Történelem

You are currently browsing the archive for the Történelem category.

Bizonyára hallottatok róla, hogy a múlt augusztusi, tragédiába torkollott Charlottesville-i események újra a figyelem középpontjába helyezték a gyűlölet szimbólumait, vagyis azokat a szobrokat, emlékműveket, plaketteket, melyek a “konföderációt és annak értékrendjét (fehér felsőbbrendűség, rabszolgatartás) dicsőítik és a neonáci szellemet táplálják”.

A Virginia állam-béli Charlottesville-ben a város vezetősége úgy döntött, hogy eltávolítják Robert E Lee tábornok szobrát, aki a Dél Elveszett Ügyének hőséből a rasszizmus ikonja lett. A szobor eltávolítása kapcsán a neonácik és az ellentüntetők között kirobbant erőszakos összecsapásnak egy halálos áldozata és számos sérültje volt, amikor az egyik szélsőjobboldali belehajtott az ellentábor csoportosulásába.

A Charlottesville-i események hatására Amerika-szerte több száz szobor, emlékmű került áthelyezésre, lekerültek a konföderációs zászlók.

A mozgalom kétség kívül tovább szítja a konfliktust a két tábor között, s még azok sem értenek egyet, akik gyökereiben elítélik a neonáci eszméket, a rabszolgatartást. Az egyik fél szerint ezeknek az emlékműveknek semmilyen körülmények között nincs jogosultságuk, míg az ellenzők szerint az ország sötét múltját ezzel nem lehet semmissé tenni.

New York City sem maradt ki az eseményekből. Bill de Blasio polgármester augusztusban bejelentette, hogy 90 napos “gyűlölet szimbólumai” vizsgálóbizottságot állít fel, amelynek feladata, hogy vizsgája meg a City tulajdonában álló emlékműveket.

A több mint 800 elemzésre került alkotás közül csak egy kerül áthelyezésre. J. Marion Sims orvos szobra, a Fifth Avenue és a 103rd Street sarkáról a Brooklyn-i Green-Wood Temetőbe kerül, ahol Sims sírhelye található. J. Marion Sims, a modern nőgyógyászat úttörője beleegyezésük nélkül ragszolganőkön hajtotta végre kísérleteit. A szobor helyén és a temetőben is információs táblákat helyeznek el.

“Kollektív történelmünkkel elszámolni összetett feladat és nincsen egyszerű és egyértelmű megoldás. – írta Bill de Blasio közleményében – Városunk az eltávolítás helyett a felvilágosítás, a nüanszok finomítása mellett döntött, illetve tudatosan arra törekszik, hogy a közterületek New York City sokféleségét és értékeit tükrözzék.”

A legértékesebb szobor, melynek eltávolítása körül nagy vita alakult ki, a Columbus Circle-ön álló Christopher Columbus szobor volt. A nagyszámú amerikai-olasz úgy érezte, hogy a szobor eltávolítása a történelmük megcsonkítása lenne. A városvédők és a turizmus képviselői szintén ellenezték az eltávolítást, míg sok New York-i az amerikai indiánok nevében az azonnali lebontást szorgalmazta. A szobor marad, lábánál plaketteket helyeznek el Columbus történetéről. A város vezetése új, az őslakók emlékére állítandó emlékmű pályázatát írja ki hamarosan.

Theodore Roosevelt szobra az American Museum of Natural History (Természettudományi Múzeum a Central Park közelében) bejáratánál szintén sok fejfájást okozott a bizottságnak. A szobrot, mely Roosevelt-et ábrázolja lóháton – lábánál egy amerikai indián és egy rabszolga -, októberben vandál módon piros festékkel öntötték le. A szobor végül marad, de a múzeumnak oktatófilmet kell a látogatók rendelkezésére bocsátania, hangsúlyozva a szobor különféle értelmezésének lehetőségét.

.0

A vitatott életű Henri Philippe Pétain marsall emlékplakettje Lower Manhattanban szintén marad a helyén. Pétain marsallra a történészek napjainkban náci kollaboránsként tekintenek.

A polgármester és a komisszió döntésével sokan nem értenek egyet: “Minek kell játszadozni? Hol van a város érzékenysége? Azt hittem, hogy New York City haladó szellemű város, amely a jó ügy mellett áll ki. Le a hamis eszmék állandó emlékeztetőivel!” – mondta a megkérdezett New York-iak egy része, míg mások örülnek, hogy nem változik a megszokott és szeretett városkép.

Forrás: CBS

Napjainkban a műemlékvédelemnek erős beleszólása van New York City építészeti és infrastrukturális fejlesztési tervébe, de sajnos ez nem volt mindig így. Az 1920-as évek “felhőkarcoló őrülete”, a 60-as -70-es évek modernizmusa több tucat kivételesen szép, pótolhatatlan manhattani épület korai és értelmetlen pusztulását okozta.

1966-ban a National Historic Preservation Act, a Nemzeti Történelmi Emlékvédelmi Törvény gátat szabott a barbár rombolásnak, ám addigra a City-t rengeteg veszteség érte.

A lebontott épületek közül a legnagyobb és legismertebb az eredeti Pennsylvania Station. Az eredeti Penn lerombolása nem csupán az építészeket és az építészet szerelmeseit kísérti, de a naponta ingázók ezreit is, akik a jelenlegi Penn Station funkcionális, szürke, zsúfolt falai között kénytelenek nem elhanyagolható mennyiségű időt tölteni, ahelyett, hogy a Grand Central-hoz hasonló élményben lenne részük. A Penn Station történetéről korábban már készült bejegyzés, melyet ITT olvashattok.

Emlékezzünk a többi fantasztikus épületre, melyeket már csak fakuló képekről ismerünk. Képzeljük el, hogy milyen lenne, ha ezek ma is részei lennének a City városképének, turisták ezrei látogatnák őket, Instagram fotókon szerepelnének. Valamennyi itt felsorolt épület hatalmas vesztesége a városnak történelmi, építészeti és turisztikai szempontból egyaránt.

Singer Building

A Singer Building Lower Manhattanban állt a Liberty Street és a Broadway találkozásánál és a névadó Singer manufaktúra cég tulajdonában állt. A 47 emeletes épületet 1908-ban adták át és egy éven keresztül a világ legmagasabb épülete volt. A 187 méteres épületet 1968-ban bontották le.

 

Savoy-Plaza Hotel

A 33 emeletes, gyönyörű, Art Deco stílusú hotel az Ötödik Sugárút és az 58. utcatalálkozásánál, a Plaza Hoteltől átellenben állt. 1927-ben épült és 1965-ben bontották le.

Waldorf-Astoria Hotel

Az eredeti Waldorf-Astoria Hotelt 1897-ben adták át, mely az Astor és Waldorf Hoteleket egyesítette. 1929-ben bontották le, hogy helyet adjanak az Empire State Building-nek. A Waldorf-Astoria Hotel a Park Avenue-ra költözött és jelenleg renoválás alatt áll. A Waldorf-Astoria Hotel történetéről itt olvashattok bővebben.

