Történelem

You are currently browsing the archive for the Történelem category.

A New York-i Waldorf Astoria kétséget kizárólag a világ leglegendásabb szállodáinak egyike (volt). Pazar lakosztályaiban királyok, hercegek, elnökök és Hollywood-i sztárok szálltak meg. Sophia Loren, Elizabeth Taylor és Frank Sinatra egykoron a szálló állandó lakói voltak. A báltermekben pompás társasági élet folyt, a konyha pedig olyan legendás ételeket kreált, mint a red velvet cupcake, a Waldorf-saláta, a Benedek tojás (Egg Benedict) és az ezersziget öntet (Thousand Island dressing).

A Waldorf Astoria két Astor unokatestvér családi viszályának és rivalizálásának köszönhette létrejöttét. 1893-ban William Waldorf Astor felkérte a híres építészmérnököt, Henry Hardenbergh-et (nevéhez fűződik a Dakota-ház is), hogy tervezzen egy 13 emeletes mega-hotelt a család Ötödik Sugárúton található birtokán. William Waldorf Astor szállodája a világ legnagyobb luxusszállodája lett, 450 kiadó szobával. A szálló menedzserének a híres George C. Boldt-ot nevezték ki, akiről hamarosan egy külön cikk is szól majd.

Négy évvel később, John Jacob Astor IV, aki az sugárút másik végét birtokolta, 17 emeletes szállodát építtetett ugyanazzal a tervezővel, a Waldorf-tól csupán néhány lépésnyire. Szállodáját a The Schermerhon-nak szerette volna elkeresztelni – az édesanyja leánykori neve után -, menedzsernek pedig szintén George Boldt-ot akarta felkérni. Az üzleti életben jártas Boldt a névválasztást nem tartotta szerencsésnek, s csak akkor vállalta el a felkérést, amikor a tulajdonos elállt a The Schermerhon név használatától és szállodája nevét a The Astor-ra változtatta.

Idővel a családi viszály alábbhagyott, az üzleti érzék győzött a büszkeség felett és a tulajdonosok eldöntötték, hogy a két szállodának egyesülnie kell, s nem csupán a menedzsmentben, de fizikálisan is. 1897-ben létrejött a világ legnagyobb szállodája, a Waldorf-Astoria, olyan úttörő jellegű szolgáltatásokkal, mint a szobaszerviz, a szobatelefon, a saját fürdőszoba, a gyerekmenü és a teljes áramosítás.  Boldt menedzseri mottója, a “the guest is always right” (a vendégnek mindig igaza van) szállóigévé vált.

A két szállodát egy 91 méter hosszú folyosó kötötte össze, melynek mindkét végében éttermet nyitottak. A Peacock Alley, azaz a Páva Átjáró azokról a korabeli divat örült hölgyekről és urakról kapta a nevét, akik idejük nagy részét azzal töltötték, hogy a sugárutakon, pávaként illegették magukat, a legfrissebb divatot követő ruhakölteményeiket mutogatva.

A folyosóval összekötött szállodakomplexum a gazdagság, a bőség és elegancia jelképe lett. A banketteken és jótékonysági esteken a világ legbefolyásosabb személyiségei jelentek meg és egy ponton, a hotel széfjében 7 millió dollárt őriztek, a vendégek gazdagságának nyilvánvaló bizonyítékaként.

A sikeres évek azonban nem tartottak örökké. John Jacob Astor IV a Titanic utasaként az Atlanti-óceán jeges vizében lelte halálát, míg unokatestvérét szívroham vitte el 1919-ben. Az 1920-as évek kemény konkurenciát hoztak. New Yorkban sorra nyíltak az olyan világhíres hotelek, mint amilyen a  St. Regis, a Knickerbocker (2015. február 12-én nyílt újra, 96 évnyi szünet után) és a Savoy-Plaza Hotel. A New York-i elit a 20-as évek végére kivonult a 34. utca környékéről és Manhattan északabbi utcáiba tette át szállását, a hotel pedig lassan elvesztette fényét és vonzerejét.

Az Astor család eladta a telket az Empire State Building-et építtető cégnek és 1929. május 3-án bezárta a szállót. A Waldorf Astoria helyén pedig felépült az Empire State Building.

Lucius Boomer, aki több hotel tulajdonosa volt, még a Waldorf Astoria lebontása előtt megvásárolta a névhasználatot, kereken 1(!) dollárért. Az új Waldorf Astoria gondolata hamar megfogant, tekintve, hogy a világgazdasági válság még nem mutatta jelét és az új építési terület eredeti tulajdonosa, a New York Central Railroad (New York Központi Vasúttársaság)  is érdeklődést mutatott az új szálloda iránt, 10 millió dollárral hozzájárulva a költségekhez.

Az új Waldorf Astoria 1931. október 1-én nyílt meg a Grand Central közelében. A 47 emeletes épület egy egész utcablokkot lefoglalt, a 49. és az 50. utca, illetve a Park és a Lexington Sugárutak között. Az új Waldorf Astoria a világ legnagyobb és legmagasabb hotelének számított. A szálloda nevét Waldorf=Astoria-ra változtatták. Az egyenlőségjel a Peacock Alley-t, az eredeti két épületet összekötő átjárót szimbolizálta és a szálló dicső múltjának szándékozott emléket állítani.

A megnyitó beszédet maga Herbert Hoover elnök tartotta, melyet a Fehér Házból élőben, rádión keresztül közvetítettek. A pozitív fogadtatás és az elnöki támogatás ellenére a szálló 2200 szobájából a megnyitás hetében csak 500-at vettek igénybe a látogatók. A hotel 1939-ig veszteséges maradt. A 1940-es években, továbbra is Lucius Boomer vezetése alatt,  a Waldorf Astoria ismét legendássá vált. Boomer, 1947-ben bekövetkezett haláláig vezette az intézményt.

A Waldorf Astoria az évtizedek során fontos szerepet töltött be az ország politikai és kulturális életében, otthont adva számos magas rangú rendezvénynek.

Az épület több “titkot” is őriz, melyet csak a szálloda elkötelezett rajongói ismernek. Fedjünk fel néhányat ezek közül:

  • Cole Porter, aki 1934-től, 1964-es halálig volt a Waldorf Astoria lakója, kedvenc zongoráját a hotelre hagyta. A híres hangszert a Peacock Alley Csarnokban, a lobbitól pár lépésnyire helyezték el.

  • Cole Porter halála után a lakosztályba Frank Sinatra és felesége, Barbara költözött. A pár 1988-ig volt a szálló állandó lakója.
  • A megnyitás idején a hölgyeknek és az uraknak külön lobbi állt rendelkezésre. A jelenlegi főlobbi volt az uraké, akik itt szívták a szivarjukat, itták a gint, illetve fizették a hotelszámlát. A hölgyek csarnokát vastag szőnyegekkel, nehéz drapériákkal vonták be. 1983-ban, egy csőtörés következményeként, fel kellett szedni a szőnyegeket. Ekkor találtak rá a francia alkotó, Louis Rigal, csodálatos, 148 ezer mozaikot tartalmazó alkotására, mely a Wheel of Life (Az élet kereke) nevet viseli. A mozaikképet restaurálták és a Park Avenue felőli bejárat közelében található.

  • A szálló nagy óráját eredetileg az 1893-as chicagói világkiállításra készítették. 1902-ben, John Jacob Astor helyeztette el Franciaország adományát, a kicsinyített Szabadság-szobrot az óra tetejére.

  • A szállodában 123 ausztriai készítésű kristálycsillár található.

  • A Waldorf Astoria alatt egy titkos vasútvágány is található. A 61-es vágánynak külön bejegyzést szentelünk a közeljövőben.
  • A tetőn hat kaptár, 300 ezer méhecskéje biztosítja a friss mézet a vendégek reggelijéhez. A szálloda 2010 óta alkalmaz főállású méhészt.

1931-ben, nem sokkal a megnyitó után, egy csőd szélén álló úriember, bizonyos Conrad Hilton a hotel újságból kivágott fényképét az íróasztala fölé tűzte, ezekkel a szavakkal: “a legkiválóbb”. 1972-ben a Hilton Hotels Corporation megvásárolta a Waldorf Astoria-t. Az új név: Waldorf Astoria New York.

2006-ban létrejött a Waldorf Astoria Hotels & Resorts üzletlánc. Waldorf Astoria szállodák nyíltak Arizonában, Kaliforniában, Floridában, Hawaii-n, Louisianában, az országhatáron kívül Franciaországban, Izraelben, Olaszországban és Szaúd-Arábiában.

2014. októberében a kínai székhelyű Anbang Insurance Group megvásárolta a Waldorf Astoria New Yorkot, 1.95 milliárd dollárért, mely a világtörténelem legdrágább hotel tranzakciója volt. 2016. július 1-én az Anbang vezetősége bejelentette, hogy a hotelt luxuslakás-hotel kombinált komplexummá alakítja. A szobák egy része továbbra is hotelként funkcionál majd, ám az épület fő funkciója luxus apartmanház lesz. A hotel híres éttermei, a Peacock Alley, a The Bull and Bear Steak House és a La Chine az átalakítási munkálatok után újranyitnak.

A több évig – a becslések szerint minimum három év – tartó átalakítási munkálatok több mint 1400 Waldorf Astoria alkalmazottat tettek munkanélkülivé, akik közül sokan évtizedek óta álltak a szálloda alkalmazásban.

Az egyetlen jó hír a változásban. hogy a nyitás után a közösségi termek, éttermek, báltermek és folyosók továbbra is látogathatóak lesznek a nagyközönség számára. A Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal szintén szemmel tartja a kulturális örökséget képező szállodát.

Viszontlátásra néhány év múlva, Waldorf Astoria!

Forrás: Waldorf Astoria
Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , , , , , , ,

New York City nemcsak épületeiről, de a filmekből, Tv-ből, könyvekből ismert ikonikus utcáiról is nevezetes. Elgondolkodtatok már azon, hogy vajon honnan ered a nevük? Ismerkedjünk meg a legérdekesebb utcanevek történetével.

Az Alsó-Manhattanban található, csupán nyolc blokknyi Wall Street New York talán legismertebb utcája, a pénzügyi központ lelke, melyet a városalapító hollandok “de Waal Straat”-nek neveztek. A név eredetének legelfogadottabb verziója szerint arról a falról kapta a nevét, melyet Peter Stuyvesant, New Amsterdam (Manhattan déli csücskében, a hollandok által létrehozott 17. századi település) utolsó kormányzója építtetett, hogy kirekessze a benyomuló angol telepeseket. A 4 méter vastag fal a mai Prince Street és Trinity Place között húzódott és 1699-ben bontották le. Stuyvesant nevét, többek között, egy West Village-i utca és egy brooklyni sugárút is viseli. Egy másik, kevésbé elfogadott és alátámasztott teória szerint a Wall Street nevét arról a 30 vallon családról kapta, akik Manhattan első telepesei között voltak.

A Canal Street Lower Manhattan egyik legfogalmasabb utcája nevét arról a csatornáról kapta, melyet az 1800-as évek elején ástak a Kínai Negyedben található tó, a Collect Pond vizének elvezetésére. A csatorna mentén épített utca a Canal Street nevet viselte. A Collect Pond természetes tó volt, az első telepesek egyetlen ivóvíz forrása.

A Collect Pond a City Hall és a White Street között nyáron kedvelt piknik parkként, télen korcsolyázótóként funkcionált. Az 1800-as évek elején, a csatorna építésével egy időben gyárak és kisiparosok – cserzőműhelyek, sörfőzők, kötélverők, vágóhidak – is használni kezdték a tó vizét, gyors ütemben beszennyezve. A Collect Pond vize emberi fogyasztásra alkalmatlanná vált és a tó nem lett más, mint csupán bűzlő járvány-mocsár. 1811-ben a város vezetése betemettette a tavat és a csatornát. Mára már csak a Canal Street utcanév, illetve az 1960-ban átadott Collect Pond Emlékpark emlékeztet minket a Collect Pond-ra.

New York legrégebbi útja, az 53 km hosszú, észak-déli futású Broadway, a színházi élet központja, tagadhatatlanul világhíres. A Broadway elnevezést csupán a 19. század végén kapta, a holland Brede Weg, “széles út” szó szerinti fordításából. Az út már az őslakosok idején létezett, ám nem volt más, mint egy  gyalogút, melyet a bozótos, mocsaras, dimbes-dombos Manhattan sziget lakói az Algonkin nyelven Wickquasgeck Ösvénynek, vagyis Nyírfakéreg Ösvénynek neveztek. A hollandok letelepedésével a sziget legfontosabb közlekedési útjává vált. A Broadway Manhattanan után a Bronx-ot is átszeli és Westchester megyében, a legendás Sleepy Hollow városában ér véget.

A Bowery elevenen emlékeztet minket arra, hogy Manhattan tarlóból és gyér pusztaságból, legelőkből és apró farmokból vált vibráló világvárossá. A Bowery a holland bouwerij (farm) szóból származik. A Bowery a Wall Street-en kívüli farmokat kötötte össze a City-vel. 1807-ig Bowery Lane néven szerepelt, azóta csak így, egyszerűen: Bowery.

Turisták és non-New Yorkerek a legtöbbször a Houston Street kiejtésén buknak el. A Lower Manhattanban található utca pontos kiejtése [how-ston], míg a texasi városé [hju-stən]. Az utca nevét William Houston tanár-ügyvéd-politikusról, Georgia állam kongresszusi képviselőjéről kapta a nevét, aki 1784 és 1786 között képviselte államát New Yorkban.

A Wall Street-től két blokknyira található a bájos nevű Maiden Lane. Az elnevezés a holland telepesek idejéből származik. A tehetősebb lányok-asszonyok a közeli patak, a “Maagde Paatje” mentén szerettek sétálgatni, míg a szegényebbek és szolgálólányok ugyanebben a patakban mosták a szennyest.

A Gay Street egy közkedvelt, kanyargós, miniutca a Greenwich Village-ben, mely annak idején istállósorként funkcionált. Nevét a közhiedelemmel ellentétben nem a Village bohém LGBT közösségéről, s nem is Sidney Howard Gay-ről, a Nemzeti Rabszolgaság Ellen című magazin szerkesztőjéről kapta. Mindkét névmagyarázat csupán a véletlen műve. A Village valóban közismert a bohém LGBT lakóiról és az is igaz, hogy annak idején az utcában főként fekete rabszolgák éltek, akik a Washington Square környékének gazdagjait szolgálták. Mindezek ellenére nevét egy korabeli földtulajdonosról kapta.

A tősgyökeres New York-iak szinte soha nem használják a Hatodik Sugárút hivatalos nevét, az Avenue of the Americas. Az 1945-ös névválasztás mögött a pánamerikanizmus gondolata állt, tisztelgés az amerikai földrész lakói előtt.

Az egyirányú (déli) Lexington Avenue, az East 131. utca és a Gramercy Park között, melyet a New York-iak legtöbbször csak Lex-nek neveznek, a függetlenségi háború Lexington-i (Massachusetts) ütközetéről kapta a nevét. A Lexington Sugárút nem volt része az 1811-es Várostervnek. Építéséről 1832-ben döntöttek, Samuel Ruggles ügyvéd és városfejlesztő kérelmére, aki a 14. és a 30. utca közötti terület fejlesztését és felértékelését tűzte ki célul.

Az eredetileg Negyedik Sugárút névre hallgató Park Avenue-nak sem volt kifejezetten fényes kezdete. A zajos-piszkos New York és a Harlem vasútvonal haladt rajta. Az 1850-es években a síneket a 34. és a 40. utca között felszedték és a területet füvesítették. Ez volt a parkos, virágos Park Avenue kezdete. Eleinte csak ezt a kis szakaszt hívták Park Avenue-nak, végül a teljes út átvette a nevet és az évek során Manhattan legelőkelőbb környékévé, a gazdagság szimbólumává vált.

S végül, ugyan nem utca, de nem maradhat ki a Times Square, mely nevét a The New York Times-ról kapta, melynek központja 1904 és 1913 között a One Times Square épületében, az úgynevezett Times Tower-ben volt. A teret az újság szerkesztőségének beköltözésével egy időben nevezték át Longacre Square-ről Times Square-re.

Képek: Google, tinkmara
Forrás: Forgotten New York

Tags: , , , , , , ,

“Légy szíves, meséld el, miért van az, hogy akárhányszor látom az amerikai elnököt a TV-ben aláírni valamilyen dokumentumot, sosem fog jól a tolla. Egymás után veszi fel az íróeszközöket és úgy tűnik, egyik sem jó neki. Mi a baj az elnöki irodával? Nincs pénzük tollra vagy ez valami szabály, mert nemcsak Obama elnököt láttam több tollat használni, de az őt megelőző elnököket is. Amikor az ember nézi az aláírási ceremóniát, az pont úgy hat, mintha az elnöknek OCD-je lenne.”

Az amerikai elnökök több tollat használnak kifejezetten fontos, vagy történelmi  eseménynek számító dokumentumok, törvények aláírásához. Ez nem szabály, de hagyomány Washingtonban. A több toll használata egészen Franklin Roosevelt-ig vezet vissza. Magyarázata egyszerű. A toll, mellyel történelmet írnak, maga is történelmi jelentőségű tárggyá válik.

Minél több tollat használ az elnök az aláíráshoz, annál több tollat tud elajándékozni azoknak, akik részt vettek az aláírásra kerülő törvény létrehozásában, elfogadtatásában, a törvényjavaslat törvényi szintre emelésének hosszadalmas procedúrájában. A tollakat a Fehér Ház gravíroztatja és azok tulajdonába kerül emléktárgyként, akik az adott törvény kulcsszereplői, illetve támogatói. Amikor Lyndon Johnson aláírta a Polgárjogi Törvényt (Civil Rights Act) 1964-ben, több mint 75 tollat használt és egyiket azonnal átnyújtotta Martin Luther King Jr-nak.

1996-ban, Clinton elnök négy tollat használt a Line-Item Veto törvény aláírásához, mely kimondja, hogy az elnök a törvényjavaslatok bizonyos szekcióit is vétózhatja, nem csupán a teljes beadványt. A négy tollat azoknak adományozta, akik a leginkább értékelték volna ennek a törvénynek a bevezetését a maguk idejében: Gerald Ford, Jimmy Carter, Ronald Reagan és George H.W. Bush.

Hogyan lehet ennyi tollal aláírni? Nem lesz az írás szakadozott, remegős? És mi van, ha az elnök kifogy a betűkből? Ennek begyakorlása az elnökök egyik házi feladata. Obama elnök anekdotái közé tartozik a történet a napokig tartó gyakorlásról, mely az első történelmi jelentőségű aláírást megelőzte. Kennedy elnöknek viszont könnyű volt a dolga, mert amikor sok tollat kellett elajándékoznia, bevetette a középső nevét, a Fitzgerald-ot, míg mások különféle cikornyákat helyeztek el a nevük alá, köré.

A tollak a büszke tulajdonosok otthonába kerülnek, míg más példányok múzeumba. Néha feltűnnek rég elfeledett tollak is, ahogy 2008-ban, amikor John McCain kampányában azt ígérte, hogy ugyanazt a tollat fogja használni, amit valaha Reagan elnök adományozott neki.

Mivel a több toll használata nem szabály, van olyan elnök is, aki nem követi a hagyományt. George W. Bush például az egy tollas aláírás híve volt, ajándékba pedig nem használt tollakat adományozott. Hogy hová került a toll, amellyel aláírta az adott törvényt? Szemtanúk szerint általában zsebre tette.

2010. március 23-án Barack Obama 22 tollal írta alá az Obamacare-t, s mivel hivatalos aláírása nem tartalmazza középső nevét, nem kis fejtörést jelentett a magas számú tollváltás.

Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét, Donald Trump-ot unokái segítették a tollak kiválasztásában és osztogatásában, 2017. január 20-án.

Képek: Google
Forrás: About US politics

Tags: , , ,

A Titanic című filmben csupán pár másodpercre láttuk őket, mégis emlékezetünkbe vésődött az idős házaspár képe, akik a kabinjukban fekve, egymást ölelve várják a halált. Azt viszont már kevesen tudják, hogy az ő történetük – Rose és Jack-ével ellentétben  – valós személyekre és eseményekre alapul.

James Cameron, a film rendezője az utolsó pillanatban döntötte el, hogy a pár történetéből csupán egyet, a jól ismert jelenetet tartja meg a filmben, háttértörténetüket pedig beleépíti Jack és Rose sztorijába. A New York történelmében járatosak így is felismerték az idős párban a Macy’s Nagyáruház társtulajdonosát, Isidor Straus-t és feleségét, Ida-t, akik a Titanic-on lelték halálukat 1912 április 15-én.

A német származású Straus család az 1848-as zavargások idején emigrált Georgia-ba. A polgárháború után a család New Yorkba költözött, ahol Isidor kereskedőként egyre magasabbra jutott a társadalmi ranglétrán. Nemcsak társtulajdonosa volt testvérével a világhírű Macy’s nagyáruháznak, de befolyásos képviselőként is hírnevet szerzett magának.

Isidornak azonban nem a pénz és a hatalom volt a szenvedélye, hanem felesége, Ida. Ida szüleivel szintén Németországból menekült és még szinte kislány volt, amikor találkozott Isidorral és családjával. A két fiatal között azonnal bensőséges kapcsolat alakult ki. Egy napon volt a születésnapjuk, melyet több mint 40 éven át együtt ünnepeltek. Ida 22, Isidor 26 éves volt, amikor házasságot kötöttek. Házasságuk során nagyon ritkán, s akkor is csak rövid időt töltöttek egymástól távol, mely idő alatt mindennap hosszú levelet írtak egymásnak. A párnak hét gyermeke született.

images-1 

Isidor és Ida a Titanic-on utaztak haza New Yorkba, miután a téli hónapokat Dél-Franciaországban töltötték. A 67 éves Isidor és a 62 éves Ida a hajó leggazdagabb utasai közé számítottak. Kabin apartmanjukról mintázták a filmbéli Rose lakosztályát.

A jégheggyel való ütközés után, miután egyértelművé vált, hogy a hajó elsüllyed, a pár, társadalmi helyzetéből adódóan, azonnal helyet kapott az egyik mentőcsónakban.

Isidor azonban igazi úriember volt. Nem tartotta helyénvalónak, hogy a nők és a gyermekek előtt meneküljön a süllyedő hajóról. Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy felesége azonnal beszálljon a mentőcsónakba.

Az eseményeknek szemtanúja is volt, Ida szobalánya, Ellen Bird, aki túlélte a katasztrófát és New Yorkba érve adta tovább Isidor és Ida végtelen szerelmének krónikáját.

Miután Idában tudatosult, hogy Isidor nem csatlakozik hozzá a csónakban, habozás nélkül visszalépett a hajóra. Férje hiába könyörgött, az asszony döntése megingathatatlan volt. A szobalány és több tanú is hallotta, amint Ida így szólt párjához:

“Isidor, a helyem melletted van. Veled éltem le az életem. Ahová mész, én is oda megyek. Szeretlek és ha kell, veled halok.”

“Ida a kabátját Ellennek adta azzal, hogy neki nagyobb szüksége lesz rá. Ellen New Yorkban átadta a kabátot a dédanyámnak, Sara Strausnak, aki visszaadta Ellennek azzal, hogy Ida bizonyára azt szeretné, ha a kabát nála maradna. Úgy tudom, hogy a szőrmekabát ma is a családjuk tulajdonában van.” – mesélte Brett Gladstone, Isodor és Ida ükunokája 2012-ben a Titanic tragédiájának 100 éves évfordulóján.

Ükapámat és ükanyámat a szemtanúk utoljára a hajó fedélzetén látták. Egymást ölelve ültek a fedélzeti székekben.”

Isidor vízen lebegő holttestét a mentőalakulatok még másnap megtalálták és visszaszállították New Yorkba, ahol a bronxi Woodlawn temetőben került örök nyugalomba. Ida teste sosem került elő. Végső kívánsága, hogy együtt legyen élete párjával, nem teljesült. A kegyetlen Atlanti-óceán örökre elválasztotta őket egymástól.

A Straus házaspár emlékét több helyen is megtalálhatjuk New Yorkban, többek között a Macy’s áruház 34. utcai bejáratánál.

Forrás: NYPost
Képek: Google

Tags: , , , , , , , , , ,

2001. szeptember 11-én nemcsak a föld felszínén, de a föld alatt is drámai jelenetek zajlottak. A New Jersey-ből a World Trade Centerbe 3 percenként érkező PATH (Port Authority Trans Hudson – New Yorkot New Jersey-vel összekötő ingajárat a Hudson folyó alatt) szerelvények menetirányítóinak, személyzetének és utasainak egy ideig fogalma sem volt a felszínen zajló pusztításról.

Ez a nap is csak egy átlagos munkanapnak indult New Jersey-ben, a PATH forgalmi irodájában. Richie Moran forgalomirányítónak semmi más dolga nem volt, mint figyelni az induló és érkező szerelvények egyenletes mozgását. “Épp pár nappal előtte viccelődtem azzal, hogy nincs még egy olyan munkahely, ahol felteszed a lábad az asztalra és csak figyeled a monitort.”

8 óra 46 perckor becsapódott az első repülő a World Trade Center északi épületébe.

A New Jersey-i oldalon, az Exchange Place állomás felügyelője, Frank Martinetti látta az American Airlines 11-es járatát becsapódni. “Az irányítóközpont ablakából nem látni a World Trade Centert. Azonnal tudatni akartam Richie-vel, hogy baj van Manhattanban. Tudtam, hogy mindenütt vannak kameráik az állomásokon, de az állomás épületén kívül nincsenek. “

A World Trade Center alatt 5 emeletnyire, Donna Martinez forgalomirányító ablaktalan irodájának lámpái vibrálni kezdtek. Donna erős üzemanyag szagot érzett. Haladéktalanul utasította a Hoboken-ből éppen befutó vonat személyzetét a teljes evakuálásra. Az üres szerelvény a World Trade Center végállomáson maradt, zárt ajtókkal.

Victoria Cross Kelly-nek, a PATH helyettes igazgatójának éppen találkozója volt az északi épület földszinti kávézójában. Hirtelen rohanó embereket látott az ablakból. A társaság gyorsan fizetett, majd maguk is kiszaladtak az épület elé. “Mintha egy konfetti parádé kellős közepén találtuk volna magukat. Sűrű papírfecni eső hullott az északi toronyból.” Nem tudván, hogy mi történt, Victoria visszament az épületbe, ahol látta a Hoboken-ből befutott szerelvény mit sem sejtő utasait a felfelé haladó mozgólépcsőn. Richie Moran is látta őket a New Jersey-i irányítóközpont monitorján. “Úgy baktattak, mint máskor. Semmiről sem tudtak.”

Victoria Cross Kelly

A rendőrség megkezdte az épület kiürítését. Victoria azonnal hívta Richie Moran-t New Jersey-ben. “Ordított velem, hogy állítsam le a PATH forgalmat. Mondtam neki, hogy vonataim vannak az alagútban. Tudtam, hogy nagy baj van, mert Victoria sosem kiabált velünk.”

ű

Míg Victoria a vonalban volt egy Newark-i szerelvény érkezett a World Trade Centerhez, egy másik pedig Hoboken-ből közelített Lower-Manhattanhez. A folyó másik oldalán egy harmadik szerelvény, Noel Roman-nal a vezetőfülkében, éppen befutott az Exchange Place megállóba.

