Történelem

You are currently browsing the archive for the Történelem category.

New York City-ben nem ritka a márciusi hóesés, azonban arra senki nem volt felkészülve, ami 1888. március 12-e és 14-e között történt.

A legendás Great White Hurricane of 1888, az 1888-as Nagy Fehér Hurrikán, Amerika történelmének mai napig legnagyobb, leghalálosabb és meteorológiai szempontból legszokatlanabb hóvihara megbénította a keleti-partot Maryland-től Maine-ig, legalább 400 ember halálát okozva.


Március 11-én vasárnap, a kellemesen meleg (+10 °C), kora tavaszi időben a New York-iak nagy része a parkokban sétált. Másnapra borús, esős időt jósoltak, délutánra felszakadozó felhőzettel. A természet azonban drámaian közbeszólt. Egy hatalmas, Kanada felől érkező sarkvidéki légtömeg összeütközött egy délről felkúszó, nedves fronttal. A két front drasztikus hőmérséklet különbsége hurrikán erősségű szelet eredményezett. A hőmérséklet néhány óra leforgása alatt −10 °C fok alá esett, az esőt sűrű hóesés váltotta fel.

Hétfő reggel a New York-iak még nem sejtették, hogy néhány óra leforgása alatt az egész város a hó fogságába kerül. Több ezer ingázó indult munkába, de a legtöbben félútig sem jutottak. A látótávolság nullára csökkent. A farkasordító hideg, a 120 km/h-s, hurrikán erejű széllel kombinálva életveszélyes körülményeket teremtett. A távirat- és telefonoszlopok gyufaszálként törtek ketté a szélben, teljesen megszűnt a kommunikáció. Elfagytak a víz és gázvezetékek. A vihar letépte az utcatáblákat, az üzletek cégtábláit, hirdetéseit, ablakokat tört be. A tomboló szélben szemetes kukák, kőkeménnyé fagyott lótrágyahegyek repkedtek.

A New York-i magasvasút sinei elfagytak és 15 ezren ragadtak a szerelvényeken. Mindenki menedéket keresett. A hotelek és bárok megteltek. A szállodában átvészelők egyike Mark Twain volt.
New York lakói otthonaikban is fagyoskodtak, mivel a szénszállítás is leállt, de friss élelmiszer sem volt kapható. Sokan, akik megpróbáltak gyalog hazajutni, a hóban lelték a halálukat. A legtöbben megfagytak, de volt olyan is, aki “belefulladt” a hóba.

A hóvihar 36 órán át, szünet nélkül tombolt. Mire 14-én lecsendesült, New York City legtöbb részét egy méteres hó borította, de több helyről jelentettek másfél méteres havat. A szélfúvás 15 méteres hótorlaszokat épített, mely felért a házak második emeletéig. A hóeltakarításban, mely majdnem egy hétig tartott, 17 ezer munkás vett részt és 18 millió m3 havat mozgattak meg. A tömegközlekedés hetekig nem állt teljesen helyre. A Wall Street három napig zárva tartott. New York City-ben 200 halálos áldozatot azonosítottak. Az emberi veszteség mellett rengeteg ló, haszonállat és madár is elpusztult.

A hóvihar legismertebb áldozata Roscoe Conkling jogász-szenátor volt, aki éppen a Wall Street-en tartózkodott. Március 11-én késő estig dolgozott, majd a viharban kocsit akart bérelni, de sokallotta az 50 dollárt az 5 kilométeres útért. A kollégái kérlelték, hogy keressen szállást a közelben, de Conkling makacs volt. El akart jutni abba a szállodába, ahol szobát bérelt. A szenátor jó fizikumáról volt nevezetes, ami különlegesnek számított a státuszában. Jó fizikai erőnléte ellenére a Union Square közelében eltévedt. Itt már a melléig ért a hó. Több órás küzdelem után végül eljutott a Flatiron Building közelében található hotelig, ahol a lépcsőkön összeesett a kimerültségtől. Tüdőgyulladást kapott és három hét múlva belehalt a komplikációkba. Roscoe Conkling szobra a Madison Square Parkban található, a Flatiron Building szomszédságában.

A Nagy Fehér Hurrikán azok közé az események közé tartozik, az 1835-ös Nagy Tűzvészhez, 9/11-hez és a Sandy hurrikánhoz hasonlóan, amely gyökeresen megváltoztatta New York City-t. A távíró- és telefonkábeleket, a gáz és vízvezetékekkel együtt a föld alá vezették. A város vezetése döntött a magasvasutak fokozatos megszüntetéséről is. 10 évvel később elkezdődött a New York-i metró építése.

Tags: , , , , , , ,

1835. december 16-án éjjel a hőmérséklet gyorsan süllyedt és éles, fagyos szél fújt az East River felől. Este 9 órakor az éjjeliőr dideregve járta a köreit Alsó-Manhattan utcáin. Hirtelen füst szag csapta meg az orrát. Az Exchange és Pearl Street sarkán meglátta a füstszag eredetét. Az egyik raktárépület lángokban állt. Megkongatta a tűzharangokat. Néhány perccel később megérkeztek a város tanácsosai és az első tűzoltó egységek.

