Titanic

You are currently browsing articles tagged Titanic.

A Titanic egyik legmegindítóbb jelenete, amikor a film végén Rose, a szakadó esőben feltekint a Szabadság-szoborra. 1912. április 18-a, amikor a Titanic túlélőit szállító Carpathia, a Cunard Line hajózási társaság gőzöse, elérte New York partjait, a valóságban is hideg, esős nap volt. A Titanic testileg-lelkileg kimerült túlélői este fél 10-kor szálltak partra.

A Carpathia, először felhajózott a Hudson-on a White Star Line hajózási társaság kikötőjébe (Pier 54) és letette a Titanic üres mentőcsónakjait, majd visszahajózott a saját kikötőjébe (Pier 59).

A Carpathia-hoz egy révhajó csatlakozott a Hudson-öbölben, melynek fedélzetén fotóriporterek hada próbálta lencsevégre kapni a tengeri katasztrófa túlélőit. Az 59-es kikötőbe érkezve, vakujaik fénye bevilágította az esti égboltot és a fotósok meglátták a Carpathia fedélzetén összezsúfolódott hajótörötteket.

A Carpathia április 11-én hagyta el New Yorkot és 700 utasával, a még Osztrák–Magyar Monarchia területén található Fiumébe (Rijeka) indult. A Titanic vészjelzését április 15-én, hajnali negyed 1-kor vették. Három és fél óra múlva érkeztek a tragédia helyszínére. A Titanic ekkorra már teljesen elsüllyedt. Reggel 9 órára 706 túlélőt tudtak kimenteni a jeges óceánból.

A túlélőket először vagy az Azori-szigeteken (legkisebb Cunard költség) vagy Halifax-ben (legközelebbi kikötő) akarták partra tenni, azonban Rostron kapitány, miután konzultált, Cunard Line-jel, a White Star tulajdonosával, úgy döntött, hogy visszafordul New Yorkba. A Carpathia távírón átküldte a harmadik osztályon utazó túlélők listáját, azonban a legtöbb család, barátok, rokonok a megérkezés pillanatáig nem tudták, hogy szerettük túlélte-e a tragédiát.

Mikor a Carpathia megérkezett az 59-es kikötőbe, 2000 ember, döbbent csendben várakozott a mólón, a zuhogó esőben. A kikötő közelében további 30 ezren gyűltek össze, míg a White Star hajózási társaság Battery-ben található irodájánál további 10 ezren. A családtagok, rokonok és ismerősök mellett rengeteg orvos és ápoló is a helyszínre sietett.

A Carpathia kapitánya úgy döntött, hogy először a Carpathia utasai hagyják el a hajót, tudva, hogy a Titanic túlélőinek megjelenése káoszt okozhat. Amint az első Titanic túlélő, egy pokrócba burkolt hölgy, az egyik tiszt segítségével letántorgott a hajóról, a várakozó tömegben rengetegen sírva fakadtak. A tömeg hamarosan első kézből hallotta meg a Titanic utolsó óráinak történetét. Szinte valamennyi túlélő beszámolt az utolsó pillanatig játszó zenekarról.

A Carpathia nemcsak mentőhajó, de kórházhajó is volt ebben a különleges helyzetben. A hajón szolgáló kiemelkedő magyar orvosról, Dr. Lengyel Árpádról több könyv is megjelent, egy internetes cikket lejjebb belinkeltem. 106 túlélőt a Greenwich Village-ben található St. Vincent Kórházba szállítottak további ellátásra. A Titanic túlélő legénysége a 113 Jane Street alatti Tengerész Barátok Egyesületének Otthonában kapott elszállásolást. Ez az épület, ma a Jane Butikhotel, mely továbbra is ápolja a tengerész múltat. A 156 eredeti tengerész kabin a mai napig megőrizte az eredeti kialakítást.

A Hudson River Parkban, az 54-es kikötő helyén ma kulturális komplexum áll, azonban az 59-es kikötő boltíves bejáratának fémváza a mai napig is áll, a Titanic túlélőinek emlékére. A Pier 59 a Little Island szomszédságában található.