Richie Moran utasította a Hoboken-i szerelvényt, hogy a WTC-nél azonnal forduljon vissza. “Megállás nélkül kiabáltam: Ne nyissátok ki az ajtókat! Ne nyissátok ki az ajtókat!”

Ezen a szerelvényen utazott Michael Middleton, aki a déli torony egyik 45. emeleti irodájában dolgozott.

A Newark-i vonat személyzetének, Moran utasítására, sikerült többé-kevésbé mindenkit visszaparancsolni a vonatra és a döbbent utasokkal teli szerelvény visszaindult New Jersey-be.

Richie Moran az órájára nézett. 8 óra 52 perc volt. 6 perc telt el az első repülő becsapódása óta.

A következő hívása Noel Roman volt. Utasította, hogy amint kiszálltak az utasai az Exchange Place-nél, azonnal forduljon vissza és szedje fel azokat, akik esetleg lemaradtak a World Trade Center-nél.

Végül hívta a többi úton levő szerelvényt, hogy azonnal termináljanak a legközelebbi megállóban.

Noel Roman a WTC felé haladt az üres szerelvénnyel, amikor a United Airlines 175-ös járata becsapódott a déli toronyba.

Roman-t egy hátborzongatóan kihalt World Trade Center megálló, egy tucatnyi PATH alkalmazott és az állomás takarítószemélyzete fogadta. Az alagútat fojtogató füst borította el. Egy hontalan aludt az egyik pad alatt. Őt is sikerült némi hadakozás után betuszkolni a kocsiba és az utolsó szerelvény elhagyta a World Trade Centert.

Roman a mai napig sírva fakad, amikor visszaemlékszik: “Tudod, azon a szakaszon, ahol a PATH kijön az alagútból, mielőtt még beér New Jersey-be, sosem szoktam visszanézni. Aznap megfordultam. A látvány szívbe markoló volt. Hirtelen tudatára ébredtem a valóságnak, de nem akartam elhinni, hogy mi is történik. Teljes tagadásban voltam.”

 

Michael Middleton hazafelé gyalogolt a New Jersey-i oldalon, amikor a szeme láttára összedőlt a déli torony. “Ha aznap reggel kinyitották volna a szerelvény ajtaját, biztos felmentem volna az irodába, hogy megnézzem, mi folyik. Ma valószínű nem lennék az élők sorában. Abban a pillanatban azt is realizáltam, hogy sok kollégámat elvesztettem.”

Ha a vonatok csak 10 perccel tovább futnak, a szeptember 11-i áldozatok száma több százzal magasabb lenne. A 35 szerelvényből, mely az első repülő becsapódásának idején úton volt, csak egy, az az üres Hoboken-i állt a WTC megállójában, amikor az ikertornyok összedőltek.

Richie Moran és Victoria Cross Kelly sok-sok levelet kapott a hálás utasoktól. Richie Victoria-t tartotta a nap hősének, akinek telefonhívása beindította a folyamatot. Victoria szerint csak a képzés és az ösztönök dolgoztak. Richie Moran a saját érdemét egyszerűen kezeli: “Csak jól végeztem a munkámat aznap.”

Richie Moran és Victoria Cross Kelly kevés információra építve, súlyos döntések sorát hozta meg azon a szeptemberi napon, melyek több száz ember életét mentették meg. Egy olyan tragikus napon, amikor 3000 ember vesztette életét, köztük a Port Authority of New York and New Jersey (New York és New Jersey Kikötői Hatóság) 77 alkalmazottja, ez a néhány száz megmentett élet hozott némi enyhülést a fájdalomra.

Az állomáson maradt egyetlen üres szerelvényt maga alá temették az ikertornyok. Hetekkel a mentési munkálatok megkezdése után találtak rá a felderítő csapatok. Két vagon, csodával határos módon, épen maradt. A kocsikat kimentették és a Shore Line Közlekedési Múzeumban, East Haven-Connecticut-ban, illetve a Kingston-i Közlekedési Múzeumban kerültek kiállításra.

Képek: Untapped Cities, David Monderer

Tags: , , , , , , , , , ,

A 2001. szeptember 11-e tragikus eseményeit megörökítő képek közül a legidőtállóbbnak az a kép bizonyult, amely három, amerikai zászlót felhúzó tűzoltót ábrázol. A számos fotós díjjal jutalmazott kép címe, Raising the Flag at Ground Zero és alkotója Thomas E. Franklin. A képből 2002-ben bélyeg is készült.

911-american-flag_650

A kép teleobjektívvel készült, szeptember 11-én, este 5 órakor, a  West Side Highway-ről, a World Trade Center romjaitól kb. 160 méterre. A három tűzoltó, három különböző egység tagja volt. George Johnson a Rockaway Beach-ről, Dan McWilliams Long Island-ről, míg Billy Eisengrein Staten Island-ről érkezett, hogy segítsen a mentési munkálatokban.

A zászló felhúzását egy másik fotós, Ricky Flores is megörökítette egy Canal Street-i ház ablakából.

A zászlót Dan McWilliams pillantotta meg a World Trade Center melletti kikötőben dokkoló jachton, a Star of America-n és helyezte el a romok tetején, kb. 6 méter magasan, a másik két tűzoltó segítségével.

A zászlót később felhúzták a Yankee Stationban és a New York-i Városházán, Rudy Giuliani és George Pataki is ellátta kézjegyével, majd világ körüli útra indult. 2002-ben, amikor visszaadták eredeti tulajdonosának, Shirley Dreifus-nak, jöttek rá, hogy a zászló mérete nem egyezik meg a jacht zászlójának méretével.

Több éves kutatás és keresés indult az eredeti zászló után. Shirley Dreifus honlapot indított, a CNN pedig dokumentumfilmet forgatott a The Flag, A Zászló címmel, 2013-ban. A dokumentumfilm készítése során világossá vált, hogy az eredeti zászló órákkal a kép elkészülte után eltűnt és egy másik zászló került a helyére.

A History Channel tovább folytatta a kutatást és újabb dokumentumfilm készült 2014-ben, a TV csatorna, Elveszett Történelem című sorozatában. Két nappal a premier után a Washington Állam-béli Everett városában, egy magát csak Brian-nek nevező veterán jelent meg az egyik tűzoltóállomáson, kezében egy bevásárló szatyorral és azt állította, hogy a benne található zászló az eredeti.

Az Everett-i rendőrség két évig titokban tartotta a hírt, mivel szükségük volt a bizonyosságra. Törvényszéki orvosokból és szakértőkből álló csoport DNS analízis segítségével, illetve a zászlón talált törmelék vizsgálatával bebizonyította, hogy valóban az eredeti zászlóról van szó.

Brian az amerikai tengerészet veteránja. A zászlót nyugdíjba vonulásakor kapta a tengerészeti igazgatóságtól, akik pedig egy 9/11-es áldozat özvegyétől kapták ajándékba.

