Uptown

You are currently browsing the archive for the Uptown category.

Futurisztikus, mesterséges intelligencia vezérelte lakásokat adtak át a Harlemben (158 E126th St.) található új apartmanházban. A 250 lakásos apartmanház, mely a The Smile (Mosoly) nevet viseli, önmagában is érdekes, mivel ugyanaz a cég (Bjarke Ingels Group) tervezte, mint a Hudson folyó partján található, VIΛ 57 West névre hallgató piramis-házat.

A különleges stúdió lakásokat moduláris bútorral szerelték fel, melyet robottechnika vezérel. Az ágy, az asztal, a tároló elemek egy plafonra függesztett mozgó rendszer részei, melyeket távvezérlés mellett a hangunkkal is működtethetünk. Az egyedi robottechnika a Bumblebee Spaces nevet viseli. A rendszerbe épített mesterséges intelligencia megtanulja a szokásainkat és a megszokott időpontban leengedi az ágyat, az asztalt vagy a fiókokat. A rendszer drasztikusan megnöveli a 44 m2-es lakások kihasználtságát. Az apartmanok havi bérleti díja 2,600 dollár.

Fotó: 6 sqft.com

Tags: , , , , , , , , , ,

Kristina Libby igazi New Yorker. Nem hagyta el a várost akkor sem, amikor néhány hónapja szinte egyhuzamban vijjogtak a mentőautók szirénái és mobil halottaskocsik parkoltak a kórházak előtt.

A Floral Heart Project (Virág Szív Projekt) azon az áprilisi napon született, amikor New York City-ben az elhunytak száma átlépte a napi 600-at.

“Amikor 9/11-re emlékezünk, az egész nemzet fejet hajt a 3000 halott előtt, egy perces néma csendet tartunk, felolvassuk a neveket. Az országot összefogta a tény, hogy egy külső ellenség támadott meg minket. Most viszont úgy érzem, hogy saját magunkat támadjuk és a széthúzás napról napra erősebb. Amit pedig mindennél jobban sajnálok, hogy a járvány áldozatairól – nem csupán az elhunytakról, de a csődbe ment kisvállalkozókról, a munkájukat vesztett családokról, az ő szenvedésükről és kilátástalanságukról is beszélek -, a legközelebbi hozzátartozóikon kívül igazából senki nem emlékezik meg.

200 ezer halott. Ez 66 szeptember 11-nek felel meg és még nincs vége. Én meg akarok emlékezni róluk a magam módján és remélem, hogy a virágaim segítenek a város lakóinak a gyász feldolgozásában.”

Kristina áprilistól a város több pontján, többek között a Times Square-en, a New York Public Library lépcsőin, a Washington Square Parkban, a Brooklyn Bridge-n és az East River hullámain helyezett el virágból készített szíveket a Covid-19 áldozatainak emlékére.

“Azt akarom mondani New York City lakóinak a virágaimmal, hogy kell a gyász, beszélni kell róla. Szeretem ezt a várost, aggódok érte és minden New York-iért. Hatalmas trauma érte ezt a várost és lakóit, amit együtt kell feldolgoznunk.”

Kedden az USA újabb szomorú mérföldkőhöz érkezett. Az elhunytak száma átlépte a 200 ezret. Kristina ezen a napon a Bryant Park szökőkútja előtt helyezett el egy szívvirágot.

Kristina azon is aktívan dolgozik, petíció segítségével, hogy az országnak legyen egy hivatalos Covid-19 emlékműve. A petíció linkjét lejjebb találjátok.

Fotó: Kristina Libby

Tags: , , , , ,

A gazdasági válság sajnos sok kisebb és nagyobb üzletet kényszerített bezárásra. New York utcáit járva mindenfelé üres üzlethelyiségekkel találkozhatunk. Szomorú látvány, azonban a Lexington Avenue és az East 73. utca sarkán található Le Terraine konyhafelszerelés bolt bezárása után meglepetésben volt részük a Műemlékvédelmi Hivatal munkatársainak.

Miután eltávolították a modern ponyva tetőt és az eredeti falak elé húzott reklámfelületeket, szépséges antik bolt bukkant elő. Az üzlet kézi készítésű, egyedi női táskákat kínált. A townhouse, melyben az üzlet működött, 1890-ben épült. Legszebb elemei a díszes kovácsoltvas levél motívumok, melyek rejtve volt a mai napig a 60-as évek óta. Legutoljára egy 1940-ben készült fotón látható az eredeti homlokzat. Reméljük, hogy az épületet teljes szépségében helyreállítják.

