Széljegyzet: Amikor Elma Sands-re keresünk az interneten, a csatolt kép szerepel rengeteg oldalon. A kép Louis-Léopold Boilly, holland festő alkotása, címe:
Young Girl Ironing (Vasaló Lány) és a Boston-i Képzőművészeti Múzeumban látható. Az olajfestmény 1800-ban készült és nem Elma Sands-et ábrázolja, aki 1799-ben hunyt el.

Egy zimankós téli estén, 1799. szentestéje előtt két nappal, a 22 éves Gulielma Sands felvette a legszebb fehér kabátját és egy szomszédtól kölcsönkért szőrme kesztyűt, majd elhagyta az unokatestvére által vezetett Greenwich Street-i panziót. Elma soha többé nem tért haza. December 23-án reggel a New York-i újságok semmi másról nem írtak, mint George Washington haláláról és temetéséről. Mióta megérkezett az elnök halálhíre, a Cityben megállt az élet. Minden nap délben egy órán keresztül szóltak a harangok, a házak ablakait elsötétítették. A Karácsony és az Újév jött és ment, de Elma nem került elő. A keresők felkotorták a Hudson folyó medrét is, de semmit sem találtak. Megérkezett az első hó is és betakarta a mocsaras, ritkásan lakott Lispenard’s Meadows-t, mely a mai SoHo területe.

1800. január 2-án egy kisfiú véletlenül rátalált Elma kézmelegítőjére, a mai Greene és Spring Street között. A rend őreinek figyelme ekkor a közelben található, használaton kívüli Manhattan Kútra esett. Elma élettelen, eltorzult testét azonnal megtalálták a kút alján. A halottkém zúzódásokat talált a nyakán, vizet a tüdejében. Megállapították, hogy Elmát valaki az eszméletvesztésig fojtogatta, majd betaszította a kútba. A zuhanás következtében a lány betörte a fejét, de még életben volt. A halál oka egyértelműen gyilkosság volt és azonnal vádat emeltek egy bizonyos Levi Weeks ellen. Elma testét a panzióban ravatalozták fel és a virrasztás nyilvános volt. Szinte az egész város eljött. A tömeg olyan nagyra nőtt, hogy Elma nyitott koporsóját kivitték a panzió elé.
New York City felbolydult és azonnal elfeledkezett az elnök haláláról. Mindenki tudni akarta, ki volt a titokzatos Elma Sands és milyen kapcsolatban állt a vádlottal, Levi Weeks-szel.

Elma Connecticutból jött New York Citybe és az unokatestvére, Catherine és férje által vezetett panzióban lakott. 1799. decemberében rajtuk kívül még hatan laktak a házban, köztük Hope Sands, Elma másik unokatestvére, Margaret Clark, egy egyedülálló hölgy és Levi Weeks, ácsmester. Levi a testvérének, Ezra Weeks-nek dolgozott, aki befolyásos építész volt a Cityben. Ő építette többek között a Grange-t, Alexander Hamilton otthonát. A fiatalember mind a három lánnyal megpróbált kapcsolatot kialakítani, de a szemtanúk csak Elmával látták bensőségesebben viselkedni. Egyes lakótársak látták őket besurranni egymáshoz az éjszaka leple alatt. Hope azt vallotta a kihallgatások során, hogy Elma a bizalmába avatta és elárulta, hogy aznap éjjel Levi-jal a szökésre készültek. Titokban akartak házasságot kötni.

Elma este 8 óra felé hagyta el a panziót, de ezt senki sem látta, csak az ajtó csukódását hallották. Levi 10 óra körül tért haza és meglepődött, hogy Elma ilyen későn nincs otthon. A Greenwich Street-en többen látták Elmát egy egylovas nyitott szánon, két férfi társaságában. A férfiak arcát nem látták jól a sötétben. Ezra Weeks tulajdonában volt egy egylovas szán. Hamarosan újabb tanúk jelentkeztek, akik sikolyokat hallottak a gyilkosság éjszakáján a Manhattan Kút felől. Sokan azt gyanították, hogy Elma teherbe esett és ezért kellett meghalnia. Ezt azonban a boncolás megcáfolta. A közvélemény ettől függetlenül, egyértelműen Levi-t kiáltotta ki gyilkosnak. A 23 éves ácsmestert letartóztatták, vád alá helyezték, majd óvadék ellenében szabadon bocsátották. A tárgyalás előestéjén újra letartóztatták.

