Central Park

You are currently browsing articles tagged Central Park.

A Bethesda Terrace 1864-ben

A Bethesda Terrace 1864-ben

A Central Park ikonikus teraszát, a Bethesda Terrace-t a Grand Promenade-dal, a Nagy Sétánnyal (ma: The Mall) egy időben tervezték. A Great Promenade volt az egyetlen egyenes út a Central Park terveiben. A Water Terrace, a Vízes Terasz (ma: Bethesda Terrace) a Tóhoz vezetett, mely a park nyitása óta a legkedveltebb célpont, melyhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy annak idején a tavon korcsolyázni is lehetett.

A kétemeletes teraszt, a levegős árkáddal Calvert Vaux tervezte, aki azt szerette volna, ha a terasz a park központja lesz, ahol a látogatók összegyűlnek és beisszák a park szépségét. Terve sikerült, mivel valóban a terasz és a tó a Central Park szíve, ám az építkezés kezdetével egy időben Vaux összeszólalkozott a park bizottság elnökével és benyújtotta lemondását.

Az építkezés és a dekoráció Jacob Wrey Mould-ra maradt. Mould nevéhez fűződnek a lépcsősor homokkövébe vésett minták és az elegáns virágtartók. A korlátra további szobrokat álmodott, de a kivitelezés túl sokba került, így ezekről sajnos le kellett mondania.

Vaux, sok-sok tékozló fiúhoz hasonlóan, 1865-ben visszatért a park alkalmazásába és segédkezett a befejező munkálatoknál. Az árkád mennyezetének elkészítését is ő felülvigyázta, mely minden bizonnyal a Bethesda Terasz legimpozánsabb része. A mennyezet 16 ezer Minton csempéből és aranyozott vas gerendákból áll, melyet masszív öntöttvas keretre függesztettek fel.

1873-ban Emma Stebbins befejezte az Angel of the Waters, a Vizek Angyala elnevezésű szobrát, mely a terasz szökőkútjának központi alakja lett. Az angyalt a Békét, az Egészséget, a Tisztaságot és a Mértéktartást szimbolizáló figurák veszik körül.

A park látogató a szökőkutat a bibliai gyógyító erejű Bethesda-tóhoz hasonlították, így a kút ezt a nevet kapta, s hamarosan a terasz is felvette a Bethesda Terrace nevet.

A Bethesda Terrace 2017-ben

Tags: , , , , , , , ,

A hólapátolás, a járda síkosítás-mentesítés normális körülmények között sem tartozik a kedvenc téli időtöltések közé, azonban, képzeld el, hogy Manhattan 6%-ért vagy felelős.

 

John Dillon, a Central Park kertészeti osztályának vezetője számára a tél a Labor Day napján (szeptember első hétfője) kezdődik. Az első feladat, melynek Hálaadásra (november harmadik csütörtökje) el kell készülnie, az a park öntözőrendszerének téliesítése.

A gigantikus feladatot nyolc park alkalmazott látja el két hónap alatt, napi nyolc órában. Csupán a Great Lawn-on (Nagyrét) 300 öntözőfej található. A parkban az öntözőfejeken kívül több száz locsoló szelep, 140 ivókút és 6 szökőkút is található, melyekre különös figyelmet kell fordítani.

Az ellátandó terület évente növekszik. A park jelenleg 843 holdas, azaz 3,41 km² területű, mely az utóbbi 15 évben duplájára nőtt, a látogatóközönség elől elzárt területek folyamatos megnyitásával.

A New York-i tél a kemény fagyokról híres. A csövekben maradt legkisebb mennyiségű víz is nagy károkat okozhat. A John Dillon által vezetett csapat első teendője, hogy sűrített levegővel fújatja át a teljes rendszert.

ű

A téliesítésből egyedül a Central Park vízesései maradnak ki. Ezek csőrendszere olyan mélyen halad, hogy nem veszélyeztetik a több hétig tartó mínuszok sem.

Miután a vízrendszert téliesítették, a következő feladat a lehullott levelek eltakarítása, mielőtt lehullik az első hó.

Az erdős területeken, mint amilyen a Ramble, a lehullott leveleket a földön hagyják, míg a pázsitos területeken különleges kaszálógépekkel felaprítják és a földbe forgatják.

 

A parknak további, közel 2000 m³ lehullott levélről kell gondoskodnia. A sétányokról, padokról, virágoskertekből összegereblyézett levélbálák a 102. utca magasságában található komposztálóba kerülnek. Tavasszal ezzel trágyázzák a friss ágyásokat.

Az öntözőrendszer téliesítése és a komposztálás mellett ilyenkor kell elültetni a tavasz első virágainak gumóit is. Dillon csapata közel 150 ezer tulipán és nárcisz hagymát ültet el a park egész területén.

A tavaszi virághagymák apró dugóként levegőztetik a földet. Ez különösen fontos a füves területek esetében, melyen tavasszal és nyáron látogatók ezrei taposnak, összepréselve a földréteget. A laza földréteg könnyebben befogadja a friss fűmagokat is.

 

Habár a fákat az egész év során metszik, az ágak drasztikusabb visszavágására télen kerül sor, amikor a fák nedvkeringése lassabb, illetve alacsonyabb a paraziták okozta fertőzés veszélye is.

Hóesések után megindul a verseny az idővel, illetve a park látogatóival, akik amint csak lehet, élvezni szeretnék a havas park képeslapszerű látványát. A közel 100 kilométer hosszú sétányrendszert húsz hóekével, két tucat hófúvó géppel takarítják le, míg az érzékenyebb területeken marad a jó öreg hóseprű.

Átlagosan a lesett hó mennyisége 15 cm, azonban a gyakori hóviharok sokkal nagyobb terhet rónak a park személyzetére.