Fotók: Ryan Lahiff

A biciklis közlekedés New York City-ben már a Covid-19 előtt is reneszánszát élte. A járvány kezdete óta viszont még nagyobb szükség van az alternatív közlekedési lehetőségekre. A városvezetés máris felszabadított 65 km útszakaszt a gyalogosok és a kerékpárosok számára, azonban építész- és közlekedési mérnökök egy csoportja úgy gondolja, hogy ennél jóval többre lesz szükség ahhoz, hogy a forgalmas New York City meg tudjon felelni a megnövekedett igényeknek. Valószínű, hogy a tömegközlekedés soha nem lesz már a régi. A felmérések azt mutatják, hogy sokan választanak alternatív közlekedési módokat.

A mérnökök a napokban hozták nyilvánosságra annak a három gyalogos-biciklis, úgynevezett szalaghídnak a tervét, melyek Manhattant kötnék össze a környező kerületekkel.

Az első híd, a Queens Ribbon, Long Island City-t kötné össze Midtown Manhattannal a Roosevelt Island-en található Cornell Campus érintésével.
A második híd a Brooklyn Bridge Parkot a Financial District-tel, míg a harmadik híd New Jersey-t Midtown Manhattannal, West Chelsea-vel és a Tribeca negyeddel kötné össze.

A hidak 6 méter szélesek, 3 m széles gyalogos és 2 x 1,5 méteres biciklis sávval rendelkeznek.
Naponta átlagosan 20 ezer ember mozgatására alkalmasak, mely nagyjából 60 teljes metrószerelvénynek felel meg.

A hidakat minimalista dizájnnal tervezték, a lehető legkevesebb vizuális impaktussal. A felfüggesztő kábelek 91 m magas, 60 m széles háromszög alakú tornyokban futnak össze, melyek futurisztikus hatást kölcsönöznek a hidaknak.

Egy-egy híd felépítése 100 millió dollárba kerülne, mely fele a High Line építési költségének és apró töredéke egy új metróvonal kialakításának.

Természetesen ezek még csak tervek, melyeknek rengeteg engedélyezési procedúrán, többek között a City Látványtervezési és Környezetvédelmi Hivatalának protokollján is át kell esniük.

“Keskeny, könnyű kis szalagok a folyók és a város felett. – jellemezte a tervező cég a hidakat – A hídjaink teljes kapacitással üzemelnek. Próbáljunk kényelmesen átmenni a Brooklyn hídon. Képtelenség. 1909 óta nem épült híd, mely Manhattan szívébe vezetne, ami egyszerűen elképesztő. A Queensboro Bridge volt az utolsó. Nagyot kell álmodni! A hidak 10 év alatt elkészülhetnek. A Covid-19 ébresztőt fújt a City-nek.”

A tervezők reménykednek benne, hogy a City és New York állam vezetése támogatnia fogja a tervet, mely az első körben nagy sikert aratott.

Tags: , , , , , , , ,

Upper East Side

📍120 és 122 East 92 street

Az Upper East Side kő, tégla és acél rengetegében, a Carnegie Hill-en bújik meg egy lakóház-testvérpár, mely túlélte a City építészeti forradalmát.

Mindkét townhouse az Amerikai Polgárháború idején épült, 1859-ben és 1871-ben, amikor körülöttük az Upper East Side-on még csak legelők és pusztaság volt. Az épületek nemrégiben óvatos belső modernizáción estek át úgy, hogy megtartották az eredeti szoba felosztásokat, ablakpalettákat, kandallókat. 1982 óta mindkét épület a műemlékvédelmi listán szerepel. A 120-as szám 2018-ban jelent meg utoljára az ingatlan piacon és havi 15 ezer dollárért bérelte ki a szerencsés jelenlegi lakó.

Tags: , , , , , ,

Vajon melyik kedvencünk szerepelt a legtöbb romantikus filmben? Julia Roberts? Meg Ryan? Esetleg Sandra Bullock? Nem talált! A válasz: New York City, azon belül is, Manhattan. Annak ellenére, hogy a város nagyon is a földön jár, New York City a romantikus lelkek egyik kedvenc célállomása. Kétség kívül a legfotogénebb, legromantikusabb amerikai város. Ez a mindössze 87,5 km²-es sziget több filmnek adott helyszínt, mind az összes többi amerikai város együttvéve.

