Manhattan

You are currently browsing the archive for the Manhattan category.

Az  Upper East Side-on található Serendipity 3 cukrászdát a legtöbben az azonos című romantikus filmből ismerik. Jonathan és Sara, a történet főszereplői, akiket a Bloomingdales nagyáruházban egy pár kötött kesztyű hoz össze a karácsonyi bevásárlási láz közepette, a Serendipity-ben ülnek le, hogy elfogyasszanak egy-egy jeges forró csokoládét, a cukrászda világhírű specialitását.

A Serendipity 3 cukrászda azonban a már kultikusnak számító film előtt is nevezetes volt. A 60. utcában, a Második és a Harmadik Sugárút között található cukrászdát Stephen Bruce nyitotta 1954-ben.

 

A cukrászda nevét Serendip szigetéről (Ceylon, ma Sri Lanka) kapta. A serendipity szót a 18. századi angol író, Horace Walpole alkotta egy olaszul publikált perzsa mese, a A Peregrinaggio di tre giovani figliuoli del re di Serendippo (Szerendip három hercege) alapján. A három herceg vándorlásai során rendre váratlan felfedezéseket tesznek.

serendipity szó jelentését magyarul csak nehézkesen lehet körülírni: véletlen felfedezésekre való képesség. A szó a 20. század elejétől kezdett beszivárogni a köztudatba, egyre szélesebb körben használták, s végül belekerült a szótárakba is. Egy napjainkban készült felmérés alapján, a serendipity az egyik legszebb, legtitokzatosabb angol szó.

 

A Serendipity-hez hasonló hely nincs még egy a világon. A cukrászdát színes Tiffany lámpások, a falakat eredeti Andy Warhol alkotások díszítik. Az intézményben nemcsak Andy Warhol volt visszatérő vendég, de Marilyn Monroe és First Lady Jackie O is. Jackie O olyannyira kedvelte a cukrászda jeges forró csokoládéját, hogy el akarta kérni a receptjét egy partira. Stephen Burce nem adta a receptet, viszont saját kezűleg készítette el a desszert kelyheket a Fehér Házban.

2004-ben, a cukrászda 50. születésnapjára elkészítette a világ legdrágább desszertjét, az 1000 dolláros Golden Opulence Sundae-t, mely bekerült a Guinness Világrekordok Könyvébe is. A desszert összetevői: három gombóc tahiti vaníliarúdból készült fagylalt, melyet madagaszkári vaníliával kevertek és a világ legdrágább csokoládéjából (Amedei Porcelana) készült szósszal öntöttek le, a desszert tetejére pedig 23 karátos aranyból készült díszítő levél került.

 

A fagylaltot Baccarat Harcourt kristálykehelyben, 18 karátos aranykanállal szolgálták fel, melyet a vendég megtarthatott. A Golden Opulence Sundae 2008-ig tartotta a legdrágább desszert rekordját, amikor a szintén Serendipity készítésű, 25 ezer dolláros Frozen Haute Chocolate ledöntötte a trónról. Ebben a desszert csodában még több drága alapanyag, arany és immár masszív adag gyémánt is volt.

A cukrászda nemcsak édességkülönlegességeket produkál. Meg lehet rendelni a  világ legdrágább (295 dolláros) hamburgerét is, mely szarvasgombás japán Wagyu marhahúsból készül. A hamburgerre James Montgomery cheddar sajt, fekete szarvasgomba és sült fürjtojás kerül. A zsemle arannyal futtatott, fehér szarvasgomba-vajas, kaviáros csoda.

A cukrászdában természetesen nem ezek a fogások a legkelendőbbek a hétköznapokon. A legtöbben az egyszeri élményért és a Frrrozen Hot Chocolate-ért látogatják. A menü átlagos árfolyamú, a jeges forró csoki 9 dollárba kerül.

A vélemények megoszlanak a cukrászdáról. Sokak szerint a hely nem más, mint túlértékelt turista csapda, ahol a forró jeges csokin kívül minden más csupán közepes, feledhető minőségű, a kiszolgálás szintén átlagos. Mások viszont esküsznek az utánozhatatlanul romantikus hangulatra. Egy bizonyos, a cukrászda a negatív vélemények ellenére is állandóan zsúfolt, a várakozási idő 30 perctől akár két óráig is eltarthat. Limitált ebéd és vacsora foglalásokat felvesznek, de csak desszertre sajnos nem lehet asztalt foglalni.

A cukrászda területe meglepően kicsi és a legtöbb New York-i étkezdéhez hasonlóan az asztalok kényelmetlenül közel vannak egymáshoz.

Ünnepek idején a Serendipity 3 különösen hangulatos. Mindenhol hatalmas hópelyhek, gömbök és garlandok borítják a falakat. A karácsonyi időszakban a Rockette-k is felkeresik a Serendipity-t, hogy pótolják a tánccal elégetett több ezer kalóriát.

Mindezek ismeretében érdemes időt pazarolni a Serendipity-re? – kérdezik sokan. Egyszer bizonyosan, főleg a film szerelmeseinek, ha el akarják mondani, hogy fogyasztottak jeges forró csokoládét a Serendipity című film helyszínén. Ha pedig igazán szerencsések vagyunk, Jonathan és Sara asztalához ülhetünk.

Cím: 225 E 60th StNew York 10022

Képek: Serendipity és Tinkmara

Tags: , , , , , ,

Az 50. utca és a Madison Avenue sarkán található luxusszállót, a Lotte New York Palace Hotel-t a legtöbben a Gossip Girl (A pletykafészek) című Tv filmsorozatból ismerik, azt viszont kevesebben tudják, hogy a szálló New York City egyik legszebben díszített épülete.

A hotel két épületből áll. A központi épület a volt Villard kastély, amelyet kétemeletes előcsarnok köt össze a palota mögött épült 55 emeletes modern felhőkarcolóval.

 

A hotel híres udvara, amely több 15. századi olasz katedrális elemeit ötvözi, annak idején lovaskocsi behajtóként funkcionált.

 

A hoteludvar és az előcsarnok november végén meseszép ünnepi ruhát ölt. Az elegáns karácsonyfa, a virágkoszorúk és füzérek társaságában rengetegen készítenek fényképet.

 

A hotel udvarán 10 méter magas karácsonyfa áll, melyet 3000 égő díszít. A hotel előcsarnokába lépve karácsonyi mesevilágba csöppenünk. A csarnok két lépcsősora előtt egy-egy elegáns fenyőfa áll, a korlátokra nehéz fenyőfüzéreket helyeznek, több mint 7000 ezer égővel, gömbökkel gazdagon díszítve.

 

Az egész hotel időtlen eleganciát és előkelőséget sugároz. Feltétlen érdemes meglátogatnunk az ünnepi időszakban. A Lotte New York Palace Hotel közvetlen a St. Patrick Cathedral mögött található, a Madison Avenue-n.

