A Central Park ikonikus teraszát, a Bethesda Terrace-t a Grand Promenade-dal, a Nagy Sétánnyal (ma: The Mall) egy időben tervezték. A Great Promenade volt az egyetlen egyenes út a Central Park terveiben. A Water Terrace, a Vízes Terasz (ma: Bethesda Terrace) a Tóhoz vezetett, mely a park nyitása óta a legkedveltebb célpont, melyhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy annak idején a tavon korcsolyázni is lehetett.
A kétemeletes teraszt, a levegős árkáddal Calvert Vaux tervezte, aki azt szerette volna, ha a terasz a park központja lesz, ahol a látogatók összegyűlnek és beisszák a park szépségét. Terve sikerült, mivel valóban a terasz és a tó a Central Park szíve, ám az építkezés kezdetével egy időben Vaux összeszólalkozott a park bizottság elnökével és benyújtotta lemondását.
Az építkezés és a dekoráció Jacob Wrey Mould-ra maradt. Mould nevéhez fűződnek a lépcsősor homokkövébe vésett minták és az elegáns virágtartók. A korlátra további szobrokat álmodott, de a kivitelezés túl sokba került, így ezekről sajnos le kellett mondania.
Vaux, sok-sok tékozló fiúhoz hasonlóan, 1865-ben visszatért a park alkalmazásába és segédkezett a befejező munkálatoknál. Az árkád mennyezetének elkészítését is ő felülvigyázta, mely minden bizonnyal a Bethesda Terasz legimpozánsabb része. A mennyezet 16 ezer Minton csempéből és aranyozott vas gerendákból áll, melyet masszív öntöttvas keretre függesztettek fel.
1873-ban Emma Stebbins befejezte az Angel of the Waters, a Vizek Angyala elnevezésű szobrát, mely a terasz szökőkútjának központi alakja lett. Az angyalt a Békét, az Egészséget, a Tisztaságot és a Mértéktartást szimbolizáló figurák veszik körül.
A park látogató a szökőkutat a bibliai gyógyító erejű Bethesda-tóhoz hasonlították, így a kút ezt a nevet kapta, s hamarosan a terasz is felvette a Bethesda Terrace nevet.