New York City ikonikus épületeit, az Empire State Building-et, a Chrysler Building-et, a Flatiron-t, a Saint Patrick katedrálist valamennyien ismerjük képek és mozifilmet százairól. A City legmisztikusabb, legelőkelőbb és legzártkörűbb épületét, a Dakota házat és titkait azonban jóval kevesebben ismerik. A Dakota nem a magasságáról, nem a csillogásáról, hanem az őt körüllengő misztériumról nevezetes. New York City-t a világ egyik “legszellemesebb” városának tartják, a Dakota pedig a város legkísértettebb háza.
Az egy millió dollár költségvetésű Dakota ház a Singer Varrógép Vállalat alapítójának, Edward Clark-nak a megbízásából épült 1880 és 1884 között, 60 család – köztük a sajátja – számára. Clark a ház átadása előtt két évvel elhunyt.
Az apartman koncepció az 1880-as években teljesen ismeretlen volt New York Cityben. Az ötlet túl közel állt a szegényes bérházak, illetve a kétes hírű hotelek világához, melyeket a jól szituált családok messziről elkerültek. A Dakota a luxus apartman házak úttörője volt.
Az épületet Manhattan (annak idején) lakatlan területén építették, olyan messze, a sziget észak-nyugati részén, hogy akár Észak-Dakotában is lehetett volna. Az elnevezés erre az elszigeteltségre utal. Ez a környék ma az Upper West Side, a City egyik legdrágább, legelegánsabb környéke.
A 72. utca és a Central Park West sarkán álló gótikus stílusú épületet a legtöbben arról ismerik, hogy ez volt John Lennon New York-i otthona és itt, a ház 72. utca felőli boltíves átjárójában lőtte le, 1980. december 8-án, egy őrült rajongója. Lennon hamvait felesége Yoko Ono, a zenész által hőn szeretett Central Parkban szórta szét, körül-belül azon a ponton, ahol most a Strawberry Fields emlékhely található. A Beatle szellemét Yoko Ono-t kívül többen is látták a ház különböző pontján, amint fehér zongorájánál ülve alkot.
Az épületről szóló paranormális történetek azonban jóval Lennon halála előtt kezdődtek. A Dakota legbarátságosabb szellemét, akit a lakók csak Crying Lady-ként, Síró Hölgyként emlegetnek a 60-as évek óta, Lennon is látta. A Síró Hölgy az épület folyosóit járja és nem más, mint Elise Vesley, aki a Dakota menedzsere volt több mint húsz éven át. Elise a szóbeszéd szerint pszichokinetikus képességekkel rendelkezett és a Védánta tanok követője volt. Elise kisfiát egy teherautó ütötte el a Dakota előtt. Az asszony a tragédia után soha többé nem volt önmaga. A fiú halála után legfontosabb feladatának tartotta a házban lakó gyerekek védelmét. Sokak szerint halála után ezért járja a Dakota folyosóit.
Védencei között lehet a ház másik rezidens szelleme, a Young Lady, vagyis a Fiatal Lányka, aki sárga tafota ruhát visel, fehér térdzoknival és piros labdát pattogtat az épület folyosóin. Amikor az épületben dolgozó festők egy nap összetalálkoztak vele, a lány rájuk kiáltott: Ma van ám a születésnapom! Az egyik festő másnap leesett az állványzatról és szörnyethalt. A munkások biztosak voltak benne, hogy a szellemlány keze volt a dologban.
John Paynter, áramszerelő, a 30-as években Edward Clark szellemével találkozott, nem is egyszer, akiről mindenki tudta, hogy életében ki nem állhatta az áramszerelőket, akik változást hoztak az épületbe.
Jo Mielziner, a Broadway aranykorának díszletmestere szintén a Dakota-ház lakója volt. Ő az épület előtt hunyt el, egy taxi hátsó ülésén, éppen az orvosától hazatérvén. Mr. Mielziner-t nagyon feldühíthette saját váratlan elhalálozása. A temetése utáni napokban az épületben a legváratlanabb tárgyak – lapát, szemeteszsákok, egy méretes vasrúd – repültek keresztül az alagsoron. Mindez a 70-es években történt.
