New York történetében a kemény telek nemcsak kihívást, hanem sokszor új fordulatot is hoznak a város életében. A sarkvidéki örvény, a Polar Vortex időről időre leereszkedik a Keleti Partra, és napokra vagy akár hetekre is jégbe zárja a várost. Az 1867-es tél az egyik legbrutálisabb volt. Az East River hetekre befagyott. A Manhattanben dolgozó brooklyni lakosoknak nem volt más választásuk, a jég hátán kellett átkelniük a folyón. Ekkor vált mindenki számára egyértelművé, hogy az East River felett átívelő híd megépítése nem halasztható tovább.
A balszerencsés Roebling család
A híd megtervezésével a német származású John Roeblinget bízták meg, ő azonban sajnos már nem élvezhette monumentális alkotásának gyümölcsét. 1869. június 28-án, miközben a híd építésének helyszínénél, a Fulton kikötőben végzett méréseket, tragikus baleset érte. A lába beszorult egy beérkező komp és a dokk közé. Az összeroncsolódott lábujjait ugyan amputálták, ám a mérnök ezt követően minden további orvosi segítséget visszautasított, és kizárólag a saját maga által hitt vízterápiával próbálta gyógyítani magát. A megfelelő higiénia és fertőtlenítés hiányában a sebe elfertőződött. Állapota rohamosan romlott, és alig egy hónappal később szepszisben elhunyt.
A megkezdett munkát fia, Washington Roebling vette át, aki megtervezte és megépíttette azt a két hatalmas pneumatikus búvárharangot (keszont), amelyeket a gránit hídfőoszlopok lerakásához használtak a folyó fenekén. A munka a víz alatti zárt térben emberpróbáló és rendkívül veszélyes volt. Amikor 1870-ben tűz ütött ki az egyik keszonban, Washington maga is leereszkedett a mélybe, hogy irányítsa az oltást. A folyamatos nyomásváltozás miatt hamarosan súlyos keszonbetegség alakult ki nála. Részlegesen lebénult, megvakult és megsüketült. Abban az időben az orvostudomány még nem ismerte a keszonbetegség okait és megelőzését, így a híd építése során több mint két tucat munkás vesztette életét, sokan pedig maradandó egészségkárosodást szenvedtek. Washington ágyhoz kötött beteg lett, de az irányítást nem akarta kiadni a kezéből. Ehhez azonban szüksége volt valakire, aki a helyszínen képviseli őt.
Építsd meg a világ egyik legszebb hídját mérnöki diploma nélkül!
Washington felesége, Emily Warren Roebling, miután apósa meghalt és a férje munkaképtelenné vált, minden előzetes mérnöki képzettség nélkül vette át az építkezés mindennapi irányítását.
Mivel Washington a keszonbetegség miatt részlegesen lebénult, látása leromlott, és a beszéd is elviselhetetlen fájdalommal járt, a házaspár egy egészen különleges, néma kommunikációs nyelvet fejlesztett ki. Washington az ujjaival ritmikus koppintásokkal morzézta le a gondolatait Emily karjára vagy kézfejére. Ez a kódrendszer tette lehetővé a főmérnök számára, hogy szavak és írás nélkül diktáljon összetett mérnöki számításokat és műszaki utasításokat feleségének.
mily elképesztő elszántsággal tanulta meg ezt a különleges nyelvet, és vetette bele magát a tudományba. Fáradhatatlanul közvetített az ágyban fekvő férje és a helyszíni építők között. A karjára koppintott jeleket részletes írásos jelentésekké és rajzokká formálta. Eközben rövid idő alatt professzionális tudást szerzett a felsőfokú matematikában, az anyagok szilárdságtanában, a mechanikai feszültségelemzésben és a függesztőkábelek méretezésében.
Tizenhárom éven keresztül működött a Brooklyn Bridge építésének menedzsereként és felügyelőjeként. Rátermettsége, diplomáciai érzéke és elkötelezettsége ámulatba ejtett mindenkit. Nap mint nap politikusokkal, városházi tisztviselőkkel, szállítmányozókkal és versenytársakkal tárgyalt, míg végül a szakma teljesen egyenrangú vezetőként tekintett rá.
Amikor a híd 1883-ban végre elkészült, a tisztelet jeléül Emily lehetett az első, aki átkocsikázott rajta, a kezében egy kakassal, amely a győzelem és a szerencse szimbóluma volt. A híd átadása után Emily elvégezte a jogot a New York University-n, és 1903-ban bekövetkezett haláláig a női egyenjogúság aktív szószólója maradt. A Brooklyn hídon emléktábla áll Emily tiszteletére az alábbi felirattal: „Minden nagyszabású munka mögött egy nő elkötelezett önfeláldozása áll.” A New York Times 2018-ban, 115 évvel a halála után, végre méltó nekrológban tisztelgett emléke előtt.
Pánik a hídon
Szabotázs és 21 elefánt
A Brooklyn híd szívét a két 81 méter magas, gótikus ablakokat idéző ikertorony alkotja, amelyek a megépülésük idején az amerikai kontinens legmagasabb építményei közé tartoztak. Ezek a tornyok tartják azt a négy gigantikus kábelt, amelyek a hidat a folyó felett tartják. A kábelek rögzítése két teljes évet vett igénybe, és több mint 22 ezer kilométernyi huzalt fontak össze hozzájuk.
John Roebling a biztonság megszállottja volt. Mivel az aerodinamikát akkoriban még nem tudták szimulálni, a hidat a szükségesnél hatszor erősebbre tervezte. Ám az építkezés során szabotázsra derült fény. Az egyik beszállító, J. Lloyd Haigh, némi extra profit reményében gyengébb minőségű huzalokat csempészett a szállítmányokba. Mire a csalás kiderült, a kábelek már a helyükön voltak, a cseréjük pedig lehetetlenné vált. A mérnökök végül úgy hárították el a veszélyt, hogy 150 extra, kiváló minőségű huzallal fonták körbe a kábeleket. A beszállítót pedig kötelezték, hogy saját zsebből fizesse ki a pluszköltségeket. Ezzel a híd biztonságát Roebling leminősítette négyszeresre, ami még így is fényévekkel meghaladta a kor követelményeit.
A New York-iak megrendült bizalmát azonban a statisztika sem tudta helyreállítani. A lakosság még mindig félt átkelni a „gyilkos hídon”. Ekkor lépett közbe a híres cirkuszigazgató, P.T. Barnum. 1884. május 17-én Barnum egy látványos erődemonstráció keretében 21 elefántot, köztük a legendás Jumbót, valamint 7 tevét és 10 dromedárt hajtott át a Brooklyn hídon. A hatalmas csorda vonulása végleg bebizonyította a kétkedőknek, hogy a híd elpusztíthatatlan. A Brooklyn Bridge egy mérnöki csoda, mely 1883 óta rendületlenül szolgálja New York lakosságát.
6. Senki nem tudja pontosan, milyen volt a híd eredeti színe
2010-ben a New York-i Közlekedési Hivatal bejelentette, hogy újrafestik a hidat és visszaállítják az eredeti színét, melynek hivatalos neve “Brooklyn Bridge Tan” (cserszín). A történészek azonban nem igazán lelkesedtek az “eredeti” elnevezésért, mivel egy fennmaradt korai irat szerint a Brooklyn Bridge az átadáskor vörös színű volt, pontosan Rawlins Red. A szín arról a vas-oxidból nyert pigmentről kapta a nevét, melyet a Wyoming-i Rawlins városában bányásztak.
Egy 1877-ből származó Currier and Ives metszet szintén ezt a teóriát támasztja alá. A képen a híd sötétvörös színű. A Rawlins-i Carbon County Múzeum kutató történésze megerősítette, hogy a kisváros folklórjának része a híd. Büszkék arra, hogy ők biztosították a festéket a legendás Brooklyn hídhoz.
1983-ban, a híd átadásának 100. évfordulóján a Rawlins Daily Times, a város napilapja is megemlékezett az eseményről, kiemelve a város szerepét a híd történelmében. A múzeum azonban iratokkal, számlákkal nem tudja bizonyítani a bánya és a Brooklyn Bridge kivitelezői között köttetett szerződést.
A meglepetés azonban akkor lett még nagyobb, amikor a New York-i Műemlékvédelmi Hivatal sem tudott semmilyen eredeti iratot felmutatni, amelyben a híd színe Brooklyn Bridge Tan lett volna. Kiderült, hogy 1972-ben elvégeztek néhány színanalízist a megkopott festéken és arra a következtetésre jutottak, hogy a híd eredeti színe valószínűleg barnássárga volt.
A Brooklyn Bridge Tan bekerült a Szövetségi Színkatalógusba az amerikai iskolabusz sárga és a repülőgép zöld mellé, 20227 számmal.
A rejtély azonban itt még nem ér véget. Egy 1920-ban nyomtatott képeslapon a Brooklyn Bridge egyértelműen zöld színű volt.
7. Mi legyen az új híd neve?
A Brooklyn Bridge elnevezés szinte egyértelműnek tűnik, pedig egy ideig nem volt az. A tervezés kezdetén a hidat Great East River Bridge és néha Great East River Suspension Bridge-nek (Nagy East River Függőhíd) nevezték. A Brooklyn Daily Eagle, Brooklyn város napilapja nevezte először Brooklyn Bridge-nek, 1867-ben, de a név nem ragadt.
Az 1883-as átadáskor hivatalosan a nehézkes New York and Brooklyn Bridge elnevezést kapta. Brooklyn csak 1898-ban lett New York egyik kerülete, így mindkét város igényt tartott a névre. A Brooklyn-iak polgári büszkesége 1915-ben győzött – a híd tervezője és kivitelezője Brooklyn-i lakos volt – és a híd elnyerte mai nevét: Brooklyn Bridge.
