Tudtad, hogy a Central Park ötletét valójában egy temető ihlette? Amikor a nyári napfény kissé megfakul, és a fákon megjelennek az első színes levelek, New Yorkban van egy hely, ahol az ősz nem csupán egy évszak, hanem valódi festészet. Brooklyn szívében, a Prospect Park szomszédságában található a Green-Wood temető. Egy 478 holdas, dimbes-dombos gótikus álom, amely sokkal több, mint félmillió lélek nyughelye. Történelmi szentély, szabadtéri szoborpark, vadrezervátum és 2017 óta féltett emberi titkok őrzője.
Képzeljük el, hogy az 1800-as évek elején járunk. Hétvége van, és a család a zsúfolt városból a természetbe vágyik. Összepakolják a piknikkosarat, felveszik a legszebb ruhájukat, és lovaskocsira szállnak. Meg sem állnak a legközelebbi temetőig. Bár ma ez meglehetősen bizarrul hangzik, a 19. század közepén élő New York-iak legtöbbje számára ez volt az egyetlen hétvégi kikapcsolódási lehetőség. A brooklyni Green-Wood temető ma egy csendes, békés Nemzeti Történelmi Emlékhely. Az 1850-es és 1860-as években azonban az egész Egyesült Államok második legnépszerűbb turistacélpontja volt. Népszerűségben egyedül a Niagara-vízesés tudta megelőzni. Ebben az időszakban évente több mint félmillió ember fordult meg a sírok között.
Ennek a különös, mai szemmel nehezen érthető jelenségnek rendkívül prózai oka volt: a zöldterületek hiánya. Amikor a temető 1838-ban megnyitotta kapuit, Manhattanben nem volt még Central Park, sem Prospect Park Brooklynban. A robbanásszerűen növekvő, iparosodó metropolisz lakóinak a Green-Wood temető tavakkal tarkított és gondosan ápolt zöldövezete jelentette a természetet, ahol tiszta levegőt szívhattak. A viktoriánus kor embere ráadásul egészen másként viszonyult az elmúláshoz. A temetőre nem a borzongás vagy a sötét gyász helyszíneként tekintettek, hanem kulturális és közösségi színtérként. Hétvégeken egész családok vonultak ki a parcellák közé. Sétálgattak, megcsodálták a gazdag mauzóleumokat és a monumentális szobrokat. A temető igazi turisztikai központtá nőtte ki magát. A kapuban útikönyveket, térképeket és emléktárgyakat is árusítottak a látogatóknak. Ez a hatalmas, természet utáni csillapíthatatlan vágy adta meg a végső lökést a városvezetésnek. A Green-Wood népszerűsége lett a legfőbb érv amellett, hogy Manhattan szívében létre kell hozni egy hatalmas, mindenki számára nyitott közparkot. Így született meg a Central Park ötlete.
Földművelésre alkalmatlan, parknak kitűnő
Amikor a 19. század elején New York terjeszkedni kezdett, a földművesek hamar feladták a küzdelmet Brooklyn Gowanus Hills részén. A meredek, egyenetlen, sziklás dombokat és sűrű erdőket szinte lehetetlen volt ekével megművelni. Így amikor Henry Evelyn Pierrepont megálmodta Green-Woodot, a vidék teljesen érintetlen volt. Bár nem volt politikus, Pierrepont multimilliomos kereskedőként és várostervezőként óriási hatást gyakorolt a régióra, amiért kortársai „Brooklyn első polgáraként” emlegették. Az európai utazásai során látott, parkosított vidéki sírkertek mintájára gondosan választotta ki Brooklyn történelmi dombjait, hogy egy gyönyörű, ligetes végső nyughelyet teremtsen, amely békés menedéket nyújt a zsúfolt városból érkező élőknek is.
Míg Pierrepont volt a látnok, az anyagi háttér megteremtője, addig a vizuális alkotó David Bates Douglass őrnagy volt, egy zseniális hadmérnök és tájépítész. A két férfi lóháton bejárva kutatta fel Brooklyn dombjait a tökéletes helyszínt keresve. A helyszín szándékosan lett Brooklyn legmagasabb pontja. 1776-ban, az amerikai függetlenségi háború idején itt zajlott a véres brooklyni csata (Battle of Brooklyn), ahol George Washington csapatai hősiesen védekeztek a brit túlerő ellen. Douglass a korszakra jellemző merev, rácsos utcaszerkezetek helyett kanyargós ösvényeket, festői utakat és nyugodt, mesterséges tavakat álmodott meg, amelyek tökéletesen követték a brooklyni dombok természetes lankáit. A projekt művészi kiteljesedéseként 1861-ben a neves építész, Richard Upjohn és fia megtervezték a temető lélegzetelállító neogótikus főbejáratát.
„A New York-i ember álmának három alappillére van: a Fifth Avenue-n lakni, a Central Parkban levegőzni, és az ősökkel együtt a Green-Woodban aludni.” – írta a The New York Times 1866-ban.
