Az  New York City egyik legsötétebb napja volt, több értelemben is. A 25 órás sötétség, mely 44 éve, július 13-án a Nagy Almára borult, metaforája lett a homálynak, ami már jó ideje ott lebegett a város felett. Tulajdonképpen már jóval az áramszünet előtt sötétség volt. Gazdasági hanyatlás, leépítések, évek óta tartó magas bűnözési mutatók, paranoia és pánikkeltő Son of Sam gyilkosságok borzolták a kedélyeket. Elhanyagolt alapvető városi szolgáltatások, a felszín alatt forrongó faji ellentétek, egekbe szárnyaló gázárak terhelték a City lakóknak mindennapjait.

A ’77-es áramszünet meghatározó pillanat volt a City történelmében. A New York-iak kollektív emlékezetébe nem technikai meghibásodásként, hanem a város szociális bukásaként vésődött be.

1977 júliusa, mint minden július New Yorkban, forró, gőzölgően fullasztó volt. A vihar este érkezett. A sötét felhők rengeteg elektromosságot hordoztak. Hatalmas villám csapott egy villamosvezetékbe New York City-től 57 km-re északra, a Hudson völgyében található Westchester megyében. Az első villámcsapás utáni beindult a dominó effektus, melynek végeredménye a City áramellátásáért felelős Indian Point erőmű teljes leállása volt. Az ébresztőórák este 9 óra 34 percet mutattak, amikor kialudtak a fények New York City öt kerületében.

Sötétbe borult Manhattan sziluettje. Az Empire State Building beleolvadt az éjszakai sötétségbe. Leállt a metróközlekedés, több ezren ragadtak két állomás között az alagutakban, liftekben. Megbénult a vonatközlekedés, a Grand Central pályaudvar sötét nagytermében több százan ücsörögtek a földön.

Leállt a repülőforgalom a LaGuardia és a JFK repülőtereken. Félbeszakadtak a baseball meccsek, a Times Square sötét sikátorrá vált, leállt a tőzsde, a World Trade Centerben csupán a generátorra kapcsolt fények világítottak.

A New York-iak gyalog indultak hazafelé. Önjelöltek irányították a forgalmat, az autópályákon lépésben haladt a forgalom. Csak az autók reflektorai fénylettek a vaksötétben.

A bárokban azonban nem állt meg az élet. Gyertyafény mellett szolgálták fel az italokat. A Plaza Hotel híres Pálma Udvarában is gyertyafény mellett szolgálták fel a vacsorát. A fagylaltos autók rekord forgalmat bonyolítottak.

A város egyes kerületeiben azonban elszabadult a pokol. Fosztogatók, vandálok lepték el Brooklyn és a Bronx utcáit. Mindent, ami mozdítható volt, elloptak. Törtek-zúztak, gyújtogattak. A rendőrség teljesen tehetetlen volt. A tűzoltóság több mint 1000 tűzzel birkózott.

Mire felkelt a nap, 3776 rendbontót tartóztattak le. A randalírozók 300 millió dolláros kárt okoztak. Több helyszínen hónapokig tartott a helyreállítás. A tüzek füstjét még napokig érezni lehetett a levegőben.

Meglepő módon, csupán egy halálos áldozata volt ennek a rémületes éjszakának és annak sem volt köze a rendbontáshoz. Egy 17 éves Brooklyn-i fiatalember lett gyilkosság áldozata. Az elkövetőt a mai napig nem fogták el. Minden valószínűség szerint maffia leszámolás állt a háttérben.

Másnap nagyon csendes reggelre ébredt a City. A sugárutak üresek voltak, az ingázók nélkül kihalt volt a város. Elkezdték a vandálok után maradt szeméthegyek és rom eltakarítását. Reggel 7 óra körül kezdett visszatérni az áram, először Queens-ben. Az Upper East Side és Staten Island volt az utolsó, ahol csupán este fél 11 után gyúltak fel a fények.

A város helyrejött és előre mozdult, minden téren. Mint mindig. New York City erről a szívósságról (is) híres.