“When I’m in New York, I just want to walk down the street and feel this thing, like I’m in a movie.” New Yorkban sétálva valóban úgy érezzük, mintha egy hollywoodi film díszletébe cseppentünk volna. Akármerre járunk, minden sarok, utca és épület egy-egy film jelenetét idézi fel.

Íme tíz a legromantikusabb manhattani film helyszínek közül és egyben felidézzük az itt játszódó legismertebb rom-com pillanatokat is.

1. Empire State Building A Midtown Manhattanban, a 34. utca és Fifth Avenue találkozásánál található 103 emeletes felhőkarcoló nemcsak New York City egyik legismertebb épülete, de a romantikus filmek egyik kedvence is.

Sleepless in Seattle/A szerelem hullámhosszán

2. Kat’z Deli A Lower East Side-on található étkezde a pastrami és corned beef rajongók gyülekezőhelye több mint 130 éve, ám igazi világhírnévre Meg Ryan és Billy Crystal híres jelenete emelte.

When Harry Met Sally/Harry és Sally

3. Waldorf Astoria Kétséget kizárólag a világ leglegendásabb szállodáinak egyike volt. Pazar lakosztályaiban királyok, hercegek, elnökök és Hollywood-i sztárok szálltak meg. Sajnos jelenleg átalakítás alatt áll.

Maid in Manhattan/Álmomban már láttalak

4. The Plaza New York City szívében, a Fifth Avenue-n, a Central Park szomszédságában áll egy francia kastély, a Plaza Hotel, mely a luxus és pompa megtestesítője.

Bride Wars/A csajok háborúja

5. Loeb Boathouse Csónak, étterem, Central Park, tó. Ez a négy szó elegendő ahhoz, hogy megértsük, mi is tette a helybéliek és turisták egyik legkedveltebb célponjává a Central Park szívében található csónakház-éttermet.

Sex and the City/Szex és New York

When Harry Met Sally/Harry és Sally

6. New York Public Library A világ legszebb könyvtárainak egyike, az Ötödik Sugárúton, a Bryant Park szomszédságában.

Sex and the City/Szex és New York

7. Cafe Lalo A 83. utca brownstone házai között rejtőzködve, tündér-fényekkel kivilágított fák árnyékában található, a You’ve Got Mail (A szerelem hálójában) című filmből is jól ismert, mára már világhíres kávéház.

You’ve Got Mail/A szerelem hálójában

8. Bethesda Fountain A Central Park legszebb és legnépszerűbb szökőkútja, a Bethesda Fountain, az Angel of the Waters (A Vizek Angyala) szoborral. Az angyalszobor a János Evangéliumára utal, melyben az angyal megáldja a Bethesda tó vizét a gyógyítás erejével. Nyaranta vízinövényeket, liliomokat telepítenek a szökőkútba a 19. századi tradíciót követve.

One Fine Day/Szép kis nap! 

9. Wollmann Rink A korcsolyázás tradicionális New York-i elfoglaltság a hosszú őszi-téli hónapokban. A Wollman Rink-en korcsolyázásnál romantikusabbat el sem lehet képzelni. Miközben rójuk a köröket, nappal körülvesz minket New York sziluettje, este pedig a város fényei.

Serendipity/Szerelem a végzeten

10. The Mall and Literary Walk A sétány a Central Park legnagyobb kertészeti kincse. Négy sornyi védett amerikai szilfa, Észak-Amerika utolsó szilfái övezik. A fák lombkoronája katedrális-szerűen borul a park legszélesebb sétánya fölé. A 400 méter hosszú, nyílegyenes sétány a Central Park egyik legtöbbet fotózott pontja, megannyi film forgatási helyszíne.

Serendipity/Szerelem a végzeten

Maid in Manhattan/Álmomban már láttalak

Ghost Town/Kísértetváros

+ 1 Manhattan Bridge és Brooklyn Bridge Magyarázat sem szükségeltetik hozzá, hogy miért szerepel ez a két ikonikus híd szinte mindegyik New Yorkban játszódó romantikus filmben.

Sex and the City/Szex és New York

Kate and Leopold/Kate és Leopold

Tags: , , , , , ,

Hatalmas elvárásokkal és nagy izgalommal vártuk a New York-i utazást, mivel mindenkitől csak szuperlatívuszokban hallottunk Amerikáról és a Nagy Almáról. Tudtuk, hogy ott egy egészen más világ fog ránk várni, mint amit itt Európában megszoktunk, de mégis jócskán felülmúlta a várakozásainkat.