Képek: Tinkmara, kivéve az első képet, amely a Lotte New York Palace Hotel tulajdona

Tags: , , , , , , ,

Pulyka, áfonyaszósz, töltelék és a Macy’s parádéja alapelemei a New York-i hálaadásnak. Az ikonikus felvonulás idén 91. születésnapját ünnepli. Fedezzük fel titkait!

Eredetileg karácsonyi parádénak hívták

1924-ben, az első alkalommal a felvonulást a Macy’s dolgozói szervezték. Valamennyien első generációs bevándorlók voltak, akik hálaadáskor nagystílűen akarták megünnepelni szerencséjüket, új életük kezdetét az Új Világban. A parádé a Harlemből, a 145. utcai Macy’s elől indult és haladt a 34. utcában található Macy’s nagyáruház elé. A dolgozók és a fogadott mulattatók jelmezes kavalkádját a Central Park állatkertjéből kölcsönzött állatok, kisebb-nagyobb léggömbök és fúvószenekarok tették vidámabbá. 1927-ben az élő állatokat hatalmas léggömbök váltották fel.

A Macy’s parádé a világ második legnagyobb hélium fogyasztója

Egy lufi figura feltöltéséhez 340 m3 héliumra van szükség. Ez a mennyiség kb. 2500 kádat töltene meg. Ezzel a Macy’s parádéja a második legnagyobb hélium felhasználó a kormány után. A próbák és a tesztelések során levegőt használnak. Amennyiben a lufi 6 órán keresztül képes a levegőben maradni, akkor átment a vizsgán.

1942 és 1944 között elmaradt a hálaadás napi parádé

A II. Világháború idején a világ hélium és gumi hiánnyal küzdött. A parádé elmaradt, a héliumot és a gumit felajánlották a hadseregnek. Az 1958-as hélium hiány idején levegővel töltötték meg a lufikat és daruk segítségével stabilizálták őket a felvonulás során.

 

A parádénak főállású alkalmazottai vannak

A parádé napján rengeteg önkéntes tartja a lufikat, azonban a parádénak sok-sok főállású alkalmazottja is van. Többségük mérnök, akik a figurák tervezésében és kivitelezésében vesznek részt. A több ezer egyedi ruha tervezése, kivitelezése és karbantartása szintén főállású munka. Csupán a ruhák tisztítása és hajtogatása két teljes hónapot vesz igénybe.

61 éve a parádé szolgálatában

Roseann Levy, Macy’s alkalmazott, 1956 óta minden egyes évben önkéntesként vett részt a parádé szervezésében. Roseann minden kétséget kizárólag a parádé legnagyobb rajongója.

Mennyibe kerül a parádé?

A Macy’s soha nem hozta nyilvánosságra, hogy mennyibe is kerül valójában a világ legnagyobb parádéja. “Amikor valakinek ajándékozunk, levágjuk róla az árcédulát.” – nyilatkozta a cég vezérigazgatója a kérdésre válaszolva.

Snoopy a legnépszerűbb

A parádé történelme során Snoopy tért vissza a legtöbbször, különböző, aktuális jelmezekben. 1969-ben, a Holdra szállás tiszteletére például űrhajósnak öltözött.

Tim Burton léggömbje

Tim Burton rendező saját léggömböt tudhat magáénak, mely 2011-ben vett részt a parádén. A B. Boy névre hallgató léggömb története, Tim Burton filmjeihez hasonlóan szomorkás és egyben megindító. B. Boy-t a gyerekek party-ján szertehagyott lufifoszlányokból ragasztották össze. Mivel csúnyácska, ezért nem játszhat a gyerekekkel. A pince magányában a Piros Léggömb című filmet nézi újra és újra, s arról álmodik, hogy egy nap ő is örömet okoz az embereknek.

A léggömböket annak idején szabadjára engedték

Az első években, a felvonulás végeztével a hatalmas lufikat szélnek eresztették, így azok pár napig még New York felett lebegtek. A Macy’s belevarrta a címet és ajándékutalvánnyal jutalmazta azokat, akik megtalálták és visszajuttatták az égből pottyant léggömböket. A szokásnak egy baleset vetett véget. 1933-ban az egyik léggömb zsinórja rátekeredett egy kis-repülő propellerére Queens felett. Szerencsére nem történt tragédia. A gép kényszerleszállást hajtott végre Long Island-en. A baleset óta “leeresztő csapat” (deflation squad) működik a parádé után.

Férjen bele egy dobozba

A parádé évről évre nagyobb és bonyolultabb, a léggömbök mérete mára eléri a 13 méteres magasságot és a 8 és fél méteres szélességet, azonban egy dolog nem változik. Bele kell férniük egy 3,5 x 2,5 méteres dobozba. Ez a szabvány mérete azoknak a dobozoknak, melyekben  New Jersey-ből, a parádé központi épületéből Manhattanba szállítják a léggömböket, a Lincoln Tunnel-en keresztül.

Saját nyelv

A hálaadás napi parádénak saját nyelvezete van és két portmanteau-val, vagyis szóösszerántással is megajándékozta az amerikai angol nyelvet. A falloon a float és a balloon szavak kereszteződéséből létrehozott szó, melyet a föld felett sikló léggömbökre alkalmaznak.

A balloonicle a balloon és a vehicle szavak összevonásával jött létre, jelentése önjáró léggömb.

A léggömbök tesztje

A léggömböket az évente megrendezésre kerülő New Jersey Balloonfest-en tesztelik. Az eseményre a léggömböket Queens-ben, a Citi Field baseballpályán fújják fel. Hálaadás előestéjén pedig az Upper West Side-on, az American Museum of Natural History épülete körüli utcákban fújják fel őket a nagy napra. (Erről az eseményről ITT olvashattok bővebben.)

Santa Claus a parádé záró attrakciója

A parádét Santa Claus zárja és egyben ő nyitja a New York-i Holiday Season-t. Az Ünnepi Időszak része a hálaadás, Black Friday (Fekete Péntek), Yule, Hanukkah, Kwanzaa, Karácsony és az Újév. Egyetlen egyszer, 1933-ban Santa nem a parádé záróalakja, hanem nyitó attrakciója volt, mely nem nyerte el a New York-iak tetszését, így Santa továbbra is a karácsonyi harangok hozója.

Képek: Google and Tinkmara

Tags: , , , , , , ,

Manhattan Gramercy nevű negyedében, a 22. utca és a Harmadik Sugárút találkozásánál található német étterem, a Rolf’s New York City legextravagánsabb étterme a karácsonyi időszakban.

Az ünnepi időszakban úgy néz ki, mintha Santa Claus műhelyét felkapta volna a tornádó és szerte szórta volna az étteremben.

100 ezer égő, 15 ezer dísz, több ezer jégcsap és 800-nál is több viktoriánus baba várja a látogatókat.

A dekoráció évente egyre bonyolultabb lesz, jelenleg 60-65 ezer dollárba kerül. A munkálatok szeptemberben kezdődnek és hat héten keresztül, egy hat fős csapat aggatja a díszeket napi 10 órán keresztül.

A viktoriánus dekoráció parádé a helybélieket és a turistákat egyaránt vonzza. Az épület előtti sor gyakran a következő utcáig elér. Előzetes asztalfoglalást elfogadnak, de megpróbálkozhatunk a spontán sorban állással is, a várakozási idő azonban a legtöbb esetben minimum két-három óra.

 

Az épület 1840-ben, a polgárháború előtt épült. A Gramercy Park környéke az 1800-as években mezőgazdasági terület volt. A Rolf’s épülete istállóként funkcionált. A szesztilalom idején az emeleten zugkocsma működött, a földszinten az éttermet csupán figyelemelterelésként nyitották.

rolfs10 Az étterem figyelemreméltó méretű, fából készült bárpultja egy Nebraska-i borbélyüzletből származik. A pult alatt ma is láthatóak a beépített kosarak, melyekben a piszkos törölközőket tárolták.

dscn0480

A jelenlegi éttermet a bajor származású Rolf Hoffman nyitotta 1968-ban. Hoffman sajnos 1981-ben, 49 éves korában elhunyt. Az üzletet Robert Maisano vette át és megtartotta az étterem eredeti német profilját.

dscn0492 dscn0493

“Tovább folyattuk nemcsak a menü tradícióját, de a dekorációt is. A célunk, hogy az étterem karácsonyi varázsát évről-évre életre keltsük. Meleg, barátságos a hangulat, olyan, mint amikor karácsony reggel felébredünk és az egész ház az ünnep lázában ég.

dscn0497

Minden évben kicsit bonyolítunk a dekoráción. A babák eredeti antik darabok az 1800-as évekből, melyeket New England-i vásárokon, illetve online vásárolok egyéb gyűjtőktől.

rolfs09

Az egyik új szerzeményem egy 90 éves vermonti nénitől származik, aki a nagymamájától kapta még Bajorországban.”

rolfs07

A karácsonyi időszak a Rolf’s-nál szeptember harmadik hetében kezdődik és általában április végéig, gyakran május elejéig tart, az időjárástól függően. A nehéz német ételek általában a hideg hónapokban jobban fogynak, így hűvösebb tavaszok idején a karácsonyi dekoráció is tovább fennmarad.

Rolf’s: 281 3rd Ave, New York, NY 10010
(212) 473-8718

Képek: Rolf’s

Tags: , , , , , , , ,

A modern Holly Golightly-knak már nem kell beérnie a járdán, a kirakat előtt elfogyasztott bodega kávéval és croissant-tal. November 10-től a Tiffany & Co. ékszerbolt új kávézójában költhetik el a reggelijüket.

A Blue Box Café az üzletház negyedik emeletén kapott helyet az új lakásberendezési, baba butik, vintage könyvesbolt és ezüst tárgy osztály mellett.

A Tiffany ikonikus kékje a kávézónak is meghatározó eleme. Tiffany-kékek a falak, a bútorok, az étkészlet. A falakon a tradicionális dekoráció helyett, mini-kirakatok találhatóak a cég termékeivel, az ablakokból pedig csodálatos kilátás nyílik a Central Parkra. És ezzel körül-belül véget is ér a pozitívumok sora.

 

Holly Golightly nem valószínű, hogy jóvá hagyná a Blue Box Café-t. Míg ő hajnali 5 órakor magányosan fogyasztotta 2 dolláros reggelijét, addig mi közel 3 órán keresztül állhatunk sorba a minimum 29 dolláros reggeliért, mely egy aprócska croissant-ból, kávéból és egy választható második fogásból áll, mely lehet avokádó pirítós, lazacos bagel vagy waffle.

A gyümölcstál két málnaszemből, három feketeribizli bogyóból, egy fél fügéből, öt sárgadinnye gömbből, egy szem felezett szőlőből és két ehető virágból áll.

Az ebéd 39 dollárba, a tea menü 49 dollárba, egy eszpresszó kávé pedig 5 dollárba kerül. Az alapanyagok helyi termelőktől származnak, ennek ellenére az ételek kifejezetten unalmasra sikeredtek, különösen ezért az árért.

A Blue Box Café az ékszerüzlet nyitvatartását követi. Nyitás reggel 10-kor, hétfőtől szombatig fél hatkor engedik be az utolsó vendégeket, vasárnap fél ötkor. Asztalfoglalás még nincs.

A sorban állás idegölő. Először a lifthez állunk sorba, mivel csak meghatározott számú vendég mehet fel a negyedik emeletre. Miután feljutunk az emeletre, a hostess felveszi a nevünket a listára és a várakozás tovább folytatódik.

A divat és életmód bloggerek máris ellepték a kávézót. Nem tartom valószínűnek, hogy a várakozás ideje valaha is lecsökkenne. Sőt. A Blue Box Café-t csak az eltökélt, hardcore Breakfast at Tiffany’s rajongóknak ajánlom, akik sem pénzt, sem időt nem sajnálnak az egyedi élményért.

 

Tiffany Flagship Store
New York-5th Avenue
Fifth Avenue and 57th Street
New York, NY 10022
212 755 8000

Képek: Tiffany & Co.

Tags: , , , , , , , ,

Közeleg az utazás napja. Bömbölde. Jajjjjitthagyom a Samuuut. Brühühü. Minden egyes nappal a helyzet csak fokozódik. Ha tudnám már visszamondanám. Brühühüüü. Az idegállapoton a hazárdjátékos foglalás se segít. Több hónapnyi aggódás. (Aki nem néz híradót, nem tudja, hogy csődközeli légitársaságnál foglal, gyanúsan akciós repjegyet. A “gyanús” utólag már bazira érthető. 3 havi körömrágás garantált. No komment.)

Mégse ment csődbeee!! (eddig..) Induláááás. Brühühüüü.

Kurvakoránkelés. Hülyepest messzevan. Repcsi délben kilő. Átszállásra csak 1 óra. Megint csak no koment. Alakul a napunk. Csabi puffog. E. szalad. Cs. puffog. Csakaszokásos. Gyeremááár. Lekéssük. Fuss! Nemfutok. De fuss baszki!! Nem. FUSS!! (és Cs. ekkor még nem tudja, hogy hazafelé még kevesebb idő lesz az átszállásra, plusz át kell rohangászni másik terminálra, hahaha…)

Elértük. Fasza a nagy gép :) 9,5 óra még előttünk. Mellettem idősebb zsidó néni Brooklynból. Angolul traccsolunk, majd mikor megszólal magyarul, leesett államat a földről kapargatom. 9 óra még előttünk. Hosszú. Eltelik.  Helló JFK. Hülye JFK, nem engedik a gépünket még beállni. Várás, várás, hosszú várakozás. Lerágom a körmöm, Mármehetnékemvaaaaan. Végre! Helló Vámtisztek. Nyugi nem maradunk örökre. (asszem..) Hello airtrain. Kövessük a többieket, biztos a városba mennek. Hovamáshova. Milyen kihalt. Aszittem több ember lesz. Átszállás metróra. Itt sincs tömeg. Átszállás buszra. Manhattan fényei egy percre elénk tűnnek!! Woooow!! De már megyünk is el, szállás New Jerseyben. Helló, Jersey! Úristen milyen környék ez?? Okés, este ijesztőbb minden. De ez?!? Óóó szupcsi a szoba. Fürcsi, tetvészkedés, kifekvés. Este 11, helyi idő szerint. Okos E. okos telója mutatja a helyi és otthoni időt is. Ébredés, ágybólkipattanás. Úristen máris reggel 8 van?!? De kinn még sötét van!! Pánik, gatyábólmajdnemkiugrás. Sipítozás, mert megvilágosodás, miszerint már másnap este 8 van!! Cs. azonnal keljfel, átaludtunk egy egész napot!!! Pánik. Turbó-mosakodás. Majd Cs. közli, hogy itt csak éjjel 2 van és az otthoni időt nézte okos Eszterke. Visszafekvés, szunya. Következő éjjel ugyanez a szitu. Éjjel 2-kor ébredés. Fáking időeltolódás.

Első teljes nap a Cityben. Gyalogszerrel felfedezés. Lábak leamortizálása rögtön az elején. Brávó és no komment. Times Square. Ötödik sugárút. Empájör Sztét Bílding. Vasalóház. Utcai hot dog. Bryant Park. Menjünk az ingyen komppal Staten Island-re. Óóó, a Szabi szobor. Elmegyünk mellette! Óóó, de nem süt a Nap. Óóó, mert jön Josééé. HülyeJoséééé. Nagyadag kávé. Ebéd. Shake Shack: Isteni hambiiii. Ízorgia, nyami=nyami. A zaba végeztével bejentkezik videótelón az épp esti pancsizását végző Kölök. Könnyek. Na, ezek azt, hiszik ennyire jó volt a kaja, hogy elsírom magam…

Továbbtovább, már fáj a láb. Penn Station. Madison Square Garden. Eső. Eső elől a Macy’s-be menekülés. Túl nagy, too much. Nekem nem jön be. Eső elllen jó. Következő nap se süt még a Nap. HülyeJosé. De legalább nem esik. Natural History Museum a kövi úticél. A metróval Harlemig repesztünk. Szóvalvissza. Hülye metrohálózat. Dinókdinókdinók. Upper East Side. Gyalogtermészetesen. Egész jól megy a kiigazodás,nem? De hol a fuckban vagyunk?? Wahlburgers. Marky Mark kajáldja. Hmmmm. Egy a hiba: hol a Mark??? A metróhálózat térképe számomra továbbra is hieroglifa. El Kínába. Kínai negyed, occó szuvenír. Tapadós eladók. Vidd ennyiért. De nem kell. Vidd. Nem. Na akkor ennyi. Na jó. Olasz negyed, fesztivál. Grand Central Terminal. Lejárt lábak.

Kövi nap, még mindig nincs napsütés. Brooklynba metrózás. Metrótérkép kapirgálás. Brooklyn hídon átcaplatás. Sokhülyeturista. Csináljmáregyjóképetrólam!! Belejön a képbe a buzija. Sokhülyeturista. Kilátás Manhattanra. Óóóó. Kirándulás a Szabadság-szoborhoz. Sokhülyeturista. Tele a hajó, tele a szigetecske. Amíg nem csinálsz egy jó képet rólam, nem megyünk innen sehova. És cseszheted, mer’ kaját se kapsz!! Mire elhajózunk, a Nap is kisüt. Korábban kellett volna. Innentől viszont hőguta. A betondzsungel csak fokozza. Nem panasz, imádás. Starbucks. Hambi felpuszilás. Nyámi. Ground Zero. Rockefeller Center. Útközben eltévedés természetesen. Nézem a telóra letöltött térképet, skubizom a papír alapú térképet. És halványlilafing sincs mi-merre. Cs-nak még annyi se :D Húú, ott vaaan! Húúú, oda megyünk fel. Top of the Rock. Szenzációs. Lenyűgöző. Mellbevágó. Kurvára nem kapsz kaját, ha nem fotózol le normálisan. Roosevelt szigetre libegőzés. Kifekvés a kis szigeten a fűben. Egyesülök  a várossal. Alattam a metró robaja, felettem a Queensborough híd dübörgése, mellettem a Hudson-folyó hullámai (hullámokon az integető, gépfegyveres partiőrség) – a fűben fekszem és együtt lüktetek New Yorkkal!

High Line. Magasvasút parkosítva. Végigséta a város felett. Meatpacking District. Extranagyadag kávé a 60-as évekbeli diner-ben. Howareyou? Még egy adag? Jóhogy kérek. Na, menjünk tovább. Fájólábaknademindegy. Estére vissza a Top of the Rockba. De merre baszki? Ma megtettük párszor ezt az utat, mégse tudjuk merre van. A két hülye. Na megvan. Éjszakai fények, elállalélegzet. Minden, mint a filmeken.

Coney Island. Hőséghőséghőség. Még a fejbőröm is leég. Kávé. Óriáspizza. Washington Square Park. Becsücsülés a helyiek közé. Megy a zsuga. Helyi elosztó hálózat kifigyelése. Csak ülünk és nézünk. Mint a moziban… Greenwich Village. Eltévedés. Keringünk, mint gólyafos a levegőben. Nem újdonság. Jóbarátok-ház. Ezismegvan. Kell lenni saját fotónak róla. Létkérdés nyilván. Ja, de ez nem is az volt. Keressük akkor csak tovább..

Smashburger. Pumpkin spice latte. Harlem. Tipikus utcák. Tipikus harlemiek. Templom előtt felfújható medence, grill. Ez az igazi Amerika.

Pláza Hotel. Hol-a-Kevin. Central Park. Túlnagy. Túlsokember. Heveredjünk le a fűbe. Pihenni kell. És persze a Central Parkban is művészien el lehet tévedni, ugye mondani se kell..

Carlo’s Bakery. Isteni süti. De hol a Buddy?? Hoboken. Micsoda kilátás Manhattanra. Bronx. Yankee Stadion. Pont meccs előtt. Nagyatömeg. Yankeesmezbenmindenki. Havercsávó: vegyé’ jegyet, 60 darabja. Áááá nemkell. Akkó 30 darabja. Ááánemkell. De hallgassá má’ meg mamacita tutihelyre szól ilyen jó helyet nem kapsz ennyiért. Denemakarunkbemenniiiii. Na,akkó 30 a kettő jegyér’!

Ha itt a Times Square, akkor erre kell lennie a Port Authority Bus Terminalnak. Vagy arra. Vagy erre. Hol a sz@rban van??? És hol egy utcai térkép már? Azon el tudok igazodni. Azenyémen nem!!!

Uccsó délután. Csak ülünk a Fifth Avenue-n, ahol kezdtük az “ámokfutást”. És csak ülünk. És most jövünk rá, hogy New York milyen hangos. Nagyon!! Eddig fel se tűnt.. Percenként egy sziréna: mentő erre, tűzoltó arra, a rendőrautó meg üldöz valakit épp. A tömeg és a forgalom morajlik. Lent a metró, fent helikopter. Folyamatosan. Soha nincs megállás. Itt soha. És csak ülünk a nagy katyvasz közepén és csak nézünk ki a fejünkből. Ilyen pillanatok is kellenek..

Uccsó nap. Hotelszoba-elhagyás. Krokodilkönnyek. Buszra szállás. Krokodilkönnyek. Át a Cityn. Krokikönnyek. Mert nehéz egy olyan városnak búcsút inteni, ahol nagyon tudnál élni… <3

(és a hazaút 50 perces, terminál-váltós átszállását mindenki fantáziájára bízom.. :P )

Képek és sztori: V. Eszter

Tags: , , , , ,

A Fifth Avenue-n található Lord & Taylor Amerika első nagyáruháza, a klasszikus kereskedés szimbóluma már több mint 100 éve. Az olasz reneszánsz stílusú épület tíz évvel ezelőtt New York City fő nevezetességeinek listájára is felkerült. A főbejárat hatalmas boltíve mögött 63 ezer m2-es eladótér fogadja a vásárlóközönséget.

Az üzletet egy angol kereskedő, Samuel Lord alapította 1826-ban. 1914-ben, amikor megnyílt az anyaáruház az Ötödik Sugárúton, naponta 75 ezer vásárlót fogadott, akiket kamarazene  és különleges ételkülönlegességek várták az üzlet éttermeiben.

   

A Lord & Taylor volt az első, mely nem csupán eladni szándékozott az ünnepek idején, de a vásárlók szórakoztatását is célul tűzte ki. A karácsonyi kirakatdíszítés úttörői voltak és ugyancsak az elsők, akik 1938-ban mozgó dekorációval rukkoltak elő. Az üzletház azóta is a City egyik legkedveltebb és legtöbbet látogatott helyszíne a karácsonyi időszakban.

Mindez azonban félő, hogy a múlté. 2017. október 24-én a Lord & Taylor tulajdonosa bejelentette  – miután évek óta a hanyatló piac nyomása alatt állt –, hogy eladja az épületet a WeWork nevű, hét éve virágzó, közösségi munkahelyeket (coworking offices) működtető vállalkozásnak, mely főleg az y generációt szolgálja.

A nagy változásra 2018 karácsonya után kerül sor. A Lord & Taylor átadja az emeleteket és a földszintet bérli majd a WeWork-től, negyedére csökkentve az üzlet jelenlegi területét.

A tradicionális üzletházak és bevásárlóközpontok haldokolnak Amerikában. Azok a bevásárló központok, melyeket nem alakítottak még moziközponttá vagy beltéri sziklamászó edzőteremmé, javarészt üresen tátonganak.

Egy cég anyaüzletét eladni nagy rizikó, mely a cég teljes megsemmisüléséhez vezethet. A Macy’s is tudja ezt, s foggal-körömmel ragaszkodik a 34. utcában található flagstore-jához.

S hogy mi lesz a sorsa 2018 után a karácsonyi kirakatoknak, az épület előtti karácsonyi erdőnek? Még nem tudni. Egy biztos: még van két évünk, hogy élvezhessük a Lord & Taylor karácsonyi varázsát.

Képek: Tinkmara és Google
Videó: Tinkmara

Tags: , , , , , , ,

Az East Village-ben található Tompkins Square Park az 1980-as években magán viselte a “sötét” New York valamennyi jellemzőjét. Elhagyatott, lepukkant park volt, melyet a drogosok és hontalanok tettem magukévá. A környék lakói sem szerettek a közelébe menni, nemhogy New York más kerületének lakói. A kutyatulajdonosok azonban nem adták fel egykönnyen. Szükségük volt a parkra.

1990-ben, a Tompkins Square Parkban megnyílt a City első kutyafuttatója. A fenntartást a City a lakóközösségre hárította, ami sokszorosan visszafizetődött. A park megtisztult az önkéntesek áldozatos munkája és adományai által. 2008-ban közel fél millió dolláros felújításon esett át és végre visszanyerte régi fényét.

96b645382doghalloween-119-jpg-web_gallery

A Halloween Dog Parade-et, a Halloween Kutya Parádét először 1990-ben rendezték meg a környék kutyásai. A show az évek során egyre nagyobb és nagyobb lett, egyre többen nevezték be négylábú kedvenceiket. Aztán egyre többen jöttek a város más pontjairól is, s végül a turisták fülébe is eljutott a parádé híre. A Tompkins Square Park Dog Parade-t jelenleg már a világ legnagyobb kutyás jelmezparádéjaként tartják számon. “It’s Barkin’ Mad.”-írta
a London Guardian az eseményről.

Idén az átlagosnál is nagyobb volt a részvétel. Több mint 10 ezren jöttek el. A park ekkora tömeget már sajnos nem tudott befogadni és sokan már csak a szomszédos utcákból nézhették a felvonulókat. A parádéra egyre több “human” is beöltözik, ami még izgalmasabbá teszi a kavalkádot. Úgy tűnik, hogy nagyszabású New York-i tradícióvá nőtte ki magát egy lokális kezdeményezés.

Képek: Gothamist és Vivienne Gucwa

Tags: , , , , , , , ,

Régi vágyam volt, hogy New Yorkba utazzak, ami meg is valósult szeptember második felében, egy kedves barátom segítségével.

Éppen most repülünk haza a tizennégy boldog nap után, melynek mindegyike jobban sikerült, mint vártuk. Különösen szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire jól kijöttünk Balázzsal, akivel májusban kezdtük meg az út szervezését.

Meglepően gyorsan, két nap alatt kiválasztottuk a repülőjegyeinket és a szállásunkat, a Harlem déli részén, pár sarokra a Columbia University-től. A metrómegálló egy perces sétára volt a lakásunktól, melyet két Fülöp-szigeteki lánnyal osztottunk meg. A tizenkét órás repülőutat követően taxival érkeztünk a szállásra, ahová nem tudtunk bejutni. Így kissé idegesen és telefonálgatva indultak az első percek New Yorkban. A szállásadónk viszont gyorsan megoldotta a helyzetet, minket pedig egy ingyen vacsorával engesztelt ki. Így már aznap kóstolhattunk egy békebeli steaket, Harlem egyik legszuperebb éttermében.

Bár 12 órát utaztunk, és helyi idő szerint éjfél után kerültünk ágyba, aludni mégsem nagyon tudtunk a jetlag miatt. Pár órás forgolódás után, reggel hétkor útnak indultunk felfedezni az ébredező New Yorkot. Kívánságom szerint, egy Starbucks-ban indítottuk a napot, mert szerettük volna, úgy igazán, helyiként felvenni a ritmust. A gyors energiabevitel után, késő estig sétáltunk, nagyokat pihenve, rácsodálkozva a városra. A Central Parkkal kezdtük a látnivalók hosszú sorát, ahol éppen futóversenyt rendeztek. A futás és a triatlon szerelmese lévén megszakadt a szívem, amiért nem vehettem részt a versenyen. Valószínűleg a két és fél órás alvás után képtelen lettem volna szintidőn belül beérni, így maradtam az akklimatizálódásnál. Nagy boldogság volt számomra, hogy nem csak a versenyen, de egyébként is rengetegen futnak a Central Parkban. Muszáj is nekik, mert láthatóan az állandó kényszeres evés az egyik fő programja az ott élőknek. Így nem csoda, hogy a kóros elhízás népbetegség az USA-ban. (A New York-iak jóval egészségesebbek az amerikai átlagnál, melynek több okai is van. Itt olvashattok róla. – a szerk.)