City Hall Post Office

A City Hall Postahivatal 1869 és 1880 között épült és nem örvendett népszerűségnek. A monstrumnak becézett épület a Broadway-n állt, szemben a Woolworth Building-gel. 1939-ben bontották le. Az ízlések változnak, s ma már tudjuk, hogy nagy kár volt leromolni. Tökéletes eleme lenne a jelenlegi City Hall Parknak.

New-York Tribune

A  New-York Tribune épülete a “Newspaper Row”-n, a Újság Soron állt, a City Hall közelében és óratornyáról volt híres. 1875-ben adták át és 1966-ban rombolták le. A kép középső épülete.

New York World Building

A fenti kép bal oldalán. Az épületet 1890-ben építették és a Pulitzer Building néven is ismert volt. Joseph Pulitzer irodája a dómtető második emeletén volt. Az épületet 1955-ben bontották le, hogy helyet adjanak a Brooklyn Bridge kiszélesített autósávjának.

Wolfe Building

Az 1895-ben épült, keskeny, flamand stílusú ház a William Street-en állt, a  Maiden Lane-től a Liberty Street-ig. Ezt a különleges épületet 1975-ben bontották le, hogy végrehajthassák a William Street szélesítését.

 

Clark Mansion

Az épületet 1897-ben, William Clark szenátor számára építették az Ötödik Sugárúton. A kastélynak 121 szobája, 25 hálószobája, 31 fürdőszobája és 35 cselédszobája volt. Az épületben 4 kiállítóterem működött, uszodája és saját vasútvonala volt, mely a szenet szállította a házhoz. A csodaszép épületet 1920-ban bontották le.

 

Madison Square Garden (Eredeti)

Az eredeti Madison Square Garden kőépülete a Fifth és a Madison Avenue, 26. és 27. utca által közrefogott területen állt. 1890-ben épült neoreneszánsz stílusban. Tornyát a Spanyolország-beli mór stílusú Giralda torony ihlette. 1925-ben bontották le.

Végezetül álljon itt Manhattan sziluettje 1930-ból.

Képek: nyc-architecture

Tags: , , , , ,

Pulyka, áfonyaszósz, töltelék és a Macy’s parádéja alapelemei a New York-i hálaadásnak. Az ikonikus felvonulás idén 91. születésnapját ünnepli. Fedezzük fel titkait!

Eredetileg karácsonyi parádénak hívták

1924-ben, az első alkalommal a felvonulást a Macy’s dolgozói szervezték. Valamennyien első generációs bevándorlók voltak, akik hálaadáskor nagystílűen akarták megünnepelni szerencséjüket, új életük kezdetét az Új Világban. A parádé a Harlemből, a 145. utcai Macy’s elől indult és haladt a 34. utcában található Macy’s nagyáruház elé. A dolgozók és a fogadott mulattatók jelmezes kavalkádját a Central Park állatkertjéből kölcsönzött állatok, kisebb-nagyobb léggömbök és fúvószenekarok tették vidámabbá. 1927-ben az élő állatokat hatalmas léggömbök váltották fel.

A Macy’s parádé a világ második legnagyobb hélium fogyasztója

Egy lufi figura feltöltéséhez 340 m3 héliumra van szükség. Ez a mennyiség kb. 2500 kádat töltene meg. Ezzel a Macy’s parádéja a második legnagyobb hélium felhasználó a kormány után. A próbák és a tesztelések során levegőt használnak. Amennyiben a lufi 6 órán keresztül képes a levegőben maradni, akkor átment a vizsgán.

1942 és 1944 között elmaradt a hálaadás napi parádé

A II. Világháború idején a világ hélium és gumi hiánnyal küzdött. A parádé elmaradt, a héliumot és a gumit felajánlották a hadseregnek. Az 1958-as hélium hiány idején levegővel töltötték meg a lufikat és daruk segítségével stabilizálták őket a felvonulás során.

 

A parádénak főállású alkalmazottai vannak

A parádé napján rengeteg önkéntes tartja a lufikat, azonban a parádénak sok-sok főállású alkalmazottja is van. Többségük mérnök, akik a figurák tervezésében és kivitelezésében vesznek részt. A több ezer egyedi ruha tervezése, kivitelezése és karbantartása szintén főállású munka. Csupán a ruhák tisztítása és hajtogatása két teljes hónapot vesz igénybe.

61 éve a parádé szolgálatában

Roseann Levy, Macy’s alkalmazott, 1956 óta minden egyes évben önkéntesként vett részt a parádé szervezésében. Roseann minden kétséget kizárólag a parádé legnagyobb rajongója.

Mennyibe kerül a parádé?

A Macy’s soha nem hozta nyilvánosságra, hogy mennyibe is kerül valójában a világ legnagyobb parádéja. “Amikor valakinek ajándékozunk, levágjuk róla az árcédulát.” – nyilatkozta a cég vezérigazgatója a kérdésre válaszolva.

Snoopy a legnépszerűbb

A parádé történelme során Snoopy tért vissza a legtöbbször, különböző, aktuális jelmezekben. 1969-ben, a Holdra szállás tiszteletére például űrhajósnak öltözött.

Tim Burton léggömbje

Tim Burton rendező saját léggömböt tudhat magáénak, mely 2011-ben vett részt a parádén. A B. Boy névre hallgató léggömb története, Tim Burton filmjeihez hasonlóan szomorkás és egyben megindító. B. Boy-t a gyerekek party-ján szertehagyott lufifoszlányokból ragasztották össze. Mivel csúnyácska, ezért nem játszhat a gyerekekkel. A pince magányában a Piros Léggömb című filmet nézi újra és újra, s arról álmodik, hogy egy nap ő is örömet okoz az embereknek.

A léggömböket annak idején szabadjára engedték

Az első években, a felvonulás végeztével a hatalmas lufikat szélnek eresztették, így azok pár napig még New York felett lebegtek. A Macy’s belevarrta a címet és ajándékutalvánnyal jutalmazta azokat, akik megtalálták és visszajuttatták az égből pottyant léggömböket. A szokásnak egy baleset vetett véget. 1933-ban az egyik léggömb zsinórja rátekeredett egy kis-repülő propellerére Queens felett. Szerencsére nem történt tragédia. A gép kényszerleszállást hajtott végre Long Island-en. A baleset óta “leeresztő csapat” (deflation squad) működik a parádé után.

Férjen bele egy dobozba

A parádé évről évre nagyobb és bonyolultabb, a léggömbök mérete mára eléri a 13 méteres magasságot és a 8 és fél méteres szélességet, azonban egy dolog nem változik. Bele kell férniük egy 3,5 x 2,5 méteres dobozba. Ez a szabvány mérete azoknak a dobozoknak, melyekben  New Jersey-ből, a parádé központi épületéből Manhattanba szállítják a léggömböket, a Lincoln Tunnel-en keresztül.

Saját nyelv

A hálaadás napi parádénak saját nyelvezete van és két portmanteau-val, vagyis szóösszerántással is megajándékozta az amerikai angol nyelvet. A falloon a float és a balloon szavak kereszteződéséből létrehozott szó, melyet a föld felett sikló léggömbökre alkalmaznak.