A hóvihar hírére azonnal intézkedni kell, mivel a hókotró gépeknek a parkba kell érnie, mielőtt a forgalom a városban akadozni kezd.

“A hóviharos időszakban bizony hosszúak a munkás éjszakák. – mondja John Dillon – Azonban számunkra mindig a park látogatói a legfontosabbak. A New York-i tél számunkra, bárhogy is nézzük, hat hónapig tart.”

Képek: misshattan, brooklynveezy, elaustralianony, nschinco, tinkmara, yshirakata, greg.rox.photography, ilinca.ciubotariu, gmp3, gio_ography, newyorkcitykopp, mickmicknyc, kyle_nowinski_photos
Forrás: Cities 101

Tags: , , , , , , ,

Még a helybéliekkel és a legmagabiztosabb turistákkal is előfordul, hogy eltévednek a Central Park kacskaringós ösvényein. A fák és gyalogutak labirintusában elvész Manhattan könnyen navigálható rácsszerkezete és ott állunk megzavarodva.

A Central Park West-et jellegzetes épületei – San Remo, a 74-75. utca, Eldorado ház a 90-91. utca magasságában -, a déli oldalt az újonnan épülő felhőkarcolók könnyen felismerhetővé teszik.

Azonban hiába ismerjük fel a négy égtájat, azt gyakran nem tudjuk megmondani, hogy melyik utca magasságában vagyunk vagy hogy hová vezet a legközelebbi kijárat. Naplemente után a helyzet még nehezebb.

 

A City azonban nem hagy cserben minket. A megoldás a szemünk előtt van, a legtöbb esetben csak nem tudunk róla.

A Central Park 1600 lámpája navigációs eszközként is funkcionál. Az 1907-ben, Henry Bacon által tervezett lámpák tartóoszlopain négyjegyű számot helyeztek el, mely nemcsak a karbantartóknak, de a park látogatóinak is segítségére szolgál az eligazodásban.

 

Az első két, illetve három számjegy a legközelebbi keresztutcát jelzi, míg az utolsó számjegy arra utal, hogy a park keleti vagy nyugati oldalán járunk. Ha páros szám az utolsó számjegy (a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért: even – East), a keleti oldalon sétálunk, ha páratlan, a nyugati oldalon. Ennyire egyszerű és ennyire praktikus.

Képek: a blog írójának tulajdona, illetve Curbed

 

Tags: , , , , , , ,

A New Yorkról és rólam szóló történet, kb. 10 évvel ezelőtt kezdődött, amikor megmagyarázhatatlan vonzalmat kezdtem érezni a város iránt. Gyerekkorom óta imádok utazni, de Amerika túl távoli célnak tűnt. Egy álomnak csupán. Tavaly augusztusban azonban, egy borozgatós nyári estén, két barátnő kezet rázott: 2016-ban eljutunk New Yorkba!

Tervezés, utazás:
Eltelt fél év, amíg csak félve tervezgettük, hogy majd év elején lefoglaljuk a repjegyet. Január első hetében pedig meg is tettük. Nem volt már az sem zökkenőmentes, mert az Air France rendszerében valaki idegen mellém foglalt széket, így a barátnőm kiszorult onnan, ezért inkább töröltettük a foglalásunkat. Biztosra akartunk menni, így végül a Pelikánon foglaltunk. Odafelé a Brussels Airlines-szal, Brüsszeli átszállással, visszafelé a Lufthansával, Frankfurti átszállással repültünk. Az átszállási idő mindkét alkalommal 1-2 óra volt csak. Fél év spórolás kezdődött, mert önerőből oldottam meg az utazást. Nem vettem szép ruhákat vagy cipőket fél évig, mert az álmom lebegett a szemem előtt.

A szállásfoglalás sem volt zökkenőmentes. Amit először lefoglaltunk a booking.com oldalon, irreálisan drágának találtuk, így átfoglaltunk egy olcsóbb hostelre (West Side YMCA), ahol viszont a vizes blokkok a folyosón voltak. Cserébe, a Central Park szomszédságában ébredtünk, a Colombus Circle mellett. Mindenképpen Manhattant ajánlom szállásra. A többi városrész sem sokkal olcsóbb, de hatalmasak a távolságok, nem túl jó minden napot 1-2 óra metrózással kezdeni.

2016. május 17-én eljött a nap. Ferihegyen megkezdődött a beszállás. Akadt egy kis probléma. Sajnos nem látták a foglalásunkat, mivel mindketten doktorok vagyunk a barátnőmmel, ez a név mezőben bekevert és elvesztünk a rendszerben. Javaslom, hogy ne használjátok a Dr. előtagot. Ez magával vonzotta, hogy átszállós beszálló kártyát sem tudtak adni nekünk, így biztosra vettük, hogy ebből Brüsszelben is gond lesz. Volt is sajnos. Ott sem láttak minket, de végül kb. 1 óra várakozás után felengedtek a gépre. Onnan 8,5 óra repülés következett, s végül leszálltunk a JFK-n. A reptéri vasúttal jutottunk be a belvárosba, majd átszálltunk egy metróra, amihez fel kellett menni a felszínre. Abban a pillanatban, amikor felnéztem az égig érő felhőkarcolókra, megláttam a sárga taxikat, a hatalmas nyüzsgést, akkor fogtam fel, hogy hol vagyok. Sírni tudtam volna. Sikerült! Eljutottam végre NYC-be… Első nap az időeltolódás miatt azonnal lefeküdtünk aludni, hogy másnap teljes erőbedobással tudjunk ismerkedni a várossal.