A halott kormányzó mint reklámfogás
A temető vezetőségének a kezdetekben komoly marketingproblémával kellett megküzdenie. Hogyan vegyék rá a vagyonos manhattanieket, hogy az akkor még vidéknek számító Brooklynban temetkezzenek? A megoldás egy remek reklámfogás volt. DeWitt Clinton, New York állam egykori népszerű kormányzója 1828-ban elszegényedve halt meg Albanyban. Családjának még méltó sírhelyre sem volt pénze. A Green-Wood temető alapítói 1840-ben felajánlottak egy ingyenes, díszes parcellát, exhumálták a kormányzót, és pompás tiszteletadás mellett újratemették Brooklynban. A számítás bevált. Amint a híres államférfi ott pihent, a korabeli elit tagjai egymás után vásárolták a családi kriptákat. Sokan még a korábban elhunyt hozzátartozóikat is áthozatták más temetőkből, hogy Green-Woodban egyesítsék a családot.
A temető titkai
A Green-Wood temető kapui mögött számtalan rejtély húzódik meg. A domboldalba vájt 30 katakomba például azért épült az 1850-es években, mert a viktoriánus korban sokan rettegtek az élve eltemetéstől. Ez a mélyen gyökeredző horror olyannyira jelen volt a mindennapokban, hogy sokan a föld feletti kriptákban nagyobb esélyt láttak a megmenekülésre. Úgy vélték, ha tévesen megállapított halál miatt ébrednének fel, a temetőőrök sokkal könnyebben meghallják a segélykiáltásaikat a katakombákban, mintha hat láb mélyen feküdnének a föld alatt.
A temető legmagasabb pontján áll Minerva istennő bronzszobra, amelyet mérnöki pontossággal úgy állítottak be, hogy felemelt kezével a New York-i kikötő felé integetve egyenes vonalban legyen a Szabadság-szoborral. Két legendás nő integet egymásnak.
A Green-Wood temető négylábú lakóinak története is izgalmas helyi legenda. Bár sokáig az a hír járta, hogy a hős újfundlandi kutyáé, Gypsyé – aki megmentette gazdasszonyát a vízbe fulladástól – az egyetlen kutyasír a temetőben, a valóságban több szeretett kisállatot is eltemettek itt, mielőtt a vezetőség a társadalmi felháborodás miatt 1879-ben végleg betiltotta az állatok temetését. A leghíresebb és leglátványosabb kutyasír Rexé, egy John E. Stow nevű gyümölcskereskedő hűséges társáé, akinek élethű bronzszobrát mindenki meglátogatja. Rex a kutyahűség szimbólumává vált a temetőben. Mancsai között mindig találunk friss virágokat, valamint rengeteg faágat és botot.
Ha valaki belép a Green-Wood temető monumentális, gótikus főbejáratán, egy egészen valószínűtlen hangra lehet figyelmes: hangos, egzotikus madárcsicsergésre. A neogótikus kapuív tornyaiban egy sokfős, vadon élő dél-amerikai barátpapagáj-kolónia (monk parakeets) rendezte be az otthonát. A helyi legenda szerint ezek az élénkzöld madarak az 1960-as évek végén szabadultak ki egy madárszállítmányból a közeli JFK repülőtéren, és addig repültek, amíg nem találtak rá a temető kapujára. A kapu csipkézett kőszerkezete tökéletes védelmet nyújt számukra a ragadozók és a New York-i tél ellen. Ma a Green-Wood egyik legkedvesebb és legkülönlegesebb látványosságának számítanak.
Itt eltemetheted a legféltettebb titkaidat
Bár a temetőben olyan óriások nyugszanak, mint Leonard Bernstein, Jean-Michel Basquiat vagy a távíró feltalálója, Samuel Morse, van egy hely, ami nem a múltról, hanem a jelen látogatóiról szól.
2017-ben a világhírű francia konceptuális művész, Sophie Calle egy különleges, 25 évre tervezett interaktív installációt hozott létre a temető dombjain. A projekt címe: „Here Lie the Secrets of the Visitors of Green-Wood Cemetery” (Itt nyugszanak a Green-Wood Cemetery látogatóinak titkai). A művész egy elegáns, keskeny levélnyílással ellátott márvány sírkövet állított fel. A látogatók a helyszínen papírra írhatják a legféltettebb, legfájóbb vagy épp legbűnösebb titkaikat, és bedobhatják azokat a sírkő mélyére. Sophie Calle megfogadta, hogy időről időre visszatér Brooklynba, kinyitja a sírkamrát, és ünnepélyes, tábortüzes szertartás keretében elégeti az összegyűjtött leveleket. A titkok a szó szoros értelmében elhamvadnak, és örökre eltemettetnek.
Ha idén ősszel New Yorkban jársz, feltétlenül látogass el a Green-Wood temetőbe: nézd meg a papagájokat, vigyél egy jó botot Rexnek, és temesd el a titkaidat! A leggyorsabb és legegyszerűbb út Manhattanből a Green-Wood temetőhöz az R jelzésű metró, amellyel közvetlenül a 25th Street állomásig kell utazni. A temető gótikus főbejárata az 500 25th Street szám alatt található (az 5th Avenue és a 25th Street sarkán), ami mindössze egy 3 perces, könnyű séta kelet felé a metrómegálló kijáratától.
FORRÁSOK ÉS AJÁNLOTT OLVASMÁNYOK
Untapped New York: The Top 10 Secrets of Green-Wood Cemetery.
Museum of the City of New York: Green-Wood Cemetery: A Victorian-Era Icon.
Creative Time: Sophie Calle – Here Lie the Secrets of the Visitors of Green-Wood Cemetery.
Green-Wood Historic Fund Archívum: DeWitt Clinton Exhumation and Battle Hill History.