New York City és a gőz, nem csupán az ikonikus fényképeken forr össze. A City, a forgalmas utcák alatt kígyózó, közel 200 km hosszú gőzrendszer nélkül nem az a város lenne, aminek ma ismerjük, s nemcsak azért, mert Manhattan képeslap sziluettjét kéményerdő torzítaná el.

Nem is gondolnánk, hogy a City hétköznapi életében mi mindent tart mozgásban a gőz. Csupán néhány a kevésbé ismert, gőzre épülő manhattani rendszerek közül: a város éttermeinek mosogatógépei, kórházak sterilizálói, múzeumok párásító berendezései, a tejüzemek tej- és sajtkészítő gépei, a mosodák nagy teljesítményű gőzvasalói.

New York City földalatti gőzrendszere a maga nemében a világon a legnagyobb. Amennyiben összeadnánk a City utáni kilenc legnagyobb városi gőzhálózatot, New York-é még akkor is nagyobb lenne.

A gőzrendszer lelke az East 14. utcában található Consolidated Edison hőerőmű, melynek kéményeit gyakran látjuk a városról készített képeken.

A Consolidated Edison cég, melyet a manhattaniak csak Con Ed-ként neveznek, a város áramellátásán kívül a szükséges gőztermelésnek több mint felét biztosítja. Az East River partján épült erőmű hatalmas kazánjaiban (8 emelet! magasak) fejlesztett gőz vastag csöveken át hagyja el a telepet és föld alatti csőrendszeren keresztül jut el a felhasználókhoz.

A felhőkarcolókban és magasházakban cirkulálva biztosítja a fűtést és a légkondicionálást. Ezek a légkondicionálók az árammal hajtott motor helyett gőzzel működnek, mely különösen fontos a forró New York-i nyárban, amikor valamennyi légkondi teljes kapacitáson működik a nap 24 órájában.

New York City első gőzhálózatát Wallace Adrews építette 1881-ben. Négy éven belül több mint 350 fogyasztójuk volt Lower Manhattanban. Az 1888-as hatalmas hóvihar azonban tönkretette a város föld feletti vezetékrendszerét, így megszületett a döntés a föld alatti rendszerről. Az áram mellett a gőzcsövek is föld alá kerültek. Az építkezés Alsó-Manhattanból indult és a 20. század elején egyre nagyobb és bonyolultabb lett. Midtown épületeit már erre a rendszerre építették. A gőzhálózat a 96. utcáig terjed és New York City geológiai felépítéséből fakadóan nem épül ennél északabbra.

A Con Ed Manhattanban jelenleg öt hőerőművet, míg Brooklyn-ban és Queens-ben egyet-egyet működtet. A Con Ed mellett, kisebb magánerőművek is működnek városszerte. Ezek közül a legnagyobb az N.Y.U., a New York University területén található. Ez az erőmű évente több millió dollárt takarít meg az egyetemnek, 30%-kal csökkentve a káros anyag kibocsátást.

A Con Ed ügyfelei, többek között, a Metropolitan Múzeum, az Empire State Building, a Rockefeller Center és az Egyesült Nemzetek épülete is.

A gőz használata New York City-t egészségesebbé és környezettudatosabbá teszi. 1 gallon (3,78 l) vízből 3,5 kg gőzt lehet előállítani. Telente 8 millió kg gőzt termelnek óránként, hogy melegen tartsák a City lakóit, míg nyáron ugyanez a mennyiség a légkondicionálásra fordítódik.

A titokzatos gőzfelhők legtöbbször az aknatetőkön át gomolyognak, máskor a csatornák fölé helyezett narancssárga-fehér csíkos kéményeken át, ám ez nem gőzszivárgást jelent. Amit látunk, nem is gőz, jóval inkább pára. A lehulló csapadék, a levegő páratartalma és az egyéb földalatti vezetékekből a forró (170 fokos) gőzvezetékekre hulló folyadék párolgása. Ezzel magyarázható, hogy ősszel és télen, esőzés és havazás idején jóval nagyobb felhők gomolyognak New York utcáin, valamint, ha kontaktusba is kerülünk velük, nem égetjük meg magunkat.

Természetesen gőz is szökhet a csatornákból meghibásodás esetén, illetve a biztonsági szelepekből. A javítási munkálatok során helyezik el a narancssárga-fehér csíkos kéményeket a csatornák fölé, melyek kordában tartják a gőzt, megóvják a gyalogosokat és a forgalmat a balesettől.

Sajnos vannak olyan esetek is, amikor a gőzt már nem lehet megfékezni. New York City történelmében két nagyobb gőzrobbanás történt.

1989-ben a Gramercy Park közelében robbant fel egy gőzvezeték. Ennek a balesetnek két halálos áldozata volt. 2007-ben a Grand Central mellett történt hasonló baleset, egy járókelő halálát okozva.

Szerencsére ilyen horderejű balesetek ritkán történnek és a Con Ed az utolsó, 2007-es baleset óta további óvintézkedéseket hozott. A régi csövek azbeszt borítását is folyamatosan lecserélik.

A Sandy hurrikán idején a vihar érkezése előtt gőzmentesítették Lower Manhattan csatornarendszerét, tudván, hogy egy esetleges áradásnak katasztrofális következményei lehetnek. A beáramló hideg víz és a forró csövek találkozásánál úgynevezett gőzütés következhetett volna be, mely repedéseket és robbanásokat okozhatott volna. Óvintézkedésük hasznosnak bizonyult, amikor Alsó-Manhattan nagy részét elárasztotta a hurrikán által korbácsolt ár.

A gőzrendszer fenn- és karbantartása nem olcsó tétel a városnak, azonban a környezetbarát megoldásokra nyitott New York City ragaszkodik a már jól bevált rendszerhez, nem is beszélve a turistákról és a gőzfelhők megszállott fotósairól.

Forrás: Slate

Képek: Google és a blog írójának tulajdona