A Titanic egyik legmegindítóbb jelenete, amikor a film végén Rose, a szakadó esőben feltekint a Szabadság-szoborra. 1912. április 18-a, amikor a Titanic túlélőit szállító Carpathia, a Cunard Line hajózási társaság gőzöse, elérte New York partjait, a valóságban is hideg, esős nap volt. A Titanic testileg-lelkileg kimerült túlélői este fél 10-kor szálltak partra.
A Carpathia, először felhajózott a Hudson-on a White Star Line hajózási társaság kikötőjébe (Pier 54) és letette a Titanic üres mentőcsónakjait, majd visszahajózott a saját kikötőjébe (Pier 59).
A Carpathia-hoz egy révhajó csatlakozott a Hudson-öbölben, melynek fedélzetén fotóriporterek hada próbálta lencsevégre kapni a tengeri katasztrófa túlélőit. Az 59-es kikötőbe érkezve, vakujaik fénye bevilágította az esti égboltot és a fotósok meglátták a Carpathia fedélzetén összezsúfolódott hajótörötteket.
A Carpathia április 11-én hagyta el New Yorkot és 700 utasával, a még Osztrák–Magyar Monarchia területén található Fiumébe (Rijeka) indult. A Titanic vészjelzését április 15-én, hajnali negyed 1-kor vették. Három és fél óra múlva érkeztek a tragédia helyszínére. A Titanic ekkorra már teljesen elsüllyedt. Reggel 9 órára 706 túlélőt tudtak kimenteni a jeges óceánból.
A túlélőket először vagy az Azori-szigeteken (legkisebb Cunard költség) vagy Halifax-ben (legközelebbi kikötő) akarták partra tenni, azonban Rostron kapitány, miután konzultált, Cunard Line-jel, a White Star tulajdonosával, úgy döntött, hogy visszafordul New Yorkba. A Carpathia távírón átküldte a harmadik osztályon utazó túlélők listáját, azonban a legtöbb család, barátok, rokonok a megérkezés pillanatáig nem tudták, hogy szerettük túlélte-e a tragédiát.
Mikor a Carpathia megérkezett az 59-es kikötőbe, 2000 ember, döbbent csendben várakozott a mólón, a zuhogó esőben. A kikötő közelében további 30 ezren gyűltek össze, míg a White Star hajózási társaság Battery-ben található irodájánál további 10 ezren. A családtagok, rokonok és ismerősök mellett rengeteg orvos és ápoló is a helyszínre sietett.
A Carpathia kapitánya úgy döntött, hogy először a Carpathia utasai hagyják el a hajót, tudva, hogy a Titanic túlélőinek megjelenése káoszt okozhat. Amint az első Titanic túlélő, egy pokrócba burkolt hölgy, az egyik tiszt segítségével letántorgott a hajóról, a várakozó tömegben rengetegen sírva fakadtak. A tömeg hamarosan első kézből hallotta meg a Titanic utolsó óráinak történetét. Szinte valamennyi túlélő beszámolt az utolsó pillanatig játszó zenekarról.
A Carpathia nemcsak mentőhajó, de kórházhajó is volt ebben a különleges helyzetben. A hajón szolgáló kiemelkedő magyar orvosról, Dr. Lengyel Árpádról több könyv is megjelent, egy internetes cikket lejjebb belinkeltem. 106 túlélőt a Greenwich Village-ben található St. Vincent Kórházba szállítottak további ellátásra. A Titanic túlélő legénysége a 113 Jane Street alatti Tengerész Barátok Egyesületének Otthonában kapott elszállásolást. Ez az épület, ma a Jane Butikhotel, mely továbbra is ápolja a tengerész múltat. A 156 eredeti tengerész kabin a mai napig megőrizte az eredeti kialakítást.
A Hudson River Parkban, az 54-es kikötő helyén ma kulturális komplexum áll, azonban az 59-es kikötő boltíves bejáratának fémváza a mai napig is áll, a Titanic túlélőinek emlékére. A Pier 59 a Little Island szomszédságában található.
📍: Hudson River Park, Hudson River Greenway, NY 10014
4. Top of the Strand
6. The Skylark
8. The Refinery Rooftop
9. BAR SixtyFive at Rainbow Room
20. Westlight
De mióta a tulipán a New York-i tavasz jelképe? A Közép-Ázsiában honos virágot a 16. század elején a törökök ismertették meg az európaiakkal, köztük a hollandokkal. Az első tulipánhagymák Henry Hudson-nal és az első holland telepesekkel érkeztek Manhattanba, 1610 körül.
Olmsted munkásságára egy angliai utazás különösen nagy hatással volt. Az angolkertek eleganciája valamennyi alkotásában visszaköszön.
1857-ben a City új parkjának, a Central Parknak építésvezetője és főmérnöke lett. Az angol építészmérnökkel, Calvert Vaux-val társult a hatalmas projekt kivitelezésében. A tervezés során az Olmsted-Vaux páros több mérnököt is alkalmazott a park különböző területein. Egyikük a magyar származású Alexander Asboth (Asbóth Sándor) mérnök-alezredes volt, aki az 1848-as szabadságharc után New Yorkba emigrált.
Fiai, John Charles Olmsted és Frederick Law Olmsted Jr., Olmsted Brothers néven folytatták munkásságát. Frederick 1949-ben ment nyugdíjba, de a cég egészen 2000-ig működött.
“A park, a mezők szépsége, a legelők zöldje, a nyugodt vizek a lélek nyugalmát hozzák el számunkra. Megújulás és felfrissülés. Rácsodálkozás és felfedezés. Magány és közösség. És néha csak mozdulatlanság.”
1866-ban a City 800 ezer lakosa a 23. utca alatt koncentrálódott. A lovaskocsik macskaköves utakon zötykölődtek, az otthonokat gyertyával és gázlámpával világították. A város legmagasabb pontja a Trinity Church 85 méteres tornya volt. A város apró színházai a Union Square közelében voltak a Lower Broadway-n. A Central Parkot meglátogatni több órás utazást jelentett, szántóföldek mentén, a hepehupás Fifth Avenue-n. Brooklynból csak komppal lehetett megközelíteni Manhattant és csakis jó időben.
1900-ra, a tömeges bevándorlásnak köszönhetően, New York City lakossága hirtelen 3 és fél millióra duzzadt. A Wall Street által termelt gazdagság és az ipari fejlődés hatalmas ingatlanpiaci igényt termelt ki. Egyszerre épültek pazar paloták a Fifth Avenue-n, fényes apartmanházak Uptown és kopottas bérházsorok a Lower East Side-on. Villanylámpák ragyogó fényében fürödtek az új Színházi Negyed utcái a Times Square közelében. Acélszerkezetes irodaházak épültek, a metropoliszt magasvasutak, aszfaltozott sugárutak és acélkábeles, elegáns hidak hálózták be.
A New York-i Gilded Age iránti érdeklődés napjainkban ismét megnövekedett világszerte. A népszerűségnek egyik oka talán a korszak extrém voltában keresendő. Az egyik oldalon a Fifth Avenue márványpalotái, a másik oldalon a Lower East Side mocskos bérházai. Az egyik oldalon a családok a Central Park víztárolójából kaptak friss, vezetékes ivóvizet, a másik oldalon, 1901-ig nem tartozott fürdőszoba a bérlakásokhoz. A Fifth Avenue gyermekeivel nevelőnők sétálgattak a Central Parkban, míg a Lower East Side-on a 7-8 évesek a hét valamennyi napján kemény fizikai munkát végeztek a szürke gyárak falai között.
Tinkmara