New York City egyik “szellemesebb” épülete a Greenwich Village-ben megbúvó Gay Street-en található. Az utca nevét a közhiedelemmel ellentétben nem a környék bohém közösségéről kapta – bár 2019-ben tiszteletbeli szivárványszínű utcatáblákat helyeztek ki ide a Pride alkalmából –, és nem és Sidney Howard Gay-ről, az ismert rabszolgafelszabadítás-párti politikus szerkesztőről. Az elnevezés már egy 1827-es városi jegyzőkönyvben is szerepelt, így valószínűleg egy R. Gay nevű helyi lótulajdonosról ragadt a környékre.
A Gay Street 12. szám alatti szövetségi stílusú téglaépületet pontosan ebben az évben, 1827-ben húzta fel Daniel Weed és Joseph Baldwin építőmester. Az ingatlannak rendkívül mozgalmas, fordulatos múltja és befolyásos lakói voltak. Közülük egy – a városi legenda szerint – a mai napig nem hajlandó elhagyni a házat.
A környék a holland telepesek idején még a közeli pestis- és sárgaláz-járványok tömegsírjainak (potter’s field) szomszédságában volt, mely a mai Washington Square Park területe. Később a szűk utca istállósorrá alakult, majd a helybéli vagyonos családok afroamerikai rabszolgáinak és szolgálóinak lakhelye lett. A 19. század végére a környék a korai dzsesszzenészek kedvelt találkozóhelyévé vált. A sötét pincehelyiségek szinte vonzották a titkos összejöveteleket.
Titkos zugkocsma és a polgármester szerelmi fészke
A viharos 1920-as években, a szesztilalom idején a 12-es szám pincéjében egy hírhedt zugkocsma (speakeasy) működött Pirate’s Den (Kalóztanya) néven. Az utcában több tiltott mérést is tartottak, ám a Pirate’s Den messze kiemelkedett a többi közül: igazi korszakszimbólum volt. George Chauncey történész leírása szerint a hely valóságos turistalátványosságnak számított. A falakat kardok, nehéz láncok és hajólámpások díszítették, a pult mögött szemkötős „kalózok” mérték az illegális alkoholt, a felszolgálók pedig matrózruhában, tengerész-nyelven szóltak a vendégekhez. A mai napig látható az épület előtt az a fém boltív, amely egykor a titkos kocsma lejáróját jelölte.
Ugyanezekben az években New York polgármestere a kicsapongó életviteléről híres Jimmy Walker volt, aki rajongott az éjszakai életért, a szórakozásért és a jó italokért. Kedvenc búvóhelye éppen a Pirate’s Den lett. Walkerről azt is mindenki tudta a városban, hogy házasember létére nyíltan tart szeretőket. Egy törékeny angol színésznő és a híres Ziegfeld Follies revü táncosnője, Betty Compton különösen fontos volt számára. Olyannyira, hogy a politikai botrányt elkerülendő, egy strómanon keresztül megvásárolta az egész épületet a zugkocsma felett, és luxuslakássá alakíttatta Betty számára.
Walker több időt töltött ebben a titkos szerelmi fészekben, mint a hivatalos polgármesteri rezidencián. A pincepartik estéről estére folytatódtak, immár a város első emberének védnöksége alatt. Évekkel később, miután Walker korrupciós botrányok miatt 1932-ben kénytelen volt lemondani, elvált a feleségétől, és valóban oltár elé kísérte Bettyt. Nem sokkal ezután, a szesztilalom feloldásával a hangos mulatozás elhalt a Gay Streeten.
A köpönyeges alak és a szellemek jelenléte
Az 1930-as évek elején a híres krimi- és ponyvaíró, Walter Gibson költözött a házba. A helyiek és a paranormális kutatók szerint a ház ódon, árnyékos folyosói és a rejtélyes éjszakai neszek adták az alapvető inspirációt Gibsonnak, amikor megalkotta The Shadow (Az Árnyék) című legendás, sötét köpönyeges, igazságosztó karakterét.
