Magyar vonatkozások

You are currently browsing the archive for the Magyar vonatkozások category.

Lassan négy hete, hogy visszatértünk 10 napos New York-i tartózkodásunkból, és két dolgot emelnék ki az elején.

Először is, már sokadszorra látom bebizonyosodni, hogy a sors kegyeltje vagyok, ugyanis, épp a két, minden repteret lezáró hóvihar között, rövid ujjú pólóban nyaltam a fagyit a Central Parkban, ami hihetetlen, mert sokat variáltunk az időpontokon. Ha egy héttel korábbi vagy későbbi időpontra vesszük a jegyet, ez a beszámoló nem születik meg.

Másodszor, a kirándulást több hetes felkészülés előzte meg látnivalókból, történetekből, metrózásból. Igaz-e Tinkmara? (Így igaz. Email váltásunk és Nina kérdései adtak alapot a Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra? című cikkhez.-a szerk.) Kirándulásunk fontos része volt a gasztro élmény – nyilván emberi tárcához mérve – és a  bevásárlás. Odafelé a nagy bőröndbe tettem a kézit és lötyögött benne. Visszafelé, volt egy dugig tömött kézim, a nagy bőröndöm és egy retikülöm (ami felér egy kézinek), amiben szintén volt egy retikül. Hát igen, mindenkinek van defektje.

Beszámolóm leginkább a praktikára koncentrál. A város szépségei kiguglizhatóak és a blog is gondoskodik róla, hogy tudjuk, mit nézzünk meg. Mellékesen, én szerveztem a kirándulást kettőnknek és egy baráti párnak. A látnivalók, történetek adatok, tények és érdekességek nagyját a blog archív bejegyzéseiből szedtem. (Nagyon örülök, hogy hasznosnak bizonyultam.-a szerk.) Napokra lebontottam az egymáshoz közel eső látnivalókat és fénymásolt kis lapjaimból olvastam fel. Sokkal, de sokkal érdekesebb úgy megnézni valamit, hogy tudod, mit nézel, esetleg tudsz róla egy történetet is érdekességképp.

Mi négyen mentünk és a Stone Street-en szálltunk meg, a Double Tree by Hiltonban. Van róla pár rossz értékelés a TripAdvisor-on, de én meleg szívvel ajánlom. Manhattan lüktető közepe, a Wall Street szomszédságában. A Q és W metrójáratok gyakorlatilag az épület alatt állnak meg, amiből semmit nem hallani. A J 1,2 és R metró egy kőhajításnyira, szóval elhelyezkedés 10 pontból 15. Ha valaki szeretne 40%-ot spórolni, mint én, és panzió árban megszállni Manhattanban, annak mondom, hogy évente kétszer kiárusítást tartanak a szobáikból. Én a booking.com-on informálódtam.

A JFK-ről taxival oldottuk meg a bejutást. Mivel jól informált turista vagyok, a Queensboro hídon át kértem az Alsó-manhattani utat. Szegény taxis úgy megijedt a kerülő miatt, hogy nem számolt fel se híd-díjat, se dugó-díjat az alap, fix tarifán felül, így gyakorlatilag jól jártam, bár nem ez volt a célom. Pusztán első New York-i kirándulóként, követtem a turista blogok utasításait. Visszafelé a költséghatékonyabb módszert választva, metró+AirTrain kombóval is tökéletesen, kristálytisztán abszolválható az út. Nekem a metrózás és összességében a tömegközlekedés volt a legfélőbb pont ebben a kirándulásban. Aki szintén úgy érez, mint én, aki parázik egy átszállástól is, nos, én úgy ítélem meg a dolgot, hogy egyáltalán nem kell félni.

A könnyebbség kedvéért napi két dollárért vettünk SIM kártyát, napi előfizetéssel, amit még az indulás előtt postáztak nekünk Európába. Ez fontos volt, ha nem járt valamelyik metró, vagy hirtelen ötlettől vezérelve, el akartuk jutni valamerre és kellett a net vagy a térkép. Napi 2 dollárért lehet vele korlátlanul USA számot hívni és netezni. Samsung-osok panaszkodtak, mert csak a net működött, más nem, de iPhone-nal zökkenőmentes volt.

Most pedig jöjjön a beígért gasztro élmény!

Amennyiben Manhattanban szálltok meg, nincs értelme élelmiszerboltban vízen kívül bármit is venni. Ha veszel 6 bagelt (a legolcsóbb és a legkisebb csomagolás), sonkát, salátát vagy zöldséget, ott vagy árban, mintha betértél volna egy közepes árfolyamú étkezdébe. (Amerikában az “eating out” nem számít luxusnak.-a szerk.)

A nyertest szokták utoljára, de nem bírok magammal, annyira extra jó volt, és a legjobbak közt is a legjobb. Dobpergés… Igen, a Juniors Cheescake. Kettő is van New Yorkban, egyik Brooklynban, a másik a Time Square-en. Mi buszkén jelenthetjük, hogy mindkettőt kipróbáltuk és nem csalódtunk. Hála Isten’, már a második napon betévedtünk, no, nem véletlenül, hanem egy gasztro blogról szedve az ötletet, és onnantól ott reggeliztük és minimum még egy étkezést ott bonyolítottunk. Ne hagyjátok ki! Személyes ajánlataim: Reuben combo (pastrami, de úgy igazán, savanyú párolt káposztával és sajttal), palacsinta bacon-nal, Bloody Mary, bármilyen cheesecake és bármilyen shake. Valahogy a négy fős társaság valamennyi tagja arra jutott reggelente és a napnak még egy szakaszában, hogy “nem megyünk a Junior’s-ba?” Ha csak egyetlen helyet ajánlhatnék, akkor ez a hely volna az.

A híres Katz Deli-t is kipróbáltuk volna, de nekem – abszolút szubjektíven – nem jött be. Tömeg. A sorok a rendelés és kiadás között összekuszálódtak, a biztonságiak rángatnak, de ezt értsétek szó szerint. A hangzavarban, a tömegben megfogta a karom, a táskám is  leesett, de ez nem tartotta vissza, hogy belelendítsen, az amúgy zárt falként álló tömegbe. A sorok az ajtón kívül nyúlnak, káosz a köbön. Kétszer veselkedtünk neki, mindkétszer egy februári hétköznap délelőttjén. (Én általában havonta egyszer-kétszer megyek. Kora délutáni órákban, ebéd után, de négy óra előtt. Turista szezonon kívül hasonló tömeggel nem találkoztam. Ezt az időszakot valóban kihagyom. Sajnálom, hogy nem sikerült, mert az étel valóban nagyon jó. Hamarosan erről is jön a blog bejegyzés.-a szerk.)

Nem messze a Katz’s-tól van az Eileen’s Special Cheesecake, amit szintén ajánlok. Innét két perc Little Italy (ami most már csak egy utca, annak is csak a harmada) és Chinatown, ami egy perc innen gyalog. Ott a Haagen Dazs fagyizót ajánlom a márka szerelmeseinek. Innovatív kelyhek, bár csak elvitelre.

Apropó, ha akarsz pólót, hűtőmágnest, poharat, hasonló szuvenírt venni, azt itt tedd meg, ebben a két negyedben. Harmadáron van, mint máshol. Little Italy-ban belefutottunk egy olyan helyzetbe, hogy bár már megvettük ami kell, megfogtam egy kapucnis felsőt, csupán csak az anyaga miatt, az árus azonban nem szállt le rólam. A vége az lett, mivel sajnos nem tudok nemet mondani, hogy 30 dollárért vettünk még három darabot. Én még életemben nem alkudtam sehol, így akkor sem, csak hajtogattam, hogy nem kérem köszönöm, de a végén csak megvettem. Ugyanitt: New York kapucnis felső eladó :D (Az utcai árusok erőszakosak a turistákkal. A NEM legyen határozott NEM és már haladjunk is tovább. Nem kell udvariasnak lenni.-a szerk.)

Visszatérve az étkezésre, a Dunkin’ Donuts: igen. Reggelire a sajtos melegszendvicsük kiváló, nekünk autentikusnak tűnő reggeli. Egy fánk 0,99 dollár, hat fánk 5.79.

Economy Candy: 108 Rivington Steet, ha útba esik amúgy is, nézzetek be! Cukorka és egyéb édesség, élmény az édesszájúaknak, sok különlegességgel.

Sturbucks: ó, igen! Minden sarkon van. És bár nincs az étlapon, két percnyi guglizással, szivárvány színű, “titkos” frissítőket találsz a neten, amit a kép alapján készséggel elkészítenek.

Happy Hour at 230 Fifth: Ne hagyjátok ki! Happy hours idején nem kell előre foglalni. Mi elég sok délutánunkat itt vezettük le. A kilátás csodás. A Chrysler Building és fél Manhattan látszik innét. A szimpla, két összetevős koktélok (vodka-narancs, gin-sprite, rum-cola) 4-5 dollár a happy hours ideje alatt. (Happy Hours ideje általában délután 5 és 7 óra között van, amikor a bárokban az alkoholos italok olcsóbbak. – a szerk.) Érdemes 5 óra előtt odaérni. Aki szereti a This is Us című sorozatot, annak említem, hogy Kevin és Toby itt váltja meg a világot. Útlevél/jogsi/személyi kell, nézik a bejáratnál.  Innen nincs messze a szívem nagy szerelme, a Junior’s étterem sem.

Aki akárcsak egyszer is érzett szentimentális vágyat egy zacskó M&M’S iránt, ne hagyja ki a Time Square-n lévő M&M’S World-öt! Aki volt a londoniban és azt mondja, hogy semmi extra (valóban a londoni semmi extra ehhez képest), szakítson fél órát és ugorjon be ide. Mi százasokban mérhető összeget hagytunk ott. Vagy 100-féle szín és íz. Ajánlom a meggyes csokisat, a konyakosat és a fehér csokis mentolosat.

Nálam kihagyandó kategória a Brooklyn Bridge manhattani oldalán levő hot dog-os. Mint az egyszeri ember mondaná, jónak jó, de két hot dog nem ér meg 22 dollárt. Egyébként, ilyen pofátlan lehúzásba sehol máshol nem futottunk bele, kivéve a MoMath-ban.

S akkor most a nem gasztro ajánló.

Amit még ajánlani tudok, az a  brooklyni bolhapiac, mely csak hétvégén, 10-6 óráig tart nyitva. (1 Hanson Place, Brooklyn). Egy régi bank épületében alakították ki, s már maga az épület megéri a látogatást. Óriási trezorajtók mögött folyik az árusítás. Fentről, sok méter magas üvegablakokon át ömlik be a fény a nagyterembe, a standokra. Ha erre jártok, ne hagyjátok ki! Mi direkt utaztunk ide és imádtuk. Manhattanból Coney Island felé, tökéles kitérő. (A Nina által említett bolhapiac csak a hideg hónapokban, november és március között működik fedett helyen, a volt banképületben. Tavasztól ősz végéig szabadtéren zajlik.-a szerk.)

 

Múzeumok közül az Intepid-et imádtuk. Akit egy kicsit is érdekel a technikai fejlődés és a repülés, hadviselés vagy az anyahajók, az nézzen be. Akit az űrrepülés része érdekel, az csak akkor menjen, ha a CityPASS belépőjét nem tudja másra használni, mert szerintem, az elég gyér. De ha mindenképp űrhajós desszerteket akartok kóstolni, akkor feltétlen. Bár ízre elég furcsa, próbáljátok ki!