8. Borospincék a híd gyomrában
A pillérekben több helybéli bor és pezsgő forgalmazó bérelt raktárhelyiséget. A pince állandó hőmérsékletet (16 °C) és páratartalmat biztosít. A befolyt bérleti díjat eleinte a híd építési munkálataira fordították, később fenntartásra és karbantartásra.
A Manhattan-i pillérben található pincehelyiséget Blue Grotto-nak nevezték el a bejárat mellett található Szűzanya szentélyről és a freskókról, melyek német, olasz, spanyol és francia szőlőskerteket ábrázoltak. A freskók ma már sajnos teljesen kifakultak.
A pincéket az I. Világhárború és a Szesztilalom idején lezárták, majd újranyitották és 2001-ig általános használatban voltak. 9/11 után, közbiztonsági okokból végleg lezárták őket. Ma már csak a hídfenntartó cég használja karbantartási eszközök tárolására.
9. Atombunker a Brooklyn Bridge gyomrában
2006-ban a New York-i Közlekedési Hivatal néhány munkatársa rutin híd és alagút ellenőrzést végzett, amikor a Brooklyn Bridge Manhattan-felőli pillérében titkos atombunkerre bukkantak. Az atombiztos óvóhely pontos helyét a város titokban tartotta bizotonsági okokból. Jelenleg is csak a Közlekedési Hivatal tudja pontosan rajtuk kívül, hogy hol található.
A bunkerben több hordó ivóvízet, több doboznyi takarót, 350 ezer zacskó (ma is fogyasztható) energia kekszet és nagy mennyiségű Dextran gyógyszert találtak. A Dextran sérülések, trauma és műtétek utáni sokk kezelésére használatos. A dobozokon “Csak ellenséges támadás után használható” figyelmeztető felirattal.
A dobozok két különböző évből, 1957-ből és 1962-ből származnak. A bunkert 1957-ben hozták létre, amikor a Szputnyik szovjet műholdat a világűrbe juttatták, 1962-ben a kubai rakétaválság idején pedig újra feltötltötték, a legrosszabbtól tartva.
A Brooklyn Bridge Manhattan-i pillére a Pearl Street és a Dover Street sarkán található.
10. A híd extrém hidegben “felemelkedik”
A kábelek a hideg hatására összehúzódnak és 7.5 cm-rel feljebb emelik a hidat a folyó fölött.
11. “I have a bridge to sell”
Az amerikai angolban az “I have a bridge to sell” (van egy eladó hidam) szólás jelentése: az ajánlat csaláson alapul vagy olyan képtelen, hogy csakis roppant hiszékeny ember eshet áldozatul. A szólás a Brooklyn Bridge-hez kötődik. Egy bizonyos George C. Parker csaló kétszer is “eladta a hidat”, naiv turistáknak, bevándorlóknak és több ezer dollárt zsebelt be tőlük. Parker nem elégedett meg a Brooklyn híddal. Eladta a Szabadság-szobrot és a Metropolitan Múzeumot is. 1928-ban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték és a Sing Sing-ben végezte.
12. Időkapszula
A Brooklyn-i oldal pillérében a híd átadásának 100. évfordulóján, 1983-ban időkapszulát helyeztek el, melyet a 200. évfordulón, 2083. május 24-én nyitnak fel.
13. Kövületek
A híd két tornya és a pillérek természetes mészkőből és cementből épültek, melyet a Hudson völgyében található Rosendale bányában termeltek ki. Ugyanebből a bányából származik a Szabadság-szobor talapzatának anyaga. A mészkő üledékes kő, így kövületeket is tartalmaz. A legszebben a pillérekben (a Manhattani-oldal pillére nem közelíthető meg) láthatóak különféle kövületek, korallok, kagylók, rákok.
14. Hídvám
A Brooklyn Bridge-et és a Manhattan-on belüli hidakat a New York-i Közlekedési Minisztérium múködteti (nem a Közlekedési Hivatal/MTA, mely a New York-i metrót, buszokat és a városból ki- és bevezető hidakat üzemelteti), így nem kell hídvámot fizetni, azonban ez nem volt mindig így. A gyalogos hídvám 1891-ben szűnt meg a Brooklyn Bridge-n, a többi vám 1911-ben. A gyalogos hídvám 1 cent volt, lovasoknak 5 cent, lovaskocsiknak 10 cent. Ha állatokat hajtottak keresztül a hídon, szarvasmarhánként 1 centet, bárányonként 2 centet kellett fizetni.
15. George Washington rezidenciája
A híd Manhattani hídfője az Egyesült Államok első elnökének, George Washington-nak a rezidenciája helyén található, melyet emléktábla jelez.