A Manhattanhenge New York City naplemente show-ja, melyet évente kétszer, két alkalommal csodálhatunk meg. Ritka és különleges jelenség. A Manhattanhenge, más néven Manhattani Napforduló (Manhattan Solstice) során a lemenő nap egybeesik a City rácsszerkezetes utcarendszerével és aranyló fénybe borítja a várost.

Az East Side utcáin gyalogolva, nyugat felé nézve, szemben találjuk magunkat a lemenő nappal, míg a West Side-on kelet felé fordulva, a kanyonszerű utcák ablakain megtörő naplemente fénye vakít el minket.

És miért különleges mindez? Mert ugyanebből a rácsszerkezetes utcarendezésből fakadóan Manhattanban csupán ezen a négy estén látható a horizonton lemenő nap az utcaszint magasságában.

A Mahnattanhenge nevét a Stonehenge analógiájára kapta. A kifejezés 2002-ben került a köztudatba, miután Neil deGrasse Tyson, az Amerikai Természettudományi Múzeum asztrofizikusa missziójává tette ennek a manhattani természeti jelenségnek a népszerűsítését.

2014-ben a Manhattanhenge-re május 29-én és 30-án, illetve július 11-én és 12-én került sor. A második alkalmak során csupán fél korongot láthattunk.

A köztudattal ellentétben, a nap nem pontosan keleten kél és nem pontosan nyugaton nyugszik. Erre csupán kétszer, a téli és a nyári napforduló idején kerül sor. A köztes időszakban a naplemente helye a nyári napfordulóig északi irányba, majd a nyári napforduló után a téli napfordulóig déli irányba kúszik.

Amennyiben New York City utcáinak rácsszerkezete pontosan követné a földrajzi észak-dél irányt, a Manhattanhenge egybeesne a csillagászati napéjegyenlőség napjaival, ám Manhattan utcarácsa 30 fokkal eltér az észak-déli iránytól. (Manhattan utcaszerkezetét az 1811-es Commissioners’ Plan-nek köszönheti.)

Ne feledjük, bármely négyzetes elrendezésű város rendelkezhet saját Manhattanhenge-dzsel, a City azonban ideálisabb valamennyinél, mivel a horizontot nem zavarja szintbéli különbség, a felhőkarcolók pedig függőleges csatornaként keretezik a lemenő napot, különlegesen frappáns lehetőséget nyújtva a fényképészet szerelmeseinek.

Amennyiben olyan szerencsések vagyunk, hogy ezeken a napokon Manhattanban tartózkodunk, ügyesen készüljünk fel az eseményre. Próbáljunk meg a lehető legkeletebbre helyezkedni, de ügyeljünk arra, hogy nyugatra fordulva még lássuk New Jersey partjait. A 14., 23., 34., 42. és az 57. keresztutcák a legjobbak a megfigyelésre. A 34. utcában az Empire State Building, míg a 42. utcában a Chrysler Building ad különlegesen szép keretet a képnek. Az általános vélemény szerint a legszebb képek a 42. utcában készülnek.

Mariann Szucs felvétele

Ne dőljünk be a turista kalauzok javaslatának, miszerint fél órával naplemente előtt érdemes a helyszínre érkezni. A legjobb helyek már órákkal naplemente előtt elkelnek. Sok a hivatásos fényképész, kamera állványokkal, mely rengeteg helyet elfoglal az amúgy is szűkre szabott helyből.

A 42. utcában a Grand Central pályaudvar környékén, illetve a Tudor City Overpass-on több százan gyűlnek össze és gyakran a rendőrségnek is közbe kell lépnie a közbiztonság fenntartása végett. Az utcaszint magasságából szintén jó képeket lehet készíteni, viszont ehhez az utca közepén kell állnunk. Legyünk óvatosak és mindig várjuk meg, amíg a piros jelzésre leáll a forgalom. Ekkor gyorsan kiléphetünk és elkészíthetjük a saját Manhattanhenge képünket.

Sajnos az időjárás gyakran közbelép. A legvékonyabb felhőréteg is képes teljesen elrontani a különleges alkalmat.

New Jersey partjairól és Long Island Cityből szintén különleges látvány nyújt a felhőkarcolók között átsütő, lemenő nap fénye.

Képek: a blog írójának tulajdona

Köszönet Mariann Szucsnek és Marcaux-nak az utolsó két képért.

Felhasznált irodalom:  American Museum of Natural History