Húsz perc múlva, a brutális szélnek köszönhetően, már 50 épület állt lángokban és 10 órára 40 épület a porig égett. Az erős, fagyos szél nemcsak a tüzet szította, de megakadályozta a tűzoltók munkáját is. A hőmérséklet -10 fok alá esett és a tűzcsapok befagytak, a szél pedig visszafújta a fagyos vizet a tűzoltók arcába. A tűzoltóparancsnok több egységet leküldött az East River-hez, hogy onnan hozzanak vizet, azonban a folyót vastag jégpáncél borította. A tűzoltók lékeket vágtak a jégen, azonban mindhiába. A víz perceken belül belefagyott a tömlőkbe.

A folyó túloldalán, a Brooklyn-iak a partra csődültek és tehetetlen döbbenettel nézték, amint Manhattan lángokban áll.

Tombolt a tűz. A lángok vörösre festették a téli égboltot. A kísérteties fényt még Philadelphia-ban is látni lehetett. Az ottani tűzoltókat is mozgósították, mivel úgy tűnt, hogy a szomszédos falvak és erdők égnek. Az East River kikötőjében felrobbantak a terpentines hordók és a folyóba ömlött az olaj. Míg a víz felszínén úszó olajfolt el nem égett, úgy tűnt, hogy az egész New York Kikötő lángokban áll.

A kereskedők próbálták menteni az áruikat. A raktárokból az utcára dobálták az árucikkekkel teli zsákokat. Az élelmiszer raktárok készletei mellett finom selymek, csipke, üvegáruk, kávé, tea, szeszes ital és hangszerek tömege semmisült meg. A lángok elérték a lapkiadók épületegyüttesét is. A hat New York-i napilap irodájából csak kettő élte túl a tűzvészt. A tűz áldozatává vált Amerika egyik legszebb épülete, a Merchants’ Exchange (Kereskedelmi Tőzsde) épülete, New York kereskedelmi lelke is, melyet csupán néhány éve adtak át.

Önkéntesek jöttek a város minden pontjáról. A várost eközben robbanások rázták meg. A rendőrkapitány utasítására az őrszemek láncot alkottak. hogy őrizzék az árucikkeket a fosztogatóktól.

A dühöngő szél a zsarátnokokat egészen Brooklyn-ig fújta, ahol néhány háztető szintén lángra kapott. Hajnali fél 1-re az egész pénzügyi és kereskedelmi központ lángokban állt. Ezen a ponton úgy tűnt, hogy az egész város a tűz martalékává válik. A város polgármestere és a tanácsosok hosszas vita és hezitáció után úgy döntöttek, hogy az egyetlen megoldás, ha felrobbantanak épületeket és a romokkal állják el a tűz útját.

Lőport a Brooklyn-i Haditengerészeti Dokkból szereztek és uszállyal juttatták a Brooklyn-i Red Hook-ból Manhattanbe. A Governor’s Island-ről evezős csónakban hoztak robbanószert. A lőporos hordókat pokrócokba burkolva szállították, mert attól tartottak, hogy egy repülő parázs belobbantja őket. Hajnali 2 és 3 óra között a lőszer megérkezett a Wall Street-re és eldöntötték, hogy először egy vegyeskereskedést robbantanak fel az Exchange és a Broad Street sarkán. Abban reménykedtek, hogy ezzel elvágják a tűz útját észak és nyugat felé, ahol a lakóépületek álltak. Hajnali 5 órakor James Hamilton, Alexander Hamilton fia gyújtotta meg az első kanócot. Sajnos az első robbantás nem volt sikeres, így több más épületet is fel kellett áldozni, míg végül sikerült a tűz útját elvágni.

December 17-én a város lakói megkezdték a eltakarítási munkálatokat. A tőzsdepiac négy napra bezárt. A fosztogatók tevékenységét az állandó őrjárat sem tudta megállítani. Vastag füstbe borult a város, pernye szállt mindenfelé. A fáradt New York-i tűzoltóknak New Jersey-ből, Westchester-ből és Philadelphia-ból érkezett tűzoltók segítettek oltani a szunnyadó tüzeket.

Az 1835-ös Nagy Tűzvészben 674 épület semmisült meg. Az egész Pénzügyi és Kereskedelmi központ, a Wall Street-től délre, a Broad Street és az East River között a tűz martalékává vált. Több ezer New York-i munkanélkülivé vált. A csodával határos módon csak két halálos áldozata volt a tragédiának. 20 millió dolláros kár keletkezett. A City 26 tűzbiztosító társasága 3 kivételével azonnal csődbe ment. A New York-i tűz az egész ország gazdaságára kiható nemzeti tragédia volt, mivel New York már ekkor az ország pénzügyi központja volt. A napilapok világszerte döbbenettel írtak az eseményről. Az 1835-ös Nagy Tűzvész az oka, hogy Lower Manhattanben alig találunk 19 század előtti épületet.

