Ez az oszlopcsarnokos, viktoriánus villacsoda New York Citytől mindössze egyórányira található, a Hudson folyó közelében. Az Armour–Stiner Octagon House egy buja kert közepén áll. Tavasszal és nyáron vidám színeivel szinte beleolvad a környezetbe. A mesébe illő épület egy frappáns jellemzés szerint olyan, mint egy megállított körhinta.
A villa különlegessége ellenére, építésekor rendkívül modernnek és divatosnak számított. A nyolcszögletű épületek fénykora az 1800-as évek közepére esett. Az Octagon House-t Paul Armour New York-i bankár és pénzügyi szakember építtette 1860-ban, az amerikai polgárháborút megelőző időszakban. Armour az épületet a római Tempietto mintájára tervezte, ám a mai formájától eltérően ekkor az épület még csak kétemeletes volt, lapos tetővel, a jellegzetes kupola és torony nélkül.
Armourt az építkezés során Orson Squire Fowler neves koponyakutató és amatőr építész könyve, Az oktogon ház: Mindenki otthona ihlette meg. Fowler elmélete szerint a nyolcszögletű házak esztétikailag és gyakorlatilag is mérföldekkel felülmúlják a hagyományos, négyszögletű terveket. Úgy vélte, hogy a nyolcoldalas struktúra természeténél fogva sokkal egészségesebb, energiatakarékosabb, jobb fényviszonyokat biztosít, és hatékonyabb helykihasználást tesz lehetővé. Fowler könyvének hatására valóságos oktogonház-őrület söpört végig Amerikán.
Az Octagon House nyugati oldaláról egykor gyönyörű, zavartalan kilátás nyílt a Hudson folyóra. Az építés óta a fák olyan hatalmasra nőttek, hogy a folyót már csak a legfelső szintekről lehet látni. Armour sajnos nem élvezhette sokáig az alkotását: hat évvel az építkezés után, 1866-ban elhunyt. Özvegye néhány évvel később, 1872-ben eladta a házat egy sikeres New York-i tea- és fűszerkereskedőnek, aki nyári otthonnak szánta az épületet.
Joseph Stiner és a magyar kapcsolat
A ház világhírű, egyedi formáját Joseph Stiner álmodta meg. Stiner az Osztrák–Magyar Monarchia területén született 1827-ben. Az európai politikai klíma miatt 1852-ben emigrált az Egyesült Államokba. New Yorkba érkezve azonnal fejest ugrott az üzleti életbe. Rendkívüli üzleti érzékének köszönhetően az amerikai polgárháború idejére New York City egyik legjelentősebb tea-, kávé- és fűszerkereskedőjévé nőtte ki magát.
Amikor Stiner 1872-ben megvásárolta a házat Armour özvegyétől, egy olyan nyári lakot keresett a családjának, amely elfeledteti velük Manhattan fojtogató nyári hőségét. Ő volt az, aki radikálisan átépítette az addig lapos tetős épületet, hozzáadva a jellegzetes, barokk stílusú hagymakupolát, a díszes tornyot, valamint az épületet kecsesen körbefogó verandasort. Stiner tökéletesen ötvözte a viktoriánus játékosságot a gyakorlati funkcióval:
Természetes klímarendszer: A nyolcszögletű belső tereknek és a központi lépcsőháznak köszönhetően a Hudson folyó felől érkező hűs levegő könnyedén áramlott az emeletek között. A kupola ablakai mozgathatók voltak, így a forró napokon nyitva tartva őket a meleg levegő azonnal távozott az épületből.
Környezetvédelem és takarékosság: Stiner egy zseniális mérnöki megoldással esővízgyűjtő rendszert épített a kupolába. Az itt felhalmozott vizet csővezetékeken keresztül vezették le a házba, amellyel a fürdőszobák és mellékhelyiségek modern öblítését működtették.