A balloonicle a balloon és a vehicle szavak összevonásával jött létre, jelentése önjáró léggömb.

A léggömbök tesztje

A léggömböket az évente megrendezésre kerülő New Jersey Balloonfest-en tesztelik. Az eseményre a léggömböket Queens-ben, a Citi Field baseballpályán fújják fel. Hálaadás előestéjén pedig az Upper West Side-on, az American Museum of Natural History épülete körüli utcákban fújják fel őket a nagy napra. (Erről az eseményről ITT olvashattok bővebben.)

Santa Claus a parádé záró attrakciója

A parádét Santa Claus zárja és egyben ő nyitja a New York-i Holiday Season-t. Az Ünnepi Időszak része a hálaadás, Black Friday (Fekete Péntek), Yule, Hanukkah, Kwanzaa, Karácsony és az Újév. Egyetlen egyszer, 1933-ban Santa nem a parádé záróalakja, hanem nyitó attrakciója volt, mely nem nyerte el a New York-iak tetszését, így Santa továbbra is a karácsonyi harangok hozója.

Képek: Google and Tinkmara

Tags: , , , , , , ,

Tizenhat évvel a Twin Towers összeomlása után az áldozatok száma továbbra is emelkedik. Rendőrök, tűzoltók, mentősök, a sürgősségi és katasztrófavédelmi csapatok tagjai közül egyre többen betegszenek meg és sajnos sokan közülük halálosan. Betegségük bizonyítottan kapcsolatban áll a World Trade Center romjai között belélegzett fullasztó porral.

Pillanatokkal a WTC ikertornyainak leomlása után a levegő megtelt az épületek, elektronikus eszközök, bútorok, emberi testek porrá zúzott maradványaival. A leomlott épületek 5 hónapon át folyamatosan szennyezték az egész metropolis levegőjét, azonban a mentési területen a koncentráció jóval erősebb volt. A vastag porfelhő telítve volt alumínium, azbeszt, üveg, ólom, higany és egyéb nehézfém részecskékkel, valamint elégett kerozin maradvánnyal, melyek külön–külön is rákkeltő hatásúak. Összesen 2500 különböző, mérgező anyagot mutattak ki a pormintákban. Több mint 90 ezer liter kerozin égett el, 100 ezer tonna organikus anyaggal, az épületekben található több mint 800 ezer liter transzformátor, fűtő és diesel olajjal együtt. A levegő  szén-monoxid és a kén-hidrogén tartalma szintén veszélyesen magas volt.

A WTC területén 60-70 ezer ember dolgozott heteken-hónapokon át, ám nem csupán közülük, de a túlélők és a környék lakói közül is egyre többen betegszenek meg.  A leggyakoribb megbetegedések: légzőszervi és emésztőrendszeri rendellenességek, többek között asztma, a tüdőkapacitás romlása, COPD, reflux betegség, autoimmun rendellenességek, alvási apnoé, stb. A daganatos betegségben elhunytak száma évente emelkedik a WTC-nél dolgozók és túlélők körében. Sokaknál egyszerre többféle daganatos betegséget is diagnosztizáltak. Jelenleg 50 fajta rákos megbetegedést regisztráltak.

2011. januárjában, még Obama elnök írta alá a  World Trade Center Egészség Programot, mely 2015-ben került megújításra a James Zadroga 9/11 Egészség és Kártérítés törvény keretén belül. A törvény nevét James Zadroga-ról, arról a lengyel származású New York-i rendőrről kapta, aki az első hivatalos áldozata volt a WTC gyilkos porfelhőjének. James 34 éves korában, 2006-ban hunyt el. Boncolása során tüdejében magas mennyiségű idegen anyagot találtak.

2001 óta 2100 New York-i tűzoltó és mentős vonult korábban nyugdíjba és jelenleg több mint 7 ezren szenvednek valamilyen szeptember 11-én szerzett betegségben. A 2017. márciusi adatok szerint közel 1500-an hunytak el. 92%-uk közvetlenül részt vett a mentési és eltakarítási munkálatokban.

A WTC Health Program listájára jelenleg 80 ezren regisztráltak, közülük 10 ezren a környék lakói közül. A program vezetősége szerint ennél jóval többen lehetnek, akik jogosultak a kártérítésre, csak nem tudnak róla. Sokan nem ébrednek rá a tünetek és a lehetséges WTC kapcsolatra.

2017. szeptember 11-én Andrew Cuomo New York kormányzója aláírta azt a törvényt, melyben korlátlan betegszabadságot és teljes fizetést biztosítanak a mentési-eltakarítási alakulat azon tagjainak, akik orvosi kezelés alatt állnak 9/11 betegségük miatt.

Természetesen a felsorolásból nem hagyhatjuk ki a mentális betegségeket sem. Rengetegen szenvednek PTSD-ben (poszttraumatikus stressz szindróma), depresszióban, küzdenek krónikus alvászavarral. Meglepően magas a PTSD-ben szenvedők száma azok között, akik 2001-ben Lower Manhattanban voltak kisiskolások.

Néhány arc a sok-sok áldozat közül.

Robert és Raymond Alexander. Apa és fia. Mindketten ott voltak a mentési munkálatok során. Raymond, az édesapa 2003-ban lett beteg. 2003 és 2016 között hét (!) különféle rákos betegséggel kezelték. 2016-ban hunyt el, 76 évesen. Fia, Robert, néhány hete hunyt el, 43 éves korában. Nála agydaganatot diagnosztizáltak. Halála előtt röviddel már csak a vizsláját ismerte fel.

Merita Zejnuni a Goldman Sachs Maiden Lane-en található irodaházának takarítónője volt. “Hosszú ideig nem realizáltam, hogy mi történik. Aztán összedőlt az első torony. Az ablakok betörtek, bútordarabok, emberi testrészek vágódtak mindenhová. Pokol volt. Mindent és mindenkit vastag por és hamu borított. Az épület egy órán belül kiürült. Engem és néhány másik alkalmazottat a főnököm a takarító vállalattól megkért, hogy maradjunk és kezdjük meg az eltakarítást. Két napig nem mentem haza, nem aludtam. Nem tudtam mosakodni. A por megkövesedett rajtam, szürke voltam tetőtől talpig. A port éreztem a számban, a torkomban. A mentőalakulatok hoztak enni-inni.” Merita-t jelenleg tüdő és mellrákkal kezelik.

Marcy Borders, az ikonikus fotó Dust Lady-je, 2015-ben hunyt el gyomorrákban. Marcy az északi torony 81. emeletén dolgozott, könyvelőként. Soha nem heverte ki 9/11-t. Alkoholhoz, drogokhoz menekült. Elvesztette a családját, párja elvált tőle, elvették a gyermekei felügyeleti jogát, s végül a betegség legyőzte.

A New York-i Tűzoltóság főépületében található emléktáblán rengeteg helyet hagytak a jövőbeli áldozatok számára.