A leégett területet néhány év alatt újjáépítették. Mint mindig, New York talpra állt és tanult a tragédiából. Az utcákat szélesebbre építették, az épületeket tűzbiztossá tették, az utcákon megjelentek a gázlámpák. A Croton Folyó vízvezeték rendszerének kiépítési munkálatai felgyorsultak és hamarosan Manhattan valamennyi pontján volt vezetékes víz, mely a tűzoltók munkáját is megkönnyítette.

Tags: , , , , , , ,

New York legszebb kastélyainak egyike, különösen a karácsonyi időszakban, a Long Island-i “Aranyparton” található Coe Hall. A 65 szobás Coe Hall 1913-ban épült, Új-Tudor stílusban. A kastély tulajdonosai William Robertson Coe és második felesége, Mai Rogers Coe voltak.

W.R. Coe Angliában született és szerény körülmények között nőtt fel. A 10 gyermekes család 1883-ban New Jersey-be költözött. W.R. 15 éves korától küldöncként dolgozott különböző biztosítási irodákban.

1910-ben a Johnson and Higgins hajóbiztosítási iroda New York-i irodájának elnöke lett, mely arról híres, hogy ők biztosították a Titanicot. W.R. volt az első Amerikában, aki hírt kapott a hajó tragédiájáról. A veszteség dacára a cégigazgatóság elnöke lett, később pedig a Virginia Vasúttársaság vezetője.

W.R. nagy rajongója volt az Amerikai Nyugatnak. 1910-ben megvásárolta William Cody, közismert nevén Buffalo Bill vadásztanyáját.
A Coe Hall-ban hatalmas bálokat rendeztek, a kastély a Long Island-i közösségi élet egyik központja volt. A bálteremben található Steinway zongorán Cole Porter is játszott és szórakoztatta a vendégeket.

A Coe Hall körül található 160 hektáros birtok a Planting Fields nevet viseli. A kert és arborétum különleges növények és fák gyűjteménye. A kert tervezője az Olmsted testvérpár volt. Ők voltak a Central Park megálmodói is.

A Planting Fields Arboretum, a Coe Hall kastéllyal Oyster Bay-ben található, New York City-től 45 percnyire autóval, másfél órányira vonattal. Ha lehetőség van rá, feltétlen javaslom a megnézendők listájára, különösen a karácsonyi időszakban, amikor gyönyörűen feldíszítik a házat.

Tags: , , , , , , , , ,

A Hálaadás az amerikaiak legnagyobb ünnepe, nagyobb mint Karácsony, mint a Függetlenség Napja. Hálaadáskor a családok útra kelnek, hogy együtt ünnepeljenek, így ez egyben az év legforgalmasabb napja is. A hálaadás az együttlétről, jó ételekről, az NFL meccsekről, a Macy’s parádéjáról szól. A gyakorlatban nem igazán esik szó az ünnep valódi eredetéről, azonban ezt is, mint sok minden mást az élet megannyi terén, megváltoztatta a világjárvány. 2020-ban az ország egyszerre szembesült az erőre kapó faji megkülönböztetés realitásával és egy járvánnyal, mely aránytalanul magas számban a perifériára szorult színes bőrű csoportokat sújtotta. A krízis sokakban fellobbantotta az amerikai társadalomban kitartóan jelenlévő faji egyenlőtlenség eredetének feltárását. Ennek a mozgalomnak része a Hálaadás eredetének felülvizsgálata is. Egyre többekben erősödik az igény a valós történelmi események megismerésére, az őslakosokat ért igazságtalanságok feltárására és ezek társadalmi szintű elismerésére.

2020-ban 400. évfordulóját ünnepelte a Mayflower hajóútja, mely 1620-ban az angol puritánok első csoportját szállította Plymouth-ból Amerikába. Egy évvel később, 1621-ben megszületett a mítosz: az első telepesek és a Wampanoag törzs közösen étkezett, miután a barátságos őslakosok átadták a földművelés tudományát a jólelkű telepeseknek. A legendát az évszázadok során fenntartották és megerősítették a tantervek, történelemkönyvek és a média. Az őslakosok valódi történelmét a legtöbb iskolában roppant hiányosan vagy egyáltalán nem tanítják. A történelem kitörölte a közösség emlékezetéből azokat az eseményeket, amelyek több millió őslakos halálához vezettek. A társadalmi amnézia gyógyítása hosszas folyamat és sokakban kemény ellenállást vált ki.

A történet 1614-ben kezdődött, amikor a Wampanoag törzs egyik tagját, Squanto-t (több forrásban Tisquantum néven), több társával együtt az angolok elrabolták Patuxet faluból és Malagán eladták rabszolgának. Szerencséjére szerzetesekkel került kapcsolatba, akik segítségével egy évvel később, Angliába menekült, ahol hajóépítő munkásként dolgozott. 1619-ben egy angol felfedező hajón dolgozott fordítóként és így jutott vissza Patuxet-be. Családja az európaiak által behurcolt járványok áldozatává vált.

