Miután kihunytak a Rockefeller Center fájának fényei és a manhattani családok saját karácsonyfája a Komposzt Fesztiválon végezte, nem marad más a New York-iaknak, mint szembenézni egy újabb téllel.

A New York-i telek kemények, embert próbálóak. A januári szél fogcsikorgató hideget hoz a Hudson és az Atlanti-óceán felől. Sokszor hosszú hetekig nem látni a napot a felhőkarcolók között és az általános munkabeosztásnak köszönhetően, a manhattaniak nagy része alig lát napfényt a téli hétköznapokon.

Sokan csak reggel látnak természetes fényt és akkor is csupán pár percre, mielőtt lebuknak a New York-i metró bugyraiba. 6 órakor, munka után, már csak a sötétség és az üzletek villódzó neonfényei várják őket. A fény és a D vitamin hiánya hamar megmutatkozik. A tél New York Cityben nemcsak kemény, de hosszú is. Gyakran április közepéig várni kell, mire az első melengető napsugarak megjelennek.

A manhattani tél azonban amilyen zord, olyan gyönyörű is. Nincs romantikusabb hely a világon, mint a hóborította Gotham. A felhőkarcolók elveszítik kemény körvonalaikat a puhán szállingózó hófüggöny mögött. A hulló hó fátyla mögül a villódzó hirdetések fénye szelídebbnek hat és még a sárga taxik szakadatlan tülkölése is elviselhetőbb.

Míg a vidékiek rettegnek már csak a hóesés gondolatától is, a New York-iakat a havazás nem különösebben aggasztja. Egy pár bundás csizma, egy jó meleg kabát, sál, sapka, kesztyű. A hólapátolást ellátja a város, a tömegközlekedés megoldott, a boltok, munkahelyek nyitva tartanak, az élet nem áll meg Manhattanban.

A téli, havas New York varázslatos. Amennyiben ilyenkor látogatunk a metropolisba, első utunk vezessen a Central Parkba. A befagyott csónakázó tó felett talán még kecsesebben ível a Bow Bridge.

A korcsolyapálya felől vidám zene és nevetés hangja száll. Az érintetlen hótakaró vad ugrándozásra csábítja a kutyákat, a turista pedig meglepetten tapasztalhatja, hogy a manhattaniak sílécet is tartanak otthon.

Kíváncsi, eleséget kunyeráló mókusok szökdécselnek a hóban, mit sem törődve a mókus-ember távolságtartási szabályokkal.

A szürkület beköszöntével a kecses kandeláberek puha fénye csak fokozza a hangulatot.

Amennyiben ismerősök, rokonok azzal térnek vissza a Nagy Almából, hogy nem is volt olyan hideg, biztosak lehetünk benne, hogy kivételes szerencséjük volt. New Yorkban a tél külön túlélő program, melyet az alapoknál kezdünk.

A lábbeli. Legyen csizma, magas szárú, vízhatlan. A csinos, bokáig érőt, a szexi, magassarkú térdcsizmát felejtsük el. A járdáról lelépve gyakran féllábszárig merülünk az olvadt latyakba, nem beszélve az autók által ránk zúdított retkes hóléről. A helybéli hölgyek nem véletlen hordanak hatalmas válltáskát. Ezek a darabok ott rejtőznek és csak a munkahely biztonságos bejárata mögött kerülnek elő.

Amikor a ruházatunkat tervezzük, gondoljunk minden eshetőségre. Közlekedünk az utcán, használjuk a metrót, múzeumba megyünk, vásárlást tervezünk. Az utcán kemény, fagyos szél vág az arcunkba, míg a metró alagutak, a vonatok, a boltok fűtöttek, gyakran túlságosan is.

A jelszó: rétegesen. A New York-i ember legjobb barátja ilyentájt a pufi kabát, lehetőleg a hosszabb fajta. A téli Manhattanban néha úgy tűnik, klónok vesznek körül minket. Mindenki ugyanolyan kabátot, csizmát viseli, az arcokat elfedik a vastag sálak, a füles sapkák pedig orrig behúzva. Mínusz 10 fok alatt a divat feledésbe merül.

Mindez a hölgyek számára különösen nehéz állapot. Csak abban reménykedhetnek, hogy személyiségük varázsa áthat a több réteg szigetelésen és a férfiakat nem riasztja el a farmer alól kikandikáló cicanadrág.

A New York-i tél nem viccel. Ez nem a vidéki Amerika, ahol a tél a ház és a kocsi ajtaja közötti tíz lépésben ki is merül. Itt gyalogolni kell és a döntés, melyet reggel 9-kor hozunk, gyakran este 9-ig elkísér minket, akár helybéli lakosként, akár turistaként rójuk a metropolis utcáit. Szóval, érdemes jól átgondolni a ruházatunkat, mielőtt útnak indulunk.

Télen megritkul a turisták száma. A városnéző, nyitott tetejű emeletes buszokon csak egy-két elszánt nézelődő csattogtatja a fényképezőgépét elgémberedett ujjakkal. A máskor divatos manhattani nők formátlan krumplis zsákra emlékeztetnek, amint vastag párkáikban, ormótlan csizmáikban, rohamtempóban próbálnak eljutni az egyik fűtött helyről a másikba.

Rá se hederítenek a Macy’s nagyáruház friss, tavaszi kirakataira, melyek már január közepén megjelennek. A gyerekek kézen fogva próbálnak lépést tartani a dadusokkal, a kutyások pedig ölben hurcolják még a nagyobbacska ebeket is. Egyszóval, kutya hideg a tél New Yorkban.

Képek: a blog írójának tulajdona