A férjem fotós és mivel rengeteg helyszín volt, amit fotózni szeretett volna, ezért jobbnak láttam, ha ő csinálja meg a teljes útitervet. Ezt végül nem is bántam meg.

Az odatartó repülőút még izgalmasabb volt, mint a visszaút, mivel a hónapokig tartó várakozásunk végre beteljesedett. És a tudattól, hogy egy másik kontinensre repülünk, távol az otthonunktól, még inkább izgatottak lettünk.

Kora reggel fél 7-kor indultunk Ferihegyről. Az első állomás Amszterdam volt. Már ott szembesültünk azzal, hogy milyen törpe repülőtér a Liszt Ferenc más országokéhoz képest. Rengeteg gyaloglás után végre eljutottunk a mi terminálunkhoz, ahol a becsekkolás és némi várakozás után alaposan átvizsgáltak minket és a csomagjainkat. Következett a 6 órás repülőút az USA-ba. Igaz, hogy hosszúnak tűnik ez az idő, de annak, aki nem utazik sűrűn repülővel, akár élvezetes is lehet. Fentről megpillantani az óceánt, majd az ételek elfogyasztása, filmnézés, zenehallgatás, nézni a kijelzőn az aktuális repülési információkat (ez főleg engem érdekelt). Egyszóval, szó szerint elrepült az idő. Ottani idő szerint délután kettőkor értünk a reptérre.

Leszállás után sajnos számítanunk kellett rá, hogy a beléptetésnél hatalmas tömeg fogad minket a JFK-n. Bő órás sorban állás után zökkenőmentesen be is jutottunk az Államokba. A reptérről az Air Train segítségével jutottunk el a metró állomásra, ahol 7 napos korlátlan metró bérletet vettünk, mivel olvastuk, hogy azzal szinte bárhova el lehet jutni viszonylag gyorsan. Más tömegközlekedési eszközzel nem is nagyon mozogtunk. Hosszas metrózás után végre eljutottunk Brooklynba, ahol a szálláshelyünk volt.

Ez volt az első pillanat, hogy kiléptünk a New York-i utcákra és amerikai levegőt szagoltunk. Igen szagoltunk, hiszen van egy nagyon erőteljes, nehezen leírható szaga a New York-i utcáknak, ami mindenhol jelen van, bárhova is megyünk. Lehet szeretni, nem szeretni, de szerintem egyszerűen csak el kell fogadni a város szerves részeként.

Már az első pillanattól kezdve úgy éreztük, mintha egy filmben szerepelnénk. Minden ugyanolyan, ahogyan a filmekben és a tv-ben látta az ember korábban. A hatalmas terepjárók leengedett ablakaiból hangosan szól a zene, folyton dudálnak az autók és zakatolnak a felüljárókon a metrók. Az igazi nagyvárosi nyüzsgés! Pont ezt az életérzést akartuk megtapasztalni, ezért is foglaltunk egy egyszerű kis AirBnb szobát Brooklyn kellős közepén. Egy szoba és egy fürdőszoba várta, hogy elfoglaljuk és berendezkedjünk erre a röpke 9 napra. A szállás nélkülözött mindenféle luxust, de mégis minden megtalálható volt benne, amire szükség lehet, ráadásul nagyon kedves és segítőkész volt a tulaj. Mivel minden nap reggeltől estig úton leszünk és felfedezünk. ezért feleslegesnek láttuk egy drága manhattani lakás kibérlését, hiszen úgyis csak aludni járunk haza. Nap végén hulla fáradtan estünk a puha ágyba és egy perc alatt el is aludtunk.

Az útiterv minden napra pontosan meg volt tervezve. Szerintem nem érdemes teljesen felkészületlenül kiutazni New Yorkba, mivel ebben hatalmas metropoliszban első alkalommal könnyen el tud veszni az ember. A kesze-kusza metróvonalak és az utcák megnevezése és számozása nem szokványos, ezért eleinte rengeteg idő elmegy azzal, hogy betájoljuk magunkat. Észre se vesszük és a sok gyaloglással elrepül az idő. Ezért volt nagyon fontos előre jól felkészülnünk a metróvonalakból és átszállási lehetőségekből, hogy a rendelkezésünkre álló bő egy hetet a lehető leghatékonyabban ki tudjuk használni.

A férjem úgy készítette el az útitervet, hogy minden nap egy adott városrészt néztünk meg. New York olyan hatalmas, hogy nem lehet és nem is érdemes egy nap alatt mindent gyorsan végignézni, ezért a legegyszerűbbnek azt látta, ha felosztjuk a várost és mindig csak egy adott szeletét járjuk be aznap.