A zászló a 15. évfordulón tér vissza eredeti helyére, New Yorkba, a World Trade Center 9/11 emlékmúzeumába, ahol állandó kiállításra kerül.

Forrás és képek: Gothamist

Tags: , , , , , , , ,

Elfáradtál a zajos New York City forgatagában? Friss levegőre vágysz? Szállj fel az A jelzésű metróra és látogasd meg a Metropolitan Museum of Art kihelyezett részlegét, a The Cloisters-t (Kerengők), a buja Fort Tryon Park szívében, ahol varázslatos, középkori időutazás vár.

Európai ereklyék, faliszőnyegek, elefántcsont és kő faragványok, kéziratok, festett mozaik üvegek – minden egy helyen, amit egy történelem-rajongó kívánhat.

Ez a múzeum jóval többet kínál, mint amit a tárolókban, illetve a falakon láthatunk. Itt maguk a falak, a kerengők és a köztük megbúvó kertek képviselik az igazi értéket.

A jelenlegi The Cloisters – a közhittel ellentétben – se nem tökéletes másolat, se nem új dizájn. A látogatók nagy része feltételezi, hogy az épületegyüttes egy bizonyos európai kolostor tökéletes másolata, míg mások úgy vélik, hogy csupán ügyes utánzat. A valóságban a The Cloisters egy régészeti-építészeti “foltvarrás”.

20160514_150211

A The Cloisters négy középkori kolostor kerengő (Saint-Michel-de-Cuxa, Saint-Guilhem-le-Désert, Trie-sur-Baïse, Bonnefont-en-Comminges) és három kápolna összeépítéséből született. A munkálatok 1935-ben kezdődtek, a hivatalos átadásra pedig 1938-ban került sor.

A The Cloisters-nek otthont adó Fort Tyron Parkot a filantróp John D. Rockefeller, Jr. építtette 1935-ben és a tervezésre a Central Park megálmodójának fiát, Frederick Law Olmsted, Jr. szerződtette. Párhuzamosan felvásárolta a George Grey Barnard középkori kollekciót. A parkot New York városának ajándékozta, míg a középkori kollekciót a Metropolitan Múzemnak, a későbbiekben említésre kerülő, saját tulajdonú unikornis faliszőnyegekkel együtt.

 

1934 és 1938 között a The Cloisters-t alkotó négy európai apátságot és három kápolnát kövekre bontva szállították New Yorkba, ahol rekonstruálták és egységes egésszé alakították. A kerengők által közrefogott kertekbe ritka középkori virágokat, bokrokat és fűszernövényeket telepítettek kertész specialisták segítségével.

A rózsaszín márványból készült Cuxa a The Cloisters legnagyobb kerengője, az épületegyüttes tematikus és strukturális központja.

 

Bonnefont kerengő ad otthont a középkori fűszernövény kertnek. A kerengő nyugati végéből  csodálatos kilátás nyílik a Hudson folyóra, a George Washington-hídra és a folyó túlpartján a New Jersey-i Palisades szikláira.

 

A Trie kerengő eredetileg egy francia karmelita kolostorhoz tartozott. Középpontjában karcsú szökőkút áll, a kertbe pedig 80, a középkorban is ismert és termesztett növényfajt ültettek.

A Saint-Guilhem kerengő eredetileg egy francia Benedek rendi kolostorhoz tartozott. Ez a The Cloisters legkisebb alapterületű kerengője.

A The Cloisters gyűjteményei közül a legismertebb az Unikornis Faliszőnyeg sorozat, mely a The Hunt of the Unicorn (Unikornis Vadászat) nevet viseli. Rejtélye több mint 500 éve foglalkoztatja a tudósokat történészeket és a The Cloisters látogatóit.

A világhíres faliszőnyegeket a 17-es galériában láthatjuk. A hét, 4×3,5 méteres szőnyeget John Rockefeller, Jr. ajándékozta a múzeumnak. A szőnyegek titokzatos eredete, az ábrázolt történet különlegessége teszi a műalkotás sorozatot egyedülállóvá.

Miért vadásznak unikornisra a nemes urak? Vajon az egyszarvú feltámad a halálból? Mit jelent a szőnyegeken többször is megjelenő “A” és “E” betűjelzés? Az ismeretlen alkotó nevének kezdőbetűit vagy valami egészen mást?

Az unikornis faliszőnyegek több filmben is szerepetek, legutoljára a Harry Potter sorozat, Harry Potter és a félvér herceg filmadaptációjában.

A Gótikus Kápolna a komplexum legnagyobb alapterületű kápolnája, melynek legimpozánsabb elemei a festett üvegablakok.

 

A kápolnában négy síremléket is találunk, melyek a katalóniai Uregel család tagjaié. A festett üvegablakokon beáramló és megtörő fény valamennyi napszakban új megvilágításba helyezi a kápolna magasztos falait.

 

A Fuentidueña Kápolna középpontjában egy román stílusú szentély található, melynek központi eleme a függő kereszt, illetve mögötte  a Szűzanya freskó. A kápolna mérete és jó akusztikája miatt gyakran ad otthont kamarazenekari koncerteknek.

 

Az egyhajós Langon Kápolna a The Cloisters legkisebb kápolnája, Franciaországból származik.

 

Jegyvásárlás, útbaigazítás: FIGYELEM – BELÉPŐJEGY VÁLTOZÁS!
A Metropolitan Museum of Art-ban (MET) és testvér múzeumaiban, a Met Breuer-ben és a Cloisters-ben 2018. március 1-től megszűnt a “suggested admission fee”, a javasolt belépődíjas rendszer a nem New York állambeli lakosok számára. A belépő ára: 25 dollár A The Cloisters a Metropolitan Múzeum kihelyezett középkori osztálya, így a Metben vásárolt jegy egy napig érvényes a The Cloisters-be (és fordítva is). Érdemes így terveznünk a programot.

A múzeum megközelíthető metróval és busszal (és természetesen autóval). Az A jelű metróval a 190. utcánál, az 1-es metróval a 191. utcánál szálljunk ki. A Margaret Corbin Drive-on sétálva 10 perc alatt a múzeumhoz érünk. Ha nem szeretnénk gyalogolni, várjuk meg az M4-es buszt. Ugyanezzel a járattal közvetlen a Metből is jöhetünk, a Madison Avenue/83. utca megállóból, igaz ez jóval hosszabb ideig tart.

Képek: a blog írójának tulajdona
Forrás: The Met

Tags: , , , , , , , , , ,

A legendák a legtöbbször jóval érdekesebbek és romantikusabbak a valóságnál. A Greenwich Village egyik leghangulatosabb utcájában, a Commerce Street-en található ikerházak városi legendája is jó példa erre.

Nem kell hosszú időt eltöltenünk a Village-ben ahhoz, hogy valaki elmesélje a két ház történetét. A legenda szerint a Commerce Street 39-et és a 41-es házszám alatt található ikerpárját, egy özvegy tengerész építtette a két lányának.

