2014. júnuisában 5. születésnapját ünnepli a High Line.

Általános tévedés, miszerint Manhattan nem más, mint barátságtalan, komor és szürke betonrengeteg, arctalan felhőkarcolók dzsungele. New York City az egyik legparkosítottabb, legzöldebb metropolis. A manhattanieknek valóban nagy szüksége van a friss levegőt, kikapcsolódást biztosító parkokra. A házak között megbúvó, gyakran csak tenyérnyi oázisok éppúgy kedveltek, mint a hatalmas Central Park vagy a Brooklyn Bridge Park.

Manhattan parkjai közül a legkülönlegesebb, leginnovatívabb és minden kétséget kizáróan legtrendibb az Alsó-Manhattanban található, 1.6 km hosszú, lineáris, zöldfolyosó, a High Line.

Az utcaszint magasságából, a durva, nehéz, acéllábakon álló magasvasút inkább hat lepusztult, lebontásra váró építménynek, mint a nagyváros rengetegében megbúvó oázisnak. Nem véletlen, hogy a 90-es években a Giuliani vezetés minden követ megmozgatott, hogy eltüntesse az acélmonstrum utolsó megmaradt szakaszát is. A polgármester tudatában volt, hogy Chelsea egyre több kiállítótermet, éttermet nyit és a galérialakások is egyre magasabb árért kelnek el. A High Line csak púp volt a városvezetés hátán.

Tíz évvel a bontási tervek után, 2009 júniusában megnyílt New York City legújítóbb, legizgalmasabb parkja, a High Line. Az acéllábak már nem csupán gazzal benőtt, szemetes, használhatatlan sínpárokat tartanak a magasban, hanem egy föld feletti zöldfolyosó-parkot. A vágányok helyén sétányok, a megállók helyén kulturális és szórakozó csomópontok épültek.

A High Line-on sétálni különleges élmény. 8 méter magasból rálátni Alsó-Manhattanra, a Hudson folyóra és a túlparton magasló New Jersey-re, kihagyhatatlan. Utunk régi téglaépületek és meglepő formájú, ultramodern épületek között vezet.

A tíz manhattani utcablokkot jelzőlámpák nélkül végigsétálni szintén különleges élmény. Amennyiben pedig elfáradunk, a sétányok mentén modern stílusú, kényelmes fapadok, a második szakasz elején pedig hatalmas étterem-udvar és frissítő víztaposó várja a lehűlni vágyó parklátogatókat.

A High Line jelenleg középső szakaszát napozóteraszként alakították ki. Széles faágyak állnak az út mentén, napfürdőzésre invitálva az ebédidőt itt töltő helybélieket és a turistákat. A kilátás szintén lenyűgöző. A távolban a Hudson folyón haladó hajók és Jersey partjai. A környék lakói a High Line ezen szakaszát szinte tengerpartként kezelik.

A park kedvelt pontjai a panoráma kilátást nyújtó, üvegablakkal biztosított pihenőpontok. Ezekről a lelátókról nem mindennapi látvány tárul elénk. Rálátunk az Empire State Buildingre, miközben alattunk a forgalmas Tizedik Sugárút.

Az 1934-ben átadott High Line-on tehervagonok szállítottak árut a környék raktár- és gyárépületeibe. A vonalat úgy alakították ki, hogy a vagonok egyenesen az épületeken keresztül haladjanak át. Az újjáépítéskor megtartották a régi koncepciót és ezeket, az épületekbe rejtett alagutakat különböző módon hasznosították. Az egyik ilyen állomáson étkező-udvar működik, a másik, művészeti alkotóműhelyként és galériakánt szolgál.

A High Line nemcsak építészeti látnivalókban, de természetiekben is gazdag. A parkosítás során törekedtek a változatos zöldövezet kialakítására. A használaton kívüli síneket több helyen meghagyták és beleálmodták az újonnan kialakított térbe. A vadonatúj szoboralkotások kiegészítve- az új és a régi -, sajátságos egyveleget alkot.

A High Line megmentője és megálmodója két fiatalember volt. A 36 éves Joshua Hammond, szabadúszó író, a Nyugati 21. utcában lakott, nem messze a pusztuló High Line középső szakaszától. A 29 éves számítástechnikus Robert Hammond apartmanja a vasút déli végállomásánál, Greenwich Village volt. A két férfi egy, a High Line jövőjéről tartott vitafórumon találkozott 1999-ben.

“Szerettem ezt az ósdi, csendben enyésző acélmonstrumot.-emlékezik vissza Robert. A közösségi hírlevélben olvastam, hogy sorsa vitafórum tárgyát képezi. Érdekelt, hogy milyen döntés születik. Joshua mellett kaptam ülőhelyet. Hamarosan kiderült, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik a High Line megmentésére szavaztunk.

Megkértük a High Line kezelőit, hogy engedjenek fel minket. A látvány lenyűgöző volt. Majd 2 km hosszú, térdig érő vadvirággal borított mesevilág fogadott minket. Ilyen csodáról álmodik minden manhattani apartman lakó. Megszületett a High Line park ötlete. Először azonban meg kellett győznünk Giuliani-t és a város vezetőségét, hogy tekintsenek el a lerombolási tervtől. 1999. őszén megszületett a High Line Baráti Társulat.”

2001-ben azonban bekövetkezett a World Trade Center tragédiája és a High Line megmentői azt hitték, hogy ezzel mindennek vége, hisz az embereknek a park a legutolsó gondolata. Tévedtek. Az eltakarítási munkálatok után, a veszteségből eszmélő város minden erejével és idegszálával az újjáépítésre, a megújulásra, a jóra vágyott. A High Line terve újra középpontba került.

A sors is a Baráti Társulat pártját fogta. A High Line-tól függetlenül, Párizsban, a Bastille szomszédságában megnyílt a hasonló koncepciójú Prommenade Planteé, mely újabb lökést adott az ötletnek. Az pedig, hogy a Giuliani-t követő Bloomberg maga is a vasút megmentésének pártján állt, szinte a csodával volt határos.

A város hamarosan megegyezett a Baráti Társasággal, 112 millió dollárral hozzájárulva az új manhattani park 153 milliós költségvetéséhez. Az állami és a szövetségi kassza szintén bőkezően adakozott, így végül a Társaságnak már “csak” 19 milliót kellett előteremtenie. A park kialakítására kiírt pályázatra 36 országból 720 terv érkezett.

Mire az első sínpárt 2006 őszén kiemelték, a High Line általános beszédtéma volt a Cityben. Az első szakasz 2009-es megnyitása óta pedig a turisták kedvelt célállomása. A High Line második szakasza 2012 nyílt meg, míg az utolsó szakasz átadására a tervek szerint 2014 őszén kerül sor.

Az utolsó vagon 1980-ban haladt át a High Line-on és fagyasztott pulykát szállított. 34 év telt el azóta és a vasútvonal népszerűbb, mint valaha. A High Line-on sétálva szinte érezzük a város lüktetését. Felülemelkedve ugyan, mégis tökéletesen egységben a City soha nem nyugvó forgatagával.

Képek: a blog írójának tulajdona

Felhasznált irodalom: National Geographic