Fotók: Google
Adatok: WTC Health Program

Tags: , , , , , , , , ,

Mit tennél az életed utolsó órájában? Hol szeretnéd tölteni és kivel? Ki emlékezne rád és hogyan?

Ez Welles Remy Crowther utolsó órájának története, szülei, Allison és Jeff Crowther és két 9/11 túlélő, Judy Wein, Ling Young visszaemlékezése által.

Welles három évesen kapott egy helyes kis tűzoltóautót karácsonyra. A kisfiú attól a perctől kezdve mindenhol “tüzet oltott”.

Hat évesen már elkísérhette édesapját a tűzoltóállomásra, ahol önkéntes tűzoltó volt. Welles kicsi volt, így a tűzoltók az autó fényesítésekor mindig őt küldték be a legkeskenyebb helyekre.

A tinédzser Welles szabadidejét két hely, a sportpálya és a tűzoltóság között osztotta fel. 14 éves korában junior tűzoltónak jelentkezett, 16 évesen pedig már kiképzésre járt. A sportban és a tűzoltó gyakorlatok során sokat kellett küzdenie, mert alacsonyabb, gyengébb volt a többieknél, de ez nem tartotta vissza.

Ezen, a 2001. júniusában készült képen Welles mentorával, a család tűzoltó barátjával, Harry Wanamaker-rel látható. Welles arra kérte édesapját, hogy az ikertornyok feltétlen legyenek a képben.

Iskolái elvégzése után, 1999-ben, New York City-be költözött. Munkát kapott egy részvénykereskedelmi cégnél a World Trade Center-ben. Irodája a déli toronyban volt, a 104. emeleten.

Jeff Crowther: “A fiam mindig is a bizniszben szeretett volna dolgozni. A Wall Street vonzotta, így ez az állás az álmai megvalósulásának kezdete lehetett volna. Mindezek ellenére, valami hiányzott az életéből. Egyik este felhívott és azt mondta, hogy karrier váltáson töri a fejét. New York-i tűzoltó akart lenni. Ha ez előtt a komputer előtt kell ülnöm egész életemben, akkor megőrülök, mondta.”

2001. szeptember 11-én, reggel 8 óra 46 perckor az American Airline 11-es járata belerepült az északi toronyba. Welles már az asztalánál ült. 17 perccel később, 9 óra 3 perckor, a United Airlines 175-ös járata belerepült Welles épületébe. 9 perccel a becsapódás után Welles felhívta az édesanyját és nyugodt hangon üzenetet hagyott számára. “Csak azt akarom, hogy tudd, jól vagyok.”

Az északi torony lángokban állt, így a déli toronyban dolgozók elindultak, hogy elhagyják az épületet. Mindenki a 78. emeleti, úgynevezett sky lobby-ba igyekezett. A sky lobby a felhőkarcolók közlekedési csomópontja, ahol az expressz liftek találhatóak. Ezekben a percekben a tömött sky lobby volt a legrosszabb hely a déli toronyban. A repülők normális körülmények között pontosan ebben az utazómagasságban közlekednek.

Stanley Praimnath: “Ott álltam a liftre várva, amikor megláttam a repülőt felénk tartani. Egyre nagyobb és nagyobb lett, szemmagasságban volt, mintha csak rám szegezte volna a tekintetét. Pillanatokon belül ki tudtam venni az U betűt a farokszárnyon. A mai napig hallom a hajtóművek robaját. Aztán hirtelen a robaj, sikolyok, sírás, káosz mindenütt. A plafon ránk omlott, a fények kialudtak, a liftajtók kivágódtak, tűz és füst ömlött ki rajtuk. Egyszerűen pokol volt.”

Az American Airline 11-es járata a 93. és a 99. emelet között repült az északi toronyba. A 92. emeleten és felette egyetlen ember sem élte túl. Csak itt 1344-en vesztették életüket, sokan a becsapódáskor azonnal, rengetegen a tűzben-füstben égve, míg sokan az elevenen elégés helyett a mélységet választották. A déli tornyot jóval alacsonyabban, a 77. és a 85. emelet között érte a becsapódás. Itt 599 ember vesztette életét, azonban ebből a becsapódási zónából, csodával határos módon 18 embernek sikerült megmenekülni. Valamennyien súlyosan megsérültek és segítségre szorultak.

Ling Young: “Egyáltalán nem éreztem fájdalmat, amíg nem jutottam a kórházba. Észre sem vettem, hogy megégtem. Azt sem tudtam, hogy véreztem, amíg nem mutattak képet rólam. Harmadfokú égési sérülések voltak a karomon, a fejemtől a lábamig egy hatalmas hosszú, mély seb.”

Welles szülei a televízióban látták, amint a tornyok egymás után összeomlanak. Szívük mélyén tudták, hogy a fiúk odaveszett, de nem adták fel, hogy megtalálják. Egy héten keresztül kórházról kórházra jártak, de semmit sem találtak.

Jeff Crowther: “Nem tudtuk, hogy mi történt vele. Azonnal meghalt, elégett, kiugrott a épületből? Barátaink is segítettek. Járták a kórházakat, szó szerint benéztek minden egyes kórterembe. Harry Wanamaker barátunk ott dolgozott a romok eltakarításán. Minden nap ismételgette: Keresem Welles-t, megtalálom nektek.”

A mentőalakulatok hamarosan rájöttek, hogy ezen a helyen nincs mentés, nem lesznek túlélők a romok között, csak a maradványok összegyűjtése maradt. A romokat Staten Island-re szállították. 2700 emberi maradványt és több ezer személyes tárgyat találtak, de Welles-nek nyoma sem volt.

A 95-ös kikötőben átmeneti irodát nyitottak az elhunytak regisztrálására. A család átvette Welles ideiglenes halotti anyakönyvi kivonatát. A halál oka: gyilkosság. A család temetési szertartás keretében búcsúzott el Welles-től, de nem adta fel a keresést.

2002. márciusában az eltakarítási munkálatok új fázisba értek. A csapatok elérték az épületek alapjait. Március 22-én a rendőrség hívta a Crowther családot, hogy megtalálták Welles holttestét és minden kétséget kizárólag azonosították.

Allison Crowther: “Úgy éreztük, hogy végre egy szakasz lezárult, a fiúnk újra velünk van. Azt viszont nem gondoltuk, hogy a szelleme ilyen erőteljesen élni fog.”

Welles maradványait elhamvasztották és végre igazi temetési szertartás kíséretében búcsúzhattak el tőle a családtagok, barátok. Az urnát tűzoltóautók kísérték utolsó útjára.

Allison Crowther: “Welles teste épségben maradt, csupán az állkapcsának egy darabja hiányzott és a jobb kézfeje. A sérülések repülő üvegszilánkra utaltak. Testét a földszinti csarnokban találták meg.”

Jeff Crowther: “Annak ellenére, hogy megtalálták Welles-t, a feleségem tovább keresett. Minden újságot megvásárolt, minden új dokumentumfilmet megnézett. Irracionális keresés volt, egy anya keresése.”

