A Brooklyn Bridge azon New York-i nevezetességek közé tartozik, melyet valamennyi nap- és évszakban érdemes meglátogatni. Minden alkalommal teljesen más élményekkel és képekkel térünk haza. Érdemes a hídon mindkét irányból átkelni, hogy Brooklyn és Manhattan látványát külön-külön is élvezhessük.
A híd 1883 óta nyújt festői látványt és biztosít biztonságos átkelést az East River felett New York-iak és turisták milliói számára.
Ismerkedjünk meg a híd 15 titkával.
1. A tél, mely hídépítésre kényszerítette a várost.
A Polar Vortex a Föld sarkainál lévő nagy kiterjedésű alacsony légnyomású örvény, amely a hideg, nagy tömegű levegőt a sarkoknál tartja. Amikor az örvény “lejjebb ereszkedik” a Keleti Parton, New Yorkot napokra, akár hetekre markában tartja a fagy. 2014, 2015 és 2016 telén hetekig kemény fagyok voltak New Yorkban, de mindez semmi volt ahhoz a télhez képest, mely 1867-ben parttól partig befagyasztotta az East River-t és a Manhattanban dolgozó Brooklyn-i lakosoknak nem volt más lehetősége, mint testi épségük kockáztatásával a jég hátán átkelni a folyón. Az East River felett átívelő híd megépítése elkerülhetetlen lett.
2. A balszerencsés Roebling-ek
A német származású John Roebling, a híd tervezője sajnos nem élvezhette monumentális alkotásának gyümölcsét.
1869. június 28-án, miközben a híd építésének helyszínénél, a Fulton Kikötőnél iránytűvel mérési munkálatokat végzett, szerencsétlen balesetet szenvedett. Lába a beérkező komp és a dokk közé szorult. Összeroncsolt lábujjait amputálták, azonban a mérnök az amputáláson kívül elutasította az orvosi segítséget. A műtéti területet “vízterápiával gyógyította”. A seb a higiénia elhanyagolása miatt elfertőződött, a mérnök állapota rohamosan hanyatlott és július 22-én szepszisben elhunyt.
Munkáját fia, Washington Roebling vette át. Ő tervezte és építette a két pneumatikus búvárharangot, melyeket a gránitból készült hídfő oszlopok lerakásához használtak az East River két oldalán. A munka a keszonokban emberpróbáló volt. 1870-ben tűz ütött ki az egyik harangban. Washington is részt vett az oltási munkálatokban, rengetegszer aláereszkedett. Hamarosan súlyos keszonbetegség tünetei jelentkeztek nála: megsüketült, részlegesen lebénult és megvakult. Akkoriban nem voltak még tisztában a keszonbetegség kialakulásával és megelőzésével. Roebling-en kívül rengeteg építőmunkás szenvedett maradandó károsodást. 27 építőmunkás elhunyt. Washington továbbra is részt vett az irányítási munkálatokban, de szüksége volt valakire, aki átveszi tőle a munka oroszlánrészét.
3. Építsd meg a világ egyik legszebb hídját mérnöki tanulmányok nélkül!
Washington Roebling felesége, Emily Warren Roebling, miután apósa elhunyt és férje ágyhoz kötött lett, átvette a híd kivitelezési munkálatait, előzetes mérnöki képzés nélkül.
Emily belevetette magát a tanulmányokba. Összekötő volt az ágyban fekvő mérnök és az építők között. Rövid idő alatt rendkívüli tudásra tett szert az anyagok szilárdsága, mechanikai feszültség elemzés és a függesztőkábelek témakörében.
Tizenhárom éven át volt a Brooklyn Bridge építési munkálatainak főmérnöke, projekt managere és egyben felügyelője. Rátermettsége, elkötelezettsége, karaktere és diplomáciai képessége ámulatba ejtett mindenkit, aki kapcsolatba került vele.
Politikusokkal, a város elöljáróval, szállítmányozókkal és versenytársakkal tárgyalt nap mint nap és hamarosan már mindenki úgy tekintett rá, mint a híd tervezőjére.
A Brooklyn Bridge 1883-ban került átadásra és Emily volt az első, aki átkocsikázott a hídon, kezében egy kakassal, a szerencse szimbólumával.
A Brooklyn Bridge átadása után Emily elvégezte a jogi egyetemet a New York University-n és a nők elleni diszkrimináció, valamint a női egyenlőségi jogok szószólója lett, 1903-ban bekövetkezett haláláig.