A testvérek állandóan veszekedtek egymással, mindaddig, míg az apjuk egy nap megsokallta a torzsalkodást és úgy döntött. hogy a lányoknak külön házban kell lakniuk. Felépíttette az ikerépületeket, ügyelve arra, hogy a házak között található közös kertet magas fal válassza el a külvilágtól. Ez volt az egyetlen hely, ahol a lányok találkozhattak. A kapitány azt is elrendelte, hogy az ablakok mind a ház frontján legyenek, így a veszekedő lányoknak még csak látnia sem kellett egymást.

Az apa azt remélte, hogy a szép kis házak, a közös virágoskert közelebb hozza a lányokat egymáshoz.

A történet kedves, de az igazság az, hogy csupán a Village lakóinak fantáziája keltette életre. A Commerce Street valóban a Village egyik legbájosabb utcája, a két ház pedig érdekes színfolt, melyet érdemes beillesztenünk a városnéző programunkba.

A tengerészkapitány és a torzsalkodó testvérek története csupán legenda. Az igazság az, hogy az ikerházakat egy New Jersey-i származású tejesember, bizonyos Peter Huyler építtette. Azokban az években (1832) a Village rohamtempóban fejlődött. Rengeteg üzlet és bank költözött át Alsó-Manhattanból, ahol kolera és sárgaláz járvány tombolt.

A jó üzleti érzékkel megáldott tejesember szép jövedelemre tett szert a házakból, melyeket középosztálybeli Village-lakók béreltek ki. Mindkét házban 4-4 apartmant alakíttatott ki és később ablakok kerültek a házak oldalsó falára is. A kertben virágok helyett zöldésgeket termesztettek és csirkéket tartottak.

1948-ban a 41-es szám magántulajdpnba került, apartmanjait összebontották és “townhouse”-at alakítottak ki. A 39-es számon továbbra is 4 család osztozik.

Képek: a blog írójának tulajona

Tags: , , , , , , , , ,

New York City leggyűlöltebb épülete a Pennsylvania Station, közismertebb nevén a Penn Station (melynek titkairól ITT olvashattok) a Hetedik és a Nyolcadik Sugárút között (31.-34. utca) található.  A pályaudvar (jegyváltó automaták, információ, várótermek, üzletek, éttermek) a Madison Square Gardens épületének földszintjén, míg a peronok a földfelszín alatt találhatóak.

A Penn Vasútállomáson – a Grand Central Pályaudvarral ellentétben -, az utasok nem szívesen tartózkodnak egy perccel sem többet, mint muszáj, nem gondolnak rá büszkeséggel, egyszerűen a hétköznapok kellemetlen velejárójának tekintik. Sokak szerint a Penn Station New York City szégyene.

Az állomás szürke, kopottas, érdektelen, legjobb szívvel is csak funkcionálisnak nevezhető. Nyáron elviselhetetlenül meleg, év- és napszaktól függetlenül állandóan zsúfolt. A Penn Station, melyet eredetileg napi 200 ezer utazóra terveztek, jelenleg naponta több mint 600 ezer utast szolgál. Percenként közel ezer ingázó érkezik és indul az állomás 21 vágányáról, mellyel Amerika legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja, lehagyva még a JFK repteret is.

A Penn Vasútállomás a New York-iakat a fent említett bosszúságokon túl egy jóval fájóbb veszteségre is emlékezteti. A jelenlegi épület helyén álló eredeti pályaudvar Manhattan egyik ékköve, a Grand Central-lal egyenértékű, igazi építészeti gyöngyszemnek számított, mely politikai-pénzügyi háború áldozatává vált.

Az eredeti Pennsylvania Vasútállomás lerombolását a műemlékvédelem egyszerűen vandalizmusnak nevezte, míg az épület rajongói a mai napig visszasírják az elegáns, római stílusú, grandiózus épületet. “Valaha az utazó Istenként érkezett a világ fővárosába, míg manapság patkányként rohangál a föld alatt.”-írta frappánsan a korabeli sajtó.

Jó hír, hogy küszöbön áll a régóta vágyott változás. Andrew Cuomo, New York kormányzója bejelentette, hogy a Penn Station 3 milliárdos felújítása zöld utat kapott. A világ legrosszabb állomásának katakomba-szerű folyosóin naponta áthaladó 650 ezer utas fellélegezhet. Van fény az alagút végén!

New York “Közlekedési Megújulás” tervének (új repülőtér-közvetlen vonatjárattal, új Long Island-i vasútvonal, metróállomások-alagutak felújítása) részeként a kormányzó bejelentette az Empire Station Complex, az Empire Vasútállomás Komplexum létrehozását.

A Penn Station szomszédságában található, jelenleg postahivatalként működő impozáns épület – az eredeti vasútállomás ikerépülete -, a komplexum része lesz. A tervek szerint ide költözik az Amtrak, a jegypénztárak és itt lesz az állomás fő várócsarnoka is. Tágas és legfőképpen napfényes lesz, mely hatalmas változás a jelenlegi sötét állomásépület után.

A postahivatalból kialakított új állomás a Moynihan nevet viseli majd, tisztelegve Daniel Patrick Moynihan szenátor előtt, aki elsőként kampányolt az eredeti állomásépület feltámasztása mellett. A vágányok a postahivatal alatt folytatódnak, hiszen eredetileg a postavagonok ide futottak be. “Csupán” a peronokat kell a jelenkor követelményeinek megfelelően átalakítani. A Moynihan Pályaudvar átalakításának ez lesz az első szakasza, mely várhatóan még ebben az évben befejeződik. Az év végére az utasok a postahivatal Nyolcadik Sugárútra nyíló kijáratait is használatba vehetik.

A jelenlegi Penn pályaudvar legnagyobb problémája, hogy a Madison Square Gardens csücsül a tetején, a jó hír azonban az, hogy a MSG a tervek szerint új helyre költözik, így az állomásépület belterülete potenciálisan többszörösére nőhet. A kormányzó indítványából és az előzetes tervrajzokból úgy tűnik, hogy a cél: visszaidézni az eredeti állomás ragyogó stílusát.

 Képek és forrás: Curbed

Tags: , , , , , , , ,

New York város építészeti alaptervét, az úgynevezett Commissioners’ Plan-t, évente egy alkalommal lehet megtekinteni a Városháza épületében. Ebben az évben sikerült részt vennem a népszerű kiállításon, és képeket készíteni a legendás térképről. Ezeket láthatjátok a bejegyzésben.

New York Cityben nem könnyű eltévedni. A 21,6 km hosszú és 3,7 km széles sziget utcaszerkezete – a Downtown kivételével -, merőleges rács-szerkezetű. A Hudson folyóval párhuzamos utak sugárutak, a merőlegesek utcák.

A sugárutak számozása az East Rivertől a nyugati irányba emelkedik 1-től 12-ig. A sugárutak számot vagy nevet viselnek, néhány számot és nevet is egyszerre. A házszámok délről északra emelkednek. A sziget középvonalában található Ötödik Sugárút vízválasztó. Az utcák Fifth Avenue-tól keletre, illetve nyugatra eső részeit külön nevezik meg a “keleti” és “nyugati” előtaggal (pl. East 23rd Street, West 23rd Street).

