Downtown

You are currently browsing the archive for the Downtown category.

New York City ismét új parkkal gazdagodott (a városban több mint 1700 park található). Nagy várakozás előzte meg a pénteken megnyílt innovatív, sziget-parkot, mely a Little Island nevet viseli. A Kicsi Sziget a Hudson folyón épült, a Meatpacking District és Chelsea között, a volt 54-es és 55-ös kikötő maradványaira, melyek annak idején a dicsőséges Cunard Gőzhajózási Társaság hajóit szolgálták. Az 54-es kikötőből indult a Lusitania és ide futott be a Titanic túlélőivel a Carpathia.

Az öt éven át épülő Little Island a bátor és újító mérnöki munkának köszönheti létrejöttét. A park egy vízben úszó falevélre emlékeztet. 280 egyedi formájú pillérre épült, melyek tetején 132 beton “tulipán” hordozza a park különböző magasságú területeit. A Little Island megálmodója ugyanaz a Thomas Heatherwick, aki a Hudson Yards területén található Vessel látványtervezője volt.

A Little Island minden igényt kielégít. A természet kedvelőinek a park területén 66 ezer virágot ültettek 350 fajból, valamint 114 fát, melyek közül több, 18 méteresre nő. A Little Island inkább hasonlít egy angolkertre, mint hagyományos közparkra. Legmagasabb pontjáról, a The Hill-ről gyönyörű, 360 fokos kilátás nyílik Manhattanre és a Hudson folyóra.

A The Glade, a park lejtős tisztása, ahol a fűben ülve magunkba szívhatjuk a nyári napsugarakat. A The Play Ground a park központi plázája, étel és ital kioszkokkal, ülőhelyekkel.

A parknak 687 férőhelyes amfiteátrum is van (The Amph), ahol kulturális előadásokat tartanak és innen lehet legjobban gyönyörködni a lemenő nap sugaraiban. A legtöbb előadás ingyenes vagy olcsó lesz, a gyerekeknek pedig külön, kreatív programokat is szerveznek.

A 2,4 holdas, 260 millió dolláros költségvetésű Little Island, Barry Diller mogulnak, a Furstenberg Családi Alapítvány vezetőjének ajándéka New York város lakói számára. “A Little Island a meglepetések szigete. A betondzsungelből hirtelen egy lélegző ökoszisztémába lépsz, ahol pihenhetsz, zenét hallgathatsz és gyönyörködhetsz a város látványában.”

A park ingyenes, naponta reggel 6 és éjjel 1 között tart nyitva. Szeptember 30-ig, dél és este 8 óra között korlátozzák a belépők számát, így előzetes helyfoglalás szükséges.

📍: Pier 55 at Hudson River Park Hudson River Greenway, NY 10014
🌐: https://littleisland.org/timed-entry-reservations

Képek: IG | ibrox.7, carlis.nyc, mividaen.nyc, brittanyeliza.photo, thewayiseenyc1, discover.n.y.c, melliekr, imjonathanclarke, emilymccahthy, joethommas

Tags: , , , , , ,

A Plus Pool projekt már régóta tervben volt, de New York City Városfejlesztési Osztálya csak most adta rá véglegesen az áldását. Még leírni is furcsa, de hamarosan úszhatunk az East River-ben. Ha minden a tervek szerint alakul – összejön a 25 millió dolláros költségvetés -, 2 év múlva olimpiai medence méretű (50X50 m), lebegő úszómedence épül az East River-en, nem messze a Manhattan Bridge manhattani hídfőjétől, a Lower East Side-on.

Az ötlet nem új. Az ipari fejlődéssel és a hajózás fellendülésével járó vízszennyezés előtt, a New York-iak számára teljesen természetes volt, hogy bármikor megmártózhattak az East River vagy a Hudson vizében. 1890-ben 15, pontonra épült úszómedence lebegett a Hudson-on és az East River-en. 1911-ben 2 millió New York-i használta ezeket a közuszodákat.

A környezetszennyezés azonban véget vetett a természetes vízben való úszkálásnak. Helyette masszív, fedett és nyílt uszodák épültek a City öt kerületében.

A folyóban való úszás vágya azonban újra és újra feléledt New Yorkban. 1999-ben felépült a Floating Pool Lady nevű lebegő uszoda a Brooklyn Bridge Parkban, melynek hatalmas sikere és forgalma (50 ezer látogató egy nyáron) volt. Miután lejárt az ideje a Brooklyn Bridge Parkban, a Bronxba költözött és Barretto Point Pool névre keresztelték.

Egy valami azonban hiányzott belőle. A folyóvíz élménye. Azonban 2011-ben, a Kickstarter-en megjelent egy új projekt, a Plus Pool (+Pool), mely azonnal nagy érdeklődést váltott ki és 2013-ban a Time Magazin az év 25 Legjobb Innovációja közé választotta.

A +Pool ötlete fiatal New York-i mérnökök egy csoportjától származik, akik tervbe vették, hogy megvalósítják a legális és biztonságos folyóban úszás élményét a New York-iak és a turisták számára. A +Pool medence lelke egy bonyolult szűrőrendszer, mely naponta több mint 2 millió liter folyóvizet tisztít meg. Az ötletet sokan a High Line-hoz hasonlítják. Elsőre azt is kinevették, felesleges pénzkidobásnak tartották és 20 év kellett a megvalósításhoz. Ma New York City egyik leglátogatottabb nevezetessége.

A Plus Pool megálmodói a város pozitív visszajelzése után egy plusz jel alakú, lebegő fényszobrot helyeztek el az East River-en, a Seaport District 17-es kikötőjében. A Plus Pool Light elnevezésű alkotás nem csupán a projektet reklámozza, de egyben aktívan részt vesz a környezetszennyezés elleni harcban is. A szoborra érzékelőket szereltek, melyek a folyóvíz minőségét figyelik. A fényalgoritmust a Columbia Egyetem technikusai dolgozták ki. A szobor fényei a vízminőségnek megfelelően változnak. A kékeszöld fény jó vízminőséget jelez, a rózsaszín szennyezett vizet.

A képeken a látványtervek, illetve a fényszobor látható. Az alkotók nem titkolt terve, hogy siker esetén több medence is épülhetne.

Forrás és képek: +Pool IG

Tags: , , , , , , , ,

Vicsek Viktor fény és fényvetítés művész Szerbiában született, de életének legnagyobb részét Budapesten töltötte. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán tanult. Cégével, a Limelight-tal színházi projekciókat, interaktív tánc bemutatókat, 3D fénykivetítéseket terveznek és kiviteleznek.

Egyik legsikeresebb alkotása, a Talking Heads (Beszélő Fejek) bejárta a világ legnagyobb vizuális kiállításait Tokiótól Finnországig.

A Beszélő Fejek februárban a Downtown Alliance meghívására New Yorkba érkezett és a Financial District-ben került kiállításra (85 Broad Street). A Talking Heads két, 6 és fél méteres fejből áll, melyeken 4000 LED lámpa világít. A dinamikus szobor kompozícióban a fejek a lámpák felvillanásával kommunikálnak. Arckifejezésük a mondanivalóval együtt változik, érzelmeket fejez ki. A különleges alkotás március 21-ig látható Downtown Manhattanban.

Fotó: Karika Hajnalka

Tags: , , , , , ,

1. Nevek a bronz korlátokon

A hivatalos nevén National September 11 Memorial & Museum (Nemzeti Szeptember 11. Emlékhely és Múzeum) 2011-ben nyílt, a tragédia 10. évfordulóján.

Az emlékpark legmegrázóbb eleme az ikertornyok helyén található két hatalmas medence a vízesésekkel. A Reflecting Pools (Elmélkedő Medencék) a tornyokhoz hasonlóan a North Pool (Északi Medence az Északi Torony helyén) és South Pool (Déli Medence a Déli Torony helyén) nevet viselik. A vízesések a mélységes űrt jelképezik, melyet a tornyok hagytak maguk után. A fém medencék bronz korlátjába vésték 9/11 valamennyi áldozatának nevét, összesen 2983-at.

A World Trade Center-nél 2753-an hunytak el. Az American Airlines Flight 77-es járatán, mely a Pentagon épületébe csapódott, 184 áldozat volt. A United Airlines Flight 93 Shanksville (Pennsylvania) közelében zuhant le, miután az utasok visszavették a gépet az eltérítőktől. Ezen a gépen 40 áldozat volt. A korlátokon helyet kapott még 6 név, az 1993. február 26-i World Trade Center-t ért bombatámadás áldozataié is.

A neveket nem ábécés rendbe helyezték. Ennél mélyebb értelmet kerestek az emlékhely megálmodói. A nevek egymás mellett kapcsolatokat jelképeznek. Barátságok, szerelmek, családok, kollégák. Együtt éltek, együtt dolgoztak, együtt haltak. A nevek elhelyezése előtt az alkotók beszéltek a családokkal, ismerősökkel, akik kérhették, hogy például melyik munkatársuk mellé kerüljön a család halottjának neve. Ezt a 9/11 Múzeum honlapján is jelezték a nevek mellett.

Északi Medence korlátján:
Északi Torony halottai
Flight 11 utasai
1993-as bombatámadás áldozatai

Déli Medence korlátján:
Déli Torony halottai
Készenléti egységek áldozatai (tűzoltók, rendőrök, mentősök)
Flight 77 és Flight 93 utasai
Pentagon munkatársai

2. Észak-Amerika legnagyobb mesterséges vízesései

A két hatalmas vízesés a 9/11 Emlékhely szíve, Michael Arad építész alkotása, a Reflecting Absence (kb. Elmélkedő Hiány) nevet kapta. A két vízesés alapterülete nem egyezik meg pontosan az ikertornyok alapterületével, elhelyezkedésük azonban igen. A tornyok 65×65 m alapterületűek voltak, míg a vízesések 53X53 m alapterületűek.

A medencék fekete gránit falán percenként 98 ezer liter víz zubog le 9 méteres mélységbe. Az újrahasznosított, úszómedencékhez hasonló eljárással kezelt vizet 16 pumpa tartja mozgásban. Télen az egész rendszert melegítik, hogy a vízesés soha ne álljon le. Az medencék teljes víztartalma 22 perc alatt folyik le, miközben a víz különleges szűrőrendszeren halad át, mely kiszűri az esetleges pénzérméket, amelyeket néhány látogató a kérés ellenére is behajít a vízesésbe.

A vízesés alkotói eleinte aggódtak, hogy a zubogó víz túl hangos lesz a parkban, azonban az első tesztek, melyekre meghívták az elhunytak családtagjait is, elsöprő reakciót váltottak ki a résztvevőkből. A robajló víz ugyan hangos, azonban a vizuális élménnyel párosítva kivételes élmény. Magasztos, megnyugtató és felkavaró egyszerre. A lezúduló víz elnyomja a város zaját és egyfajta burokkal veszi körül a medence mellett állókat. Megszűnik a tér és az idő, a tragédia szinte kézzel tapintható. Sok látogató érzékelni véli az elhunytak lelkét, egyfajta kollektív jelenlétet. 2700 lélek, akiket hirtelen és drámai módon ragadott el a halál.

A 9/11 Múzeum látogatása ellenére, ahol kézzel fogható emlékeket is lehet látni, sok látogató a vízesések hangját, a medencék mellett töltött idő élményét hordozza magában hosszú ideig.

3. A Túlélő Fa története

A kínai körtefát 1970-ben ültették el a Világkereskedelmi Központ területén, az ikertornyok közelében. Csupán csak egy volt a többi díszfa közül, azonban szeptember 11-én minden megváltozott körülötte. A leomló épületek maguk alá temették, ágai letörtek, megégtek. Csak októberben találtak rá az eltakarításban részt vevő munkások. Az egyetlen életben maradt, romok alól kikandikáló ágán apró, frissen zöldellő levelek voltak. Fák nem szoktak új levelet hozni októberben. A fa így jelezte, hogy élni akar. A munkavezető értesítette a New York City Park és Városfejlesztési Osztály munkatársait, akik úgy döntöttek, hogy esélyt adnak a fának. Rehabilitációra vitték a Bronx-ban található kertészetükbe. Ő volt az utolsó, aki élve hagyta el a tragédia helyszínét.

A fa gyógyításával Richie Cabo-t, az Arthur Ross Faiskola kertészét bízták meg, aki eleinte nem volt biztos benne, hogy a fa erőre kap. A következő tavasszal azonban még több levelet hozott és egy gerlepár fészket rakott a friss lombkoronában. Az elkövetkező 6 évben a fa egyre erősebb lett, új ágakat növesztett, de nem virágzott egyetlen egyszer sem.

2007-ben az Emlékpark látványtervezőinek eszébe jutott a fa és eldöntötték, hogy helyet kap az új parkban. 2010 augusztusában még a Bronx-ban volt, amikor egy nagyobb vihar gyökerestül kitépte a földből. A kertészek ismét elültették és a fa azonnal helyrejött, nem adta fel.

A Túlélő Fa 2010 decemberében hazatért a World Trade Centerbe. A törzsén és az ágain jól láthatóak a szeptember 11-én szerzett sebek. A 9/11 előtti részek göcsörtösek, rücskösek, míg az új ágak simák. A fa is annak a napnak a borzalmairól mesél, de egyben a gyógyulásról és a túlélésről is. A sebek, a zúzódások mindig ott lesznek, de az élni akarás győzedelmeskedik.

2011 tavaszán, az első tavaszon újra otthon a WTC-ben, megtörtént a csoda. 10 évvel a tragédia után, a Túlélő Fa ismét virágba borult.

2013. szeptember 11-én pedig újabb tradíció született. A Túlélő Fa Palánta Program keretén belül minden évben három olyan közösség kap magoncot a fáról, amely különösen nagy tragédián esett át és szüksége van az újrakezdés, a túlélés szimbólumára.

Túlélő Fa palántát kapott többek között:
🔹️Boston – a maratonon történt bombatámadás emlékére (2013)
🔹️Far Rockaway, Queens – amely hatalmas károkat szenvedett a Sandy hurrikán idején (2013)
🔹️Newtown, Connecticut – ahol 20 kisgyermek és 6 felnőtt vesztette életét egy iskolai lövöldözés során (2015)
🔹️Madrid – a 2004-es terrortámadás emlékére (2015)
🔹️Orlando, Florida – a Pulse Nightclub 49 áldozatának emlékére (2016)
🔹️Párizs – a terrortámadások emlékére (2016)
🔹️Manchester – az Ariana Grande koncerten elhunytak emlékére (2017)
🔹️Haiti – a Matthew hurrikán után (2017)
🔹️Puerto Rico – a Maria hurrikán után (2018)
🔹️London – a Grenfell Tower tűz emlékére (2018)
🔹️Las Vegas, Nevada – az 58 halálos áldozattal járó, szabadtéri koncerten történt lövöldözés emlékére (2019)
🔹️Görögország – a tragikus erdőtüzek emlékére (2019)

4. A 9/11 Emlékpark fái

A fák nagyon fontos vizuális és lelki szerepet játszanak a 9/11 Emlékparkban. Nyugalmat árasztanak, vigaszt nyújtanak, az élet körforgását jelképezik, a megújulás bizonyosságát hordozzák.

A Túlélő Fa mellett további 412 fát (egész kis erdőt) telepítettek a park területére. Valamennyi amerikai mocsári fehér tölgy. A fákat úgy helyezték el, hogy mire elérik a teljes magasságukat, 18 métert, a fák koronája teljesen összeér, védelmező, gótikus boltívre emlékeztetve. Az égboltot csak a medencék fölött lehet látni majd.

New York City fáinak nagyon ellenállónak kell lennie. Ki kell bírniuk a nyári nagy meleget, a betonépületek által éjjel kibocsátott hőséget, a légszennyezést, télen az extrém hideget, hurrikánokat. A választás a mocsári fehér tölgyre/quercus bicolor-ra esett, mert jól bírja a hőmérséklet és nedvesség ingadozást, károkozó rezisztens, erős szélben is rugalmasan hajlik, elviseli az átültetéssel járó stresszt és nem utolsó sorban impozáns megjelenésű. Nyáron levelei sötétzöldek, ősszel aranybarna színt öltenek, melybe egy csepp rózsaszínes árnyalat is keveredik. Lombkoronája kerek, tömött.

A fák legtöbbje a New Jersey-ben található Bartlett Tree Experts faiskolában nevelkedett 5 éven keresztül és 2011-ben kezdték őket áttelepíteni az Emlékparkba. Néhány tölgy Pennsylvaniából és Washington D.C-ből érkezett, az ottani áldozatok emlékére. A fák egy fajból származnak, ettől függetlenül mindegyik egyedi, emlékeztetve a 2983 áldozat megismételhetetlen életére.

Valamennyi fa gyökerének közelébe apró regisztereket helyeztek, melyek állandó jelentést küldenek a fa egészségi állapotáról, a talaj víz és tápanyagszintjéről, így ha szükséges, a kertészek azonnal közbeléphetnek. A parkban az esővíz csatornákat úgy tervezték, hogy a fák gyökeréhez vezessék a vizet. A föld alatt külön csőrendszer fut, amely levegőt juttat a gyökerekhez. A kertészek mindent megtesznek, hogy ezek a fák teljes szépségükben fogadják a látogatókat.

5. Boldog Születésnapot!

2001. szeptember 11-én 2977 ember élete drámai hirtelenséggel szakadt meg. 1109 áldozatot (2019-es adat) továbbra sem azonosítottak. Számukra és szeretteik számára a World Trade Center a végső nyughely. Talán ezért is érzik sokan a lelkek jelenlétét, míg mások mélységes szomorúságot tapasztalnak a helyszínen, annak ellenére, hogy már 19 év eltelt a tragédia óta. 1109 család számára a mai napig a Világkereskedelmi Központ a szeretteik temetője. Ezért különösen is fontos, hogy a látogatók legyenek tekintettel az Emlékpark látogatási kultúrájára.

Bizonyára az is feltűnt, hogy az Emlékparkban és környékén nem látjuk a City-ben jól megszokott utcai énekeseket, zenészeket. Kegyeleti okokból csak külön engedéllyel lehet a WTC környékén szórakoztató tevékenységet folytatni.

Az Emlékpark vezetőségének legfontosabb törekvése az áldozatok emlékének ápolása. Ennek egyik eleme a születésnapok ünneplése. A tradíció 2013-ban kezdődött. A születésnapos nevéhez egy szál fehér rózsa kerül kora reggel. A nap folyamán az Emlékpark munkatársai többször is ellenőrzik, hogy a virág a helyén van-e, illetve újat helyeznek el, ha esetleg valaki eltávolította a virágot. Átlagosan napi 8 születésnapot ünnepelnek az Emlékparkban. Szeptember 11-én 6 áldozat ünnepelte születésnapját.

A virágokat a TriBeCa negyedben található virágbolt, a Flora Tech tulajdonosa, Michael Collarone adományozza az Emlékparknak. A születésnapi rózsák közelebb hozzák, emberibbé teszik az áldozatokat.

A neveket tartalmazó bronz korlátot hőmérséklet szabályozó rendszerrel szerelték fel, hogy nyáron elkerüljék az égési sérüléseket a fém túlhevülése miatt, télen az esetleges kisebb fagysérüléseket. A korlátot, a neveket valamennyi évszakban kényelmesen meg lehet érinteni.

6. A 9/11 Emlék Tisztás

9/11 felfoghatatlan rombolást hagyott maga után. A tüzek több mint 100 napig égtek. A mentő és eltakarítási munkálatokban több ezren vettek részt 9 hónapon keresztül. Két millió tonna (!) összeroncsolt fémet, betont, törmeléket távolítottak el embertelen körülmények között. Egyetlen cél lebegett a szemük előtt: az újjáépítés.

Áldozatukat szenvedés követte. A mérgező füst- és porfelhő néhány éven belül több ezer rákos megbetegedéshez és krónikus légzőszervi, emésztőrendszeri, bőr, immunrendszeri és egyéb betegséghez vezetett. A veszélynek azonban nem csupán a mentési és eltakarítási munkálatokban közvetlen résztvevők voltak kitéve, de mindenki, aki Lower Manhattan-ban, a Canal Street-től délre élt, dolgozott 2001. szeptember 11. és 2002. május 30-a között. Lakók, irodai, bolti alkalmazottak, iskolások, pedagógusok.

A krónikus állapottal, rákos betegséggel jelenleg is küzdők és szeretteik számára 2001. szeptember 11. sosem ért véget. Az ő tiszteletükre, emlékükre született a 9/11 Memorial Glade (9/11 Emlék Tisztás).

A tisztás a Túlélő Fa közelében, attól nyugatra található. Középen gyalogösvény halad, melyet 6 hatalmas kő monolit övez. A kövekbe repedéseket véstek. A járatokba olvasztott fémet töltöttek, melyet a World Trade Center acél maradványából olvasztottak. A mintázat azt jelképezi, ahogy szeptember 11. továbbra is átszövi a 9/11 betegséggel küzdők életét. Az emlék köveken is sokan hagynak képeket, virágokat, szeretteik emlékére.

A tisztás azon a ponton található, ahol annak idején a fő rámpát felállították. Ezen keresztül szállították a roncsokat a teherautókhoz, a munkások és az áldozatok családtagjai is ezen keresztül közelítették meg a Ground Zero-t. Az emlékművet 2019. április 6-án adták át, a hivatalos eltakarítási munkálatok befejezésének 17. évfordulóján.

2019-es adatok alapján több mint 2 ezren hunytak el 9/11 okozta betegségben. Kb. 400 ezren voltak kitéve a mérgező anyagoknak hónapokon keresztül. A tragédia utóhatásának súlyosságát az fejezi ki a legjobban, hogy a 9/11 betegségben szenvedők segítésére felállított alapot 2092-ig meghosszabbították.

Képek: grimace_586, Ashley Hunt

Tags: , , , ,

Kormányzói segítséggel idén is megrendezésre kerül a Tribute in Light, a Fényemlékmű szeptember 11-én.

Múlt csütörtökön járványügyi kockázatra hivatkozva a Fényemlékmű rendezője, a 9/11 Múzeum bejelentette, hogy ebben az évben elmarad azinstalláció. A hír sokkolta a City lakosait.

A Tribute of Light a legerőteljesebb 9/11 emlékmű. A magasztos, kék iker sugarak szeptember 11-én, naplemente után jelennek meg Manhattan egén és másnap hajnalban, a felkelő nappal fokozatosan halványulnak el. A fénysugarak a megsemmisült Világkereskedelmi Központ ikertornyait szimbolizálják és hat hónappal a tragédia után, 2002. márciusában gyúltak fel először.

Cuomo kormányzó szombaton közbelépett és a következőket nyilatkozta mindannyiunk nevében: “New York Állam felügyeletet és egészségügyi szakembereket biztosít a 9/11 Múzeum számára, hogy biztonságosan fel tudják állítani az emlékművet. A Fényemlékmű féltő gonddal őrzött tradíció. A fénysugarak a reményt, kitartást és ígéret jelképei. Tökéletes vizuális reprezentációi a New York Tough (New York Erős) eszméjének. 2020-ben szükségünk van erre, jobban mint valaha. A vírus olyan sokat és olyan sokakat elvett tőlünk. Ennek a hagyománynak nem szabad megszakadnia.” #NeverForget #SosemFelejtünk

Kép: myfotophun, Josh Ketcham

A biciklis közlekedés New York City-ben már a Covid-19 előtt is reneszánszát élte. A járvány kezdete óta viszont még nagyobb szükség van az alternatív közlekedési lehetőségekre. A városvezetés máris felszabadított 65 km útszakaszt a gyalogosok és a kerékpárosok számára, azonban építész- és közlekedési mérnökök egy csoportja úgy gondolja, hogy ennél jóval többre lesz szükség ahhoz, hogy a forgalmas New York City meg tudjon felelni a megnövekedett igényeknek. Valószínű, hogy a tömegközlekedés soha nem lesz már a régi. A felmérések azt mutatják, hogy sokan választanak alternatív közlekedési módokat.

A mérnökök a napokban hozták nyilvánosságra annak a három gyalogos-biciklis, úgynevezett szalaghídnak a tervét, melyek Manhattant kötnék össze a környező kerületekkel.

Az első híd, a Queens Ribbon, Long Island City-t kötné össze Midtown Manhattannal a Roosevelt Island-en található Cornell Campus érintésével.
A második híd a Brooklyn Bridge Parkot a Financial District-tel, míg a harmadik híd New Jersey-t Midtown Manhattannal, West Chelsea-vel és a Tribeca negyeddel kötné össze.

A hidak 6 méter szélesek, 3 m széles gyalogos és 2 x 1,5 méteres biciklis sávval rendelkeznek.
Naponta átlagosan 20 ezer ember mozgatására alkalmasak, mely nagyjából 60 teljes metrószerelvénynek felel meg.

A hidakat minimalista dizájnnal tervezték, a lehető legkevesebb vizuális impaktussal. A felfüggesztő kábelek 91 m magas, 60 m széles háromszög alakú tornyokban futnak össze, melyek futurisztikus hatást kölcsönöznek a hidaknak.

Egy-egy híd felépítése 100 millió dollárba kerülne, mely fele a High Line építési költségének és apró töredéke egy új metróvonal kialakításának.

Természetesen ezek még csak tervek, melyeknek rengeteg engedélyezési procedúrán, többek között a City Látványtervezési és Környezetvédelmi Hivatalának protokollján is át kell esniük.

“Keskeny, könnyű kis szalagok a folyók és a város felett. – jellemezte a tervező cég a hidakat – A hídjaink teljes kapacitással üzemelnek. Próbáljunk kényelmesen átmenni a Brooklyn hídon. Képtelenség. 1909 óta nem épült híd, mely Manhattan szívébe vezetne, ami egyszerűen elképesztő. A Queensboro Bridge volt az utolsó. Nagyot kell álmodni! A hidak 10 év alatt elkészülhetnek. A Covid-19 ébresztőt fújt a City-nek.”

A tervezők reménykednek benne, hogy a City és New York állam vezetése támogatnia fogja a tervet, mely az első körben nagy sikert aratott.

Tags: , , , , , , , ,

A West Village-ben található Perry Street neve szorosan összefonódott Carrie Bradshaw történetével, arra azonban kevesen emlékeznek, hogy a Sex and the City Tv sorozatban főhősünk négy különböző apartmanban lakott.

Az első évad első 11 epizódjában a Madison Avenue-n, egy kávéház felett volt a lakása.

Az első évad utolsó epizódjában jelent meg először, csupán egyetlen jelenet erejéig, egy csinos, zöld ajtós townhouse, mely a valóságban a 62. utcában állt. A múlt időt azért használjuk, mert a való élet mindig tartogat meglepetést.

A műemlék jellegű ház tulajdonosa az erdélyi magyar származású Bartha doktor és neje volt. A kettejük válási tortúrája után Bartha úr elvesztette a talajt a lába alól és egy sikertelen öngyilkossági kísérlet közben felrobbantotta az egész házat. A townhouse helyén nemrégiben adtak át egy újonnan felhúzott, modern épületet. (Erről az új épületről még hamarosan beszélünk.)

A második évad 14. epizódjában költözött a Carrie apartmanja a West Village-be, először a Perry Street 64-es szám alá.

Talán azért választották ezt a házat, mert a kapu szintén zöld volt, azonban a harmadik évad első epizódjában a rendező úgy döntött, hogy két házzal lejjebb, a jóval masszívabb lépcsősorral, korláttal és kapuval rendelkező 66 Perry Street lesz Carrie apartmanja.

A brownstone ettől az epizódtól kezdve szerves része lett a történetnek, szereplő szintre emelkedett és máig ezt tartják számon a sorozat rajongói, mint az “egyetlen” Carrie Bradshaw házat.

A 66 Perry Street-re a Tv sorozatból úgy emlékezünk, mint Carrie kényelmes, barátságos, 1 hálószobás zuga, ahol minden részlet egyszerű, kivéve a gardróbszekrényt. A valóságban a 64 Perry Street távolról sem egyszerű és puritán.

Az 1899-ben épült 3 emeletes. 1 családos apartmanházban 5 hálószoba és 3 fürdőszoba található. Az apartman különlegessége, hogy az építése óta szinte semmit sem változtattak benne. Mikor belépünk, mintha időutazásra indulnánk. Az eredeti halszálkás parkettán lépkedünk, a ház 6 működő kandallójának párkánya márványból készült, a díszlécek aranyozottak. A belmagasság 3 és fél méter. Az apartmanhoz helyes hátsókert is tartozik.

Az építése óta csak három család lakott benne. Utoljára 2013-ban talált új tulajdonosra, 13 millió dollárért.

Tags: , , , , , , , ,

Vajon melyik kedvencünk szerepelt a legtöbb romantikus filmben? Julia Roberts? Meg Ryan? Esetleg Sandra Bullock? Nem talált! A válasz: New York City, azon belül is, Manhattan. Annak ellenére, hogy a város nagyon is a földön jár, New York City a romantikus lelkek egyik kedvenc célállomása. Kétség kívül a legfotogénebb, legromantikusabb amerikai város. Ez a mindössze 87,5 km²-es sziget több filmnek adott helyszínt, mind az összes többi amerikai város együttvéve.

“When I’m in New York, I just want to walk down the street and feel this thing, like I’m in a movie.” New Yorkban sétálva valóban úgy érezzük, mintha egy hollywoodi film díszletébe cseppentünk volna. Akármerre járunk, minden sarok, utca és épület egy-egy film jelenetét idézi fel.

Íme tíz a legromantikusabb manhattani film helyszínek közül és egyben felidézzük az itt játszódó legismertebb rom-com pillanatokat is.

1. Empire State Building A Midtown Manhattanban, a 34. utca és Fifth Avenue találkozásánál található 103 emeletes felhőkarcoló nemcsak New York City egyik legismertebb épülete, de a romantikus filmek egyik kedvence is.

Sleepless in Seattle/A szerelem hullámhosszán

2. Kat’z Deli A Lower East Side-on található étkezde a pastrami és corned beef rajongók gyülekezőhelye több mint 130 éve, ám igazi világhírnévre Meg Ryan és Billy Crystal híres jelenete emelte.

When Harry Met Sally/Harry és Sally

3. Waldorf Astoria Kétséget kizárólag a világ leglegendásabb szállodáinak egyike volt. Pazar lakosztályaiban királyok, hercegek, elnökök és Hollywood-i sztárok szálltak meg. Sajnos jelenleg átalakítás alatt áll.

Maid in Manhattan/Álmomban már láttalak

4. The Plaza New York City szívében, a Fifth Avenue-n, a Central Park szomszédságában áll egy francia kastély, a Plaza Hotel, mely a luxus és pompa megtestesítője.

Bride Wars/A csajok háborúja

5. Loeb Boathouse Csónak, étterem, Central Park, tó. Ez a négy szó elegendő ahhoz, hogy megértsük, mi is tette a helybéliek és turisták egyik legkedveltebb célponjává a Central Park szívében található csónakház-éttermet.

Sex and the City/Szex és New York

When Harry Met Sally/Harry és Sally

6. New York Public Library A világ legszebb könyvtárainak egyike, az Ötödik Sugárúton, a Bryant Park szomszédságában.

Sex and the City/Szex és New York

7. Cafe Lalo A 83. utca brownstone házai között rejtőzködve, tündér-fényekkel kivilágított fák árnyékában található, a You’ve Got Mail (A szerelem hálójában) című filmből is jól ismert, mára már világhíres kávéház.

You’ve Got Mail/A szerelem hálójában

8. Bethesda Fountain A Central Park legszebb és legnépszerűbb szökőkútja, a Bethesda Fountain, az Angel of the Waters (A Vizek Angyala) szoborral. Az angyalszobor a János Evangéliumára utal, melyben az angyal megáldja a Bethesda tó vizét a gyógyítás erejével. Nyaranta vízinövényeket, liliomokat telepítenek a szökőkútba a 19. századi tradíciót követve.

One Fine Day/Szép kis nap! 

9. Wollmann Rink A korcsolyázás tradicionális New York-i elfoglaltság a hosszú őszi-téli hónapokban. A Wollman Rink-en korcsolyázásnál romantikusabbat el sem lehet képzelni. Miközben rójuk a köröket, nappal körülvesz minket New York sziluettje, este pedig a város fényei.

Serendipity/Szerelem a végzeten

10. The Mall and Literary Walk A sétány a Central Park legnagyobb kertészeti kincse. Négy sornyi védett amerikai szilfa, Észak-Amerika utolsó szilfái övezik. A fák lombkoronája katedrális-szerűen borul a park legszélesebb sétánya fölé. A 400 méter hosszú, nyílegyenes sétány a Central Park egyik legtöbbet fotózott pontja, megannyi film forgatási helyszíne.

Serendipity/Szerelem a végzeten

Maid in Manhattan/Álmomban már láttalak

Ghost Town/Kísértetváros

+ 1 Manhattan Bridge és Brooklyn Bridge Magyarázat sem szükségeltetik hozzá, hogy miért szerepel ez a két ikonikus híd szinte mindegyik New Yorkban játszódó romantikus filmben.

Sex and the City/Szex és New York

Kate and Leopold/Kate és Leopold

Tags: , , , , , ,

A Strabucks Reserve Roastery messze nem az, amit a sarki Starbucks-tól várunk. A csendes, hangulatos félhomály helyett hatalmas, három emeletes, 2100 m2-es (az átlagos Starbucks 167 m2-es alapterületű) luxus kávé- és pörkölőház élményben lesz részünk, ha ellátogatunk a Meatpacking District-ben, a Chelsea Market-től egy saroknyira található mega-Starbucks-ba.

A 2018 decemberében nyílt New York-i pörkölőház a negyedik a világon és a második az Egyesült Államokban, a Strabucks szülővárosa, Seattle után.  Sanghaj és Milánó ugyancsak rendelkezik egy-egy Starbuck Roastery-vel és 2019-ben még kettő nyílik, Tokióban és Chicagóban.

 

A Starbucks Reserve Roastery súlyos diófa ajtaja mögött különleges belső tér várja a látogatókat. A 2100 m2-en két kávéház (Main Bar és Experience Bar), egy koktélbár (igen, ebben a Starbucks-ban alkoholt is felszolgálnak), egy Princi olasz pékség osztozkodik.

A Main Bar a kávéház lelke, ahol a megszokott italokat rendelhetjük. Az  Experience Bar nevének megfelelően kalandra hív. Itt kávé különlegességeket szolgálnak fel, különböző technikákkal elkészítve.

Az Arriviamo Bar az első Starbucks koktélbár Amerikában, mely italkülönlegességekre specializálódott.  A kávé-alkohol keverékeket a sztár mixer, Julia Momose álmodta meg. Az Arriviamo Bar 80 személy befogadására alkalmas és különleges alkalmakra (születésnap, esküvő, stb.) ki is bérelhető.

A két kávézó, a különleges italbár és az illatozó olasz péksütemények ellenére, az üzlet igazi sztárja, a belső teret domináló pörkölő gépezet. A kávébabot frissen szállítják az üzletbe, ahol helyben pörkölik. A frissen pörkölt, illatozó kávé hatalmas silóba kerül, melynek réz testét a kávézó valamennyi pontjáról látni lehet. A baristákhoz a frissen pörkölt kávé csöveken érkezik a tárolóból, melyet a pultoknál őrölnek meg.

 

A pörkölőgép igazi steampunk élmény. A forgó keverőlapátokat szinte órákig lehetne nézni megbabonázottan, a pörkölődő kávé illata pedig mámorító. A pörkölésért Pörkölő Mester a felelős, aki évek óta gyakorolja a mesterséget.

Az itt készült kávét kis csomagolásban helyben meg is vásárolhatjuk, egyéb kávé különlegességekkel egyetemben.

A kávé mellett természetesen a megszokott Starbucks emléktárgyakat is megvehetjük az ajándékbolt részlegben.

A Starbuck Roastery belsőépítésze Liz Muller volt, aki három szintre osztotta a teret a legnagyobb kihasználhatóságra törekedve. A fából készült mennyezet elemek méhkaptár-szerű csoportjai a hatalmas belső tér akusztikáját szabályozzák.

5Az elsődleges felmérések szerint a vendégek négyszer hosszabb ideig tartózkodnak a Roastery-ben, mint egy átlagos Starbucks-ban. Ehhez valószínűleg – különösen télen – a bejáratnál található hatalmas hívogató kandalló hívogató fénye és melege is hozzájárul. Sokan akár órákig is szürcsölgetik a kávéjukat a kényelmes fotelokba süppedve.

 

Cím: 61 9th Avenue, New York, NY 10011 (9. sugárút és 15. utca sarok)

Legközelebbi metróállomás: 14. utca (A, C, E, L)

Képek: designboom és Tinkmara

Tags: , , , , , , ,

Hatalmas elvárásokkal és nagy izgalommal vártuk a New York-i utazást, mivel mindenkitől csak szuperlatívuszokban hallottunk Amerikáról és a Nagy Almáról. Tudtuk, hogy ott egy egészen más világ fog ránk várni, mint amit itt Európában megszoktunk, de mégis jócskán felülmúlta a várakozásainkat.

A férjem fotós és mivel rengeteg helyszín volt, amit fotózni szeretett volna, ezért jobbnak láttam, ha ő csinálja meg a teljes útitervet. Ezt végül nem is bántam meg.

Az odatartó repülőút még izgalmasabb volt, mint a visszaút, mivel a hónapokig tartó várakozásunk végre beteljesedett. És a tudattól, hogy egy másik kontinensre repülünk, távol az otthonunktól, még inkább izgatottak lettünk.

Kora reggel fél 7-kor indultunk Ferihegyről. Az első állomás Amszterdam volt. Már ott szembesültünk azzal, hogy milyen törpe repülőtér a Liszt Ferenc más országokéhoz képest. Rengeteg gyaloglás után végre eljutottunk a mi terminálunkhoz, ahol a becsekkolás és némi várakozás után alaposan átvizsgáltak minket és a csomagjainkat. Következett a 6 órás repülőút az USA-ba. Igaz, hogy hosszúnak tűnik ez az idő, de annak, aki nem utazik sűrűn repülővel, akár élvezetes is lehet. Fentről megpillantani az óceánt, majd az ételek elfogyasztása, filmnézés, zenehallgatás, nézni a kijelzőn az aktuális repülési információkat (ez főleg engem érdekelt). Egyszóval, szó szerint elrepült az idő. Ottani idő szerint délután kettőkor értünk a reptérre.

Leszállás után sajnos számítanunk kellett rá, hogy a beléptetésnél hatalmas tömeg fogad minket a JFK-n. Bő órás sorban állás után zökkenőmentesen be is jutottunk az Államokba. A reptérről az Air Train segítségével jutottunk el a metró állomásra, ahol 7 napos korlátlan metró bérletet vettünk, mivel olvastuk, hogy azzal szinte bárhova el lehet jutni viszonylag gyorsan. Más tömegközlekedési eszközzel nem is nagyon mozogtunk. Hosszas metrózás után végre eljutottunk Brooklynba, ahol a szálláshelyünk volt.

Ez volt az első pillanat, hogy kiléptünk a New York-i utcákra és amerikai levegőt szagoltunk. Igen szagoltunk, hiszen van egy nagyon erőteljes, nehezen leírható szaga a New York-i utcáknak, ami mindenhol jelen van, bárhova is megyünk. Lehet szeretni, nem szeretni, de szerintem egyszerűen csak el kell fogadni a város szerves részeként.

Már az első pillanattól kezdve úgy éreztük, mintha egy filmben szerepelnénk. Minden ugyanolyan, ahogyan a filmekben és a tv-ben látta az ember korábban. A hatalmas terepjárók leengedett ablakaiból hangosan szól a zene, folyton dudálnak az autók és zakatolnak a felüljárókon a metrók. Az igazi nagyvárosi nyüzsgés! Pont ezt az életérzést akartuk megtapasztalni, ezért is foglaltunk egy egyszerű kis AirBnb szobát Brooklyn kellős közepén. Egy szoba és egy fürdőszoba várta, hogy elfoglaljuk és berendezkedjünk erre a röpke 9 napra. A szállás nélkülözött mindenféle luxust, de mégis minden megtalálható volt benne, amire szükség lehet, ráadásul nagyon kedves és segítőkész volt a tulaj. Mivel minden nap reggeltől estig úton leszünk és felfedezünk. ezért feleslegesnek láttuk egy drága manhattani lakás kibérlését, hiszen úgyis csak aludni járunk haza. Nap végén hulla fáradtan estünk a puha ágyba és egy perc alatt el is aludtunk.

Az útiterv minden napra pontosan meg volt tervezve. Szerintem nem érdemes teljesen felkészületlenül kiutazni New Yorkba, mivel ebben hatalmas metropoliszban első alkalommal könnyen el tud veszni az ember. A kesze-kusza metróvonalak és az utcák megnevezése és számozása nem szokványos, ezért eleinte rengeteg idő elmegy azzal, hogy betájoljuk magunkat. Észre se vesszük és a sok gyaloglással elrepül az idő. Ezért volt nagyon fontos előre jól felkészülnünk a metróvonalakból és átszállási lehetőségekből, hogy a rendelkezésünkre álló bő egy hetet a lehető leghatékonyabban ki tudjuk használni.

A férjem úgy készítette el az útitervet, hogy minden nap egy adott városrészt néztünk meg. New York olyan hatalmas, hogy nem lehet és nem is érdemes egy nap alatt mindent gyorsan végignézni, ezért a legegyszerűbbnek azt látta, ha felosztjuk a várost és mindig csak egy adott szeletét járjuk be aznap.

Az első napra a Central Park volt kitűzve célul, mivel még a tavasz derekán jártunk, és a cseresznyefa virágzást semmiképpen sem szerettünk volna lekésni. A férjem nagyon ügyesen kiválasztotta a helyszíneket, mindig sikerült meglepnie. A Central Park előtt még meglátogattuka Roosevelt Islan.et, egy mesebeli kis szigetet, ami felett a Queensboro híd ível át. A sziget hosszú sétányán végig gyönyörű virágzó cseresznyefák sorakoztak és a reggeli órákban még csak a miénk volt. Itt pillantottuk meg először Manhattant. A cseresznyefa virágok és a felhőkarcolók együttes látványa annyira megható és romantikus látvány volt, hogy egy életre beleégett az emlékezetünkbe. Egy kávé társaságában még hosszasan csak néztük ezt az idilli látképet, remélve hogy a pillanat sosem ér véget. De mentünk is tovább, hiszen a hatalmas Central Park is milliónyi csodát tartogatott számunkra.

A park olyan hatalmas, hogy helyenként úgy érezni, mintha nem is egy metropolisz közepén lennénk, hanem a természet lágy ölén, távol a várostól. Nem csoda, hogy a helyiek annyira szeretnek odajárni. Itt megnyugvásra lelnek egy nyüzsgő nap végén, vagy hétvégén. Ami nagyon meglepett minket, az a parkok rendezettsége és tisztasága. Elképesztő, hogy mennyi ember veszi birtokába napi szinten ezt a helyet és még egy eldobott papír zsebkendő sem volt sehol. Ebből is látszik, hogy a New York-iaknak mennyire fontos minden apró kis zöld felület a nagy betonrengetegben. Könnyű volt eltölteni az egész napunkat a Central Parkban. Számos tavacska régi kis hidakkal, hatalmas mezők, szökőkutak és sétányok váltják egymást, a mókusok pedig szinte a kezünkből ettek.  Az ebédünk egy utcai büfésnél vásárolt fűszeres csirkés rizs volt, amit a fűben piknikezve ettünk meg. Az idő kellemes 20 fokos volt és minden tavaszi zöldben pompázott.

Második nap Midtown-é volt, az első célpontunk a Bryant Park. Ez egy nagyobb városi közpark, középen egy nagy füves térrel, körben pedig virágos tulipánokkal, székekkel és asztalokkal. Az egészet pedig körbeölelik az égig érő felhőkarcolók. Itt járt át bennünket igazán a nagy manhattani hangulat. A reggeli kávénk mellett csak néztük, ahogy munkába sietnek az emberek, hallgattuk a beszélgetéseiket és élveztük az épületek üvegfaláról visszacsillanó napsugarak melegét. Ezt akár egész nap elviseltük volna. Ezután útnak eredtünk az utcák rengetegébe. Szinte minden sarkon megálltunk szájtátva merengeni, nehéz szavakkal leírni mekkorák ezek az épületek. A tipikus sárga taxik tömkelege, a csatornából szivárgó meleg gőz és a rengeteg hot-dog árus tipikus képe fogad minket minden egyes utcában. És csak azt vesszük észre, hogy folyton fülig ér a szánk, mert ez az a kép, amit viszont szerettünk volna látni, ez pontosan amit elképzeltünk. Útba ejtettük a Grand Central Terminal lenyűgözően díszes vasúti pályaudvarát. Betértünk a mellette található kis piacra, ahol különleges és autentikus fűszerek, húsok, édességek és gyümölcsök illata lengte be a teret. Kis kitérővel elmentünk Tudor City negyedbe, az ENSZ székháza mellé, majd mint két kis hangya megtekintettük a Chrysler épületet és az Empire State Buildinget.

A Park Avenue széles sugárútjáról számos filmjelenet villant a fejünkbe. Körülnéztünk a hatalmas Macys-ben, a világ egyik legnagyobb shopping épületében és a Bloomingdales ház elegáns üzleteiben. Végül este megérkeztünk a Rockefeller Centerhez, ahová előre jegyet foglaltunk, hogy a tetején található Top Of The Rock kilátóból megcsodálhassuk a New York-i naplementét. Kicsit lassú és körülményes a feljutás, de mindezt elfelejtettük, amikor elénk tárult a kilátás a 70. emeleten. Ekkor már a szemünkkel is felfogtuk, hogy mekkora ez a város. Megvártuk, míg a nap lemegy és a felhőkarcolók éjszakai fényre váltanak. Megkoronázta a napunkat ez a varázslatos látvány.

Részemről hatalmas várakozással töltött el a következő pénteki nap, ami nem volt más mint a Shopping Day. Mindenhonnan azt hallottuk, hogy odakint nagyon jó áron lehet világmárkás ruhákat vásárolni, így nem is vittünk sok ruhát, csak annyit amennyi pár napra elegendő. Természetesen New Yorkban is fantasztikus boltok vannak, de mi átugrottunk New Jersey-be busszal, hogy az ott található hatalmas bevásárló negyedbe vásárolhassunk.  Én nem készültem kényelmes cipővel és egy-két nap gyaloglás után már majd leszakadt a lábam. Ezért számomra az első és legfontosabb dolog az volt, hogy vegyek egy kényelmes sportcipőt, amiben azután gondtalanul taposhatom a kilométereket. Az ottani utcákon sétálgatva senkit sem érdekel, hogy ki milyen ruhát hord, fő a kényelem a praktikusság vagy az önkifejezés. Ettől a tudattól kis idő után nagyon felszabadultan és szabadnak éreztem magam.  Nap végére sikerült is feltöltenünk a ruhatárunkat.

Szombaton a SOHO és a West Village hangulatos, régi városrészeit kerestük fel. Ezek a kis utcácskák már sokkal hagyományosabbak. Sokszor úgy éreztük, mintha nem is New Yorkban lennénk, hanem egy vidéki kisváros utcáin, vagy egy régi európai városkában. Szerintem pont ettől a változatosságtól olyan izgalmas ez a metropolisz. Minden kerület, minden negyed más és más arcát mutatja, attól függően, hogy kik lakják, és hogy milyen szerepet tölt be. Érezhető volt számunkra, hogy az ott élőknek milyen fontosak a hagyományok és a régmúlt tisztelete. A hűen megőrzött régi macskaköves, fákkal övezett utcák a vörös téglás házak és a vaskos kovácsoltvas korlátok mind ezt tükrözték.

Végigsétáltunk a High Line-on, a régi vasúti felüljárón, melyet átalakítottak közparkká. Innen csodás kilátás nyílik az alattunk nyüzsgő utcákra. Innen buszra szálltunk és megtapasztaltuk azt a fajta kedvességet, amire tényleg nem számítottunk. A buszvezető hölgy egyszerűen otthagyta a buszt és szívélyesen elkísért minket a legközelebbi automatához, hogy segítsen nekünk jegyet vásárolni. Azt hittük, hogy egy ilyen nagyvárosban már teljesen közönyösek az emberek, nagyon kellemes csalódás volt megtapasztalni ennek az ellenkezőjét. Végül mentünk pár megállót az utolsó célpontunkhoz, a Flatiron Buildinghez.

Azt is megtapasztaltuk, hogy milyen szeszélyes tud lenni a New York-i időjárás. A bő egy hetes ott tartózkodásunk során szinte minden időjárást átéltünk a hőségtől, a ködön át a fagyos esőzésig.

Vasárnap a brooklyni DUMBO negyedet jártuk be, illetve csak részben, mivel 10 óra magasságában hatalmas felhőszakadás vette kezdetét, és nem akart elállni. Így a délelőtt hátralevő részét egy bisztró kirakatából szemléltük. Ebbe a negyedbe utazásunk során többször is visszatértünk, mert nagyon hangulatos. Az utcák csendesebbek, a régi gyárépületeket pedig átalakították éttermekké és boltokká. A Manhattan híd lábánál pedig egy apró régiség piacot is felleltünk, ahol szuper egyedi dolgokat lehet venni, akár ajándékba, akár a lakásunk dekorálására.

 

A következő napra tartogattuk a várva várt, ikonikus Szabadság szobrot. Hallottunk róla jót is rosszat is, de mi úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan alapvető és emblematikus része New Yorknak, amit mindenképpen látni kell. És végül is jól döntöttünk, nem okozott csalódást. A sorban állás és átvizsgálás itt is brutálisan hosszadalmas volt, de erre számítottunk is. Az embernek kb. a fél napját rá kell szánnia, ha el akar jutni a kis szigetre a szoborhoz. A kilátás káprázatos róla és a koronába is megérte felmenni, nagyon érdekes.

Miután visszaérkeztünk a komppal Manhattanba a nap hátralevő részét a pénzügyi negyedben töltöttük. A Wall Street, a tőzsde épülete a 9/11-es emlékpark mind csak pár utcára vannak egymástól, a férjem alig  győzte a képeket készíteni. Itt tényleg érezni lehet a pénzt a levegőben, miközben elegáns öltönyös üzletemberek százai siklanak át a turisták tömegei között.

Elérkezett az utolsó előtti nap. Szerettünk volna lenyugodni és lazítani egy kicsit az egy héten át tartó intenzív városnézés után. Erre tökéletes lehetőséget biztosított számunkra Coney Island, a New York-iak egyik tengerparti sétánya. Ez a hely olyan tágas és annyira más mint a nyüzsgő városi utcák. Megnyugtató volt mezítláb sétálgatni a forró homokban, hallgatni az óceán hullámait és hamburgert enni a szikrázó napsütésben. Segített abban, hogy újra végiggondoljuk és értékeljük magunkban az elmúlt egy hét történéseit.

Nehéz szívvel hagytuk el másnap brooklyni szállásunkat. A hazafelé tartó repülőút meglepően zökkenőmentesen zajlott, a reptéri vizsgálatokon is gyorsan átjutottunk. Éjszaka indultunk, ezért a hazaút nagy részét sikerült átaludnunk egészen Párizsig, ahol már újra a hamisítatlan európai hangulat fogadott minket.

Az időeltolódás eléggé megviselő volt számunkra, főleg a visszautazás során. Még napokig azt se tudtuk, hogy milyen bolygón vagyunk. El kellett telnie egy jó hétnek míg szellemileg és fizikailag is visszarázódtunk a itthoni létbe.

Nagyon szívünkhöz nőtt a “New York életérzés”. Bár sok mindent még így se láttunk, még nem éltünk át, de ez csak arra ösztönöz bennünket, hogy újra eljussunk erre a varázslatos helyre. És biztos vagyok benne, hogy el is fogunk. Hiszen szívünk egy részét otthagytuk azért, hogy mindig arra emlékeztessen minket, hogy érdemes nap mint nap felkelni és küzdeni álmainkért.

Képek és írás: Krénn Diánna

Tags: , , , ,

« Older entries § Newer entries »