TÜKRÖM-TÜKRÖM MONDD MEG NÉKEM, HOGY MIÉRT NEM TUDTOK KÉSSEL-VILLÁVAL ENNI SZÉPEN?
“Nem tudom miért, de az átlag amerikai étkezési kultúrája megragadt egy szinten, valahol ott, ahol a magyar gyerekek elkezdik. Egész egyszerűen zavarba hozza őket a kés és a villa szinkronban való mozgatása, azaz az étel mindkét evőeszközzel való elfogyasztása.” (Hello Magyarok!-TÜKRÖM-TÜKRÖM MONDD MEG NÉKEM, MILYENEK AZ AMERIKAIAK FELÉTEK?)
A nemzetek közötti kulturális különbségeknek mindig van logikus magyarázata. Az illem, az etikett, emberi közösségek által hozott döntések írásba foglalt rendszere, mely generációról generációra száll. Érdemes ezeknek a szokásoknak a hátterét feltárni, mielőtt el- és megítélünk egy nemzetet azért, mert másképp cselekszik, mint ami számunkra megszokott. Induljunk nyomozásra az asztali etikett világába.
A evőeszköz-etikettnek két elfogadott formája ismert. Az európai – gyakran kontinentálisként emlegetett -, illetve az amerikai, más néven a cikkcakk, vagy villacserélő mód. A bevándorlók által behozott európai stílus Amerikában is elfogadott és használatos, míg az amerikai evőeszköz használat Európában szinte egyáltalán nem alkalmazott és gyakran illetlennek tartott.
Az amerikai evőszeszköz használat számunkra furcsa és gyakran esetlennek tűnik, annak ellenére, hogy az illemtankönyvek egyenértékűen elfogadják, sőt egyes történészek európai eredetűnek tulajdonítják, melyet az első telepesek hagyományként magukkal vittek és megtartottak, míg az európai etikett a villa térhódítása után más irányt vett.
Az amerikai módszer a következő: A kést, miután levágnak vele egy falatot, lehelyezik a tányér szélére. A villa átkerül a jobb kézbe és a szájhoz emeli az ételt. A bal kéz ilyenkor illedelmesen az ölben pihen. Sokan több falatot is felvágnak egyszerre és a kés hosszabb ideig pihen a tányér szélén. Ez általánosabb, annak ellenére, hogy az etikett egyszerre csak egy falatot engedélyez. Az amerikaiak, ha mód van rá, egyáltalán nem használják a kést, inkább a villa élével vágják fel a puhább falatokat.
A kétféle evőeszköz-illem kialakulásának történelmi háttere van és jóval bonyolultabb, mint gondolnánk.
Több forrás szerint a villahasználat Európában csupán a 18. században terjedt el széles körben. Az első amerikai telepesek nagy valószínűséggel villa nélkül hagyták el az óhazát. Kést és kanalat használtak. Mivel a kanalat csak a domináns kézzel lehet biztonságosan használni, az evőeszköz áthelyezése a domináns kézbe természetes volt és a villa használat későbbi elterjedésével is az maradt. Ugyaninnen ered a villa kanálszerű, markoló tartása is, ellenben az európai, úgynevezett “rejtett nyél” fogással, melynek során az evőeszközök nyele a tenyérben búvik meg. A villa használata továbbra is inkább hasonlít a kanáléra. Az amerikai inkább kanalaz, merít a villával, mint felszúrja a falatokat.
A vadnyugati életstílus szintén a villacserélő módszer elterjedését segítette elő. A Vadnyugaton a kés elsősorban fegyvernek számított, különösen ha a használó a jobb kezében tartotta. Étkezés közben a félreértések elkerülése végett nem volt ildomos a kést hosszú ideig kézben tartani. A tányérra helyezett kés békés szándékot jelzett.
Margaret Wisser kanadai írónő, a The Rituals of Dinner: The Origins, Evolution, Eccentricities & Meaning of Table Manners (Az étkezés rituáléja: az asztali viselkedés eredete, fejlődése, külsőségek és ezek jelentése) című könyvében így ír: “Általánosságban ezek a szabályok megelőző jellegűek voltak és arra szolgáltak, hogy tompítsák az evőeszközök fenyegetést sugalmazó jellegét. Az etikett megfékezi az étel elejtésével és elkészítésével járó erőszakot. Az evőeszközt mindig könnyedén tartsuk, ne hadonásszunk vele étkezés közben, a késsel pedig különösen óvatosan bánjunk.”
Az európai étkezési forma sokkal gyorsabb és hatékonyabb. A történészek szerint ennek a tempós étkezésnek a magyarázata az állandó bel- és külháborúkban rejlik. A férfiak gyakran az asztaltól rohantak a csatába, esetleg az egész családnak menekülni kellett. A lassú étkezésre a királyi udvaron, palotákon kívül nemigen volt lehetőség.
Sok amerikai számára az európai metódus tűnik illetlennek. Az étkező személy, ha tudatosan nem törekszik egyenes háttal ülni az asztalnál, folyamatosan a tányér fölé görnyed. Az étkezés habzsoló jelleget ölt, mivel az evőeszköz állandóan használatban van. Az amerikai evőeszköz használati mód természeténél fogva lassabb, kényelmesebb, több szabadságot enged az asztal körüli társalgásnak is.
Amerikában nem csinálnak különösen ügyet belőle, ki hogyan eszik, milyen metódust használ. Hasonlóképpen nem vonnak párhuzamot az evőeszköz használata és az intelligenciaszint között.
Végezetül, megszívlelendő valamennyiünk számára, hogy mielőtt előítéletre, általánosításra épülő kijelentést tennénk, érdemes utánajárnunk a jelenség eredetének.
Tinkmara