A világjárvány minden lehetséges módon felforgatta az életünket és mindenki másképp dolgozza fel az ezáltal okozott traumát.
Ez a történet a leleményességről, a közösség erejéről, a pozitív hozzáállásról szól.

Audrey Blake New Jersey-i fotóművész sem így tervezte a 2020-as esztendőt. Márciusban 3 esküvői fotózása lett volna Floridában, majd egy Palm Beach-i ékszerüzlet katalógusán dolgozott volna. A Covid-19 azonban közbeszólt.

A háromgyermekes édesanya a karantén első néhány hetében realizálta, hogy nemcsak a bevételük csökkent drasztikusan, de a család mentális egészsége is veszélyben forog. Nem akart a gyerekek előtt sírni, így ismét a régi jó baráthoz, a kamerához fordult segítségért. Először a saját gyermekeinek karantén hétköznapjait kezdte fotózni.

“Meg akartam örökíteni a három lányom (3,7,11) életét a karanténban. Ez egy olyan esemény, amire mindig emlékezni fogunk. Ők ezekkel a képekkel mesélnek majd erről az időszakról a gyermekeiknek.

Március közepén, egy szép napos délután, a közös sétánk alatt ellőttem néhány képet a szomszédos családokról, amint a teraszon ültek vagy a kertben játszottak. Szívem szerint mindig csak napsütésben fotóznék. A napsütés alapból boldoggá teszi az embereket. Feltettem a képeket a Facebook-ra és egyik pillanatról a másikra százával kaptam a pozitív visszajelzéseket és ömleni kezdtek a megrendelések is.

Nem telt bele néhány nap és a kósza ötletből projekt lett, All Stooped Up (szójáték: stoop=lépcső, cooped up=bezárt) névvel.

Miközben a karanténban élő külvárosi családok életet akartam megörökíteni, az izoláció a legutolsó, amely ezekről a képekről visszaköszön. A képeken mosolygó családok, vidáman hancúrozó gyerekek láthatóak. Miközben a felnőttek a vírustól és a bizonytalan jövőtől való szorongásban élnek, a család belső békéje fontosabb, mint valaha, főleg annak tudatában, hogy a karantén döbbenetesen megnövelte a családon belüli erőszakos cselekmények számát. Ezekkel a képekkel is szeretném megmutatni, hogy a krízisben is meg lehet és meg is kell találni a pozitívumot. Sok-sok család realizálta, hogy valószínű soha többet nem fognak ennyi időt együtt tölteni, akkor már érdemes jól kihasználni.

A képeket kb.10 méterről készítem. Csak annyit kérek a családoktól, hogy jöjjenek ki a házuk elé és legyenek önmaguk. Sokan csak portrét akarnak készíteni – jó indok, hogy a hölgyek kicsit kifessék magukat és lecseréljék a melegítőnacit – mások egészen komolyan veszik a lehetőséget. Volt olyan család, aki felsorakoztatta a karantén legfontosabb elemeit, a WC papírt, a klóros fertőtlenítő kendőket.

Nagyon furcsa és ijesztő időszak ez, amit csak vidámsággal lehet átvészelni. Történelmi esemény, amelyet minden szemszögből dokumentálni kell. Én ezt az oldalt mutatom be. Rengeteg képem van. Talán a közeljövőben kiállítást szervezünk belőle.”

Audrey fotósorozatai 1200 dollárnál kezdődnek, azonban annak ellenére, hogy a családnak szüksége lenne a bevételre, úgy döntött, hogy ingyen fotózza a családokat. Egyetlen kérése van, hogy a fotóalanyok adakozzanak a helyi ételbankoknál. Mára már több ezer dollárnyi ételküldemény érkezett a szociális intézményekhez, s ami még ennél is fontosabb, egyre több fotós csatlakozik a mozgalomhoz, ezáltal segítve a közösség rászoruló tagjait.