetesen vannak hibrid jellegű házak is. A mienk fél magasságig tégla, aztán már csak a fagerendák és szigetelés. A  belső falak szintén gipszkartonból (sheetrock, drywall) készülnek. Az ajtók tömör fából, fémkeretre készülnek.

A faépületek könnyűek, könnyű a közműcstornázásuk és nem utolsó sorban remek a WiFi minsőség ezekben a házakban.

Amerika (Kanada) nagy részén kemény, hosszú telek járják, a faházakat sokkal könnyebb felmelegíteni és melegen tartani. Az extrém időjárást minden gond nélkül viselik, kivéve természetesen egy tornádóval (300+ km/h) való direkt találkozást, illetve az Irma hurrikánhoz hasonló, 5+ erősségű (240+ km/h) szélvihart. Ezt semmilyen építmény nem ússza meg rongálódás nélkül, kivéve az erre a célra épített beton bunker.

A kő és a tégla drágább, a betonépületek még ennél is drágábbak és jóval kevésbé esztétikusak. Az esztelen, visszatelepítés nélküli fakitermelés természetesen ártalmas a környezetre, azonban már több tanulmány is kimutatta, hogy a faházak karbonlábnyoma a legkisebb. Ritka, hogy egy alapanyag olcsó is és természetbarát is legyen egyszerre.  

Amerikában nem tervezik a családi házakat emberöltőkre, a cél nem több száz év. Nem ritka, hogy egy család egy emberöltő alatt többször is újraépíti a házát az új igényeknek megfelelően. Ennek ellenére, ezek a konstrukciók vígan elvannak több száz évig is. Az első házunk eredeti, 1800-as évekbeli halászház volt Long Island-en, több hurrikánt kibírt, s ma is jó erőben van.

Hurrikánok esetén az áradás nagyobb probléma, mint a szél. A szél korbácsolta dagály ellen semmilyen alapanyag sem bizonyul jobbnak, a ház így is-úgy is újrahúzást igényel.

Tornádót csak minimum 10 cm vastag, fémmel erősített, ablaktalan ház bír ki. Minden mást, pillanatok alatt szétkap. Nézzétek csak a képeket, melyek egy oklahomai tornádó után készültek a beton bevásárlóközpontról és a beton egészségügyi központról. Ez a fajta építkezés drága és legyünk őszinték, csúnya is. A tornádóra hajlamos területeken a házakhoz beton bunker tartozik, de a házak zöme továbbra is fából épül.

Földrengésben a kő, a tégla, a beton kifejezetten előnytelen. Nincs hajlékonysága, törik, darabokra esik, veszélyes. A fa épület “jelzi”, mielőtt összeomlana, így a lakóknak lehetőségük van a menekülésre.

Bizonyára láttátok a hatalmas rombolást Texasban és Floridában. Az igazság az, hogy mindkét helyen a legnagyobb kárt ismét az áradás okozta. Azokon a helyeken (Florida Keys), ahol erősen rongált házakat látunk, a szél sebessége elérte, illetve meghaladta a 240 km/h-s sebességet. A teljesen lerombolt házak többsége olcsó anyagból, hiányos mérnöki munkával készült, a legtöbbször az alapvető előírásoknak sem felelt meg. Az Irma hurrikán által tönkretett házak legtöbbje trailer/lakókocsi, illetve hasonló, könnyűszerkezetes, gyenge építmény volt. Az ilyen épületek a szegényebb rétegre jellemzőek. Sajnos megint ők jártak rosszul.

Amerikában nincs központi építési szabálykód. A helyi szervek határozzák meg a környék szabályait. Várható, hogy Texasban és Floridában az újraépítés során szigorúbbak lesznek az elvárások. Lásd, Long Island-en a Sandy során megrongálódott házakat már magasítva építették újra. Amennyiben nem felelnek meg az előírásnak, a család nem kap biztosítást a házra.

Tags: , , ,

Nem titok, hogy még a “die hard” New York City rajongók is gyakran zúgolódnak a hétköznapok forgatagában, amikor ez a nyüzsgő, állandóan rohanó város megbukik a vizsgán. Közlekedési dugók, túlzsúfolt metrószerelvények, tülkölő autók, zúgolódó gyalogosok.