📍: Hudson River Park, Hudson River Greenway, NY 10014

Tags: , , , , , , , , ,

Emlékeztek a Titanic című filmből az idős párra, akik az ágyban összebújva töltik az utolsó perceiket, miközben jeges víz önti el a kabinjukat? Ezt a szívszorító jelenetet  igaz története ihlette. Isidor (67) és felesége, Ida (63), a New York-i társasági élet népszerű házaspárja, az RMS Titanic leggazdagabb utasai közé tartoztak. Isidor a Képviselőház tagja volt és a világ legnagyobb áruházának, a Macy’s-nek a társtulajdonosa. Ida és Isidor úgy haltak meg, ahogy éltek. Együtt. Szerelemben.

Ida és Isidor, a fiatalember húgán keresztül ismerkedtek meg. Szerelem volt első látásra. A fiatalok 1871-ben kötöttek házasságot és szerelmükről legendák szóltak. A New York-iak gyakran látták a párt kézenfogva andalogni a Central Parkban és többen rajtakapták őket, amint nyilvános helyen ölelkeztek és csókolóztak, ami kifejezetten botrányos volt az ő társadalmi helyzetükben. A szerelem az évek során semmit sem halványult. A párnak 7 gyermeke született.


Ida és Isidor szinte minden percüket együtt töltötték. Ha Isidor üzleti ügyben utazott, naponta írtak egymásnak.

A német születésű házaspár 1912 telét Európában töltötte. Áprilisban szándékoztak hazatérni New Yorkba. Először az Olympic-ra váltottak jegyet, de amikor megtudták, hogy késve indul, áttették a jegyüket a Titanicra. Velük utazott Ellen Bird, Ida komornája és John Farthing, Isidor komornyikja. A Straus házaspár utolsó óráját Ellen és több másik szemtanú és túlélő hiteles visszaemlékezése által ismerjük.

A házaspár kabinja a C fedélzeten volt. Április 14-én este, vacsora után, kart karba öltve sétálgattak a fedélzeten, majd visszatértek a kabinjukba. Nem sokkal éjfél előtt a Titanic jégheggyel ütközött. Miután egyértelművé vált, hogy a hajó el fog süllyedni, a Straus házaspár az utasításoknak megfelelően felvette a mentőmellényt és felment a fedélzetre. A mentőcsónakokat leengedték. A nőket, a gyermekeket és az első osztályon utazókat tessékelték a csónakokba. Az egyik tiszt besegítette Ida-t, majd Isidor következett, aki azonban visszautasította a lehetőséget.

“Addig nem megyek, amíg minden nő és gyermek el nem foglalta a helyét.”- mondta. “Tudjuk, hogy Ön kicsoda. Természetesen van helye a csónakban.” – győzködte a tiszt. Isidor azonban hajthatatlan volt. Ekkor Ida felállt és kilépett a csónakból. “Gyönyörű életünk volt együtt. 41 év. Ha nem jössz, én sem megyek. Úgy halunk meg, ahogy éltünk. Együtt.” – mondta Ida és Isidor megértette, hogy nincs helye a vitának. Ida levette a nercbundáját és Ellen-nek adta azzal, hogy neki már nem lesz szüksége rá, viszont Ellen-t melegen fogja tartani, amíg meg nem mentik.

Ida-t és Isidor-t a fedélzeten látták utoljára, amint egymásba kapaszkodnak. Aztán egy hatalmas hullám csapott át a fedélzeten és lesodorta őket a hajóról. Isidor holttestét másnap megtalálták és hazaszállították New Yorkba. A Bronx-i Woodlawn Temetőben helyezték örök nyugalomra. A zsebében találtak egy arany medált két “I” betűvel, Ida és Isidor, valamint a legidősebb fiú és leány gyermekük képével. Az ékszer a mai napig a Straus család tulajdonában áll. Ida holttestét nem találták meg. Az ő temetője, 1160 másik áldozattal együtt, az Atlanti-óceán. Isidor sírjába egy urnányi Atlanti-óceán vizet helyeztek el, Ida-t szimbolizálva. A sírkövön ez áll: “Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el.” (Énekek Éneke 8:7)

Ellen, Ida komornája, április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, az 54-es kikötőbe. Aznap zuhogott az eső, pont úgy, ahogy a film végén láttuk. Ellen néhány nap múlva megpróbálta visszajuttatni a drága kabátot a Straus családnak, de ők arra kérték, hogy tartsa meg.