A bűbájos mókusok etetése után jókat mulattunk a hajókázó turistákon, akik evezni próbáltak a csónakázó tóban, kevés sikerrel. Ezután megkerestük a Strawberry Fields-et, ahol John Lennon-ra emlékeztünk, akit a közelben található Dakota-ház 72. utcai bejárata előtt lőttek le.

Meglepően jól bírva, lelkesen sétáltuk végig az egész Central Parkot (a 127. utcától egészen a Time Square-ig jutottunk), melynek nagysága és sokszínűsége teljesen lenyűgözött. Útközben a Guggenheim múzeumot is végigjártuk, melynek sajnos két emelete nem volt látogatható. A Picasso képek azonban kárpótolták Balázst, az impresszionista festmények pedig engem.

A Times Square előtt megtekintettük a cégünk központi irodáját, mely a Broadway-n található. A belépőkártyánk leellenőrzése után a biztonsági őrök hihetetlen kedvesen megmutattak jó pár dolgot, a konyhát, edzőtermet, auditóriumot. Azután boldog mosollyal az arcunkon lefotóztak minket a lobby-ban, a céges logó mellett. Egy gyors Chipotle ebédet követően (mindketten nagy rajongói vagyunk a mexikói konyhának) leültünk a Times Square lépcsőire, a villódzó fények elé, ámulni az óriási tömeget. Míg Balázs sztorizgatott az első New York-i útjáról, én kiszúrtam a híres Disney Store-t, ahonnan csak hosszú könyörgés után tudott kirángatni.

 

Késő délután elsétáltunk a Bryant Parkba. Ez a kis zöld folt az óriási felhőkarcolók között szinte vonzott minket a két hét alatt. Legalább négyszer itt ért minket az este, itt ettük meg a vacsoránkat vagy éppen a kedvenc desszertjeinket.

A második napunkat a Washington Square Parkban kezdtük, ahol megnéztük Will Smith házát, a Legenda vagyok című filmből, valamit a bájos angol utcácskát. Nagy desszertrajongóként (szerencsére Balázs is imádja az édességeket) számos cukrászdát és éttermet is kinéztem, így egy francia cukrászdában folytattuk a napot, pralinés mille-feuille-t falatozva. Teljesen céltalanul bolyongtunk a városban, és így futottunk bele a kívánságlistánk elemeibe: Flatiron Building, Grand Central Terminal és persze az Empire State Building is erre a napra esett.

Körülbelül a harmadik napra birkóztunk meg az időeltolódással, bár még mindig nagyon korán, hat körül keltünk. Kicsit kipihentebben kezdtük meg a harmadik napunkat, mely az egyik nagy kedvenccé vált. Greenwich Village egy új oldalát mutatta meg a városnak. A lépcsős bejáratok és a zöldellő fák között öröm volt elfogyasztani a Magnolia Bakery-ben megvásárolt pekándiós-karamellás sajttortát. Ez a sütemény, akárcsak a Bryant Park vonzott minket.  Életemben még nem ettem ennyire tökéletes sajttortát. A kihagyhatatlan Perry Street (Szex és New York rajongóként, ez természetes volt), valamint a Jóbarátok ház megtekintése után, lesétáltunk a part mentén, egészen az üzleti negyedig. Ezután a Brooklyn Bridge következett.

A számtalan fotó készítése közben eleredt az eső, így bemenekültünk a Sweet Greenbe salátát enni, és a negyedik napra hagytuk az üzleti negyed alaposabb felfedezését. Ide a High Line-on keresztül sétáltunk el, ahol megcsodáltuk a különleges szobrokat és a lenyűgöző kilátást. Ezután megebédeltünk az Így jártam anyátokkal, ’Hamburger nap’ című részének győztes étteremben, a Corner Bistro-ban. Érdekes módon rájöttünk, a budapesti gasztróforradalom elkényeztetett minket hamburger fronton, és pont a hamburgerek országában nem sikerült egy finomat ennünk. Ízlések és pofonok, de nekünk sem a Shake Shack, sem a Corner Bistro nem jött be túlságosan. Itt inkább a húsra fektetik a hangsúlyt (mely kétségkívül isteni és óriási), de mellette íztelen a zsemle, és mindössze egy szelet paradicsomot kapunk. Ha már erre jártunk, megnéztük volna a Chinatown-t és a Little Italy-t is, de innen a tömegnyomor miatt kimenekültünk. A Little Italy-ban akkora fesztivál volt (San Gennaro fesztivál – a szerk.), hogy lépni sem tudtunk. Így a Pearl Street-en keresztül a Wall Street felé vettük az irányt.

A nemzetközi banknak, ahol dolgozunk, nem csupán a Brodway-n, de az üzleti negyedben is van irodája, így első utunk ide vezetett és csak ezután néztünk körül Manhattan déli csücskében. A bika, a Battery Park, a Wall Street, a FED, a Stock Exchange különleges összhangja a végeláthatatlan felhőkarcolók között a csodás rózsaszínű naplementében csak még különlegesebbé varázsolta ezt a napot. A World Trade Center emlékműve és a múzeum óriási hatással volt rám, többször is elsírtam magam a múzeumban és az emlékmű előtt. Utóbbi esetén olyan érzése van az embernek, mintha zokogna minden körülötte, a múzeum fotói, emlékei, az áldozatok visszaemlékezései pedig igazán szívfacsaróak. Valósághűen és meghatóan egyszerre egy páratlan tárlat tanúi lehetünk: a szeretteiket kereső kétségbeesett emberek plakátjai, az eseményeket bemutató videók, hangfelvételek percről percre megtekinthetők itt.

Bár minden nap kedvenccé vált, az ötödik nap lett az egyik legkülönlegesebb. A koránkelés meghozta a gyümölcsét, ugyanis megkóstolhattuk a Dominique Ansel által megálmodott cronutot karamellás fügés ízesítésben. Mondanom sem kell, isteni volt, és szerencsénkre fél kilenckor még bőven volt. A kalóriabomba meglehetősen sokáig kitartott, ugyanis ezen a napon mentünk el a Szabadság-szobrot megnézni a komppal. Órákon át gyönyörködtünk a kilátásban, sétáltunk a szigeten. Itt vásároltam unokatestvéreimnek Szabadság-szobros kulcstartót, amit szerettek volna ajándékba.

