Uncategorized

You are currently browsing the archive for the Uncategorized category.

Az első részben New York City biztonságos és veszélyes környékeit tárgyaltuk meg, míg ebben a részben általános biztonsági tanácsokat olvashattok.

Azok a turisták, akik először járnak ebben az örökmozgó, soha nem nyugvó, hatalmas metropolisban, gyakran aggódva kérdik: New York City biztonságos város?

A válasz: igen. Tekintve, hogy 8,550,405 lakos osztozik 789 km2-en, a bűnözési arány meglepően alacsony. Azonban, ha őszinték akarunk lenni, a City forgalmas, zajos utcái, a rohanó embertömeg sokak számára  – különösen azoknak, akik nem ismerik a város másik arcát – ijesztő lehet. Bizonyára nem növeli a biztonságérzetet, hogy mindenki hallott már rémtörténeteket, látta a hírek gyakran elrettentő képsorait, nem is beszélve a Manhattanban játszódó rendőrségi sorozatok hajmeresztő epizódjait.

 

New York Cityben az erőszakos cselekmények száma a 90-es évek óta drasztikusan csökkent (részletes statisztika ITT), azonban tény, hogy a világ nagyvárosaihoz hasonlóan, itt is sok a kétes elem, szálhámos, tolvaj, aki kifejezetten turistákra, “vidékiekre”, vagy csak egyszerűen a tanácstalanokra, illetve azoknak látszókra vadászik.

Annak ellenére, hogy a turisták ellen elkövetett bűncselekmények száma alacsony és szinte csak zsebtolvajlásról és rablásról szólnak a híradások és statisztikák, minden lehetségest meg kell tennünk annak érdekében, hogy a fantasztikus New York-i élmény ne váljon rémálommá. A legtöbb esetben ez rajtunk múlik, a felkészültségünkön, a talpraesettségünkön.

Alapvető tanácsok

  • Nappal a legtöbb hely biztonságos. Este csak a turisták által sűrűn látogatott, jól kivilágított helyekre menjetek. Kerüljétek el az elhagyatott utcákat, sikátorokat. New York City biztonságos és veszélyes környékeiről bővebben ITT.
  • Mindig legyetek éberek, körültekintőek, járjatok nyitott szemmel-füllel.
  • Sötétedés után, kevésbé forgalmas helyeken, gyalogoljatok a járdaszegély közelében, távol a sötét kapualjaktól, közöktől, sikátoroktól.
  • Soha ne hagyjátok a személyes holmijaitokat őrizetlenül. Értékeiteket, útlevél, személyigazolvány, stb. mindig tartsátok magatoknál, ne hagyjátok a szálláson se. Ha a hotel rendelkezik széffel, vegyétek igénybe. Érdemes az útleveletek másolatát a széfbe helyezni.
  • Ne használjatok “tolvajcsalogató” övtáskát, nyakba akasztható szütyőt. Sokkal jobb beleolvadni a helyi szokásokba. Válasszatok könnyű, több belső zsebes, közepes méretű, vállon keresztbe vethető, lehetőleg vízhatlan táskát, melyet magatok előtt tudtok tartani.
  • Ne viseljetek drága, feltűnő ékszert, órát.
  • A készpénzt óvatosan kezeljétek és ha nagyobb összeg van nálatok, több részletben tároljátok.
  • Csakis megbízható bankok automatáit használjátok. Legyetek állandóan éberek, a kivett pénzt azonnal tegyétek el. Ne használjátok a kis üzletek, “deli”-k masináit. Nem megbízhatóak és a bankszámlátok kompromittálódhat.
  • A manhattani utcai mutatványok, a metróállomások zenei előadásai roppant szórakoztatóak, de elvonhatják a figyelmeteket és a tömegben gyakran munkálkodnak a zsebtolvajok.
  • New Yorkban meglepően sok a mentálisan labilis egyén. Kerüljétek el őket, ne vegyétek fel a szemkontaktust.
  • Ne fogadjatok el semmit az utcán. Gyakorta osztogatnak CD-ket, DVD-ket, ál-buddhista szerzetesek kínálnak szerencse talizmánt. Az “ajándékozást” legtöbbször erőszakos adás-vételi huzavona követi, melyből szinte soha nem az ajándékozott jön ki győztesen. Kivétel a Time Out magazin, a metró- és vasútállomások előtt osztott reggeli és esti, ingyenes újságok, illetve a nagyáruházak előtt osztott kuponok.
  • Utcai árustól ne vásároljatok belépőt koncertre, Broadway showra, hajó- vagy buszkirándulásra. Ezek a legtöbbször hamisak, kivéve, ha megbízható, lenyomozható forráson keresztül történik a leárazott, engedményes jegy vásárlása, lásd Broadway jegyek a TKTS-től.
  • Óvakodjatok a Times Square renegát Disney-karaktereitől, szuperhőseitől. Nincsen hivatalos engedélyük és gyakran tolakodóak. A közös képekért végül pénzt kérnek, s az alkudozás gyakran elfajul a turisták és a jelmezesek között.