A Straus házaspárnak további két nyilvános emlékműve van New Yorkban. Az egyik egy emléktábla, mely a Macy’s nagyáruház főbejáratánál található. Az emléktábla felirata: “Életük csodálatos volt és haláluk dicsőséges.”

A másik a Straus Parkban, az Upper West Side-on, a 106. utcánál, csupán egy utcányira a pár otthonától. A parkban egy női alak szobra látható. A felirat: “Kik egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el.” (Sámuel 2. könyve 1:23)

Ida és Isidor ugyanazon a napon született, február 6-án. Születésük és haláluk napja is megegyezik.

Tags: , , , , , , , , , , , ,

Emlékeztek a Titanic című filmből Jack és Rose élesnyelvű bizalmasára, az újgazdag Molly Brown-ra, aki Elsüllyeszthetetlen Molly néven vonult be a történelembe? A Kathy Bates által fantasztikusan megformált Molly, aki visszafordulásra szólította fel a mentőcsónakot, hogy felvegyék a jeges vízben lebegő túlélőket, szintén valós személy volt. Margaret Brown, az amerikai felső tízezer tagja, filantróp és aktivista, a Titanic legismertebb túlélője. Ereje, eltökéltsége, embersége, mellyel példát mutatott abban a néhány drámai órában, örökre “elsüllyeszthetetlenné” tette.

Margaret nem született bele a gazdagságba. Ír bevándorló család nyolcadik gyermeke volt, egy szerény Missouri-béli kisvárosban. 13 évesen már gyári munkás volt, majd két idősebb fivérével Coloradóba költözött, ahol a fiúk a helyi bányában találtak munkát, Margaret pedig varrónői állást kapott. Itt találkozott James Joseph Brown bányamérnökkel, akivel 1886-ban házasságot kötött.

Szerelem volt, nem pénzházasság. A vagyon 7 évvel később jött, amikor James “Little Johnny Bánya” részvényeket vásárolt, amivel megütötte a főnyereményt. 23 évnyi házasság után Margaret és James csendben különváltak, azonban életük végéig baráti kapcsolatot tartottak. Két gyermekük született, Helen és Larry.

1912 áprilisában Molly Helennel Európában tartózkodott, amikor üzenet érkezett, hogy kisunokája, Larry fia, betegeskedik. Molly azonnal haza akart utazni. Az első New Yorkba tartó hajó a Titanic volt, melyre egy megbetegedett utas visszamondott jegyével sikerült feljutnia.


A jégheggyel való ütközés után, első osztályos utasként, Molly is helyet kapott a 6-os számú mentőcsónakban. Molly azonban nem foglalta el a helyét azonnal. El volt foglalva a gyermekek mentésével. Az egyik hajósinas kénytelen volt egyszerűen felemelni és bedobni a csónakba. Molly, miután realizálta, hogy a maximálisnál jóval kevesebben vannak a csónakban, felszólította társait és az evező férfiakat, hogy azonnal forduljanak vissza, hogy minél több túlélőt kimenthessenek a jeges óceánból. A nőket is arra buzdította, hogy evezzenek, ami melegen tartja őket. Még gyors evezési “tanfolyamot” is tartott. Robert Hichens, kormányos azonban megtagadta a visszafordulást, mire Molly megfenyegette, hogy kidobja a csónakból. A mentőcsónak végül nem fordult vissza. A tragédia utáni kihallgatások során Hichens tagadta, hogy módjukban lett volna visszafordulni. Molly véleményére nem volt kíváncsi a bíróság, mivel a nők véleménye jogi ügyekben nem számított.

A 6-os csónak utasait a Carpathia szedte fel. A fedélzeten Molly azonnal munkához látott. Ételt, italt, pokrócokat osztott, segített a túlélők listájának összeállításában. New Yorkba érkezve létrehozta a Titanic Túlélőinek Bizottságát és csupán három nap leforgása alatt 10 ezer dollárt sikerült összegyűjtenie, melyet szétosztott a katasztrófa túlélői között. Lányának levelet írt Európába, melyben azt írta: “Az Atlanti-óceán sós vizében pácolódtam órákig, de jól vagyok.”

Miután szétosztotta a begyűlt adományokat, tovább kampányolt. Kijelentette, hogy Lower Manhattan-ben világítótornyot kell állítani a Titanic emlékére. A világítótorony valódi közadakozásból épült fel. A milliomos Vanderbilt család több ezer dollárja és a New York-i óvodások néhány penny-je is felkerült az adományozók listájára. A tragédia első évfordulójára már el is készült az emlékmű, melyet a Seamen’s Church Institute tetejére állítottak. A világítótorony tetején időgömböt helyeztek el, melyet minden nap délben eresztettek le. Az időgömb a pontos időt szolgálta az öböl hajósainak több évtizeden át. (Érdekesség, hogy a Times Square éjféli gömb leeresztésének ötlete is innen származik.)
A világítótorony cirkáló zöld fényét az East River felett az egész New York Öbölben látni lehetett. A Seamen’s Church Institute lebontása után, 1976-ban, a világítótorony a South Street Seaport Museum tulajdonába került és jelenleg is a Fulton és Pearl Street sarkán látható.

Az emlékmű felújítására érdekvédelmi csoportot hoztak létre. Ha sikerül összehozni a pénzt, nemcsak a tornyot újítják fel, de az időgömböt is felélesztik, mely az egyetlen működő időgömb lesz Amerikában.

Sok-sok évvel a Titanic tragédiája után Molly továbbra is a köz érdekében dolgozott, különösen a munkások és nők jogaira koncentrált. 1914-ben az első női kongresszusi jelölt volt, nyolc évvel a nők szavazati jogának megszerzése előtt. Az I. Világháború idején Franciaországban segélyszervezetet hozott létre a katonák számára. 1932-ben megkapta Franciaország Becsületrendjét.

Életének utolsó éveiben még a színészettel is megpróbálkozott. 65 évesen hunyt el álmában, a New York-i Barbizon Hotelben. A boncolás agydaganatot állapított meg. Molly sírja Long Island-en, Westbury-ben található.
Margaret Brown hiába volt milliomos, munkásosztálybeli származását sosem felejtette el. Tudta, hogy szerencsés volt, túlélt egy szinte túlélhetetlen katasztrófát. A hírnevét, a pénzét jó célokra használta fel. Molly életszemléletében, világlátásában sok-sok évvel megelőzte a korát.

Tags: , , , , , , , , ,

New York legszebb kastélyainak egyike, különösen a karácsonyi időszakban, a Long Island-i “Aranyparton” található Coe Hall. A 65 szobás Coe Hall 1913-ban épült, Új-Tudor stílusban. A kastély tulajdonosai William Robertson Coe és második felesége, Mai Rogers Coe voltak.

W.R. Coe Angliában született és szerény körülmények között nőtt fel. A 10 gyermekes család 1883-ban New Jersey-be költözött. W.R. 15 éves korától küldöncként dolgozott különböző biztosítási irodákban.

1910-ben a Johnson and Higgins hajóbiztosítási iroda New York-i irodájának elnöke lett, mely arról híres, hogy ők biztosították a Titanicot. W.R. volt az első Amerikában, aki hírt kapott a hajó tragédiájáról. A veszteség dacára a cégigazgatóság elnöke lett, később pedig a Virginia Vasúttársaság vezetője.

W.R. nagy rajongója volt az Amerikai Nyugatnak. 1910-ben megvásárolta William Cody, közismert nevén Buffalo Bill vadásztanyáját.
A Coe Hall-ban hatalmas bálokat rendeztek, a kastély a Long Island-i közösségi élet egyik központja volt. A bálteremben található Steinway zongorán Cole Porter is játszott és szórakoztatta a vendégeket.

A Coe Hall körül található 160 hektáros birtok a Planting Fields nevet viseli. A kert és arborétum különleges növények és fák gyűjteménye. A kert tervezője az Olmsted testvérpár volt. Ők voltak a Central Park megálmodói is.

A Planting Fields Arboretum, a Coe Hall kastéllyal Oyster Bay-ben található, New York City-től 45 percnyire autóval, másfél órányira vonattal. Ha lehetőség van rá, feltétlen javaslom a megnézendők listájára, különösen a karácsonyi időszakban, amikor gyönyörűen feldíszítik a házat.

Tags: , , , , , , , , ,

A Titanic című filmben csupán pár másodpercre láttuk őket, mégis emlékezetünkbe vésődött az idős házaspár képe, akik a kabinjukban fekve, egymást ölelve várják a halált. Azt viszont már kevesen tudják, hogy az ő történetük – Rose és Jack-ével ellentétben  – valós személyekre és eseményekre alapul.

James Cameron, a film rendezője az utolsó pillanatban döntötte el, hogy a pár történetéből csupán egyet, a jól ismert jelenetet tartja meg a filmben, háttértörténetüket pedig beleépíti Jack és Rose sztorijába. A New York történelmében járatosak így is felismerték az idős párban a Macy’s Nagyáruház társtulajdonosát, Isidor Straus-t és feleségét, Ida-t, akik a Titanic-on lelték halálukat 1912 április 15-én.

A német származású Straus család az 1848-as zavargások idején emigrált Georgia-ba. A polgárháború után a család New Yorkba költözött, ahol Isidor kereskedőként egyre magasabbra jutott a társadalmi ranglétrán. Nemcsak társtulajdonosa volt testvérével a világhírű Macy’s nagyáruháznak, de befolyásos képviselőként is hírnevet szerzett magának.

Isidornak azonban nem a pénz és a hatalom volt a szenvedélye, hanem felesége, Ida. Ida szüleivel szintén Németországból menekült és még szinte kislány volt, amikor találkozott Isidorral és családjával. A két fiatal között azonnal bensőséges kapcsolat alakult ki. Egy napon volt a születésnapjuk, melyet több mint 40 éven át együtt ünnepeltek. Ida 22, Isidor 26 éves volt, amikor házasságot kötöttek. Házasságuk során nagyon ritkán, s akkor is csak rövid időt töltöttek egymástól távol, mely idő alatt mindennap hosszú levelet írtak egymásnak. A párnak hét gyermeke született.

images-1 

Isidor és Ida a Titanic-on utaztak haza New Yorkba, miután a téli hónapokat Dél-Franciaországban töltötték. A 67 éves Isidor és a 62 éves Ida a hajó leggazdagabb utasai közé számítottak. Kabin apartmanjukról mintázták a filmbéli Rose lakosztályát.

A jégheggyel való ütközés után, miután egyértelművé vált, hogy a hajó elsüllyed, a pár, társadalmi helyzetéből adódóan, azonnal helyet kapott az egyik mentőcsónakban.

Isidor azonban igazi úriember volt. Nem tartotta helyénvalónak, hogy a nők és a gyermekek előtt meneküljön a süllyedő hajóról. Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy felesége azonnal beszálljon a mentőcsónakba.

Az eseményeknek szemtanúja is volt, Ida szobalánya, Ellen Bird, aki túlélte a katasztrófát és New Yorkba érve adta tovább Isidor és Ida végtelen szerelmének krónikáját.

Miután Idában tudatosult, hogy Isidor nem csatlakozik hozzá a csónakban, habozás nélkül visszalépett a hajóra. Férje hiába könyörgött, az asszony döntése megingathatatlan volt. A szobalány és több tanú is hallotta, amint Ida így szólt párjához:

“Isidor, a helyem melletted van. Veled éltem le az életem. Ahová mész, én is oda megyek. Szeretlek és ha kell, veled halok.”

“Ida a kabátját Ellennek adta azzal, hogy neki nagyobb szüksége lesz rá. Ellen New Yorkban átadta a kabátot a dédanyámnak, Sara Strausnak, aki visszaadta Ellennek azzal, hogy Ida bizonyára azt szeretné, ha a kabát nála maradna. Úgy tudom, hogy a szőrmekabát ma is a családjuk tulajdonában van.” – mesélte Brett Gladstone, Isodor és Ida ükunokája 2012-ben a Titanic tragédiájának 100 éves évfordulóján.

Ükapámat és ükanyámat a szemtanúk utoljára a hajó fedélzetén látták. Egymást ölelve ültek a fedélzeti székekben.”

Isidor vízen lebegő holttestét a mentőalakulatok még másnap megtalálták és visszaszállították New Yorkba, ahol a bronxi Woodlawn temetőben került örök nyugalomba. Ida teste sosem került elő. Végső kívánsága, hogy együtt legyen élete párjával, nem teljesült. A kegyetlen Atlanti-óceán örökre elválasztotta őket egymástól.

A Straus házaspár emlékét több helyen is megtalálhatjuk New Yorkban, többek között a Macy’s áruház 34. utcai bejáratánál.

Forrás: NYPost
Képek: Google

Tags: , , , , , , , , , ,