Az első napra a Central Park volt kitűzve célul, mivel még a tavasz derekán jártunk, és a cseresznyefa virágzást semmiképpen sem szerettünk volna lekésni. A férjem nagyon ügyesen kiválasztotta a helyszíneket, mindig sikerült meglepnie. A Central Park előtt még meglátogattuka Roosevelt Islan.et, egy mesebeli kis szigetet, ami felett a Queensboro híd ível át. A sziget hosszú sétányán végig gyönyörű virágzó cseresznyefák sorakoztak és a reggeli órákban még csak a miénk volt. Itt pillantottuk meg először Manhattant. A cseresznyefa virágok és a felhőkarcolók együttes látványa annyira megható és romantikus látvány volt, hogy egy életre beleégett az emlékezetünkbe. Egy kávé társaságában még hosszasan csak néztük ezt az idilli látképet, remélve hogy a pillanat sosem ér véget. De mentünk is tovább, hiszen a hatalmas Central Park is milliónyi csodát tartogatott számunkra.

A park olyan hatalmas, hogy helyenként úgy érezni, mintha nem is egy metropolisz közepén lennénk, hanem a természet lágy ölén, távol a várostól. Nem csoda, hogy a helyiek annyira szeretnek odajárni. Itt megnyugvásra lelnek egy nyüzsgő nap végén, vagy hétvégén. Ami nagyon meglepett minket, az a parkok rendezettsége és tisztasága. Elképesztő, hogy mennyi ember veszi birtokába napi szinten ezt a helyet és még egy eldobott papír zsebkendő sem volt sehol. Ebből is látszik, hogy a New York-iaknak mennyire fontos minden apró kis zöld felület a nagy betonrengetegben. Könnyű volt eltölteni az egész napunkat a Central Parkban. Számos tavacska régi kis hidakkal, hatalmas mezők, szökőkutak és sétányok váltják egymást, a mókusok pedig szinte a kezünkből ettek.  Az ebédünk egy utcai büfésnél vásárolt fűszeres csirkés rizs volt, amit a fűben piknikezve ettünk meg. Az idő kellemes 20 fokos volt és minden tavaszi zöldben pompázott.

Második nap Midtown-é volt, az első célpontunk a Bryant Park. Ez egy nagyobb városi közpark, középen egy nagy füves térrel, körben pedig virágos tulipánokkal, székekkel és asztalokkal. Az egészet pedig körbeölelik az égig érő felhőkarcolók. Itt járt át bennünket igazán a nagy manhattani hangulat. A reggeli kávénk mellett csak néztük, ahogy munkába sietnek az emberek, hallgattuk a beszélgetéseiket és élveztük az épületek üvegfaláról visszacsillanó napsugarak melegét. Ezt akár egész nap elviseltük volna. Ezután útnak eredtünk az utcák rengetegébe. Szinte minden sarkon megálltunk szájtátva merengeni, nehéz szavakkal leírni mekkorák ezek az épületek. A tipikus sárga taxik tömkelege, a csatornából szivárgó meleg gőz és a rengeteg hot-dog árus tipikus képe fogad minket minden egyes utcában. És csak azt vesszük észre, hogy folyton fülig ér a szánk, mert ez az a kép, amit viszont szerettünk volna látni, ez pontosan amit elképzeltünk. Útba ejtettük a Grand Central Terminal lenyűgözően díszes vasúti pályaudvarát. Betértünk a mellette található kis piacra, ahol különleges és autentikus fűszerek, húsok, édességek és gyümölcsök illata lengte be a teret. Kis kitérővel elmentünk Tudor City negyedbe, az ENSZ székháza mellé, majd mint két kis hangya megtekintettük a Chrysler épületet és az Empire State Buildinget.

A Park Avenue széles sugárútjáról számos filmjelenet villant a fejünkbe. Körülnéztünk a hatalmas Macys-ben, a világ egyik legnagyobb shopping épületében és a Bloomingdales ház elegáns üzleteiben. Végül este megérkeztünk a Rockefeller Centerhez, ahová előre jegyet foglaltunk, hogy a tetején található Top Of The Rock kilátóból megcsodálhassuk a New York-i naplementét. Kicsit lassú és körülményes a feljutás, de mindezt elfelejtettük, amikor elénk tárult a kilátás a 70. emeleten. Ekkor már a szemünkkel is felfogtuk, hogy mekkora ez a város. Megvártuk, míg a nap lemegy és a felhőkarcolók éjszakai fényre váltanak. Megkoronázta a napunkat ez a varázslatos látvány.

