A Times Square-en készült, hivatalosan V-J Day in Times Square (A Fegyverletétel Napja a Times Square-en) címet viselő kép Alfred Eisenstaedt, német származású amerikai fényképész nevéhez fűződik és 1945. augusztus 14-én készült. A fotó egy héttel később, a Life magazin ünnepi számában teljes oldalt kapott és szinte egy nap leforgása alatt nemzeti, kulturális ikonná vált. A képpel kapcsolatban ennyit tudunk biztosan. A fotón szereplő tengerész és ápolónő kiléte a mai napig bizonytalan, így a történelem egyik legfontosabb eseményét megörökítő kép egyben Amerika egyik legtöbbet vitatott alkotása.

A fénykép 1945. augusztus 14-én, este 7 óra után készült, miután Truman elnök bejelentette Japán kapitulációját. A Világháború végének hírére ezrek vonultak az utcákra világszerte. Az ünneplő tömeg percek alatt megtöltötte a Times Square-t is. A tengerész és az ápolónő csókja teljesen spontán történt a Broadway és a Hetedik Sugárút találkozásánál. A fényképész jó helyen volt, jó időben, viszont a forgatagban nem volt lehetősége információ szerzésre. A tengerészt és az ápolónőt elsodorta egymástól az ünneplő sokaság. A fényképész mindhiába kereste őket.

Alfred Eisenstaedt 7 óra után pár perccel már a Times Square-n volt. Ekkor még nem olyan nagy a tömeg, hogy ne látná, amint egy fekete egyenruhás tengerész szalad a Broadway és a Hetedik Sugárút találkozásánál, s minden egyes útjába eső nőt megcsókol végtelen nagy boldogságában. Egyszer csak a tengerész egy fiatal ápolónőt ránt a karjaiba. A lány hófehér egyenruhát visel. “Éreztem, hogy ez az a pillanat. Ez az a kép. Ha a fiú nem fekete uniformist visel és a lány nem fehéret, nem készül el ez a kép. Kettejük párosa minden szempontból tökéletes volt. A színek, a mozdulat, a lány teljes megadása. A tökéletes és feltétel nélküli fegyverletétel. Én már rég a Mennyországban leszek, de erre a képemre mindenki emlékezni fog.” – meséli emlékirataiban a fotóművész.

A történet érdekessége, hogy ugyanezt a pillanatot Victor Jorgensen, az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének fotósa is elcsípte, mely a másnapi New York Times-ban jelent meg Kissing the War Goodbye címmel. Jorgensen fotója nem hordozza magán a Times Square karakterjegyeit. Nem látható sem az útkereszteződés, sem a környező épületek, így a helyszín nem tűnik túl érdekesnek. A kép jóval sötétebb tónusú és kevesebbet mutat a szereplőkből. Többek között nem látható a lány klasszikus lábtartása sem. Eisenstaedt fotóját szerzői jogok védik, míg Jorgensen-é public domain.

A fénykép főszereplőinek azonosítása szinte lehetetlen feladat volt. A 70-es évek végéig senki nem jelentkezett önkéntesen. Az első Edith Shain volt, aki a Life-nak írt levelében közölte, hogy ő a képen látható ápolónő. A kép hölgy tagjának azonosítása után a magazin 1980 augusztusában felhívást tett közzé. Legnagyobb meglepetésükre Edith mellett még két hölgy, valamint 11 úriember is jelentkezett, állítva, hogy ő a képen látható pár egyik tagja. Az urak közül a közvélemény sokáig George Mendonça-t ismerte el, mint a kép tengerészét, egészen 1995-ig, amikor Carl Muscarello is benyújtotta kérelmét. Edith Shain-ről, a hölgyek legesélyesebbjéről csupán halála után két évvel, 2012-ben derült ki, hogy nagy valószínűséggel nem ő szerepel a képen.

2007-ben a tengerész kilétének felderítésében újabb fordulat következett be. Úgy tűnt, hogy 50 év eltelte után, előkerült az igazi főszereplő, Glenn McDuffie személyében. McDuffie állítását a törvényszéki szakértők vizsgálatokkal támasztották alá. Különleges technikával összehasonlították az 1945-ben készült fotón szereplő alak vonásait -arcforma, hajvonal, orrnyereg, csukló, kéz- az idős Glenn jellegzetességeivel. Ugyanezen vizsgálatokat elvégezték a többi, korábbi jelentkező esetében is. Glenn hazugságvizsgálaton is átesett. A vizsgálat McDuffie-t hozta ki győztesen, aki 2008. augusztus 3-án, 81. születésnapján hivatalosan is megkapta a Kissing Sailor (Csókolózó Tengerész) címet.