Amit feltétlen hagyjatok ki, az a MoMath, a National Museum of Mathematics. A kirándulás és amúgy életem csalódása. Tudom, burokban élek. Mondjuk, ha van gyereked, még jó is lehet(ne) (lejjebb nyújtok rá alternatívát). Kicsi. Unalmas. Nem felnőtteknek való, mert egy játszótér az egész, abból is a rosszabb fajta. Sajnos a reklamációnkra se helyben, se e-mailben nem reagáltak. 16 USD/fő és itt először, igazán átverve éreztük magunkat. Waste of time, waste of money. Valójában ez az egyetlen dolog az ott létünk alatt, ami annyira rossz és lehúzás volt, hogy arra szavak sincsenek. Próbáltam helyben elintézni a panaszom. Nem ment. Próbáltam az általuk megadott csatornán, ott sem ment. Mielőtt elmentek, csak egy dolgot nézzetek meg róla, az értékeléseit. Én ezt elmulasztottam, megbántam. Aki elvégzett 3 általánost, az unni fogja. Alternatívája a péntekenként 14 órától ingyenes New York Hall of Science. Ugyanaz. Azaz játszótér, de 10x akkora és ingyenes. Mindkettőt megnéztük (foglalkozási ártalom). A MoMath-ot egyáltalán nem, a Hall of Science-t egyéb program hiányában vagy gyerekeseknek javaslom.

Brooklyn Bridge, az unásig ismételt Brooklyn Bridge. Menjetek át gyalog! Nekem ez a must do volt. Barátokkal vagytok? Jó móka. A párotokkal? Awww, olyan szép és romantikus, főleg sötétedés után. Tudom, klisé vagyok, mentségemre szóljon a 11 év házasság. De ez valami csoda!

Az M&M’S mellett van egy másik fétisünk is, a LEGO. New York összes LEGO store-ja közül (mindegyik szuper) a Rockefeller Centerben lévőt javaslom a legjobban, ha csak egyre van kapacitás. A miért elég szubjektív: van két LEGO-s átlátszó műanyag doboz, meg egy 10×2 méter magas fal, bokszokra osztva, amiben különböző LEGO alkatrészek, kockák, kerekek stb. vannak. A doboz ára mérettől függően 4.99$ és 8.99$ és annyit és azt teszel bele, amit akarsz. Mint a gyerekek, úgy imádtuk. Hozzátéve, hogy a doboz olyan jól zár, hogy utána van egy LEGO-s éthordód, ami levesnek is tökéletes. Fejre állt a táskámban és nem volt gond, olyan jól zár.

A bevásárlásról, írhatnám azt, hogy bármit, bárhol, de ez túlzásnak tűnne, de nem az. SoHo North Face, minden fél áron volt, amikor mi ott voltunk, ez az európai árak 40%-t jelenti. Itt részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy taxit kellett leinteni.

Macy’s és főleg Century 21 (hölgyeim, ha mást nem is, ezt ezeket a neveket jegyezzétek meg a beszámolómból). Szereted Marc Jacobs-ot, Calvin Klein-t, Michael Kors-t, Banana Republic-ot, Guess-t? Mindezt magyar(!), nem nyugat európai árakhoz igazítva, akkor ez a te boltod. Még mindig elfog a szentimentális vágy, ha visszagondolok.

Nos, hogy jöttünk haza? Mint a málhás csacsi. Hazaértünk, s bár nagy utazónak tartom magunkat a férjemmel és láttunk már ezt-azt, ilyen érzésem még nem volt. Hazaértünk, kitett a taxi, fordult a kulcs a zárban, feljöttünk az emeletre, bekapcsoltuk a gépet és már néztünk is jegyet még ugyanerre az évre. Igaz, most Miamiba.

Képek és sztori: Nina

Tags: , , , , , , ,

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 2016-ban kétszer is eljuthattam New Yorkba.

Papírra vetettem pár tanácsot, hogyan is kezdjünk neki egy ilyen utazásnak.

Pár évvel ezelőtt megszületett az ötlet egy barátommal, hogy látogassunk el New Yorkba. Ez nem valósult meg egy ideig, egyéb okok miatt. Majd miután már szinte lekerült a terítékről, megláttam egy kedvező(-nek tűnő) repülőjegy ajánlatot egy erre szakosodott Facebook oldalon. Érdemes feliratkozni az ilyen oldalakra, mert tényleg jó ajánlatokat tudunk kifogni. A lengyel légitársaság (LOT) 116 ezer forintért árult jegyeket március közepéig, oda-vissza, amennyiben két napon belül meg is vásároljuk. Közben kiderült, hogy a többieknek nem jó az időpont, ilyen hamar nem tudják elintézni. Én azonban úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki ezt a lehetőséget és pont egy éve, január közepén, a határidő lejárta előtt vettem egy jegyet magamnak a lehető legkésőbbi időpontra, azaz március 15-i visszaúttal. Egy hosszú hétvége, plusz egy hét lett az utazás hossza. Utólag nagyon bántam, hogy az előtte lévő hétvégét nem tettem bele, akkor 10 nap helyett 12 lett volna – nagyon hiányzott az a plusz két nap az út végén.

A szállásom egy kint élő ismerősnél volt. Secaucusban laktam, mely egy kis város New Jersey államban. A New York-iak nem különösebben szeretik a Jersey-ieket, de ettől függetlenül én nagyon kedveltem itt lakni. Ajánlom nektek is, mivel fél óra alatt busszal a Times Square-n lehet lenni, akár reggel is, míg Brooklynból vagy Queensből ez minimum egy óra. (Egyszer kerültem hatalmas dugóba reggel. Egy óra alatt sikerült beérni. Sajnos pont ekkor vártak rám.) Érdemes New Yorkon kívül, a közeli államokban is szállást keresni. Ezen kívül így alkalmam volt megismerni egy amerikai kisvárost is.

Semmit nem terveztem meg előre, nem volt napi tervem. Ha egyedül utazik az ember, akkor van erre lehetősége. Utólag nem szabad bánkódni, ha valami érdekes kimaradt, viszont az utazás közben nem aggódsz az esetleges csúszások, késesek miatt. Az indulás előtti napon vettem egy New York Pass turista kártyát online.

Ezzel, külön jegy megvásárlása nélkül be lehetett menni sok helyre, vagy éppen kedvezményt biztosított itt-ott. Viszont a közlekedésre nem volt érvényes, így oda vettem egy hetijegyet, amivel a metrót, buszokat lehetett korlátlanul használni. A metróállomásokon automatából vagy a pénztárosnál lehet megvenni. A turista kártya azért volt hasznos nekem, mivel nem fektettem energiát előzetes tervezgetésekbe, de ennek a kártyának az elfogadóhelyei támpontot adtak. Kapsz hozzá egy kis könyvet, ahol fel van sorolva minden részletesen. A legjobb, hogy van hozzá okostelefonos alkalmazás is, ami térképen is listázza, hogy mi hol van, mi van a közeledben. Ezek közül kiválogathatod a kedvenceidet és csak azokat fogja mutatni. Valamint előre definiált napi programokat is ajánlanak.

Általában reggel a buszon döntöttem el, hogy mit akarok aznap csinálni. Persze ennek hátulütője, hogy olyan programokra esélytelen eljutni, ahova előre kell foglalni időpontot. Azt a keveset is, ahova foglaltam, így is majdnem lekéstem – én általában lekések mindent.

A bő egy hét alatt sikerült sok mindent megnéznem, de kimaradt így is jó pár dolog. Picit bánkódtam, hogy kimaradtak. Aztán úgy hozta a sors, hogy nyár végén igent mondtam egy invitálásra, és szeptemberben csatlakoztam egy éppen a keleti parton nyaraló barátnőmhöz. Az utazás során Torontóban voltunk több napot, majd a Niagara vízesésnél egyet. Ezután Bostont néztük meg, és jutott 1-2 nap ismét New Yorkra. Pont megfelelő volt, hogy bepótoljak pár dolgot.

Ez az utazás merőben más volt, mint az előző. Itt előre elterveztünk mindent, hogy mikor hova megyünk. Vettünk jegyeket, regisztráltunk, stb.

Nagyon jól sikerült, szinte semmit sem késtünk le – ezt alig tudom elhinni azóta se. Így jutottunk el például egy gasztro-túrára a Harlemben, megnéztünk egy Broadway musicalt, bejutottunk az NBC-ben egy élő felvételre, a Late Night with Seth Myers show-ra -, melyhez rengeteg véletlen és szerencse is kellett, valamint részt vettem egy NBC túrán is.

A Rockefeller Centerben szerettünk volna jegyet venni az NBC túrára (az NBC ajándékboltjában), de pont elfogyott az összes jegy arra napra. A legszomorúbb arckifejezésünket elővéve próbáltuk meggyőzni az eladót, hogy nekünk mindenképpen be kell jutnunk ma, és hogy mekkora nagy utat tettünk meg ezért. Természetesen nem tudott mit tenni az NBC túra érdekében, de megkérdezte, hogy érdekel-e minket egy esti show műsor felvétele, mert ad nekünk kárpótlásul ún. stand by ticket-eket. Persze igent mondtunk. Ezután elmagyarázta, hogy ez nem jogosít feltétlenül belépésre. Ezeket a jegyeket a boltban osztogatják nap közben arra az esetre, ha este nem minden néző jelenik meg a felvételen. A fennmaradó üres helyeket az ilyen jegyekkel rendelkezőkkel töltik fel. Eredetileg a jegyeket jó előre meg kell igényleni a nézőknek, és sorsolás útján dől el, hogy ki melyik felvételre kap jegyet.
Meg kellett jelennünk délután 5 órakor, táskák nélkül a boltban – erre külön felhívták a figyelmünket, de persze, hogy maradt nálunk pár táska, amit igencsak nem néztek jó szemmel. Ekkor már rengeteg ember állt a sorban stand-by ticket-tel. Érkezés után valamilyen szempont alapján (ruházat/életkor?) besoroltak minket és beállítottak a többiek köze – vagyis nem a végére. Ezután mindenki kapott egy sorszámot. Már csak azt kellett megvárni, hogy kiderüljön, hány üres szék maradt és a kiosztott sorszámok alapján engedtek be megfelelő számú embert. Az izgalmas várakozás meghozta gyümölcsét, ugyanis hihetetlen módon mi voltunk az utolsó két ember, akiket beengedtek a sorból!
A felvétel nagy élmény volt. Profi stáb dolgozott, szinte alig kellett valamit felvenni kétszer. Sztárvendégként Chris Pratt (https://www.youtube.com/watch?v=5gtwDGhl6gk), Ice T (https://www.youtube.com/watch?v=40ZZ1MLpFvc) és Clark Gregg voltak Seth Meyers beszélgető partnerei. A szünetekben Seth Meyers kijött a nézőtér sorai közé és lehetett tőle kérdezni. Nagyon közvetlen volt. Érdemes kérni ilyen jegyet az NBC shop-ban!

Szóval érdemes előre is tervezgetni, ha ahhoz van kedvetek.

A megérkezés után az első nap az időeltolódás miatt nem sokáig tudtam aludni, és nap közben nagyon hamar fáradt lettem. Számítsatok hasonlókra, így tervezzétek az első napokat. És azért többes szám, mert a második nap is nagyon fáradt és nyúzott voltam. Ekkor Coney Island-re mentem ki, az óceán partra pihenni. Márciushoz képest nagyon jó idő volt, 20-24 fok és napsütés. Ez volt jellemző az első utamon egész hétre, csak a legutolsó nap volt esős és hűvös. Úgy érzem, szerencsés voltam. Szeptemberben pedig 30 fok körüli hőség volt, szintén remek.