2.nap: Hudson River és a Financial District
A hostelünkben volt egy kis bolt, ott reggeliztünk minden nap: cukorszirupos kakaós csiga, bagel, szendvics vagy müzli, az elengedhetetlen Starbucks kávéval (6-10$). Vettünk 7 napos tömegközlekedési kártyát, a legtöbb helyre metróval mentünk. Énekelnek, zenélnek, táncolnak a megállókban vagy magán a metrón. Összekalapozzák a kis aprót és már el is tűnnek a művészek, de ezzel is mosolyt csalnak az emberek arcára. Itt mindenki kedves, mosolyog. Legyen bármilyen nemzetiségű, bőrszínű vagy anyanyelvű. Megállnak, hogy köszönjenek, megkérdezzék, mit keresünk, segítsenek-e? Ennyi ember sehol nem dicsérte még meg a ruhámat vagy a frizurámat, mint itt. Volt aki megkért, mutassam meg, hogy készült a hajfonatom. Ezek apróságok, de itthon sajnos elképzelhetetlenek.

A Lincoln Centernél kezdtük a napot, ami egy előadó, művészeti központ. Épp balett fesztivál zajlott a New York City Balett rendezésében. Ezután elmetróztunk Greenwich Village-be, sétáltunk a Hudson folyó partján, és gyakorlatilag az első utunk a Perry Streetre vezetett, Carrie Bradshaw házához, a Szex és New Yorkból. Ezen a sorozaton nőttem fel, így ezt a helyszínt nem lehetett kihagyni. Imádtam azt a környéket, a város legélhetőbb, legszerethetőbb része, egy kis ékszerdoboz.

 

Ezután a pénzügyi negyed következett, a Charging Bull, a Tőzsde, a Wall Street amit alig találtunk meg, és a Federal Hall. Ekkor pillantottuk meg a Federal Hall melletti T.J. Maxx boltot, aminek nagy rajongói lettünk egy pillanat alatt. Fillérekért lehetett márkás ruhákat, cipőket, táskákat venni. A Michael Kors táskák (100$) kupacokban álltak egymásra dobálva. Egy itthon 28 000 Ft-os 100 ml-s Calvin Klein parfüm kint 20$ volt, pont az az illat, amit évek óta használok. Barátnőm egy Guess táskával gazdagodott (30$). Van több bolt is, ami hasonló elven működik (Century 21, Marshalls, Macy’s), itt azonban az akció nem 10-20%, hanem 70-80%. Az árakra az adó sajnos nincs rászámolva, azt a pénztárnál kell külön kifizetni, erre számítani kell.

 

De térjünk vissza a pénzügyi negyedbe. A sok modern épület között egyszer csak előbukkan a Trinity Church, ahol épp egy klasszikus koncertre próbáltak a zenészek. Mesebeli volt elvonulni egy-két percre a nyüzsgésből a csodaszép rózsaablakok közé, igazi, régi klasszikusokat hallgatva. Délutánra végre kisütött a nap, így felpattantunk a Staten Island-re tartó ingyenes hajójáratra. A legszebb képeket a hajóról készítettem. A skyline gyönyörű innen, és a Szabadság-szoborhoz is ez volt a legközelebbi élményünk. Azóta mindkét kép poszterként az irodámat díszíti. A nap zárásaként a Wall Street melletti kis utcában találtunk egy ír kocsmát, ahová a 10 nap alatt többször visszatértünk. Tényleg olyan, mint a filmekben. Este 6 után után ellepik a környéket az öltönyös férfiak és az elegáns hölgyek, 1-2 órát iszogatnak a kollégákkal, majd hazamennek pihenni. Mi is így tettünk.

3.nap: 5th Ave és környéke
Világosban is meg akartuk nézni a kötelező esti programot, így a Times Square-en kezdtünk. Hatalmas forgatag, bár ez egy kicsit más volt, mint képzeltem. Nincs nagy tér, csak utcák találkozása. Hard Rock Cafe, tv stúdió, Walt Disney bolt, millió jegyárus, és a beöltözött mesehősök, akik a közös fotó után üldözni kezdenek, hogy fizess érte.

Ezután a Flatiron Building következett, mellette a Madison Square Park: csodaszépek. Az Ötödik Sugárúton sétáltunk végig, érintve és megcsodálva az Empire State Building-et, a Public Library épületét, ahová ingyen be lehet menni. Megannyi film helyszíne. A Holnaputánban című filmben itt égették el a könyveket, hogy ne fagyjanak meg, és Mr. Big itt nem vette feleségül Carrie-t.

Kicsit elhagyva a 5th Avenue-t, megnéztük a Grand Central Terminalt a híres órával.

Itt belefutottunk MC Hammer-be, aki épp a hatalmas slágerét, a Can’t Touch This-t énekelte el bárkivel, akinek kedve támadt beszállni. Megcsodáltuk a meseszép Chrysler Building-et is. Folytatva utunkat a sugárúton, betértünk a Saks áruházba, a 3000$-os bundák, Chanel kosztümök, és Gucci táskák közé. Csipetnyi luxus, végül is nézelődni szabad. ;) Tőszomszédságában található New York talán legszebb temploma, a Szent Patrik Katedrális. Monumentális, világos, karcsú oszlopai, gyönyörű ablakai csodálatra méltóak. Ezzel szemben található a Rockefeller Center épülete, ahová szintén be lehet sétálni. Mögötte a kis teret, – ami karácsonykor korcsolya pályává változik – most napernyők lepték el.

Nem mehettünk el fotó nélkül a Tiffany & Co. bolt mellett, ahol még Audrey Hepburn is a gyémántok után vágyakozott.

Mielőtt a Central Parkot elértük volna, bal oldalon ott magasodik a híres Plaza Hotel, megannyi bál, rendezvény, és esküvő színhelye, előtte a Pulitzer szökőkúttal.

