Nem titok, hogy még a “die hard” New York City rajongók is gyakran zúgolódnak a hétköznapok forgatagában, amikor ez a nyüzsgő, állandóan rohanó város megbukik a vizsgán. Közlekedési dugók, túlzsúfolt metrószerelvények, tülkölő autók, zúgolódó gyalogosok.
Gregg Pasquarelli és Vishaan Chakrabarti, városfejlesztő mérnökök eljátszottak a gondolattal, milyen is lenne, ha újratervezhetnék New York City-t. Ötleteik megszüntetnék a gondok többségét, azonban gyökeresen megváltoztatnák Manhattan arculatát.
Elképzeléseik annak ellenére, hogy drasztikusak, el kell ismernünk, hogy elgondolkodtatóak. Ismerkedjünk meg New York City legégetőbb infrastrukturális problémáival és a várostervező mérnökök ötleteivel, melyek közül néhány természetesen utópia marad.
1. A Central Park, mint központi bajkeverő. A Central Park New York tüdeje, zöldellő oázis a betonrengetegben, azonban tény, hogy központi fekvésével gátolja az egész metropolis felszíni közlekedésének zavartalan áramlását.
A parkot átszelő, keresztirányú utak keskenyek, így a haladás roppant lassú és állandóak a forgalmi dugók. Míg a nyugati oldalon a metróközlekedés úgy-ahogy megoldott, addig a keleti oldalon csupán egy vonal halad, az is három sugárútnyira. Az East Side utolsó, közvetlen Central Park metróállomása az Ötödik Sugárút-59. utca megálló, a park dél-keleti csücskében.
Gregg Pasquarelli és Vishaan Chakrabarti mérnökök egyetértenek abban, hogy a metropolis hatékonyabb működése érdekében vissza kellene repülni az időben, egészen 1750-ig és újragondolni a Central Park terveit.
“A központi park és a város miniparkjai helyett – mint a Washington Square Park, Gramercy Park és társaik -, egybefüggő parkrendszert kellett volna építeni a város két oldalán, mely Uptowntól egészen Downtownig nyúlott volna. A West Side Park és az East Side Park így könnyen megközelíthető lett volna valamennyi irányból.
A zöldterület mérete ugyanakkora lett volna, mint most, ha nem nagyobb és természetesen jóval praktikusabb. A munkahelyek a külső városrészben épültek volna, míg a belső terület a lakóházaknak, kulturális intézményeknek és üzleteknek adott volna otthont.”
2. A metróhálózat. A New York-i közlekedés elképzelhetetlen a gyors és viszonylag olcsó metró nélkül, azonban a metróhálózatra is ráférne az újragondolás. A New York-i földalatti vonalakat annak idején egymástól független magánvállalkozók építették, így sajnos a kommunikáció elmaradt. A hálózat egyenetlen elosztása az ingatlan piac egyenetlenségét eredményezte. A metróval lefedett környékek megfizethetetlenek lettek, a Lower West Side-ról eljutni az Upper East Side-ra kész tortúra. Jóval több keresztirányú vonalra lenne szükség. A jelenlegi vonalakat feketével, míg a kívánatos útvonalakat kékkel jelöltük.
3. Magánautók A várostervezők egyhangúan egyetértenek abban, hogy Manhattanban semmi keresnivalójuk a magánautóknak, s ha hatalmukban állna, azonnal kitiltanák őket a városból. “Vegyünk példának egy átlagos, négysávos utat New Yorkban. 2/3-uk foglalt. Parkoló autók, melyeket tulajdonosaik csak elvétve használnak.
Amennyiben megszűnne az út menti parkolás, a város kapacitása 40(!)%-kal megnőne. A felszabadult sávok “zöldutak” lehetnének, s a kerékpárosok végre biztonságban közlekedhetnének.”
4. A Penn Station “New York City legnagyobb bűne az eredeti Penn Station lebontása volt. Hallottátok valaha is, hogy valaki a Penn Station-re hívta az ismerősét egy kávéra Ugye, nem? A Pennsylvania Vasútállomáson senki sem akar egy perccel sem tovább tartózkodni a szükségesnél.
Az egyetlen megoldás a Madison Square Garden lebontása lenne, (a Madison Square Garden a Penn Station fölé épült), hogy a napfény újra bejuthasson ebbe a homályos, depressziós épületbe. A Penn Vasútállomást napi 120 ezer utas fogadására tervezték. Jelenleg több mint 600 ezer ingázó halad át a pályaudvaron naponta. A számok önmagukért beszélnek.” (A Penn Vasútállomásról itt olvashattok bővebben.)
5. Befektetés “Az elmúlt években rengeteg új felhőkarcoló, irodaház épült New York City-ben, de az is tény, hogy 50 éve nem épült új híd, és ez szégyen. Új komp vonalakra is szükség lenne. New Yorkban a lehetőségek kimeríthetetlenek. Ritka az a város, ahol a cég elnöke és takarítója ugyanazon a metrón utazik. Ápolnunk kell ezt a hagyományt és építkezni rá, hisz New York City állandó inspiráció valamennyiünk számára.”
jelzésű vonatokkal közelíthetünk meg.
Tinkmara