A New York-i Magyar Cukrászdáról pontosan 10 évvel ezelőtt írtam utoljára. Itt az ideje, hogy felfrissítsük ennek a régi vágású intézménynek a történetét. A Hungarian Pastry Shop, a Morningside Heights negyedben, kult-hírnévvel és kult-rajongótáborral dicsekedhet.
Jó ideje nem jártam itt, így amikor a múlt héten erre vezetett az utam, örömmel tapasztaltam, hogy semmi sem változott. A piros ponyvatetős kis üzlet előtt továbbra is sorban kell állni a bejutáshoz. A Magyar Cukrászda minden, csak nem igazán New York-i. A sietség helyett megpihenésre invitál, a mobiltelefonba temetkezés helyett beszélgetésre, alkotásra ösztönöz, a gyors, ingyenes internet helyett egyáltalán nincs WiFi szolgáltatás, a digitális kijelzők helyett kézzel írott menü látható a falakon és nem utolsó sorban, a kávé utántöltése még mindig ingyenes. És mégis, a Magyar Cukrászda minden, amit igazán szeretni lehet New York-ban. A City a különböző negyedek karakteres, egymástól drasztikusan eltérő, utánozhatatlan hangulatának egyvelege. A Magyar Cukrászda az egyetemi fiatalságot, professzorokat, írókat vonzza a leginkább, de nemcsak diákok, tanárok járnak ide, de a helybéli gyerekek is a szüleikkel és természetesen, rengeteg turista.
A “The Hungarian”, ahogy a helybéliek nevezik, igazi lokális gyöngyszem. A cukrászda piros ponyvatetője kopottas, a dekoráció napszítta, de nem ez a lényeg. Minden az atmoszféráról szól. A hangulatról, mely európai kávézók félhomályát idézi, ahol intellektuális beszélgetések folynak, könyvek születnek.
A Second Avenue, az 1940-es években mini Európa volt. A csehek és szlovákok a 60. és 70 utca között, a magyarok a 80. és 85. utca között, míg a német bevándorlók a 85. utca fölött éltek. A Little Hungary-ben egymást érték a remek magyar éttermek és üzletek. A környék saját nevet is kapott, a tökéletesen illő, Goulash Avenue-t. Sajnos a Magyar Negyed nem sokáig virágzott. A 20. század utolsó évtizedeiben az éttermek, magyar boltok egymás után zárták be kapuikat és egyre több család, nagyrészt a fiatalok, elköltöztek a környékről.
A Magyar Cukrászda az utolsó fennmaradt létesítmények egyike, mely az óhaza ízeit idézi. A Hungarian Pastry Shop-ot Ms. Száraz nyitotta, 1961-ben. Sajnos Ms. Száraz keresztnevét sehol sem említik a korabeli dokumentumok. Vékony Józsefet, a Bécsben tanult cukrászmestert, néhány hónappal a nyitás után fogadta fel. Ms. Száraz igazi tyúkanyó típus volt. Anyja helyett anyja volt a Columbia Egyetem diákjainak, akik csoportostól jöttek a cukrászdába. Akkor vette ki a szabadságát, amikor a diákok nyári szünidőn voltak.
1976-ban József egészségi állapota hanyatlásnak indult, így el kellett adniuk az üzletet. A Magyar Cukrászdát egy görög bevándorló, Panagiotis Binioris vásárolta meg. Panagiotis, akit az egyszerűség kedvéért a barátok és vendégek csak Peternek szólítanak, feleségével, Wendy-vel vezette az üzletet 2012-ig. “Eleinte szükségünk volt Ms. Száraz útmutatására és receptjeire. Fantasztikus ember volt. Mindenben segített, hezitálás nélkül. Itt lakott a cukrászda felett a haláláig.”
