A Bryant Parkot nehéz elképzelni a sötétzöld bisztrószékek nélkül. De azt kevesen tudják, hogyan kerültek ezek a francia székek New York szívébe.
Egy 19. századi francia adócsel
A történet nem Manhattan felhőkarcolói között, hanem a 19. századi Párizs macskaköves utcáin kezdődött. Az 1880-as évek végén a francia főváros szigorú adótörvényekkel sújtotta a kávézó- és bisztrótulajdonosokat. Komoly adót kellett fizetniük minden olyan bútor után, amelyet állandó jelleggel rögzítettek a közterületen. A leleményes francia vendéglátósok hamar megtalálták a kiskaput. Olyan könnyű, összecsukható fém- és faszékeket szereztek be, amelyeket a nyitvatartás végén, vagy az adóellenőrök közeledtére, pillanatok alatt be lehetett vinni a zárt helyiségbe. Mivel a székek nem voltak rögzített utcai tárgyak, a tulajdonosok mentesültek az adó alól. A praktikus adótrükkből végül a francia kávézókultúra szimbóluma lett. Édouard Leclerc az Eiffel-torony átadásának évében, 1889-ben szabadalmaztatta azt a klasszikus összecsukható modellt, amelyet a mai napig ugyanaz a patinás francia cég, a Fermob gyárt.
„Needle Parkból” a város kedvence
A Bryant Park a ’70-es és ’80-as években a város egyik legveszélyesebb, legelkerülendőbb környéke volt. A köznyelvben csak „Needle Parkként” (Tű park) emlegették, ahol a nyílt drogkereskedelem, a bűnözés és az erőszak uralkodott. A város vezetése a ’80-as évek végén határozta el, hogy megmenti a parkot, és a feladatra a híres szociológust és urbanistát, William Hollingsworth „Holly” Whyte-ot kérték fel.
Whyte, aki egyszer meg is jegyezte, hogy „New Yorkban nehéz ülőhelyet találni” („New York is a tough town to sit in”), meg volt győződve arról, hogy a közterek kudarcáért a rideg, leláncolt, lebetonozott padok a felelősek. Forradalmi elve meglepően egyszerű volt: „A mozgatható székek szabadságot adnak a park látogatóinak.”
A projekt fejlesztési igazgatója, Andrew Manshel nyolc hónapon át tesztelt tucatnyi széktípust, mire a hosszas válogatási folyamat végén rábukkant a tökéletes nyertesre: a Fermob zöld bisztrószékére. A rendelés során nem várt akadályba ütköztek. Senki nem beszélt franciául az irodában. Manshelnek meg kellett kérnie egy francia nyelvet beszélő ismerősét, hogy hívja fel a franciaországi gyárat, és rendeljen tőlük egy teljes konténernyi összecsukható széket! A Fermob még egy különleges gesztust is tett a park felé. A székeket „Bryant Park” gravírozással látták el, ezzel is elmélyítve a dizájn és a park kapcsolatát.
A bizalom lélektana
Amikor a park igazgatósága 1992-ben kihelyezte az első néhány száz zöld bisztrószéket, a New York-i rendőrség és a szkeptikus közvélemény nevetett a kezdeményezésen. Meggyőződésük volt, hogy a székek napokon belül a Hudson folyó fenekén kötnek ki, vagy egyszerűen ellopják őket. A valóság azonban mindenkit megdöbbentett. A New York-iak nemcsak hogy nem lopták el a bútorokat, de vigyáztak rájuk.
Manshel később a könyvében (Learning from Bryant Park) rámutatott a székek legmélyebb lélektani titkára. A mozgatható székek biztonságérzetet adnak. Ha a parkba belépő látogató azt látja, hogy több ezer elmozdítható, értékes tárgy hever a pázsiton, és senki sem tulajdonítja el, vagy rongálja meg őket, a tudatalattija azonnal azt üzeni neki: „Itt biztonságban vagyok, itt a saját értékeimet sem fogják ellopni.” Ez az apró pszichológiai trükk fordította meg a park sorsát. Ma már több mint 4200 szék található a park területén, amelyeket éjszakára sem gyűjtenek össze vagy láncolnak le.
Amikor a székek emlékeznek
A zöld bisztrószékek azonban nemcsak a felhőtlen pihenést szolgálják, hanem New York 9/11-es megemlékezésének részévé is váltak. Minden év szeptember 11-én a Bryant Park dolgozói 2753 üres széket rendeznek fegyelmezett sorokba a gyepen. A székek déli irányba, a World Trade Center felé néznek. Minden egyes szék egy áldozat emléke előtt tiszteleg.
Így vált egy 19. századi párizsi adótrükk New Yorkban a városi újjászületés, a bizalom és a kegyelet szimbólumává.