Az Észak-karolinai születésű McDuffie 15 évesen, papírjait meghamisítva jelentkezett az Amerikai Haditengerészet szolgálatába. A flottával éppen New Yorkban tartózkodott, amikor a kapituláció hírét meghallotta. “A barátnőmhöz indultam éppen, amikor a béke híre eljutott hozzám. Rohanni kezdtem, kiabáltam örömömben. Megláttam egy kedves ápolónőt és hirtelen úgy éreztem, hogy meg kell csókolnom. Hirtelen egy árnyék vetődött ránk. Egy futó pillanatra azt hittem, hogy a lány barátja, de megnyugodva láttam, hogy egy fotós. Megpróbáltam elhúzni a kezem a lány arca elől. A kép elkészült, a tömeg elsodort minket. Egy szót se váltottam a nővérrel. Felültem a következő metróra és kimentem Brooklynba.”

Glenn a háború után postásként dolgozott és sikeres, fél-profi baseball játékos volt. A volt tengerész 2014. március 14-én, 86 éves korában hunyt el Dallasban. “Édesapám nagyon boldog volt, amikor megkapta a vizsgálat hírének pozitív kimenetelét. Apám nagyon alázatos ember volt, de szeretett mesélni erről a napról és nagyon megindította, amikor története könnyeket csalt az emberek szemébe. Édesapám gondoskodó, jó ember volt. Rajongott az unokáiért. Ez a kép örökre megőrzi az emlékét.”-nyilatkozta az elhunyt veterán lánya.

A figyelmes szemlélő Victor Jorgensen képén egy másik ápolónő arcát is felfedezni véli. Gloria Delaney a kép bal szélén, a Walgreens drogéria felirata alatt áll és ámulva nézi a csókolózó párt. Gloria 19 éves ápolónő-tanonc volt a New York Medical College-ben, mely a 105. utca és az Ötödik Sugárút találkozásánál állt.

“Augusztus 14-e volt. Az egész nemzet szinte egy emberként, minden idegszálával várta a háború befejezését. A bejelentés akármelyik pillanatban bekövetkezhetett. Már alig vártam, mert a vőlegényem is katona volt. Aznap kicsit korábban elengedtek minket. Még nem volt fél 4. A Grand Central vasútállomás felé tartottunk, de már nem bírtunk átvágni a tömegen. Úgy döntöttünk, hogy busszal megyünk haza a Nyolcadik Sugárútról, de a Times Square-en ragadtunk.

A fehér egyenruha vonzotta a katonákat, s mivel ápolónők voltunk, minket is a hadsereg tagjainak tartottak. Mindenfelől tengerészek, katonák jöttek, és annyi csókot kaptam, hogy megszámlálni sem tudtam. Nagyon izgalmas volt. Hatalmas kavalkád, vidám, nevető emberek, dudáló autók, harangzúgás. Aztán hirtelen megláttam, amint egy tengerész derékon ragad egy ápolónőt és csak csókolja és csókolja. A lány nem hadakozott a fiú ellen. Sőt! Úgy tűnt, nagyon is élvezi. Nem vettem észre, hogy én is a képre kerültem. Majdnem két órába telt, mire hazaértem. Lassan leszállt az este, de még mindig nem volt közvilágítás a légiriadók miatt. Az utcák csendesek, kihaltak voltak, de a templomok tömve voltak. Én is bementem egy imádság erejéig, majd hazamentem a szüleim házába.”

A történészeket megzavarta Gloria története. Arra következtettek, hogy a legendás csók lehet, hogy még a háború hivatalos vége előtt készült, hisz a lány sötétedéskor ért haza, vagyis jóval 7 óra előtt el kellett hagyni a Times Square környékét.

“Ki tudja -gondolta meg magát a visszaemlékező idős asszony-. lehet, hogy már 9 óra is elmúlt, mire hazaértem. Augusztus volt, későn sötétedik. Ha boldog vagyok, akkor minden fényes és világos. Azon a napon nagyon boldog voltam.”

2005. augusztus 15-én, szombaton, a japán kapituláció 60. évfordulóján a New York-iak megidézték a híres csókot. A Times Square-en felállított 25 láb magas, Unconditional Surrender (Feltétel nélküli fegyverletétel) elnevezésű, John Seward Johnson által készített bronzszobor lábánál több százan gyűltek össze. Pontban 7 órakor a párok szenvedélyes csókba forrtak. A férfiak tengerészsapkát, a nők ápolónő fityulát viseltek. Fiatalok és háborús veteránok emlékeztek a II. Világháború utolsó napjára. Ezzel a csókkal állítottak emléket az elesetteknek és a háború hőseinek.

Képek: Google, a New York-i Flotta Napon készült fotóért köszönet Varga Zsuzsannának.

Felhasznált irodalom: V-J Day in Times Square