A nyolcszög bűvölete: Stiner valóságos megszállottja lett az oktogon formának. Nemcsak a veranda lámpabúráit és a kerti madáretetőt tervezte nyolcszögletűre, de a család számára egy egyedi, nyolcszögletű tálakból és tányérokból álló étkészletet is gyártatott.
🐶 PRINCE, A HŰSÉGES TÁRS
Az Octagon House nemcsak a különleges építészeti elemeiről és szellemeiről híres, hanem egy olyan rejtélyről is, amely egy mára teljesen kihalt kutyafajtához köthető. Ha közelebbről megvizsgáljuk a házat körülölelő öntöttvas verandát, a korlátok minden egyes paneljének közepén egy büszke, jobbra néző, kis kutyafejet fedezhetünk fel. Ő Prince, egy fehér angol terrier. A fehér angol terrier a 19. század végén még rendkívül népszerű, vágott fülű patkányfogó volt a viktoriánus Angliában, ám a tenyésztési divat változásával a fajta kegyvesztetté vált, és 1906-ra teljesen kihalt. Ám még a fajta eltűnése előtt, az 1870-es években egy díjnyertes bajnok, Prince sikeresen átkelt az Atlanti-óceánon, hogy meghódítsa az Újvilágot.
Joseph Stiner vásárolta meg és annyira megszerette a kiskutyát, hogy amikor felújíttatta a ház verandáját, Prince profilját öntette bele a vaskorlátokba, örök emléket állítva kedvencének. Prince igazi híresség lett az Amerikai Kennel Klub korai éveiben, az 1877-es legelső New York-i kutyakiállításon már mint ünnepelt bajnok vonult fel a Gilmore’s Gardenben.
A történet legkülönösebb csavarja azonban egy festményhez kapcsolódik. Évtizedekkel később a klub elnökének manhattani irodájában rábukkantak egy ódon, ovális olajfestményre, amelyet a híres brit állatfestő, George Earl készített a 1870-es években a „Champion Dogs of England” (Anglia bajnok kutyái) című sorozatához. A képen egy fehér angol terrier volt látható, profilból, jobbra nézve, a nyakörvén a felirattal: Prince. A hasonlóság megdöbbentő a festmény és a kastély verandájának vaskutyája között.
Vajon Joseph Stiner tudott a festményről, esetleg arról mintázta a korlátdíszt? Erre a kérdésre a történelem már nem ad választ, de egy biztos: ugyan a fehér angol terrierek fajtája eltűnt, Prince büszkén őrzi az Octagon House-t.
Stiner és felesége, Hannah a társadalmi normákat is megelőzték. Az első emeleten a személyzeti konyha mellett egy kisebb családi konyhát is berendeztek, hogy Hannah magára ölthesse a „modern feleség” szerepét, és a gyerekek láthassák édesanyjukat főzni. Bár Stiner birodalma az 1870-es évek végén üzleti veszteségek és családi tragédiák miatt összeomlott, építészeti zsenialitása maradandót alkotott.
Carl Carmer és az Illatos Szellem
Míg az Armour–Stiner Ház békés ékszerdoboznak tűnik, a helyi legenda szerint több túlvilági szellem lakója is van.
A ház legkülönösebb jelensége egy rejtélyes lény, az „Illatos Szellem” (The Fragrant Ghost). Ezt a jelenséget a ház egyik leghíresebb tulajdonosa, Carl Carmer neves író és folklórkutató, valamint felesége, Betty figyelte meg az 1940-es években. A dolog különlegessége, hogy a szellem nem az épülethez tartozott, hanem a házaspárral érkezett korábbi, New York-i lakásukból.