2002. május 28-án a romeltakarítás véget ért és az utolsó oszlopot ünnepélyes keretek között eltávolították.

Két nappal korábban a New York Times “Fighting to Live as the Towers Died” címmel átfogó cikket jelentetett meg.

Jeff Crowther: “Én hosszú ideig semmilyen 9/11-nel kapcsolatos dolgot nem bírtam elolvasni, megnézni. Amikor az újságban megláttam a cikket, csak odaadtam a feleségemnek. Mondtam neki, hogy ezt biztosan el szeretnéd olvasni.”

Öt újságíró, toronyról-toronyra, percről-percre egy-egy túlélő történetét írta le. Eric Lipton újságíró feladata a déli torony azon 18 túlélőjének meginterjúvolása volt, akik a “halálzónából”, csodával határos módon kimenekültek.

Allison Crowther: “Amikor a cikkben 9 óra 5 perchez értem, ahol a déli torony, 78. emeleti sky lobby-járól írtak, tudtam, hogy ha valaha is találok valamit Welles-ről, akkor az itt lesz.”

Jeff Crowther: “Amikor a feleségem olvasni kezdett, hirtelen felnézett a cikkből és azt kiáltotta: Ez Welles! Welles-ről beszélnek! Welles hét-nyolc éves lehetett. Templomba készültünk. Megkérdezte, hogy kaphat-e egy kendőt a kis zakója zsebébe. Mondtam neki, hogy persze. A szép fehér kendő az ingzsebbe megy. Aztán adtam neki egy piros bandanat is, hogy abba az orrát fújja. (The white one is for show, the bandana is for blow.) Nálam mindig van egy kék. Tradíció lett belőle. Nálam mindig kék volt, nála piros.”

Allison Crowther: “Szinte hozzánőtt a piros kendő. Egy héttel 9/11 előtt még vicceltünk is vele: Nem igaz, hogy a WTC-ben dolgozol, öltönyös munkakörben és ez a kendő meg a zsebedben. A cikkben két túlélő is azt írta, hogy egy férfi bukkant fel a semmiből, piros bandana volt a szája elé kötve és megmentette őket. Amikor ezt olvastam, felkiáltottam: Megtaláltalak Welles! Itt vagy! A két nő egy Aon nevű cégnél dolgozott. Azonnal felhívtam a céget. Mondtam nekik, hogy azt hiszem, a fiam mentette meg a két hölgyet, akik az alkalmazásukban állnak, de meg akarok győződni róla, mert nem akarok hamis illúzióban élni. Judy Wein még aznap visszahívott. Kérte, hogy küldjek fotókat a fiamról. Küldtem. Azt mondta, hogy megosztja azokkal is, akikkel kapcsolatban áll a túlélők közül. Azt mondta, ő volt a férfi a kendővel. Aztán Ling Young is hívott és megerősítette, hogy őt is a fiam segítette le a 78. emeletről.”

Jeff Crowther: “2002. augusztusában meghívtuk Judy-t és férjét, Ling-et és családját a házunkba. Ling még mindig nagyon beteg volt. Tolószékben ült, teste 40%-a megégett. Judy fizikailag felgyógyult, ám lelkileg képtelen volt. Azon ritka alkalmak egyike volt, hogy elhagyta Queens-i otthonát és ez nagyon megtisztelő volt. Ő azóta sem jelenik meg nyilvánosan, helyette a férje nyilatkozik. Nagyon megható találkozás volt. Ling és Judy helyükre tették a puzzle hiányzó részleteit.”

Beszámolóik alapján a család össze tudta rakni Welles utolsó órájának történetét. Welles 9:15 és 9:30 között a 104. emeletről lement a 78. emeletre. Nem volt nála más, mint a tűzoltó tudása és a piros kendő. Azonnal munkába állt.

Welles segítségével Ling, Judy és legalább 10 másik túlélő lejutottak a halálzónából. Hogyan lehetséges, hogy ők megmenekültek, míg a másik épületben senki? Welles megtalálta az egyetlen egérutat. A modern felhőkarcolókban a lifteket és a lépcsőket az épület közepén helyezik el, hogy minél több hely maradjon az irodáknak, lakásoknak.

Az északi toronyba becsapódó repülő mindhárom lépcsősort lerombolta. A déli toronyban a harmadik, A jelű lépcsősor, ugyan romokkal borítva, de épségben maradt. Ezt csak egyetlen személy fedezte fel, melyet a 9/11 Bizottság is megerősített a hivatalos jelentésében.

“Egyetlen civilről tudunk, aki kezdeményezte a menekülést és azt kiabálta a többieknek, hogy aki tud, menjen a lépcsőhöz, aki tud, segítsen azoknak, akik rászorulnak.”

Welles a 78. emeleten egy csoportba botlott, akik a földön ültek. Nem mertek mozdulni, mert attól tartottak, hogy beszakad alattuk az emelet. Ebben a csoportban volt Ling Young. Welles rájuk kiáltott, hogy álljanak fel és kövessék. Segítsenek azoknak, akiknek tudnak. Welles felkapott egy tűzoltókészüléket és kioltott néhány, a lépcsősort blokkoló tüzet. A vállára emelt egy fiatal nőt és elindultak lefelé. A tűzoltókészüléket ekkor Ling vitte.

Amikor elérték a 62. emeletet, Welles lehúzta a kendőt az arcáról. Ling ekkor látta az arcát. A férfi letette a nőt, Lingnek pedig azt mondta, hogy leteheti a tűzoltókészüléket, mert itt már nem lesz szükségük rá, majd közölte velük, hogy visszamegy, hogy másoknak is segítsen. Ling a lépcsősor közepén hagyta a tűzoltókészüléket. A második csapatban volt Judy Wein.

Amikor lefelé haladt, látta a tűzoltókészüléket a lépcsősor közepén, s még maga is csodálkozott, hogy ki tesz egy ide egy poroltót. Amikor elérték a 60. emelet környékét, egy csomó tűzoltóval találkoztak, akik felfelé haladtak nehéz felszerelésükkel. Welles megfordult és velük együtt újra felfelé szaladt. Sikerült még egy csoportot kimentenie. Mindezek után egy csapat tűzoltóval lejött az előcsarnokba. Az épület ekkor omlott össze. Csak néhány lépésnyire volt a meneküléstől.

A család a tűzoltóparancsnoktól tudta meg, hogy Welles a tűzoltókkal együtt újra fel akart menni. Speciális felszerelést akartak felvinni, hogy a nehéz épületdarabokat leemeljék azokról, akik a 78. emeleten beszorultak a romok alá.

Jeff Crowther: “Amikor kiürítettük Welles manhattani lakását, egy félig kitöltött jelentkezési lapot találtunk a New York-i Tűzoltósághoz címezve. Ez volt a terve és komolyan gondolta. A NYFD tiszteletbeli taggá nevezte ki Welles-t, aki tűzoltó testvérei mellett halt meg.”

Harry Wanamaker, a család tűzoltó barátja 2010-ben hunyt el a WTC-nél szerzett rákos betegségben.