Az épület szellemei közül a legismertebb a The Phantom of the Dakota, a Dakota-ház fantomja, aki a Mad Slasher névre is hallgatott. A fantom először az épület újonnan beszerelt felvonóit rongálta meg újra és újra. Összekaszabolta a bársony falvédőket, festéket öntött a frissen festett falakra. A folyosókon napi rendszerességgel újságpapír halmok jelentek meg, azt sugallva, hogy valaki az épület felgyújtását tervezi. A házban egyre nagyobb lett a feszültség, a lakók egymást vádolták, majd titkos megfigyelő csoportokat hoztak létre, akik semmi mást nem fedeztek fel, mint a házban zajló bizarr szerelmi háromszögeket.
A Dakota tényleg szellem járta vagy csak a gazdag, unatkozó lakók fantáziája pörög túlságosan? Erre nehéz választ találni, azonban egy bizonyos, a Dakota-ház a szellemek nélkül is különleges épület.
Bizonyára észrevettétek, hogy a legtöbb manhattani lakóházzal ellentétben, a Dakota-háznak nincsenek tűzlépcsői. Henry J. Hardenbergh építészmérnök ennek az épületnek az esetében el akarta kerülni a megszokott lépcsősorokat. A Central Parkból hozott sárral vonta be a téglarétegeket, ezzel tette a házat tűzállóvá és egyben a hangszigetelést is megoldotta.
Felújítás idején, a lakóknak tilos eldobni az eredeti ajtókat, kandallópárkányokat. Az alagsorban őrzik ezeket a lecserélt, régi darabokat.
Edward Clark-nak, az épület alapítójának apartmanjában a padló ezüstből készült.
A Dakota apartmanjai már az átadás előtt elkeltek és szinte mágnesként vonzzák a hírességeket. Az impozáns listán szerepel: a Steinway zongoragyár alapítója, a nemrégiben elhunyt Lauren Bacall színésznő, Bono, John Lennon és Yoko Ono, Leonard Bernstein, Dave Gahan, Rosie O’Donnell, Judy Garland.
Az 1884-es nyitás után 45 éven keresztül mind a 65 apartman állandóan foglalt volt. Bejutni a mai napig nehéz. A szövetkezeti tanács több évre visszamenő keresetigazolást kér, kivizsgálják a jelentkező bűnügyi hátterét, erkölcsi bizonyítványát. Beköltözés előtt több ezer dolláros foglalót kell letenni, s még ezek után is lehet nemleges a tanács döntése. A hírességek sem kapnak felmentést ez alól. Az elutasítottak listája impozáns: Melanie Griffith és Antonio Banderas, Cher, Billy Joel, Madonna, Carly Simon, Alex Rodriguez, Judd Apatow, és Tea Leoni.
A 26-os számú apartman jelenleg 8 éve áll üresen. Az eredeti 19 és fél millió dollár helyett most már csak 14 és fél millió dollárt kérnek.
A Dakota-háznak saját hőerőműve van az alagsorban, mely képes lenne az épület környékén valamennyi házat ellátni meleg vízzel és fűtéssel, egy négy blokknyi rádiuszban.
Az a mendemonda járja, hogy John és Yoko apartmanjának hálószobájában az első lakó 30 ezer dollárt rejtett el a padló alatt.
Forrás: Stephen Birmingham: Life at the Dakota
Az első nagy lépés álmai megvalósításához a tekintélyes Burnham & Root cég műszaki rajzoló állása volt. Imre 1892-ben, 21 évesen már az 1893-as Chicagói Világvásár masszív projektjén dolgozott. Ekkor találkozott Richard M. Hunt-tal, az Amerikai Építész Kamara Dékánjával, akit lenyűgözött az autodidakta fiatalember tehetsége. Miután Imre megemlítette, hogy a Világvásár zárása után New Yorkba tervezi áttenni a székhelyét, Richard M. Hunt felajánlott egy állást a saját cégénél.
Tinkmara