 

A múzeumok nem maradhattak ki természetesen, így a hatodik napon kezdtük meg a feltérképezésüket, és a Natural History Museum-mal nyitottuk a sort, melyet az Amsterdam Avenue, Gray’s Papaya hot dog és persze egy Magnolia sajttorta követett. Büszke magyar hazafiként azonban nem tehettük meg, hogy ne tartsunk egy igazi Hungarian Day-t. Egy héttel érkezésünk után, elmentünk a Riverside Parkban található Kossuth-szoborhoz és 1956-os emlékműhöz, majd a Hungarian Pastry Shop-ban ettünk egy meglepően finom dobostortát. A magyar cukrászda egyébként roppant kellemes hely. A Columbia Egyetem hallgatói laptoppal az asztalukon írogatják a beadandó esszéiket, elhozzák a professzoraikat egy kávéra és nagyokat nevetnek egy Rigó Jancsi felett, a telt házzal működő helyen. Csupa öröm és büszkeség volt ez a nap.

Ételrajongó párosunk nem hagyhatta ki a szombati brooklyni Smoargsburg Market-et sem, texasi húsos szendviccsel, vietnami csirkés töltött palacsintával, és waffel-be töltött fagylaltcsodával. A Brooklyn Bridge Parkból egész Manhattan elénk tárult.

Fokozva az élményeket a Wyatt Hotel rooftop bárjából is megnéztük ezt, és még aznap felmentünk a One World Trade Center obszervatóriumába. Pont naplementekor érkeztünk, így végignézhettük, ahogy a Broadway-n futó taxik féklámpái egy vöröslő fénycsíkká olvadnak össze.

Mivel időközben egy makacs betegséggel kellett megküzdenem, beiktattunk egy lazább napot, amikor különleges süteményeket kóstoltunk és ettünk egy kiváló szendvicset a Guggenheim Múzeum mellett található étteremben. Itt mentünk be a Metropolitan Museum-ba és csodáltuk meg az impresszionistákat. Monet, Cézanne, Manet, Renoir, Van Gogh képei szemet gyönyörködtetőek voltak. A szokásos Bryant Parkban befejeződő estén még úgy döntöttünk, hogy megnézzük a legszebb rooftop bárt Manhattanban. Felmentünk a Top of the Strand-ra. Itt a csodálatosan kivilágított Empire State Building előtt koktélozhatunk.

 

A kedvenc Whole Foods Market-ünk a Colombus Circle-n alapozta meg a második hetünk első reggelét, ugyanis egy Central Parkban elköltött piknikkel és reggelivel vettük be magunkat a felhőkarcolók közé. Mivel utunk elején éppen ENSZ csúcstalálkozó volt, csak most mehettünk be a Trump Towerbe, ami a 5th Avenue-n volt. Egy egész délutánt terveztünk a MOMA-ra, mely óriási csalódást okozott nekünk: a hat emeletből három le volt zárva. Ezért úgy döntöttünk, hogy a csodásan szikrázó napsütésben inkább újra átsétálunk a Brooklyn Bridge-n. Sok szép fotót készítettünk a Manhattan hídról és ettünk egy isteni pizzát a Juliana’s-ban.

A tizedik napon, mikor kellően meggyógyultam, végre elmehettünk egy Broadway előadásra. Az én kedvemért megnéztük az Aladdint. A dalokat napokkal utána is dúdolgattuk. Egyszerűen fantasztikus volt a látvány, a zenék, a kosztümök. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A dzsinn vitte a show-t, nagyokat nevettünk a poénjain. Mi a balkonról néztük meg az előadást (még így is húzósak a jegyárak), de kiválóan láttunk mindent.

A második hét vége felé iktattunk még be múzeumokat, mint a Smithsonian és az American Whitney Museum, ekkor néztük meg a 9/11-es emlékmúzeumot is. A betegségem miatt Coney Island-en kimaradt sajnos az óceánban fürdés, de a parton sétálva megnéztük a naplementét és ittunk egy helyi sört is.

 

Az utolsó pár napon főleg csak élveztük New York sajátosságait, és kétszer végigettük a várost. A Café Orlin palacsintáiból háromszor is ettünk, újra végigsétáltunk a High Line-on, majd megebédeltünk a Chelsea Market legjobb taco árusánál, ettünk minicupcake-et a Baked by Melissa-nál, bementünk a Public Library-be, és felmentünk a Rockefeller Center-be is.

 

Mondhatom, keresztül-kasul végigjártuk a várost. Napi 15-20 km-eket sétáltunk, szinte csak hazafelé metróztunk, annyira élveztük a város pezsgését.

Csodás két hét volt, és örülök, hogy ennyi szép élménnyel gazdagodva mehetünk haza.

Sztori és képek: Hajdú Eszter

Tags: , , , , ,

“It’s probably the only city which in reality looks better than on the postcards, New York.” (Valószínű, hogy New York az egyetlen város, amelyik jobban néz ki a valóságban, mint a képeslapokon.) – Milos Forman

Milos Forman véleménye ellenére, New York City távolról sem azonos a képeslapokkal, melyek a napfényben csillogó felhőkarcolókat, a várost ölelő folyók felett ívelő ikonikus hidakat ábrázolják az elmaradhatatlan I ❤ NY felirattal. New York City nem tökéletes, azonban utánozhatatlan karakterrel rendelkezik. Piszkos, zajos, túlpörgetett, s mégis a legtöbb turista vissza akar térni, mert a City mély nyomot hagy az emberben. A Midtown lüktetése, a Central Park selymes pázsitja, a Village csendes utcái elvarázsolnak. A City mindenkinek ad valamit.

Rengetegen kérdezik tőlem: “Mi az, amit muszáj látni New Yorkban? Csak néhány napom van Manhattanban és valószínű, hogy soha nem térek vissza. Melyek azok a helyek, amelyek érdemesek a bakancslistámra, melyeket örök életemben sajnálnék, ha kimaradna?”

A válasz nem egyszerű, mert mindenkinek más az érdeklődési területe. Az útiterv az igényektől, állóképességtől, pénztárcától, az utazó társaság összetételétől, illetve az időkerettől függ. Mindenkinek vannak “álom” helyszínei, egy ház, egy utca, egy étterem, egy könyvesbolt, melyet egy filmben látott anno és meg akar nézni élőben. A must-see listát ezek tudatában kell a saját igényeinknek megfelelően alakítani. Ettől függetlenül vannak olyan helyszínek, melyek tagadhatatlanul New York City ikonjai, melyekhez hasonlót sehol máshol nem találunk, melyeket egyszerűen nem szabad kihagyni. Ezek kerültek erre a listára.

A nevezetességeket ABC sorrendbe szedtem és egy-egy gondolatot is fűztem hozzájuk. Belinkeltem azokat a nevezetességeket, melyekről bővebben is írtam a blogban.

Ezeket a helyszíneket végigjárva, útba ejtjük a legnagyobb sugárutakat, legismertebb utcákat is, így ezek sem kerültek a listára.

Brooklyn Bridge: ha át akarunk sétálni a hídon, akkor érdemes Brooklynból indulni, így gyönyörködhetünk Manhattan sziluettjében.

Brooklyn Bridge Park: Két km hosszú park- és szabadidő-komplexum, mely az East River mentén – DUMBO és Brooklyn Heights között -, hat, különböző funkciót ellátó kikötőt foglal magában. (A Brooklyn Bridge park mólóiról bővebben ITT.)

Bryant Park: New York City legkedveltebb, leghangulatosabb parkja, a felhőkarcolók ölelésében

Central Park: az 59. és a 72. utca között kihagyhatatlan. A következő állomásokat semmi esetre se hagyjuk ki: Bethesda Fountain, Bow Bridge, Gapstow Bridge, Carousel, Dairy, Grand Army Plaza, Loeb Boathouse, Strawberry Fields, Tavern on the Green, The Mall, Wollman Rink (A Central Park titkairól ITT olvashattok. Hogyan tájékozódjunk a Central Parkban?)

Chinatown: van, aki rajong érte, van, aki ki nem állhatja, azonban egyszer legalább látni kell. (A Kínai Újévi Parádé)

Chrysler Building: New York City egyik legkedveltebb épülete, az Art Deco stílus gyönyörű példánya. (A Chrysler Building titkairól ITT olvashattok.)

Columbus Circle: A Central Park 59. utcai bejáratánál található, zsongó hangulatú tér, Columbus szobrával.

Empire State Building: Kilátója népszerűségében elmarad a Rockefeller Center kilátója, a Top of the Rock mögött, talán a minden oldalról rácsokkal ellátott kilátó miatt, talán amiatt, hogy innen kevesebb látható a City nevezetességei közül. Az Empire State Building tetejéről a Flatiron Building és a Chrysler szerelmesei készíthetnek kivételes képeket. Az ESB épülete ikonikus volta miatt azonban kihagyhatatlan. (Az Empire Building sötét múltja)

Financial District: a Pénzügyi Központ Alsó-Manhattanban kihagyhatatlan. Sétáljunk végig a Wall Street-en, ejtsük útba a New York Stock Exchange épületét, a Charging Bull-t, a Federal Reserve épületét, a Trinity Church-öt. Keressük fel a  Stone Street történelmi negyedet, ahol visszarepülhetünk az első telepesek idejébe. (A Charging Bull története)

Grand Central Terminal: A világ egyik legszebb vasútállomása semmi esetre sem maradhat ki. (A Grand Central titkairól ITT és ITT olvashattok.)

High Line: Két és fél kilométeres séta – a történelmi Meatpacking District-től a 34. utcáig -, 8 méter magasan, 22 utcatömbön át, a manhattani forgalom felett, gyönyörű kilátással New York City-re és a Hudson folyóra. (A High Line-ról ITT és ITT olvashattok.)

Little Italy: ma már csak egy utcányi hangulatos étel-ital világ, melyet egyszer legalább látni kell. (A Little Italy mozgalmas világáról ITT olvashattok.)

Macy’s: a világ legnagyobb áruháza, különösen a karácsonyi időszakban és tavasszal, a virágparádé idején érdemes meglátogatni. (A Macy’s karácsonyi vásáráról ITT, a tavaszi virágfesztiválról ITT, Manhattan utolsó fa mozgólépcsőről ITT, a Macy’s hatalmas bevásárló szatyráról pedig ITT olvashattok.)

Manhattan Bridge és DUMBO: a sétát kössük össze a Brooklyn Bridge Parkkal. (Bejegyzés a DUMBO történetéről)

Metropolitan Museum of Art (MET): az “ultimate must see” listámra nem tennék múzeumot, mégis azt kell mondjam, hogy ha legalább egy múzeumot meg akarunk nézni, akkor legyen az a MET. Töltsünk el legalább egy-két órát az általunk kedvelt történelmi időszak kiállítási termeiben. Én az egyiptomi részleget ajánlanám, a termek grandiózus volta miatt.

New York Public Library (42nd street branch): A világ egyik legszebb könyvtára.

Rockefeller Center-Top of the Rock: innen nyílik a legszebb kilátás Manhattan szigetére. Az egyik oldalon: Midtown Manhattan, az Empire State Building, a Chrysler Building, a Times Square, Lower Manhattan a WTC, a Statue of Liberty. A másik oldalon: Central Park és Upper Manhattan. (A Rockefeller Center karácsonyfájának titkairól)

Rockefeller Center korcsolyapálya-csatornakert: valamennyi évszakban hangulatos, de különösen a karácsonyi időszakban.

Roosevelt Island és Roosevelt Island Tramway: A Roosevelt Island Tramway Upper East Side Manhattant köti össze a Roosevelt Szigettel. A libegő az East River felett halad át, párhuzamosan a Queensboro Híddal. Metro kártyával igénybe vehető, így 2 dollár 75 centért élvezhetjük a magasból Midtown Manhattan sziluettjét, illetve bebarangolhatjuk a Roosevelt Island-et, ahonnan szép a kilátás Manhattan keleti oldalára. (A Roosevelt Island Tramway története)

SoHo: A SoHo a turisták által is kedvelt célpont és nem csupán a menő üzletek végeláthatatlan sora miatt, de a környék különleges hangulata is vonzza őket. A kerület egyedi, öntöttvas épületei világhíresek és a leggyakrabban fotózott New York-i épületek közé tartoznak. (Az öntöttvas épületekről bővebben ITT.)

Statue of Liberty: Legalább a Staten Island Ferry-ről, ha időnk és keretünk nem engedi meg, hogy feliratkozzunk a Statue of Liberty & Ellis Island kirándulásra.

St. Patrick Roman Catholic Cathedral: a világ egyik legszebb temploma

South Street Seaport: Alsó-Manhattan East River felőli oldalán található történelmi negyed, mely a gyarmatosítás idején a korabeli világ egyik legnagyobb tengeri csomópontja volt. A kikötőből csodálatos látvány nyílik a Brooklyn hídra, a távolban ívélő Manhattan hídra, a folyó túlpartján pedig Brooklynra. A South Street Seaport-on dokkoló hajókat és szkúnereket ingyenesen megnézhetjük, megpihenhetünk a kikötő parkjában. (A South Street Seaport története)

Times Square: egyszer látni kell napközben és egyszer az esti fényáradatban. (Hogyan működik a Times Square?)

Union Square: New York City “hippi” parkja, tüntetések gyülekezőhelye, New York City legjobb piacának otthona. (A piacról ITT olvashattok.)

Washington Square Park és Diadalív: barátságos park, barátságos emberekkel, feledhetetlen hangulattal. Legyen a West Village-beli séta része. (A Washington Square Park titkairól)

West Village: csendes, barátságos utcák, remek éttermek, New York másik arca. Semmiképp se hagyjuk ki. (A West Village legérdekesebb helyszínei)

World Trade Center 9/11 emlékhely: Az emlékpark a vízesésekkel és az emléktáblákkal 2014 óta ingyenesen megtekinthető, kihagyhatatlan. (9/11 történetek a blogon: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Tags: , , , , ,

« Older entries § Newer entries »