Tudtad, hogy a Grand Central Terminal majdnem az eredeti Pennsylvania Vasútállomás sorsára jutott? A Penn Station-t, a Beaux-Arts stílus egyik legszebb épületét, a közakarat ellenére, 1963-ban bontották le, légterét bérletbe adták és helyére felhúzták a Madison Square Gardens-t. A lebontást Stuart Saunders, a Penn Central vasúttársaság vezetője rendelte el, annak reményében, hogy a cég hanyatló bevételét támogassa. A Penn Station lerombolása hozta létre a New York City Műemlékvédelmi Bizottságot 1965-ben. 1967-ben a Bizottság a védett épületek listájára helyezte a város másik építészeti kincsét, a Grand Central Terminalt, hogy megvédje a Penn Station sorsától.

A védett státusz nem különösen zavarta Stuart Saunders, aki még ugyanebben az évben nyilvánosságra hozta a terminállal kapcsolatos tervét. 55 emeletes irodaházat akart a tetejére felhúzni és lebontani az állomás homlokzatát és főcsarnokát. A Műemlékvédelmi Bizottság egyhangúan elutasította Saunders tervét, mire a vezérigazgató beperelte őket, azzal érvelve, hogy a műemlékvédelemnek nincs joga beleszólni a magánépületek sorsába. Az ügy egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott, akik 1975-ben a vasúttársaságot hozták ki a per nyerteseként, döntésüket azzal indokolva, hogy a “City nem fogja hiányolni ezt a szépségét vesztett ósdi épületet”.

A Grand Central megmentésének esélye szinte a nullával lett egyenlő. Ebben, a szinte lehetetlennek látszó helyzetben, egy váratlan támogató bukkant fel, akinek személye új lendületet adott a küzdelemnek. Jacqueline Kennedy Onassis lett a ügy szószólója. Megalakult a Grand Central Megmentéséért Tanács, Jackie O vezetésével. A munkában részt vett, többek között, Ed Koch kongresszusi képviselő, későbbi New York City polgármester, Daniel Patrick Moynihan, szenátor, Philip Johnson, építész.

1975. január 30-án a tanács sajtótájékoztatót tartott a Grand Central Terminal Oyster Bar-ban. Jackie Kennedy beszédében többek között ezt mondta: “Ha nem törődünk a múlttal, nem sok reményünk lehet a jövőben. Mindannyian hallottuk, hogy túl késő, a bontás elkerülhetetlen. De én nem hiszem. Ha nagyon akarjuk, a 11. órában is lehet változást hozni. Sikerülni fog.”

1975. február 24-én, trademark púderkék levélpapírján, Jackie üzent New York polgármesterének. Levelében emlékeztette a város vezetőjét, hogy egyik feladata a múlt megóvása a jelekor gyermekei számára. Néhány nap múlva a polgármester is csatlakozott a harchoz. A City fellebbezett és 1978. júniusában megnyerte a fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság nemcsak a Grand Central-t, de egy tucat más épületet is védettség alá helyezett az ország több városában.

Jackie Kennedy-nek több New York-i épület köszönheti megmaradását, de a Grand Central Terminal megóvása Jackie O egyik legnagyobb érdeme. A Bírósági döntés után megkezdődött a terminál restaurációja. Megtisztították a falakat a több évtizedes füsttől, az ablakokról lemosták a II. Világháború korából visszamaradt elsötétítő festéket, modernizálták a mozgólépcsőket és új várótermeket alakítottak ki. Elkészült a két, gyönyörű, márvány lépcsősor a központi váróteremben. Jackie Kennedy emlékére csarnokot neveztek el.

Jackie Kennedy-nek köszönhetően, naponta közel egy millió utas élvezheti ezt az építészeti remekművet.