Részemről hatalmas várakozással töltött el a következő pénteki nap, ami nem volt más mint a Shopping Day. Mindenhonnan azt hallottuk, hogy odakint nagyon jó áron lehet világmárkás ruhákat vásárolni, így nem is vittünk sok ruhát, csak annyit amennyi pár napra elegendő. Természetesen New Yorkban is fantasztikus boltok vannak, de mi átugrottunk New Jersey-be busszal, hogy az ott található hatalmas bevásárló negyedbe vásárolhassunk.  Én nem készültem kényelmes cipővel és egy-két nap gyaloglás után már majd leszakadt a lábam. Ezért számomra az első és legfontosabb dolog az volt, hogy vegyek egy kényelmes sportcipőt, amiben azután gondtalanul taposhatom a kilométereket. Az ottani utcákon sétálgatva senkit sem érdekel, hogy ki milyen ruhát hord, fő a kényelem a praktikusság vagy az önkifejezés. Ettől a tudattól kis idő után nagyon felszabadultan és szabadnak éreztem magam.  Nap végére sikerült is feltöltenünk a ruhatárunkat.

Szombaton a SOHO és a West Village hangulatos, régi városrészeit kerestük fel. Ezek a kis utcácskák már sokkal hagyományosabbak. Sokszor úgy éreztük, mintha nem is New Yorkban lennénk, hanem egy vidéki kisváros utcáin, vagy egy régi európai városkában. Szerintem pont ettől a változatosságtól olyan izgalmas ez a metropolisz. Minden kerület, minden negyed más és más arcát mutatja, attól függően, hogy kik lakják, és hogy milyen szerepet tölt be. Érezhető volt számunkra, hogy az ott élőknek milyen fontosak a hagyományok és a régmúlt tisztelete. A hűen megőrzött régi macskaköves, fákkal övezett utcák a vörös téglás házak és a vaskos kovácsoltvas korlátok mind ezt tükrözték.

Végigsétáltunk a High Line-on, a régi vasúti felüljárón, melyet átalakítottak közparkká. Innen csodás kilátás nyílik az alattunk nyüzsgő utcákra. Innen buszra szálltunk és megtapasztaltuk azt a fajta kedvességet, amire tényleg nem számítottunk. A buszvezető hölgy egyszerűen otthagyta a buszt és szívélyesen elkísért minket a legközelebbi automatához, hogy segítsen nekünk jegyet vásárolni. Azt hittük, hogy egy ilyen nagyvárosban már teljesen közönyösek az emberek, nagyon kellemes csalódás volt megtapasztalni ennek az ellenkezőjét. Végül mentünk pár megállót az utolsó célpontunkhoz, a Flatiron Buildinghez.

Azt is megtapasztaltuk, hogy milyen szeszélyes tud lenni a New York-i időjárás. A bő egy hetes ott tartózkodásunk során szinte minden időjárást átéltünk a hőségtől, a ködön át a fagyos esőzésig.

Vasárnap a brooklyni DUMBO negyedet jártuk be, illetve csak részben, mivel 10 óra magasságában hatalmas felhőszakadás vette kezdetét, és nem akart elállni. Így a délelőtt hátralevő részét egy bisztró kirakatából szemléltük. Ebbe a negyedbe utazásunk során többször is visszatértünk, mert nagyon hangulatos. Az utcák csendesebbek, a régi gyárépületeket pedig átalakították éttermekké és boltokká. A Manhattan híd lábánál pedig egy apró régiség piacot is felleltünk, ahol szuper egyedi dolgokat lehet venni, akár ajándékba, akár a lakásunk dekorálására.

 

A következő napra tartogattuk a várva várt, ikonikus Szabadság szobrot. Hallottunk róla jót is rosszat is, de mi úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan alapvető és emblematikus része New Yorknak, amit mindenképpen látni kell. És végül is jól döntöttünk, nem okozott csalódást. A sorban állás és átvizsgálás itt is brutálisan hosszadalmas volt, de erre számítottunk is. Az embernek kb. a fél napját rá kell szánnia, ha el akar jutni a kis szigetre a szoborhoz. A kilátás káprázatos róla és a koronába is megérte felmenni, nagyon érdekes.

Miután visszaérkeztünk a komppal Manhattanba a nap hátralevő részét a pénzügyi negyedben töltöttük. A Wall Street, a tőzsde épülete a 9/11-es emlékpark mind csak pár utcára vannak egymástól, a férjem alig  győzte a képeket készíteni. Itt tényleg érezni lehet a pénzt a levegőben, miközben elegáns öltönyös üzletemberek százai siklanak át a turisták tömegei között.