A Mayflower hajó 102 puritán protestáns szeparatistával a fedélzetén 1620 szeptemberében hagyta el Plymouth kikötőjét az Új Világ reményében. I. Jakab angol király hozzájárulásával hagyhatták el az Anglikán Egyházat és a Virginia Társaság engedélyével a Hudson folyó torkolatában kellett volna új települést létrehozniuk. 66 napos hányattatás után, november 9-én, jócskán eltájolva, Cape Cod-nál, a mai Massachusetts partjainál kötöttek ki. Az elhagyatott Wampanoag falu romjain kívül semmit sem találtak, ráadásul még csak joguk sem volt letelepedni a Virginia Társaság területén kívül.

Az első telet Új Angliában a hajó fedélzetén töltötték. A 102 utasból csupán 53-an élték túl a hideget és a különféle betegségeket. A nőket különösen megviselte az új élethelyzet. A 19 nőből csupán 5 élte meg a tavaszt. 1621 áprilisában a Mayflower visszatért Angliába és a telepeseknek a szárazföldön kellett folytatni az életüket. Az elhagyatott Wampanoag falu romjaira kezdtek építkezni és Patuxet-et New Plymouth-ra keresztelték át. Eleinte a hátrahagyott kukoricán éltek, majd megpróbáltak ételt és magokat lopni a szomszédos falvakból, de a sírrablástól sem riadtak vissza.

Squanto-val még ugyanezen a tavaszon ismerkedtek össze, akinek tökéletes angol nyelvtudása életmentőnek bizonyult. A telepeseket megtanította a vadászat, a halászat, a kukorica és tök termesztés tudományára, valamint a halból készült műtrágya használatára.

1621 őszén a telepesek háromnapos betakarítási ünnepre készültek. A Hálaadás ünnepét az óhazából hozták magukkal. William Bradford, a Plymouth kolónia kormányzója, meghívta Massasoit, a Wampanoag Szövetség vezetőjét, aki 90 indián harcossal érkezett az ünnepre. A vendégek rengeteg ételt hoztak magukkal, többek között: halat, homárt, szarvashúst, kukoricát, tököt és juharszirupot. Ennek a három napnak a története szájhagyományként maradt fenn, azonban nem ez volt az első, hivatalos Hálaadás Napja az Új Világban.

A relatív béke a telepesek és az őslakosok között nem tartott sokáig. A telepesek egyre többen lettek és egyre nagyobb területet tulajdonítottak el az őslakosok élőhelyéből, kizsákmányolva őket, járványokkal tizedelve soraikat. Egyre gyakoribbak lettek a véres összetűzések és a feszültség végül mészárlásba torkollott. A Pequot Mészárlásra 1637-ben került sor, Mystic faluban, Connecticut területén.

A Pequot törzs az éves Zöld Kukorica Fesztivált ünnepelte, amikor angol és holland zsoldosok, 13 telepes halálát megtorolandó, felgyújtották az alvó indián tábort és lemészároltak 700 őslakost. Miután az indián harcosok letették a fegyvert, a zsoldosok halomra lőtték őket. A nőket és a gyermekeket sem kímélték. A nőket élve elégették, a gyerekeket a közös szállásukon mészárolták le.

A Pequot törzs a telepesek megjelenése előtt közel 8000 főt számlált. Egy éven belül a himlő 6500 indián halálát okozta. A mészárlás után csupán néhány száz Pequot maradt életben.

A vérengzés másnapján a Massachusetts Kolónia kormányzója, John Winthrop bejelentette: “A Hálaadás Napja legyen ez és mondjunk köszönetet Istennek, hogy segítségével megsemmisítettünk több mint 700 indiánt.”

Ez az esemény volt a kezdete az évszázadokig tartó őslakos népirtásnak. 1863. október 3-án Lincoln elnök törvénybe iktatta a Hálaadás Napját, mint Nemzeti Ünnepet.

Hálaadás Napja az őslakosok, barátaik és szövetségeseik számára a Gyász Napja, nemcsak a múlt eseményeire emlékezve, de a jelenben is tartó egyenlőtlenségekre koncentrálva. Napjainkban az őslakos gyermek és újszülött halálozási arány 15%-kal magasabb, mint a nemzeti átlag. Az őslakos fiatalok öngyilkossági aránya 3-4-szer magasabb, az őslakos nőket 10-szer nagyobb eséllyel éri erőszakos szexuális zaklatás. A mészárlás környezeti népirtás formájában folytatódik. Ipari nagyvállalatok állami engedéllyel rezervátumok közelében helyeznek el hulladék hegyeket, az őslakosok által fogyasztott folyóvízbe engedik a mérgező melléktermékeket. Az őslakosok földjét a mai napig elrabolják, olajkutak és olajvezetékek épülnek rajtuk.