Allison Crowther: “Welles menekülhetett volna, de nem tette és mi tiszteletben tartjuk a döntését. Ez az emberi nagyság ára.”

Soha nem tudjuk meg pontosan hány embert mentett meg Welles Remy Crowther azon a napon, de a tizennyolc túlélőből tizenkettőt biztosan. Bátorságot, önzetlenséget, méltóságot mutatott egy kegyetlen időben.

Forrás: Men in Red Bandana

Rekord magasságával, kifinomult Art Deco stílusával, az Empire State Building (ESB) kétséget kizárólag New York City legismertebb épülete, a metropolis jelképe.

Az Empire State Building romantikus filmek háttere, turisták bakancslistájának állandó szereplője, szerelmespárok gyakori találkozóhelye, azt azonban kevesen tudják, hogy az eltelt 86 évben az épület nem csupán rózsaszín emlékeket gyűjtött, de bizony sötét események színhelye is volt.

 

Az 1889-ben épített, 300 méteres magas Eiffel Tower vetélkedésre sarkallta az amerikai építészeket, mellyel megkezdődött a 20. század nagy felhőkarcoló versengése.

 

Az ESB építése mindössze 410 napba telt és három hónappal a tervezett időpont előtt adták át.

Az építkezést Lewis Hine fényképész dokumentálta, aki ikonikus képeit az Ötödik Sugárút felett 300 méter magasban függő, speciálisan kialakított kosárból készítette. Hine-t az épület dokumentálására szerződtették, azonban képeinek valódi főszereplői az építőmunkások.

Az Empire State Building az eltelt 86 év alatt több mint 30 öngyilkosságot látott. A leghíresebb eset 1947. május 1-én történt, amikor a 23 éves Evelyn McHale kivetette magát az épület 86. emeleti kilátójából. A gyönyörű fiatal nő tökéletes sminket viselt, fehér gyöngysor lógott a nyakában, kezén selyemkesztyű. Teste egy, az épület előtt parkoló, limuzinra esett. A lány élettelenül is döbbenetesen elegáns maradt. Bokái kecsesen keresztezve, testét a behorpadt autó fodrai, mint ágynemű ölelték körbe.

suicide

A tragédia színhelyén tartózkodott Robert Wiles fotós tanonc, akinek Evelyn-ről készült képe május 12-én a Life magazin címlapján jelent meg, “A legszebb öngyilkosság” címen. A képet később Andy Warhol is felhasználta egyik sorozatában.

Evelyn Kaliforniában született, egy kilenc gyermekes családban. Szülei elváltak és az édesapa kapta meg a gyermekeket. A csonka család New York államba költözött és Evelyn a II. Világháború idején tagja lett a kisegítő női hadseregnek. A háború utáni években könyvelőként dolgozott a City-ben, a Pearl Street-en. Az öngyilkossága előtti órákban a vőlegényénél járt. A detektívek egy rövid búcsúlevelet találtak a nő precízen összehajtogatott kabátjában, melyet a 86. emeleten találtak meg, a kilátóban.

 

“Nem akarom, hogy a családomból bárki is lásson. Kérem, hogy hamvasszanak el. Könyörgöm, hogy semmilyen szertartás vagy emlék ne legyen rólam. A vőlegényem júniusban akart elvenni. Nem hiszem, hogy bárkinek is jó felesége lehetnék. Sokkal jobb lesz neki nélkülem. Mondják meg apámnak, hogy anyám túl sok rossz tulajdonsága lakozott bennem.”

Evelyn-t, kérésének megfelelően, elhamvasztották, nem volt temetése, nincs sírhelye. A boncnok szerint Evelyn valamennyi létező csontja eltört, teste szinte “folyékonnyá” vált a becsapódás erejétől. A kép ezek tudatában még döbbenetesebb.

Két esetben a szél akadályozta meg az öngyilkosokat. 1972-ben egy Bronx-i asszony, míg 2013-ban egy Massachusetts-i turista ugrott le a 86. emeletről. Mindkét esetben egy erős széllökés a 85. emeletre dobta a testeket. Mindketten túlélték az esetet néhány csonttöréssel.

Az Empire State Building legveszélyesebb balesete 1945. július 28-án következett be, amikor William Smith ezredes az amerikai hadsereg B-25-ös bombázójával az épület 79. emeletébe csapódott. Az ezredes a Newark-i repülőtérre igyekezett, hogy felvegye a hadtest parancsnokot, azonban tévedésből a LaGuardia reptéren kötött ki, ahol a forgalomirányítók azonnali leszállást javasoltak, a rossz időjárási viszonyok miatt. Az ezredes ragaszkodott a továbbhaladáshoz, ám a New York feletti sűrű ködben elvesztette az irányt és Manhattan Midtown-ba tévedt. Egy darabig képes volt a felhőkarcolók között manőverezni, de hamarosan elfogyott a szerencséje és reggel 9 óra 40 perckor becsapódott az ESB épületébe, 5.5 m × 6.1 m lyukat vágva az épületbe. Az egyik hajtómű átszakította az épület déli oldalát és rázuhant egy penthouse galériára, az ESB-től egy blokknyira, tűzbe borítva az épületet.

 

Az Empire State Building is lángokban állt, miután a gép üzemanyaga felrobbant. A másik hajtómű és a futómű egy darabja lezuhant az egyik liftaknán keresztül. A lángokat 40 perc leforgása alatt szerencsésen megfékezték.

A szerencsétlenségben 14-en haltak meg, a repülő három tagú személyzete és 11-en az épületben. Smith ezredest csak két nap múlva találták meg, mivel teste lezuhant a liftakna aljába.

Betty Lou Oliver liftkezelő szintén megsérült, amikor a mentőalakulatok véletlenül olyan liftbe szállították, melynek kötelei meggyengültek a tűzben. Az asszony 75 emeletnyit zuhant, ám a csodával határos módon túlélte a balesetet, mellyel bekerült a Guinness Világrekordok közé.

A károk és halálesetek ellenére az épület legtöbb irodájában már hétfőn újra indult a munka.

Ha az Empire State Building falai beszélni tudnának, elmondanák, hogy az épület történelme éppen olyan kalandos és ellentmondásos, mint otthonáé, New York City-é.

Képek: Google

Tags: , , , , , ,

Szinte nincs az a földi halandó, aki ne ismerné az ikonikus I ❤ NY logót. Szuvenír boltokban a világ valamennyi pontján, reklámplakátokon, bögréken és pólókon, szinte mindenütt jelen van. Az I ❤ NY logó kétségtelenül New York City szimbóluma, mely belevéste magát a tömegkultúrába. Állandó jelenléte ellenére azonban kevesen gondolkodnak el azon, hogy hogyan is vált a metropolis jelképévé, s még ennél is többen meglepődnek, amikor kiderül, hogy az I ❤ NY projekt csupán egy gyorssegély kísérletnek indult a széthulló város megmentésére.