A tárgyalásra 1800. március 31-én került sor. Ez a per több okból is beírta magát az Egyesült Államok történelmébe. Ez volt a nemzet első média cirkusza egy gyilkossági per körül. Ez volt az első, hivatalosan írásba foglalt per. A gyarmati korszakban a bűnvád alá helyezett személy nem fogadhatott jogi segítséget. Levi Weeks ezt a szabályt is megváltoztatta. Ezra Weeks testvére érdekében nem egy, de három, kiemelkedő védőügyvédet is fogadott. Alexander Hamilton-t, Aaron Burr-t és Brockholst Livingston-t. Alexander Hamilton és Aaron Burr ellenségek voltak, állandó, kemény politikai és jogi vitában álltak, de ezt is félretették a Weeks testvérek érdekében. Burr-t valószínűleg az is inspirálta a közös munkára, hogy ő alapította a vállalatot, amely a Manhattan Kutat építette és működtette.

A vád csak a körülményekre támaszkodhatott. Levi-t senki nem látta aznap este Elmával. Levi tanúja a testvére és annak munkásai voltak, akik mind azt vallották, hogy Levi késő esti munkát tervezett a gyilkosság napján. A védelem erkölcstelennek állította be a lányt, akiről az a szóbeszéd járta, hogy az unokatestvére férjével is viszonyt folytatott. Az esküdtszék tagjai valamennyien fiatal, tehetős fiatalemberek voltak, akik nagyon is megértették Levi helyzetét, aki egy erkölcstelen, pénzéhes nő karmai közé került. A záróbeszédek után az esküdtszéknek összesen 5 percre volt szüksége, hogy meghozza a döntést: Levi Weeks nem bűnös. A halál oka nem gyilkosság, hanem öngyilkosság. Elma felakasztotta magát, majd valahogy ezután kútba ugrott.

Az ítélet felolvasása után, Catherine, Elma unokatestvére megátkozta Alexander Hamilton-t. “Ha maga természetes halállal hal, akkor nincs igazság a mennyországban!” – kiáltotta felé. A karma nemcsak Hamilton-t, a védelem valamennyi tagját, de a bírót és Levi-t is elérte. New York City lakói meg voltak győződve, hogy Levi a gyilkos. Nem lehett maradása a városban. Egészen Mississippi-ig menekült és soha nem térhetett vissza. John Lensing bíró egy nap elindult, hogy feladjon egy levelet és egyszerűen eltűnt. Holttestét soha nem találták meg. Alexander Hamilton sorsát mindenki ismeri, ha nem a történelem óráról, akkor a musicalből. Hamilton párbaj társa, Aaron Burr, szintén elnyerte megérdemelt sorsát. Kiközösítették, mivel egy amerikai hőst gyilkolt meg. 1807-ben hazaárulás vádjával került bíróság elé, lányát az 1812-es hurrikánban elvesztette, 1834-ben szélütés érte, mely teljesen lebénította. 1836-ban egy Staten Island-i szegények otthonában halt meg, ugyanazon a napon, amikor a válása jogerőre emelkedett.

És mi történt Elmával? És a Manhattan Kúttal?
Elma, a korabli híradások szerint, több éven keresztül kísértett a kút környékén. Sokan sikolyokat hallottak a kútból, míg mások egy tépett ruhás, könnyáztatta, véraláfutásos arcú, vöröshajú lányt láttak a környéken. Az évek, évtizedek azonban elhomályosították Elma emlékét. A környék beépült, a kút lassan eltűnt a köztudatból. 200 évig senki nem emlékezett rá. Aztán 2000-ben, a 129 Spring Street szám alatt található Manhattan Bistro tulajdonosa borospince nagyobbításba fogott. A munkálatok során egy kútra találtak az épület alapjai alatt. A felfedezést megosztották a műemlékvédelmi hivatallal, akik megerősítették, hogy ez bizony a Manhattan Kút. A kút feltárása után egyre több lett a hátborzongató esemény az étteremben. Poharak és borosüvegek vágódtak a földhöz, több pincérre rázárult a pinceajtó. A felszolgálók közül többen is találkoztak a vizes ruhában kóborló Elmával. Hamarosan a környék lakói közül is jelezték, hogy látták az esti SoHo utcáin kóborolni. 2014-ben COS üzlet nyílt az étterem helyén. Azóta nem igazán hallani Elmáról. Vajon nyugalomra lelt?

A kút a mai napig tökéletes állapotban van. Nem öregszik, nem kopik, megállt felette az idő. A ruházati üzlet alagsorában, a férfiruha osztályon található. A vásárlók közül nagyon kevesen tudják, miért van itt, azt pedig főleg nem, hogy milyen tragédiák fűződnek hozzá. Ha arra jártok, feltétlen keressétek fel, és mondjátok meg Elmának, hogy nem feledjük.