A következőket néztem meg a két utazás alatt:

Felhőkarcolók, melyeknek a tetején is voltam:

  • Rockefeller Center: azt tanácsolták, hogy itt kezdjek és innen nézzek körül először. A második utam alkalmával pedig egy naplementét tekintettünk meg innen. Nagyon szép volt, de tanácsolom, hogy időben érkezzetek, mert harc megy a jó helyekért.
  • Empire State Building: este néztem meg, kellemes. Külön kell fizetni a legfelső szintért.
  • One World Trade Center: a nagy kedvenc, nagyon tetszett. Délutántól egészen naplementéig fent voltam. A liftben külön érdemes figyelni! ;)

Egyéb épületek: 

Manhattan:

  • hajóval: nagyon jó körbehajókázni – több társaság is ajánl hajóutakat 
  • helikopterrel: ide kedvezményt adott a kártya, nagy élmény volt 
  • egy vicces busszal: sima városnéző busz kizárva, de az esős napon kipróbáltam a The Ride buszt – a kártyával ingyenes volt. Teljes show műsort kapsz az egész belvároson át – részletek ITT
  • biciklivel: nagyon ajánlom a közbringa rendszert (CitiBike). A Hudson parton tekertünk végig.

Parkok, terek:

Szabadság-szobor:

Láttam a városnéző hajóról és a helikopterről is, de átmentem külön is komppal a szigetekre. A bevándorlási múzeumban órákat elidőztem. Aki a szobor tetejére is fel akar menni, annak nagyon előre kell jegyet vennie és regisztrálnia. 

A helyiek ajánlani szokták, hogy a metrókártyával igénybe vehető Staten Island kompról is meg lehet tekinteni.  

Brooklyn híd:

Egy séta mindenképp kell a hídon. A brooklyni oldalon is érdemes szétnézni. 

Roosevelt Island Tramway:

A libegőt igényebe vehető a metró kártyával.

Múzeumok:

  • MET 
  • Modern Művészetek Múzeuma 
  • Guggenheim Múzeum 
  • 9/11 múzeum
  • Madam Tussauds 
  • Intrepid anyahajó és az Enterprise űrsikló: Nekem nagyon tetszett. Akit érdekel az ilyen téma, nem fog csalódni.

Stadionok:

  • Barclays Center – Voltam egy NHL meccsen. Érdemes megtapasztalni az amerikai sportok hangulatát.  
  • Madison Square Garden – Voltam egy kosárlabda meccsen is, valamint a stadion túrán is részt vettem. 
  • Yankees stadion – csak kívülről láttam, szünetelt a stadion túra  
  • MetLife stadion New Jersey-ben – csak kívülről láttam

Templomok:

  • St Patrick Katedrális 
  • Trinity Church 

Pár szó a közlekedésről:

A metrókártyán kívül, amikor nagyon kellett sietnem, taxiztam (Hogyan taxizz New Yorkban) is. Nem volt drága, és lehet bankkártyával fizetni, a borravalót is. Érdemes egy saroknyit esetleg gyalogolni Manhattanban, hogy olyan sugárúton fogj taxit, amin arrafelé halad a forgalom, amerre menni akarsz. Ezzel időt és pénzt spórolsz meg magadnak. Mindig tudtam egyből leinteni taxit, nem kellett várnom.

Reptérre való kijutás:

A JFK reptérről a Jamaica Station nevű állomásig a reptéri vasutat használtam. (Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?) A Jamaica Station-ről pedig el lehet jutni metróval is és vonattal is Manhattanba. Én a vonatot ajánlom. Kb. negyedóra alatt a Penn Station-n voltam vele, míg amikor metróval mentem, az 30-40 percet is igénybe vett. Viszont amire figyelni kell, az az, hogy a vonatra nem érvényes a városi közlekedési kártya (amit már a Jamaica Station-n is meg lehet venni)! Hiába a metrókártyával működő kapun keresztül jutottam be az állomásra, miután felszálltam a vonatra a kalauztól kellett külön jegyet vennem (LIRR) – nem tudom drágább-e így (igen, jóval drágább, az árakról ebben a cikkben olvashatsz – Tinkmara) utólag menet közben venni, szerintem nem volt büntetés felszámolva érte (büntetés nincs New Yorkban, a vonatra felszállhatsz jegy nélkül, majd a kalauznál megvásárolhatod – csak készpénzzel fizethetsz-, de így jóval drágább, mint előre megvenni az állomáson vagy az appon keresztül – Tinkmara). Viszont elég vicces jegyet adnak: kézzel lyukasztgatja ki rajta a kalauz a zónát, a dátumot, stb. (Csak ez a jegy ilyen régimódi, az automatából vagy a jegypénztárnál váltott nem. – Tinkmara)

Egyéb alkalmakkor kocsival mentem a JFK-re. Másik lehetőség még a taxi, valamint a reptéri transzfer. (A további lehetőségekről, árakról, az utazás időtartamáról ebben a cikkben olvashatsz: Hogyan jussunk a JFK-ről a szállásunkra?)

New Jersey felé, ahogy az elején említettem, távolsági busszal közlekedtem. Ezek a buszok a Times Square mellett lévő Port Authority Bus Terminal-ról indulnak, és a Lincoln Tunnel-en keresztül haladnak át a Hudson folyó alatt.

Ajánlom még a közbringa rendszert. Sok dokkoló van Manhattanban, bankkártya segítségével tudod használni a bicikliket, előzetes regisztráció nélkül. A turistakártyámmal több bicikli kölcsönzőből is tudtam elhozni biciklit a Central Park környékén, de ezek általában délután 4-kor bezártak, és addig vissza kell vinni őket.

Pár érdekes hely, ahol ettünk:

Egy, az ENSZ székházban dolgozó őr ajánlására eljutottunk egy nagyszerű bagel-eshez, amit Ess-a-bagel-nek hívnak. Hatalmas rokfort bagelt ettünk, valamint macesz gombóc levest.

A Financial District-ben netes ajánlások alapján a Ruben’s Empanadas mexikói étteremben ebédeltünk, a Fulton Street-en. Csak ajánlani tudom.

Little Italy-ban útikönyves ajánlásra a Lombardi’s-ban vacsoráztam. Nem okozott csalódást.

Kipróbáltam reggelenként a reggeliző helyeket, nap közben pedig sokszor az utcai árusoknál ettem, pl. hot dogot, kebabot vagy falafelt. A hot dogért képesek óriási összeget elkérni a turista látványosságok közelében.

Amennyiben a Hard Rock Cafe-ban szeretnétek vacsorázni és nem akarjátok kivárni a hosszú sort, fogyasszátok el a vacsorát a bárpultnál, így egyből beengednek.

Az utolsó este a vendéglátóim elvittek New Jersey-ben a Weehawken-i Hamilton Parkba, ami a Hudson folyó jobb partján fekszik. Mindenkinek ajánlom, szép kilátás nyílik Manhattanra.

Jó utazást kívánok mindenkinek!

Képek és szöveg: Ádám

Tags: , , , , ,

Travellina könyve az első betűtől az utolsóig szórakoztató olvasmány, miközben rendszerezett, logikus kísérő az utazás gondolatának megszületésétől a kivitelezésig és azon túl, az élmények feldolgozásig.

Éva mögött 112(!) ország, több mint 30 évnyi utazás és 20 évnyi blogolás áll, így biztosak lehetünk benne, hogy tanácsai nem az íróasztalnál ülve születtek, hanem többszörösen kipróbáltak, teszteltek és finomultak valamennyi utazás során.

Travellina valódi kézikönyvet írt, melyben a fejezetek logikus sorrendet követnek, és az író az olvasótól is ugyanilyen következetes gondolatmenetet kíván, amikor lépésről-lépésre végigvezeti az utazás tervezésétől, a gyakorlati megvalósításig, a legaprólékosabb részletre is kitérve.

Éva már az első fejezetben magával ragadja az olvasót – legyen az világutazó típus vagy otthonülő, akit csak daruval lehet kimozdítani -, s el sem engedi, addig, amíg a sikeres utazás után már a következőt tervezi.

A könyv segítséget nyújt a célpont, az időpont, az utazás típusának kiválasztásában, praktikus tanácsokat ad a jegyvásárlásra, a felkészülés időszakára és a kivitelezésben is.

A következő sajátosságok, fejezetek teszik egyedivé és hiánypótlóvá Travellina könyvét:

  • világos tagolás, könnyen követhető jelmagyarázat
  • az összegyűjtött segítő weboldalak (repülőjegy váltáshoz, autókölcsönzéshez, helyi szokásokhoz, stb.) hatalmas választéka (a többségéről nem is hallottam ezelőtt)
  • különösen szép és emberi az író hozzáállása a fejlődő országokhoz és lakóikhoz, praktikus tanácsokkal segítve a jövőbéli utazót egy mélyebb élmény eléréséhez, különösen amikor ezekbe az országokba tesz látogatást
  • Éva különös hangsúlyt fektet az utazás során kialakult kapcsolatokra, ismeretségekre, mind az utastársakkal, mind a helybéliekkel, ösztönözve minket arra, hogy mindig nyitott szívvel-lélekkel járjunk
  • a teendők listája hónapokra-hetekre-az utazást megelőző napokra lebontva kifejezetten praktikus
  • Travellina az Excel táblázatok nagy kedvelője, aki előszeretettel használja és ajánlja ezt a metódust a utazások tervezéséhez is, mind a napi programok kialakításban, mind a különféle listák elkészítésében.

Számomra a könyv legizgalmasabb részei a “saját élményeim” jel alatt találhatóak. Ezeket különösen nagy szeretettel olvastam, mert ezeken sugároz át leginkább Éva okos-humoros-itt-ott önironikus-vibráló személyisége. Ezeket a sorokat olvasva szinte hallottam kedves hangját, láttam kifejező gesztusait. Szívből remélem, hogy ezeket a személyes élményeket teljes terjedelmében, külön történetenként is olvashatjuk egy nap, “Travellina: Kalandjaim” címen.

A könyvnek egyetlen negatívuma van: túl rövid.

Kisgyörgy Éva – Travellina: Világutazók kézikönyvét nemcsak világutazóknak, de otthonülőknek, álmodozóknak is ajánlom, kortól, nemtől függetlenül. 

A könyvet ITT tudod kedvezményesen, a 3.750 forintos kereskedelmi ár helyett 20% kedvezménnyel, 3.000 forintért megvenni.

Travellinával New York-ban beszélgettem még 2015-ben. Itt olvashatod.

Kisgyörgy Éva – Travellina: Világutazók kézikönyve
ISBN:
978-615-5417-27-6
Kiadó: BOOOK KIADÓ KFT
Kiadási év: 2016
Kötés típusa: Flexibilis
Terjedelem (oldal): 183
Tömeg (g): 600
Nyelv: magyar

Tags: , , , ,

Attól függően, kit kérdezel, van, aki november 9 óta eufóriában, van, aki teljes tagadásban várta a január 20-át, az amerikai elnök hivatalos beiktatásának napját. Én az utóbbi kategóriába tartozok, és egyedül az a tudat éltetett azon a szürke és szürreális pénteki napon, hogy másnap az előzetes becslések szerint több százezer ember fog felvonulni a Women’s March keretében Washington, DC.-től Antartikán keresztül Timor Leste-ig.

A békés menet kitűzött célja az volt, hogy állást foglaljon a női, kisebbségi, és emberi jogok mellett, és a többek között az amerikai elnök által is képviselt idegengyűlölő, rasszista, homofób, nőgyűlölő nézetek ellen. Így aztán bár itteni otthonomnak DC-t tekintem, én szombat délben a Dag Hammarskjold Plaza fele vettem az irányt, ahonnan a New York-i menet indult.

Mi Farahval, egy Jordán-amerikai barátnőmmel a World Trade Centerből utaztunk Uptown felé, és már a 4-es metró tele volt emberekkel – nők, férfiak, nyugdíjasok, gyerekek, feketék, fehérek – mindenféle táblákkal, „pussy hat”ben, általános jó hangulatban, és persze igazi amerikai módjára felszerelve az elmaradhatatlan water bottle-lel (kulacs) és mindennel, ami csak egy tüntetéshez kellhet. Én még reggel csináltam egy „We Will Not Be Silenced” táblát, és az Amerikai Szabadságjogok Egyesület facebookon keringő videójának az utasítása szerint kivettem a kontaktlencsém (könnygáz esetére), és filctollal a karomra írtam a férjem telefonszámát –  de elég amatőr tüntetőnek éreztem magam a többieken végignézve!