Vacsorázni a Whole Foods élelmiszer boltban szoktunk, ahol kis dobozokat lehet megtölteni mindenféle finomsággal, a végén pedig súly alapján kell fizetni. Változatos, egészséges és megfizethető. (kb. 10$ egy bőséges adag)

4.nap: A 102.emelet
Kíváncsiak voltunk milyen a város egészen magasból, mondjuk úgy a 100. emeletről kinézve. Sokat agyaltunk, hogy a 3 kilátó közül melyikre menjünk fel, de a Top of The Rock-ot alacsonynak találtuk, az Empire State Building-et pedig a rácsok miatt szavaztuk le. Árban mindegyik ugyanannyiba kerül (kb. 30$), így végül a One World Trade Center-t választottuk. Kb. 3 perc alatt bejutottunk, nem kellett sorba állni. Megvettük a jegyet, s a lift 60 másodperc alatt repített fel minket a kilátóhoz, közben látványvetítést tartottak arról, hogyan is épül fel egy felhőkarcoló. Bevallom féltem, mert nagyon tériszonyom van. Nem is tudtam elképzelni, hogy fogom pánik nélkül kibírni. A liftben volt is pár bizonytalan pillanat, de az élmény, és a látvány mindenért kárpótolt. Sütött a nap, így a fotózás nem volt könnyű, mert minden visszacsillant az üvegen és a csíkos ruha sem volt emiatt jó választás aznapra. Több órát töltöttünk el ott, nem zavartak le minket, alaposan megfigyelhettünk mindent.

Visszatérve a valóságba, egy pillanatra megállva, elgondolkodtunk a világról a World Trade Center egykori helyén álló két medencét bámulva. Az áldozatok nevei a medence falába vannak beleírva. Egy-egy kitűzött rózsaszál, a sötétség és a víz zubogó hangja mind nyomasztóvá teszik a helyet. Az egyik legjobban sikerült fotómon pont a One World Trade Center épülete látszik egy mellette elrepülő utasszállítóval, ami pont olyan szögben közelít, mint ami nem fogja kikerülni. Akárki ránéz, a kép megteszi a hatását…

Aznap délután a MOMA múzeum ingyenesen volt látogatható. Elég hosszú sor fogadott minket, de gyorsan lement. 20-30 perc alatt be lehetett jutni. Andy Warhol, Paul Cézanne, Vincent van Gogh, Pablo Picasso, Gustav Klimt, Marc Chagall, mind ott voltak. Modern terem, festészet, építészet, csodás belső udvar, mindenki talált érdekes látnivalót magának. Az estét a kivilágított, fényárban úszó Times Square-en zártuk, ahol találkoztunk tengerészgyalogos katonákkal is, akik nagyon kedvesek voltak és több közös fénykép is készült velük.

5. nap: Welcome to Brooklyn, a hidas nap
Kolléganőimtől kaptam ajándékba egy pólót, ami a Manhattan Bridge-et ábrázolja, és azt a feladatot kaptam, hogy abban a pólóban pózolva a híd előtt kell fotót készítenem. Jelentem, a feladat teljesítve lett. ;) A Brooklyn Bridge Parkot választottunk a fotózáshoz, ami nem csak a turisták, de a helyiek kedvence is. Nem is csodálkozom ezen, a két híd, a háttérben Manhattan látképével. Minden utazásom alatt van egy hely, egy épület, ami különösen megfog. Nem tudom miért, de itt a Brooklyn híd volt az, ami mindent vitt. Leesett állal bámultam, fotóztam, fogdostam, és nem bírtam betelni vele. Ezt látni kell. És egy jó tanács: ne Manhattan felől fotózzuk, hanem Brooklyn felől, a háttér egészen más lesz.

Este egy kalandtúrának beillő programot választottunk. 9-kor elindultunk Bronxba, hogy megnézzük a Yankee Stadiont. Már az odafelé vezető metrózás is kalandos volt, amikor megpillantottunk egy elhagyott fekete sporttáskát a székek alatt, amihez akkor már fél órája nem tartozott senki sem. Inkább leszálltunk és megvártuk a következő járatot. Hatalmas távolságok vannak, így mire elértük a stadiont már este 10 is elmúlt. Azon a környéken sokkal erőteljesebb a rendőri jelenlét is és az emberek is hangosabbak a megszokottnál. Megy a balhé az aluljárókban, kiabálnak, kötekednek, úgyhogy ezt a városrészt nem ajánlom nőknek este 10-kor. Mi is elég gyorsan távoztunk a környékről.

6.nap: Soho, Chinatown, és Little Italy
A Chelsea piacon indítottuk napunkat, amit talán vásárcsarnoknak kellene inkább nevezni. Borok, fűszerek, friss zöldésgek, gyümölcsök, pop-up store butikok, mindent meg lehet találni. Azon a környéken van a Jóbarátok című sorozatból jól ismert ház. Azt is megnéztük. És ha arra jártunk, nem tudtuk kihagyni az eredeti Magnolia Bakery-t sem a Bleecker Street-en. Ma már több boltjuk is van a városban, azonban ez volt az első. A cupcake-ek szentélye (kb. 3-4 $/db) az igazi kevert krémek, házias ízek és formák cukrászdája. Kapható itt kötény, szakácskönyv, sütő kesztyű is és persze találunk utalást a Szex és New Yorkra, mert Miranda és Carrie a 3. évadban itt tárgyalta ki a pasikat.

Napunkat a Soho-ban, Chinatown-ban, és Little Italy-ban folytattuk. Chinatown-ban ebédeltünk, mert minden útikönyv a legolcsóbb környéknek írta. Hát nem olcsóbb sajnos, csak nagyobb adagokat adnak, úgyhogy inkább én gazdaságosabbnak nevezném, viszont szinte csak kínai ételeket kapni mindenhol.

Little Italy tényleg olyan, mintha hirtelen Olaszországban lennénk. Az illatok, a zajok, az éttermekből kiszűrődő „O sole mio”, a kicsoszogó öregúr, akinek a pecsétgyűrűjét megcsókolják a fiatalok, mind az igazi Anyaországot idézik.

7.nap: Shopping
Aki annyira szeret sütni mint én, biztosan ismeri Buddy-t, a Tortakirályt. Így nem maradhatott ki Carlo’s Bake Shop meglátogatása sem. Gyönyörű minden, viszont kevésbé házias az ízvilág, mint a Magnoliában volt. Pólók, kötények szintén kaphatóak. Cupcake: 3,5$, desszert torták 30-40$. Sajnos Buddy ezidőben Nápolyban tartózkodott, így vele nem sikerült találkozni.

Ezt a napot a vásárlásra szántuk. A fentebb említett boltokat mind újra végig jártuk, akkor már tudtuk, hogy hol, mit érdemes megvenni. Már itthon készültünk, utána olvasgattunk, hogy milyen árucikkek olcsóbbak az USA-ban. Nagy kedvenc lett a Marshalls, a T.J. Maxx és a Century 21 (www.c21stores.com). Sajnos a nagy nyári akciózás még nem kezdődött el akkor. Próbálgattunk Manolo Blahnikokat (300-700$) Valentinot (170$) Jimmy Choo-kat (350-800$). Vásároltunk Nike Air Max cipőt (50$), Skechers futó cipőt (40$), Guess táskákat (30-50$) Calvin Klein melltartót (12$), Under Armour futónadrágot (20$), Calvin Klein farmert (20$), Calvin Klein bőr férfi pénztárcát (8$), Victoria Secret testpermetet (8$). Ralph Lauren pólót (15$), Guess napszemüveget (15$), Sarah Jessica Parker parfümöt, 50 ml (15$), Kenneth Cole pénztárcát (10$). A Sephora parfümériában vásároltunk rúzst (15$), Urban Decay szempillaspirált (20$) és a reptéren, a Duty Freeben, Chanel alapozót, mert az is majdnem fele volt az itthoni árnak (kb.35 $).

8. nap: Central Park, Broadway
Mivel a bérletünket leszálláskor vettük meg, erre a napra már nem volt érvényes. Éppen ezért hagytuk erre a napra a Central Parkot, ami mellett a szállásunk volt. Nem akartunk csinosan felöltözni, mert tudtuk, hogy este színházba megyünk.

Futócipő, sportos ruházat és irány a park. Négy órát sétáltunk, de nem értünk körbe. Többször azt sem tudtuk, hol vagyunk a térképen, de ez senkit sem zavart. Csak élveztük a sok zöldet, a jó levegőt, a csöpögő esőt, utána a szivárványt. A csónakázó tó, a kis hidak, amik a Reszkessetek betörőket idézik, a lovas kocsik, egészen mesebelivé varázsolják a helyet.

 

A park keleti oldalán található a Metropolitan és a Guggenheim Múzeum. Ezeket sajnos csak kívülről volt időnk megnézni. Sietni kellett a Times Square-re, mert 14 órától lehetett jegyet venni az aznap esti musicalekre, a TKTS jegyirodában. (190$ helyett 70 $/db) Hatalmas élmény volt, a színészek, az előadás, a zene, a díszlet, mind fergeteges volt az Ambassador Színházban. Aki egyszer eljut ide, nézzen meg egy darabot, kihagyhatatlan!

9.nap: Coney Island
1,5 órás metrózás után elénk tárult a Coney Island-i vidámpark, a csodaszép óceán, és a sárga homokos part. Még a helyiek is azt mondták, hogy ez az első nap, hogy igazán strandidő lett.

Alkoholt a strandokon sem szabad inni, erre itt is figyelni kell. Persze kicsi a világ, a szomszéd törölközőkön magyarok pihentek. Nagyon furcsa érzés volt kint élőkkel beszélgetni. Sokat érdeklődtek itthonról, nagyon kedvesek voltak. Az óceán csak 15 fokosra melegedett, így a fürdés elmaradt. Viszont hatalmas, tenyérnyi kagylókat lehetett találni, a Nap pedig úgy tűzött, hogy nekem égési sérüléseim lettek, pedig be voltam kenve naptejjel.

Este még egyszer ki kellett mennünk a Times Square-re, hiszen tudtuk, hogy az az utolsó esténk. Megpróbáltunk magunka szívni minél többet az ottani jókedvből, lazaságból és kedvességből.

10.nap: Hazautazás: A teljes káosz napja
Pakolás, rohanás. Attól még, hogy a térképen úgy tűnik, hogy egy csomóponton át lehet szállni egy metró vonalra anélkül, hogy fel kellene jönni a felszínre még nem biztos, hogy úgy is van. Mi is megjártuk ezzel. Ráadásul az utolsó feltöltött metró egységet is elhasználtuk. Újra kellett tölteni. De az sehol nem volt kiírva, hogy 2,5 vagy 2,75 $-ba kerül-e egy jegy. Persze keveset tettünk rá. Akkor megint rohanás vissza az automatához. Mindenhol lépcsőzni kellett, mi pedig fejenként kb. 35 kg-os poggyászt húzogattunk magunkkal. Utána áramszünet volt a metrón, 40 percet vártunk. Aztán leszálláskor egy utas nem tudta magában tartani a gyomortartalmát és a barátnőm pont ez előtt az ember előtt állt. Nem részletezném, újabb fél óra kényszerszünet, mosdókeresés, átöltözést. A GPS szerint 1 órára laktunk a reptértől, mi 4 órával előbb elindultunk és majdnem lekéstük a gépet. Javaslom a taxik használatát, sok kellemetlenségtől meg tud óvni. A repülés sima út volt, a hajnalt már Frankfurtban éltük meg. 1 óránk volt átszállni, ami azon a reptéren elég kevés, ott is futnunk kellett, de legalább itt már azonnal megtaláltak minket a rendszerben.

Mióta hazajöttem vannak napok, hogy felteszem magamnak a kérdést: „Mi tényleg ott voltunk? Vagy csak álmodtam?” Ekkor előveszek párat az 1200 fotóból és meggyőzöm magamat, hogy tényleg ott voltam!

Úgy érzem, hogy nem utoljára jártam az USA-ban. Ha felnézek az égre és látok egy repülőt, önkéntelenül elmosolyodok. És ekkor tudom, hogy megérte fél évet spórolni, majdnem 20 órát repülni, mert ezek az utazások azok, amik még hónapokkal később is erőt adnak a mindennapokhoz.

 Történet és képek: Pernyész Kitti

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , ,

A tulipánok útja New Yorkba legalább olyan kalandos volt, mint a pálmafáké Los Angeles-be. A tulipán, a pálmafához hasonlóan a Közép-Keletről származik és a hollandok telepítették Európába a 16. században. Az első tulipánhagymák Henry Hudson-nal együtt érkeztek New Yorkba.

A “tulipánmánia” az 1630-as évek végén őrült méreteket öltött világszerte. 1637 márciusában – ugyan csak egy rövid időre -, de a tulipán volt a legdrágább árucikk a világon.

New Yorkban a tavasz első hírnökei a színes tulipánok, melyek egy-két hétre a város öt kerületének szinte valamennyi parkját és közterét elborítják. A tavasz gyakran hűvös és borongós a Nagy Almában, így különösen nagy öröm ezeknek a tarka virágoknak a jelenléte.

Ebben az évben a viszonylag enyhe tél és a korán érkező tavasz különösen buja tulipánerdővel jutalmazta amanhattaniakat.

 

Érdekes adatok a New York-i tulipánokkal kapcsolatban:

A kertészmérnökök a tulipánokat gyors elvirágzásuk miatt csak átmeneti tavaszi dekorációnak tekintik.

2009-ben, Henry Hudson New York-i útjának 400. évfordulóján, a tulipán volt a City hivatalos virága. Hollandia tiszteletére a narancssárga tulipánt részesítették előnyben, míg idén a sötétlila tulipánok a legdivatosabbak.

 

“A nárciszok színével nem játszhatunk, – nyilatkozta New York főkertésze – így marad a tulipán. A változatosságra törekszünk és örülünk, ha a manhattaniakat évről évre meglephetjük a tulipánok új színpalettájával.”

 

Idén, csupán a Central Parkba 194 ezer tő tulipánt és nárciszt ültettek. A legszebb tulipánágyak a Conservatory és a Shakespeare Kertben, a Pond és a Grand Army Plaza körül, illetve az Olmsted kertben, a Sétány déli végében találhatóak.

 

A legtöbb tulipánt – 26 és fél ezer tövet -, a Konzervatórium Kertben ültették. A tulipán a Konzervatórium Kert 1937-es nyitása óta alapvirág.

A New York-i Közkönyvtár épülete előtti kertet szintén a legszebb tulipánágyások között tartják számon világszerte. Itt közel 5000 tulipántövet ültetnek el múlt ősszel.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , ,

A Central Park keleti részén, a 72. utca magasságában, a hajómodell-tótól (Conservatory Water) délre található “hegy”, a Pilgrim Hill (Zarándokdomb) nevet viseli, a tetején álló zarándokszobor után. A szobrot az Új-Anglia Társaság adományozta a Central Parknak 1885-ben. A szobrot 2015-ben restaurálták.

A domb valamennyi évszakban kedvelt célpontja a helybélieknek és a turistáknak egyaránt.

Télen, biztonságos lankáit szánkózók veszik birtokba, míg nyáron kitűnő piknik helyszínnek bizonyul, árnyas fáival. A tavasz azonban kétség kívül a legszebb időszak a Zarándokdombon.

 

Frederick Law Olmsted, a Central Park kertészmérnöke, annak idején úgy gondolta, hogy a parkba nem ültet semmilyen virágzó fát, azzal az elgondolással, hogy a színkavalkád elvonná a figyelmet a park drámai látványáról. Szerencsére ezen ötletét elvetették és a Central Park egész területét magnólia-, cseresznyefa- és vadalmafa-ligetek tarkítják, köztük a Pilgrim Hill-t is. A tavaszi időszak, a virágzó ligetek újra és újra elvarázsolják a Central Park látogatóit.

Tavasszal a Pilgrim Hill egyike a leggyakrabban látogatott és fényképezett célpontoknak a Central Parkban. A virágoktól roskadozó japán cseresznyefák buja koszorúja, később pedig a lábunk alatt a rózsaszín virágtakaró megunhatatlan látvány.

Ha virágzás idején tervezzük a New York-i látogatást, ne feledjük ellenőrizni az állandóan frissülő virágnaptárakat, vagy kérjük New Yorkban élők naprakész tanácsát. New York City fekvéséből következően gyakran drasztikus eltérések lehetnek Dél-Manhattan, a Central Park, illetve az északi területek, Brooklyn és Long Island virágnaptárában. Általánosan mondható, hogy az északi területek, Brooklyn és Long Island fái legalább 2 héttel később ébrednek téli álmukból.

Brooklyn Botanical Garden cseresznyefa naptár

Central Park virágnaptár

Képek: a blog írójának tulajona

Tags: , , , , , , ,

A Central Park turisták által ritkán látogatott területén, az északkeleti sarokban található a park legszebb ékköve, a Conservatory Garden.