Bár maga Jimmy Walker polgármester 1946-ban elhunyt, a ház természetfeletti története az 1950-es és 60-as években vált még különösebbé, miután a híres bábművész, Frank Paris vásárolta meg az ingatlant. Paris a műfaj úttörője volt (a Radio City Music Hall rendszeres fellépője), aki pontosan ebben az egykori speakeasy-pincehelyiségben faragta meg az amerikai TV-történet ikonikus, szeplős bábfiguráját, Howdy Doodyt!
A Paris család tagjai voltak az elsők, akik rendszeresen észlelték a természetfeletti jelenlétet. Éjszaka lépteket, megmagyarázhatatlan bútorhúzogatást hallottak az emeletről. A család kutyája gyakran meredt egyetlen üres pontra ugatva, miközben felállt a szőr a hátán. Amikor a házikedvenc elpusztult, a családtagok továbbra is érezték az eb jelenlétét, amint láthatatlanul a lábukhoz dörgölőzik.
Ekkoriban történtek az első vizuális észlelések is. Egy este, miközben Parisék vendégeket fogadtak a földszinten, a felső szintről ismét bútorok tologatása hallatszott. Amikor a társaság távozni készült, az egyik vendég a lépcsőfordulóban megpillantott egy magas, fekete köpönyeges, cilinderes alakot. A kísértet nem volt agresszív. Udvariasan megemelte a kalapját a megrémült vendég előtt, mielőtt nyomtalanul elenyészett. A szemtanúk megdöbbenve ismerték fel a jelenségben a korábbi lakó, Walter Gibson hírhedt karakterének, Az Árnyéknak a tökéletes mását – ám a ház kísértethistóriája ezzel még nem ért véget.
A rejtélyes, cilinderes alak híre gyorsan terjedt, és 1966-ban a leghíresebb amerikai szellemvadász, Hans Holzer is felkereste az épületet. Holzer külön fejezetet szentelt a háznak a Yankee Ghosts című könyvében, miután egy neves médiummal, Ethel Meyersszel átkutatta a helyet. A szeánsz során egy, az 1800-as évek előtti járványok idejéből itt maradt nyugtalan lelket, valamint egy „Ming” nevű kínai származású lakó szellemének hangjait rögzítették a pincében.
A fekete köpönyeges fantomot a Gay Street többi lakója is látta az évtizedek során, ám a történet az idő múlásával, a Greenwich Village-i folklór és a szellemtúrák sikerével új értelmet nyert. A helyiek és a szemtanúk elkezdték összekötni az eseményeket. Idővel a magas, sovány, fecskefarkú zakót, köpenyt és cilindert viselő úriember alakja – aki éjszakánként néha a húszas évek divatja szerint öltözött, tollas kalapos hölgyek társaságában sétált – már egyre kevésbé emlékeztetett egy könyves karakterre. Sokkal inkább a dörzsölt, elegáns egykori polgármesterre illett a leírás. Így lett a titokzatos “Gay Street-i fantomból” a közvélemény szemében Jimmy Walker polgármester szelleme, aki képtelen volt elhagyni egykori imádott törzshelyét és titkos szerelmi fészkét.
Úgy tűnik, a Kalóztanyán a mulatság sosem ért véget. A szomszédok a mai napig hallani vélik a flapper szandálok ütemes koppanását a pince padlóján, és nemegyszer érezték a bár egykori konyhájában sülő hagyma meg a drága szivarok illatát is. A Gay Street szellemei számára a “Roaring Twenties” örökké tart.
A Gay Street 12. azóta is New York egyik legértékesebb és legrejtélyesebb kísértetháza. A 3 emeletes, 4 hálószobás történelmi ingatlant a közelmúltban, 2023 tavaszán adták el, nem kevesebb, mint 4,5 millió dollárért. Bár a brókerek a hirdetésben szándékosan elhallgatták a ház kísértethistóriáját, vajon az új tulajdonosokat is meglátogatta már a polgármester?