A Grand Central állomásnál gyakorlatilag teljesen kiürült a metró, és a tömeg kiözönlött az utcára. Mi végül a 44-ik utcán indultunk el. Hamarosan már lehetett hallani a tömeg morajlását – elképesztő hangos volt. Még izgatottabban igyekeztünk a hang irányába, és hamarosan a Második sugárúton kötöttünk ki, ahol egészen karneváli volt a hangulat, egy rezesbanda játszott, és a tömeg hömpölygött a 42-ik utca felé a kordon innen és túl. Farah és én megállás nélkül vigyorogtunk, ahogy  becsatlakoztunk, és egymásnak mutogattuk a szellemesebbnél szellemesebb táblákat (egy hetvenéves nő „nem hiszem el, hogy még mindig ez ellen a szar ellen kell tüntetnem” szlogenjét sokan fényképezték).

 

A Don’t Stop Believin’ számot együtt énekelte  a tömeg rezesbandával, és néhányan táncra is perdültek. Ebbe lehet, hogy a hideg is belejátszott, ugyanis mikor befordultunk a 42-ik utcára, mintha teljesen leált volna a menet, és a sok magas épület között nem igazán jött be napsütés. Ennek ellenére vidám volt a hangulat, mi a körülöttünk lévőkkel beszélgettünk: idősebb, fehér férfiak, egy ázsiai pár, tinédzserek, szülők a kisgyerekeikkel a hátukon, franciák, britek, németek, spanyol anyanyelvűek… Szembeötlő volt, hogy a tüntetők többsége fehérek volt viszonylag sok ázsiaival és latinoval, nem sok afroamerikait láttam. Hozzátartozik, hogy míg a fehér nők 53%-a Trumpra szavazott[1], az afroamerikai nők 6 %-a szavazott rá[2], így sokan felhívták rá a figyelmet a közösségi médián, hogy nem lenne szükség menetre, ha a fehér nők is úgy szavaztak volna, mint afroamerikai társaik.

 

Sok férfit hordozott „így néz ki egy feminista”, „a női jogok emberi jogok”, és hasonló táblákat, de világos volt, hogy a női jogok („el a kezekkel a méhemről” és „az én testem, az én jogaim”) és a a Trump ellen érzett ellenszenv („szabadítsátok ki Melaniát!”) mellett az emberek a számukra fontos más ügyek miatt is voltak ott, legyen az éghajlatváltozás, Black Lives Matter, bevándorlási jogok, az egészségügyi reform, a muzulmán közösség, vagy meleg jogok.

Hosszú ideig nem fogom elfelejteni amikor a Grand Centralhoz értünk, és a Park sugárúti felüljárón ránk letekintő tömeg tapsolt, fütyült, és biztatta a tömeget. „Tell me what democracy looks like!” (Mondd meg nekem, mi a demokrácia!”), kiabált egy férfi a felüljáróról, mire több száz ember kórusban válaszolt: „This is what democracy looks!” („Ez a demokrácia!”). Ahogy áthaladtunk alatta, hallottuk, ahogy a mögöttünk lévők egy kis fáziskéséssel ugyanazt skandálják.

A Második és az Ötödik sugárút között öt, nem is olyan hosszú háztömb van, melyet normális időben – és New York-i gyalogos tempóban – az ember 10 perc alatt tesz meg gyalog. Mi három-három és fél órát töltöttünk ott a menettel, mire eljutottunk az Ötödik sugárút és a 42-ik utca sarkára. Előttünk és mögöttünk  akkora tömeg volt, hogy nem lehetett az emberek végét látni, és arra emlékszem, hogy azt hajtogattam, hogy ezt nem hiszem el…. Akinek szerencséje volt és működött a telefonja, az továbbadta a mellette állóknak, hogy Chicagoban 250 ezer embert számoltak, LA-ben 750 ezret. Hallottuk, ahogy egy rendőr azt mondja, hogy a hivatalos adatok szerint 250 ezer ember van kint, de szerinte biztos, hogy több, mert ő még nem látott ennyi ember. Farah és én fáztunk, nem volt nálunk se víz, se ennivaló, de eszünk ágában sem volt hazamenni.

Mikor bekanyarodtunk, a tömeg teljesen ellepte az Ötödik sugárutat, mikor bekanyarodtunk, annak ellenére, hogy kordonok voltak kirakva, amik elvileg lezárták volna a tömeg elől a sugárút egyik részét. A rendőrök vagy ráérősen támasztották a falat, vagy a tömegben üdvözölték az embereket és kedvesen jó időtöltést kívántak, vagy – mint a mi esetünkben – viccelődve biztattak bennünket, hogy az előzőek bizony hangosabbak voltak, kicsit jobban meg kellene erőltetni magunkat! Ezt egy csoport hatéves kislány nem tétovázott: az ő vezetésükkel a tömeg azt skandálta, „kicsi kéz, kicsi láb, csak annyit tud, tweet tweet tweet”. Később egy népszerű tábla ihlette meg a tömeget, és „Pence is szívás” kiáltásoktól volt hangos az Ötödik sugárút.  Lassan besötétedett, de az emberek energiája nem hagyott alább, és mi az élménytől továbbra is a könnyezés és a megállás nélküli vigyorgás között ingadoztunk.

A menet az 55-ik utcánál ért véget, ahol rendőrök őrizték a Trump Tornyot. Az emberek békésen feloszlottak, és mindenki ment a maga útjára. Az 55-ik utcán lefektették a tábláikat, így az utca a Women’s March mementoja lett: nem adjuk fel, egységben az erő, a szeretet legyőzi a gyűlöletet, Amerika már így is nagyszerű.

Hazaérve elképedve olvastam a folyamatosan frissülő számokat. Az is előfordulhat, hogy sikítottam, amikor kiderült, hogy a „végleges” létszám New Yorkban 500 ezer volt – és az amerikai „összlétszám” három millió felett. Leírhatatlan érzés volt ilyen mértékű szolidaritást tapasztalni, ilyen békés keretek között, ennyi órán keresztül, ilyen kitartással. Az volt számomra a legszebb, hogy nők szervezték és álltak mögötte. Nők, akiknek a munkája otthon és a munkahelyen általában láthatatlan, alábecsült, vagy marginalizált, sikeresen megszervezték a legnagyobb tüntetést az Egyesült Államok történetében. Azóta is ebből az emlékből élek, és remélem, hogy az energia, amit ez a megmozdulás generált, tovább él a következő hónapokban.

Képek: Lippai Zsuzsi, Daniel Hernandez Diaz
[1] https://www.nytimes.com/2017/01/24/insider/donald-trump-women-social-media.html?_r=0
[2] https://mic.com/articles/159402/here-s-a-break-down-of-how-african-americans-voted-in-the-2016-election#.eZ0oGeDu7

Tags: , , , , , , ,

Kedves Olvasók!

Véget ért 2016 (végre)!

Szeretném megköszönni Nektek a támogatást, a rengeteg Facebook ajánlást (share) és megosztást (like).

2016-ban rekord mennyiségű, 82, blogbejegyzés született. Facebook tagságunk 10223 taggal bővült és a mai napon 27,897 tagot számol.

2016-ban is megpróbáltam részt venni New York City legfontosabb közéleti eseményein, figyelemmel követni az újdonságokat, fejlesztéseket és ezekről hírt adni Nektek, különös tekintettel a turista célpontokra, változásokra. Remélem, hogy segítségetekre voltam, s ezt a célt a jövőben is szem előtt tartom.

A blog legsikeresebb és legtöbbet olvasott bejegyzései a következők voltak:

Az utolsó | | vonat – 9/11 emlékére

Az Amerikába történő legális, állandó letelepedésről

Brooklyn legdrágább apartmanja

Biztonságos és veszélyes környékek New Yorkban

Mikor utazzunk New York Citybe?

Az első tejesdoboz gyerek – Etan Patz eltűnése

Kitti New York-i utazási naplója

New York City, melyet a gőz formált

A Central Park lámpaoszlopainak titka

New York City karácsonyi kalendáriuma

Uptown, downtown, midtown, crosstown

Az évet ismét nyereményjátékkal zártuk, melynek során arra kértelek Titeket, hogy írjatok egy rövid, New Yorkkal kapcsolatos gondolatot, benyomást, élményt, álmot.

S mit hoz 2017 a blog életében? Továbbra is megpróbálok lépést tartani New York City állandóan változó, pezsgő életével, az újdonságokkal, a friss eseményekkel és természetesen jövőre sem marad el a rengeteg, saját készítésű fotó és videó. Továbbra is politikamentes “helyiérték” blog közösség vagyunk, mely New York City kulturális, turisztikai értékeit, hétköznapjait és ünnepnapjait hivatott bemutatni.

Természetesen a blog fejlődése és a változása is a jövőhöz tartozik, de ez legyen inkább meglepetés.

Kérlek Titeket, hogy 2017-ben is támogassatok “lájkokkal”, megosztásokkal és építő jellegű hozzászólásokkal, ötletekkel.

BÉKESSÉGES, EGÉSZSÉGES, VIDÁMSÁGGAL TELI ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK NEKTEK!

Kép: a blog írójának tulajdona

Tags: , , ,

Az évet ismét nyereményjátékkal zártuk, melynek során arra kértelek Titeket, hogy írjatok egy rövid, New Yorkkal kapcsolatos gondolatot, benyomást, élményt, álmot. Ezek közül osztom meg veletek a legszebbeket, legfrappánsabbakat, legelgondolkodtatóbbakat. Köszönöm, hogy játszottatok, köszönöm, hogy aktív tagjai vagytok ennek a blogközösségnek, itt és közösségi médián.

“Idén ősszel itt töltöttük a nászutunkat a férjemmel! Annyira imádtuk mindketten New Yorkot, annyira megfogott minket a város hangulata, a fantasztikus ételek és a kedves emberek, hogy biztosan visszatérünk még hamarosan! Ennyi idő nekünk nem volt elég.”

“Manhattannak megdöbbentően erős a kisugárzása, akár egy femme fatale. Ahogy kilépsz a Penn Station-ről, megcsap az illata, elkezdi mutogatni, kelletni magát, és te egyre többet akarsz megtudni róla. Egy alkalom nem elég, száz se lenne, mert a titkot nem lehet megfejteni. Tán ezért is szerepel ennyi filmben. Mert különleges, csábító és hihetetlenül érdekes. Egy biztos, én a rabja vagyok. Meg is ígértem neki, hogy hamarosan visszatérek. Vártam a válaszát, de csak az autók folyamatos tülkölését hallottam, meg a metró dübörgését a lábam alatt. Ezt igennek vettem.”

“Életemben először idén augusztusban voltam New Yorkban, azóta is hiányzik a város, az az érzés.”

“2017-ben újra vissza NYC-be!!! Két éve nyáron voltunk először. Olyan szinten megfogott, hogy azóta naponta többször is eszembe jut.”

“Nagyon régi vágyam már, hogy eljussak ebbe a csodás városba, és remélem egyszer valóra válik az álmom. Már rengeteg útikönyvet, relikviát összegyűjtöttem, úgyhogy csak az vár rám, hogy egyszer tényleg ellátogassak a városba, amely soha nem alszik.”

“Szépnek lenni olyan, mint egy Central Parkra néző lakás. A legkevésbé sem fair és általában azoknak jut, akik a legkevésbé sem érdemlik meg.” (Sex and the City)

 New York az örök szerelem, ami kitart életem végéig.”