Egyre többen ébrednek rá világszerte, hogy az emberiség elvesztette kapcsolatát a természettel és ezáltal önmagával. Egyre többek számára világos, hogy a történelemkönyvek nem a valóságot, hanem a hatalmon levők valóságát tartalmazza. Egyre több amerikai család ül le ma este a Hálaadás Napi vacsorához megemlékezve az igazságról, míg sokan már egyáltalán nem ünneplik a Hálaadást.

1990 óta november az Amerikai Őslakos Örökség Hónapja (Native American Heritage Month).

Forrás és könyvajánló: David J. Silverman – This Land Is Their Land: The Wampanoag Indians, Plymouth Colony, and the Troubled History of Thanksgiving

Tags: , , , , , , ,

A 2001. szeptember 11-i terrortámadás 20. évfordulójára a National Geographic csatorna, a 9/11 Emlékhely és Múzeummal közösen, 6 részes, döbbenetes erejű sorozatot készített a túlélőkkel, tűzoltókkal, mentősökkel, eddig még nem látott képsorokkal, 9/11: One Day In America (9/11: Egy Nap Amerikában) címmel. Az eredeti felvételeket most élesen, nagy felbontásban láthatjuk, ami még szürreálisabbá teszi a visszatekintést. A visszaemlékezéseket első személyben rögzítették. A túlélők a kamerába nézve idézik fel szeptember 11-e történéseit, ami intimmé teszi a túlélők és a néző kapcsolatát.

A kronológiai történetszövést szigorúan vette a rendező, ezáltal azt érezzük, hogy minden jelen időben történik, ami még megrendítőbbé teszi az alkotást. A repülők becsapódását is csupán egyszer látjuk, hiába áll rendelkezésre több felvétel, több szemszögből. Ha újra és újra néznénk a becsapódást, megszakadna az időrend és megtörne a varázs.

Az alkotók 951 órányi korabeli film és hangfelvételt használtak fel, 54 túlélővel beszélgettek, több mint 200 órán át. A visszaemlékezéseket hallgatva, újra és újra megerősödik a nézőben, hogy az emberi jóság, segítőkészség és önfeláldozás létezik. És a sorozat erre koncentrál. Az egyénekre, az egyszerű hősiességre, a pillanatok alatt hozott döntések súlyára, a kötelességtudatra, az emberi lélek mélységeire kényszerhelyzetben. Nem politizál, nem keres válaszokat.

A dokumentumfilmet teljes szívemből ajánlom, annak ellenére, hogy nehéz alkotás. A rendező nem riad vissza a legdrámaibb képsorok bemutatásától sem. Ráközelít az ablakokban lógó-segítségért könyörgő arcokra, merészen bevállalja a biztos halálba ugrók zuhanásának képsorait is, mindeközben tisztelettudó és alázatos marad. A 9/11: One Day In America a túlélők hangja és senki másé. Nincs narrátor, nincs híres színész alámondó szöveggel. Nem szólalnak meg a politikusok és a város vezetői sem. Még csak a képsorokon sem látszanak, mert szimpla jelenlétük is politikát vinne az alkotásba. Csak a túlélők hiteles, 20 év eltelte után is mélységesen megindító gondolatai.

A 9/11: One Day In America méltó a 20. évfordulóra és 10 év múlva is alap dokumentumfilm lesz.

A teljes sorozat a National Geographic csatornán (online is) és Hulu-n látható.
https://www.nationalgeographic.com/tv/shows/911-one-day-in-america

A Nat Geo magyar csatornáján péntekenként láthatóak az új részek.
https://www.natgeotv.com/hu/specialis/egynapamerikaban

Tags: , , , , , , , , , ,

A Nagy Keleti Parti Áramkimaradásra jóval többen emlékeznek, mint az 1977-es New York-i áramszünetre, talán azért is, mert az áramkimaradás órái nem zavargásokkal teltek, hanem bizonyítékként szolgáltak a City lakóinak összetartó erejére.

2003. augusztus 14-e kegyetlenül meleg, fülledt nyári nap volt. 4 óra után már mindenki számolta a munkaidő hátralevő perceit. 4 óra 10 perckor, egyik pillanatról a másikra, az egész városban megszűnt az áramszolgáltatás.

Mindenhol megszólaltak a szirénák, a munkahelyeket, szórakoztató egységeket, üzleteket kiürítették. Több ezer manhattani a 35 fokos hőségben, a forró betonon ácsorogva várta, hogy visszatérjen az áram. Perceken belül eluralkodott a pánik. Szeptember 11-e emléke még nagyon eleven volt és a New York-iak újabb terrortámadástól tartottak.

A City reakcióját ábrázoló felvételek kísértetiesen hasonlítanak a szeptember 11-i képekre. A hidak megteltek a tűző napon hazafelé gyalogló New York-iakkal, míg mások a kompokat vették igénybe. Az ingázók számára sajnos nem maradt más választás, mint a pályaudvarok körül, a földön, lépcsőkön, kapualjakban ülve várni az áram visszatértére.