A 70-es években New York City gazdaságilag és közbiztonságilag is a szakadék szélén állt. 1975 volt a mélypont. A gazdasági csőd a küszöbön állt és szinte elkerülhetetlennek tűnt, amikor Ford elnök megtagadta a várostól a szövetségi segélyt. Másnap reggel a Daily News ezzel a szalagcímmel jelent meg: “Ford to City: Drop Dead.” (Ford azt üzeni a Citynek: Dögölj meg!) Egyidejűleg az erőszakos cselekmények, a drogkereskedelem és használat történelmi méreteket öltött New York valamennyi kerületében, mely elriasztotta még a legbátrabb turistákat is, tovább mélyítve a gazdasági válságot.

Egyértelmű volt, hogy a Citynek azonnali hatállyal javítania kellett a közbiztonságon és amennyire csak lehet, helyreállítania a város megromlott renoméját.

William S. Doyle, a New York-i Kereskedelmi Kamara akkori helyettes biztosa és Mark Donnelly, a kormányhivatalból felkérték a Wells Rich Greene reklámirodát, hogy készítsenek egy erős reklámkampányt New York állam számára. A kampány logójának tervezésére Milton Glaser grafikust kérték fel, aki pro bono vállalta el a feladatot. A Wells Rich Greene csapata az egyszerű, “I Love New York” szlogent választotta. Már csak a logó maradt hátra.

Az ikonikus  I ❤ NY logó egy manhattani sárga taxiban született, a piros lámpánál várakozva. Milton Glaser piros ceruzával egy borítékra firkantotta az egyszerű ötletet: I ❤ NY. A szlogent eredetileg egy sorba írta, azonban hamarosan átrendezte. Az I és a ❤ az NY fölé került. (Az eredeti vázlatok a Museum of Modern Art-ban kerültek kiállításra.)

A végső változat szinte azonnal nagy népszerűségre tett szert, mely napjainkban is töretlenül tart. Az embléma csak később került szerzői jogvédelem alá, annak érdekében, hogy az eladásból származó összeg valóban New York államot támogassa.

Szeptember 11-e után a logó népszerűsége sosem látott magasságokat ért el. A világ valamennyi pontján megnőtt az  I ❤ NY emblémával ellátott ruhaneműk eladása. A világ ezzel akarta kifejezni együttérzését és támogatását a tragédia után.

 

Milton Glaser elkészítette a “I ❤ NY More Than Ever” feliratos logót. A szívre fekete pont került, mely a World Trade Center-t szimbolizálta. A fekete folt a szíven az ikerépületek helyét jelölte Lower Manhattanban. A szeptember 11-i logó poszteréből befolyt összeget az áldozatok családtagjainak utalták át.

A Sandy Hurrikán után a logó ismét akcióba lendült, amikor a természeti katasztrófából felépülő New York-i turista látványosságokat hirdette, mint amilyen a South Street Seaport vagy a Far Rockaway.

Napjainkban az I ❤ NY a New York Államfejlesztési Hivatal tulajdonában van és évente 30 millió dollárral járul hozzá az állam turizmusának fejlesztéséhez.

Mitől lett a logó a világ egyik legsikeresebb reklámfogása? Az alkotó szerint az érzelmektől telített vörös szív és az egyszerű fekete betűk kombinációja figyelemfelkeltő. A nem angol anyanyelvűek számára a logó kisebb fejtörő. Az olvasónak rá kell jönnie, hogy az ”I” önmagában értelmes szó, a ❤ a “love” szót helyettesíti és természetesen ismernie kell az NY rövidítést is, mely a 70-es években nem volt még nyilvánvaló az egész világon.

Milton Glaser ugyan pro bono vállalta el az embléma készítését, a közjóért tett munkája nem maradt fizetség nélkül. 2009-ben ő volt az első, aki elnyerte az America’s National Medal of Arts kitüntető címet. Számos híresség, köztük Bob Dylan lemezborítóján is dolgozott. Alkotásai a Rubin Museum-ot, a Cooper Union-t, a Carnegie Hall-t reklámozzák és kreációi láthatóak a Mad Men című soroztaban. Milton Glaser a New York Magazine társalapítója.

Glaser szerint fontos, hogy a logó egy New York-i tollából, New Yorkban született és büszkeséggel tölti el, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a világ fővárosa ismét virágzó turizmussal rendelkezik.

Képek: Google
Forrás: Untapped Cities

Tags: , , , , , , ,

Columbus Circle 1913

Columbus Circle 1913

Manhattan nyugati részét a holland telepesek Bloemendaal-nak, vagyis Virágok Völgyének nevezték. A 70. utca felett apró települések tarkították a sziget sziklás vidékét. Az 1800-as évek végéig ez a környék alapvetően falusias maradt. Az első változást a 9th Avenue magasvasút, illetve a Dakota Ház 1884-es nyitása hozta, a 72. utcában. A Henry J. Hardenbergh által tervezett apartmanház messze esett az akkori városközponttól. A korabeli szóbeszéd szerint a névválasztás is erre utal. Olyan messze van, hogy akár a dakoták földjén is lehetne. Az igazság azonban az, hogy az építtető, Edward C. Clark, az apartmanház körül újonnan épülő utcáknak vadnyugati neveket szeretett volna adni. Clark nemcsak a gazdagabb rétegnek építtetett. A középosztály képviselői és a bérlők is lakhatáshoz jutottak ezen a környéken.

1892-ben, Kolumbusz amerikai partraszállásának 400. évfordulójára az olasz bevándorlók szobrot állítottak a tengerész-utazó-felfedező tiszteletére. A 5th Avenue és az 59th street találkozásánál ideiglenes diadalívet is építettek. Az oszlopon álló szobor környéke hamarosan közlekedési csomóponttá nőtte ki magát az IRT metróvonal 1904-es nyitásával.

A szobor alatt alagutat építeni, anélkül, hogy az leomlana, mérnöki bravúrnak számított. A felszínen trolivonalak keresztezték egymást, gyakran okozva baleseteket és általános káoszt. 1905-ben William Eno a modern közlekedésbiztonság atyja, létrehozta az első körforgalmat és létrejött a Columbus Circle. A körforgalom koncepcióját 1907-ben a franciák is átvették a párizsi Arc de Triomphe-nál.

A közlekedés fejlődésével a Columbus Circle egyre fontosabb szerepet játszott a City életében, olyannyira, hogy hivatalosan innen számolják a távolságokat New Yorkba és New Yorkból.

Tags: , , , , , ,

Az újraépülő és egyre szépülő World Trade Center környékének egyik kedvelt célállomása a Broadway, a Trinity, Liberty és Cedar Street által közrefogott Zuccotti Park. A park dél-keleti sarkában található egy szobor, mely a túlélés, a hősiesség és az újrakezdés szimbóluma. A bronzalak olyan egyszerű és hétköznapi, úgy beleolvad a környezetébe, hogy a legtöbben észre sem veszik. Ismerkedjünk meg a Double Check névre hallgató szobor drámai történetével.

