Szeptember első hétfője az Egyesült Államokban Labor Day, azaz a munka ünnepe, ami a tengerentúlon egyben a nyár hivatalos végét is jelenti. Egy íratlan divatszabály is kötődik ehhez a naphoz: „No white after Labor Day” – azaz Labor Day után tavaszig nem illik fehéret viselni.
De honnan ered ez a furcsa szabály? A válasz nem meglepő: nem a természet ritmusa vagy a praktikum diktálta az öltözködést, hanem a Gilded Age (Aranykor) sznobizmusa.
Az 1800-as évek végétől az 1900-as évek közepéig a New York-i felső tízezer tagjai nyárra elhagyták a fülledt, poros várost, és Rhode Island-i vagy Long Island-i villáikba költöztek. Ott, a tengerparti gondtalanságban fehér vászonruhákat, fehér cipőket és világos kalapokat viseltek. Amikor szeptemberben, a Labor Day hétvégéje után visszatértek a metropoliszba, a fehér ruhákat elcsomagolták. Újra előkerültek a sötétebb, elegánsabb darabok, amelyek természetesen jobban elrejtették a városi szmog, por, korom és kosz keverékét.
A szabályt nem annyira a divat diktálta, mint inkább a sznobizmus. A célja az volt, hogy elkülönítse a „régi pénzes” (old money) elitet az újgazdagoktól (new money) és a munkásosztálytól. Aki szeptember után is fehéret hordott, arról azonnal lerítt, hogy nem ismeri a legfelsőbb körök kódjait.
A 20. század közepére az olyan divatlapok, mint a Vogue és a Harper’s Bazaar, megerősítették a szezonális színváltást azáltal, hogy a sötétebb színekből álló őszi ruhatárat helyezték előtérbe. Az illemszakértők is csatlakoztak hozzájuk, azt visszhangozva, hogy a fehér a nyáré, míg a sötétebb színek az őszé és a télé. Bár sokan követték a szabályt, olyan stílusikonok, mint Coco Chanel vagy Audrey Hepburn látványosan dacoltak vele, és minden évszakban viseltek fehéret.
Ma a „Labor Day után nincs fehér” szabályt elavultnak tekintjük, mivel a modern divat kevésbé szól a merev szabályok és elvárások követéséről, sokkal inkább az önkifejezésről. Végül még az illemkirálynő, Emily Post intézete is elismerte, hogy a szabály már nem érvényes: „Ma a szezonális divat az anyag vastagságán és nehézségén alapul, nem pedig a színén.”
A merev társadalmi kódok helyét tehát átvette a józan ész és a kreativitás. A stílus ma már nem a naptárról szól, hanem arról, hogyan fejezed ki önmagad az év bármelyik napján. De ne áltassuk magunkat: a szabályok lazulása ellenére a sznobizmus és a Hamptons elit világa köszöni szépen, ma is jól van, csak éppen más kifejezési módokat választott magának.