Brooklyn

You are currently browsing the archive for the Brooklyn category.

New York City, a romantikus komédiák sztárja

February 14, 2019 in Brooklyn, Downtown, Film, Könyv, Kultúra, Látnivalók, Manhattan, Midtown, TV, Ünnepek, Uptown | Permalink

Vajon melyik kedvencünk szerepelt a legtöbb romantikus filmben? Julia Roberts? Meg Ryan? Esetleg Sandra Bullock? Nem talált! A válasz: New York City, azon belül is, Manhattan. Annak ellenére, hogy a város nagyon is a földön jár, New York City a romantikus lelkek egyik kedvenc célállomása. Kétség kívül a legfotogénebb, legromantikusabb amerikai város. Ez a mindössze 87,5 km²-es sziget több filmnek adott helyszínt, mind az összes többi amerikai város együttvéve.

“When I’m in New York, I just want to walk down the street and feel this thing, like I’m in a movie.” New Yorkban sétálva valóban úgy érezzük, mintha egy hollywoodi film díszletébe cseppentünk volna. Akármerre járunk, minden sarok, utca és épület egy-egy film jelenetét idézi fel.

Íme tíz a legromantikusabb manhattani film helyszínek közül és egyben felidézzük az itt játszódó legismertebb rom-com pillanatokat is.

1. Empire State Building A Midtown Manhattanban, a 34. utca és Fifth Avenue találkozásánál található 103 emeletes felhőkarcoló nemcsak New York City egyik legismertebb épülete, de a romantikus filmek egyik kedvence is.

Sleepless in Seattle/A szerelem hullámhosszán

2. Kat’z Deli A Lower East Side-on található étkezde a pastrami és corned beef rajongók gyülekezőhelye több mint 130 éve, ám igazi világhírnévre Meg Ryan és Billy Crystal híres jelenete emelte.

When Harry Met Sally/Harry és Sally

3. Waldorf Astoria Kétséget kizárólag a világ leglegendásabb szállodáinak egyike volt. Pazar lakosztályaiban királyok, hercegek, elnökök és Hollywood-i sztárok szálltak meg. Sajnos jelenleg átalakítás alatt áll.

Maid in Manhattan/Álmomban már láttalak

4. The Plaza New York City szívében, a Fifth Avenue-n, a Central Park szomszédságában áll egy francia kastély, a Plaza Hotel, mely a luxus és pompa megtestesítője.

Bride Wars/A csajok háborúja

5. Loeb Boathouse Csónak, étterem, Central Park, tó. Ez a négy szó elegendő ahhoz, hogy megértsük, mi is tette a helybéliek és turisták egyik legkedveltebb célponjává a Central Park szívében található csónakház-éttermet.

Sex and the City/Szex és New York

When Harry Met Sally/Harry és Sally

6. New York Public Library A világ legszebb könyvtárainak egyike, az Ötödik Sugárúton, a Bryant Park szomszédságában.

Sex and the City/Szex és New York

7. Cafe Lalo A 83. utca brownstone házai között rejtőzködve, tündér-fényekkel kivilágított fák árnyékában található, a You’ve Got Mail (A szerelem hálójában) című filmből is jól ismert, mára már világhíres kávéház.

You’ve Got Mail/A szerelem hálójában

8. Bethesda Fountain A Central Park legszebb és legnépszerűbb szökőkútja, a Bethesda Fountain, az Angel of the Waters (A Vizek Angyala) szoborral. Az angyalszobor a János Evangéliumára utal, melyben az angyal megáldja a Bethesda tó vizét a gyógyítás erejével. Nyaranta vízinövényeket, liliomokat telepítenek a szökőkútba a 19. századi tradíciót követve.

One Fine Day/Szép kis nap! 

9. Wollmann Rink A korcsolyázás tradicionális New York-i elfoglaltság a hosszú őszi-téli hónapokban. A Wollman Rink-en korcsolyázásnál romantikusabbat el sem lehet képzelni. Miközben rójuk a köröket, nappal körülvesz minket New York sziluettje, este pedig a város fényei.

Serendipity/Szerelem a végzeten

10. The Mall and Literary Walk A sétány a Central Park legnagyobb kertészeti kincse. Négy sornyi védett amerikai szilfa, Észak-Amerika utolsó szilfái övezik. A fák lombkoronája katedrális-szerűen borul a park legszélesebb sétánya fölé. A 400 méter hosszú, nyílegyenes sétány a Central Park egyik legtöbbet fotózott pontja, megannyi film forgatási helyszíne.

Serendipity/Szerelem a végzeten

Maid in Manhattan/Álmomban már láttalak

Ghost Town/Kísértetváros

+ 1 Manhattan Bridge és Brooklyn Bridge Magyarázat sem szükségeltetik hozzá, hogy miért szerepel ez a két ikonikus híd szinte mindegyik New Yorkban játszódó romantikus filmben.

Sex and the City/Szex és New York

Kate and Leopold/Kate és Leopold

Tags: , , , , , ,

New York is my playground – A város, ahol örökre ott maradt a szívem egy darabja

January 13, 2019 in Brooklyn, Downtown, Látnivalók, Manhattan, Midtown, Szállás, Uptown, Utazási tanácsok, Úti beszámoló | Permalink

Hatalmas elvárásokkal és nagy izgalommal vártuk a New York-i utazást, mivel mindenkitől csak szuperlatívuszokban hallottunk Amerikáról és a Nagy Almáról. Tudtuk, hogy ott egy egészen más világ fog ránk várni, mint amit itt Európában megszoktunk, de mégis jócskán felülmúlta a várakozásainkat.

A férjem fotós és mivel rengeteg helyszín volt, amit fotózni szeretett volna, ezért jobbnak láttam, ha ő csinálja meg a teljes útitervet. Ezt végül nem is bántam meg.

Az odatartó repülőút még izgalmasabb volt, mint a visszaút, mivel a hónapokig tartó várakozásunk végre beteljesedett. És a tudattól, hogy egy másik kontinensre repülünk, távol az otthonunktól, még inkább izgatottak lettünk.

Kora reggel fél 7-kor indultunk Ferihegyről. Az első állomás Amszterdam volt. Már ott szembesültünk azzal, hogy milyen törpe repülőtér a Liszt Ferenc más országokéhoz képest. Rengeteg gyaloglás után végre eljutottunk a mi terminálunkhoz, ahol a becsekkolás és némi várakozás után alaposan átvizsgáltak minket és a csomagjainkat. Következett a 6 órás repülőút az USA-ba. Igaz, hogy hosszúnak tűnik ez az idő, de annak, aki nem utazik sűrűn repülővel, akár élvezetes is lehet. Fentről megpillantani az óceánt, majd az ételek elfogyasztása, filmnézés, zenehallgatás, nézni a kijelzőn az aktuális repülési információkat (ez főleg engem érdekelt). Egyszóval, szó szerint elrepült az idő. Ottani idő szerint délután kettőkor értünk a reptérre.

Leszállás után sajnos számítanunk kellett rá, hogy a beléptetésnél hatalmas tömeg fogad minket a JFK-n. Bő órás sorban állás után zökkenőmentesen be is jutottunk az Államokba. A reptérről az Air Train segítségével jutottunk el a metró állomásra, ahol 7 napos korlátlan metró bérletet vettünk, mivel olvastuk, hogy azzal szinte bárhova el lehet jutni viszonylag gyorsan. Más tömegközlekedési eszközzel nem is nagyon mozogtunk. Hosszas metrózás után végre eljutottunk Brooklynba, ahol a szálláshelyünk volt.

Ez volt az első pillanat, hogy kiléptünk a New York-i utcákra és amerikai levegőt szagoltunk. Igen szagoltunk, hiszen van egy nagyon erőteljes, nehezen leírható szaga a New York-i utcáknak, ami mindenhol jelen van, bárhova is megyünk. Lehet szeretni, nem szeretni, de szerintem egyszerűen csak el kell fogadni a város szerves részeként.

Már az első pillanattól kezdve úgy éreztük, mintha egy filmben szerepelnénk. Minden ugyanolyan, ahogyan a filmekben és a tv-ben látta az ember korábban. A hatalmas terepjárók leengedett ablakaiból hangosan szól a zene, folyton dudálnak az autók és zakatolnak a felüljárókon a metrók. Az igazi nagyvárosi nyüzsgés! Pont ezt az életérzést akartuk megtapasztalni, ezért is foglaltunk egy egyszerű kis AirBnb szobát Brooklyn kellős közepén. Egy szoba és egy fürdőszoba várta, hogy elfoglaljuk és berendezkedjünk erre a röpke 9 napra. A szállás nélkülözött mindenféle luxust, de mégis minden megtalálható volt benne, amire szükség lehet, ráadásul nagyon kedves és segítőkész volt a tulaj. Mivel minden nap reggeltől estig úton leszünk és felfedezünk. ezért feleslegesnek láttuk egy drága manhattani lakás kibérlését, hiszen úgyis csak aludni járunk haza. Nap végén hulla fáradtan estünk a puha ágyba és egy perc alatt el is aludtunk.

Az útiterv minden napra pontosan meg volt tervezve. Szerintem nem érdemes teljesen felkészületlenül kiutazni New Yorkba, mivel ebben hatalmas metropoliszban első alkalommal könnyen el tud veszni az ember. A kesze-kusza metróvonalak és az utcák megnevezése és számozása nem szokványos, ezért eleinte rengeteg idő elmegy azzal, hogy betájoljuk magunkat. Észre se vesszük és a sok gyaloglással elrepül az idő. Ezért volt nagyon fontos előre jól felkészülnünk a metróvonalakból és átszállási lehetőségekből, hogy a rendelkezésünkre álló bő egy hetet a lehető leghatékonyabban ki tudjuk használni.