Metró

  • Késő este-éjjel-kora hajnalban kerüljétek az üres kocsikat (nappal is, de olyankor az üres kocsi általában azt jelzi, hogy “higiéniai baleset” történt), és megvilágított helyen, a jegypénztár közelében várjátok a szerelvényt.
  • Üljetek a középső kocsiba, ahol a kalauz tartózkodik. A metróállomásokon fekete-fehér csíkos tábla jelzi, ahol a középső kocsi megáll. Ennek jelentőségéről már írtam (ITT). Mindig álljatok (jóval!) a sárga, biztonsági sávon belül. A tömegben sajnos megesik, hogy a várakozók meglökik egymást (sajnos szándékosságra is akad példa, az elkövető a legtöbb esetben mentálisan zavart egyén) és valaki a sínek között találja magát.
  • Ha ne adj Isten, beestek a vágányok közé és képesek vagytok mozogni, azonnal kezdjetek el szaladni az alagút eleje felé. Természetesen a vonatérkezéssel ellentétes irányba és integessetek, hogy a metró vezetője, az utasok és a peronon állók felfigyeljenek rátok. Higgyétek el, mindenki segíteni fog. Senki sem akarja, hogy elüssenek, arról nem is beszélve, hogy órákra leállna a közlekedés. A New York-iak számára ez a vég. Ha sikerül eljutni az alagút elejéig, ez elegendő távolság, hogy a szerelvény meg tudjon állni. Az alagút elején létrát is találtok, amin vissza lehet mászni. Egyet azonban sose tegyetek: ne próbáljatok visszamászni ott, ahol leestetek! Sajnos sokan így veszítik az életüket. Ösztönösen a legrövidebb időt akarják tölteni a sínek között. Ne bízzatok a sínek közti résben, se a harmadik sínt védő fapalánkban! Ezek nem elég erősek, hogy megtartsanak. Ne próbáljatok meg a sínek közé feküdni! A legtöbb New York-i állomáson nem elegendő a hely a szerelvény alatt. Végezetül, sose ugorjatok le, hogy valaki másnak segítsetek!
  • A “watch the gap” nem csupán felesleges szófordulat. Egyes állomásokon (Times Square – Grand Central Shuttle) jelentős rés van a vonat és a peron között. Több állomáson (Union Square, South Ferry) olyan nagy ez a rés, hogy hosszabbító mozgóperonok üzemelnek. Ne lépjetek ezekre, amikor közelít a vonat. ITT láthatjátok működés közben.
  • A szerelvények között átjárni New York-i szokás, azonban ne feledjétek, hogy 2005 óta tilos és bírság jár érte. A legtöbb vonalon, mint az F, B, D, E, R, N, Q az átjárók biztonsági okokból vannak zárva. Ezek a járatok több éles kanyart is tesznek. Ilyenkor a két szerelvény között megnő a távolság és csak egy rossz lépés… A kocsik közötti átjárót, csak vészhelyzetben használjátok, vagy ha a vonat személyzete erre határozott utasítást ad.
  • Valamennyi új szerelvény rendelkezik Intercom gombbal. Amennyiben veszélyben érzitek magatokat, azonnal nyomjátok meg a gombot és tájékoztassátok a kalauzt, aki segítséget hív a következő állomáshoz. Ne feledjétek, hogy ezt a gombot csak vész esetén használhatjátok, nem való utastájékoztatásra. Valamennyi hívás rögzítésre kerül. Régebbi modellek nem rendelkeznek intercommal. Ha nyitva van az ajtó a szerelvények között, menjetek át a kalauz kocsijába. Amennyiben zárva vannak az átjárók, a következő állomáson integessetek a kalauznak.

Gyalogos közlekedés – kerékpár – taxi

  • New Yorkban mindenki gyalogol, így a város nem állhatja a tétlenül álldogálókat, céltalanul bóklászókat.  A  manhattaniak számára nincs borzasztóbb, mint a hirtelen gyökeret eresztő, a kéz a kézben andalgó. A helybéliek a járdát autópályaként kezelik. Haladjatok ti is a jobb oldalon és törekedjetek arra, hogy ne okozzatok forgalmi dugót. Amennyiben meg kell állnotok belekukkantani a térképbe, gyors Facebook helyzetjelentést adni, egymást fotózni, mindig húzódjatok félre.
  • A mozgólépcsőn is álljatok a jobb oldalra. A bal oldalt hagyjátok szabadon a sietősök számára.
  • Gyalogosként ne feledjétek, hogy a legtöbb New York-i utca és sugárút egyirányú, ennek ellenére átkeléskor mindig nézzetek mindkét irányba, mielőtt leléptek. A taxisok sok meglepetést tartogatnak.
  • A jelzőlámpák “Press for Walk” gombja az esetek felében már évek óta nem működik.
  • A piros jelzést a legtöbb helybéli csak iránymutatóként használja. Ha nem jön autó belátható távolságon belül, mindenki elindul.
  • A jelzőlámpán a piros jelzés piros alak vagy piros DON’T WALK felirat. A szabad jelzés fehér alak vagy fehér WALK felirat. A sárga jelzésnek a villogó piros DON’T WALK felirat felel meg, mely legalább 10 alkalommal felvillan.
  • New York központjában lassú a forgalom, viszont hektikus. A taxisok ide-oda manővereznek, az autósok nagyon gyakran bent ragadnak a kereszteződésben, blokkolva a forgalmat. A filmekből ismert New York-i tülkölő, szirénázó őrület valóság.
  • Az új, egész várost behálózó bicikliutak átadásával a City Bike és a Bike and Roll népszerűsége évek óta növekvő tendenciát mutat, s nemcsak a turisták körében.
  • A biciklis futárokkal azonban vigyázzatok! Ámokfutók!
  • A taxiból kiszállva vigyázzatok, mert baloldalon kerékpársáv van. A taxizás trükkjeit hamarosan külön cikkben tárgyaljuk.

Vészhelyzet

  • A Sandy hurrikánhoz hasonló természeti katasztrófa szerencsére nem túl gyakori New Yorkban, de emlékeztet minket arra, hogy mindig legyünk naprakészek és felkészültek erre az eshetőségre is. New York időjárásáról hamarosan.
  • New Yorkban a terrortámadás lehetősége a hétköznapok része. A terrorelhárítás mindenhol jelen van, még ha nem is látjuk őket. Civilruhás FBI ügynökök és rendőrök vegyülnek el a tömegben, minden “high target” helyen és épületben. A vasút- és metróállomásokon, valamint reptereken a rendőrök mellett állig felfegyverzett kommandósokkal és a seriff embereivel is találkozhatunk. Ez a hétköznapok része, nem kell megijedni. Azonban a WTC 9/11/2001/es tragédiája, a Chelsea-beli robbantás, 2016. szeptember 17-én bizonyítéka, hogy mindezek ellenére megtörténhet a baj. Mindig legyünk óvatosak, tudatában a körülöttünk zajló eseményeknek. Mindig legyünk készek a menekülésre, a menedék keresésre, de akár arra is, hogy képességeinknek megfelelően harcoljunk az életünkért.
  • New Yorkban lépten-nyomon olvassuk: If you see something, say something! Ha gyanúsat látsz, azonnal jelentsd! Ne csak magadra gondolj, amikor elhagyod a terepet, de embertársaidra is. Például: ha elhagyott csomagot látsz a metróülés alatt, szállj le a következő állomáson, figyelmeztesd utitársaidat is és jelentsd azonnal az illetékeseknek a következő megállóban.
  • Rendőrség-tűzoltóság-mentők központi száma: 911
  • A legközelebbi rendőrőrs címét ezen a számon kaphatjátok meg: 646-610-5000.
Képek: The Urban Story

Tags: , , , , ,

Reborners

Eredeti bejegyzés dátuma: 2012. április 15.

keiragrace011aBár az első “reborn dolls” az 1990-es évek végén készültek, az élethű babák körülötti őrület az utóbbi egy-két évben teljesedett ki Amerikában. Az úgynevezett “újjászületett babák” a megtévesztésig hasonlítanak az igazi csecsemőkhöz. A babák kézzel készülnek, egyedi eljárással. Készítőik mesterműként kezelik minden egyes alkotásukat, s ennek megfelelően húzós árért vásárolhatjuk meg őket az eBay-en keresztül. A babákat tudatosan nem neveztem játékbabáknak, mivel a célközönség semmi esetre sem az óvodás, kisiskolás korosztály, hanem a 40 év feletti nők.

A babakészítés és gyűjtés évszázados hagyomány világszerte, a “reborn doll” gyűjtés és készítés azonban egészen más irányt vett az utóbbi években, mely aggodalommal tölti el a családtagokat, pszichológusokat egyaránt.

Az első babákat “valódi” játékbaba gyűjtők kedvéért készítették, akik arra ösztönözték a mestereket, hogy a lehető legélethűbb babákat állítsák elő. A kivitelezés olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a valósághű babák nagyon hamar egy másik réteg érdeklődését is felkeltették. Nevezetesen azon nők figyelmét, akik nem játékgyűjtő szenvedélyből, hanem jóval inkább terápiás célzattal vásárolják a babákat.

A babák a legtöbb esetben valóban a megtévesztésig hasonlítanak az igazi újszülöttekre. (Több olyan esetet is jelentettek, ahol a rendőrségnek kellett beavatkoznia. Legutóbb egy autóban hagyott játékbabához felháborodott szomszédok hívták a mentőket, rendőrséget, majd előállították az “édesanyát”, akinek bizony időbe tellett, mire kimagyarázta magát.) A babák készítése hosszú időbe és rengeteg pénzbe kerül, a türelemről már nem is beszélve. A cél, megközelíteni a tökéletes hasonlóságot. A babák bőre különleges eljárással készül, így minden egyes kis ér látható. Az orrlyukak, a fül, a körmök, a szemek anatómiai pontossággal készülnek. A babák súlya megfelel az adott korosztály súlyának. Míg a test belsejében elhelyezett fűtőszálak a test melegéről gondoskodnak, addig apró mechanika biztosítja a mellkas mozgását, a szívdobogás és a gügyögés hangját. A fejbe súlyt helyeznek, így a baba fejét a tulajdonosnak ugyanúgy támogatnia kell, mintha élő csecsemőt tartana a kezében. A koraszülöttek inkubátorral érkeznek. Az arckifejezés szintén különleges figyelmet kap a készítés során.

Mint már említettem, a vásárlók szinte kizárólagosan hölgyek, a 40 év feletti korosztályból. A legtöbben egy, maximum két babát vásárolnak, s pontosan úgy kezelik őket, mintha valódi csecsemők lennének. A babakészítők keményen rádolgoznak az imitált valóságra. A boltokat “nursery”-nek, óvodának hívják, a babák örökbefogadási nyilatkozattal és “születési” anyakönyvi kivonattal érkeznek. A “reborner mamák” legtöbben az első pillanattól kezdve igaziként kezelik a babájukat. Fürdetik, etetik, pelenkázzák őket és egyre többen jelennek meg a játszótereken, babás közösségi eseményeken.

A felmérések szerint a vásárlók szinte valamennyien átestek valamilyen gyermekkel kapcsolatos traumán. Nők, akik nem hozhattak világra gyermeket egészségügyi állapotuk miatt, esetleg több vetélésen estek át vagy elvesztették gyermeküket. Mások az “üres fészek” szindrómában szenvednek, vagyis felnőtt gyermeküket akarják pótolni azzal, hogy visszafordítják az időt, újra átélve és tartósítva a múltbéli eseményeket. A pszichológiai tanulmányok azt is kimutatták, hogy ezek a babák, a fizikai hasonlóság miatt, szinte a megtévesztésig hasonló érzelmeket váltanak ki a nőkből. A tudatalatti szintjén legalábbis. A termelődő hormonok teljesen azonosak a frissen szült anyák testében termelődő hormonokkal. Ezen boldogság hormonok felelősek az érzelmi kötődés kialakulásáért.

Ezen felmérésekre alapozva a pszichológusok egy csoportja örömmel használná ezeket a babákat terápiás célzattal, gyászoló anyák esetében. Több kórházban máris sikeresen alkalmazzák őket Alzheimer kórban szenvedő nők terápiás kezelése során. Autizmusban szenvedő nők esetében szintén jó eredményeket értek el. Mások szerint azonban a kötődés betegessé válhat. Több esetben a nők teljesen megfeledkeznek arról, hogy nem igazi édesanyák. Életüket, napirendjüket a baba “étkezési, alvási-ébredési” ritmusához alakítják, a “gyermekkel” való foglalatoskodás az egyetlen elfoglaltságuk, teljesen kivonva őket a társadalmi érintkezésből.

S hogyan értékeli a babákat és tulajdonosaikat a közvélemény? A legtöbb esetben a babákat hátborzongatónak, gyakran félelmetesnek, néha zombi-szerűnek tartják, míg az “anyukákat” csodabogaraknak, a legtöbbször egyenesen bolondnak titulálják. A babák árusítását a boltok, a megtévesztő hasonlóság miatt elutasították, így marad az internetes vásárlás, illetve a kiállítások. A babakészítőknek összejöveteleik, továbbképzéseik vannak, míg a “babák és mamák” fórumokon találkoznak.

Ártalmatlan hobbi, akár a szalvétagyűjtés? Terápia? Önmegtévesztés? Lelki betegség? Az egyik “reborner mama” egyszerűen így foglalta össze a babatulajdonosok álláspontját:  “Bárhogy is nézzük, nekünk szükségünk van a babákra és lássuk be, senkit nem bántunk meg ezzel.”

Képek: Google
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , ,