A Titanic című filmben csupán pár másodpercre láttuk őket, mégis emlékezetünkbe vésődött az idős házaspár képe, akik a kabinjukban fekve, egymást ölelve várják a halált. Azt viszont már kevesen tudják, hogy az ő történetük – Rose és Jack-ével ellentétben – valós személyekre és eseményekre alapul.
James Cameron, a film rendezője az utolsó pillanatban döntötte el, hogy a pár történetéből csupán egyet, a jól ismert jelenetet tartja meg a filmben, háttértörténetüket pedig beleépíti Jack és Rose sztorijába. A New York történelmében járatosak így is felismerték az idős párban a Macy’s Nagyáruház társtulajdonosát, Isidor Straus-t és feleségét, Ida-t, akik a Titanic-on lelték halálukat 1912 április 15-én.
A német származású Straus család az 1848-as zavargások idején emigrált Georgia-ba. A polgárháború után a család New Yorkba költözött, ahol Isidor kereskedőként egyre magasabbra jutott a társadalmi ranglétrán. Nemcsak társtulajdonosa volt testvérével a világhírű Macy’s nagyáruháznak, de befolyásos képviselőként is hírnevet szerzett magának.
Isidornak azonban nem a pénz és a hatalom volt a szenvedélye, hanem felesége, Ida. Ida szüleivel szintén Németországból menekült és még szinte kislány volt, amikor találkozott Isidorral és családjával. A két fiatal között azonnal bensőséges kapcsolat alakult ki. Egy napon volt a születésnapjuk, melyet több mint 40 éven át együtt ünnepeltek. Ida 22, Isidor 26 éves volt, amikor házasságot kötöttek. Házasságuk során nagyon ritkán, s akkor is csak rövid időt töltöttek egymástól távol, mely idő alatt mindennap hosszú levelet írtak egymásnak. A párnak hét gyermeke született.
Isidor és Ida a Titanic-on utaztak haza New Yorkba, miután a téli hónapokat Dél-Franciaországban töltötték. A 67 éves Isidor és a 62 éves Ida a hajó leggazdagabb utasai közé számítottak. Kabin apartmanjukról mintázták a filmbéli Rose lakosztályát.
A jégheggyel való ütközés után, miután egyértelművé vált, hogy a hajó elsüllyed, a pár, társadalmi helyzetéből adódóan, azonnal helyet kapott az egyik mentőcsónakban.
Isidor azonban igazi úriember volt. Nem tartotta helyénvalónak, hogy a nők és a gyermekek előtt meneküljön a süllyedő hajóról. Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy felesége azonnal beszálljon a mentőcsónakba.
Az eseményeknek szemtanúja is volt, Ida szobalánya, Ellen Bird, aki túlélte a katasztrófát és New Yorkba érve adta tovább Isidor és Ida végtelen szerelmének krónikáját.
Miután Idában tudatosult, hogy Isidor nem csatlakozik hozzá a csónakban, habozás nélkül visszalépett a hajóra. Férje hiába könyörgött, az asszony döntése megingathatatlan volt. A szobalány és több tanú is hallotta, amint Ida így szólt párjához:
“Isidor, a helyem melletted van. Veled éltem le az életem. Ahová mész, én is oda megyek. Szeretlek és ha kell, veled halok.”
“Ida a kabátját Ellennek adta azzal, hogy neki nagyobb szüksége lesz rá. Ellen New Yorkban átadta a kabátot a dédanyámnak, Sara Strausnak, aki visszaadta Ellennek azzal, hogy Ida bizonyára azt szeretné, ha a kabát nála maradna. Úgy tudom, hogy a szőrmekabát ma is a családjuk tulajdonában van.” – mesélte Brett Gladstone, Isodor és Ida ükunokája 2012-ben a Titanic tragédiájának 100 éves évfordulóján.
Ükapámat és ükanyámat a szemtanúk utoljára a hajó fedélzetén látták. Egymást ölelve ültek a fedélzeti székekben.”
Isidor vízen lebegő holttestét a mentőalakulatok még másnap megtalálták és visszaszállították New Yorkba, ahol a bronxi Woodlawn temetőben került örök nyugalomba. Ida teste sosem került elő. Végső kívánsága, hogy együtt legyen élete párjával, nem teljesült. A kegyetlen Atlanti-óceán örökre elválasztotta őket egymástól.
A Straus házaspár emlékét több helyen is megtalálhatjuk New Yorkban, többek között a Macy’s áruház 34. utcai bejáratánál.
Képek: a blog írójának tulajdona
Tinkmara