A férjem úgy készítette el az útitervet, hogy minden nap egy adott városrészt néztünk meg. New York olyan hatalmas, hogy nem lehet és nem is érdemes egy nap alatt mindent gyorsan végignézni, ezért a legegyszerűbbnek azt látta, ha felosztjuk a várost és mindig csak egy adott szeletét járjuk be aznap.

Az első napra a Central Park volt kitűzve célul, mivel még a tavasz derekán jártunk, és a cseresznyefa virágzást semmiképpen sem szerettünk volna lekésni. A férjem nagyon ügyesen kiválasztotta a helyszíneket, mindig sikerült meglepnie. A Central Park előtt még meglátogattuka Roosevelt Islan.et, egy mesebeli kis szigetet, ami felett a Queensboro híd ível át. A sziget hosszú sétányán végig gyönyörű virágzó cseresznyefák sorakoztak és a reggeli órákban még csak a miénk volt. Itt pillantottuk meg először Manhattant. A cseresznyefa virágok és a felhőkarcolók együttes látványa annyira megható és romantikus látvány volt, hogy egy életre beleégett az emlékezetünkbe. Egy kávé társaságában még hosszasan csak néztük ezt az idilli látképet, remélve hogy a pillanat sosem ér véget. De mentünk is tovább, hiszen a hatalmas Central Park is milliónyi csodát tartogatott számunkra.

A park olyan hatalmas, hogy helyenként úgy érezni, mintha nem is egy metropolisz közepén lennénk, hanem a természet lágy ölén, távol a várostól. Nem csoda, hogy a helyiek annyira szeretnek odajárni. Itt megnyugvásra lelnek egy nyüzsgő nap végén, vagy hétvégén. Ami nagyon meglepett minket, az a parkok rendezettsége és tisztasága. Elképesztő, hogy mennyi ember veszi birtokába napi szinten ezt a helyet és még egy eldobott papír zsebkendő sem volt sehol. Ebből is látszik, hogy a New York-iaknak mennyire fontos minden apró kis zöld felület a nagy betonrengetegben. Könnyű volt eltölteni az egész napunkat a Central Parkban. Számos tavacska régi kis hidakkal, hatalmas mezők, szökőkutak és sétányok váltják egymást, a mókusok pedig szinte a kezünkből ettek.  Az ebédünk egy utcai büfésnél vásárolt fűszeres csirkés rizs volt, amit a fűben piknikezve ettünk meg. Az idő kellemes 20 fokos volt és minden tavaszi zöldben pompázott.

Második nap Midtown-é volt, az első célpontunk a Bryant Park. Ez egy nagyobb városi közpark, középen egy nagy füves térrel, körben pedig virágos tulipánokkal, székekkel és asztalokkal. Az egészet pedig körbeölelik az égig érő felhőkarcolók. Itt járt át bennünket igazán a nagy manhattani hangulat. A reggeli kávénk mellett csak néztük, ahogy munkába sietnek az emberek, hallgattuk a beszélgetéseiket és élveztük az épületek üvegfaláról visszacsillanó napsugarak melegét. Ezt akár egész nap elviseltük volna. Ezután útnak eredtünk az utcák rengetegébe. Szinte minden sarkon megálltunk szájtátva merengeni, nehéz szavakkal leírni mekkorák ezek az épületek. A tipikus sárga taxik tömkelege, a csatornából szivárgó meleg gőz és a rengeteg hot-dog árus tipikus képe fogad minket minden egyes utcában. És csak azt vesszük észre, hogy folyton fülig ér a szánk, mert ez az a kép, amit viszont szerettünk volna látni, ez pontosan amit elképzeltünk. Útba ejtettük a Grand Central Terminal lenyűgözően díszes vasúti pályaudvarát. Betértünk a mellette található kis piacra, ahol különleges és autentikus fűszerek, húsok, édességek és gyümölcsök illata lengte be a teret. Kis kitérővel elmentünk Tudor City negyedbe, az ENSZ székháza mellé, majd mint két kis hangya megtekintettük a Chrysler épületet és az Empire State Buildinget.

A Park Avenue széles sugárútjáról számos filmjelenet villant a fejünkbe. Körülnéztünk a hatalmas Macys-ben, a világ egyik legnagyobb shopping épületében és a Bloomingdales ház elegáns üzleteiben. Végül este megérkeztünk a Rockefeller Centerhez, ahová előre jegyet foglaltunk, hogy a tetején található Top Of The Rock kilátóból megcsodálhassuk a New York-i naplementét. Kicsit lassú és körülményes a feljutás, de mindezt elfelejtettük, amikor elénk tárult a kilátás a 70. emeleten. Ekkor már a szemünkkel is felfogtuk, hogy mekkora ez a város. Megvártuk, míg a nap lemegy és a felhőkarcolók éjszakai fényre váltanak. Megkoronázta a napunkat ez a varázslatos látvány.

Részemről hatalmas várakozással töltött el a következő pénteki nap, ami nem volt más mint a Shopping Day. Mindenhonnan azt hallottuk, hogy odakint nagyon jó áron lehet világmárkás ruhákat vásárolni, így nem is vittünk sok ruhát, csak annyit amennyi pár napra elegendő. Természetesen New Yorkban is fantasztikus boltok vannak, de mi átugrottunk New Jersey-be busszal, hogy az ott található hatalmas bevásárló negyedbe vásárolhassunk.  Én nem készültem kényelmes cipővel és egy-két nap gyaloglás után már majd leszakadt a lábam. Ezért számomra az első és legfontosabb dolog az volt, hogy vegyek egy kényelmes sportcipőt, amiben azután gondtalanul taposhatom a kilométereket. Az ottani utcákon sétálgatva senkit sem érdekel, hogy ki milyen ruhát hord, fő a kényelem a praktikusság vagy az önkifejezés. Ettől a tudattól kis idő után nagyon felszabadultan és szabadnak éreztem magam.  Nap végére sikerült is feltöltenünk a ruhatárunkat.

Szombaton a SOHO és a West Village hangulatos, régi városrészeit kerestük fel. Ezek a kis utcácskák már sokkal hagyományosabbak. Sokszor úgy éreztük, mintha nem is New Yorkban lennénk, hanem egy vidéki kisváros utcáin, vagy egy régi európai városkában. Szerintem pont ettől a változatosságtól olyan izgalmas ez a metropolisz. Minden kerület, minden negyed más és más arcát mutatja, attól függően, hogy kik lakják, és hogy milyen szerepet tölt be. Érezhető volt számunkra, hogy az ott élőknek milyen fontosak a hagyományok és a régmúlt tisztelete. A hűen megőrzött régi macskaköves, fákkal övezett utcák a vörös téglás házak és a vaskos kovácsoltvas korlátok mind ezt tükrözték.

Végigsétáltunk a High Line-on, a régi vasúti felüljárón, melyet átalakítottak közparkká. Innen csodás kilátás nyílik az alattunk nyüzsgő utcákra. Innen buszra szálltunk és megtapasztaltuk azt a fajta kedvességet, amire tényleg nem számítottunk. A buszvezető hölgy egyszerűen otthagyta a buszt és szívélyesen elkísért minket a legközelebbi automatához, hogy segítsen nekünk jegyet vásárolni. Azt hittük, hogy egy ilyen nagyvárosban már teljesen közönyösek az emberek, nagyon kellemes csalódás volt megtapasztalni ennek az ellenkezőjét. Végül mentünk pár megállót az utolsó célpontunkhoz, a Flatiron Buildinghez.

Azt is megtapasztaltuk, hogy milyen szeszélyes tud lenni a New York-i időjárás. A bő egy hetes ott tartózkodásunk során szinte minden időjárást átéltünk a hőségtől, a ködön át a fagyos esőzésig.

Vasárnap a brooklyni DUMBO negyedet jártuk be, illetve csak részben, mivel 10 óra magasságában hatalmas felhőszakadás vette kezdetét, és nem akart elállni. Így a délelőtt hátralevő részét egy bisztró kirakatából szemléltük. Ebbe a negyedbe utazásunk során többször is visszatértünk, mert nagyon hangulatos. Az utcák csendesebbek, a régi gyárépületeket pedig átalakították éttermekké és boltokká. A Manhattan híd lábánál pedig egy apró régiség piacot is felleltünk, ahol szuper egyedi dolgokat lehet venni, akár ajándékba, akár a lakásunk dekorálására.

 

A következő napra tartogattuk a várva várt, ikonikus Szabadság szobrot. Hallottunk róla jót is rosszat is, de mi úgy gondoltuk, hogy ez egy olyan alapvető és emblematikus része New Yorknak, amit mindenképpen látni kell. És végül is jól döntöttünk, nem okozott csalódást. A sorban állás és átvizsgálás itt is brutálisan hosszadalmas volt, de erre számítottunk is. Az embernek kb. a fél napját rá kell szánnia, ha el akar jutni a kis szigetre a szoborhoz. A kilátás káprázatos róla és a koronába is megérte felmenni, nagyon érdekes.

Miután visszaérkeztünk a komppal Manhattanba a nap hátralevő részét a pénzügyi negyedben töltöttük. A Wall Street, a tőzsde épülete a 9/11-es emlékpark mind csak pár utcára vannak egymástól, a férjem alig  győzte a képeket készíteni. Itt tényleg érezni lehet a pénzt a levegőben, miközben elegáns öltönyös üzletemberek százai siklanak át a turisták tömegei között.

Elérkezett az utolsó előtti nap. Szerettünk volna lenyugodni és lazítani egy kicsit az egy héten át tartó intenzív városnézés után. Erre tökéletes lehetőséget biztosított számunkra Coney Island, a New York-iak egyik tengerparti sétánya. Ez a hely olyan tágas és annyira más mint a nyüzsgő városi utcák. Megnyugtató volt mezítláb sétálgatni a forró homokban, hallgatni az óceán hullámait és hamburgert enni a szikrázó napsütésben. Segített abban, hogy újra végiggondoljuk és értékeljük magunkban az elmúlt egy hét történéseit.

Nehéz szívvel hagytuk el másnap brooklyni szállásunkat. A hazafelé tartó repülőút meglepően zökkenőmentesen zajlott, a reptéri vizsgálatokon is gyorsan átjutottunk. Éjszaka indultunk, ezért a hazaút nagy részét sikerült átaludnunk egészen Párizsig, ahol már újra a hamisítatlan európai hangulat fogadott minket.

Az időeltolódás eléggé megviselő volt számunkra, főleg a visszautazás során. Még napokig azt se tudtuk, hogy milyen bolygón vagyunk. El kellett telnie egy jó hétnek míg szellemileg és fizikailag is visszarázódtunk a itthoni létbe.

Nagyon szívünkhöz nőtt a “New York életérzés”. Bár sok mindent még így se láttunk, még nem éltünk át, de ez csak arra ösztönöz bennünket, hogy újra eljussunk erre a varázslatos helyre. És biztos vagyok benne, hogy el is fogunk. Hiszen szívünk egy részét otthagytuk azért, hogy mindig arra emlékeztessen minket, hogy érdemes nap mint nap felkelni és küzdeni álmainkért.

Képek és írás: Krénn Diánna

Tags: , , , ,

Repülőszerencsétlenség Brooklynban

December 30, 2018 in Brooklyn, Látnivalók, Történelem | Permalink

Park Slope Brooklyn egyik legpatinásabb és legdivatosabb negyede, azonban nagyon kevesen – általában csak New York történetének tudorai, illetve azok, akiket közvetlenül érintett az esemény – emlékeznek, hogy itt történt az amerikai légi közlekedés egyik legnagyobb tragédiája, melyben 134-en veszítették életüket. Amennyiben a 7th Avenue és Sterling Place környékén jártok, láthatjátok, hogy az 1800-as években épült viktoriánus jellegű házak között egy sornyi modernebb ház áll. Az ezek helyén élló eredeti épületek megsemmisültek a balesetben.

1960. december közepén New York már karácsonyi lázban égett. Mindenkit lekötött a vásárlás, a házak dekorálása, az ünnepi menü és az utazások tervezése. A légitársaságok is teljes kapacitással dolgoztak.

December 16-a szürke, ködös nap volt. Előző nap havazott, aznap azonban ónos eső szitált New York öt kerületére, mely valószínűleg hozzájárult a tragédiához.

Délelőtt 10 óra 33 perckor Staten Island felett bekövetkezett az amerikai légi közlekedés addigi legnagyobb tragédiája, mely jelenleg is a 11. legtöbb halálos áldozattal járó légi katasztrófájaként szerepel.

A balesetben résztvevő két repülőgép a levegőben ütközött össze és ezáltal két New York-i kerületet is érintett, Staten Island-et és Brooklyn-t, utóbbit jóval nagyobb mértékben.

Mi történt ezen a borongós decemberi napon, mely örökre megváltoztatta a légi közlekedés biztonsági előírásait, illetve a szerencsétlenségek kivizsgálásának menetét?

Az egyik repülő, a United Airlines járata Chicagóból indult és New Yorkba tartott, az Idlewild repülőtérre (ma JFK), 84 fővel a fedélzetén. A másik, kisebb gép, a Trans World Airlines (TWA) Columbus Ohióból a Queens-i LaGuardia repülőtérre tartott és 44 utast szállított.

A United Airlines gépe New Jersey fölé érve azt az utasítást kapta a légi irányítóktól, hogy ereszkedjen 14 ezer lábról 5 ezer lábra és körözzön Preston felett, mely egyfajta várakozó zónaként szolgált, míg a járat megkapja a leszállási engedélyt az Idlewild-re.

Ugyanekkor a TWA járatát kissé jobbra irányították és szintén 5 ezer lábra kellett ereszkednie. Azt azonban senki nem tudta, hogy a United Airlines két navigációs rendszeréből az egyik nem működött megfelelően, valamint a pilóta jóval gyorsabban haladt a megengedettnél. Ennek következményeként túllőtt Preston területén és egyenesen a TWA járatának ütközött.

A United Airlines jobboldali motorja belecsapódott a TWA törzsébe, mely ennek következtében azonnal darabokra törött és azonnal lezuhant Staten Island Miller Field katonai bázisának területére. A 44 utas azonnal szörnyethalt, azonban a környező házakban és lakóikban nem esett kár.

A United Airlines még 13 km-en át, 90 másodpercig képes volt a levegőben maradni és tovább haladt Brooklyn felé. A repülési pálya adataiból a vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a pilóta megpróbálta letenni a gépet a Prospect Parkban, hogy elkerülje a lakott területet, de próbálkozása sikertelen volt. Park Slope felett, a 7th Avenue és Sterling Place kereszteződésének közelében a lakóházakra zuhant. Itt hatalmas volt az emberi és az anyagi veszteség. A 84 utas – egy kisfiú kivételével – azonnal halálát lelte a becsapódáskor. A repülőgép darabjai további 6 személy halálát okozták.  Két karácsonyfa árust, egy hóeltakarító munkást, a templom 90 éves gondnokát, egy kutyát sétáltató úriembert és a Sterling Place hentesbolt tulajdonosát a repülőgép roncsai zúzták halálra.

“A környék háborús zónára hasonlított. Mindenütt lángba borult, összedőlt házak és roncsok. És halottak szerteszét. A repülőgép utasainak maradványait még napokig gyűjtötték a mentőalakulatok. A gép egyik futóműve egy halottasházra esett. Balzsamozott testek keveredtek a gép elhunytjaival. A repülőgép farokrésze pontosan az útkereszteződésbe csapódott, hatalmas krátert vágva az aszfaltba, míg a szárny, valamint a törzs darabjai a környező házakba csapódtak. Több mint 10 épület teljesen kiégett, köztük a profetikusan elnevezett  Pillar of Fire templom (Tűzoszlop).” – írta a New York Times másnapi tudósítása.

A mentésre kivezényelt 2500 tűzoltó és rendőr eleinte fel sem fogta, hogy mi történt. Valamilyen gázrobbanásra gyanakodtak, amíg meg nem látták a repülőgép farokrészét az útkereszteződésben. A rombolás mértékét látva, szinte a csodával határos, hogy nem lett több földi áldozat.

A Brooklyn-i szerencsétlenségnek volt egy túlélője, a 11 éves Stephen Lambert Baltz. A kisfiú egyedül utazott Illinois-ból New Yorkba, hogy a rokonoknál töltse a Karácsonyt. Az egyedül utazás volt az egyik ajándéka. A szülők soha nem bocsátották meg, hogy elengedték, az édesapának pedig különösen nagy bűntudatot okozott, hogy az utazás idejét december 14-ről 16-ra tették.

 

Stephen kirepült a zuhanó repülőből és egy hókupacra esett. A vizes hó kioltotta a gyermek égő ruháját, de sajnos így is súlyos égési sérüléseket szenvedett, több csontja eltörött, de a legnagyobb kárt az okozta, hogy belélegezte az égő kerozingőzt. A kisfiú tudatánál volt, amikor megtalálták. Aggódott, hogy a rokonai hiába várják a repülőtéren. Édesapja néhány órán belül megérkezett New Yorkba és még találkozhatott a kisfiával. Stephen másnapra tüdőgyulladást kapott és belehalt sérüléseibe.

A házakat újjáépítették a Park Slope-on, azonban a mai napig is látható a szerencsétlenség egy-egy emlékeztetője, annak ellenére, hogy a Sterling place-en egyetlen emléktáblát sem helyeztek el. A Sterling Place 126-os szám felső emeletét kettéhasította a repülő szárnya. Itt láthatjuk az újrahúzott felső emeletet.

Steve Keltner a Sterling Place 123-as szám tulajdonosának kertjében a mai napig találhatóak fémdarabok a repülő törzséből. Steve a megsemmisült Pillar of Fire templom vaskerítésének egy darabját is megmentette és ablakrácsként építette bele a házába.

Stephen Lambert Baltz-ra a Memorial Kórházban egy emléktáblával emlékeznek. A táblába beleágyazták a 9 pénzérmét, amit a kisfiú zsebében találtak.

A brooklyni baleset volt az első, melynek kivizsgálása során felhasználták a feketedobozok által rögzített adatokat.

Képek: Google, Augustin Pasquet

Tags: , , , , , , , , ,

New York, szubjektív élménybeszámoló

November 25, 2018 in Brooklyn, Látnivalók, Manhattan, Midtown, New Yorkon túl, Queens, Utazási tanácsok, Úti beszámoló | Permalink

Régi nagy vágyam vált valóra, 2018-ban elutaztunk New Yorkba. 20 éve töltöttem itt két napot, vajon sokat változott? Igen.

A nap, és a délután 6 órán keresztül át repült velünk együtt, hiába alkonyodott és esteledett be Budapesten, mi rendületlenül repültünk a felhők felett napsütésben. Grönland hómezői és hóbuckái (magas hegyei, ki tudja) ámulatba ejtően szépek. Este nyolc órakor végre lement a nap, megérkeztünk. Arra számítottunk, sokáig tart majd az ellenőrzés, de csak ujjlenyomatot vettek, lefotóztak, semmi kérdés, csomagok rendben.

A taxi sofőrje, mint a filmeken, névtáblával vár, curry-szagú, idős indiai férfi, félelmetesen vezet, de mindenki más is. Csodával határos módon fél óra múlva megérkeztünk a hotelbe, alig várjuk, hogy lerogyjunk aludni.

Itt azonban baj van. Eddig minden olyan feltűnően simán ment, hát ezért. A szállásunkat törölték, a szálloda tele van. Ott állunk fáradtan egy idegen nagyvárosban, szállás nélkül. Összeomlás, enyhe kiabálás után a recepciós segített másik szállás keríteni, egy közeli, kisebb szállodában. Átrohanunk, nehogy elvigyék az utolsó szabad szobát. Bőröndökkel átvágunk az Operaház fantomjáról kiáradó közönség tömegén. Érzékelem, hogy New Yorkban vagyok, mégis egy buborékban vágtatok a szálloda felé, csak az a fontos, hogy biztonságban legyünk. Villoghatnak a fények, csábíthat a Broadway, szinte meg sem látom. A szálloda kellemes, minden OK a szobával, csak 1 ágyban kell aludnunk hármunknak, de elférünk.

1. nap

Pár óra pihenés után nyakunkba vesszük a várost, elindul a New York-i kaland. A Time’s Square még szinte kihalt, bár már gyülekezik Hello Kitty, Pókember, Amerika Kapitány és Elmo, akikkel fotózkodni lehet a téren. Reggelire tojás, palacsinta, bacon, igazi amerikai kalóriabomba a nap indításához.

Metróval lemegyünk a Downtown-ba, a Wall Street és környéke a délelőtti program. A metró máshogy koszos, mint a londoni vagy a párizsi, más szaga is van. Feketék, ázsiaiak és azok keverékei utaznak, telefonjukba feledkezve, fülükben a zenével, mely segít nekik a saját világukba kapaszkodni.

A Wall Street épületei egymás mellé vannak dobálva, minden felhőkarcoló egy kicsit más. Két fiatal fekete lány szólít le kamerával egy öltönyös businessman-t, nyilatkozna-e nekik. Szóra sem méltatja őket. Washington elnök közömbösen szemléli a jelenetet az elnökké avatása helyszínén. A híres bika szobor heréje fényesre kopott a sok simogatástól. A Liberty Island felé a komphoz óriási sor áll, hosszan kígyózik a francia szoborhoz vágyók sora. Utunk az Ikertornyok helye felé vezet, sokkoló a helyszín, és a két emlékmű. A WTC két épülete helyén két seb tátong a téren, melybe csodálatos vízesés omlik alá a mélybe. Körben az itt elhunytak nevei, némelyik névbe rózsa van tűzve. Megsiratom a helyet, a sokkot, amit okozott. Hat rám a helyen összegyűlt rengeteg fájdalom, jelen van, mint egy sötét felhő.

A World Trade Center helyén épült a One World Trade Center. Ennek a tetejéről lehet megcsodálni, ahogy a város térdepel előtted. A liftekhez egy sziklabarlang-folyosó vezet, egész Manhattan erre a sziklára épül, ezért bírja el ezt a rengeteg felhőkarcolót. 102 emelet 53 másodperc alatt, érzi a fülem a száguldást, a nyomáskülönbséget.

 

Odafent egy falra vetített show vár bennünket, a város ezer arcát mutatja be, majd felemelkedik a fal, üveg van mögötte, és 102. emelet magasságból ámulsz az alattad fekvő Nagy Almára. Az amerikaiaknak van érzéke a hatásvadászathoz, bámulatos volt a sziklák mélyéről a felhők fölé emelkedni. Ez a nagy amerikai álom, minden lehetséges. Innen átterelnek a körbejárható kilátóközponthoz, nézelődhetsz, fotózhatsz. Kis fekete kislányokból álló iskoláscsoport csivitel, fáradt, de csillogó szemű turisták, idősek gyerekek, ázsiaiak, európaiak, amerikaiak vegyesen fotóznak, pihennek a padokon.

Innen irány a Brooklyn Bridge, útközben kis parkban mókusok várják a mogyorót, távolabb a téren breaktáncos csapat szórakoztatja a népet. A híd kecses, régi idők szele lengi körül, fapadozata ezt üzeni: “hidd el, sok mindent láttam már…”

Visszafelé betérünk a Grand Central pályaudvar elegáns, márvánnyal díszített épületébe. Szép. Tiszta és fenséges. Tudjuk, hogy van egy hely, ahol ha suttogsz, a szemben lévő falnál lévő társad meghallja. Kipróbáljuk, és működik!!! Mint a gyerekek ujjongunk, és hallózunk egymásnak. Délután a Disney Store-ban újra gyerekként sikkantgatok a cukiságok láttán. A Carnegie Hall előtt egy csapat egyenruhás gyereknek tart eligazítást egy tanár, ők lehetnek a ma esti fellépők. Milyen büszkék lehetnek magukra!

Este vacsora a Bubba Gump étteremben, a Forrest Gumpnak emléket állító rákokat kínáló komplexumban. Minden részlet alaposan ki van dolgozva, a fali díszek, a pad ahol buszra várt, a film megy non-stop kivetítőn, Jenny és Forrest gyerekkori képek a falon, és fatáblára vésett ikonikus mondatok mindenütt. A kilátás a Times Squar-re. Futurisztikus, pazar, rémületesen és lenyűgözően vibráló.

 

Vacsi után még elsétáltunk a Rockefeller Centerhez, ahol bámultuk a korizókat. Ezzel záródott az első nap.

2. nap

Reggel hamarabb kelünk, kinézünk kicsit a Central Parkba. Szinte kihalt reggel nyolckor, páran futnak, néhányan kutyát sétáltatnak. Felhőben van sok épület teteje, híven a nevükhöz. A Trump korcsolyapályán profik gyakorolnak. Reggelire mogyoróvajas bagel-t eszem lekvárral. Nagyon ütős, nagyon amerikai és nagyon finom! A mai délelőtt a kínai, és az olasz negyedben indul. A kínai nagyon lepukkant. Az olasz negyedben egy kávézóban iszunk olasz kávét a sok amerikai lötty után. Kicsit Európában érzem magam, de olyan, mint amikor érzed valahol hátul, hogy nem igazi, egy díszletben ülsz csupán.

A Washington Square-en villan belém, hogy hiányzik a tér, a fák. Sok az épület, mintha beborítanának a felhőkarcolók, folyton rád dőlnek. Jól esik a téren mókusokat, füvet látni.
Ebédre halál food-ot eszünk, ahogy mi hívjuk, a város tele van ételt kínáló foodtruck-kal. Görög, szír, arab, pakisztáni, kínai ételek, Soknak az oldalán szerepel a Halal food kifejezés, ami az iszlámoknál megengedett étkezést jelent. Szinte minden nap ilyet eszünk, a legtöbbje finom. Persze a legjobb a hot dog!

A Roosevelt szigetre kabinos libegő megy. A metrójegy érvényes rá, kíváncsian várom hogy milyen lesz. Jobb, mint gondoltam. Csodás a házak között, felett repülni. Át a taxikkal zsúfolt úton, át a folyó felett. A távolban felvillan az kecses Empire State Building csúcsa. A sziget, ahová érkezünk egy lakósziget. Semmi sincs az érkező oldalon, csak egy cuki mini ajándékbolt, átadás előtt álló üres lakóház, és egy buszmegálló. A baseballt gyakorló kis srácok mellett átmegyünk a szigetcsúcs másik oldalára, egy hajóállomást találunk. 7 perc múlva jön egy hajó, ami elvisz a Wall Street-re, 2,5 dollár az ára. Jegyet veszünk, és 7 perc múlva száguldunk 600 forintért Manhattan mellett. A hajó szupermodern, unott fekete nő csokikat árul a hátuljában. Felmegyünk a hajó nyitott részébe, dobál minket a folyó, a sebesség, a fejemre kötött kendőt fújja a szél.

Megérkezünk, kiszállunk az üzleti negyedben. Megkeressük a Federal Hallt, ahol Washington letette az első elnöki esküt. Megható, erős történelmi emlék, ettől a pillanattól létezik az a rendszer, mely ma is a világ egyik meghatározó eleme. Innen irány a Macy’s áruház, de előtte még bolyongunk egy nagyot a föld alatti városban, a helyes metrójáratot keresve.

A Macy’s 116 éves áruház, a legrégebbi mozgólépcsője fából készült és ma is működik. Innen hazasétálunk a Times Sqaure melletti szállodánkba. Most érzem először az irdatlan tömeget az utcán, ahogy hömpölyög, mint egy folyó, a hajléktalan fekete férfi ordít, a dudák folyton szólnak, szirénáz a mentő, villognak az óriási neonreklámok. Zaj, vibrálás, nyüzsi.

Este vár a Broadway, Phantom of the Opera. 30 éve ugyanott játsszák, tökéletesre csiszolt, profi az előadás. Természetesen átvizsgálják a táskákat, minden színház előtt sorok állnak. Benyomulunk az előtérbe, és mikor nyitják a kétfelé ágazó lépcsőfeljárót sodor felfelé a tömeg. M&M-es, Macy’s bevásárló zacskókkal csacsogó turista lányok, idős ázsiaiak, portugál telefonfüggő család. Nyakukba akasztott tálcáról mosolygós lányok 5 dolláros vizet, csokit, és fantomos műanyag pohárban bort árulnak 25 dollárért. Magasan ülünk, de jól látunk. Az előadás látványos, zeneileg tökéletes, a nagyjából ezer fős telt ház ujjong, tapsol minden dal végén. Hazafelé dúdoljuk a fő dalokat. Felidézzük, amikor 2 estével ezelőtt az előadásról kiáradó tömegen keresztül vágtattunk a szállás felé. Milyen más most…

3. nap Washingtonban

4 óra busz úttal jutunk el New Yorkból a fővárosba. Az út maga autópályán vezet, nem túl érdekes. Kiszállunk a buszból egy parkolóház jellegű busz-pályaudvaron. Leereszkedünk egy mozgólépcsőn, és egy gyönyörű pályaudvaron találjuk magunkat. Kilépve pedig megpillantjuk a Capitolium-ot. Wow élmény, nagyon szép, meglepően kevés ember van körülötte. Eszembe jut a House of cards, mintha beleléptem volna a sorozatba, folyton azt várom, feltűnik valahol Frank Underwood. Az épületet megkerülve látjuk az utat, amit ma be fogunk járni, egy egyenes út vezet egyik emlékműtől a másikig. Mókusok, és vörös hasú madarak matatnak a fűben, turisták fotóznak, a nemes épületek pedig úgy állnak méltóságteljesen körülöttünk, mint a jedi mesterek szellemei. Jóságosan, gondoskodón, hatalommal telve.

A Mall Park, ami a II. Világháborús emlékműtől vezet a Lincoln emlékműig vegyes közönséget vonultat fel. A két szélén húzódó sétaúton futók, turisták, öltönyösök, katonák, középen a füvön mindenféle bőrszínű, cigánykerekező gyerekek, frizbiző középkorúak. Az obeliszk, amit utoljára a Pókember filmben láttam, kecsesen tör az ég felé. Nem sokkal mellette fiatal srác három kockával gyakorolja a zsonglőrködést, mi csilis hot dogot burkolunk magunkba. Ezután lépünk bele a Forrest Gump-ba, vagy a Hair-be, a hosszú téglalap alakú medencét és a Lincoln emlékművet látni olyan, mintha egyszerre elevenednének meg az amerikai történelem nagy pillanatai, és a hollywoodi sikerfilmek. Lincoln ott ül a görög isteneknek járó oszlopos épületben, és szenvtelenül figyel. Lábánál nyüzsögnek a turisták, a Trump ellen csendesen protestáló férfi nyakában a táblára írt véleményével, a Disney hercegnőnek öltözött kislány piros klumpában, kövér család három gyerekkel.

Szabadság. Ezt érzem. Kiállhat valaki a véleményével az elnök ellen, nem küldik el, hercegnő ruhában mehet műemléket nézni, ha akar. Lincoln megadta az amerikaiknak a szabadságot és az egyenjogúságot. Az emlékmű körül háborús emlékművek, Korea, Vietnam. Az emlékmű állítói büszkék rá, hogy fiaik segítettek olyan embereken, akiket nem is ismertek. Én csak az értelmetlen halált látom.

A Fehér Ház kicsi, messze van attól a helytől, ahonnan fotózzuk. A környezete sem pont olyan, mint a filmeken. Viszont nagyon szép épület, a kertjében nyüzsögnek a kerti munkások.
Teszünk egy sétát a városban még egyet a busz indulása előtt, már minden kabátot, kardigánt levettünk, sokkal melegebb van, mint New Yorkban. Az egész Washington fehér és rózsaszín, elegáns és méltóságteljes. Kevés a turista, csodálkozom is, de nincsenek sokan. Mexikóit eszünk, majd visszatérünk New Yorkba, amit estére beburkol a köd. Felvesszük újra a kabátot, és a tömeget kerülgetve haza baktatunk.

4. nap

A Central Park kanyargós útjain, hídjain átvágva megyünk az Éjszaka a múzeumban helyszínére, az Amerikai Természettudományi Múzeumba. A Central park vadregényes, tiszta, fenséges, barátságos, titokzatos. Jó hely, méltó a Nagy Almához. A padok mindegyike dedikálva van valakinek, még Melanie és Donald Trumpét is megtaláljuk (apropó Trump, az ajándékboltok Trump-fej stresszlabdát, világító fenekű Trump zseblámpát, és számos egyéb tárgyat árulnak a saját elnökükről. Zavarba ejtő.)
A múzeumnál hosszú a sor, de gyorsan halad. Őszintén? Nem egy nagy szám. Barcelonában és Londonban sokkal klasszabb a természettudományi múzeum. De legalább nem ácsingózom ide többet.

Délután elmegyünk a Village szélén lévő Samsung boltba. Ez a környék fiatalos, trendi hangulatot áraszt, az épületek nem akarnak rám dőlni, maximum 5-6 emeletesek. A Samsung bolt olyan, mint egy mini vidámpark, VR szemüveggel lehet szörfözni, síelni, 4D mozizni. Karszalaggal végignézzük az összeset, szinte csak fekete fiatalok dolgoznak itt, akik mind nagyon kedvesek, táncolnak a sarokban álló fekete DJ lány által kevert ritmusos zenére. A VR attrakciók szuperek, főleg, amikor egy alattad mozgó szörfdeszkán állva egy óriási hullámba kerülsz. Aztán az emeleti kávézóban iszunk egy meleg italt (kint zuhog az eső) és játszunk a futurisztikus okos hűtővel. Egy gombnyomásra megmutatja, mi van belül, anélkül, hogy kinyitnánk.

Az eső csillapultával sétálunk a Village-ben. Barátságos, lépcsős házikók, apró design boltok, civakodó meleg fiúk (ázsiai és fehér vegyes pár). Klassz környék, bohém, és valódi. Olyan, ahol jó lehet lakni.

Következik a Strand Bookstore, ahol új, és használt könyveket is árulnak 18 mérföldnyi könyvespolc hosszan. Hiperventillálok, konkrét fizikai tüneteim vannak a gyönyörűségtől. Fantasztikus hangulatú bolt, szűk polcok létrával, könyves, cuki ajándéktárgyak, rengeteg könyv… Mellette van egy geek tárgyakat áruló bolt, Marvel, HP, Star Wars minden mennyiségben.

Este már csak egy rövid sétára van energiánk. Telítődünk a sok élménnyel, zajjal, illattal, szaggal, ízzel. Feltűnik, hogy minden boltban úgy bánnak veled, mintha a legfontosabb vásárló lennél, folyton vidáman lelkesek, és mindenhol megkérdezik: How are you doing? És mintha tényleg érdekelné őket. Furcsa élmény ahhoz képest, amit otthon tapasztalunk nap, mint nap egy boltban, vagy szolgáltató helyen.

5. nap

Délelőtt irány a New York Public Library ingyenes 1 órás épületvezetése. Útközben belebotlunk az Empire State Buildinghez sorban álló turisták hadába, jegyeket, skip the line lehetőségeket kínáló feketék állítanak meg: Hey, family! felkiáltással.

A könyvtárhoz érve fellépkedünk a két kőoroszlán között A hall fenséges, az információnál ülő hölgyek kedvesek. A csoportot vezető hölgy idős, szemüveges, garbós pulcsiban van, gyöngysor a nyakában,, és szenvedéllyel beszél a könyvtáráról. Értem már a könyvtáros sztereotípia alapját. A könyvtár eszméje, hogy mindenkinek ingyenesen nyújtsa a tudást. 3 millió dokumentum várja olvasóit a könyvtár mellett húzódó park alatt. Nincs sok olvasó, de sok a bámészkodó. Minden régi, recseg, ropog, a festmények nekem túl giccsesek, de mégis van az épület szellemében valami, ami rabul ejt. És ha már szellemek, amikor megérkezünk, épp akkor mentek el a szellemirtók, nincs mitől félnünk.

Délután kettőre egyedül színházba megyek, egy off-Broadway darabra, pár utcával lejjebb a színházi negyedtől. Prózai darab, Later life. 4 szereplő, 7 sor, kb 35 néző, én vagyok a legfiatalabb. A színházban 4 terem van, mint egy multiplex moziban. A darab érdekes, de csöppet felszínes, a színészek játéka Budapesten nem állná meg a helyét. Mégis az összélmény izgalmas volt, érzem, milyen lehet New York-inak lenni.

Délután egy nagyot sétálunk a Central Parkban, azok az utak, melyek pár napja üresek voltak, most tömve vannak. Egy performanszot is látunk, behívják a közönséget, “minden showhoz kell egy szexi ázsiai fiú”!” kiált a latino táncos. Gyorsan találnak egyet a tömegben, és eltáncoltatják vele a gangham style táncot. Jól nyomja, a közönség hálásan tapsol. Gyönyörködünk, fotózunk. Betérünk a Metropolitan Múzeum halljába, az is gyönyörű, valahonnan élő zongorajáték hallatszik. Egy fáraó és egy Athéné szobor néz egymással farkasszemet a hall két végében.

Este McDonalds-ban vacsorázunk, ezt is ki kell próbálni, milyen a meki hazájában hamburgert enni. Vagyis nem kellett volna. Bár az avokádós hamburger nagyon finom, a közönség nem azokból áll, akiknek ez a város a csillogásról szól. Velem szemben egy olyan cigány asszony ült, mintha a Telepes utcai sarkon lévő nyomorházból lépett volna ki. Hajléktalan, ősz hajú és szakállú fekete koldus. A kiszolgálók sem kedvesek. Kellett egy ilyen élmény, ami árnyalja a képet.

 

6. nap

Utolsó teljes napunk a Coney Island vidámparkjában kezdődött. 1 óra metróval, rajtunk kívül csak egy spanyol család utazik végig. Kiszállunk, és minden kicsit olyan, mintha a hatvanas években lennénk. A 100 éve alapított hot dogos, a kis bolt, ami édességet árul, cukorba mártott almát, zacskóban színes vattacukrot, csokis epret. Elhúz a fejünk felett egy hullámvasút. 12-15 fok van, páran lézengünk a játékok között. Óriási plüssmackók, pokémonok, és számos színes, szagos, megnyerhető (?) játékot kínáló bódé, és hullámvasutak váltják egymást. Modern és régi egyszerre. Felülünk egy hullámvasútra, 4-es skálán 3-as erősségű. Félek, sikítok, és kacagok a végén, alig bírom abbahagyni. Mintha örülnék, hogy életben maradtam. A fiúk nyernek nekem egy transzvesztita külsejű plüss tacot, elnevezem Carlos-nak, szorongatom örömömben, még sose nyertek nekem semmit. Lesétálunk a partra, kabátban, sapkában szívjuk be a sós illatú levegőt. Végigsétálunk a deszka pallókon Brighton Beach-ig. Az orosz negyednél visszaszállunk a metróra, furcsa, hogy cirill betűket látunk a boltokon. A metró itt a házak között megy, tényleg, mint a filmeken. Mintha Peter Parker szobájába bekukkanthatnék a vagonból.

Délután teszünk egy sétát a High Line parkban. Egy 20 évig parlagon maradt magaslati vasútvonal helyén 2,5 kilométeres sétaút vezet a 20-30 emeletes házak között. Különleges élmény! Búcsúvacsora egy steak house-ban, degeszre esszük magunkat.

Hazautazás napja

Másnap reggel havazásra ébredünk, a szálloda halljában ma meleg kávé várja azokat, akik nekiindulnak a városnak. Különös érzés a havas Central Pakban sétálni a szellem járta, gyönyörű Dakota épület mellett, ahol John Lennon-t lelőtték, a virággal díszített lovaskonflisok között. Még egy gyors vásárlás a Disney Store-ban, ahol Thortól kezdve Minnie egéren át Star Wars-ig minden van.

És irány a reptér, búcsúzunk ettől a furcsa, vibráló, zajos és fényes várostól, melynek egyes részei csodásak, nemesek, mások mocskosak, vagy trendin fiatalosak. Az kétségtelen, hogy van egy olyan erős vonzereje a városnak, ami szinte élőlénnyé varázsolja. Nem lehet nem szeretni, pedig zajos, nyüzsgő, folyton mozog. De valahogy úgy érzed ott, hogy helyed van a világban. Mert ha ennyi furcsa, extravagáns, sokféle nemzetiségű ember ahogy együtt lüktet, akkor neked is helyed van benne, és ez egy egyetemes jó érzés. Bebújhatsz a tömegbe, vagy kitűnhetsz belőle. Talán ezért az arctalan elfogadás érzés miatt vágyom vissza azóta is folyamatosan. Nagy szerelem lett a Nagy Alma. Köszönöm a sorsnak, hogy itt lehettem.

Szöveg és képek: Kaposi Ildikó

Tags: , , , , ,

Hét nap New Yorkban

August 12, 2018 in Brooklyn, Downtown, Látnivalók, Manhattan, Midtown, New Yorkon túl, Queens, Uptown, Utazás előtt, Utazási tanácsok, Úti beszámoló | Permalink

Zsuzsi fantasztikus beszámolót készített manhattani látogatásukról. Napokra lebontott, térképpel, megtett távolsággal ellátott, remek képekkel tűzdelt leírás, amely mögött rengeteg munka van. A hét különálló séta leírását megtaláljátok a linken át. Szeretettel javaslom mindenkinek, aki éppen New Yorkba készül és természetesen mindenkinek, aki nosztalgiázni szeretne. Nagyon szépen köszönjük! link

Tags: , , , ,

Zsuzsáék New York-i élményei

August 4, 2018 in Brooklyn, Downtown, Látnivalók, Manhattan, Midtown, New Yorkon túl, Staten Island, Uptown, Utazási tanácsok, Úti beszámoló | Permalink

Kedves Kata! Ezekkel a képekkel szeretném megköszönni Neked azt a rengeteg segítséget, amit a blogodon keresztül kaptam Tőled New York-i utunkhoz.

Praktikus tanácsaiddal és írásaiddal nagyban hozzájárultál ahhoz, hogy ez az utazás valóban olyan fantasztikus lett, mint ahogy azt vártuk! Tanácsaidat követve próbáltuk összeállítani a programunkat, hogy a nyolc nap alatt eljussunk minél több helyre, de mégis legyen időnk néha kicsit megállni és “New York-inak” lenni.

Így aztán végigsétáltunk a Brooklyn hídon, hogy a Brooklyn Bridge parkban ülve megcsodálhassuk Manhattan sziluettjét. Mókusokat etettünk, fűben ülve ebédeltünk és argentin tangót tanultunk a Central Parkban.

 

Ebédeltünk az elragadó West Willage-ben (megállva a Perry Street 66- nál), kimetróztunk Coney Island-ra, hömpölyögtünk a tömeggel a Times Square-en. Megpihentünk a tündéri Bryant Parkban, végigsétáltunk a High Line-on, ami tényleg fantasztikus.

 

Utaztunk a Staten Island Ferry-n, hogy megcsodálhassuk a Szabadság-szobrot, megemlékeztünk az áldozatokról a 9/11 emlékhelynél, leültünk egy kicsit a New York Library-ban. Megnéztük a legszebb vasútállomást (tényleg lenyűgöző!) gyönyörködtünk a naplementében a Hudson-nál és még nagyon sokáig sorolhatnám.

 

 

Nyolc napot töltöttünk ott, de a szívünk egy részét ott hagytuk. Még egyszer KÖSZÖNÖM NEKED:

Zsuzsa és családja Győrből

38013754_1063671247133733_7589661022571462656_n

Tags: , , ,

New Yorkot látni és beleszeretni

June 16, 2018 in Brooklyn, Downtown, Látnivalók, Manhattan, Midtown, Queens, Uptown, Utazás előtt, Utazási tanácsok, Úti beszámoló | Permalink

New York a város, amely észrevétlenül a mindennapjaink része, hiszen mindenkiben ott él a filmeken keresztül, akár tudomásul vesszük, akár nem.

Sohasem merült fel bennem, hogy valaha is elmennék New Yorkba, de egy váratlan lehetőségnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy nem szabad kihagynom, meg kell néznem.

New Yorkot látni nem szerepelt az álmaim között, de a 10 hónapos várakozás és főleg az útra való felkészülés (amiben a “Tengerentúlról jelentem” rengeteg segítséget nyújtott, ezúton is köszönet érte) során azzá vált.

Szeretném megosztani néhány gondolatomat, és pár képemet, hogy ha lenne valaki, aki egy pillanatra is elbizonytalanodna azon, hogy menjen-e New Yorkba vagy sem, mindenképp az “igen, megyek” legyen a döntés.

Feledhetetlen érzés, amikor először állsz a Brooklyn híd lábánál és csodálod Manhattan felhőkarcolóit a lemenő nap fényénél, majd gyönyörködsz a túlpart felgyúló fényeiben.

Manhattan sugárútjain sétálva belecsöppensz a város vérkeringésébe. A folyamatos lüktetés, morajlás, de még a zaj is, teljesen magával ragad, együtt sodródsz vele, és fel sem merül benned, hogy ez zavarna. Élvezed! Mert ez New York.

Míg mindenről megfeledkezve, szemeddel a monumentális épületek tetejét keresve fedezed fel a várost, bármerre mész valahonnan mindig előbukkan a One World Trade Center letisztult tornya, őrt állva a város felett.

Folyamatosan keresed a filmekből ismerős dolgokat, és megborzongsz, amikor egy olyan épület, tér, szobor előtt állsz, amiről úgy érzed, hogy már régről ismered, csak még „szemtől-szembe”nem láttad.

 

A Rockefeller Center 70 emeletes felhőkarcolója a maga 259 méterével lenyűgöző látvány, akár lentről nézünk felfelé, akár fentről nézünk alkonyatkor a városra. A narancssárga, kék színekben tündöklő égbolt visszatükröződik az Empire State Building és a Chrysler Building távolból parányinak tűnő ablakain, és feltűnik Lady Liberty párába vesző alakja is.

Manhattanban minden park egy kis zöld sziget, ami egyszerre tűnik nyüzsgőnek és nyugalmat árasztónak. Van, aki pihen, ebédel, vagy éppen táncol, sakkozik. Teljes harmóniában egymás mellett.

Meglepődve tapasztaltam, hogy bárhol, bármikor, ha csak egy pillanatra is elbizonytalanodtam vagy próbáltam eligazodni és igazából még magam sem tudtam, hogy segítségre van szükségem, valaki mindig odalépett hozzám, és megkérdezte, hogy segíthet-e.

Sokszor kezdeményeztek beszélgetést helyiek a metrón vagy a buszon, érdeklődve, hogy honnan jöttem és tetszik-e a város. Annak ellenére, hogy egyedül voltam, sohasem éreztem magam egyedül.

Brooklynból Manhattanban vezető metróút felért egy szociográfiai tanulmánnyal. Hihetetlen, hogy itt, ahol szinte minden nemzet megtalálható, mennyire nagy az összetartás, az egymás iránti tolerancia a nemzeti, kulturális különbségek ellenére is.

A metrónak egyébként is külön varázsa van, ami nem másnak köszönhető, mint a saját és mások szórakoztatására, de akár a napi megélhetésükért zenélő, vagy egyéb produkcióval fellépő embereknek. A jövő-menő utasok nem sajnálják az idejüket, megállnak, meghallgatják őket, élvezik az előadást, nem fordulnak el lehajtott, vagy félrecsapott fejjel, és az adományok sem maradnak el.

Coney Island…… A levegőben a zöldségesek „zöld” , a kínai éttermek fűszeres illata, a halárusító boltok átható szaga, és az autók benzingőze mellett ott érezhető az óceán enyhén sós, párás illata.

Ez a brooklyni városrész ismét más világ, két különböző világ. Az Atlanti-óceán partján állva a csapkodó hullámok látványa, ahogy simára mossák a part homokját, minden nyomot eltüntetve, a folyton zúgó óceán hangja, a vijjogó sirályok és a távolban apró ladiknak tűnő óceánjárók mind-mind romantikát idéznek.

Ugyanakkor az óceán part süppedő homokjában kiépített sétány másik oldalán lévő Vidámpark, a bódék hosszú sora, ahonnan különféle hamburgerek, grillek, és egyéb ételek illat orgiája száll a sétáló felé, igazi, önfeledt szórakozást ígérnek.

Tíz felejthetetlen napot tölthettem New Yorkban, és egy picit talán New York-inak érezhettem magam.

Igaz, hogy nem volt álmom ide eljutni, de most már álmom, hogy visszatérjek.

Képek és történet: Rigóné Mészáros Ildi

Tags: , , , , ,

Enikő gondolatai New Yorkról

May 26, 2018 in Brooklyn, Gasztronómia, Kultúra, Látnivalók, Manhattan, Midtown, Uptown, Utazás előtt, Utazási tanácsok, Úti beszámoló | Permalink

New York, mint a tenger, ha csendesedik, se áll meg soha. Az első pár órában idegen, de ha engedsz a morajló sodrásának, befogad és soha többé nem ereszt.

Magával ragad nagysága, nyüzsgése. Lüktet minden belvárosi utca, folyamatosan kapod az impulzusokat és mikor azt hinnéd, hogy megismerted egy részét vagy akár egészét, előkerül egy másik arca. Pontosan ebben rejlik varázsa.

Hatalmas épületeit és azok rezgéseit nem tudja se kép, se videó vagy akár film visszaadni. Ott kell lenni és megélni a pillanatot, mert elképesztő és leirthatatlan. Mikor távolodnál és megpillantod a lemenő nap fényeit a város felhőkarcolóin, ott marad egy részed csendben, nyugalomban, ami sosem jön haza. Ott szerettem meg és sokkal többet kaptam, mint amit ettől az utazástól remélni mertem.

Megtanultam, hogy az első, amit bárki is megkérdez tőled ebben a percről percre változó nagyvárosban, az az, hogy: “Honnan jöttél?” Ebben mutatkozik meg kulturális sokszínűsége. Az emberek közvetlenek, lazák és kimagaslóan segítőkészek. Ha itt eltévedsz és nem mersz kérdezni, az a te hibád, ugyanis bárkit leszólítasz, feléd fordul, mosolyog, beszélget és az se okoz gondot, ha nem egy nyelvet beszéltek.

Meglepő volt, hogy miközben extázisba esve kóvályogtam a város bármely pontján és beleütköztem valakibe – ami ennyi ember között elkerülhetetlen -, azonnal elnézést kérve egymástól, semmilyen negatív hatás befolyása nélkül folytattuk utunkat. Ez egy budapestinek csodaszámba megy.

Itt éjjel-nappal, szinte minden utca sarkon rendelkezésre áll a világ valamennyi ételkülönlegessége. A streedfood kultúra kiforrott és teljesen bevált módszer az étkezésre. Ha éppen popcornt ennél felfedezés közben – mint jómagam-, akkor bizton állíthatom, hogy találni fogsz egy bódét, ahol árulnak.

Elcsépelt, de mint minden sok mást, ezt is egyszer az életben látni kell. Mint említettem, a képek nem tudják úgy visszaadni, ahogy azt valójában kellene, de azért itt megosztok egy párat a kötelezőkről és azokon felüli látványosságokról.

Képek és szöveg: Sümeghy Enikő Réka

Tags: , , , ,

Városlátogatásunk New Yorkban – Csilla és Bálint beszámolója

May 1, 2018 in Biztonság, Brooklyn, Közlekedés, Látnivalók, Manhattan, Metró, Szállás, Tájékozódás, Utazás előtt, Utazási tanácsok, Úti beszámoló | Permalink

Öt napot töltöttem március utolsó hetében férjemmel ebben, a turistáktól hemzsegő, mindenféle nációval benépesült, igazán érdekes világvárosban.

Kalandunkra jól felkészültünk útikönyvekből, jó barátok beszámolóiból és blogok nyújtotta segítséggel. Egy percet sem szerettünk volna elvesztegetni, mivel csak öt napunk volt a városra.

A repülőutunk zökkenőmentesen zajlott Budapesttől New Yorkig, Amszterdami átszállással. A közel 2 órás út alatt a KLM légitársaság Amszterdamig megfelelő szolgáltatást biztosított, míg Amszterdamból New Yorkig, az amerikai Delta légitársaság a 8 és fél úton a többszöri étkezésen felül, snack-ekkel és Magnum jégrémmel is előrukkolt a turista osztályon. Az idő gyorsan eltelt, mivel megfogadtam, hogy a repülőidő nagy részét átalszom, így nem lesz gond az odaérkezésünk után a város felfedezésével. Jól sikerült a terv, a repülőút utáni fáradság nem húzta keresztbe az egész délutánunkat. Férjemét sem, aki az út alatt végig olvasott.

A JFK repterén landoltunk, ami igazából nem hagyott mély nyomot bennünk. A repülőn még elmentünk a mosdóba, mivel tudtuk, hogy a vámellenőrzés jó ideig eltarthat. Ezután fogtunk egy helybéli, idősebb Long Island-i “nem hivatalos” taxist, aki elvitt bennünket a Chelsea-beli szállásunkig a délutáni napsütésben. Nem szerettünk volna metrózni, szerettük volna látni a várost a háromnegyed órás út alatt is. Szorított bennünket az idő.

Hotelunknak az Innside by Melia New York Nomad-ot választottuk a Tripadvisor értékelések alapján, amelyhez minden valóban közel volt. Két saroknyira volt a Madison Squere Garden, férjem legnagyobb örömére. Volt szerencsénk jegyet váltani egy alsóházi egyetemi kosárlabda meccsre is, aminek Bálint örült igazán, a 15000 nézővel egyetemben. Természetesen én is, bár én jobban örültem volna egy Pink koncertnek.

A hotel tetejére (22. emelet) is felmentünk, ahonnan megcsodálhattuk a város épületeit. Minden napot hasznosan töltöttünk, ami megérte még akkor is, ha estére nagyon elfáradtunk. Sétáltunk a Times Square-en, a Central Parkban körbejártuk a nevezetes helyeket, etettünk mókusokat, megnéztük a rejtélyes Dakota házat, becsöppentünk a Greenich Village-be, ahol egy elhunyt tűzoltó-családapa emlékére – aki mások mentése közben vesztette életét -, skót dudás felvonulást tartottak éppen, lovakkal, motorokkal, tűzoltóautókkal, díszmenetben. Sétáltunk a Little Italy-ban, China Town-ban, a Soho negyedben. Nagyon hangulatos részei a városnak.

Felmentünk a One World Observatory-ba és a Rockefeller Centerbe is. Mindkettőbe napijeggyel lehet bejutni, a megfelelő biztonsági ellenőrzések után. Ezek valóban időt vesznek el, de azt hiszem, 9/11 után ez valahol érthető is. Mindkét felhőkarcolóból páratlan a kilátás, de mi a Rockefeller Centert mégis jobbnak éreztük a kilátás szempontjából, illetve jobban kedveljük a tradicionális épületeket.

Jó emlék maradt a hihetetlen építészeti remekműn, a Brooklyn hídon való fél órás séta is, ami Brooklynba vezetett.

 

Nem éreztem magunkat egy percre sem veszélyhelyzetben, semmiféle atrocitás nem ért bennünket az ott tartózkodásunk ideje alatt.

IMG_6991 

Férjem rendvédelmi karrierje miatt nagy figyelmet fordítottunk a sokfajta rendőrjárgányra. Elképesztő, hogy mennyi fajta járművük van és rengeteg helyen vannak közszolgálatban az utcákon. A Brooklyn hídon például három kerekű autóval vigyáztak a biztonságra a gyalogos úton. Ezenkívül óriás méretű rendőr kamionokat, csapatszállító buszokat, Cabrio és sima Smart autókat, Ford Sedan típusokat, gallytörő terepjáró autókat, motoros rendőröket, biciklis és lovas rendőröket is láthattunk. Nem is gondolhattuk volna másképpen, minthogy a közbiztonság garantált.