A Conservatory Garden – mely a területén található, ma már nem létező, hatalmas melegházról kapta a nevét -, a Central Park egyetlen formális kertje, melyben 24 ezer négyzetméteren csodálhatjuk a szökőkutak, örökzöldek és lombhullatók, az elegáns pázsit és három különböző stílus (francia, olasz és angol kertrendezési örökség) harmóniáját.

A Conservatory Garden megálmodója ugyanaz a mérnök – Lynden B. Miller -, akinek nevéhez olyan csodálatos kertek fűződnek, mint a Central Park Állatkertje, a Bryant Park, a New York Botanikus Kert, a Madison Square Park és a Wagner Park a Battery Park Cityben.

A kert 1937-ben épült és azonnal a város egyik kedvenc hétvégi kiránduló célpontjává vált, azonban a II. Világháború éveiben senkinek nem jutott energiája ennek a kertészeti kincsnek ápolására. 1970-re a kert – mondhatni – teljesen megsemmisült. Mindent térdig érő gaz és szemét borított. A 70-es évek végén a Nemzeti Értékmentő Egyesület szárnyai alá vette a kertet és a Történelmi Emlékhelyek listájára is felkerült.

A felújított kert 1987. júniusában került átadásra. A kovácsoltvas főbejárat, a Vanderbilt Kapu, Párizsban készült és az Ötödik Sugárút – 105. utca találkozásánál várja a látogatókat. A kertbe lépve azonnal szemünk elé tárul a Conservatory Garden három, külön-külön is teljes egészet alkotó egysége.

A középső terület, az olasz stílusú, harsány színektől mentes Nagy Pázsit, melynek távoli végében egyszerű, de elegáns szökőkút áll. A füves területet precízen nyírt sövény övezi, két oldalán pedig szimmetrikusan, padokkal ellátott sétány várja a csendre és friss levegőre vágyó látogatókat.

A Nagy Pázsit a nyári hónapokban az esküvői fotósok egyik kedvenc célpontja. Szombatonként az Ötödik Sugárúton gyakran limuzinok hosszú sora áll.

A Pázsit déli oldalát félköríves, zöldnövényekkel befuttatott lugas övezi, mely szintén kedvelt búvóhely, főleg a meleg nyári délutánokon.

 

A bejárattól balra, körkörösen ültetett virágoskert közepén találjuk a Secret Garden (Titkos Kert) elnevezésű, angol stílusban megálmodott vízililiom tavacskát, melyet az írónő, Frances Hodgeson Burnett, a Titkos Kert alkotójának emlékére állított a szobrász, Bessie Potter Vonnoh. A tavacska közepén a könyv két főszereplőjének, Mary-nak és Dickon-nak szobra áll. A szökőkutat övező padok hívogatóan várják a profi és amatőr festőművészeket.

 

A Conservatory Garden jobb oldalán, szintén koncentrikus virágkörök közepén áll az Untermyer Szökőkút, melyet az Untermyer család adományozott a kertnek. A francia stílus elemeit magán viselő szökőkút közepén három bronzfigura, a Three Dancing Maidens (Három Táncoló Leány) dinamikus szoborcsoportja látható. A szobor 1910-ben készült, Németországban.

A Conservatory Garden hivatalosan csendes zóna. Kutyát csak pórázon szabad sétáltatni. A kertben nem szabad futni, kerékpározni és egyéb sporttevékenységet folytatni. Hangosan telefonálni sem illendő és zenét is csak fülhallgatóval hallgathatunk. A Central Conservatory Garden-nek külön biztonsági őrei vannak, akik komolyan veszik a kert békés csendjét.

A kert reggel 8-tól szürkületig tart nyitva. A csendes pihenésnek, olvasásnak és kellemes sétának tökéletes színteret nyújtó, turisták által kevésbé látogatott Conservatory Garden minden évszakban gyönyörű, de ősszel még bámulatosabb látványt nyújt.

 

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , ,

A Central Parkban található (East 81st Street), Kleopátra Tűjeként ismert obeliszk New York City legidősebb szabadtéri emlékműve.

A Kleopátra Tűje becenevet három (London, New York, Párizs) obeliszk viseli. Kettő közülük – a londoni és a New York-i -, ikerpár, míg a párizsi ikertestvére a mai napig Luxorban található.

A New York-i és a londoni obeliszkek a Nílus partján fekvő Héliopoliszból származnak, i.e. 1450-ből. Az oszlopok vörös gránitból készültek, 21 méter magasak, 224 tonna súlyúak és hieroglifák ékesítik őket.

A 18. század elején az obeliszkek Alexandriába kerültek, s ott is maradtak addig, amíg európai, illetve amerikai útjukra indultak.

Először a londoni obeliszk került Európába, 1878-ban. New York 1869-ben a Szuez-i Csatorna nyitásakor elszalasztotta az obeliszk lehetőségét. A csőd szélén álló Egyiptom felajánlott egyet, mely ajánlat akkor süket fülekre talált. London szerzeménye azonban felébresztette az obeliszk-irigységet a New York-iakban.

Az újabb lehetőségre egy évet kellett várni. 1879-ben az egyiptomi török alkirály alaptőke fejében átadta a londoni obeliszk párját Manhattannak.

Az obeliszk Amerikába juttatása hatalmas kihívást jelentett. A feladat oroszlánrészét és az anyagi hátteret a vasútmágnás, William Vanderbilt vállalta magára. A kivitelezés első szakasza egy Henry Gorringe nevezetű tengerész parancsnok irányítása alatt zajlott. Az obeliszket egy 25 méter hosszú fa dobozba húzták, melyet később ágyútalpakon juttattak fel a hajóra, mely 1880. június 12-én indult útnak. Az obeliszk egy hónappal később ért amerikai partot, Staten Island-nél.