A Brooklyn Bridge-n emléktábla található Emily tiszteletére: “Minden nagyszabású munka mögött egy nő elkötelezett önfeláldozása áll.” ( “Back of every great work we can find the self-sacrificing devotion of a woman.”)
A New York Times 2018-ban megkésett nekrológot jelentetett meg Emily Warren Roebling tiszteletére.
4. A gyilkos híd
1883. május 24-én este hatalmas tűzijátékkal ünnepelte New York City a világ nyolcadik csodájaként emlegetett, újonnan átadott Brooklyn hidat, mely a világ leghosszabb függőhídja volt.
A másnapi Brooklyn Eagle címlapján is a híd volt a főszereplő, azonban az újságcikk kihangsúlyozta, hogy minden kimagasló alkotás létrehozása emberi veszteséggel jár. A híd már az építkezés megkezdése előtt megszedte első halálos áldozatát, az építmény tervezőmérnökét. Az alapok lerakása 27 ember életébe került. Ők keszonbetegségben hunytak el. Az építkezés 14 éve alatt több kábelmunkás lezuhant a hídról és az East River-ben lelte halálát.
A Brooklyn Bridge azonban nemcsak az építészek, de a civil lakosság körében is szedett áldozatokat.
Természetesen nem a híd okozta a haláleseteket, hanem az adott kor tudományos hiányosságai (a keszonbetegség megelőzése és kezelése gyerekcipőben járt), az orvostudomány elutasítása (a híd főmérnöke visszautasította az antibiotikumos kezelést, miután amputálni kellett a lábujjait, melynek következtében vérmérgezést kapott) és nem utolsó sorban az emberek szkepticizmusa, az újtól való beteges félelem.
Már a híd építése előtt sokan kétkedéssel fogadták a tervet. Meg voltak győződve róla, hogy a híd építése fizikai lehetetlenség, s ha meg is épül, nagyon hamar le fog szakadni.
Az általános aggodalom, tragédiához vezetett. A megnyitás után egy héttel, május 30-án hétfőn, különösen nagy volt a gyalogos forgalom a hídon. A korabeli híradás szerint 20 ezer ember tartózkodott a hídon. Decoration Day-t (Memorial Day elődje) ünnepelte a nemzet. Rengetegen eljöttek, hogy megcsodálják a város új szerzeményét és a hídról szemlélődjenek, mivel ez volt a környék legmagasabb pontja.
A manhattani oldal lépcsőin hatalmas gyalogos dugó alakult ki. Egy hölgy megbotlott, a mellette álló nő sikítani kezdett és ennyi elég is volt, hogy kitörjön a pánik. Pillanatok alatt több százan ordították, hogy leszakad a híd, meneküljön mindenki. A tülekedés tömeges eséshez vezetett, többeket agyonnyomtak, másokat eltaposott a féktelenül menekülő tömeg. A tömegbalesetnek 12 halálos áldozata és 35 sérültje volt.
A szerencsétlenség híre gyorsan és pontatlanul terjedt. A Madison Square kikiáltója szerint 25-en meghaltak és több százan megsérültek. A 42. utcában már úgy tudták, hogy leszakadt a híd és 1500-an szörnyethaltak.
A rendőrség tanult az esetből. A baleset után külön osztag irányította a gyalogos forgalmat a hídon, ügyelve arra, hogy ne alakulhasson ki gyalogos forgalmi dugó.
5. Szabotázs és elefántok
A Brooklyn híd szíve a két 81 méter magas ikertorony, mely gótikus templomok boltíves ablakaira emlékeztet. Az építkezés idején a masszív tornyok az Észak-Amerikai kontinens legmonumentálisabb építményeinek számítottak, amelyek nemcsak vizuális, de kritikus technikai szerepet is betöltenek. Annak a négy hatalmas kábelnek a súlyát bírják, amelyek a hidat a folyó felett tartják. A kábelek 19 szálból állnak, minden egyes szálban 278 huzal található. A hídat összesen 22 és fél ezer km hosszú kábel tartja a magasban, melyek rögzítése 2 évet vett igénybe.
A híd építésekor a mérnökök még nem ismerték az aerodinamika tudományát, a hidat nem tesztelték szélcsatornákban.
A tervező, John Roebling a szükségesnél 6-szor erősebbre tervezte a hidat.
A szakemberek által végzett munka pontos és makulátlan volt, azonban Roebling nem vette észre, hogy az egyik beszállítója, J. Lloyd Haigh gyengébb minőségű huzalokat is bedobott egy kis nyereség (300,000 dollár) reményében. A szabotázsra csak akkor derült fény, amikor a kábelek már mind a helyükön volt. Az újrakábelezés lehetetlen volt. Ehelyett további 150 extra huzallal erősítették meg a kábeleket. Hogy elkerüljék a nyilvánosság bevonását, Haigh-et nem bocsátották el, hanem arra kötelezték, hogy a saját zsebéből fizesse az extra, kiváló minőségű huzalokat.
Mindezen óvintézkedések ellenére Roebling leminősítette a 6-szoros biztonságot 4-szeresre.
A híd megnyitása után egy héttel, 1883. május 30-án bekövetkezett szerencsétlen baleset, melynek során 12 embert halálra taposott a megrémült tömeg, fekete felhőt vont a híd fölé. Vissza kellett nyerni a New York-iak bizalmát.
P.T. Barnum híres cirkusza már a megnyitó ünnepélyre is felajánlotta szolgálatait, ám ekkor még elutasították. A halálos baleset után azonban már a városvezetés kérte fel a cirkuszt, hogy segítsen eloszlatni a kétségeket.
Így esett, hogy 1884. május 17-én 21 elefánt – köztük a híres afrikai elefánt, Jumbo -, 7 teve és 10 dromedár kelt át a hídon, meggyőzve a New York-iakat, hogy a Brooklyn híd biztonságos.
A Brooklyn Bridge építészeti és mérnöki mestermunka. A New York-iak félelme, hogy a híd bármikor összedőlhet, alaptalan volt.
6. Senki nem tudja pontosan, milyen volt a híd eredeti színe
2010-ben a New York-i Közlekedési Hivatal bejelentette, hogy újrafestik a hidat és visszaállítják az eredeti színét, melynek hivatalos neve “Brooklyn Bridge Tan” (cserszín). A történészek azonban nem igazán lelkesedtek az “eredeti” elnevezésért, mivel egy fennmaradt korai irat szerint a Brooklyn Bridge az átadáskor vörös színű volt, pontosan Rawlins Red. A szín arról a vas-oxidból nyert pigmentről kapta a nevét, melyet a Wyoming-i Rawlins városában bányásztak.
Egy 1877-ből származó Currier and Ives metszet szintén ezt a teóriát támasztja alá. A képen a híd sötétvörös színű. A Rawlins-i Carbon County Múzeum kutató történésze megerősítette, hogy a kisváros folklórjának része a híd. Büszkék arra, hogy ők biztosították a festéket a legendás Brooklyn hídhoz.
1983-ban, a híd átadásának 100. évfordulóján a Rawlins Daily Times, a város napilapja is megemlékezett az eseményről, kiemelve a város szerepét a híd történelmében. A múzeum azonban iratokkal, számlákkal nem tudja bizonyítani a bánya és a Brooklyn Bridge kivitelezői között köttetett szerződést.
A meglepetés azonban akkor lett még nagyobb, amikor a New York-i Műemlékvédelmi Hivatal sem tudott semmilyen eredeti iratot felmutatni, amelyben a híd színe Brooklyn Bridge Tan lett volna. Kiderült, hogy 1972-ben elvégeztek néhány színanalízist a megkopott festéken és arra a következtetésre jutottak, hogy a híd eredeti színe valószínűleg barnássárga volt.
A Brooklyn Bridge Tan bekerült a Szövetségi Színkatalógusba az amerikai iskolabusz sárga és a repülőgép zöld mellé, 20227 számmal.
A rejtély azonban itt még nem ér véget. Egy 1920-ban nyomtatott képeslapon a Brooklyn Bridge egyértelműen zöld színű volt.
7. Mi legyen az új híd neve?
A Brooklyn Bridge elnevezés szinte egyértelműnek tűnik, pedig egy ideig nem volt az. A tervezés kezdetén a hidat Great East River Bridge és néha Great East River Suspension Bridge-nek (Nagy East River Függőhíd) nevezték. A Brooklyn Daily Eagle, Brooklyn város napilapja nevezte először Brooklyn Bridge-nek, 1867-ben, de a név nem ragadt.
Az 1883-as átadáskor hivatalosan a nehézkes New York and Brooklyn Bridge elnevezést kapta. Brooklyn csak 1898-ban lett New York egyik kerülete, így mindkét város igényt tartott a névre. A Brooklyn-iak polgári büszkesége 1915-ben győzött – a híd tervezője és kivitelezője Brooklyn-i lakos volt – és a híd elnyerte mai nevét: Brooklyn Bridge.