 

Ellátogattunk a Grand Zero-hoz is, ahol a szeptember 11-i terrortámadás emlékhelye van.

Sétáltunk a pénzügyi negyedben, a Wall Street-en, a színházi negyedben, komppal átmentünk Staten Island-re, közben megcsodáltuk a Szabadság szobrot és Manhattant. A Times Square-re több alkalommal visszamentünk, vagy egy jó vacsora, vagy csak a sokszínű látványa miatt. Meg kell még jegyeznünk, hogy bárhova tértünk be, rosszat sehol nem ettünk, ittunk. Kimondottan finomakat és jókat étkeztünk.

 

Megnéztük a Szent Patrick katedrálist, valamint a Szent Pál kápolnát, melyet gyönyörű temetőkertje miatt is érdemes felkeresni.

Ücsörögtünk a Bryant Parkban, megtekintettük a turisták által közkedvelt különleges Vasalóházat, amely alakja és mérete teljesen magával ragadott bennünket.

Több alkalommal metróztunk, amelynek különleges hangulata volt a maga forgatagában. Meg kell itt említsük, hogy az egyik metró aluljáróban egy fekete utcazenész jó hangulatú, 90-es évekbeli popzenét játszott és az egész metró aluljáró táncra perdült. Nagyon vidám perceket töltöttünk ott, megjegyeztük, hogy mennyire jó lehet itt helybélinek lenni és jókedvűen táncolni, idegen az idegennel. Felszínre érve a filmekből ismert New York-i gőz szinte minden részen feltűnt.

Az időjárás március utolsó hetében nekünk kedvezett. 5 fok reggel, majd délután 12 fokra is felmelegedett, a havazást megúsztuk. A délelőtti 4-5 fok igazából azért volt kedvező, mert a köd gyönyörű átmenetben kitakarta a felhőkarcolók tetejét, így még misztikusabb fényképek születtek. Egyáltalán nem bántuk meg a március végi látogatást, nem biztos, hogy a zöld lomboktól, jobb időben láttuk volna teljességében az egyes épületeket.

Reméljük, hogy lesz alkalmunk megnézni nyáron is ezt a magával ragadó várost. Télen is varázslatos lehet.

Élveztük az ottlétünket, legközelebb a múzeumokba is szeretnénk bejutni, illetve a híres New York-i Közkönyvtárba és egy Broadway előadásra.

 

Rövid időnk volt – itthon várt a 20 hónapos kislányunk -, de amit fontosnak tartottunk, azt sikerült megtekintenünk.

Remélem tudtunk hasznos információkkal szolgálni a jövőben idelátogatóknak!

Mindenkinek kellemes időtöltést kívánunk a Nagy Almában!

Csilla és Bálint

Képek: Csilla és Bálint

Tags: , , ,

Ági és Péter beszámolója

April 22, 2018 in Brooklyn, Határátkelés, Közlekedés, Látnivalók, Manhattan, Queens, Szállás, Tájékozódás, Uncategorized, Utazás előtt, Utazási tanácsok, Úti beszámoló | Permalink

Kedves Kata,

Kedves Blog olvasók,

Szeretném azzal kezdeni a beszámolónkat, hogy megköszönjem mindenkinek, aki összefoglalta tapasztalatait New Yorkkal kapcsolatban és azt megosztotta velünk. Külön köszönet Katának, hogy biztosítja erre a felületet és segít, ha kérdés merülne fel.

Pont ma 1 hete, hogy hazaérkeztünk New Yorkból, összesen 12 napot töltöttünk a városban.

 

Nagy álmunk vált valóra, előre felkészültünk, rengeteget olvastunk róla, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább azokra a dolgokra hívjuk fel a figyelmeteket, amikről nem olvastunk és velünk mégis előfordult, illetve jó lett volna előre tudni.

A legelső ilyen egyből a nagyon hosszú repülőút. Persze, ezt tudja az ember, de teljesen távol állt attól, amit elképzeltünk. A 8 órás repülőútra (mi Párizsból mentünk) bizony fel kell készülni, ha előre tudom, hogy ennyire nem tudok majd aludni, akkor biztosan viszek filmeket, mert hiába volt nálunk könyv, egy idő után azt is meguntuk.

Mikor leszálltunk a kapitány bemondta, hogy készüljünk fel, mert 2 órát kell várni a vámon a belépésre. Ezen akkor nevettem, de később tapasztaltuk, hogy tényleg így van. Miután a vámnál a sorba beállsz, már nem is nagyon tudsz kimenni, így előtte célszerű mosdóba menni, vagy még a gépen. Valamint ott helyben a tisztektől kell kérni egy nyilatkozatot, ami egy formanyomtatvány és azt sorbaállás közben kitölteni, hogy nem viszünk be élő állatot, nem vagyunk betegek. Fontos megjegyezni, minket mélyen érintett, hogy a gép leszállási helye és a vám között nincs kijelölt dohányzó hely. Ez egy nem dohányzónak egyáltalán nem tragédia, viszont a hosszú út után minden dohányos rémálma. Valamint nem hívták előre a kisgyerekes családokat, nekik is ugyanúgy végig kellett állni a 2 órát, nem volt kivételezés.

Miután átjutottunk az ellenőrzésen, már várt is minket a Nagy Alma, fel is fedeztük teljesen, minden napra kitaláltunk valami újat és volt, hogy 1-2 helyszínre visszamentünk.

A hotel a 29. utca és a Broadway kereszteződésében volt (The Paul Hotel), nagyon aranyos kis szállás, az ESB látszik az ablakokból. Viszont pont most húznak fel elé egy toronyházat, így a kilátás veszít az értékéből. Ezt esetleg hasznos lehet tudni, aki mostanában foglalt oda, mert a weboldalon még mindig pazar kilátással hirdetik a szobákat. A másik, hogy a tetőterasz/tetőbár csak május közepétől van nyitva, ezt sem kötik az ember orrára a weboldalon, ez nagy csalódás volt nekünk, mert ez volt az egyik, ami miatt ezt a szállást választottuk.

Nagyon sokat metróztunk, vettünk heti metró kártyát, szerintem az érte meg a legjobban.

Elmentünk az Intrepid hadihajóhoz, a Hudson folyón áll, nagyon érdekes, erről korábban nem olvastam sehol és érdekes program gyerekkel is (kb 3-4 óra alatt lehet bejárni, van étkezési lehetőség is).

Intrepid fedélzete

Amire fel kell készülni mindenhol az a security check, minden látványossághoz, épületbe belépés előtt át kell esni rajta. Ezek az emberek is a munkájukat végzik, nem érdemes bosszankodni ezen, ha az ember mosolyog, nekik is lesz egy jobb napjuk, mert sokan még csak nem is köszönnek nekik.

Ha valaki csak 1 kilátást szeretne a város felett (általában a kilátók 30-40 USD között vannak két főre) akkor a Rockefeller Center Top of the Rock kilátóját javaslom, onnan az ESB is látszik és nincs akkora sorbaállás, mint az ESB-nél.

Mi nem vettünk városnézős jegyet, de nem is bántam, mert ugye azt hirdetik, hogy sokszor a sorbaállást el lehet kerülni egy-egy látványosságnál. Én semmi hiányt nem tapasztaltam, lehet, hogy éppen csak akkor akinek volt ilyen jegye, azok voltak többen és nem mi, akik a helyszínen vettük meg a jegyeket.

A Szabadság-szoborhoz a kompnál a sorbaállás embertelen, mi is beálltunk a sorba, de fél óra után feladtuk. Végül a szobrot 2 másik lehetőséggel néztük meg. Az egyik a Roosevelt-szigetről a Wall Street-ig közlekedő komp, amely átmegy a Manhattan és a Brooklyn híd alatt is, valamint végig előttünk volt a Szabadság-szobor.

A másik pedig a Hop-on Hop-off busz, amelyiknek az egyik megállójából indul egy turistahajó, ami a sziget mellett hajózik és lehet bőven fotózkodni. Mi nem akartunk a szigetre lépni, mert a koronába nem kaptunk jegyet (hónapokra előre érdemes foglalni), a talapzatot pedig annyira nem akartuk megnézni.

Érdemes a múzeumokba kihasználni a jegyautomatákat, és ott venni jegyet, így nem kell sorba állni.

Vannak nagyon jó metró alkalmazások, amivel könnyű navigálni a rengeteg metróvonal között, érdemes ezt még itthon rátenni a telefonra.

A csalódás nekünk Chinatown volt, ennyi vacak terméket még itthon sem látni és az árusok nagyon erőszakosak. Viszont Little Italy-ban nagyon sok jó étterem van, oda érdemes elmenni, aki akar végre egy jót enni, ami nem hamburger vagy hot-dog.

A visszafele úton, aki a JFK-ről megy, annak felhívnám a figyelmét, hogy a security check után, a kapuknál már nincs kijelölt dohányzóhely, érdemes az utolsó pillanatig kint maradni.

A reptéren sokkal olcsóbban voltak az ajándéktárgyak (New York feliratúakra gondolok elsősorban), mint a városban, még Chinatown-ban is drágábban vettük, mint a reptéren.

A várost nagyon élveztük, mindent megnéztünk, ami az útikönyvekben benne van, hatalmas élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, mert látni kell!

Köszönöm, hogy elolvastátok

Üdv: Ági és Péter

Képek: Ági és Péter

Tags: , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »