Emlékeztek a Titanic című filmből Jack és Rose élesnyelvű bizalmasára, az újgazdag Molly Brown-ra, aki Elsüllyeszthetetlen Molly néven vonult be a történelembe? A Kathy Bates által fantasztikusan megformált Molly, aki visszafordulásra szólította fel a mentőcsónakot, hogy felvegyék a jeges vízben lebegő túlélőket, szintén valós személy volt. Margaret Brown, az amerikai felső tízezer tagja, filantróp és aktivista, a Titanic legismertebb túlélője. Ereje, eltökéltsége, embersége, mellyel példát mutatott abban a néhány drámai órában, örökre “elsüllyeszthetetlenné” tette.

Margaret nem született bele a gazdagságba. Ír bevándorló család nyolcadik gyermeke volt, egy szerény Missouri-béli kisvárosban. 13 évesen már gyári munkás volt, majd két idősebb fivérével Coloradóba költözött, ahol a fiúk a helyi bányában találtak munkát, Margaret pedig varrónői állást kapott. Itt találkozott James Joseph Brown bányamérnökkel, akivel 1886-ban házasságot kötött.

Szerelem volt, nem pénzházasság. A vagyon 7 évvel később jött, amikor James “Little Johnny Bánya” részvényeket vásárolt, amivel megütötte a főnyereményt. 23 évnyi házasság után Margaret és James csendben különváltak, azonban életük végéig baráti kapcsolatot tartottak. Két gyermekük született, Helen és Larry.

1912 áprilisában Molly Helennel Európában tartózkodott, amikor üzenet érkezett, hogy kisunokája, Larry fia, betegeskedik. Molly azonnal haza akart utazni. Az első New Yorkba tartó hajó a Titanic volt, melyre egy megbetegedett utas visszamondott jegyével sikerült feljutnia.

A jégheggyel való ütközés után, első osztályos utasként, Molly is helyet kapott a 6-os számú mentőcsónakban. Molly azonban nem foglalta el a helyét azonnal. El volt foglalva a gyermekek mentésével. Az egyik hajósinas kénytelen volt egyszerűen felemelni és bedobni a csónakba. Molly, miután realizálta, hogy a maximálisnál jóval kevesebben vannak a csónakban, felszólította társait és az evező férfiakat, hogy azonnal forduljanak vissza, hogy minél több túlélőt kimenthessenek a jeges óceánból. A nőket is arra buzdította, hogy evezzenek, ami melegen tartja őket. Még gyors evezési “tanfolyamot” is tartott. Robert Hichens, kormányos azonban megtagadta a visszafordulást, mire Molly megfenyegette, hogy kidobja a csónakból. A mentőcsónak végül nem fordult vissza. A tragédia utáni kihallgatások során Hichens tagadta, hogy módjukban lett volna visszafordulni. Molly véleményére nem volt kíváncsi a bíróság, mivel a nők véleménye jogi ügyekben nem számított.

A 6-os csónak utasait a Carpathia szedte fel. A fedélzeten Molly azonnal munkához látott. Ételt, italt, pokrócokat osztott, segített a túlélők listájának összeállításában. New Yorkba érkezve létrehozta a Titanic Túlélőinek Bizottságát és csupán három nap leforgása alatt 10 ezer dollárt sikerült összegyűjtenie, melyet szétosztott a katasztrófa túlélői között. Lányának levelet írt Európába, melyben azt írta: “Az Atlanti-óceán sós vizében pácolódtam órákig, de jól vagyok.”

Miután szétosztotta a begyűlt adományokat, tovább kampányolt. Kijelentette, hogy Lower Manhattan-ben világítótornyot kell állítani a Titanic emlékére. A világítótorony valódi közadakozásból épült fel. A milliomos Vanderbilt család több ezer dollárja és a New York-i óvodások néhány penny-je is felkerült az adományozók listájára. A tragédia első évfordulójára már el is készült az emlékmű, melyet a Seamen’s Church Institute tetejére állítottak. A világítótorony tetején időgömböt helyeztek el, melyet minden nap délben eresztettek le. Az időgömb a pontos időt szolgálta az öböl hajósainak több évtizeden át. (Érdekesség, hogy a Times Square éjféli gömb leeresztésének ötlete is innen származik.)
A világítótorony cirkáló zöld fényét az East River felett az egész New York Öbölben látni lehetett. A Seamen’s Church Institute lebontása után, 1976-ban, a világítótorony a South Street Seaport Museum tulajdonába került és jelenleg is a Fulton és Pearl Street sarkán látható.

Az emlékmű felújítására érdekvédelmi csoportot hoztak létre. Ha sikerül összehozni a pénzt, nemcsak a tornyot újítják fel, de az időgömböt is felélesztik, mely az egyetlen működő időgömb lesz Amerikában.

Sok-sok évvel a Titanic tragédiája után Molly továbbra is a köz érdekében dolgozott, különösen a munkások és nők jogaira koncentrált. 1914-ben az első női kongresszusi jelölt volt, nyolc évvel a nők szavazati jogának megszerzése előtt. Az I. Világháború idején Franciaországban segélyszervezetet hozott létre a katonák számára. 1932-ben megkapta Franciaország Becsületrendjét.

Életének utolsó éveiben még a színészettel is megpróbálkozott. 65 évesen hunyt el álmában, a New York-i Barbizon Hotelben. A boncolás agydaganatot állapított meg. Molly sírja Long Island-en, Westbury-ben található.
Margaret Brown hiába volt milliomos, munkásosztálybeli származását sosem felejtette el. Tudta, hogy szerencsés volt, túlélt egy szinte túlélhetetlen katasztrófát. A hírnevét, a pénzét jó célokra használta fel. Molly életszemléletében, világlátásában sok-sok évvel megelőzte a korát.