 

Alkotójának, John Seward Johnson II-nak a családi vállalkozásban, a Johnson & Johnson birodalomban lett volna karrierje, azonban nagybátyja elbocsátotta a cégtől. John Seward művészlélekként hobbijához, a szobrászathoz tért vissza. Alkotásai mind hétköznapi figurák, hétköznapi helyzetben, illetve világhírű festmények alakjai szobor formában. Art in the art.

A Double Check névre hallgató szobor 1982-ben készült és az ikertornyok közelébe, a Liberty State Parkba került. A szobor egy üzletembert ábrázol, aki a tárgyalás előtt még egyszer ellenőrzi (double check) a diplomatatáskáját. Toll, ceruza, jegyzettömb, számológép, tűzőgép. Minden a helyén.

 

A szobor elnevezése kettős értelmű. Az üzletember tevékenysége mellett arra is utal, hogy a park látogatóinak bizony kétszer is ellenőrizniük kell, hogy padon ülő társuk hús-vér ember-e vagy csupán bronzalak.

A szobor évtizedeken át a turisták és a helybéliek kedvence volt a parkban. Aztán jött 2001. szeptember 11-e.

A csodával határos módon, Double Check egyike volt annak a néhány köztéri alkotásnak, amely épségben maradt az ikertornyok megsemmisülése után.

A Liberty Park padjait betontömbök zúzták porrá, Double Check padja azonban sértetlen maradt. Ott ült, megfagyva az időben, porral, betontörmelékkel, papír halmazzal, szeméttel borítva.

A szóbeszéd szerint a mentőalakulat emberei azt hitték, valaki a sokk hatása alatt ül a parkban, s a segítségére siettek. Azokban a borzalmas percekben mosolyt csalt a tűzoltók arcára.

Néhány nappal később Double Check műalkotásból emlékművé vált. A város lakói virágcsokrokkal borították el. Fejére FBI sapka került, a New York-i rendőrség jelvényét viselte, a lábához valaki egy feszületet támasztott, a tragédiában elhunytak szülei plüssállatokat tettek az ölébe. Táskája megtelt az elhunytak nevét tartalmazó papír lapokkal.

A World Trade Center rengeteg értékes alkotást vesztett el azon a napon, s sokakban felmerült, hogy miért pont ez a feledhető, egyszerű, művészileg alacsony szintű szobor élte túl a katasztrófát és lett ezáltal halhatatlan. Maga az alkotó sem gondolta volna, hogy ezt az alkotást fogják nevével azonosítani, s hogy ez lesz a legnépszerűbb szobra.

Egy hónappal a tragédia után egy másik Double Check is felbukkant, mégpedig Rómában. Az olasz város lakói több mint 500 üzenetet hagytak a szobor másolatánál, melyet a város vezetősége könyvbe köttetett és elküldött az amerikai nagykövetségre.

2001 óta hét másolat található a világ különböző pontjain, köztük egy New Jersey-ben, aki a partról egyenesen a WTC-re lát.

“Örülök, hogy Double Check az volt, aki. – mondja a szobor alkotója. – Az átlagos kisember, egy a New York-i tömegből. Vele történt meg a csoda és ez nagyon amerikai.”

Double Check a Liberty Plaza Park helyreállítása és átkeresztelése után továbbra is ott ül és várja a padon mellé telepedő helybélieket és turistákat. “Ruháján” az apró sérüléseket sem javították ki. Egyedül az órája mutatóit cserélte le az alkotó 8 óra 46 percre, az első repülő becsapódásnak idejére. Ez az a perc, amikor New York örökre megváltozott.

Képek: Tinkmara és Google

Tags: , , , , , , , , , ,

A háromszög alakú telek a Broadway, a Fifth Avenue és a 23. utca találkozásánál, cirka 1885.

A háromszög alakú telek a Broadway, a Fifth Avenue és a 23. utca találkozásánál, cirka 1885.

A telek környékét 1686-ban közterületté nyilvánították és évekig a szegények temetőjeként funkcionált. A 23. és a 34. utca, valamint a 3. és 7. sugárút közötti masszív területet 1811-ben, a városrendezési terv keretén belül gyakorlótérnek dezignálták. Erre a környékre azért esett a választás, mert elég messze esett a városközponttól (!) és szomszédos volt a szövetségi fegyverraktárral. Az 1812-es brit–amerikai háború idején a katonák itt gyakorlatoztak.

1814-ben a területet James Madison elnökről nevezték el. 1828-ban 90 hektárra csökkentették a gyakorlótér területét. Az elkövetkezendő években a város egyre kevesebb hasznát vette a területnek ezen puszta formájában. Tereprendezésre került sor és 1847-ben megnyílt a City új parkja, a Madison Park. A park mellett, az akkori Bloomingdale Road-on található Madison Cottage farmház roppant népszerű volt az utazók körében. Ez volt az utolsó tisztességes állomás, ahol a kocsik megpihenhettek az északi út előtt. A farmházat 1852-ben lebontották. Helyén épült a Franconi’s Hippodrome, mely lovagi tornáknak és szekérhajtó versenyeknek adott otthont, de csupán két szezonon keresztül.

A Hippodrome egy bizonyos Amos Eno nevű vasárú kereskedő és ingatlan spekuláns kezébe került, aki a telken szállodát építtetett, Fifth Avenue Hotel néven. Sokak szerint a hotel túlságosan uptown volt, így eleve bukásra kárhoztatott. A hotel azonban szép forgalmat hozott, olyannyira, hogy Eno megvásárolta a szomszédos háromszög alakú teleket is, melyet a manhattaniak csak Flatironnak, Vasalónak hívtak. Eno apartman házat épített a telken, valamint több kisebb üzletet. Az apartman ház oldalát reklámhirdetésekre bérbe adta. 1870-ben vászon kivetítőt húzott fel, s hirdetéseket, képeket, híreket vetített naphosszat. Eno minden bizonnyal meghaladta a korát, ami a reklámipart illeti. A vetítést a közeli parkból és utcákból is látni lehetett, így mindig nagy volt a csődület a Flatiron közelében.

Eno halála után a Flatiron háromszöget a George Fuller Company vásárolta meg és Daniel Burnham-ot bízta meg az új székhely megépítésével. Az építész a háromszög alakú telket figyelmbe véve és teljes terjedelmében kihasználva készítette el a Flatiron Building terveit. Az átadás évében, 1902-ben, New York lakói fogadást kötöttek, hogy az épület nem fog sokáig állni, elvégre a felhőkarcoló legkeskenyebb részénél alig haladja meg a 180 centimétert. Meg voltak győződve róla, hogy az első komolyabb szélvihar az oldalára borítja az épületet. S ha már a szélnél tartunk, a ház különleges elhelyezkedéséből és formájából adódóan, a legkisebb fuvallat is vad táncba kezd az épület körül. A korabeli tudósítások szerint, a környék férfi lakói, fiatalok és idősek, egyaránt, előszeretettel csoportosultak a ház körül, a fellebbenő szoknyák alól kivillanó bokák látványának reményében.

A Flatiron Building-ről további érdekességeket, titkokat ITT olvashattok.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , , , , ,

« Older entries