Peter és Wendy egymásra találása szintén a Magyar Cukrászdának köszönhető. Wendy, miután befejezte tanulmányait a floridai egyetemen, New Yorkba költözött rokonaihoz, akik gyakori vendégek voltak a magyar cukrászdában. Wendy, amikor megpillantotta a “felszolgálót felveszünk” táblát, azonnal jelentkezett az állásra. Peter és Wendy hamarosan egymásba szerettek és pár hónappal később, házasságot kötöttek. 36 év után, 2012-ben Peter nyugdíjba vonult és fia, Phillip vette át az üzlet vezetését.
“A Magyar Cukrászda patinás. – írja le a helyet egy Columbiás diák. – A campus, meg a környék kávézói sterilek. Itt nincs zavaró háttérzene. A székek, asztalok öregek, a falakon az itt született könyvek borítói láthatóak, ósdi pénztárgép és mérleg áll a pulton. Az asztalon idegenekkel kell megosztozni, ha egyedül jössz ide. Szóval, ha a stílusos, hideg kávézók kedvelője vagy, ez a hely nem fog tetszeni. A magyaroktól halljuk, hogy a sütik nem teljesen olyanok, mint otthon, de mi nagyon kedveljük őket így is. A kiszolgálás barátságos és addig maradhatunk, ameddig akarunk.”
Panagiotis Binioris 1976-ban megígérte Ms. Száraznak és a vendégeknek, hogy semmin sem változtatnak és ezt az ígéretet, nagyrészt, be is tartották. A magyar specialitások mellett – mint a krémes, dobostorta, lúdláb, meggyes és túrós rétes -, egyéb európai finomságokból is választhatunk, de zsidó édességeket is vásárolhatunk, Ms. Száraz zsidó származásának köszönhetően. Az egyetlen sütemény, amely lekerült a menüről, az a Rigó Jancsi. “A vendégek egyezerű csokoládé tortát szerettek volna. A vendég szava mindennél fontosabb.” – mondja Phillip, aki a mai napig “csak” egyike a cukrászoknak. Papa Panagiotis a mai napig besegít az üzletbe, kivéve télen, amikor Wendy-vel Floridában tartózkodnak.
“A magyar turisták érdekesek. Az idősebbek csalódottak, hogy nem vagyunk magyarok. A fiatalok tudják, hogy tiszteletbeli magyarok vagyunk.”
Olmsted munkásságára egy angliai utazás különösen nagy hatással volt. Az angolkertek eleganciája valamennyi alkotásában visszaköszön.
1857-ben a City új parkjának, a Central Parknak építésvezetője és főmérnöke lett. Az angol építészmérnökkel, Calvert Vaux-val társult a hatalmas projekt kivitelezésében. A tervezés során az Olmsted-Vaux páros több mérnököt is alkalmazott a park különböző területein. Egyikük a magyar származású Alexander Asboth (Asbóth Sándor) mérnök-alezredes volt, aki az 1848-as szabadságharc után New Yorkba emigrált.
Fiai, John Charles Olmsted és Frederick Law Olmsted Jr., Olmsted Brothers néven folytatták munkásságát. Frederick 1949-ben ment nyugdíjba, de a cég egészen 2000-ig működött.
“A park, a mezők szépsége, a legelők zöldje, a nyugodt vizek a lélek nyugalmát hozzák el számunkra. Megújulás és felfrissülés. Rácsodálkozás és felfedezés. Magány és közösség. És néha csak mozdulatlanság.”
Az első nagy lépés álmai megvalósításához a tekintélyes Burnham & Root cég műszaki rajzoló állása volt. Imre 1892-ben, 21 évesen már az 1893-as Chicagói Világvásár masszív projektjén dolgozott. Ekkor találkozott Richard M. Hunt-tal, az Amerikai Építész Kamara Dékánjával, akit lenyűgözött az autodidakta fiatalember tehetsége. Miután Imre megemlítette, hogy a Világvásár zárása után New Yorkba tervezi áttenni a székhelyét, Richard M. Hunt felajánlott egy állást a saját cégénél.
Tinkmara