Elérkezett az utolsó előtti nap. Szerettünk volna lenyugodni és lazítani egy kicsit az egy héten át tartó intenzív városnézés után. Erre tökéletes lehetőséget biztosított számunkra Coney Island, a New York-iak egyik tengerparti sétánya. Ez a hely olyan tágas és annyira más mint a nyüzsgő városi utcák. Megnyugtató volt mezítláb sétálgatni a forró homokban, hallgatni az óceán hullámait és hamburgert enni a szikrázó napsütésben. Segített abban, hogy újra végiggondoljuk és értékeljük magunkban az elmúlt egy hét történéseit.

Nehéz szívvel hagytuk el másnap brooklyni szállásunkat. A hazafelé tartó repülőút meglepően zökkenőmentesen zajlott, a reptéri vizsgálatokon is gyorsan átjutottunk. Éjszaka indultunk, ezért a hazaút nagy részét sikerült átaludnunk egészen Párizsig, ahol már újra a hamisítatlan európai hangulat fogadott minket.

Az időeltolódás eléggé megviselő volt számunkra, főleg a visszautazás során. Még napokig azt se tudtuk, hogy milyen bolygón vagyunk. El kellett telnie egy jó hétnek míg szellemileg és fizikailag is visszarázódtunk a itthoni létbe.

Nagyon szívünkhöz nőtt a “New York életérzés”. Bár sok mindent még így se láttunk, még nem éltünk át, de ez csak arra ösztönöz bennünket, hogy újra eljussunk erre a varázslatos helyre. És biztos vagyok benne, hogy el is fogunk. Hiszen szívünk egy részét otthagytuk azért, hogy mindig arra emlékeztessen minket, hogy érdemes nap mint nap felkelni és küzdeni álmainkért.

Képek és írás: Krénn Diánna

Tags: , , , ,

A Central Park West Történelmi Negyedben, a park nyugati oldalán, a híres Dakota-háztól három utcányira található egy szintén ikonikus épület, a San Remo ház (The San Remo). A luxus apartman ház kettős tornya gyakran szerepel a Central Parkban készített fotókon és számtalan filmben, mivel elegáns sziluettje tökéletes háttere a parknak.

A San Remo azonban ennél többet jelent nekünk, magyaroknak. Az 1931-ben átadott Beaux-Arts stílusú épületet a magyar származású Emery Roth tervezte. Róth Imre nélkül New York City jóval szegényebb lenne ikonikus épületekben. (Róth Imre életéről ITT olvashattok bővebben.)

A San Remo-t a 18. emelet magasságában felhúzott két, 10 emeletes ikertornya teszi különlegessé, azonban ezek az athéni Lüszikratész-emlékmű hatására készült tornyok nem csupán esztétikai funkcióval rendelkeznek. A “görög ikertemplomok” foglalják magukban az épület két hatalmas víztárolóját. Roth csodálatos módon olvasztotta egybe a funkciót az esztétikus megjelenéssel.

Ugyan a San Remo ház alkotója az esztétikumra fektette a legnagyobb hangsúlyt, a ház különleges funkcionális elemekkel is rendelkezik, mint például az ablakok, melyek egyedi tervezése hozzájárul a lakások energiatakarékosságához. Az épület ikertornyos megoldása önmagában is több fényt enged nemcsak a lakásokba, de jobb fény- és levegőelosztást biztosít a környékbeli házak és a járda részére.

Jól ismert tény, hogy egyes New York-i épületek, funkciójukból és státuszukból kifolyólag saját irányítószámot kaptak, azonban nagyon kevés épület mondhatja el magáról, hogy két címmel rendelkezik. A San Remo ház az egyikük. 145 Central Park West a déli, 146 Central Park West az északi oldal címe.

A két torony külön előcsarnokkal és liftrendszerrel rendelkezik, azonban a közhiedelemmel ellentétben nem egypetéjű ikrek. A lakosztályok mérete és elrendezése is különböző. A déli torony mindig előnyösebb helyzetben volt, mivel innen szebb a kilátás Midtown Manhattanra. Itt nagyobb és fényűzőbb lakosztályokat alakítottak ki.