Hamarosan megérkezett Bloomberg polgármester megnyugtató közleménye. Nem terrortámadás okozta az áramkimaradást, azonban nagy a baj. Az áramkimaradás a világ második és az Államok legnagyobb áramszünete volt, mely nyolc államban, 45 millió embert érintett, de Ontario-ra is kiterjedt, ahol 10 millióan maradtak áramellátás nélkül. A kimaradás közvetlen okozója egy hibás szoftver volt az Ohio-ban található Akron város áramelosztójában. A szoftver nem jelezte, hogy egy nagyfeszültségű vezeték lombokkal került kontaktusba. A szoftver hiba dominó-szerű leállást okozott 21 erőműben.

New York City-ben 413 metrószerelvényről 400 ezer utast kellett kimenteni. Több száz felvonó állt meg két emelet között. A vonat- és repülőközlekedés is leállt. A légkondicionálás hiánya miatt még elviselhetetlenebb lett a hőség. Az elektromos pumpák is leálltak, így sok helyen vízszolgáltatás sem volt. A mobilszolgáltató tornyok megbénultak, az emberek nem tudták felvenni a kapcsolatot szeretteikkel. A vonalas telefonoknál méteres sorok álltak.

Az éjszaka lassan leszállt New York City-re. A Times Square reklámóriásai sötétben maradtak, nem gyúltak fel a Broadway és a hidak fényei. Olyan sötét volt, hogy a Tejutat is jól lehetett látni. A legtöbben csak éjjel értek haza az órákig tartó gyaloglás után. Akiknek nem volt módjában gyalogolni, a parkokban, pályaudvarok lépcsőin töltötték az éjszakát (a párom a Madison Square Gardens lépcsőjén) és várták a rokonokat, ismerősöket, akik autóval indultak a “kimentésükre”.

Csupán Manhattanban 500 millió dolláros kár keletkezett. A kórházak és a tőzsde szerencsére generátorok segítségével fennakadás nélkül üzemelt. Száznál is kevesebb volt az őrizetbe vettek száma. A lakosok segítették egymást, figyeltek az idős szomszédokra, irányították a forgalmat. Sajnos a halálos áldozatok száma így is elérte a százat. A legtöbben generátorok használata közben szénmonoxid mérgezésben hunyt el.

Az áramszolgáltatás néhány helyen rövidesen visszatért, ám New York City-ben csak 30 órával később, míg több helyen egy hetet kellett várni, mire az élet visszatért a rendes kerékvágásba.
Ha esetleg személyes élményed van erről az eseményről, oszd meg velünk a kommentekben.

Képek: Getty Images, Associated Press

Tags: , , , , , , ,

Az  New York City egyik legsötétebb napja volt, több értelemben is. A 25 órás sötétség, mely 44 éve, július 13-án a Nagy Almára borult, metaforája lett a homálynak, ami már jó ideje ott lebegett a város felett. Tulajdonképpen már jóval az áramszünet előtt sötétség volt. Gazdasági hanyatlás, leépítések, évek óta tartó magas bűnözési mutatók, paranoia és pánikkeltő Son of Sam gyilkosságok borzolták a kedélyeket. Elhanyagolt alapvető városi szolgáltatások, a felszín alatt forrongó faji ellentétek, egekbe szárnyaló gázárak terhelték a City lakóknak mindennapjait.

A ’77-es áramszünet meghatározó pillanat volt a City történelmében. A New York-iak kollektív emlékezetébe nem technikai meghibásodásként, hanem a város szociális bukásaként vésődött be.

1977 júliusa, mint minden július New Yorkban, forró, gőzölgően fullasztó volt. A vihar este érkezett. A sötét felhők rengeteg elektromosságot hordoztak. Hatalmas villám csapott egy villamosvezetékbe New York City-től 57 km-re északra, a Hudson völgyében található Westchester megyében. Az első villámcsapás utáni beindult a dominó effektus, melynek végeredménye a City áramellátásáért felelős Indian Point erőmű teljes leállása volt. Az ébresztőórák este 9 óra 34 percet mutattak, amikor kialudtak a fények New York City öt kerületében.

Sötétbe borult Manhattan sziluettje. Az Empire State Building beleolvadt az éjszakai sötétségbe. Leállt a metróközlekedés, több ezren ragadtak két állomás között az alagutakban, liftekben. Megbénult a vonatközlekedés, a Grand Central pályaudvar sötét nagytermében több százan ücsörögtek a földön.

Leállt a repülőforgalom a LaGuardia és a JFK repülőtereken. Félbeszakadtak a baseball meccsek, a Times Square sötét sikátorrá vált, leállt a tőzsde, a World Trade Centerben csupán a generátorra kapcsolt fények világítottak.

A New York-iak gyalog indultak hazafelé. Önjelöltek irányították a forgalmat, az autópályákon lépésben haladt a forgalom. Csak az autók reflektorai fénylettek a vaksötétben.

A bárokban azonban nem állt meg az élet. Gyertyafény mellett szolgálták fel az italokat. A Plaza Hotel híres Pálma Udvarában is gyertyafény mellett szolgálták fel a vacsorát. A fagylaltos autók rekord forgalmat bonyolítottak.

A város egyes kerületeiben azonban elszabadult a pokol. Fosztogatók, vandálok lepték el Brooklyn és a Bronx utcáit. Mindent, ami mozdítható volt, elloptak. Törtek-zúztak, gyújtogattak. A rendőrség teljesen tehetetlen volt. A tűzoltóság több mint 1000 tűzzel birkózott.

Mire felkelt a nap, 3776 rendbontót tartóztattak le. A randalírozók 300 millió dolláros kárt okoztak. Több helyszínen hónapokig tartott a helyreállítás. A tüzek füstjét még napokig érezni lehetett a levegőben.

Meglepő módon, csupán egy halálos áldozata volt ennek a rémületes éjszakának és annak sem volt köze a rendbontáshoz. Egy 17 éves Brooklyn-i fiatalember lett gyilkosság áldozata. Az elkövetőt a mai napig nem fogták el. Minden valószínűség szerint maffia leszámolás állt a háttérben.

Másnap nagyon csendes reggelre ébredt a City. A sugárutak üresek voltak, az ingázók nélkül kihalt volt a város. Elkezdték a vandálok után maradt szeméthegyek és rom eltakarítását. Reggel 7 óra körül kezdett visszatérni az áram, először Queens-ben. Az Upper East Side és Staten Island volt az utolsó, ahol csupán este fél 11 után gyúltak fel a fények.

A város helyrejött és előre mozdult, minden téren. Mint mindig. New York City erről a szívósságról (is) híres.

Tags: , , , , , , ,

Egy kevésbé ismert, de tipikusan New York-i ünnep, a Ticker-Tape Parade (Távírószalag Parádé), mely tradicionálisan a Broadway dél-manhattani részén, a Financial District Bowling Green és City Hall Park közötti szakaszán kerül megrendezésre. A Broadway ezen szakaszán a keskeny utcákat magas irodaépületek övezik, így a környék a Kanyon nevet viseli.

A távírószalagot (ticker-tape) 1867-ben találták fel és a Pénzügyi Központ távíró gépeiben a tőzsde árfolyamának rögzítésére használták.

Az első Ticker-Tape Parádé spontán szerveződött. 1886. október 28-án, a Szabadság-szobor felavatásának napján felvonulást szerveztek a Broadway mentén. A Pénzügyi Központ dolgozói az ablakból figyelték az eseményeket és távírószalagot dobáltak az ünneplő tömegre. A parádé innen kapta a nevét.

Néhány évtizeden keresztül csak időnként került sor egy-egy Ticker-Tape Parádéra. A menetrendszerű parádék 1919-ben kezdődtek, a VIII. Eduárd walesi herceg tiszteletére rendezett ünnepséggel. A Ticker-Tape Parádé ünnepeltjét és az időpontot New York City polgármestere választja ki.

A parádékon a sportvilág kiváló alakjait, a világ kiemelkedő politikusait és szellemi vezetőit, veteránokat, a repülés és az űrhajózás úttörőit, felfedezőket és tudósokat ünnepelnek. Innen ered az esemény helyszínének elnevezése, Canyon of the Heroes (Hősök Kanyonja).

A legismertebb ünnepeltek közül néhány: az Apollo 11 űrhajósai, Theodore Roosevelt, akinek az afrikai szafari utáni visszatérését ünnepelték, Nelson Mandela, Albert Einstein, II. János Pál pápa, az Atlanti-óceánt átrepülő Amelia Earhart, II. Erzsébet királynő és John F. Kennedy.

Az 1960-as évek óta már nem távírószalagot dobálnak, hanem konfettit, azonban a név továbbra is Ticker-Tape Parádé marad a tradíció tiszteletre.

2003-ban New York City valamennyi parádé tiszteletére egy-egy feketegránit emlékplakett csíkot helyezett el a Hősök Kanyonja mentén, összesen 200-at.

A parádé általában délben kezdődik, hogy minél többen csatlakozhassanak az ebédidő idején. A parádén fúvószenekarok, táncos csoportok vesznek részt. A felvonulás után az ünnepelteket ebédre várják a város egyik előkelő szállodájába, majd a Városházára mennek, ahol ünnepség keretében emlékeznek meg kiválóságukról.

A világjárvány kitörése óta az első Ticker-Tape Parádéra 2021. július 7-én kerül sor, melyet az egészségügyi és az alapvető ellátásban dolgozók tiszteletére szerveznek. Sandra Lindsay, Queens-i nővér, aki elsőként kapta meg a Pfizer oltást, lesz a parádé udvarmestere.

Tags: , , , , , , ,

Az USA új szövetségi ünneppel gazdagodott. Június 19-én, Juneteenth ünnepén az Egyesült Államok a rabszolgaság végét ünnepli. A törvényjavaslat tegnap emelkedett jogerőre.

Mit kell tudni Juneteenth-ről?

  • Az ünnep hivatalos neve Juneteenth National Independence Day (Juneteenth Nemzeti Függetlenség Napja).
  • Juneteenth két szó, a June (június) és a nineteenth (19-e) összerántásával keletkezett.
  • Juneteenth 1865. június 19-ét ünnepli. Ezen a napon lovagolt be Gordon Granger generális Galveston-ba (Texas) a rabszolgák felszabadításának hírével, két évvel azután, hogy Abraham Lincoln 1963. január 1-én kiadta az Emancipációs Kiáltványt, mely jóval kevesebb rabszolgát szabadított fel, mint gondolnánk. A valóságban a rabszolgatartás hosszú éveken keresztül gyakorlatban maradt.
  • Juneteenth-t a Felszabadulás Napjának is nevezik (Emancipation Day) és július 4-hez hasonlóan ünneplik, fesztiválokkal, tűzijátékkal, családi összejövetelekkel.
  • Dél-Dakotán kívül valamennyi állam (és Washington D.C.) hivatalosan elfogadja Juneteenth ünnepét és a tényt, hogy a rabszolgák felszabadítása mérföldkő volt az Államok történelmében.
  • Az első állam Texas volt, ahol 1980-ban Juneteenth állami ünnepre emelkedett.
  • Juneteenth a legtöbb történelemkönyvből eddig kimaradt.
  • Szövetségi ünnepre emelését a Black Lives Matter Mozgalom indítványozta.

Juneteenth szövetségi ünnepre emelése önmagában nem oldja meg az intézményes rasszizmus problémáját, mint amilyen a faji vagyonelosztási szakadék, a feketék aránytalanul magas bebörtönzése és a feketék általános egészségi állapotának elmaradottsága, melyet a Covid-19 járvány világosan bizonyított, azonban az első lépés a jó irányba.

A konzervatív, többnyire déli államokban a kritikai rasszelmélet továbbra is tiltott a tantervben és azt a célt szolgálja, hogy fenntartsa a téves illúziót, miszerint az Egyesült Államok nem az őslakosok vérével áztatott földön, a feketék vérén és verejtékén épült. Az ebben a miliőben nevelkedett generációnak Juneteenth továbbra sem fog különösebb jelentőséggel bírni.

Hogyan ünnepelhetjük Juneteenth-t New York City-ben?

  • Részt vehetünk az évente megrendezésre kerülő Juneteenth Fesztiválon.
  • Filmvetítésekre várnak A Mozgóképek Múzeumában (Museum Of The Moving Image).
  • Crown Heights és Bedford-Stuyvesant kerületekben megismerkedhetünk a fekete konyha legfinomabb fogásaival.
  • Végigsétálhatunk a Brooklyn-i Cadman Plaza Park Juneteenth-ről elnevezett virágos ligetében vagy az új Juneteenth Way-en a Prospect Parkban.
  • Meglátogathatjuk Seneca Village maradványait a Central Parkban.

Tags: , , , , , , , ,

Függetlenség Napjára, július 4-re, vendégségbe érkezik New York City-be a Szabadság-szobor párizsi kishúga, Little Lady Liberty.

A látogatás része az eredeti Statue of Liberty felállításának 135. évfordulójára rendezett ünnepség sorozatnak. Little Lady Liberty július 1-től július 5-ig lesz látható Ellis Island-en.

A 3 méter magas, 450 kg súlyú bronzszobor a párizsi Nemzeti Művészeti Múzeum kertjében állt 2011 óta és június 7-én hagyta el Franciaország partjait. Little Lady Liberty, mely a Susse Fondeur öntödében készült 2009-ben, pontos (1:16) másolata az eredeti, 1878-ban készült szobornak, melynek gipsz modelljét Frédéric-Auguste Bartholdi szobrászművész özvegye ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak 1907-ben.

“A Statue of Liberty a szabadság és a fény szimbóluma az egész világon. – nyilatkozta Olivier Faron, a párizsi múzeum igazgatója – A szobornak egyszerű üzenete van: Amerika és Franciaország barátsága továbbra is fontos számunkra, különösen most. Védeni és őrizni kell ezt a kapcsolatot. Örülünk, hogy a két ország visszatért a közös alapértékekhez.”

Little Lady Liberty pontosan követi az eredeti szobor utazását az Atlanti-óceánon át. A normandiai Le Havre kikötőből indult útnak és a július 1-én érkezik a New York Öbölbe. Ellis Island után végső célállomása Washington D.C. lesz. A Francia Nagykövetség kertjében állítják fel a július 14-i Bastille-napi ünnepségre. A szobor D.C.-ben marad 10 éven keresztül.

Képek: Anne Claire Pasquet

Tags: , , , , , , , ,

« Older entries § Newer entries »