Gregg Pasquarelli és Vishaan Chakrabarti, városfejlesztő mérnökök eljátszottak a gondolattal, milyen is lenne, ha újratervezhetnék New York City-t. Ötleteik megszüntetnék a gondok többségét, azonban gyökeresen megváltoztatnák Manhattan arculatát.

Elképzeléseik annak ellenére, hogy drasztikusak, el kell ismernünk, hogy elgondolkodtatóak. Ismerkedjünk meg New York City legégetőbb infrastrukturális problémáival és a várostervező mérnökök ötleteivel, melyek közül néhány természetesen utópia marad.

1. A Central Park, mint központi bajkeverő. A Central Park New York tüdeje, zöldellő oázis a betonrengetegben, azonban tény, hogy központi fekvésével gátolja az egész metropolis felszíni közlekedésének zavartalan áramlását.

A parkot átszelő, keresztirányú utak keskenyek, így a haladás roppant lassú és állandóak a forgalmi dugók. Míg a nyugati oldalon a metróközlekedés úgy-ahogy megoldott, addig a keleti oldalon csupán egy vonal halad, az is három sugárútnyira. Az East Side utolsó, közvetlen Central Park metróállomása az Ötödik Sugárút-59. utca megálló, a park dél-keleti csücskében.

Gregg Pasquarelli és Vishaan Chakrabarti mérnökök egyetértenek abban, hogy a metropolis hatékonyabb működése érdekében vissza kellene repülni az időben, egészen 1750-ig és újragondolni a Central Park terveit.

“A központi park és a város miniparkjai helyett – mint a Washington Square Park, Gramercy Park és társaik -, egybefüggő parkrendszert kellett volna építeni a város két oldalán, mely Uptowntól egészen Downtownig nyúlott volna. A West Side Park és az East Side Park így könnyen megközelíthető lett volna valamennyi irányból.

A zöldterület mérete ugyanakkora lett volna, mint most, ha nem nagyobb és természetesen jóval praktikusabb. A munkahelyek a külső városrészben épültek volna, míg a belső terület a lakóházaknak, kulturális intézményeknek és üzleteknek adott volna otthont.”

2. A metróhálózat. A New York-i közlekedés elképzelhetetlen a gyors és viszonylag olcsó metró nélkül, azonban a metróhálózatra is ráférne az újragondolás. A New York-i földalatti vonalakat annak idején egymástól független magánvállalkozók építették, így sajnos a kommunikáció elmaradt. A hálózat egyenetlen elosztása az ingatlan piac egyenetlenségét eredményezte. A metróval lefedett környékek megfizethetetlenek lettek, a Lower West Side-ról eljutni az Upper East Side-ra kész tortúra. Jóval több keresztirányú vonalra lenne szükség. A jelenlegi vonalakat feketével, míg a kívánatos útvonalakat kékkel jelöltük.

3. Magánautók A várostervezők egyhangúan egyetértenek abban, hogy Manhattanban semmi keresnivalójuk a magánautóknak, s ha hatalmukban állna, azonnal kitiltanák őket a városból. “Vegyünk példának egy átlagos, négysávos utat New Yorkban. 2/3-uk foglalt. Parkoló autók, melyeket tulajdonosaik csak elvétve használnak.

Amennyiben megszűnne az út menti parkolás, a város kapacitása 40(!)%-kal megnőne. A felszabadult sávok “zöldutak” lehetnének, s a kerékpárosok végre biztonságban közlekedhetnének.”

4. A Penn Station “New York City legnagyobb bűne az eredeti Penn Station lebontása volt. Hallottátok valaha is, hogy valaki a Penn Station-re hívta az ismerősét egy kávéra Ugye, nem? A Pennsylvania Vasútállomáson senki sem akar egy perccel sem tovább tartózkodni a szükségesnél.

IMG_2631

Az egyetlen megoldás a Madison Square Garden lebontása lenne, (a Madison Square Garden a Penn Station fölé épült), hogy a napfény újra bejuthasson ebbe a homályos, depressziós épületbe. A Penn Vasútállomást napi 120 ezer utas fogadására tervezték. Jelenleg több mint 600 ezer ingázó halad át a pályaudvaron naponta. A számok önmagukért beszélnek.” (A Penn Vasútállomásról itt olvashattok bővebben.)

5. Befektetés “Az elmúlt években rengeteg új felhőkarcoló, irodaház épült New York City-ben, de az is tény, hogy 50 éve nem épült új híd, és ez szégyen. Új komp vonalakra is szükség lenne. New Yorkban a lehetőségek kimeríthetetlenek. Ritka az a város, ahol a cég elnöke és takarítója ugyanazon a metrón utazik. Ápolnunk kell ezt a hagyományt és építkezni rá, hisz New York City állandó inspiráció valamennyiünk számára.”

Forrás: Gregg Pasquarelli and Vishaan Chakrabarti of SHoP Architects – New York City Makeover
Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve képes illusztrációk

Tags: , , , , , ,

New York City SoHo kerülete (South of Houston Street, a Houston Streettől délre fekvő terület) a 19. századtól kezdve különleges szerepet töltött be a metropolis életében.

11270711_827199387330017_8947448511041186521_o

Az eredetileg mezőgazdasági területként funkcionáló környék gyorsan fejlődésnek indult, iparosodott, s rövid idő alatt vonzóvá vált a New York-i elit és a művészvilág bohém képviselői körében is. Érdekességként, itt nyílt a város első vörös lámpás negyede is.

IMG_0738

A SoHo napjainkban is kiállítótermeknek, galériáknak, divatos dizájner butikoknak ad otthont, valamint a lakosság felsőbb rétegének, akik képesek a történelmi múlttal rendelkező kerület csillagászati bérleti díjait kifizetni.

IMG_0737

A SoHo a turisták által is kedvelt célpont és nem csupán a menő üzletek végeláthatatlan sora miatt, de a környék különleges hangulata is vonzza őket. A kerület egyedi, öntöttvas épületei világhíresek és a leggyakrabban fotózott New York-i épületek közé tartoznak.

IMG_0751 IMG_0739

A SoHo-ban található a világ legnagyobb öntöttvas épület együttese, mely több mint 250 műemlék, illetve műemlék jellegű házat foglal magába. A házak többsége 1840 és 1880 között épült.

IMG_0752

Legtöbb esetben az öntöttvas homlokzatot már meglevő házak felújítására, csinosítására használták, mivel sokkal olcsóbb volt. mint a kő, illetve a tégla. A díszítőelemeket akár előre is elkészíthették, cserélhették és a javítás is jóval könnyebb volt.

IMG_0750

A vas nemcsak rugalmas és könnyen formázható, de roppant erős is, így hatalmas, pazar, hajlított ablakkeretek kerültek a környék újonnan épített házaira.

IMG_0745

Az egykor komor, gázvilágításos ipari negyedet elöntötte a természetes fény. Az öntött vas a belső teret is megváltoztatta. Az alacsony belmagasságot tágas, funkcionális, oszlopos beltér váltotta fel, mely tökéletesen funkcionált galéria, kiállító- és műteremként, a New York-i művészvilág legnagyobb örömére.

IMG_0749

Egy ideig az építészek úgy gondolták, hogy az öntött vas jobb megoldás az acélnál. Hamarosan azonban rájöttek, hogy extrém hő hatására az öntött vas vetemedik, a tűz oltása során a hideg víz pedig repedéseket okoz.

11312817_827199393996683_5051470081522273848_o

Az öntöttvas korszak rövidnek bizonyult, s az acél győztesként került ki, a Soho épületei azonban történelmi jelentőséggel bírnak a mai napig.

IMG_0754

1972-ben 26 utca került a műemlék listára, melyek közül kiemelkedik a Broome Street, a Greene Street, a Prince Street és a Broadway. Amennyiben időnk engedi, feltétlen látogassuk meg a környéket és készítsünk képeket. New York város vezetősége úgy döntött, hogy közbiztonsági okokból hamarosan lebontásra kerül a tűzlépcsők legnagyobb hányada. New York City építészetének egy arany korszaka ismét véget ér.

11270261_827199390663350_9180844187030579198_o

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , ,