Zsuzsi fantasztikus beszámolót készített manhattani látogatásukról. Napokra lebontott, térképpel, megtett távolsággal ellátott, remek képekkel tűzdelt leírás, amely mögött rengeteg munka van. A hét különálló séta leírását megtaláljátok a linken át. Szeretettel javaslom mindenkinek, aki éppen New Yorkba készül és természetesen mindenkinek, aki nosztalgiázni szeretne. Nagyon szépen köszönjük! link
Kedves Kata! Ezekkel a képekkel szeretném megköszönni Neked azt a rengeteg segítséget, amit a blogodon keresztül kaptam Tőled New York-i utunkhoz.
Praktikus tanácsaiddal és írásaiddal nagyban hozzájárultál ahhoz, hogy ez az utazás valóban olyan fantasztikus lett, mint ahogy azt vártuk! Tanácsaidat követve próbáltuk összeállítani a programunkat, hogy a nyolc nap alatt eljussunk minél több helyre, de mégis legyen időnk néha kicsit megállni és “New York-inak” lenni.
Így aztán végigsétáltunk a Brooklyn hídon, hogy a Brooklyn Bridge parkban ülve megcsodálhassuk Manhattan sziluettjét. Mókusokat etettünk, fűben ülve ebédeltünk és argentin tangót tanultunk a Central Parkban.
Ebédeltünk az elragadó West Willage-ben (megállva a Perry Street 66- nál), kimetróztunk Coney Island-ra, hömpölyögtünk a tömeggel a Times Square-en. Megpihentünk a tündéri Bryant Parkban, végigsétáltunk a High Line-on, ami tényleg fantasztikus.
Utaztunk a Staten Island Ferry-n, hogy megcsodálhassuk a Szabadság-szobrot, megemlékeztünk az áldozatokról a 9/11 emlékhelynél, leültünk egy kicsit a New York Library-ban. Megnéztük a legszebb vasútállomást (tényleg lenyűgöző!) gyönyörködtünk a naplementében a Hudson-nál és még nagyon sokáig sorolhatnám.
Nyolc napot töltöttünk ott, de a szívünk egy részét ott hagytuk. Még egyszer KÖSZÖNÖM NEKED:
New York a város, amely észrevétlenül a mindennapjaink része, hiszen mindenkiben ott él a filmeken keresztül, akár tudomásul vesszük, akár nem.
Sohasem merült fel bennem, hogy valaha is elmennék New Yorkba, de egy váratlan lehetőségnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy nem szabad kihagynom, meg kell néznem.
New Yorkot látni nem szerepelt az álmaim között, de a 10 hónapos várakozás és főleg az útra való felkészülés (amiben a “Tengerentúlról jelentem” rengeteg segítséget nyújtott, ezúton is köszönet érte) során azzá vált.
Szeretném megosztani néhány gondolatomat, és pár képemet, hogy ha lenne valaki, aki egy pillanatra is elbizonytalanodna azon, hogy menjen-e New Yorkba vagy sem, mindenképp az “igen, megyek” legyen a döntés.
Feledhetetlen érzés, amikor először állsz a Brooklyn híd lábánál és csodálod Manhattan felhőkarcolóit a lemenő nap fényénél, majd gyönyörködsz a túlpart felgyúló fényeiben.
Manhattan sugárútjain sétálva belecsöppensz a város vérkeringésébe. A folyamatos lüktetés, morajlás, de még a zaj is, teljesen magával ragad, együtt sodródsz vele, és fel sem merül benned, hogy ez zavarna. Élvezed! Mert ez New York.
Míg mindenről megfeledkezve, szemeddel a monumentális épületek tetejét keresve fedezed fel a várost, bármerre mész valahonnan mindig előbukkan a One World Trade Center letisztult tornya, őrt állva a város felett.
Folyamatosan keresed a filmekből ismerős dolgokat, és megborzongsz, amikor egy olyan épület, tér, szobor előtt állsz, amiről úgy érzed, hogy már régről ismered, csak még „szemtől-szembe”nem láttad.
A Rockefeller Center 70 emeletes felhőkarcolója a maga 259 méterével lenyűgöző látvány, akár lentről nézünk felfelé, akár fentről nézünk alkonyatkor a városra. A narancssárga, kék színekben tündöklő égbolt visszatükröződik az Empire State Building és a Chrysler Building távolból parányinak tűnő ablakain, és feltűnik Lady Liberty párába vesző alakja is.
Manhattanban minden park egy kis zöld sziget, ami egyszerre tűnik nyüzsgőnek és nyugalmat árasztónak. Van, aki pihen, ebédel, vagy éppen táncol, sakkozik. Teljes harmóniában egymás mellett.
Meglepődve tapasztaltam, hogy bárhol, bármikor, ha csak egy pillanatra is elbizonytalanodtam vagy próbáltam eligazodni és igazából még magam sem tudtam, hogy segítségre van szükségem, valaki mindig odalépett hozzám, és megkérdezte, hogy segíthet-e.
Sokszor kezdeményeztek beszélgetést helyiek a metrón vagy a buszon, érdeklődve, hogy honnan jöttem és tetszik-e a város. Annak ellenére, hogy egyedül voltam, sohasem éreztem magam egyedül.
Brooklynból Manhattanban vezető metróút felért egy szociográfiai tanulmánnyal. Hihetetlen, hogy itt, ahol szinte minden nemzet megtalálható, mennyire nagy az összetartás, az egymás iránti tolerancia a nemzeti, kulturális különbségek ellenére is.
A metrónak egyébként is külön varázsa van, ami nem másnak köszönhető, mint a saját és mások szórakoztatására, de akár a napi megélhetésükért zenélő, vagy egyéb produkcióval fellépő embereknek. A jövő-menő utasok nem sajnálják az idejüket, megállnak, meghallgatják őket, élvezik az előadást, nem fordulnak el lehajtott, vagy félrecsapott fejjel, és az adományok sem maradnak el.
Coney Island…… A levegőben a zöldségesek „zöld” , a kínai éttermek fűszeres illata, a halárusító boltok átható szaga, és az autók benzingőze mellett ott érezhető az óceán enyhén sós, párás illata.
Ez a brooklyni városrész ismét más világ, két különböző világ. Az Atlanti-óceán partján állva a csapkodó hullámok látványa, ahogy simára mossák a part homokját, minden nyomot eltüntetve, a folyton zúgó óceán hangja, a vijjogó sirályok és a távolban apró ladiknak tűnő óceánjárók mind-mind romantikát idéznek.
Ugyanakkor az óceán part süppedő homokjában kiépített sétány másik oldalán lévő Vidámpark, a bódék hosszú sora, ahonnan különféle hamburgerek, grillek, és egyéb ételek illat orgiája száll a sétáló felé, igazi, önfeledt szórakozást ígérnek.
Tíz felejthetetlen napot tölthettem New Yorkban, és egy picit talán New York-inak érezhettem magam.
Igaz, hogy nem volt álmom ide eljutni, de most már álmom, hogy visszatérjek.
New York, mint a tenger, ha csendesedik, se áll meg soha. Az első pár órában idegen, de ha engedsz a morajló sodrásának, befogad és soha többé nem ereszt.
Magával ragad nagysága, nyüzsgése. Lüktet minden belvárosi utca, folyamatosan kapod az impulzusokat és mikor azt hinnéd, hogy megismerted egy részét vagy akár egészét, előkerül egy másik arca. Pontosan ebben rejlik varázsa.
Hatalmas épületeit és azok rezgéseit nem tudja se kép, se videó vagy akár film visszaadni. Ott kell lenni és megélni a pillanatot, mert elképesztő és leirthatatlan. Mikor távolodnál és megpillantod a lemenő nap fényeit a város felhőkarcolóin, ott marad egy részed csendben, nyugalomban, ami sosem jön haza. Ott szerettem meg és sokkal többet kaptam, mint amit ettől az utazástól remélni mertem.
Megtanultam, hogy az első, amit bárki is megkérdez tőled ebben a percről percre változó nagyvárosban, az az, hogy: “Honnan jöttél?” Ebben mutatkozik meg kulturális sokszínűsége. Az emberek közvetlenek, lazák és kimagaslóan segítőkészek. Ha itt eltévedsz és nem mersz kérdezni, az a te hibád, ugyanis bárkit leszólítasz, feléd fordul, mosolyog, beszélget és az se okoz gondot, ha nem egy nyelvet beszéltek.
Meglepő volt, hogy miközben extázisba esve kóvályogtam a város bármely pontján és beleütköztem valakibe – ami ennyi ember között elkerülhetetlen -, azonnal elnézést kérve egymástól, semmilyen negatív hatás befolyása nélkül folytattuk utunkat. Ez egy budapestinek csodaszámba megy.
Itt éjjel-nappal, szinte minden utca sarkon rendelkezésre áll a világ valamennyi ételkülönlegessége. A streedfood kultúra kiforrott és teljesen bevált módszer az étkezésre. Ha éppen popcornt ennél felfedezés közben – mint jómagam-, akkor bizton állíthatom, hogy találni fogsz egy bódét, ahol árulnak.
Elcsépelt, de mint minden sok mást, ezt is egyszer az életben látni kell. Mint említettem, a képek nem tudják úgy visszaadni, ahogy azt valójában kellene, de azért itt megosztok egy párat a kötelezőkről és azokon felüli látványosságokról.
New Yorkban a tavasz első hírnöke, különösen idén – jóval megelőzve a kellemesen meleg napokat és az első rügyeket a Central Park fáin -, a Macy’s Nagyáruház Virágparádéja, melyre ebben az évben 44. alkalommal kerül sor. A virágkiállítást évente félmillióan látogatják, turisták és helybéliek egyaránt.
A pazar virágshow idén március 25-e és április 8-a között kerül megrendezésre a Macy’s Herald Square-en található központi épületében, valamint az áruház philadelphiai, minneapolisi, chicagói, illetve San Francisco-i üzleteiben.
A kezdetekben a virágshow-ra az áruház Herald Square-i kijárata mellett felállított sátorban került sor. Az elmúlt öt évben a kiállítást az üzlet első szintjén rendezik meg, melynek számos támogatója és ellenzője is akad.
A “virágparádé az üzlet területén” támogatói azzal érveltek, hogy a koncepció lényege pontosan a kisebb alapterület ötletes kihasználásában, illetve a virágok átható illat- és színkavalkádjának az áruházi forgatagba integrálásában rejlik. Az ötlet ellenzői ugyancsak a kisebb alapterülettel érvelnek. Bizony ilyenkor, főleg kora és késő délután, nagy a tumultus, gyakran lépni sem lehet.
A virágparádé ebben az évben a “Once Upon a Springtime” (Hol volt, hol nem volt egy Tavasz) címet kapta és egy tündérmese valamennyi kellékét felvonultatja. Sétálhatunk az elvarázsolt erdőben, beleülhetünk a gonosz varázsló trónszékébe, meglátogathatjuk a tündérkastélyt és a virághányó sárkány is felbukkan.
A Macy’s ingyenes virágparádéjának megtekintését így érdemes a kora reggeli, illetve a késő esti órákra tervezni. A kirakatokat naplemente után, illetve borongós időben lehet a legszebben fényképezni.
Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve első kép (Macy’s)
New York City szívében, a Fifth Avenue-n, a Central Park szomszédságában áll egy francia kastély, melyet a legtöbben a Reszkessetek Betörők második részéből ismernek. A Plaza Hotel igazi ikon, mely a luxus és pompa megtestesítője.
A hotel a Grand Army Plaza-ról kapta a nevét. A hotel előtti kis tér William Tecumseh Sherman, polgárháborús generális arannyal futtatott szobráról és a Pulitzer szökőkútról nevezetes.
A Plaza Hotel több mint száz éve a New York-i előkelő réteg találkozó helye. A 19 emeletes épület az egyetlen szálloda a városban, mely a Nemzeti Örökség listáján szerepel és minden szegletében magán hordozza a luxust.
A Plaza Hotel egy évszázadnyi kiemelkedő eseményt és sok-sok skandalumot tudhat magáénak. Ismerkedjünk meg a legérdekesebb történetekkel.
A nyitás napján, 1907. október 10-én – a város történelmében először – motorizált taxik sorakoztak fel a hotel bejárata előtt a vendégekre várva. Azok számára, akik elutasították a fejlődést, az autósor végén, tradicionális lovas taxik álltak rendelkezésre, ám a fejlődést nem lehetett megállítani.
Rögtön, a nyitás hónapjában a vendégek között volt Mrs. Campbell, angol színésznő, George Bernard Shaw barátja. Shaw Mrs. Campbell számára írta a világhírű Pygmalion-t. Mrs. Pat tartózkodás első estéjén lement a Pálma Udvarba, hogy elköltse a vacsoráját. Az étkezés után elővett egy cigarettát, melyet a pincérek és vendégek legnagyobb megrökönyödésére el is szívott. Ilyet akkoriban csak férfiember engedhetett meg magának. A főpincér azonnal megkérte, hogy oltsa ki a cigarettát, ám Mrs. Pat azonnal visszavágott: “Kérem, ez egy szabad ország és ezt én semmiképp nem szeretném megváltoztatni.” A pincérek átmeneti megoldásként paravánt emeltek a színésznő köré. Mrs. Campbell botrányos viselkedése a másnapi újságok címlapjára került és a New York-i metróállomásokon való cigarettázás betiltásához vezetett.
A magyar származású Lwoff-Parlaghy Vilma festő-hercegnő látogatása 1909-ben újabb magaslatokba emelte a Plaza Hotelt. A hercegnő egy sereg házi kedvenc – kutyák, macskák, baglyok, tengerimalacok, egy oroszlán kölyök (!) és egy aligátor (!) – társaságában érkezett New Yorkba. A Waldorf Astoria azonnal elutasította szálláskérelmét, míg a Plaza 14 szobás lakosztályt és inasokat bocsátott az extravagáns hercegnő és kísérete részére, s ezzel az első állatbarát hotel lett New Yorkban.
Az 1920-as évek jazz korszakában F. Scott Fitzgerald és felesége, Zelda szintén a Plaza Hotel elkötelezett rajongói voltak. F. Scott Fitzgerald legismertebb alkotásában, a Great Gatsby-ben állított örök emléket a Plaza Hotelnek.
1946-ban, a magánéletét szigorúan védelmező Greta Garbo-ról kivételes fotósorozat készített Cecil Beaton, legendás fotós a Plaza egyik lakosztályában.
1956-ban egy elszakadt fekete ruhapánt kavarta fel a kedélyeket a Plaza-ban. Az ominózus pánt Marilyn Monroe ruhájához tartozott és egy sajtótájékoztatón mondta fel a szolgálatot. A malőrről utóbb kiderült, hogy ügyes PR húzás volt.
1964-ben a Beatles, első amerikai turnéja idején a Plaza-ban szállt meg, s valamennyien a privát nevükön jelentkeztek be.
Az 1966-os Fekete-Fehér Maskarabál a hotel Nagy Báltermében, Truman Capote, az Álom luxuskivitelben és a Hidegvérrel című könyvek írójának rendezésében, úgy vonult be a történelemkönyvekbe, mint a legpompásabb bál, melyet valaha is rendeztek a Nagy Almában.
A Plaza Hotel-béli botrányokozók listáján szerepelt Edgar Hoover, az FBI igazgatója is, akit többen, több esetben női ruhában, magassarkú cipőben, sminkkel láttak a szálló partijain. Woody Allen a Plaza-ban tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy szerelmi viszonyt folytat és feleségül veszi nevelt lányát. Charlie Sheen-t pedig itt tartóztatták le, botrányos viselkedése miatt.
A Plaza Hotel számos filmforgatásnak adott helyszínt. A sort Alfred Hitchcock nyitotta az Észak-Északnyugattal (North by Northwest). Ez volt az első film, melyet eredeti helyszínen és nem egy hollywoodi stúdióban forgattak. A legismertebb Plaza Hotelben játszódó filmek az Ilyenek voltunk (The Way We Were) Barbara Streisanddal és Robert Redforddal, a Funny Girl, a Krokodil Dundee és a Reszkessetek Betörők II.: Elveszve New Yorkban (Home Alone II: Lost in New York).
A Plaza Hotelnek 1907 óta számos tulajdonosa volt, többek között Conrad Hilton és Donald Trump, azt viszont kevesen tudják, hogy jelenleg egy indiai konglomerátum tulajdonában áll.
A Flower Bandit, a Virágos Bandita, az a “titokzatos” hős, akire a New York-iaknak napjainkban, a feszült politikai légkörben, a tragédiákkal teli hétköznapokban szüksége van.
Valentin napon, a 14. utca és Hatodik Sugárút találkozásánál, egy csúnya, elhagyatott, összegraffitizett bolt előtt hatalmas szíves dobozokban, rózsaszín szegfűhalmok köszöntötték az arra járókat.
Ugyanekkor a West 4th street metróállomás Washington Square-i lejáratánál egy jókora rózsa-pipacs-írisz szív csalt mosolyt az utazók arcára.
A Flower Bandit, Lewis Miller virágkötő és esemény szervező már jó ideje bevirágozza a New York-iak szürke hétköznapjait. A történet 2016 őszén kezdődött a Central Parkban, ahol egy kora reggelen az első turisták gyönyörű virágkoszorút találtak Lennon Imagine emlékmozaikja körül.
“Öröm volt nézni, ahogy percek alatt tömeg gyűlt az Imagine köré. A virágok csak emelték a hely magasztos hangulatát. Rengeteg kép, szelfi készült azon a napon. Sokan átrendezték a virágkompozíciót, míg mások magukkal vittek egy-egy szálat emlékbe. Az emlékhely interaktívvá vált a virágok által.”
A Flower Bandit a Cemtral Park után megállíthatatlan lett. A legváratlanabb, legkevésbé romantikus helyeken – legtöbbször utcai szemétgyűjtőkben, építkezési hulladékhalmokon, metróállomásokon, buszmegállókban – jelennek meg hatalmas, buja virágköltemények.
“Ezek az én ajándékaim New Yorknak. Semmi mást nem szeretnék, mint mosolyt csalni a manhattaniak arcára. A virágokat még hajnalban helyezzük el a kiszemelt ponton, hogy mire felébred a város, meglepetés várja.
Néha összefutunk egy-egy éjszakai sétálóval, aki megkérdi, hogy mit csinálunk. Azt mondjuk, hogy ez neked készül, a te ajándékod. Ilyenkor döbbenten néznek ránk. Már ezért is megéri.
Ki ne szeretné a virágokat? New York szürke és rohanó hétköznapjaiban a virág luxus. Nem hinném, hogy a közeljövőben abbahagynánk. Virágos Banditának lenni hihetetlenül jóleső érzés.
Isntagram-on követhetitek a csokraink útját – melyeket mi csak “floral flash”-ként emlegetünk -, de előre soha nem mondjuk, meg, hogy hol bukkan fel a következő kompozíció. Ez mindig meglepetés.
A célunk varázslatos New York-i emlékek létrehozása. Hihetetlen látni, ahogy a járókelők New York-i kukákat fotóznak, pózolnak előttük. Máskor nagy ívben kikerülik őket. A virágok ezeknek a kukáknak, szobroknak, szeméthalmoknak is új értelmet adnak.
A virágok szintén második lehetőséget kapnak ezáltal. Mindig egy korábbi esemény, esküvő, kiállítás, parti virágjait hasznosítom újra. A 14. utcában a rózsaszín szegfűk például a Tory Burch divatbemutató virágkompozícióiból származnak.
A hashtag-ünket, LMD x NYC, krétaszóróval a kompozíció mellé festjük, hogy a New York-iak tudják, a Flower Bandit itt járt.”
A Cocid-19 idején virágkompozíciók jelentek meg New York City járványkórházainál.
New York City a világ kulináris fővárosa (is), ahol valamennyi nemzet konyhája megtalálható. A városban egymást érik a jobbnál jobb éttermek, pékségek, cukrászdák, kávézók.
Következzen tíz, világhíres, kimagasló minőségű és innovatív, “must try” New York-i desszert, amely mögött egy-egy hamisítatlan amerikai sikertörténet áll. A tulajdonosok a semmiből tettek szert világhírnévre és a siker felé vezető út gyakran nem várt nehézségekkel, olykor tragédiával volt kikövezve.
(A lista a Zagat és a Michelin Star Guide alapján készült. A kritérium: kategóriájában a legjobb és/vagy világhírre tett szert egy bizonyos termék által.)
Eileen 40 éve süti New York City legjobb sajttortáit. 1973-ban egy Queens-i deli tulajdonosának mesélte, hogy az édesanyja sajttorta receptje a legfinomabb a világon. A tulajdonos arra ösztönözte a fiatal lányt, hogy ha ilyen jó az a recept, süsse meg, s majd ő árulni fogja az üzletben. Még hozzávalókat is adott Eileen-nek. A fantasztikusan finom sajttorta híre szájról szájra terjedt Queens-ben és két évvel később Eileen saját üzletet nyitott Manhattanban, a Lower East Side-on, a Kenmare és a Centre Street sarkán.
A Cleveland Place annak idején még a térképen sem szerepelt, igazi szellemváros volt. Eileen sajttortája azonban megállíthatatlan volt, így híre eljutott a szakma nagyjaihoz és hamarosan a New York Magazine is írt róla. Rövid idő múlva már Amerika egész területére szállítottak, azonban az üzlethelyiség a Lower East Side-on továbbra is a legtöbbször üresen kongott.
2000-ben Eileen újabb boltot nyitott, egy jóval előnyösebb helyen, a World Trade Center-től két utcányira. Az üzlet ekkor lendült fel igazán. World Trade Centerben dolgozók és turisták ezrei látogatták nap-nap után. Úgy tűnt, Eileen révbe ért.
Azon a tragikus 2001. szeptember 11-i reggelen azonban Eileen boltja is odaveszett a romok alatt. Szerencsére a csapat még az első torony összeomlása előtt elhagyta az épületet.
Maradt a Cleveland Place-n található üzletet, melyet ekkor szó szerint senki sem látogatott. A metróforgalom Downtown felé hónapokra leállt és az emberek, ha nem volt muszáj, nem mentek Lower Manhattanba. Hat hónapon keresztül Eileen csak a mentőalakulatoknak sütött.
Manhattan azonban feléledt hamvaiból. Lower Manhattan népszerűbb, mint valaha, a Cleveland Place pedig már rég nem szellemváros. Eilleen és sajttortái a nehéz időket is túlélték és mára már a Zagat által is elismerten, a legjobbak New Yorkban. Az eredeti íz mellett roppant népszerű a sós karamell, a márványos csokoládé és az epres sajttorta.
A Levain Bakery világhíres a hatalmas (17 dkg), belül puha, omlós, nyúlós, kívül roppanós, Instagram-sztár sütijeiről. A legkeresettebb, díjnyertes termékek, a csokis-diós és a dupla brownie. Az Upper West Side-on található pékség előtt gyakran hosszú sor áll, de annak, aki szereti a chocolate chip cookie-t, bőven megéri a várakozást.
A pékséget két barátnő, Connie McDonald és Pam Weekes alapította 1994-ben. Akkoriban Connie a bankszakmában dolgozott, Pam pedig egy divatcégnél. A lányokat az Ironman-re való felkészülés hozta össze az uszodában. Edzések után másról sem beszélgettek, mint remek ételekről és a világ legjobb csokis sütijéről álmodoztak.
Az álom nem soká maradt álom. A két lány elindította a Levain Bakery-t az Upper West Side-on és csupán néhány év leforgása alatt világhírre tettek szert kiváló minőségű pékáruikkal, süteményeikkel. Az Upper West Side gazdag lakói, akik a a nyarak nagy részét a Hamptons-ban található nyaralóikban töltik, nem akartak a Levain Bakery péksüteményei nélkül maradni ezekben a hónapokban sem, kikövetelték, hogy a pékség Long Island-en is nyisson üzletet. A Levain Bakery ma már a világ szinte valamennyi országából fogad rendeléseket.
Az 1996 júliusában nyílt Magnolia Bakery Manhattan egyik legnépszerűbb cukrászdája, a Szex és New York sorozat rajongóinak Mekkája. Mióta Carrie és Miranda az üzlet előtt ülve, cupcake-et falatozva vitatta meg a manhattani szinglik életét, a Magnolia Bakery sikere töretlen.
Az üzletet két barátnő, Allysa Torey és Jennifer Appel alapította társtulajdonosként. A Magnolia cupcake Allysa takarékosságának köszönhette létrejöttét. A lányok a hagyományos 9 inch-es kókusz torta helyett 6 inch-eset készítettek, így mindig volt maradék torta alapanyag. A süteményeket délután sütötték, a krémre és a díszítésre zárás után került sor. Esténként, a Christopher Street bárjaiba igyekvő táncosok, énekesek – legtöbben meleg fiúk -, a pékség ablakán keresztül rimánkodtak a lányoknak egy-egy cupcake-ért. A Magnolia Bakery hírnevét és sikerét ezeknek a bohém fiúknak köszönheti, akik amerre jártak, ódákat zengtek a kék napellenzős üzletről és annak ellenállhatatlan cupcake-jéről. Aztán jött a Sex and the City, s a többi történelem.
Magnolia Bakery-t ma már New York több pontján is találunk, de Chicagóban és Los Angeles-ben is van üzletük. A pékség legfinomabb és legkeresettebb terméke meglepően nem a cupcake, hanem a selymesen könnyű banán puding.
A Doughnut Plant létrehozója, Mark Isreal, megváltoztatta a fánkvilágot. Mark több generációs pékcsalád sarja, aki a nagyapja fánk receptjével indította saját üzletét. Isreal nagypapa az I. Világháború idején Párizsban állomásozott, ahol a hadsereg pékségében sütötte a kenyeret. A háború után visszatért Észak-Karolinába és családot alapított. A sütés szeretetét fiának és unokájának is átadta. Mark 1981-ben költözött New Yorkba és 1994-ben saját pékséget nyitott a Lower East Side-on. Egy öreg bérház pincéjében sütött és a fánkokat saját maga szállította ki biciklin. A fantasztikus fánkok híre a környék cukrászdáiba és kávézóiba is hamar eljutott és egyre többen rendeltek Mark-tól. 2000-ben, édesapja segítségével, a pékség “feljött a felszínre” és Mark saját üzlethelyiséget vásárolt a Grand Street-en.
A Doughnut Plant organikus, naponta frissen, helyben készített töltelékekkel, adalékanyagok nélkül készült hatalmas fánkcsodái New York City kedvencei. A Crème Brûlée a legkeresettebb, melynek mérete fele a többi fánkénak, ám az édes vanília sodó és a karamellizált cukor bevonat ebben a méretben is az édesség mennyországba repít.
A cronut őrület több mint öt éve tart. A történet Párizstól nem messze, egy Beauvais nevezetű városban kezdődött. Itt nőtt fel a család negyedik gyermekeként és kezdte el tanulmányait Dominique Ansel. Kemény munkával, szorgalommal a helyi vendéglőket párizsiak váltották fel, majd hamarosan Daniel Boulud világhírű New York-i étterme következett, itt már főcukrászként. A Bouludnál eltöltött hat év alatt az étterem négy csillagosra emelkedett, 2010-ben pedig elnyerte az Év Étterme díjat. Ansel személyes sikerként könyvelhette el, hogy bekerült Amerika 10 legjobb cukrásza közé. 2011. novemberében Dominique megnyitotta saját francia pékségét, a Dominique Ansel Bakery-t.
Dominique Ansel 2013-ban alkotta meg az első Cronut-ot, a fánk és a croissant hibridjét. Két hónap és tíz sikertelen receptkísérlet után sikerült elérni a megálmodott állagot és ízt. A Cronut a croissant-hoz hasonlóan leveles tésztából készül, melyet meghatározott hőmérsékletű szőlőmagolajban sütnek ki. A friss Cronutot még melegében porcukorba hempergetik, krémmel töltik és cukormázzal vonják be.
Az új ínyencség híre napok alatt bejárta Manhattant és csupán pár hét leforgása alatt valódi Cronut őrület ütötte fel a fejét nem csupán a City lakosai, de a turisták körében is.
A Lady M Confections magán hordozza New York City olvasztótégely jellegét. A cukrászda a klasszikus francia cukrászmesterséget ötvözi az ázsiai konyha fogékonyságával, modern New York-i környezetben. A létrehozó, Ken Romaniszyn, Hawaii származású, de japán származású nagyszülei révén a nyarakat Japánban töltötte, ahol megismerkedett az ázsiai konyha fortélyaival. Felnőve ezt a tudást hasznosítva nyitotta meg üzletét az Upper East Side-on. Édességei francia jellegűek, de magukon viselik a japán elemeket, a könnyű állagot és az alacsony cukortartalmat.
Mille Crepe, vagyis az ezer palacsinta torta az üzlet világhírű édessége. Ha nem is ezer, de húsz, leheletvékony palacsinta, habkönnyű krém és roppanós cukorbevonat teszi ezt az édességet a City egyik legnagyobb kedvencévé. A cukrászda többi tortája is remek, de a Mille Crepe-nél nincs fenségesebb. Teljesen más, mint a magyar palacsinta torta, ezért is érdemes kipróbálni. Az eredeti vaníliás és a zöld teás a legkeresettebb.
A Dough Brooklyn legnépszerűtlenebb kerületéből, Bedford-Stuyvesant-ból indult 2010-ben és rövid idő alatt hűséges rajongótáborra tett szert. A tulajdonos, Fany Gerson, Mexikóban nőtt fel, ahol a fánk különlegességnek számított. Fany Amerikában megvalósította az álmát és saját pékséget nyitott, ahol a legkülönlegesebb ízesítésekkel próbálkozik, s minden kis mennyiségben, frissen, a szemünk láttára készül. 2014-ben pedig megvalósult a legnagyobb álom is. Fany és csapata üzletet nyitott Manhattanban, a Flatiron Building közelében.
A legkeresettebb és legkülönlegesebb íz, mely a világhírnevet is meghozta, a hibiszkuszos fánk.
Az Upper East Side-on található Serendipity 3 cukrászdát a legtöbben az azonos című romantikus filmből ismerik. A Serendipity-t a film és a filmben is fogyasztott Frrrozen Hot Chocolate, a jeges forró csoki tette világhíressé.
A Serendipity 3 cukrászda azonban a már kultikusnak számító film előtt is nevezetes volt. A 60. utcában, a Második és a Harmadik Sugárút között található cukrászdát Stephen Bruce nyitotta 1954-ben.
A Serendipity-hez hasonló hely nincs még egy a világon. A cukrászdát színes Tiffany lámpások, a falakat eredeti Andy Warhol alkotások díszítik. Az intézményben nemcsak Andy Warhol volt visszatérő vendég, de Marilyn Monroe és First Lady Jackie O is. Jackie O olyannyira kedvelte a cukrászda jeges forró csokoládéját, hogy el akarta kérni a receptjét egy partira. Stephen Burce nem adta a receptet, viszont saját kezűleg készítette el a desszert kelyheket a Fehér Házban.
Joe Isidori, a Black Tap Craft Burgers and Beer tulajdonosa szintén több generációs konyhamester családból származik. A Black Tap homázs a tradicionális amerikai étkezdének. Joe fejébe vette, hogy az ő üzletében lehet majd kapni a legjobb hamburgert és ez mára már megvalósult. A Black Tap tudhatja magáénak a legjobb hamburgert egész New York Cityben.
Az Instagram-nak köszönhetően azonban az üzlet észbontó milkshake-jei hozták meg a világhírnevet. A képek magukért beszélnek. A Black Tap milkshake 12 ízesítésben kapható és minimum 1200 kalóriával dobja meg a napi energia bevitelt, így a legtöbben közösségi akcióban fogyasztják.
Ebben a videóban megnézhetitek, hogyan készülnek ezek a kalóriabombák.
New York-i látogatás nem lehet teljes az ikonikus babka, rugelach és challah nélkül.
Uri Scheft a dán-izraeli cukrász három híres Lehamin (Kenyerek) pékség tulajdonosa volt Tel Aviv-ban, amikor egy barátja unszolására New Yorkban is üzletet nyitott a Union Square-n.
Scheft szülei Dániából költöztek Izraelbe. Uri már itt született, ettől függetlenül nem szakadt el Európától. A konyhaművészet fortélyait Dániában tanulta és gyakorolta.
Scheft kelet-európai és zsidó hagyományokra épülő péksüteményei a legjobbak New York Cityben. Ha a Union Square-n jártok, semmi esetre se hagyjátok ki.
Gyakran kérdezitek, hogy ha csak két órátok van a Central Parkra, illetve gyerekek vagy idősek is vannak a csapatban, melyek azok a kulcsfontosságú látnivalók, amelyeket muszáj meglátogatni, amelyek visszaadják a Central Park esszenciáját. Az alábbi ikonikus, kihagyhatatlan Central Park helyszíneket javaslom, egyben ez az az alap útvonal, melyet magam is követek, amikor csak rövid időm van, mégis szeretném útba ejteni a legismertebb fotótéma helyszíneket.
Ez az útiterv 3 és fél km hosszú, ha gyors tempóban gyalogolunk, minimális ideig állunk meg, akkor egy óra alatt megjárható. Én általában nézelődök, fotózok, eltöltök néhány percet valamennyi állomásnál, így kb. 2 óra alatt járom be ezeket a sarkalatos helyszíneket.
A térképet a jellel kibonthatjátok.
Indulás a park dél-keleti sarkából, a Lombard Lamp-től (A). A Lombard lámpaoszlop a Hamburgban található Lombard-híd lámpáinak reprodukciója, a német-amerikai barátság szimbóluma, melyet Németország adományozott New York City-nek 1979-ben (párja Chicagóba került). A 600 kilogrammos öntöttvas lámpa alapzatát kerubok és virágfüzérek díszítik. Erről a pontról jól látható a Plaza Hotel és a Grand Army Plaza. Amennyiben kedvünk tartja, lovaskocsit is bérelhetünk itt.
A Grand Army Plaza felőli lépcsősoron át a Pond (B)-hoz érünk. A Pond a park hét tavának egyike. Law Olmsted és Calvert Vaux úgy tervezte, hogy békés menedék legyen a Ötödik Sugárút zajos forgalma után. Annak ellenére, hogy a tóparton évente sok százezren sétálnak, mindig találunk egy csendes zugot a szemlélődésre. Ha van kedvünk és erőnk, másszunk fel a tó mentén található sziklákra, ahonnan csodaszép a kilátás.
A Pond felett kecsesen ível a Gapstow Bridge (C), mely minden évszakban más arcát mutatja. Különösen ősszel és télen kedvelt fotóháttér. A hídról képeslap-szépségű kilátás nyílik a parkot környező épületekre, köztük a Plaza Hotelre. Ha északra fordulunk, a téli hónapokban láthatjuk a Wollman Rink-en korcsolyázókat.
A következő állomás a Wollman Rink (D). A korcsolyázás tradicionális New York-i elfoglaltság a hosszú őszi-téli hónapokban. Az első korcsolyázó tó a Lake volt, majd a téli sport kedvelői a Pond-ot is birtokukba vették. Az 50-es években mindkét tavon megszűnt a korcsolyázási lehetőség, miután átadták a Wollman korcsolyapályát. A Wollman Rink-en korcsolyázásnál romantikusabbat el sem lehet képzelni. Miközben rójuk a köröket, nappal körülvesz minket New York sziluettje, este pedig a város fényei. Nem csoda, hogy a romantikus filmekben gyakori szereplő.
A Wollman Rink után haladjunk észak felé és ejtsük útba a Chess & Checkers House-t (E) és a mesekönyvlapra kívánkozó Dairy Visitor Center & Gift Shop-ot (F). Mindkét pihenőhelyet annak idején a gyerekeknek és kísérőinek tervezték. A fedett Chess & Checkers House-ban lehetőségünk van sakkozni, illetve mások játékát figyelemmel kísérni. A Dairy neve abból ered, hogy annak idején tejet és aprósüteményt árultak itt a megfáradt sétálóknak.
Folytassuk utunkat a Shakespeare-szoborhoz (G), melyet John Quincy Adams Ward alkotott és 1872-ben avattak fel, majd a Mall déli részén, csodáljuk meg az évszakonként változó Olmsted Flower Bed-et (H). A virágoskert valamennyi évszakban kedvelt pihenőhely és gyakran hallgathatunk élő zenét is ezen a ponton.
A virágoskert után máris elérkeztünk a Central Park egyik legismertebb pontjához, a The Mall and Literary Walk-hoz (I).
A sétány a Central Park legnagyobb kertészeti kincse. Négy sornyi védett amerikai szilfa, Észak-Amerika utolsó szilfái övezik. Vigyázzunk rájuk! A fák lombkoronája katedrális-szerűen borul a park legszélesebb sétánya fölé. A 400 méter hosszú, nyílegyenes sétány a Central Park egyik legtöbbet fotózott pontja, megannyi film forgatási helyszíne.
A Central Park fái nem csupán esztétikailag fontosak, de ők a város tüdeje. Felelősek Manhattan levegő és víz minőségéért, csökkentik a viharok erejét, az eróziót, nyáron pedig a rekkenő hőséget és a magas páratartalmat.
A sétány déli része a Literary Walk (Irodalmi Sétány) nevet viseli, ahol a kakukktojás Christopher Columbus szobra, a híres költők és írók társaságában.
A Mall-on továbbhaladva elérjük a Central Park szívét, a Bethesda Terrace-t (J), ahol mindig történik valami. Zenészek, mutatványosok, filmesek és megannyi turista kedvelt célpontja. A sétány a teraszban teljesedik ki, ahonnan csodás kilátás nyílik a tóra és a szökőkútra. A terasz kőfaragásai az évszakokat és a napszakokat ábrázolják, melyek karbantartására és megóvására a Central Park Conservacy külön szobrászt alkalmaz.
(Sajnos a Google Maps nem enged 10-nél több állomást bejelölni egy rétegen belül, így a betűk a Bethesda Terrace-tól ismétlődnek.)
A terasz alatt található a park legszebb és legnépszerűbb szökőkútja, a Bethesda Fountain (B), az Angel of the Waters (A Vizek Angyala) szoborral. Az angyalszobor a János Evangéliumára utal, melyben az angyal megáldja a Bethesda tó vizét a gyógyítás erejével. A szökőkutat a Croton vízrendszer emlékére állították, mely az 1800-as években az ivóvizet biztosította New York City lakosságának. Az angyal a bal kezében egy liliomot tart, mely a víz tisztaságát szimbolizálja. New York Cityben a kolerajárvány idején a friss, tiszta ivóvíz élet-halál kérdése volt. A szobor alkotója Emma Stebbins, az első nő, akit köztéri szobor alkotására szerződtettek Manhattanban.
Nyaranta vízinövényeket, liliomokat telepítenek a szökőkútba a 19. századi tradíciót követve. A szökőkútnak külön főkertésze van, aki segítőivel biztosítja a kút tisztaságát és épségét.
A Bethesda szökőkúttól sétáljunk kb. 100 méternyit keletre (C). Ezen a ponton nagyon csinos képek készülhetnek a San Remo házról, a szomorúfüzektől keretezve, Innen a Loeb csónakház is jól látható, illetve a Bethesda Terrace-ról is különleges felvételek készülhetnek ebből a szögből.
A Bethesda Terrace és Fountain után elérjük az ikonikus Bow Bridge-et (D), mely nevét kecses ívéről kapta. A Bow Bridge a park első, és egyben Amerika második legidősebb öntöttvas hídja, New York City talán legromantikusabb helyszíne, fényképészek és filmrendezők múzsája. A hat dekoratív virágurnát, melyek az 1920-as évekbeli eredeti virágtartók pontos másolatai, 2008-ban helyezték el a hídon.
A 20 holdas tó, a The Lake (E), a Central Park legnagyobb mesterséges tava, mely kora tavasztól késő őszig várja a romantikus csónakázókat. A tó partvonalának eróziómentesítését tavaly fejezték be.
A tó után gyalogoljunk fel a Cherry Hill-re (F), ahonnan még egyszer visszatekintve nagyon szép kilátás nyílik a tóra és a felette ívelő hídra, illetve az Upper West Side sziluettjére. A Cherry Hill (Cseresznye Domb) különösen tavasszal, a cseresznyefa virágzás idején nyújt különleges látványt. A Cherry Hill tetején található szökőkút a lovaskocsi fordulóval szintén kedvelt fotótéma.