8. Borospincék a híd gyomrában
A pillérekben több helybéli bor és pezsgő forgalmazó bérelt raktárhelyiséget. A pince állandó hőmérsékletet (16 °C) és páratartalmat biztosít. A befolyt bérleti díjat eleinte a híd építési munkálataira fordították, később fenntartásra és karbantartásra.
A Manhattan-i pillérben található pincehelyiséget Blue Grotto-nak nevezték el a bejárat mellett található Szűzanya szentélyről és a freskókról, melyek német, olasz, spanyol és francia szőlőskerteket ábrázoltak. A freskók ma már sajnos teljesen kifakultak.
A pincéket az I. Világhárború és a Szesztilalom idején lezárták, majd újranyitották és 2001-ig általános használatban voltak. 9/11 után, közbiztonsági okokból végleg lezárták őket. Ma már csak a hídfenntartó cég használja karbantartási eszközök tárolására.
9. Atombunker a Brookly Bridge gyomrában
2006-ban a New York-i Közlekedési Hivatal néhány munkatársa rutin híd és alagút ellenőrzést végzett, amikor a Brookly Bridge Manhattan-felőli pillérében titkos atombunkerre bukkantak. Az atombiztos óvóhely pontos helyét a város titokban tartotta bizotonsági okokból. Jelenleg is csak a Közlekedési Hivatal tudja pontosan rajtuk kívül, hogy hol található.
A bunkerben több hordó ivóvízet, több doboznyi takarót, 350 ezer zacskó (ma is fogyasztható) energia kekszet és nagy mennyiségű Dextran gyógyszert találtak. A Dextran sérülések, trauma és műtétek utáni sokk kezelésére használatos. A dobozokon “Csak ellenséges támadás után használható” figyelmeztető felirattal.
A dobozok két különböző évből, 1957-ből és 1962-ből származnak. A bunkert 1957-ben hozták létre, amikor a Szputnyik szovjet műholdat a világűrbe juttatták, 1962-ben a kubai rakétaválság idején pedig újra feltötltötték, a legrosszabbtól tartva.
A Brooklyn Bridge Manhattan-i pillére a Pearl Street és a Dover Street sarkán található.
10. A híd extrém hidegben “felemelkedik”
A kábelek a hideg hatására összehúzódnak és 7.5 cm-rel feljebb emelik a hidat a folyó fölött.
11. “I have a bridge to sell”
Az amerikai angolban az “I have a bridge to sell” (van egy eladó hidam) szólás jelentése: az ajánlat csaláson alapul vagy olyan képtelen, hogy csakis roppant hiszékeny ember eshet áldozatul. A szólás a Brooklyn Bridge-hez kötődik. Egy bizonyos George C. Parker csaló kétszer is “eladta a hidat”, naiv turistáknak, bevándorlóknak és több ezer dollárt zsebelt be tőlük. Parker nem elégedett meg a Brooklyn híddal. Eladta a Szabadság-szobrot és a Metropolitan Múzeumot is. 1928-ban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték és a Sing Sing-ben végezte.
12. Időkapszula
A Brooklyn-i oldal pillérében a híd átadásának 100. évfordulóján, 1983-ban időkapszulát helyeztek el, melyet a 200. évfordulón, 2083. május 24-én nyitnak fel.
13. Kövületek
A híd két tornya és a pillérek természetes mészkőből és cementből épültek, melyet a Hudson völgyében található Rosendale bányában termeltek ki. Ugyanebből a bányából származik a Szabadság-szobor talapzatának anyaga. A mészkő üledékes kő, így kövületeket is tartalmaz. A legszebben a pillérekben (a Manhattani-oldal pillére nem közelíthető meg) láthatóak különféle kövületek, korallok, kagylók, rákok.
14. Hídvám
A Brooklyn Bridge-et és a Manhattan-on belüli hidakat a New York-i Közlekedési Minisztérium múködteti (nem a Közlekedési Hivatal/MTA, mely a New York-i metrót, buszokat és a városból ki- és bevezető hidakat üzemelteti), így nem kell hídvámot fizetni, azonban ez nem volt mindig így. A gyalogos hídvám 1891-ben szűnt meg a Brooklyn Bridge-n, a többi vám 1911-ben. A gyalogos hídvám 1 cent volt, lovasoknak 5 cent, lovaskocsiknak 10 cent. Ha állatokat hajtottak keresztül a hídon, szarvasmarhánként 1 centet, bárányonként 2 centet kellett fizetni.
15. George Washington rezidenciája
A híd Manhattani hídfője az Egyesült Államok első elnökének, George Washington-nak a rezidenciája helyén található, melyet emléktábla jelez.
Képek: Louis Grimace Ortiz III, Mike Dukarm, Max Loew, Nicholas Vee
A legendás Great White Hurricane of 1888, az 1888-as Nagy Fehér Hurrikán, Amerika történelmének mai napig legnagyobb, leghalálosabb és meteorológiai szempontból legszokatlanabb hóvihara megbénította a keleti-partot Maryland-től Maine-ig, legalább 400 ember halálát okozva.
Hétfő reggel a New York-iak még nem sejtették, hogy néhány óra leforgása alatt az egész város a hó fogságába kerül. Több ezer ingázó indult munkába, de a legtöbben félútig sem jutottak. A látótávolság nullára csökkent. A farkasordító hideg, a 120 km/h-s, hurrikán erejű széllel kombinálva életveszélyes körülményeket teremtett. A távirat- és telefonoszlopok gyufaszálként törtek ketté a szélben, teljesen megszűnt a kommunikáció. Elfagytak a víz és gázvezetékek. A vihar letépte az utcatáblákat, az üzletek cégtábláit, hirdetéseit, ablakokat tört be. A tomboló szélben szemetes kukák, kőkeménnyé fagyott lótrágyahegyek repkedtek.
A New York-i magasvasút sinei elfagytak és 15 ezren ragadtak a szerelvényeken. Mindenki menedéket keresett. A hotelek és bárok megteltek. A szállodában átvészelők egyike Mark Twain volt.
A hóvihar 36 órán át, szünet nélkül tombolt. Mire 14-én lecsendesült, New York City legtöbb részét egy méteres hó borította, de több helyről jelentettek másfél méteres havat. A szélfúvás 15 méteres hótorlaszokat épített, mely felért a házak második emeletéig. A hóeltakarításban, mely majdnem egy hétig tartott, 17 ezer munkás vett részt és 18 millió m3 havat mozgattak meg. A tömegközlekedés hetekig nem állt teljesen helyre. A Wall Street három napig zárva tartott. New York City-ben 200 halálos áldozatot azonosítottak. Az emberi veszteség mellett rengeteg ló, haszonállat és madár is elpusztult.
A hóvihar legismertebb áldozata Roscoe Conkling jogász-szenátor volt, aki éppen a Wall Street-en tartózkodott. Március 11-én késő estig dolgozott, majd a viharban kocsit akart bérelni, de sokallotta az 50 dollárt az 5 kilométeres útért. A kollégái kérlelték, hogy keressen szállást a közelben, de Conkling makacs volt. El akart jutni abba a szállodába, ahol szobát bérelt. A szenátor jó fizikumáról volt nevezetes, ami különlegesnek számított a státuszában. Jó fizikai erőnléte ellenére a Union Square közelében eltévedt. Itt már a melléig ért a hó. Több órás küzdelem után végül eljutott a Flatiron Building közelében található hotelig, ahol a lépcsőkön összeesett a kimerültségtől. Tüdőgyulladást kapott és három hét múlva belehalt a komplikációkba. Roscoe Conkling szobra a Madison Square Parkban található, a Flatiron Building szomszédságában.
A Nagy Fehér Hurrikán azok közé az események közé tartozik, az 1835-ös Nagy Tűzvészhez, 9/11-hez és a Sandy hurrikánhoz hasonlóan, amely gyökeresen megváltoztatta New York City-t. A távíró- és telefonkábeleket, a gáz és vízvezetékekkel együtt a föld alá vezették. A város vezetése döntött a magasvasutak fokozatos megszüntetéséről is. 10 évvel később elkezdődött a New York-i metró építése.
“Azt akarom mondani New York City lakóinak a virágaimmal, hogy kell a gyász, beszélni kell róla. Szeretem ezt a várost, aggódok érte és minden New York-iért. Hatalmas trauma érte ezt a várost és lakóit, amit együtt kell feldolgoznunk.”
Elérkezett az utolsó előtti nap. Szerettünk volna lenyugodni és lazítani egy kicsit az egy héten át tartó intenzív városnézés után. Erre tökéletes lehetőséget biztosított számunkra Coney Island, a New York-iak egyik tengerparti sétánya. Ez a hely olyan tágas és annyira más mint a nyüzsgő városi utcák. Megnyugtató volt mezítláb sétálgatni a forró homokban, hallgatni az óceán hullámait és hamburgert enni a szikrázó napsütésben. Segített abban, hogy újra végiggondoljuk és értékeljük magunkban az elmúlt egy hét történéseit.
Tinkmara