„Van itt egy szellemünk, tudják. Ó, igen, van… Sosem láttuk; csak egy illat, ami belengi a házat” – mesélte Carmer egy 1968-as interjúban. A házaspár kellemes, leginkább vaníliavirágra emlékeztető illatként írta le a jelenlétét, és meggyőződésük volt, hogy egy női szellemről van szó, aki a villa 18 szobájának bármelyikében képes volt váratlanul felbukkanni. Ha Carmerék elutaztak, a házra vigyázó barátaik garantáltan érezték a jelenlétét: a szellem a mai napig nem tágít. A jelenlegi tulajdonos megerősítette, hogy a jelenség ma is érezhető, ám a mai látogatók inkább intenzív orgonaillatként írják le.
A Fehér Ruhás Hölgy legendája
A legszomorúbb történet „A folyóparti Nyolcszögletű Ház kísértete”, akit a látogatók csak Fehér Ruhás Hölgyként ismernek. Carl Carmer saját kísértethistóriás könyvében (The Screaming Ghost and Other Stories) is megörökítette ezt a legendát.
A történet egy nemesi származású francia özvegyasszonyról és gyönyörű, fekete hajú lányáról szól, akik a ház tulajdonosai voltak Stiner után. A lány fülig szerelmes lett a szomszédos birtok előkelő fiába, akinek a családja rokoni kapcsolatban állt Alexander Hamiltonnal. Mindkét család ellenezte a kapcsolatot. A szerelmesek végül úgy döntöttek, elszöknek New Yorkba, és ott titokban összeházasodnak.
Egy tavaszi reggelen elindultak a tarrytowni gőzhajókikötőbe. A fiú házában azonban egy szolga elárulta őket. Az apja lóháton vette üldözőbe a párt, míg az anyja az Octagon House-ba sietett, hogy megvádolja a lány anyját a szökés segítésével. Az apa éppen akkor ért a kikötőbe, amikor a hajó köteleit eloldozták. A gőzhajó gyorsasági versenyben volt egy rivális hajóval, így a Palisades szikláinál a túlterhelt kazán felrobbant. A fiú azonnal meghalt a robbanásban, míg a lány a lángoló hajóról a Hudson folyó veszélyes örvényeibe ugrott, és odaveszett. A tragédia másnapján egy szekér hozta az egyszerű fenyőfa koporsót a házhoz a lány testével, ám a gyászoló, megtört anya nem volt hajlandó szembenézni a valósággal, így megtagadta a koporsó átvételét. A lányt végül a folyó menti szegények temetőjében temették el egy jeltelen sírba.
Betty Carmer, miután beköltöztek a házba, minden évben a tragédia évfordulóján ugyanarra a különös, visszatérő álomra ébredt:
💭 BETTY CARMER ÁLMA
„A feleségemnek különös álma van az évforduló napján. Egy holdfényes verandán áll, és látja, amint egy fiatal lány közeledik a felhajtón. Úgy tűnik, mintha lágy, aranyló fény venné körül. Hirtelen a veranda árnyékából előtűnik egy idősebb nő, aki elállja a lány útját, és szigorú mozdulatokkal megparancsolja, hogy távozzon. A lány sírva megfordul, és a birtok végén álló, pagodaszerű kerti kúthoz érve még egyszer visszanéz a házra. Ekkor az idősebb nő szíve megenyhül, kitárja a karját, és végre visszafogadja a gyermekét.”
Carmer szerint az álom azt jelzi, hogy anya és lánya lelke a túlvilágon végül ismét egymásra talált. A házban megforduló spirituális érzékenységű vendégek szerint az Octagon House-nak van egy egészen különleges aurája a múltból, amely a tragédiák ellenére is a békesség megmagyarázhatatlan érzését árasztja.
A Lombardi család és a második magyar szál
Miután Carmer eladta a villát, az 1970-es évekre teljesen lepusztult. Ekkor lépett a történetbe Joseph Pell Lombardi, a világhírű New York-i építész és műemlékvédő, aki megmentette a házat a bulldózerektől. Lombardi 1978-ban vásárolta meg az ingatlant, és egy addig teljesen egyedülálló, innovatív építészeti módszerrel sikerült stabilizálnia a Stiner-féle szétesőfélben lévő kupolát.
A ház felújítása során Lombardi nemcsak történészként, de detektívként is kutatott az épületben válaszok után:
Az ételliftbe szorult villa rejtélye: Mivel a ház bútorzata eltűnt, Lombardi évtizedeken át kutatott korhű darabok után. A legnagyobb áttörést egy régi étellift tengelyébe szorult villa hozta. A történészek megerősítették, hogy ez az 1860-as évekbeli eredeti készlet része volt. Ráadásul nem tiszta ezüstből, hanem ezüstözött fémből készült: a korabeli gazdag családok ugyanis a drága ezüstöt Manhattanben hagyták, és a nyári lakba a kevésbé féltett darabokat hozták. Ezen egyetlen villa mintája alapján Lombardi egy teljes, korhű étkészletet vásárolt össze az évek során.
A lúdtollból készült karácsonyfa: A takarítás során egy eredeti, 1890-es évekből származó, német gyártmányú műfenyő került elő, amelynek tűlevelei zöldre festett lúdtollból készült, valamint a hozzá tartozó korabeli díszeket is megtalálta. A család ezt a relikviát mind a mai napig felállítja a bejárat közelében a karácsonyi időszakban.
🔥 A HIÁNYZÓ KANDALLÓK REJTÉLYE
A korabeli házak központi elemei és státuszszimbólumai voltak a gyönyörűen kidolgozott kandallók. Meglepő, hogy az Octagon House-ban egyetlen egy sincs, különösen azért, mert a télek a Hudson folyó mentén kemények. Ennek oka a ház egyedi koncepciójában rejlik:
- Nyári rezidencia státusz: Paul Armour és Joseph Stiner is alapvetően nyári lakként használta a birtokot, így a hűtésre helyezték a hangsúlyt.
- Fowler-féle filozófia: Orson Squire Fowler elmélete szerint a nyílt kandallók pazarolják a hőt. Ő a fali légrácsokat tartotta a modern otthon alapjának.
- Központi fűtési rendszer: A pincehelyiségben lévő kazánból a falakban futó járatokon keresztül, öntöttvas rácsokon át áramlott fel a meleg levegő az egész házban. A Mikulás-csizmákat így a mai napig az ablakokba akasztják!
Ami Joseph Pell Lombardit a magyarok számára igazán különlegessé teszi, az a mély szakmai kötődése a magyar építészeti örökséghez. Lombardi nemzetközi műemlékvédelmi cége aktív szerepet vállalt Magyarország legszebb történelmi épületeinek megmentésében. A neve fűződik a fertődi Esterházy-kastély, a dégi Festetics-kastély, a jánosházi Erdődy–Choron-várkastély, valamint az acsaújlaki kastély pazar helyreállítási munkálataihoz is.
Az Octagon House ma is élő otthon. Lombardi fia, Michael (aki szintén építész és műemlékvédő) a családjával együtt a régi kocsiszínben él, és ők nyitották meg a kapukat a nagyközönség előtt 2019-ben. Gondosan ügyelnek arra, hogy a magyar emigráns Joseph Stiner vizuális öröksége és édesapja életműve az elkövetkező évszázadokban is érintetlenül ragyogjon. A család és a látogatók azt beszélik, hogy október 31-én, amikor a túlvilág és a valóság közötti fátyol a legvékonyabb, a harmadik emeleti Egyiptomi Szobából halk, túlvilági zene foszlányait hozza a szél, miközben édes orgonaillat járja át a fagyos őszi levegőt.
Az Octagon House-t csak előre bejelentkezéssel, kis csoportokban lehet látogatni az év bizonyos időszakaiban, mivel a család továbbra is aktívan használja a főépületet. A házhoz a Grand Central pályaudvarról, a Hudson vonalon lehet eljutni. A megálló neve Ardsley-on-Hudson, ahonnan a villa egy 20 perces sétával érhető el.