Mintha csak egy Harry Potter filmbe csöppentünk volna, amikor megérkezünk a Greenwich Village-beli Bedford Street 75 és 1/2 szám alatti téglaházhoz. A Commerce Street és a Moore Street között található ház a Manhattan legkeskenyebb épülete címet viseli és valóban meglepően sovány. Külső “szélessége” 2.8 méter, míg a belső szélesség csupán 2.4 méter.

A jelenlegi tulajdonos 3.25 millió dollárért vásárolta meg a holland stílusú, gazdag történelmi háttérrel átitatott hajlékot. Az ingatlant 1873-ban építették, a nagy himlőjárvány idején, azzal a céllal, hogy betöltsék az űrt a szomszédos két ház között, melyek közül a jobb oldali, 1799-ben épült és a műemlékvédelmi hivatal szerint Greenwich Village legidősebb lakóházának számít.

A Bedford Street 75 és 1/2 nem csupán a legkeskenyebb, de a Greenwich Village legdrágább háza büszke címet is viseli, amennyiben a négyzetméterenkénti árat vesszük figyelembe ($3,253/ft²).

“A barátaim meg akartak akadályozni a ház megvásárlásában. El nem tudták képzelni, hogy mi ütött belém. – emlékezik vissza Mr. Gund, a jelenlegi tulajdonos – Megerősítettem őket, hogy nem a profitra törekszem. A házat szenvedélyből vásárolom meg. Kedvelem ezt a csendes környéket és a ház történelme különösen nagy hatást gyakorolt rám. Olyan érzés, mitha gondnok lennék egy múzeumban.

A méretek eleinte valóban sokkolóan hatnak, de meg lehet szokni és egy idő után már nem is tűnik fel, hogy az ágy teljesen betölti a szobát keresztirányban.”

A ház szerepel a legtöbb turistakalauzban, így gyakran állnak csoportok a bejárat előtt, ami Guld urat nem különösebben zavarja. Olyannyira nem, hogy nemrégiben a Wall Street Journal forgatócsoportját is beengedte a házába.

A Bedford Street 75 és 1/2 híres-hírhedt lakókat mondhat magáénak. Az épületben először egy suszter működött, majd a cipészetet cukorkagyár váltotta fel. A 20-as években Greenwich Village a művészvilág központjává vált és a házat színészek egy csoportja vásárolta meg. Ugyanez a közösség alapította meg a Cherry Lane Színházat, mely a mai napig sikeresen működik. A szobákat színészeknek, színházi zenészeknek adták ki átmeneti szállásként.

1923 és 1924 között a ház kétes hírnévre tett szert, amikor a nyíltan biszexuális Edna St. Vincent Millay és férje költöztek a falai közé. Edna itt írta a The Ballad of the Harp-Weaver című költeményét, melyet Pulitzer Díjjal jutalmaztak. A színészvilág óriásai közül John Barrymore és Cary Grant töltöttek itt hosszabb időt New York-i forgatásaik során.

Hét éven át a ház lakója volt a híres gyermekkönyv író, Ann McGovern. Őt is megihlette az épület különleges kisugárzása. Itt írta a Mr. Skinner’s Skinny House (Skinner úr soványka háza) című könyvét, melyben a ház gazdája lakótársat keres és nehézségekbe ütközik a lakás mérete miatt.

“A legmókásabb az egészben – mesélte az írónő az egyik interjúban, mely a Bedford Street 75 és 1/2-ben töltött évei alatt készült -, hogy senki nem hiszi igazán, hogy valaki lakik az épületben. Sokszor hallom a szobában a kinti nézelődők vitáját. Valaki tényleg lakik ebben az apró házban? – kérdik egymástól. A legszívesebben csak kidugnám a fejem az ablakon és kikiabálnám: Én! Én lakom ebben a cseppnyi házban és nagyon büszke vagyok rá!”