New Yorknak Downtown az egyetlen olyan környéke, ahol a 4. utca keresztezheti a 10. és a 12. utcát és a Waverly Place keresztezheti a Waverly Place-t. A Alsó-Manhattan térképe gyökeresen eltér a City többi, mértani pontossággal tervezett, hálózatos, párhuzamos-merőleges, utca-sugárút szerkezetű részétől.

A környék az 1811-es városrendezési terv, a Commissioners’ Plan bevezetése ellenére megtarthatta eredeti utcaszerkezetét, így ezen a környéken nem támaszkodhatunk a szokásos manhattani tájékozódási pontokhoz. A Downtown utcái keskenyek, kacskaringósak, gyakran éles szögben kanyarodnak és a legtöbb esetben névvel ellátottak. A rácsszerkezethez szokott turistákat és helybélieket könnyen összezavarhatja az utcák rendezetlensége. Példaképpen, a nyugat-keleti futású Nyugati 4. utca hirtelen északnak fordul és keresztezi a Nyugati 10., 11. és 12. utcát, majd a Nyugati 13. utcába torkollik. Hasonló anomáliával a Cityben másutt nem találkozunk. Ez a sajátosság erősíti a környék történelmi jellegét, egyedi báját.

A rácsszerkezetes utcarendezés felelős egy különleges jelenségért is. A Manhattanhenge, más néven Manhattani Napforduló (Manhattan Solstice) során a lemenő nap egybeesik a City rácsszerkezetes utcarendszerével és aranyló fénybe borítja a várost.

Manhattanhenge idején az East Side utcáin gyalogolva, nyugat felé nézve, szemben találjuk magunkat a lemenő nappal, míg a West Side-on kelet felé fordulva, a kanyonszerű utcák ablakain megtörő naplemente fénye vakít el minket. Manhattanban csupán ezeken a napokon látható a horizonton lemenő nap az utcaszint magasságában. A Manhattanhenge jelenségéről bóvebben ITT olvashattok.

New York város építészeti alapterve a történészek szerint a legnagyszabásúbb, legmerészebb és legutópisztikusabb a rácsszerkezetű várostervek között. A tervet annak idején rengetegen kritizálták monotonitása és merevsége miatt, különösen a középkori városok zegzugos, szabálytalan utcaképéhez szokott európai bevándorlók.

Az újkori építészek már másképp gondolják és megállapították, hogy az 1811-es terv alkotói mintha tudták volna, hogy modern világvárost építenek. A városbiztosok biztosra mentek, amikor az ókori görög hagyományokig nyúltak vissza.

A rácsszerkezetű építkezést az ókori görög építészetben hippodamoszi tervnek hívták, mely nevét a miletosi származású építész, matematikus, meteorológus, filozófusról, Hippodamoszról kapta, akit a modern várostervezés atyjának tekintünk.

Ez az elrendezés nemcsak mértanilag pontos, ezáltal átlátható, de egyben véd a túlnépesedés ellen, útját állja a tűzvészek és a járványok terjedésének. Ez különösen fontos szempont volt a középkorban. A rácsszerkezetes építkezési metódus Európában a reneszánsz idején élte újabb virágkorát. Az 1606-ban alapított német város, Mannheim volt az első rácsszerkezetes új-európai város, melyet Edinburgh és Glasgow követett.

New York City átrendezését a város vezetése 1807-ben vetette fel, amikor már elkerülhetetlenné vált a város bővítése. Arra kérték a megbízottakat, hogy olyan városképet alakítsanak ki, mely nemcsak a kényelmet szolgálja, de rendszerezett, áttekinthető és alkalmas az egészséges életvezetésre.

A bizottság 1811. márciusára készült el a tervekkel. A tervrajzon felvázolódtak a jelenlegi Manhattan alapjai. 12 észak-déli irányú, a Hudson folyóval párhuzamosan futó, 30 méter széles sugárút, melyek számozása az East Rivertől kezdődik emelkedően. 155, ezekre merőleges, egyenként 18 méter széles utca, melyek számozása déli irányból emelkedik, jobb oldalon páratlan, bal oldalon páros házszámokkal.

A Manhattan déli részén található eredeti városrész változatlanul maradt, határvonalát, a nevében is falat jelentő Wall Street jelzi. A sugárutakon – velük szöget bezárva -, halad keresztül a Broadway, mely az indiánok által használt ösvényre, a Wickquasgeck Trailre épült. A holland telepesek Breede Wegnek, “Széles Útnak” nevezték.

A Broadway megelőzve korát, teljesítette a Commissioners’ Plan 1811-beli kritériumokat, észak-déli, Hudson folyót követő irányvonalával.  A ferde irányú keresztezés néhol érdekes megoldásokra sarkallta az újító szellemű építészeket. A legizgalmasabb és bizonyára legismertebb pont a Broadway és az Ötödik Sugárút kereszteződése, ahol a Flatiron Building (Vasaló-ház) áll. A terv legnagyobb előnye, hogy lehetővé tette a levegő szabad áramlását az óceán felől.

A 6th Avenue, a Hatodik Sugárút 1945. szeptemberében kapta az Avenue of the Americas elnevezést Fiorello LaGuardia polgármester javaslatára, aki ezzel szerette volna kifejezni az Egyesült Államok egységét az amerikai földrész országaival. A sugárút mentén, a villanyoszlopokra elhelyezték az amerikai földrész országait jelképező táblákat.

A 4th Avenue, a Negyedik Sugárút a Park Avenue nevet kapta, jelezve, hogy ez az egyik legzöldebb sugárút a metropolisban. A sugárút középvonalán ültetett növényekért a Park Avenue Alapítvány felel. Mivel öntözésük nem oldható meg automatikus rendszerrel, ezért a kevés vizet igénylő begóniákat választották. A karácsonyi időszakban fenyőfákat ültetnek a helyükre, melyeket természetesen fel is díszítenek, ünnepi hangulatot varázsolva ezzel a forgalmas útra.

A Commissioners’ Plan 1811 annak ellenére, hogy sok támadás érte, az elmúlt évszázadok során szinte változatlan maradt. A tervezőket többen spórolással, illetve a város természeti adottságainak teljes semmibevételével vádolták, mivel a kivitelezéshez elsimították a dombokat, elvezették a természetes vizeket.

Az egyik kritikus a terv láttán így kiáltott fel: ‘Ezek az urak Róma hét dombját is legyalulnák!” Hamarosan azonban kiderült, hogy a rendszer nagyon is működik. A széles sugárutak vonzzák a turistákat, remek helyet biztosítanak a kiskereskedőknek és egyéb, nagyobb kereskedelmi cégeknek, pénzintézeteknek, irodaházaknak, a művészvilágnak.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , ,

« Older entries § Newer entries »