“Sehol nem voltam olyan boldog és annyira otthon, mint New Yorkban.”

“Mi New York szava? – kérdezte Giulio. – Eltűnődtem egy pillanatig, aztán határoztam. – Természetesen egy igéről van szó. MEGVALÓSÍT.” (Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love)

“Az igazi New York-iak lelkük mélyén azt hiszik, hogy azok, akik nem itt élnek, egyszerűen viccelnek.” (Updike)

“New Yorkba mentem, hogy újraszülessek. A legtöbb amerikainak könnyű az újrakezdés, azonban én más voltam, mint a szüleim. Nem volt föld vagy barátok raja, akiket hátrahagyhattam volna. A nullának sehol a világon nincsen nagyobb súlya, mint Amerikában. Ahogy a vonat befutott New Yorkba, a csövek és vezetékek által átszőtt alagúton át, én is kiszakadtam a méhből, be a szülőcsatornába.” (Kurt Vonnegut)

“Szabadidejének ritka pillanataiban felpattant a buszra, és Manhattanba vitette magát, ahol megállás nélkül rótta az utcákat. A város annyira lenyűgözte, hogy meg sem bírt szólalni a csodálattól. Ma úgy jellemzi Manhattant, hogy ott annyi szeretetet találni, mint sehol máshol a világon!” (Eat Pray Love)

“Ülni egy padon a Central Parkban, miközben a lányaim fagyit ettek mellettem! Csodás, különös lüktetésű város. Visszavágyok!”

“Az egyetlen hely a világon, ahová, ha lehetne, holnap indulnék.”

“Mióta másfél éve kint jártunk, nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Állandóan visszavágyunk. New York olyan, mintha minden amerikai film egyszerre elevenedne meg.”

“Ezerféle hangulatú, éjjel-nappal csodálatosan nyüzsgő élményváros!’

“Tippek New Yorkba látogató idegenek számára: Szálljanak le bárhol, akár a Central Parkban is! Senki sem fog törődni vele, sőt észre sem veszik. Túlélés: Azonnal szerezzenek munkát, például taxisofőrként! A taxisofőr feladata, hogy másokat szállítson ide-oda nagy, sárga, taxinak nevezett járművekben. Ne aggódjanak, ha nem értenek a jármű működtetéséhez és ha nem beszélik a helyi nyelvet, illetve a környék földrajzát vagy akár alapvető fizikai jellemzőit! Az se baj, ha nagy zöld antennák állnak ki a fejükből. Higgyék el, ez a legjobb módja a feltűnésmentes elvegyülésnek.” (Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak)

„A végtelen lehetőségek városában néha nincs jobb érzés annál, mint tudni azt, hogy egy lehetőség számunkra is adódik.” (Sex and the City)

“Már tervben vagy, hogy eljussak. Addig is, nap mint nap, a képek a falakon és egyéb kiegészítők vannak előttem, hogy egy percre se felejtsem el az álmom: egy nap ott lenni!”

“Alig várom, hogy újból ott lehessek. Bár az első 6 óra, amit ott töltöttem, a PATH megállójának keresésével telt. Ma már csak mosolygunk a körbe-körbe mászkáláson. Imádom ezt a metropolist.”

“Több mint 20 évet vártam, vágytam rád, de az idén nyáron megvalósult az álmom, eljutottam végre! Azóta is sóvárgok utánad, New York!”

“9 éve áprilisban töltöttünk egy hetet New Yorkban. A nyugati 32. utcában laktunk, a szobából az Empire State Building-re láttunk. Reggeltől estig a várost jártuk, hogy aztán pár órányi alvás után újra nekiinduljunk. Megérte! A kétéves nagylányunk kedvence Curious George. Ő úgy tudja, hogy mi már jártunk apával a városban, ahol George lakik. Megegyeztünk, hogy együtt is elmegyünk oda. Lehet, hogy addigra már nem a rajzfilmekért fognak rajongani, de egyszer tuti visszamegyünk velük!”

“Álmomban már jártam ott…. Vagy talán előző életemben?”

“New York. A Szabadság-szobornak öltözött kétajtós szekrény, számolgatja a dellát, miközben egy kislány várakozik a következő fényképért. Gőzölög a csatornafedél és árad a bűz a metrólejáróból, és mégis Budapestet érzem koszosnak és büdösnek. A szabadság, az egyéni szabadságunk megélése minden pénznél többet ér. Dusty Springfieldről festett kép ott, meglehetősen homályos és nem adnak a whiskyhez se jeget, se kólát. Csak külön, és később. Úgy mosolyognak rád az utcán, hogy elhiszed, szép és különlegesen értékes vagy. Ja, és a hajléktalanok azt éneklik irigylésre méltó zsír-új Jordan cipőben, nem hamisan: Love in your heart.”

“New Yorkban az élet nem megy el mellettem hanem velem együtt él!”

“New Yorkban mindig keresel. Munkát, lakást, szerelmet.” (Sex and the City)

“New Yorkban éltem 8 évet – imádtam. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de ilyen hely másik a földön nincs. Szélsőséges és mégis toleráns. Hangos, de időnként elcsendesedik. És mindemellett, gyönyörű!!”

“Kedves New York! Lassan 30 éves vagyok, van egy kiskutyám és közmunkásként dolgozom egy irodában. Többet dolgozom olykor, mint egy normál bérért dolgozó. Azon gondolkodtam, hogy nem tudnál egy kis időre befogadni, hogy ott dolgozhassak és éljek?! Nem sok hely kell, kutya velem alszik… és hátha még a szerelem is rám talál… Várom válaszod! – Egy Vidéki Lány – P.S. I love you!”

“Számomra New York = Woody Allen. Woody-t idézve: ” Veszélyes környéken lakom. Ahányszor becsukom az ablakot, mindig odacsukom valaki kezét.”

“Minden nap, este és reggel elképzelem, hogy kilépek a reptér ajtaján és ott állok New Yorkban és csak állok. Átjár a boldogság. De amikor ott leszek, tuti, bőgni fogok a boldogságtól.”

“Szabadság-szobor, ami az emberi szabadságunkat és a mindent tudó akaratot jelképezi. Az örök fény.”

“Csodálatos volt a Szabadság-szoborban lévő kiállításon felvételről hallgatni egy idős néni visszaemlékezését arról, hogy a háború elől hogyan jutott el az Új Világba és hogy mit jelent neki New York City és Amerika… Számára a szobor valóban a szabadság szimbóluma. A néni mindezt magyarul mesélte el…. Nekem potyogtak a könnyeim.”

“Nyáron lehetőségünk adódott párommal elmenni New Yorkba. Felejthetetlen élmény volt. Úgy éreztem magam, mintha filmben lennék. Hihetetlen!!! Remélem, még lesz rá lehetőségünk újból megcsodálni.”

“A zajok, a rohanás, az energia, a különlegességek, a kulturális, a kulináris élmények és a gyorsan élők városa. Még az időszámítás is más. Létezik a „New York minute”, amit el kell kapni ahhoz, hogy túléld. Itt az egy perc kevesebb, mint 60 másodperc. A város állandó rohanásban van, minden egyes nap, minden egyes órájában és percében millió dolog történik. Ha nem akarsz elszédülni, ez idő szerint kell élned: minden lehetséges dolgot egyetlen pillanatba sűrítve.”

“A karácsonyi készülődés szülőhazája. Aki ide egyszer elmegy karácsonykor, már nem fog tudni tömeg ünnepként tekinteni rá, annyira átszellemül minden New York-i.”

“Az a hely, ahová egyszer elmész és utána mindig vágyódni fogsz, hogy újra láthasd.”

“Sokszor álmodtam NYC-vel es boldog voltam. Remélem, hamarosan valósággá válik, hogy állok a varázslatos város fergetegében és átjár majd ugyanaz a boldogság mint álmomban. Minden vágyam eljutni egyszer. Remélem, hamarosan.”

“A Bryant Park volt az egyik legkellemesebb élmény. Úgy ücsörögtem ott a felhőkarcolók közt, mintha valami kis zöld szigeten lennék az óceán közepén.”

“Egyszer álmomban jártam a Times Square-en és annyira valós volt az álom, hogy reggel mikor felébredtem olyan érzésem volt, mintha New Yorkban ébredten volna. Aztán kiderült, már régen ott kellett volna lennem, de nem úgy alakítottam sajna az életem, hogy már jártam volna ott, de most már rajta vagyok az ügyön.”

“A szívem egy darabját ott felejtettem, vissza kell menjek érte.”

“Malév légiutaskísérőként volt szerencsém eljutni ebbe a csodás városba és még sokba, de szívem csücske New York. Imádtam minden percet, amit ott tölthettem. Néha a nagy sietségben (általában 1 napot voltunk ott, de ha szerencsénk volt ott ragadtunk pár napra) megálltam, felnéztem és mondtam magamnak: Ibi, állj már meg egy percre és csak élvezd a látványt, a hangokat, illatokat. Örök szerelem marad.”

A dédszüleim a múlt század elején kétszer is elmentek Amerikába pénzt keresni. Én is elmegyek NY-ba és Ellis Island-on kiszállok a kompról és megkeresem a nevüket.

Éjszaka is nappali fényesség, ja és ha esik, tényleg a földből nőnek ki az esernyő árus fiúk.”

“Szabadság-szobor. Mikor ott álltam előtte, még a szám is tátva maradt. Egy álom vált valóra akkor.”

“Az jut eszembe róla hogy a dédapám a a Szabadság szobrot látta meg először mikor megérkezett Amerikába, a korlátlan lehetőségek hazájába!”

A nyarat kinn töltöttem New Yorkban. Szavakkal nem lehet leírni milyen érzés volt sétálni a városban. Megfogott az a színes, barátságos környezet, ahol az emberek mindig segítettek, nem néztek ki, mert máshonnan jöttem. Ma már úgy érzem, álom volt az egész, a képek amiket készítettem emlékeztetnek arra, hogy ott voltam. Csodálatos város, csodálatos emberekkel. Remélem, kimehetek még, és ha úgy hozza a sors, akkor kint is maradnék.”

“Világ egyik legszebb városa sajnos én már nem jutok ki oda de a lányom remélem igen. A kedvenc film a Szex és New York. Négy önálló, belemenős nagyszájú nő keresi a boldogulást és a boldogságot. Egy nagy Ő, vagy több, némileg kisebb Ő személyében, abban a városban, ahol a világon a legtöbb a magányos ember, és talán a legkönnyebb magányosan is boldognak lenni. A helyszín New York, a téma a szex, amit néha szerelemnek neveznek. Boldog karácsonyt mindenkinek!”

“Ez az a város, ahol minden megtörténhet, ahol az egyszerű, hétköznapi történetek is életre szóló kalanddá válnak.”

“New York szerencsére nem csak egy acélból, betonból, üvegből és aszfaltból épült rideg massza.”

“Azok a reggelik…. bagel, tojás, szalonna és hozzá szuper kávé… mindez fillérekért a szállásunk tövében.”

“Szerintem ez New York: szeretet, összetartozás, elfogadás, kitartás, álom, emberiség, csoda.”

“A tetoválásom mindent elmond.”

Képek: a blog írójának tulajdona

Tags: , , , , , , , , ,

Kedves Olvasók!

Ismét eltelt egy mozgalmas év. Szeretnénk megköszönni Nektek a támogatást, a rengeteg Facebook ajánlást (share) és megosztást (like).

Ahogy az év utolsó napján illik, íme egy kis blogstatisztika:

Pontosan 50 blogbejegyzés született, Facebook tagságunk 6 és fél ezer taggal bővült és a mai napon 17,647 tagot számol.