A San Remo az óvilági arisztokráciának épült hatalmas, luxuslakosztályokkal, azonban az átadás utáni évben, a nagy gazdasági világválságot elindító tőzsdekrach hatására az épület egyharmada üresen tátongott. A megoldás a kétemeletes apartmanok felosztása volt. A déli toronyban található kétemeletes apartman kivételével valamennyi nagy méretű lakosztályt felosztották, abban reménykedve, hogy a kisebb lakásokat könnyebb lesz értékesíteni. A San Remo-ban a felosztás óta 136 lakás található.

A világválság idején a San Remo csődbe jutott és 25 ezer dollár készpénzért adták el. Hogy jobban lássuk az értékbéli növekedést, napjainkban 25 dollárért egy kamrát sem vásárolhatnánk az épületben. A lakások ára 3 és 25 millió dollár között mozog.

A legdrágább lakosztály továbbra is a két emeletet elfoglaló apartman a déli toronyban. 17 szoba, több terasz és 360 fokos kilátás mindkét emeletről. Igazi álomlakosztály, melyet hosszú ideig Demi Moore tudhatott magáénak. A lakosztály jelenleg egy ismeretlen tröszt tulajdonában áll.

S kik a legendás San Remo ház volt és jelenlegi lakói? A tőzsde és a pénzvilág ismeretlen nagyjai mellett az ismert hírességek listája is hosszú.

Steve Jobs, Barry Manilow, Stephen Sondheim, Tiger Woods, Steven Spielberg, Donna Karan, Glenn Close, Dustin Hoffman, Steve Martin, Bruce Willis, Diane Keaton, Steve Martin, Jennifer Rush, Dodi Fayed és Rita Hayworth valamennyien a San Remo egy-egy lakosztályát mondhatták magukénak.

Az északi torony penthouse lakosztályát Steve Jobs vásárolta meg és újította fel, de soha nem lakott az épületben. Tőle Bono vásárolta meg a lakosztályt. Az egyetlen híresség, akit a lakóbizottság valaha is elutasított, Madonna volt, még 1985-ben, pontosan egy hónappal a Palyboy-béli fotósorozata után. Diane Keaton volt az egyetlen testületi tag, aki mellette szavazott.

Képek: Tinkmara és Google

Tags: , , , , , , ,

Zsuzsi fantasztikus beszámolót készített manhattani látogatásukról. Napokra lebontott, térképpel, megtett távolsággal ellátott, remek képekkel tűzdelt leírás, amely mögött rengeteg munka van. A hét különálló séta leírását megtaláljátok a linken át. Szeretettel javaslom mindenkinek, aki éppen New Yorkba készül és természetesen mindenkinek, aki nosztalgiázni szeretne. Nagyon szépen köszönjük! link

Tags: , , , ,

Kedves Kata! Ezekkel a képekkel szeretném megköszönni Neked azt a rengeteg segítséget, amit a blogodon keresztül kaptam Tőled New York-i utunkhoz.

Praktikus tanácsaiddal és írásaiddal nagyban hozzájárultál ahhoz, hogy ez az utazás valóban olyan fantasztikus lett, mint ahogy azt vártuk! Tanácsaidat követve próbáltuk összeállítani a programunkat, hogy a nyolc nap alatt eljussunk minél több helyre, de mégis legyen időnk néha kicsit megállni és “New York-inak” lenni.

Így aztán végigsétáltunk a Brooklyn hídon, hogy a Brooklyn Bridge parkban ülve megcsodálhassuk Manhattan sziluettjét. Mókusokat etettünk, fűben ülve ebédeltünk és argentin tangót tanultunk a Central Parkban.

 

Ebédeltünk az elragadó West Willage-ben (megállva a Perry Street 66- nál), kimetróztunk Coney Island-ra, hömpölyögtünk a tömeggel a Times Square-en. Megpihentünk a tündéri Bryant Parkban, végigsétáltunk a High Line-on, ami tényleg fantasztikus.

 

Utaztunk a Staten Island Ferry-n, hogy megcsodálhassuk a Szabadság-szobrot, megemlékeztünk az áldozatokról a 9/11 emlékhelynél, leültünk egy kicsit a New York Library-ban. Megnéztük a legszebb vasútállomást (tényleg lenyűgöző!) gyönyörködtünk a naplementében a Hudson-nál és még nagyon sokáig sorolhatnám.

 

 

Nyolc napot töltöttünk ott, de a szívünk egy részét ott hagytuk. Még egyszer KÖSZÖNÖM NEKED:

Zsuzsa és családja Győrből

38013754_1063671247133733_7589661022571462656_n

Tags: , , ,

« Older entries § Newer entries »