Az utazásnak még csak ekkor jött a java. A Staten Island-i kikötőtől a Central Parkig 5 hónapig tartott az út. Az obeliszket a 96. utcáig a Hudson folyón vontatták, majd külön erre az alkalomra épített “vasútvonalon” szállították a Central Parkba. A síneket utcáról utcára fektették le. Mindeközben az 50 tonnányi alapzatot 32 lóval vontatták a parkba.

Az obeliszk a Metropolitan Museum mögött kapott helyet. 1881. január 11-ére sikerült a talapzatra emelni, s New Yorkban kitört az Egyiptom-mánia. Az oszlop alá időkapszulát helyeztek el az 1870-es népszámlálás adataival, a Bibliával, a Webster Szótárral, a Shakespeare összessel, valamint a Függetlenségi Nyilatkozat másolatával.

Az újdonság varázsa azonban az évszázadok során elhomályosult és az obeliszkre nem túl sok figyelmet szentelt New York City vezetése. 2011-ben újra a figyelem középpontjába került, miután az egyiptomi kormány hanyagsággal vádolta meg az emlékmű fenntartóit, illetve azzal fenyegette meg a New York-iakat, hogy visszaveszik az obeliszket.

2013 és 2014 között az obeliszk teljes restauráció alá került, megtisztították a talapzatot, a hieroglifákat is kiszabadították a sok évtized alatt lerakódott piszoktól. A környék jelenleg a Central Park egyik leglátogatottabb pontja, különösen tavasszal. Az obeliszk köré magnólia- és vadalmafákat ültettek, este pedig a kivilágítás teszi a környéket vonzóvá.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , ,

New York City nevezetes arról, hogy lehetőséget és helyet biztosít a feltörekvő képzőművészeknek, különös tekintettel a Street Art ágazatra. A Central Park dél-keleti részén, az Ötödik Sugárút és a 60. utca találkozásánál található, forgalmas Doris C. Freedman Plaza gyakorta ad otthont kisplasztikáknak, szoborcsoportoknak.

Tavaly a párizsi művész, Tatiana Trouvé orsói uralták a teret. Az alkotó 120 hatalmas faorsót helyezett el három ipari méretű, öntöttvas tárolóra. Az orsókra különböző színű és hosszúságú köteleket spulnizott. Minden egyes spulni egy-egy Central Parkban található gyalogutat, ösvényt képviselt. ITT olvashattok többet róla.

 

Idén a német alkotóművész, Isa Genzken, Két Orchidea elnevezésű alkotása került a Central Park dél-keleti bejáratához.

“Az orchidea, a valaha ritkaságnak számító, egzotikus virág, napjainkban mindenki számára elérhető, tömegvirág lett, mégis megtartotta titokzatosságát.” – nyilatkozta az alkotó.

 

A két elegáns orchidea tő 8 és fél, illetve 10 és fél méter magasra emelkedik. A virág szirmain megtörő fény érdekes árnyakat vet a térre.

Az orchideákat a Plaza Hotellel a háttérben fényképezik a legtöbbet. Az alkotás augusztus 21-ig látható a Doris C. Freedman Plaza-n.

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , ,

A Central Park lovaskocsijai, melyek legalább annyira hozzátartoznak New York City arculatához, mint a sárga taxik vagy az Empire State Building sziluettje, megosztják a közvéleményt.

A turisták, amerikaiak és külföldiek egyaránt örömmel veszik igénybe a Central Park fiákerjeit, míg az állatvédők és a Central Park Lovaskocsi Betiltására Alakult Koalíció szerint állatkínzásról van szó.

New York City polgármestere, Bill de Blasio, 2014. január 1-i székfoglaló beszédének legnagyobb vihart kavart pontja a Central Park lovaskocsi szolgáltatásának beszüntetésére vonatkozó terve volt. “Gyorsan és agresszíven vetünk véget a Central Park lovaskocsi üzletének. Ezek a lovaskocsik nem humánus járművek, semmi keresnivalójuk Manhattan utcáin 2014-ben. Vége! Egyetlen turista sem azért jön New York City-be, hogy csupán a Central Parkban kocsikázzon.”-jelentette ki a város vezetője két évvel ezelőtt.

A polgármester terve az érdekek és álláspontok drasztikus és kibékíthetetlen összeütközését okozta. A vitáról ITT olvashattok bővebben.

A két évig tartó egyeztető tárgyalások a város vezetősége, a lovaskocsi szervezet képviselői és az állatvédők között vasárnap este a végére értek és a Polgármesteri Hivatal közleményt adott ki.

  • 2018. október 1-re új istállót építenek a Central Park területén, így a lovaknak nem kell többé a veszélyes manhattani forgalomban közlekedni. Az istálló 75 lónak ad szállást.
  • A fiákerek 2016. június 1-je után nem vállalhatnak fuvart a Central Park területén kívül. A városban csakis a jelenlegi istálló és a park között közlekedhetnek a kijelölt útvonalon.
  • 2016. december 1-ig a jelenlegi 180 fős állatállományt 110 főre kell csökkenteni. Az állatvédők farmokon tervezik elhelyezni a kiöregedett állatokat, de erről hivatalos jelentés még nem érkezett. (Frissítek, amint van információm.)

  • A Central Park istállójának megnyitása után további leépítés következik, 110-ről 95 lóra. Ebből egyszerre 75 dolgozik, a többi felváltva szabadságon lesz.
  • 2016. december 1-től a lovak munkaóráját 9 órára redukálják.
  • November 15 és január 5-e között, valamint Valentin-napon és Húsvétkor a hajtók 5 dollárral többet számolhatnak fel a fuvarért.
  • 2016. június 1-től a riksák nem vállalhatnak fuvart a 85. utcától (85th Street Transverse) délre.

Felhasznált irodalom: abc7 Eyewitness News
Képek: a blog írójának tulajdona
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , , , ,

« Older entries