A Gramercy Park West 4. szám alatti patinás, vörös téglás townhouse a csipkeszerű kovácsoltvas verandájával rengeteg alkotót megihletett már. Bob Dylan ennek a háznak a lépcsőjén ült az 1965-ös, korszakalkotó Highway 61 Revisited című albumának borítóképén. Irodalmi érdekesség, hogy E.B. White is ide, ebbe a környezetbe képzelte el a híres, egérként született kisfiú, Stuart Little történetét. Közvetlen ikerszomszédja, a 3-as számú épület pedig legutóbb Carrie Bradshaw új otthonaként tűnt fel az And Just Like That… sorozatban.
Azonban a 4-es számú épület ennél sokkal érdekesebb, elfeledett történelmi titkot is rejt. A bejárat előtt álló két míves öntöttvas lámpaoszlop egy régi holland gyarmati hagyomány mementója. A városvezető mindenkori háza előtt álló lámpák a Mayor’s Lamps, vagyis a Polgármesteri Lámpák. Ebben a házban élt 1847 és 1869 között James Harper, New York City 65. polgármestere, a világhírű HarperCollins kiadó egyik alapítója.
A szokás gyökerei egészen a 17. századi Új-Amszterdam (a mai New York holland gyarmati elődje) idejére nyúlnak vissza. Amikor a mindenkori polgármester az esti órákban hazatért a városházáról, a fogadóból vagy más vidám összejövetelekről, lámpahordozók kísérték őt lóháton vagy gyalog, kezükben világító fáklyákkal és lámpásokkal. Ennek a kíséretnek részben az is a célja volt, hogy a mulatozásban esetleg megfáradt városfőt teljes biztonságban és méltóságban juttassák haza.
Amikor megérkeztek a rezidenciához, a hordozható laternákat a bejárat előtt hagyták vagy felakasztották a kapura, ami egyszerre két rendkívül fontos funkciót is szolgált:
- Jelzés és csendrendelet a lakosságnak: A világító lámpások egyértelműen jelezték a szomszédoknak és a járókelőknek, hogy a városvezető otthon tartózkodik és pihen. Ez egyben nyomatékos figyelmeztetésként is szolgált a lármázó polgároknak, hogy fogják vissza magukat, és csendben menjenek tovább, nehogy megzavarják a hivatalos elöljáró nyugalmát.
- Biztonsági irányfény sürgős esetekre: Ha az éjszaka folyamán bármilyen váratlan vészhelyzet vagy katasztrófa történt a sötét, közvilágítás nélküli utcákon, a hatóságok vagy a polgárok a folyamatosan égő fények alapján azonnal és tévedhetetlenül megtalálták a polgármester házát a sötétségben vagy a sűrű ködben.
A városi legenda szerint a lámpahordozók egyik kiemelt feladata az volt, hogy a tivornyázásban alaposan megfáradt (és gyakran illuminált állapotban lévő) polgármestert valahogy hazavezessék. A korabeli New York-i polgárok azzal ugratták a városvezetőket, hogy ha a polgármester a mulatozás után hazaérve a részegségtől már kettős látással küzdött (és kettő helyett négy lámpát látott), a bejáratot akkor is eltalálta. A poén szerint a lámpapár garantálta, hogy a négyből legalább az egyik fénypár mögött tényleg a saját bejárati ajtaja rejtőzik.
Ahogy telt az idő és a város modernizálódott, ezek a hordozható, falra akasztható éjszakai lámpások és fáklyák állandó gázlámpákká, majd később elektromos lámpaoszlopokká alakultak. Az újonnan megválasztott polgármesterek hivatalba lépésükkor kaptak két ilyen lámpát a házuk elé. Bár James Harper polgármester idejére, az 1840-es évekre a funkció már jórészt csak szimbolikus volt, a lámpák a helyükön maradtak.
Ez a nagy múltú New York-i hagyomány végül 1942-ben ért véget, amikor a Gracie Mansion lett a városvezetők hivatalos és állandó rezidenciája. A Gracie Mansion kiválasztása mögött egy meglepően izgalmas, második világháborús nemzetbiztonsági indok és a hírhedt New York-i várostervező, Robert Moses lobbija állt. Amikor az 1940-es évek elején felmerült az állandó rezidencia ötlete, New York legendás polgármestere, Fiorello La Guardia hallani sem akart a költözésről. Teljesen elégedett volt a saját Fifth Avenue-i lakásával, és felesleges fényűzésnek tartotta az állami villát.
A döntés mögött végül két fő ok állt:
- Nemzetbiztonsági kockázat és menekülési útvonal: Miután az Egyesült Államok 1941 végén belépett a második világháborúba, New York egy esetleges légitámadás elsődleges célpontjává vált. Robert Moses parkügyi biztos azzal győzte meg a polgármestert, hogy a Gracie Mansion elhelyezkedése stratégiailag tökéletes. Mivel az épület közvetlenül az East River partján fekszik, bombázás esetén a polgármestert és családját sokkal gyorsabban és biztonságosabban lehetett volna hajóval kimenekíteni a vízen keresztül, mint a sűrűn beépített Manhattan belvárosából.
- Robert Moses álma: Moses, akit New York történetének legnagyobb és legbefolyásosabb „hatalmi brókereként” (power broker) ismernek, régóta szerette volna, ha a városnak van egy méltóságteljes, reprezentatív vezetői rezidenciája, hasonlóan más amerikai nagyvárosokhoz vagy a washingtoni Fehér Házhoz. Ehhez kapóra jött neki a háborús helyzet.
Fiorello La Guardia és családja végül 1942 májusában költözött be. Bár eleinte vonakodott, a polgármester annyira megszerette a hangulatos faépületet, hogy elnevezte New York „kis Fehér Házának” (Little White House).
Mára mindössze két magánház őrzi büszkén ezeket a történelmi lámpaoszlopokat az egész városban: az egyik itt, a Gramercy Parkban található, a másik a West Village-ben (6 St. Luke’s Place, Jimmy Walker egykori polgármester háza előtt).