A Cherry Hill után kaptassunk felfelé nyugatnak és haladjunk utolsó úti célunk, a Strawberry Fields felé.
A Strawberry Fields (G) John Lennon élő emlékhelye, melyet kedvenc daláról neveztek el és a világhírű zenész-énekes-béke aktivista születésének 45. évfordulóján adtak át, 1985-ben. Lennon özvegye, Yoko Ono Lennon a tájépítészekkel együtt alakított ki ezt a meditatív emlékhelyet, nem messze Lennon New York-i lakhelyétől és tragikus halálának helyszínétől, a Dakota-háztól. A mozaik, melynek középpontjában Lennon leghíresebb dalcíme – Imagine – található, olasz művészek alkotása, Nápoly város adománya.
A Strawberry Fields hivatalosan csendes zóna, ahol meditálásra, éneklésre van lehetőségünk. Az emlékhelyet szilfák lombkoronája és hívogató padok övezik. A mozaik közelében bronz plakáton annak a 121 országnak a neve szerepel, mely támogatja a Strawberry Fields-et, mint a Béke Kertjét.
A Central Parkot a 72. utcánál hagyjuk el, ahol teljes pompájában megtekinthetjük a híres Dakota-házat (H).
Napjainkban a műemlékvédelemnek erős beleszólása van New York City építészeti és infrastrukturális fejlesztési tervébe, de sajnos ez nem volt mindig így. Az 1920-as évek “felhőkarcoló őrülete”, a 60-as -70-es évek modernizmusa több tucat kivételesen szép, pótolhatatlan manhattani épület korai és értelmetlen pusztulását okozta.
1966-ban a National Historic Preservation Act, a Nemzeti Történelmi Emlékvédelmi Törvény gátat szabott a barbár rombolásnak, ám addigra a City-t rengeteg veszteség érte.
A lebontott épületek közül a legnagyobb és legismertebb az eredeti Pennsylvania Station. Az eredeti Penn lerombolása nem csupán az építészeket és az építészet szerelmeseit kísérti, de a naponta ingázók ezreit is, akik a jelenlegi Penn Station funkcionális, szürke, zsúfolt falai között kénytelenek nem elhanyagolható mennyiségű időt tölteni, ahelyett, hogy a Grand Central-hoz hasonló élményben lenne részük. A Penn Station történetéről korábban már készült bejegyzés, melyet ITT olvashattok.
Emlékezzünk a többi fantasztikus épületre, melyeket már csak fakuló képekről ismerünk. Képzeljük el, hogy milyen lenne, ha ezek ma is részei lennének a City városképének, turisták ezrei látogatnák őket, Instagram fotókon szerepelnének. Valamennyi itt felsorolt épület hatalmas vesztesége a városnak történelmi, építészeti és turisztikai szempontból egyaránt.
Singer Building
A Singer Building Lower Manhattanban állt a Liberty Street és a Broadway találkozásánál és a névadó Singer manufaktúra cég tulajdonában állt. A 47 emeletes épületet 1908-ban adták át és egy éven keresztül a világ legmagasabb épülete volt. A 187 méteres épületet 1968-ban bontották le.
Savoy-Plaza Hotel
A 33 emeletes, gyönyörű, Art Deco stílusú hotel az Ötödik Sugárút és az 58. utcatalálkozásánál, a Plaza Hoteltől átellenben állt. 1927-ben épült és 1965-ben bontották le.
Waldorf-Astoria Hotel
Az eredeti Waldorf-Astoria Hotelt 1897-ben adták át, mely az Astor és Waldorf Hoteleket egyesítette. 1929-ben bontották le, hogy helyet adjanak az Empire State Building-nek. A Waldorf-Astoria Hotel a Park Avenue-ra költözött és jelenleg renoválás alatt áll. A Waldorf-Astoria Hotel történetéről itt olvashattok bővebben.
City Hall Post Office
A City Hall Postahivatal 1869 és 1880 között épült és nem örvendett népszerűségnek. A monstrumnak becézett épület a Broadway-n állt, szemben a Woolworth Building-gel. 1939-ben bontották le. Az ízlések változnak, s ma már tudjuk, hogy nagy kár volt leromolni. Tökéletes eleme lenne a jelenlegi City Hall Parknak.
New-York Tribune
A New-York Tribune épülete a “Newspaper Row”-n, a Újság Soron állt, a City Hall közelében és óratornyáról volt híres. 1875-ben adták át és 1966-ban rombolták le. A kép középső épülete.
New York World Building
A fenti kép bal oldalán. Az épületet 1890-ben építették és a Pulitzer Building néven is ismert volt. Joseph Pulitzer irodája a dómtető második emeletén volt. Az épületet 1955-ben bontották le, hogy helyet adjanak a Brooklyn Bridge kiszélesített autósávjának.
Wolfe Building
Az 1895-ben épült, keskeny, flamand stílusú ház a William Street-en állt, a Maiden Lane-től a Liberty Street-ig. Ezt a különleges épületet 1975-ben bontották le, hogy végrehajthassák a William Street szélesítését.
Clark Mansion
Az épületet 1897-ben, William Clark szenátor számára építették az Ötödik Sugárúton. A kastélynak 121 szobája, 25 hálószobája, 31 fürdőszobája és 35 cselédszobája volt. Az épületben 4 kiállítóterem működött, uszodája és saját vasútvonala volt, mely a szenet szállította a házhoz. A csodaszép épületet 1920-ban bontották le.
Madison Square Garden (Eredeti)
Az eredeti Madison Square Garden kőépülete a Fifth és a Madison Avenue, 26. és 27. utca által közrefogott területen állt. 1890-ben épült neoreneszánsz stílusban. Tornyát a Spanyolország-beli mór stílusú Giralda torony ihlette. 1925-ben bontották le.
Végezetül álljon itt Manhattan sziluettje 1930-ból.