Amerikai filmekben a szereplők mindig klasszikus, fekete-fehér filmet néznek. Ennyire szeretik a retro filmeket Amerikában vagy ez valamilyen Hollywood-i fogás?

Mindkettő. A filmalkotók semmit nem bíznak a véletlenre. Minden részletnek, minden mozzanatnak mondanivalója van. A legkisebb is számít, mint amilyen a kitakart, esetleg ügyesen elhelyezett márkanév vagy címke. A legapróbb kiegészítő, díszletdarab mondanivalót hordoz és ezek felett nem szabad elsiklani. A kosztümök, a használati tárgyak, így a háttérben villódzó Tv-ben mutatott képsorok is, mind a korhűséget szolgálják. Véteni, hibázni nem illik.

A film alkotói nemcsak a korhűségre törekednek, de minden apró részlettel hangulatot teremtenek, melynek a film gondolatmenetét támogatnia, erősítenie kell. A háttérben vetített filmek is ezt a célt szolgálják. A fekete-fehér filmek kortalanságot, klasszikus ízlést, múltidéző hangulatot, egyfajta nyugalmat árasztanak, melyet a rendezők ki is használnak. Napjainkban játszódó filmekben ritkán vágnak be kortárs filmeket, kivéve azon esetekben, amikor ennek külön jelentősége van.

A film a filmben – amikor a történet főszereplője azonosul a Tv-ben látottakkal, esetleg azok inspirálják-, gyakori téma a Hollywood-i filmgyártásban. A sokak által kedvelt romantikus film, a Sleepless in Seattle/A szerelem hullámhosszán című film eseményeit egy klasszikus fekete-fehér film (An Affair to Remember) indítja és irányítja. A film rendezője a fekete-fehér változathoz nyúlt vissza és nem a 90-es években készült remake-et (Love Affair) használta fel. Deborah Karr és Cary Grant kettőse sokkal hatásosabban mutatott a háttérben, mint a feldolgozás képsorai.

Az amerikai filmgyártás aranykorát a fekete-fehér filmek idején élte. Klasszikus filmek készültek, melyeket a Tv csatornák újra és újra levetítenek, mert időtlenek, mert kihagyhatatlanok. Nem ismerni őket -a film szerelmesei szerint- a műveletlenség határát súrolja. Ezek az alkotások a mai napig megállják a helyüket. A kortárs filmek csekély hányadát látják majd az unokáink, viszont a klasszikus fekete-fehér filmeket ismerni fogják, s ezt Hollywood is tudja. A Film Noir, Cary Grant, Gregory Peck, A hosszú álom, A máltai sólyom, Katherine Hepburn, George Romero, Sydney Poitier, a Cassablanca, a Sunset Boulevard, Billy Wilder, Ingmar Bergman, Audrey Hepburn, Ingrid Bergman. Mind olyan nevek és filmek, melyek a mai napig inspirálják az Álomgyár alkotóit. A legjobbak – Kubrick, Hitchcock, Tarrantino – vállalják, hogy ezeken a filmeken nőttek fel, ezektől a színészóriásoktól tanulták a mesterségüket és semmi mást nem szeretnének jobban, mint hozzájuk hasonlóan felejthetetlenek lenni.

Fekete-fehér film a filmben? Hollywood főhajtása a nagyok előtt.