Megpróbáltunk részt venni New York City legfontosabb közéleti eseményein, figyelemmel követni az újdonságokat, fejlesztéseket és ezekről hírt adni Nektek, különös tekintettel a turista célpontokra, változásokra. Reméljük, segítségetekre voltunk, s ezt a célt a jövőben is szem előtt tartjuk.

Januárban felkerestük a New York-i Víztározó Projekt legszebb víztárolóit. Februárban, Valentin-napon a Times Square-en dobogott a blog szíve, a hónap végén pedig a Kínai Új Évet ünnepeltük. Március mozgalmas hónap volt a blog életében. A hónap elején megnéztük, hogy áll a Jenga-ház építése, március 15-én részt vettünk a Kossuth-szobornál tartott megemlékezésen, 17-én a Szent Patrick napi parádét tekintettük meg. A hónap végén ellátogattunk a Macy’s Nagyáruház tavaszi virágparádéjára. Áprilisban párnacsatáztunk a Washington Square-en. Júniusban ott voltunk az új Apple Store megnyitóján az Upper West Side-on, és bejutottunk a turisták előtt zárt, csodaszép Woolworth épületbe. Júliusban részt vettünk a New York-i Szent István magyar templomban tartott utolsó magyar nyelvű szentmisén, jelen voltunk, amikor a Hermione behajózott, illetve bemutattuk az új típusú manhattani taxikat. Augusztusban Travellinával a Lincoln Centerben adtunk egymásnak találkát. Szeptemberben részt vettünk a legújabb New York-i metróállomás megnyitóján és San Gennaro ünnepén Little Italy-ban. Októberben tököt szüreteltünk a Times Square-n és körülnéztünk a világ első, földalatti parkjának laboratóriumában. Novemberben és decemberben, az ünnepi időszakban a blog is mozgalmas napokat élt meg. Vörösáfonya-mocsarat fedeztünk fel a Rockefeller Centerben, s ugyanitt részt vettünk a karácsonyfa állításon. Vintage buszfesztiválon jártunk Brooklynban és megnéztük, hogy fújják fel a Hálaadás Napi hatalmas lufikat, majd végigjártunk New York City karácsonyi díszbe öltözött utcáit, fényképeztük a meseszép dekorációkat és kirakatokat.

Az év folyamán két roppant sikeres vendégírónk is volt, Andi és Lilla.

Augusztusban hatalmasat lépett előre a blogunk. Ekkor kezdtük meg élő, Periscope-os közvetítéseinket. Videóinkat itt tekinthetitek meg.

Az évet nyereményjátékkal zártuk, melynek során arra kértünk Titeket, hogy írjatok egy rövid, New Yorkkal kapcsolatos gondolatot, benyomást, élményt, álmot. A résztvevők között öt New York-i fotóalbumot sorsoltunk ki.

Külön köszönet páromnak, akinek támogatása, türelme, segítsége nélkül ez a blog nem lenne sikeres. A “többes szám” őt takarja, aki ugyan nem vesz részt aktívan az írásban, fényképes dokumentációban, de az esetek 90 százalékban jelen van az eseményeken.

S mit hoz 2016 a blog életében? Továbbra is megpróbálunk lépést tartani New York City állandóan változó, pezsgő életével, az újdonságokkal, a friss eseményekkel, különös tekintettel a magyar vonatkozású megmozdulásokra és természetesen jövőre sem marad el a rengeteg, saját készítésű fotó és videó. Továbbra is politikamentes “helyiérték” blog vagyunk, mely Amerika és azon belül New York City kulturális, turisztikai értékeit, hét- és ünnepnapjait hivatott bemutatni.

Kérjük, 2016-ben is támogassatok minket “lájkokkal”, megosztásokkal és építő jellegű hozzászólásokkal, ötletekkel.

BÉKESSÉGES, EGÉSZSÉGES, VIDÁMSÁGGAL TELI ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK NEKTEK!

Kép: a blog írójának tulajdona

Tags: , , ,

Az évet nyereményjátékkal zártuk, melynek során arra kértelek Titeket, hogy írjatok egy rövid, New Yorkkal kapcsolatos gondolatot, benyomást, élményt, álmot. Ezek közül osztom meg veletek a legszebbeket, legfrappánsabbakat, legelgondolkodtatóbbakat. Köszönöm, hogy játszottatok, köszönöm, hogy aktív tagjai vagytok ennek a blogközösségnek, itt és közösségi médián.

Következzen New York, ahogy Ti látjátok:

“Hatalmas vàros, izgalmas napokkal, percekkel, emberekkel,……Élettel!!!”

“Nekem már egy teljes utiterv van a felemben, minden részlettel, már csak az van hátra, hogy ott legyek és végigjárjam.”

“Nagyon szeretnék eljutni New Yorkba, gyerekkorom óta. Egyszer remélem, sikerül… Addig maradnak a gyönyörű képek, és utazás gondolatban.”

“New York = Édesanyám + Húgomék lakhelye, az esküvőm és a kisfiam keresztelőjének színhelye; NY=

 

“Mikor 8 óra repülő és 2 óra metró út után feljössz a Dyckman Street Station-ből és minden latino szem rád szegeződik, a poggyászos turistára, majd két utcával arrább félmeztelen feketék kosaraznak és végre beesel a lakásba, majd úgy alszol el a szirénákra meg az utca zajára, mintha a 3. műszak összes epizódját minden este megnéznéd, na az megfizethetetlen.”

“New York minden elképzelésemet felülmúlta és teljesen más volt, mint elképzeltem. Idő kellett hozzá, hogy megszeressem. Kisgyerekkel nem a legélhetőbb város, de a Central Park mindenért kárpótol.”

“Hat hónap múlva ilyenkor már három órája a Nagy Alma levegőjét fogjuk szívni a párommal. Várjuk már nagyon!”

“A John F Kennedy repülőteret egyszer minden földi halandónak látnia kellene.”

“Valahol a Greenwich Village környékén éjjel baktattunk vissza a szállodába. Egy színes bőrű srác egy CD játszóval állt az egyik ház előtt és lemezeket árult. Közben afrikai zene szólt a CD-ről. Odamentem hozzá, és mondtam, hogy pont ezt a zenét venném meg. Most képzeld is el a sztorit, miközben hallgatod a zenét. New York éjjeli fényei, friss, hűvös levegő, séta az utcán, zene…. Kell ennél jobb?”

“Gyermekkori álmom volt NYC! Sokszor volt szerencsém ezt a szerelmet megélni…… és nincs vége! I  NY”

“Álmom, hogy a Plaza Hotelben töltsünk el egy karácsonyt családommal.”

“A Central Park csónakázó tavához mindig vissza kell zarándokolnunk. Annál is inkább, mivel a kép készítése előtt pár perccel az eljegyzési gyűrű a tóba pottyant…”

“Minden New York-i utam először a Bryant Parkba vezet. Ott leülök egy kávéval és nézem az embereket, hallgatom a város zaját, szippantok a levegőből és azt érzem: itthon vagyok. Budapesten élek, de New York az életem. A lakásomban New York képek, szőnyeg, tányérok és bögrék, mappák, könyvek. New York a telefon hátterem, sőt munkahelyemen is NYC képei díszítik a falat. Bárhol a világban, ha meghallok egy szaxofont játszani, becsukom a szemem és érzem, hogy újra ott vagyok, az én örök és imádott városomban. Tavaly itt volt az eljegyzésem is. Rokonaim élnek itt. Szóval New York az a város, ami eszemet veszi nap mint nap.”

“Koszos, hangos, forró, büdös, rémisztő. Gigantikus, csodás, gyönyörű, emberi. A legjobb hely az általam ismert világon. Ha választani kellene, hol éljek, egyetlen pillanatig nem haboznék.”

“Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra, sok emléket hoz vissza az egyik leggyönyörűbb és legszürreálisabb városról, amit valaha láttam. Köszönöm!”

“Szerelem hullámhosszán című film jut eszembe, amikor az Empire State Building tetején mindenki találkozik.”

“Ha New Yorkban járunk, mindenképp megnézzük majd a You’ve Got Mail című film helyszíneit, s nagyon szeretnénk beülni a hangulatos Café Laloba.”

“Két nagy álomhelyszínem van, az egyik New York. Ha egyszer eljutok oda, tuti Carrie Bradshaw lakása lesz az első amihez elzarándokolok.”

“Tengerészgyalogos Baráti Kör: A bakancslistámon szerepel, hogy egy szál rózsát helyezzek el a Baráti kör nevében a Ground Zeronál…..remélem egyszer sikerül.”

“Meglátni és megszeretni, illatát sohasem feledni…..’

“Ősszel jártam ott, szeretnék egyszer decemberben is ellátogatni, szerintem olyan mint meseország.”

“Még csak álmodom róla… De az álmok néha valóra válnak!”

“Imádom!!! New York az életem…. Az álmom. Olyan varázslat és csoda, mely minden egyes napon rabul ejt. Kedvencem az Empire State Building. Hiszem, hogy valamely életemben New Yorkban éltem. Ez megmagyarázza azt a szerelmet, amit iránta érzek.”

“Frank Sinatra dala volt gyerekként a nagy kedvencem, pedig semmit sem tudtam New Yorkról. Aztán láttam képeket róla, köztük a Central Parkról. Azóta nagyon szeretnék eljutni a gigavárosba, aminek erdő van a közepén.”

“2006-ban sikerült ott járnom! Meghatározó élmény volt számomra! Én mutattam meg a barátnőmnek, hogy a Manhattan-hídról, mikor áthalad a metró, lehet látni a Szabadság szobrot! Pedig akkor már vagy 10 éve kint élt!”

“1903-at írunk. Még sehol nincs a nagy gazdasági világválság, ám Magyarországon mégis sok fiatal gondolja azt, hogy szerencsét próbál az “újvilágban”. Köztük van anyai dédapám is, aki – sok más szülővárosbéli fiatallal együtt – úgy gondolja, hogy neki is érdemes szerencsét próbálnia. Valahogy eljut Hamburgig, ahol felszáll a Moltke nevű gőzösre, hogy átszelve az óceánt egy új életet kezdjen a lehetőségek hazájában. Szeptember 27-én meg is érkezik Ellis Island-re, ahol annak a rendje és módja szerint nyilvántartásba is veszik. Dédapámat Major Pálnak hívják, és 25 évesen Oroszlányból érkezett New Yorkba, ahonnan Bethlehembe (PA) vette az irányt. Hogy mi oka volt, hogy később mégis visszatérjen, nem tudjuk. Én ennek a lépésének köszönhetem a létem, de sokszor gondolok arra, hogy talán akkor is megszülettem volna, ha kint marad a nagy Ámerikában. Lehet, hogy ezért érzek mérhetetlen vágyat arra, hogy “odaát” éljem az életem…?”

“Nagyon boldog éveket töltöttünk New Yorkban. Mindig visszavágyom.”

“A fél évszázadom ünnepére ide készülök.”

“Sokszor voltam, és megyek is még. Az egyetlen hely, ami az első pillanatban befogad. Otthon érzem ott magam.”

“Előző életemben egész biztos, hogy ott éltem, annyira vonz, hogy az már fáj… Ismeretlen, mégis ismerős.”

“Woody Allen Manhattan, Annie Hall, ezek voltak az első benyomások hangulatok nekem.”

“Életünk talán legszebb és legnehezebb évét töltöttük ott. Idén épp 10 éve, hogy hazajöttünk, de felejteni egyetlen pillanatát sem fogjuk soha. New York, WE NEVER FORGET!”

“Kedvenc helyekből, akar minden napra jutna egy kép. De az első az mégis a Central Park, amitől meg a szakadó eső sem tántorított el. Azon belül a Bethesda Fountain-nél készült a fotó, ahol a híres Gossip Girl Chuck & Blair esküvője volt. Imádtam.”

“Elmondhatatlan érzés ez a lüktetés, amit ez a város ad, a nyüzsi mellett a nyugit is meg lehet találni. Az egyik legcsodálatosabb kép pedig amit veletek is megosztok, ez a naplemente… Szerintem nem kell leírnom, micsoda élmény volt ezt átélni….”

“Idén az 54. utca egyik éttermében együtt vacsoráztunk Woody Allennel, sajnos külön asztalnál. Nagy kedvencen Ő, de nem mertem megzavarni egy fotóért. Nem baj, majd legközelebb!”

“Kedvelem a Tengerentúlról jelentem oldalt, szívesen megnézem a videókat, képeket. Egyre inkább ismerőssé válik egy-egy városrész, híres épületek, parkok, utcák. A videókat különösen szeretem nézni, sajátos hangulatot áraszt és olyan mintha én is ott lennék. Nagy élményt jelent számomra. A karácsony előtti familiaritások, ünnepi díszekbe öltöztetett bevásárlóközpontok, terek nagyon tetszettek. Továbbra is veletek tartok, érdekelnek az újabb tudósítások, várom!”

“Bakancslistámon van, elmenni New Yorkba, álmomban már jártam ott. A Ground Zero mellett ment el a sightseeing bus… Hihetetlen szabadságot éreztem. Kipróbálnám, ébren is működik-e? A város, amely sosem alszik – ahogy én is csak nagyon keveset… inszomniások vagyunk.”

“Amikor 2005-ben bekötötték a fejemet a Battery Parkban… Azóta is folyamatosan visszavágyom – de érzem, hogy néhány év múlva újra visszatérhetek. Addig is időnként nosztalgiázok és összeszorul a szívem, ha az emlékek az eszembe jutnak.”

“Fél évvel ezelőtt volt az esküvőnk. New Yorkba tervezzük a nászutat.”

“Első élményem, hogy az éjszaka közepén egy hatalmas patkány futott el a lábam előtt. Ezt azonban elfeledteti ez a mese.”

“Néha Google térképen járom az utcáit, mert akkor olyan kicsit mintha ott lennék.”

“Ellen’s Stardust Diner a Times Square közelében, ahol a felszolgálók igazi Broadway tehetségek. Mi viszonylag korán, dél körül jártunk ott, úgyhogy szerencsére nem volt telt ház. Igazi ’50-es évekbeli design, hangulatos hely, óriási adag ételek, felejthetetlen élmény.”

“Egy hete ilyenkor még a Central Parkban sétálgattam… Következő életemben talán sikerül oda születnem.”

“New Yorkot egyszer (sokszor) látni kell!”

“Ott vettem meg álmaim cipőjét, egy tűzpiros Jimmy Choot. Évek óta visszavágyom – nemcsak a vásárlás miatt. Jövőre ismét randizom a világ legnyüzsgőbb városával.”

“New York az álmom, a vágyam, a célom… Amíg el nem jutok oda,  csodás érzés látni,hogy minden amit gondolok a “Nagy Almáról”, tényleg olyan, ahogy elképzelem.”

“1992-ben a World Trade Center óriás könyvesboltjában vettem egy szakácskönyvet, amit azóta is őrzök… Emlékszem a csodás pálmafákra az előcsarnokban…”

“Számomra NYC a film fővárosa, így a legkedvesebbek számomra a filmes helyszínek.”

“Nekem New York azt mutatta meg, hogy a politikai uszításra nem szabad hallgatni. Eltévedtünk és egy szeméttel takart utcában, egy fekete negyedben kötöttünk ki. Egy fekete hölgy azonnal levágta, hogy mi rossz helyen járunk. Ő szólt oda nekünk, hogy segíthet-e. És elsétált velünk egy darabon, míg kiértünk a főútra. Az embereket tetteik és nem egyéb külső megjelenések alapján kell megítélni. Mai napig bánom, hogy nem adtam neki pénzt, mert önként és magától segített. Tanított a tette.”

“Az egyik kedvenc helyem a Washington tér, ahol hétvégeken olyan fantasztikus élményben lehet része az oda látogatóknak, ugyanis minden négyzetméteren történik valami érdekes, alkalmi. Állandó zenészek, énekesek, mutatványosok kavalkádja, és szívesen barátkozó emberek várják az oda látogatókat, akik megcsodálhatják az emlékművet is.”

“New York a meglepetések városa. Soha nem tudhatod mi vár rád, ha kilépsz az utcára. A város hangulata, lüktetése semmihez sem hasonlít, annyira tipikus, hogy csukott szemmel is bármikor tudnám, hogy NYC-ben vagyok. New York Forever.”

“Amikor Michael Jackson 2009-ben meghalt New Yorkban voltunk és a Times Squeren, az óriás kivetítőn azonnal megjelent. Mi is innen tudtuk meg. Majd 10 perc múlva körülnézve a téren mindenki MJ pólóban volt. Ez is New York. De imádom vasárnap a Central Parkot, délután csak egy kis képnézegetés a MET-ben vagy egy nyüzsgős májusi délután a Bryant Parkban.”

“Izgalmas, varázslatos és elbűvölő: ez mind New York!”

 Képek: köszönet az olvasóknak

Tags: , , , ,

A Rockefeller Center az ünnepi New York szíve. A tér hatalmas, ikonikus fenyőfáját évről évre közel egy millióan látogatják. A karácsonyfa fényei, a korcsolyapálya lüktető elevensége, a vidám karácsonyi muzsika, a hullámzó, nevető tömeg, a sült gesztenye illata együttesen alkotja a Rockefeller Center utánozhatatlan hangulatát.

A tér karácsonyfája a nemzet karácsonyfája, mely nemcsak az ünnep, de a túlélés szimbóluma is. Az első, papírgömbökkel, tobozokkal, áfonyafüzérekkel, konzervdobozokkal díszített karácsonyfát a Rockefeller Center épületegyüttesén dolgozó munkások állították 1931 Szentestéjén.

A gazdasági világválság kellős közepén ezek a kétkezi munkások hálájukat fejezték ki a kicsiny karácsonyfával. Hálásak voltak, hogy volt munkájuk és volt mit a családjuk karácsonyi asztalára helyezniük. A fa azóta is a túlélés, az újrakezdés jelképe. 1944 karácsonyán a kivilágítatlan fát a világháború végének reményében, míg 2001 decemberében a szeptemberi tragédia súlya alatt állta körbe Manhattan lakossága. A karácsonyfa állítás történetéről bővebben ITT olvashattok.

Sokan vádolják a Rockefeller Centert “fagyilkossággal”, felesleges pazarlással, azonban ne feledjük, hogy a fa kivétel nélkül felajánlás útján kerül kiválasztásra és ez az adakozók számára különleges, életre szóló élményt jelent. Amennyiben a Rockefeller Center egy nap véget vetne a karácsonyfa állításnak, ez nem csupán egy több mint 80 éves New York-i tradíciónak a végét jelentené, de az egész világ veszítene. Turisták millió számára megvalósult álom élőben látni a Rockefeller Center fáját, míg másoknak visszatérő családi hagyomány ellátogatni a fához.

A fa felajánlói számára  a Rockefeller Centernek fát ajándékozni megtiszteltetés, sokszor egyfajta bizonyítást is jelent.

A Rockefeller Center karácsonyfájának történelmében eddig háromszor (!) esett a választás magyar családok fenyőjére. A legutóbb 2012-ben.

2007-ben a connecticuti Rivnyak, 2008-ban a New Jersey-beli Varanyak család norvég luc fenyője lett a nemzet fája. 2012-ben szintén egy New Jersey-i magyar család luc fenyője bizonyult a legszebbnek. Joe Balku 20 évesen, 1956-ban érkezett Amerikába, pénz, nyelvtudás, család és barátok nélkül. “Az amerikai álmot álmodtam és sikerült. Keményen dolgoztam, szolgáltam az amerikai hadseregben, majd a leszerelés után benzinkutat vásároltam. Családot alapítottam és 1973-ban megvettem a telket a házzal. A fenyő már akkor is ott állt, ugyan még csak 6 méteres lehetett.”

A fenyőt a Sandy hurrikán érkezése előtt néhány héttel választotta ki a Rockefeller Center kertésze. Képzelhetjük a család izgalmát a hurrikán amúgy is idegtépő napjaiban.

 

“Állandóan ki-be futkostam a 140 km-es szélben, hogy megnézzem, áll-e még. Szerencsére túlélte a hurrikánt és nagyon büszke vagyok, hogy az én fám okoz ekkora örömet amerikai honfitársaimnak. 76 éves vagyok és még soha életember nem vettem részt személyesen a gyertyagyújtáson.”

Ebben az évben a fa a közelből, egy New York állambeli kisvárosból érkezett. Albert Asendorf családja négy generáción át nevelte a fát. Albert édesapja akkor vásárolta a házat a fenyővel, amikor Albert négy éves volt. “Apám mindig visszavágta a fa tetejét, hogy ne ágazzon el és szép nagyra nőjön. A két fiam és a gyerekeik sok-sok órát töltöttek a kertben, játszottak a fa körül.

 

A lucunk az eltelt 58 év alatt 23 méteresre nőtt és a kert teljes egészét uralomba vette. A Sandy hurrikán idején nagyon féltünk, hogy a házra dől. Az utóbbi idóben már teljesen elállta a fény útját. Tudtuk, hogy lassan el kell köszönnünk tőle. Körbe kérdezgettem, de senkinek nem kellett egy ekkora fa. A Rockefeller Center honlapján kötöttem ki és a móka kedvéért kitöltöttem a kérdőívet. Én lepődtem meg a legjobban, amikor válaszoltak és a kertész kijött a házunkhoz. Roppant boldogok vagyunk és az egész család jelen volt a faállításkor. Természetesen a gyertyagyújtásra is visszatérünk.”

Az ünnepi fények ebben az évben december 2-án gyúlnak fel és január 7-ig maradnak velünk. Az ünnepi időszak végeztével a fából a Habitat for Humanity szervezet házakat épít rászorulók számára, míg a farönköt a New York-i Lovassport Egyesület díjugratási szakosztálya kapja meg.

Képek: a blog írójának tulajdona, kivéve utolsó két kép

Tags: , , , , , , , ,

Kisgyörgy Évával, azaz Travellinával, Magyarország legismertebb, Goldenblog-díjas, utazási bloggerével egy Lincoln Center közelében található Starbucks-ban beszélgettem. Éva élete az utazás, a felfedezés és az élmények átadása. Már több mint 100 országot megjárt, s mivel igyekszik a “maradék” 89-be is ellátogatni, ritkán tér vissza már ismert helyszínekre. New York City ez alól kivételt képez. A Nagy Alma különleges helyet tölt be Éva szívében.

“1994 óta évente ellátogatok ide. Eddig csupán három év maradt ki. New York City-t jobban ismerem, mint Budapestet. – meséli Éva a jegeskávéját kortyolgatva. – Egyetemista koromban jártam itt először. itt először. Egy TDK verseny első helyének köszönhetően a Soros Alapítvány nyári ösztöndíjával tanultam Washingtonban, ahonnan busszal utaztam fel New Yorkba. Rövid látogatás volt, de a város hangulata azonnal megragadott. A hosszabb tartózkodásra néhány évet várni kellett. 1994-ben botlottam bele egy amerikai ösztöndíjról szóló apróhirdetésbe. Nem gondoltam volna, hogy megnyerem, azt pedig még kevésbé, hogy az egész életem megváltozik általa.”

Mesélj nekünk a New York-i ösztöndíj időszakáról. A 90-es években még nem sokan mondhatták el magukról, hogy jártak New Yorkban, s még kevesebben, hogy hosszabb időt töltöttek el a Nagy Almában.

“Miután megérkezett a pozitív visszajelzés a pályázatra, közölték  velem, hogy az egyetem, ahová felvételemet nyertem, Hempsteadben van. Akkor még nem tudtam, hogy a Long Islanden található Hofstrán működő Zarb School of Business Amerika egyik legjobb üzleti iskolája. Én annak örültem, hogy közel van New York Cityhez, így amikor csak tehettem, a City utcáit jártam.”

Milyen típusú ösztöndíjat nyertél?

“A pályázatot az amerikai kormány írta ki a volt szocialista országok jelentkezői számára. Évek óta tolták a pénzt ezekbe az országokba anélkül, hogy meggyőződhettek volna a befektetett összegek korrekt felhasználásáról. Úgy döntöttek, hogy inkább Amerikába hozzák az ösztöndíjasokat. Közgazdászok, jogászok, újságírók képzését vállalták, akik hazatérve hazájuk demokráciáját és piacgazdaságát voltak hivatottak felépíteni.”

Hogyan teltek a New York-i egyetemi hallgató Travellina napjai?

“Életem legszebb időszaka volt, annak ellenére, hogy nem volt könnyű. Jól fizető, biztos állást adtam fel a bizonytalanért. Havi 1000 dollárt kaptunk. Ebből kellett fizetni a lakhatást és étkezést. Egy szlovák fiúval közösen béreltünk egy alagsori, ablaktalan, lehangoló lakást. A 800 dolláros lakbért megfeleztük, mégis a hónap végén gyakran csak üres tésztára futotta. Ennek ellenére, megérte. Az egyetem nekem nem volt nehéz. A Közgáz, ahol végeztem, még nagyon erős volt és remek alapot biztosított. Valamennyi vizsgámra a legjobb fokozatot kaptam.

A J1-es diákvízumommal csak korlátozott óraszámban vállalhattam volna munkát, ám a szerencse is mellém szegődött. A papírjaimat véletlenül úgy állították ki, hogy többet dolgozhattam. Segítettem a professzoroknak, fénymásoltam, ami akadt. Minden fillért félretettem. Utazni akartam, világot látni. Hamarosan összegyűlt annyi pénzem, hogy útnak indulhassak. Az első út Mexikóba vezetett, majd következett Guatemala és Costa Rica.”

Így indult az utazási blogos karriered?

1996-ban az Internet, különösen a weboldal készítés még gyermekcipőben járt. A külföldön élő magyar közösségnek, Hollósi József vezetésével saját levelezőlistája volt, HIX néven. Bárki írhatott, kérdezhetett, megoszthatta mondandóját a közösséggel. Receptek, ötletek cseréltek gazdát. Dél-amerikai útjaim képes beszámolóját én is megosztottam. Egy Skóciában élő magyar fiú fantáziát látott a leírásokban és felajánlotta, hogy honlapot készít nekem. Megszületett a Nagy Képes Útikönyv, melynek archivált változata a mai napig elérhető ezen a címen. Valószínű, hogy az első magyarországi weblap tulajdonosok egyike voltam.

Közben továbbra is a Hofstra diákja voltál?

Igen. Az ösztöndíjam egy évre szólt, melyet egy évvel meghosszabbítottak a kiváló eredményeimre való tekintettel. Közben beleszerettem a fényképezésbe. Kértem a bizottságot, hogy adjanak kreditet, ám kérelmemet elutasították. Velem azonban nem ilyen egyszerű. Fogtam magam és engedély nélkül beültem az előadásra. Az oktató érdeklődésére elmondtam, hogy marketing szakos ösztöndíjas vagyok és a fotográfia szak tantárgyankénti mintegy 1000 dolláros tandíját nem tudom kifizetni. A tanár azt mondta, ő nem bánja, ha beülök az utolsó sorba. Így esett, hogy ugyan nem kaptam papírt róla, de elvégeztem a Hofstra fotós szakát is. Az oktatómmal pedig igazi barátság alakult ki köztünk. Örült, hogy valaki a csoportból nemcsak érdeklődik, de előzetes ismerete és gyakorlata is van.

Egy nap, Annie Leibovitz példáját követve, elsétáltam a Rolling Stone magazin szerkesztőségébe, hogy leadjam a portfólióm. Az épület ajtaja előtt kanyargó sort látva realizáltam, hogy ötletemmel nem vagyok egyedül. Rengeteg fotós próbál szerencsét ilyen módon. A következő héten, a többiekkel együtt én is elmentem, hogy felvegyem az elbírált mappámat. Legnagyobb meglepetésemre, az enyémbe nem az illedelmes sablon elutasító szöveg került, hanem egy interjú meghívás. A bíráló bizottságnak tetszettek a képeim, fantáziát láttak bennem. Felajánlottak egy nyári, gyakornoki állást a Rolling Stone magazinnál. Roppant boldog és büszke voltam, azonban a helyzetem teljesen kilátástalan volt. Az ösztöndíjam lejárt, a gyakornoki állás nem fizetett volna. Pénz és vízum nélkül túl kockázatos lett volna maradni. Egyke lévén a szüleimnek is szüksége volt rám. Hazamentem.

Két év New York után hazatértél Budapestre. Mit kezdtél magaddal? Nagyon megviselt a váltás?

Őszintén szólva igen. Fél évig nyalogattam a sebeimet. Állandóan arra gondoltam, mi lett volna, ha… Ez alatt az időszak alatt készült el a New York-i útikönyvem nagy része. A következő év februárjában rám talált a Matáv fejvadásza. A Matávot ekkor vezették be a tőzsdére, a budapestire és a New York-ira egy időben. Szükségük volt egy olyan szakemberre, aki nemzetközi számviteli képesítéssel (ACCA) és amerikai végzettséggel is rendelkezik. ACCA-ja 19 embernek volt Magyarországon, ezek közül MBA-ja csak nekem egyedül. Megfogtam az Isten lábát.  Nagyon jól fizető állássom lett, melyet 15 évig töltöttem be. Negyedéves és féléves jelentéseket kellett írnom a New York-i tőzsdére, ami rengeteg munkával és felelősséggel járt, viszont a munka szabadságot is adott. A fizetésem lehetővé tette, hogy drága, távoli utakra fizessek be és New Yorkba is eljutottam minden évben, tanfolyam címén.

Egyik évben elutasították az utazási kérelmem, mondván, az amerikai út túl drága. A következő héten New York-i képekkel borítottam be az iroda falait és megállás nélkül Frank Sinatra New York, New Yorkja üvöltött a magnóból. A  főnököm nem soká bírta a kiképzést. Mehettem New Yorkba.

Annak ellenére, hogy szerettem az állásom, tudtam, hogy egyirányú utcába kerültem, mivel más magyar cég részvénye nem volt a New York-i tőzsdén. Félelmem beigazolódott. 2011-ben a Matáv (akkor már Magyar Telekom) kivonult a tőzsdéről, elveszítettem az állásom. A szaktudásomra nem volt szükség egyik magyarországi vállalatnál sem. Ugyanebben az évben édesanyám váratlanul elhunyt és édesapám lelkileg-testileg belebetegedett a halálába. Döntenem kellett újra. Elmehettem volna dolgozni sokkal kevesebb pénzért, de édesapámnak azonban szüksége volt rám. A Telekom végkielégítéséből vettem egy lakást, melyet kiadok. A maradék megtakarításomat pedig a tőzsdén forgatom. Így teszek szert bevételre. Kényszer szülte karrierváltás volt az enyém, de utólag a legjobb dolog, ami történt velem.

2011 nem csak szomorúságot hozott az életedbe, ugye? 

2010-ben, 15 év után, megújult a blogom és feljelentkeztem a Facebookra is. Pályázatot írtam ki a blog új nevére. A díj egy tepsi muffin volt. Egy jó barátomnak köszönhetően megszületett az egyedi-csajos-utazós Travellina név, a blog pedig 2011-ben elnyerte a Goldenblog-díjat, Életmód Kategóriában. Egyre többen ismerték meg és látogatták rendszeresen a blogom. A győzelmet Origo-s és egyéb felkérések sora követte, így ma már több helyen publikálok utazós cikkeket. Rájöttem, hogy fenn tudom tartani magam így is.

Nem vagyok és sosem leszek megélhetési blogger. Nem írok szponzorált bejegyzéseket. Rengeteg utazási és gasztro jellegű felkérést kapok, azonban egy ingyen vacsora kedvéért nem adom el a lelkem, de még egy repülőjegyért sem, ha nem szimpatikus a megkeresés. Van néhány kedves partner, akikkel együttműködök, jellemzően olyanok, akik nem diktálnak semmilyen feltételt, csak hisznek bennem. Csakis saját anyaggal – beleértve a képeket is -, dolgozok. A blog a hobbim és az is marad.

Megtanultam olcsón utazni. Megváltozott a helyzet a Matávos időszakhoz képest. Most több az időm, mint a pénzem. Van időm tervezni, szervezni, felkészülni. Ebben az évben a Home Exchange keretein belül jutottam el New Yorkba.

Ezek szerint a szerelmed New York iránt továbbra is megmaradt.

Természetesen. New York az örök szerelem. Ide évente el kell jönni. Mindig történik változás, a fejlődés állandó.

Mesélnél nekünk arról, hogy milyen változásokat tapasztaltál az évek folyamán, különös tekintettel a 90-es évekhez képest?

A 90-es évek New Yorkjának hangulata tagadhatatlanul ikonikus és utánozhatatlan volt. Az éjszakai élet vad és izgalmas, a klub élet pezsgő és merész volt. Olyan helyszínekről beszélünk, mint a New York-i rock, pop és folk szülőhelye, a legendás CBGB klub, ahol többek között fellépett Blondie, Joan Jett, a Talking Heads, a B-52’s és a Police. A kedvelt Tunnel elnevezésű szórakozóhely egy használaton kívüli metróalagútban üzemelt. Aztán ott volt a hírhedt Limelight Nightclub a Hatodik Sugárúton, mely egy használaton kívüli templomban működött és otthont adott a manhattani techno és gothic irányzatnak. A falakról ketrecek lógtak, melyben transzvesztita táncosok vonaglottak. A klubot rengetegszer razziázták és zárták be droghasználat és árusítás miatt.

A 90-es évek izgalmas, avantgárd New Yorkja a graffitikkel együtt eltűnt. A város konszolidáltabb, tisztább, biztonságosabb, család- és turistabarát lett. A Limelighthoz hasonló szórakozóhelyek léte ma már elképzelhetetlen lenne.

Közben a város hatalmas lépésekkel fejlődik. Mindenütt új felhőkarcolók emelkednek, átadták a High Line-t, épül a Második Sugárút metróvonala.

Ami pedig az embereket illeti, Szeptember 11-e gyökeresen megváltoztatta a New York-iakat. Az egymás iránt érdektelen manhattaniak hirtelen ráébredtek sebezhetőségükre és jóval figyelmesebbek lettek egymás iránt. Az idegenek gyakrabban elegyednek szóba egymással, segítőkészebbek, figyelmesebbek. Ez a változás nagyon is szembeötlő volt.

És mit hoz a jövő a New York rajongó Travellina számára?

Hamarosan visszatérek Amerikába, de most nem New York lesz a cél. Nagy kaland készül. A 66-os utat autózom végig, Chicagótól Los Angelesig. 4 és fél hét alatt teszem meg a 4000 kilométeres utat, az átlagos két hét helyett. Úgy tervezem, hogy több helyen megállok és megtekintem a környező nevezetességeket. Majd valamikor jövőre természetesen New Yorkba is visszatérek, hisz itt ismerősökre és barátokra is leltem az eltelt évek alatt, és ez az a város, ami mindig feltölt energiával.

Köszönöm a beszélgetést, Travellina. New York visszavár.

Képek: Kisgyörgy Éva tulajdona
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , , , ,

« Older entries